A pókok fő csoportjairól I.

A pókok (Araneae) napjainkban elfogadott magasabb (alrend és osztag) szintű osztályozását először Pocock javasolta 1892-ben.

Az Mesothelae alrendet egyetlen család (Liphistiidae – félpókok) 5 génuszának 89 faja alkotja (Platnick, 2011). Ők a többi pók – Opisthothelae = Mygalomorphae és Araneomorphae osztagok együtt – testvércsoportja. A Liphistiidae, Mygalomorphae és Araneomorphae rokonsági viszonya olyan, mint az unokatestvéred (L), a testvéred (M) és te (A). Az Opisthothelae az utolsó WSC verzió szerint 109 családot, 3816 génuszt és 41966 fajt jelent, de azóta már sok tudományra új pókfajt leírtak (csak madárpókfajt négyet). Persze ezt úgy kell értelmezni, hogy ezek a jelenleg érvényes nominális fajok és génuszok. Új taxonok leírása nélkül, a jelenlegiek átvizsgálásával ez a szám is változna, mivel jó eséllyel új szinonimákat állítanának fel, vagy régieket nem fogadnának el stb.

A XX. században Pocockén kívül több különböző klasszifikációt publikáltak különböző arachnológusok (pl. Petrunkevitch, Bristowe, Millot, Gertsch). Talán Platnick & Gertsch (1976) közölték az első olyan tanulmányt, ami az első kladisztika volt pókokon, vagyis azzal a kritériummal dolgoztak, hogy minden megnevezett taxon monofiletikus kell, hogy legyen. Eredményeik megegyeztek Pocockéval (1892). Egy taxont monofiletikusnak mondunk, ha egy feltételezett közös ős összes leszármazottját magában foglalja. A kladisztikában egy monofiletikus csoportot a csoport tagjaira jellemző közös levezetett jellegek (szünapomorfiák) alapján állítják fel, szemben az ősi (primitív) közös jellegekkel (szünpleziomorfiák). Platnick & Gertsch (1976) négy (4) karaktert javasoltak, amik a Mesothelae alrend feltételezett apomorfiái, és ezáltal a közös őstől való leszármazásukat támasztják alá. Megjegyzés: a többször előforduló összehasonlítás az ostorlábúakkal azért van, mert őket tartják a pókok legközelebbi rokonának, így Platnickék őket használták külcsoportként.

(1) A negyedik lábak csípőjén található betűrődés (invagináció). A többi póknál és az ostorlábúaknál (Amblypygi) ez nincs meg.
(2) A Heptahela kimurai haploid kromoszóma száma 48, míg a Platnickék által vizsgált pókoké 24 vagy kevesebb, az ostorlábú Sarax sarawakensis-nél pedig szintén 24 haploid kromoszómát mutattak ki.
(3) A trichobothriumok (érzékelő képletek) töveinek szerkezete a lábak disztális ízein különbözik a liphistiidáknál a többi pókkal összehasonlítva. A liphistiidáknál a trichobothrium egy kupolaszerű szerkezetből lép ki a testből, két oldalról egy-egy lemezzel határolva. A Platnick & Gertsch (1976: 10, 9. és 11. ábra) által közölt képeknél a 9. ábrán (Liphistius sp.) ez tisztán látszik, azonban a 11. ábrán (Heptathela sp.), a kupola mélyen helyezkedik el és én személy szerint csak az egyik lemezt látom. Ez lehet a scan szöge miatt is, azaz amiatt, hogy nem egy síkban mutatja a lemezeket. Haupt (2003) állítása szerint csak egy lemezt talált az általa vizsgált liphistiid fajoknál, bár ő ugye méregmirigyeket sem talált, Foelix & Erb pedig igen. N. I. Platnick szerint (személyes közlés) a liphistiidák trichobothrium töveinek felépítését nem lehet összetéveszteni más pókokéval („I don't recall seeing any trichobothrial bases in other spiders that could be confused with the liphistiid arrangements”). A többi póknál egy lemez vagy egyszerű kupola figyelhető meg. A szerzők mindkét állapotot levezetettnek tekintik.
(4) Az oldalsó (laterális) fonószemölcsök felépítése különböző a pókok három fő csoportjánál. A Liphistiidae családnál sok szegmensből állnak (multisegmented), akár 12-ből is. A Mygalomorphae poszterior laterális fonószemölcsei három vagy négy szegmensből állnak, míg az Araneomorphae-nél egy vagy két szegmens alkotja őket. Ezen karakternél nem tudták megállapítani a polaritást, azaz, hogy melyik állapot az ősi és melyik a levezetett. A sokszegmensű állapot tehát a Mesothelae, a négy vagy kevesebb szegmensű állapot pedig az Opisthothelae monofiletikusságát támaszthatja alá.

Később Platnick & Goloboff (1985) egy azelőtt ismeretlen jellegről számoltak be, ami kizárólag a Mesothelae-ra jellemző, így szintén az alrend közös őstől való leszármazását igazolja:

(5) Az I-III. lábak lábszárának pro- és retrolaterális oldalán egy-egy sarkantyút találtak, amik az I-III. lábak másodvégízének tövi részénél levő, enyhén emelt, nem megkeményedett területtel lehetnek képesek érintkezni. A karaktert ivaréretlen és ivarérett nőstények, valamint penultimate hímeknél figyelték meg, az ivarérett hímek viszont úgy tűnik, elveszítik ezt.

