HALL OF FAMES

HÍRES PÓKÁSZOK
A nevük elhangzik nap mint nap, de kik is voltak ők? Egy laza megemlékező szemelvény a teljesség igénye nélkül a netről innen onnan összeszedve (jobbklikk a képekre hogy lásd honnan van).
Herman Ottó (1835. jún. 26. Breznóbánya – 1914. dec. 27. Bp.): természettudós, etnográfus, polihisztor, politikus. Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékrõl a Miskolc melletti Alsóhámorba. Felesége Borosnyay Kamilla (1856–1916) írónő. –
A középiskolát Miskolcon, az evangélikus fõgimnáziumban végezte, tanulmányai befejezése után géplakatos képesítést szerzett. Bécsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a bécsi Természettudományi Múzeumba; a bécsi politechnikumot apja halála miatt nem fejezte be.
Hatévi dalmáciai katonai szolgálata után Kõszegen fényképészként dolgozott (1863-tól); megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Itt lépett tudományos pályára, s ekkor jelentek meg elsõ írásai. Ekkor fõként a madarakkal és pókokkal foglalkozott. 1875-ben került Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának õrsegéde lett (1875–1879). Elindította (1877) és szerkesztette a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket. A Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pókfaunájának felkutatásával; a munka eredménye a háromkötetes Magyarország pókfaunája c. könyv, amelyben 314 pókfajtát írt le (ebbõl a tudományra nézve 36 új faj volt.). Közben politikai mozgalmakban vett részt, állást foglalt a Párizsi Kommün mellett (1871). A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, akit Turinban többször is felkeresett (1887, 1892); Kossuth javaslatára Szeged országgyûlési képviselõjévé választották (1879). Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére (A phylloxera ügye Bp., 1877; A filoxera Bp., 1879), ismertette a külföldi védekezési módokat, s mivel felismerte, hogy a homokon nem pusztít a filoxéra, propagálta a homoki szõlõtermesztést. Egy Herman Ottó cikket ide kattintva tölthetsz le.
A francia Becsületrend kitüntetettje (1900). Sírja Miskolcon a Hámori temetõben található (1965-tõl). (Dr. Veres László szócikke a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok címû mûbõl. Bp. 2002. 371. old.)

A jeles zoológus kutató, LOKSA IMRE (Budapest, 1923. ápr. 24. – Budapest, 1992. jún. 21.) biológia-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, majd 46 éven át az ELTE Állatrendszertani és Állatökológiai Tanszékén tanított. Fő kutatási területe az alsóbbrendű rovarok és a pókok rendszertana valamint cönológiája (társulástana) volt. Az utolsó zoológiai polihisztornak tartották, mivel rendkívül gazdag faj- és formaismerettel rendelkezett. Kutatta a magyar barlangok, természetvédelmi területek és bioszféra rezervátumok állatvilágát; sok értékes terület éppen neki köszönhette a védetté nyilvánítást. Az MTA és az UNESCO szervezésében tropikus területek talajzoológiai kutatásában vett részt, ennek keretében expedíciók tagjaként járt Chilében, Argentínában, Paraguayban, Ausztráliában, Új-Guineában és Ceylonban. Legjelentősebb munkája az az 500 oldalas monográfia, amelyben a hazai és délkelet-európai karsztbokorerdőkben végzett kutatásainak eredményeit összegzi.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998, Dózsa-Farkas Klára: Megemlékezés Loksa Imréről

Wladyslaw Kulczynski (1854-1919) has published his first publication on spiders at the age of 18, and continued until his death, a few published posthumously. All together published 61 papers. After graduation from the Jagiellonian University in Krakow (he become Docent of that University in 1909) he has for 33 years been a high school teacher. He begun publishing faunal and taxonomic papers on spider of Tatra Mountains and Krakow environments, later wrote an impotant 2 volume work "Araneae Hungariae" (together with L. Chyzer) and followed by identifications and descriptions of collections sent to him, among other from Siberia, Mediterranean, Australia, New Guinea. Was in touch with major arachnologists of his time. He was a Member and Honorary Member of numerous Learned Societies, in Galicia and abroad. He was very active in nature conservancy, his hobby was mountaineering. His collection was purchased, after his death, by the present Muzeum i Instytut Zoologii of the Polish Academy of Sciences in Warsaw.

Eugène Simon (April 30, 1848 - November 17, 1924) was a French arachnologist. His many taxonomic contributions include categorizing and naming many spiders, as well as creating genera such as Anelosimus, Psellocoptus and Phlogius.

Eugène Simon est un arachnologiste français, né le 30 avril 1848 à Paris et mort le 17 novembre 1924. Possédant une importante fortune, Eugène Simon s’est consacré toute sa vie à sa passion : les sciences naturelles et particulièrement à l’étude des araignées. Simplement associé, il dispose néanmoins d’un bureau au Muséum national d'histoire naturelle. Il fait de nombreux voyages afin d’enrichir ses collections. Il commence à faire paraître son Histoire naturelle des araignées (1864-1884) à 16 ans. Elle sera suivie d’un très important Les Arachnides de France(1874-1937) immense publication dont les dernières parties paraissent après sa mort, grace au travaux de Lucien Berland et Louis Fage. Eugène Simon réalise un travail de clarification considérable dans la taxinomie et est l’auteur de nombreux nouveaux taxons.
Reginald Innes Pocock F.R.S. (March 4, 1863 - August 9, 1947) was a British zoologist. Pocock was born in Clifton, Bristol, the fourth son of Rev. Nicholas Pocock and Edith Prichard. He began showing interest in natural history at St. Edward's School, Oxford. He received tutoring in zoology from Sir Edward Poulton, and was allowed to explore comparative anatomy at the Oxford Museum. He studied biology and geology at University College, Bristol under Conwy Lloyd Morgan and William Johnson Sollas. In 1885 he became an assistant at the Natural History Museum, and worked in the section of Entomology for a year. He was put in charge of the collections of Arachnida and Myriapoda. He was also tasked with arranging the British birds collections, in the course of which he developed a lasting interest in ornithology. The 200 papers he published in his eighteen years at the museum soon brought him recognition as an authority on Arachnida and Myriapoda. In 1904 he left to become Superintendent of London Zoo, remaining so until his retirement in 1923. He then worked, as a voluntary researcher, in the British Museum, in the mammals department.

Wolfgang Bucherl, Germany/Brazil. 1911-1985;