Raven (1985) egy további apomorfiát javasolt:

(6) A Mesothelae-nél a mellpajzs (sternum) vékony és kiemelkedik a testből, egy meredek szélű fennsíkra emlékeztet. Az Opisthothelae-nél viszont a sternum sokkal szélesebb és laposabb. Ellenben a legtöbb pókszabásúnál, így az ostorlábúaknál is (pókok testvércsoportja) a mellpajzs hiányzik vagy gyengén fejlett. Raven (1985) szerint a pókoknál megfigyelhető mindkét állapot az adott csoport levezetett jellegének tekinthető.

A fent és lentebb tárgyalt Liphistiidae tulajdonságok egy része megfigyelhető ezeken a képeken: kép 1, kép 2. A félpókokra jellemző feltűnő tulajdonság az utótesten a szegmentáltság nyomát jelképező lemezek (tergite),, illetve a fonószemölcsök száma, még inkább azok pozíciója, amiket a többi pókkal ellentétben az utótest hasi oldalának közepe fele, és nem terminális (vég) pozícióban találunk meg. Mivel mindkettő ősi jelleg/állapot, azonosítás szempontjából hasznosak lehetnek, de nem használhatóak a csoport monofiletikusságának megállapítására.

A következőkben tekintsük át az Opisthothelae (Mygalomorphae + Araneomorphae) levezetett karaktereit.

(1) (2) Ld. Mesothelae-nél a 3. és 4. jellegek.
(3) A liphistiidáknak 8 vagy 7 fonószemölcsük van, a többi póknak 6 vagy annál kevesebb. Ismert, hogy a szövőlap és a colulus az aranemorfoknál az egyedfejlődés során a két „hiányzó” elülső középső fonószemölcs egyesüléséből jön létre, ezen fonószemölcsök elvesztését levezetettnek tekintik.
(4) Ahogy kicsivel feljebb szerepel, a liphistiidáknál a fonószemölcsök az utótest hasi oldalának közepén vannak. A többi póknál a kaudális (farok) szegmensek az egyedfejlődés során egyesülnek, és a fonószemölcsök az utótest végéhez (és az ánuszhoz) kerülnek közel, ezért utóbbi állapot az apomorf.
(5) A liphistiidáknál egy kis, kerek sclerit lemez formájában megmarad az utótest első szegmensének hasi lemeze (sternite). Mivel az ostorlábúak is megőrzik ezt egy többé-kevésbé megkeményedett képlet formájában a pedicelen, a többi póknál az első sternite teljes redukcióját levezetettnek tekintik.
(6) A félpókok második pár tracheatüdőjét viselő harmadik szegmense az utótestnek hasi oldalról egy határozott sclerit lemez. Ez a sternite az ostorlábúaknál is világosan jelen van, a szegmentáltság eme külső jelének elvesztése a többi póknál egy újabb apomorfia.
(7) A subesophageális (nyelőcső alatti) ganglionok a Millot által vizsgált ostorlábúaknál és négy Liphistius fajnál 17 neuromert tartalmaznak, míg a többi póknál 12-t, a kisebb számot vélik levezetettnek.
(8) Ld. Mesothelae-nél 6. jelleg.

Egy közeljövőbeni bejegyzésben hasonló stílusban a Mygalomorphae és Araneomorphae közötti különbségeket, illetve levezetett jellegeiket fogjuk ismertetni.

Irodalom
1. Haupt, J. 2003. The Mesothelae -- a monograph of an exceptional group of spiders (Aaneae: Mesothelae): (Morphology, behaviour, ecology, taxonomy, distribution and phylogeny). Zoologica 154: 1–102.
2. Pocock, R. I. 1892. Liphistius and its bearing upon the classification of spiders. Annals and Magazine of Natural History (6) 10: 306–314.
3. Platnick, N. I. 2011. The world spider catalog, version 11.5. American Museum of Natural History, online at
http://research.amnh.org/iz/spiders/catalog. DOI: 10.5531/db.iz.0001.
4. Platnick, N. I. & W. J. Gertsch. 1976. The suborders of spiders: a cladistic analysis (Arachnida, Araneae). American Museum Novitates 2607: 1–15. URI: http://hdl.handle.net/2246/5468
5. Platnick, N. I. & P. A. Goloboff. 1985. On the monophyly of the spider suborder Mesothelae (Arachnida: Araneae). Journal of the New York Entomological Society 93 (4): 1265–1270.
6. Raven, R. J. 1985. The spider infraorder Mygalomorphae (Araneae): cladistics and systematics. Bulletin of the American Museum of Natural History 182: 1–180. URI: http://hdl.handle.net/2246/955

Pokok a vilag vegerol

Iden is, akacsak tavaly, tartok egy kedvcsinalo eloadast a Biologia Aktualis Kerdesei kurzus keretein belul. Az iden a kozpontba a taxonomia-rendszertan-biogeografia kerdeskort allitom, illetve mint mindig a morfologia alapu es a molekularis taxonomia/rendszertan elonyeit es hatranyait hasonlitom ossze. Ismetlesnek aljon tehat az eredeti itt egy kicsit.
A lehetosegert ezuton is szeretnem kifejezni koszonetemet, Hornung Erzsebet tanszekvezeto professzornak es Dr. Kis Janosnak

Van termeszetesen oka annak amiert mostanaban finoman szolva nem aktivkodom a blogon. Kovetkezzek tehat egy osszefoglalo, mivel is ugykodom mostansag. Roviden osszefoglalva: Molekularis rendszertani vizsgalatokat vegzek az orias gnompokok torteneti biogeografiai feltarasanak erdekeben. Most aki nem latin idezetekhez tartja magat es nem ertette a dolgot, nyugodtan keresse meg az allat a foldon vagy csukja be a szajat. 10 perc mulva ertheto lesz a mondat. Aki azonban csak a bal szemoldoket vonta fel, az nyugodtan kattintson a kepre es porgesse at a diavetitest magyarazo szoveg nelkul. Nehany bevezeto szo. Az orias gnompokok (Orsolobidae) a gnompokok (Oonopidae) legkozelebbi rokonai. Tovabbi rokonaik is elnek MO.-n de errol kesobb. Valoszinuleg ez a csalad elso emlitese is ugy magyar viszonylatban. A google 3 talalatot ad ki, az egyik a sajat picasawebalbumom a masik ketto pedig WIKI-miner ahol a lap vegen csaladok csak listazva vannak (WSC copypaste). Gnompokok Magyarorszagon is vannak, bar az atlag lelkes arachnologus valoszinuleg szinte soha nem talalkozik veluk. Unatkozo atkasosok viszont annal inkabb... ebbol lehet kovetkeztetni, hol is elnek ezek az alig 1-2 mms joszagok. Az orias gnompokokok nevuket onnan kaptak, hogy bar nagyon hasonlitanak a gnompokokra akar 7 mm-s gigantikus testhosszt is elerhetnek egyes fajaik. Egy kozepes meretu OGP (orias gnompok) lathato a kepen. Itt meg itt meg itt pedig kicsit tobb.

A vilag masik vegen, a deli felteken teljesen mas pokok elnek mint az eszakin. A legtobbel egy, magyar, vagy europai pokokhoz szokott szem nemigen tud mit kezdeni. Tombolnak a fonalszurosok, rengeteg csaladsorozattal, elukon az Amauroboideakkal, ahol sokszor nagyobb gondot okoz egy egy uj genusz leirasaban a csaladba besorolas, mint barmi mas. Ilyen fura pokokrol mar volt szo a keresztespokfelek csaladsorozata kapcsan, ahol meg video is volt (amin persze semmit sem latni).A deli felteken elo pokokoat ausztral elterjedesunek is mondjuk, amit nem szabadna osszeteveszteni az ausztraliai elterjedessel (ami az Ausztraliaban elo taxonokat jelenti)

Ezek a taxonok (csaladok, nemzetsegek, fajcsoportok) kozul soknak dijszunkt (vagyis egymastol tavol eso reszekbol allo) elterjedesi terulete van. A Mygalomorf pokoknal talalunk szamos ilyet, mint pl. a Moggridgea nemzetseget. Melyek del-afrikai es ausztraliai fajokkal rendelkeznek. De ilyen taxonnak tekinthetjuk a ropkeptelen madarak is (Palaeognathae) a struccalkatuak es rokonaik (elo es kihalt egyarant). Ezeknek az elolenyeknek Del-Amerikaban, Afrikaban, Madagaszkaron, Indiaban, Ausztraliaban es Uj-Zelandon (vagy ezek tetszesszerinti kombinaciojan) vannak kepviseloik. [Hazi feladat struccalkatuak elofordulasa kihalt formakkal egyutt - a moa es az elefantmadar eleg]

Ezeket az egymastol tavol elo, elszigetelt de egymassal megis rokonsagban allo elolenyek elofordulasa es rendszertana kozotti ellentmondast az allatfoldrajzosiok sokaig nehezen dolgoztak fel. A 19. sz.-i tudosok vagy egy szeleskorben elterjed faj nagyaranyu kihalasaval magyaraztak ezeket, vagy pedig hosszutavu terjedessel. Persze ezutan jott az evolucio, mint otlet, aztan ra ~100 evre felfedeztek a lemeztektonikat is majd a rendszertani elemzesek matematikai hatterenek kidolgozasa alapjan szamszerusitheto analiziseket lehetett vegezni. Igy - az adott rokonsagi kapcsolatokat az elofordulasok fenyeben egyszerubb tehat valoszinubb esemenyek kozul - vagy lemezvandorlasos fajkeletkezes vagy elterjedes kozul lehetett valasztani.

Az Orias gnompokok elterjedesi terkepe itt lathato.

Az elterjedesuk egyik erdekessege, hogy Madagaszkarrol es (tobb, mint valoszinu) Indiabol is teljesen hianyoznak. Erre a vajtfuluek a "nanemaho hanema hogy nemtudhassuk aztat" felkialtassal akaszthatnanak meg ha eppen szoban adnam elo a dolgot. Valo igaz, az afrikai kontinens es a mellette elszort kisebb nagyobb szigetek, kozottuk Madagaszkar elovilagarol nagyon keveset tudunk. Az altalam kutatott ugropokok 80-90%a uj a tudomanyra. Kameleonokat, makikat irnak le a mai napig a szigetrol. Akkor hogyan merhettem ezt a kijelentest tenni mintegy 40-50 szakmailag magasan kepzett pokasz elott egy nemzetkozi konferencian, es merem leirni a blogban? Nos jelenlegi munkahelyem a CAS, tobb, mint 10 eve vegez INTENZIV gyujtest Madagaszkaron. Csak madagaszkari pokbol tobb peldanyuk van mint pok a TTMben, pedig az sem keves. Oonopidae (gnompokok, OGP rokonok) is ezen kutatasi munka alapjan kerult elo eloszor innen, mintegy 40-80 faj. Orsolobidae peldany viszont egy sem. Alig parezer kilometerre Malawibol mar ismertek, ugyanakkor az is tudott hogy nagyon rossz terjedesi kepessegeik vannak... Mindenesetre tobb 100000 gyujtott pok atvalogatasa utan melyeket tobb helyszinen, tobb modszerrel hosszu idon keresztul gyujtottek, egyetlen egy peldany sem kerult elo. Igy nagyon valoszinu, hogy nincsennek Madagaszkaron. Indiabol pedig nincs (es a kozeljovoben nem is lesz) adat.

Hogy neznek ki, mekkorak? Fennt egy fonnyadt gnompok es egy virgonc oriasgnompok lathato kulonbozo emberi kormokon, meretazonositashoz alkalmas pozicioban. A SEM felvetelen, pedig a csalad jellegzetessege, a magas vegizszerv lathato.

A csaladra amugy meg jellemzo a vegiz megnagyobbodott "labfejen" (onychiumon) talalhato dupla fogsoru lebenyes karom, proprireceptor szorok valamint a magas vegiz melyrol mar volt kep.

Hogyan gyujthetunk ilyen pokokat? Mivel rendkivul valtozatos elohelyen elnek, igy gyakorlatilag BARHOGY. Fuhalo, lombfustoles, avarrosta, talajcsapda avagy talajminta, mind eredmenyezhet ilyen pokot.

Ismetleskent az elterjedes

Most jojjon a lecso. A szineket erdemes megjegyezni... Amint mar emlitettem a diszjunkt elterjedesnek alapvetoen 2 oka lehet, az egyik a lemeztektonikai kontinensmozgas miatti fajkepzodes, a masik pedig az elterjedes. Ha a orias gnompokok elterjedeseben az elobbi jatszik szerepet, akkor azt kell latnunk, hogy az ausztraliai es delamerikai nemzetsegek lesznek egymas legkozelebbi rokonjai, hiszen az Antarktiszon keresztul ok voltak kapcsolatban a legtovabb.
[Afrika valt el eloszor a Gondwanatol igy Uj Zeland/Ausztralia/Del-Amerika egyutt maradt. Ez kb about 100 millio eve tortent.
Uj-Zealand Ausztralia/Del-Amerikatol mintegy 80 millio eve valt el, amikor a Tasman tenger megnyilt. Ausztralia es Del-Amerika az akkor meg zold Antarktiszon keresztul osszekottetesben maradt, mintegy 35 miilio evvel ezelottig. A kepet arnyalja, hogy a klimatikus viszonyok ugy 45-50 millio evvel ezelott az Antarktiszon eleg mostohak voltak ahhoz, hogy mindenfajta elterjedest (es ugy nagyjabol barmifele, az elettel osszeegyeztetheto cselevest vagy tortenest) meggatoljon.]

A megfulladt Uj-Zeland nevvel hirhedtte valt elmelet szerint Uj-Zeland mintegy 25-30 millio evvel ezelott, klimatikus valtozasoknak koszonhetoen mintegy 20-120 m tengervizboritottsagot elvezett eleg ideig ahhoz, hogy nagyjabol antarktiszi hatekonysaggal akadalyozza meg a szarazfoldi elet nevu esemenykor aktiv mukodeset. Mintegy 20-23 millio evvel ezelott azonban a tengerszint sullyedesevel ujbol szarazfoldi eletterek valtak elerhetove, a feltehetoleg ausztraliabol erkezo telepesek szamara. Ez nyilva azt jelenti, hogy az ausztraliai fajok lesznek kozelrokonok az uj-zelandiakkal. Tekintve, hogy az orsolobidaek tobb mint fele itt el, azert ez az evoluciojuk szempontjabol mondjuk ugy nem elhanyagolhato lehetoseg. Igy tehat a kutatas kerdeset feltehetjuk ennyi elojatek utan:
Fajkepzodes, vagy betelepules?

Mintegy 180 fajuk van 28 nemzetseggel, a fajok es genuszok MINDEGYIKE adott kontinensre endemikus, Uj Zelandon el a fajok tobb, mint fele a maradekbol 3 jut Afrikara a tobbi pedig nagyjabol fifti fifti alapon elosztva Delamerika (foleg Chile) es Ausztralia+Tasmania kozott.

Rokonsagi kapcsolataik kozott regi ismerosoket koszonthetunk. A Kovacs Gabor es mtsai altal 3 magyarorszagi fajos Darocpokokat es az ennel joval tobb majdnem tucatnyi magyar fajjal biro Fojtopokokat. A gnompok Jorgen Lissner felvetele, akinek ezuton is (es a diak vegen is koszonom hogy megengedte a felvetele felhasznalasat - igy megy ez), az OGP pedig Charles Griswold szerzotarsame. Johet megint a tamaskodok korusa, egy regi T-aktas (tarnoczy-aktak, gy.k.) kerdessel: "es ez igy hogy"?

A fojtopokfelek vagyis e negy csalad rokonsagat ketto jelleg hatarozza meg: a hatso legnyilaspar (mert hogy nekik ketto van, nemugy mint a legtobb ENTELEGYNENEK) nagyon kozel van a hasi barazdahoz, illetve hogy a spermatarolo (ami NEM spermateka itt) az ivarireg hatso falabol nyilik. Mindaket jellegallapot ritka a pokoknal, ebben a kombinacioban csak itt talalhato meg.

Sargaval lathato a vizsgalt csaladok elhelyezkedese egy elmeleti torzsfan amit Platnick es mtsai illetve Ramirez alapjan allitottunk ossze.

A molekularis elemzes technikai hattere

Elozetes parszimonia eredmeny. Nem mennek bele reszletesen miert elozetes. A pirossal jelolt agaka osszeomlanak, igy aztan olyan sokat nem tudunk meg.

A ketfele analizismodszer osszehasonlitasa eredmenyek alapjan... nyilvanvalo hogy a Bayesian mukodott jobban.

A Bayesian mar jobban nez ki, de meg mindig trichotomia (meghozza meggyozo 51%os eredmennyel) DAm-Afr-UZe kozott. Mint kiderul egyik feltetelezes sem tamogatjak az eredmenyeink. Ennek, tobbek koztt az lehet az oka, hogy az Orsolobidae joval regebbota koptatjak e sarteket, mint a Gondwana, es elozetesen mar kialakulhatott ket fo csoportjuk (pl eszaki Gondwana deli Gondwana). Ausztraliaban az egyik a maradel foldreszeken a masik elt tul.

Ez minden eloadasba kell, a "hogyan tovabb" hiszen MINDIG van tovabb.

A koszonetnyilvanitast pedig elvi okokbol ujfennt kozzeteszem. Aki idaig meg folyamatosan olvasva eljutott annak gratula, es koszi a figyelmet.

Seggrepacsi

Sziasztok! Első posztomat egy internetes oldalon látott képsorozat ihlette. Senki nem tudta mi is ez a fura pók, igazi-e vagy sem. De én emlékeztem hogy még az ősidőkben siler egyik darálósában találkoztam vele. Továbbküldtem a linket Tamásnak, aki megkérdezte nem írnék belőle valamit? Így hát elkezdtem egy picit kutakodni és ez lett belőle...


Cyclocosmia
Ausserer, 1871

7 faj

Cyclocosmia lannaensis Schwendinger, 2005 — China, Thailand
Cyclocosmia latusicosta Zhu, Zhang & Zhang, 2006 — China
Cyclocosmia loricata (C. L. Koch, 1842) — Mexico, Guatemala
Cyclocosmia ricketti (Pocock, 1901) — China
Cyclocosmia siamensis Schwendinger, 2005 — Thailand
Cyclocosmia torreya Gertsch & Platnick, 1975 — USA
Cyclocosmia truncata (Hentz, 1841) — USA

A Cyclocosmia nemzetség a Ctenizidae család tagja.

Az ezen nemzetségbe tartozo pókok utóteste hirtelen csonkított es egy megkeményedett korongban végződik. A korongot bordázat és árkok teszik erősebbé. Ezt a korongot a 7-15 cm mély vízszintesen húzódó járatuk eltorlaszolására használják mikor veszélyben érzik magukat, eme a viselkedést phragmosis-nak hívjuk.

A korong szélein erős tüskek vannak. A négy fonószemölcs a korong előtt található a belső oldalon, visszahúzható fonószemölcsök kifejezetten nagyok.

C. ricketti nőstények 28 mm hosszúak, az utótesti korong átmérője 16 mm. Csak a lakóüreg legalja borított szövedékkel.Az egyes fajokat egymástól az utótesten lévő korong mintája, a szegély menti szőrök száma és a spermatartó alapján lehet elkülöníteni.



Néhány pontos élőhelyi adat:
Cyclocosmia latusicosta Zhu, Zhang & Zhang, 2006 — China
Holotipus - Nőstény, Aidian Village (21°49'N 107°18'E), Ningming county, Guangxi

Cyclocosmia truncata (Hentz, 1841) - Rome, Floyd County, Georgia, USA

A kepek Gertsch & Platnick, 1975 A revision of the trapdoor spider genus Cyclocosmia (Araneae, Ctenizidae). American Museum novitates ; no. 2580 cikkebol vannak
Linkek egyéb képekhez:
http://bugguide.net/node/view/174732
http://izismile.com/2010/07/26/mysterious_creature_4_pics.html

Felhasznált irodalom:
Zhu, M.S., Zhang, J.X & Zhang, F. (2006): Rare spiders of the genus Cyclocosmia (Arachnida: Araneae: Ctenizidae) from tropical and subtropical China. The Raffles Bulletin of Zoology 54(1): 119-124

T butchery vol. 3

Végre valahára időt tudtam szakítani arra, hogy befejezzem a Lampropelma sp."Borneo Black" felépítésének részletező fotózását.



Mivel e faj még nem túl elterjedt a madárpóktartók körében, ezért azt hiszem ez az első ilyen jellegű munka. Éppen ezért, ha valamely fontosnak tartott kulcs kimaradt volna és erről valakinek tudomása van, köszönettel venném ha az eljutna hozzám.

Sajnos a nőstényről megfelelő minőségű habitus képet még nem volt időm kanyarintani, viszont e tekintetben senki sem marad le semmiről, mivel siler nagyszerű képeivel, minden igényt kielégítően kárpótolhatja magát.

Végezetül: oktondi okostojások figyelmébe ajánlom, hogy az utómunkálatok során kizárólag jogtiszta szoftvereket használtam, sőt a képek elkészítéséhez használt fényképezőgép is legális forrásból származik.

Akit érdekelnek a fotók, az a madárpókforumon IDE kattintva megszemlélheti őket.

Na mami, ma mi a hiba, Marika barika karika kakija?

Há van hiba, ami ha megoldódna remek lenne.

Éppen élénk diszkurzusban vagyok főmentorommal, Szinetár Csabával, tehát a dolog (ami sem nem kocka sem nem Kendermag) még nincs elvetve.

Szerintem az adott kép és a képaláírások között egy hiba leend. A kérdés egyszerű, mint a faék (részletekért kattints):

Mi a hiba?

A helyes megfejtéseket indoklással EGYÜTT (ergó tippeket köszi nem kérek arra “az mondta az Ottó, legyen az a mottó, hogy arra ott a lottó” ) vagy emailben vagy hozzászólásként kérném Június 31ig.

A jó megfejtést küldők között egy baráti hátbaveregetést, egy színes széles képernyős TV*-t, egy fekete fehér TV*-t és egy iPod képet sorsolok ki.

A játékban BÁRKI részt vehet, Apropók-szerzők is, hiszen a megoldás úton van. A megfejtéseket akár emailban is el lehet küldeni a (tszuts-kukac-gmail.com-ra –kukac- = @), minden esetben kéretik helyesírás ellenőrzőt is lefuttatni a szövegen, ami a következőképpen épüljön fel.

EZ a hiba …………, mégpedig azért mert ……… és így tovább. BÁRMI felhasználható.

Lehet képeket is (link formájában vagy emailbe szúrva) meg szövegeket is idézni/ citálni / recitálni/ kalibrálni/ macerálni.

 

A különböző színek különböző testtájakat rejtenek.

hátpajzs (ENG: carapace)

mellpajzs (ENG: sternum)

járólábak csípői (ENG: coxae)

tapogatólábak csípői (ENG: gnathocoxae, endites)

ajak (ENG: labium)

méregmirigy (ENG: venom gland)

---------------------------------------------

* a TV a Tahoma V rövidítése ami egy darab 87p méretű zöld színű

Tahoma típusú/stílusú “V” betűt jelent. Az esetleges alternatív értelmezésért felelősséget nem vállalunk

Brachypelma sp "Puebla"

Még régebben Kokavecz Tamás (Koka) tett fel egy kérdést Fincének amiből született egy bejegyzés is. A kérdés oka hogy rendelkezett egy olyan madárpókkal amit Brachypelma sp. "Puebla"-ként vásárolt és nem lehetett tudni még azt sem hogy egyáltalán a Brachypelma génuszba tartozik-e? A madárpók végül is egy csere folytán nálam kötött ki, kapott enni, inni, volt meleg így eljött a vedlés is. Ennek hatására felkerestem Fince bejegyzését és bátorkodtam egy kicsit bíbelődni a fényképezőgéppel és a levedlett régi kültakaróval. Az eredmény: A pók I. járólábának combrészén található belső rész. "Másodlagos hangképző apparátus a pók I. járóláb combjának belső oldalán." Az apparátus más szemszögből.

A fények hatására a szürkés rész az említett terület. Sajnos a fényképező masina ezzel a szereléssel ennyit tud, viszont remélem a keresett terület jól kivehető így is. Ebből csak egy kis lépésnyivel kerültem közelebb ahhoz mi is lehet az állat, a Brachypelma egyre biztosabbnak látszik, már csak annak kellene utánanézni mennyi köze van pl. a B. kahlenbergi nevű állathoz.

A madárpók sziszegője II.

Régi adósságomat szeretném azzal törleszteni, hogy a hangképző apparátusról szóló blogbejegyzést kiegészítettem az Eugene Simon által létrehozott kategóriákkal.
A közelmúltban közétett Bertani munka összegzésében szó volt egy új típusú stridulációs szervről, mely felvetett egy problémát. Vajon, hogyan lehetne magyarítani, illetve érdemes e?



A bejegyzés ötletét az adta, hogy a fordításban található „stridulálációs szerv” kifejezést, siler a megjelenést követően egyből lecserélte a „ciripelő szerv” elnevezésre. Míg az előbbi (gondolom én), az ő „fülét bánccsa”, addig ez utóbbi az én „oromat tisztíccsa”, legalábbis a madárpókok vonatkozásában.

Kiindulásképpen érdemes megvizsgálni a striduláció szó pontos jelentését.

A striduláció olyan hang képződés, mely bizonyos testképletek egymáshoz dörzsölése által jön létre. Az összedörzsölésre alkalmas testrészek és ezek által generált hangok állatcsoportonként különböznek.

Loksa Imre pókanatómiát is részletező munkáját átfutva nem találtam a stridulációs szerv, vagy magát a szervet alkotó képletek magyar elnevezéseit. Viszont jobban utána járva a témának felfigyeltem arra, hogy Loksa István lektorálta az 1979-ben kiadott Ulrich Sedlag, Csodálatos Rovarvilág c. könyvének 1982-es magyar fordítását, melyben az Akusztikai érintkezés c. fejezet taglalja stridulációs apparátust. Sajnos okosabb nem lettem, mivel a szervet mindig a képződött hang jellege alapján nevezik a könyvben. Így pl. a stridulációs szerv képes ciripelni, kerepelni, sikítozni, zümmögni, hegedülni…stb. Természetesen a tücsök ciripelése a legközismertebb striduláció, ezért talán a ciripelőszerv a leggyakrabban alkalmazott kifejezés.

Én madárpókot még ciripelni (vagy ahhoz hasonló hangot képezni) nem hallottam, akkor sem, ha Lissek ezt írja a Madárpókok a Terráriumban c. könyv 80. oldalán (persze látom én, hogy a pongyola fordításból származik a félreérthető kinyilatkoztatás a könyvben, de pont ezért nem ártott volna a szerző részéről utána nézni a kérdéses témakörnek).

Viszont tudnak hangosan sziszegni, vagy enyhe túlzással élve „sisteregni”, mint a fel nem robbant gránát, de hasonlíthatnám Pl. a Cithariscius crawshayi szaggatott hangképzését az udvaron éppen munkában levő rőzsesöprűhöz, vagy a Brachypelma boehmei akusztikai figyelmeztetését a levest fűszerező sószóró hangjához. A „T-rattler” csörgését már meg sem említem…

A fentieket figyelembe véve, lehetne pl. „sziszegőszervnek” hívni, de véleményem szerint madárpókok vonatkozásában a „hangkeltő apparátus” a legszakszerűbb magyar kifejezés a stridulációs szervre.

A Theraphosidae család esetében alapvetően a hangkeltő apparátus két típusát (Bertani munkájával együtt most már három) ismerjük.

Az óvilági madárpókokon a hangkeltő apparátus a csáprágó alapízének külső oldalán és vele szemben a tapogatóláb csípőjének belső oldalán (maxilla vagy korrigált nevén gnathocoxa) található.

Hangkeltő apparátus elhelyezkedése (Lampropelma sp.)



Felépítése :

Pocock rajza a Hangkeltő apparátus felépítéséről (Ornithoctonus andersoni)



I. csípő

a. varrat
b. líra
c. sörték

II. Csáprágó

d. hangkeltő sörték/tüskék

A hangkeltő apparátust alkotó kitinképletek alaktanilag génuszonként vagy akár fajonként is változhatnak. Megléte vagy hiánya pedig alcsalád szintű elkülönítést is lehetővé tesz, ezért a hangképző apparátus elsődleges és nagyon fontos határozóbélyeg. Több helyütt a hangszerek analógiájára a tapogatóláb felöli részt húroknak (lyra), míg a csáprágó felőlit vonóknak, ütőknek, pengetőknek..stb. (strikers) nevezik.

A hangkeltő apparátust alkotó képletek különfélék lehetnek: tüskék - fogak, lapátosszőrök, horgasszőrök, tollasszőrök, bunkósszőrök de alkothatja vagy kiegészítheti ecsetszőrzet (scopula) is.

Hangkeltő tüskék a csáprágó alapízének külső oldalán (Poecilotheris regalis)



Közeli kép



Bunkósszőrökből és kitinfogakból álló líra a tapogatóláb csípőjének belső oldalán (Poecilotheria regalis)



Közeli kép



Óvilági alcsaládok, melyek rendelkeznek hangkeltő apparátussal:

Ornithoctoninae: Haplopelma, Ornithoctonus, Lampropelma, Cyriopagopus, Phormingochilus, Citharognathus minden faja.

Harpactirinae: Ceratogyrus, Harpactira, Eucratoscelus, Pterinochilus legtöbb faja.

Thrigmopoeinae: Haploclastus, Thrigmopoeus minden faja.

Selenogyrinae: Euphrictus, Selenogyrus minden faja.

Selenocosmiinae: Selenocosmia, Chilobrachys, Orphnaecus, Lyrognathus, Coremiocnemis, Selenotypus, Selenotholus legtöbb faja.

Poecilotheriinae: Poecilotheria minden faja.

Újvilági alcsalád:

Aviculariinae: Psalmopoeus fajok.

Mióta Pocock 1895-ben lábjegyzetként leírta, tudjuk, hogy létezik egy másodlagos hangkeltő apparátus is, mely a tapogatóláb és az I. járóláb (ritkábban az I és a II. járóláb) között található. Az apparátus elhelyezkedése, nagysága és felépítése génuszonként változhat. Legtöbb esetben nem annyira jól elhatárolható részekből álló képlet, mint az elsődleges hangkeltő apparátus. Gyakran csak néhány tollasszőr alkotja.

Ez a típus leginkább az újvilági madárpóknemeket jellemzi, de a szabályt erősítő kivételként pl. az afrikai Eumenophorinae ( Cithariscius, Monocentropus, Myostola, Eumenophorus, Phoneyusa, Hysterocrates, Loxomphalia, Encyocrates, Loxoptygus) alcsaládot alkotó madárpókfajok is másodlagos hangképző apparátussal rendelkeznek..

Másodlagos hangkeltő apparátus elhelyezkedése a tapogatóláb külső és az I. járóláb belső oldalának csípőjén, tomporán és combján (Theraphosa apophysis)



Másodlagos hangkeltő apparátust alkotó tollasszőrmező a tapogatóláb combízének külső oldalán (Theraphosa blondi)



Remélem e bejegyzés által kézzel foghatóbbá válik a Bertani által közétett, harmadlagos hangkeltő apparátusnak aposztrofálható anatómiai képlet jelentősége, illetve talán némi segítséget nyújt a rendszertani leírások könnyebb értelmezéséhez és a madárpók határozás mikéntjének megértéséhez.

Felhasznált irodalom:

Loksa Imre. Pókok I.- Araneae I. Akadémiai Kiadó – Budapest, 1969

Pocock, R.I. 1892. Supplementary notes on the Arachnida and Myriopoda of the Mergui Archipelago: with descriptions of some new species from Siam and Malaysia. Jour. Linn. Soc. London 24: 316-326. [p. 317, pl. 22, f. 1-3].

Raven, R.J. (1985). The spider infraorder Mygalomorphae: Cladistics and systematics. Bull. Am. Mus. Nat. Hist. 182:1-180.

Sedlag Ulrich: A csodálatos rovarvilág
Natura 1979.

Smith, A.M. 1990. Baboon Spiders: Tarantulas of Africa and Middle East.
Fitzgerald Publishing, London.

Smith, A.M. 1986. The Tarantula: Classification and Identification guide.
Fitzgerald Publishing, London.


Hangkeltő apparátus a tapogatóláb csípőjének belső oldalán (Poecilotheria metallica)


Mivel a madárpókokon található hangkeltő apparátus ismertetésekor nem állt szándékomban túlbonyolítani a leírtakat, egyelőre nem tértem ki más szerzők által létrehozott, részletezőbb leírásokra. Most megteszem, mert a lehető legteljesebb képet szeretném adni a témakörről. Ezért második részként ismertetném Eugene Simon kategóriáit is, hiszen e témában az ő neve is megkerülhetetlen.

Simon 1903-ban vetette papírra az általa felállított ketegorizálási rendszert, amelyben a hangképző apparátus 4 típusa szerepel.

I: az első típust a Mygale stridulans (Chilobrachys stridulans) nevű madárpókról írta le. A képletek a csáprágó és a tapogatóláb csípőjén helyezkednek el, melyeket az állat egymáshoz dörzsöl. A csípő belső oldalán a varrat alatt egy enyhe törés található, melyben hengeres kitintüskék ülnek. A tüskék hosszától és hegyességétől függően változó hangfrekvenciákat képes a pók létrehozni. Ez a típus található a Selenocosmia, a Chilobrachys, az Orphnaecus, a Psalmopoeus és a Poecilotheria génuszban található madárpókfajoknál.



I. típusba tartozó hangkeltő apparátus a csáprágó alapízének külső illetve a tapogatóláb csípőjének belső oldalán


II: A második típusban a képletek éppen fordítottjai az előzőnek. Itt a csáprágó alapízének a felszínén találhatóak meg a hangkeltő tüskék és a tapogatóláb csípője működik dörzsfelületként. Ilyen képletei vannak az Ornithoctoninae és a Thrigmopoeinae alcsaládoknak. A csáprágón található hangképző apparátus csoportba rendeződött 4-6 hosszú, tollas sörtéből és széles, szintén tollas, de rövid ecsetszőrzetből álló mezőből tevődik össze. Hasonló tollas ecsetszőrzet található a Harpactirinae alcsaládnál is. A Thrigmopoeinae alcsaládhoz tartozó madárpókfajoknál a csáprágó alapízének külső felszíne jobbára kopasz, a hangeltő sörték a vájulatot határoló ajakrojt mentén figyelhetőek meg.



II. típusba tartozó hangkeltő apparátus a csáprágó alapízének külső illetve a tapogatóláb csípőjének belső oldalán


III. A harmadik típusú hangképző apparátus a tapogatóláb csípőjének külső felületén található, mely érintkezik az első járóláb csípőjének felületével. Ehhez a csoporthoz tartozik az Eumenophorinae alcsalád és néhány génusz a Theraphosinae alcsaládból (Lasiodora és a Grammostola).

IV. A negyedik típushoz tartozó hangképző képletek szintén a tapogatóláb és az első lábak között találhatóak, viszont az érintkező felületek a tomporon találhatóak (pl. Acanthoscurria, Theraphosa…stb.).

Simon megjegyzi, hogy a hármas és négyes típus egyszerre lehet jelen néhány génusz esetében.

----------------------

Látható, hogy Simon leírása hasonlít Pocock két ketegóriájához, csak ő ezeket még további kettőre választotta szét a hangkeltő szőrök elhelyezkedése szerint. A Simon által leírtakat a teljesség kedvéért érdemes kiegészíteni az azóta eltelt idő alatt megszerzett újabb ismeretekkel.

- Az egyes alcsaládoknál/génuszoknál a csáprágók alapízei között, a belső oldalak felületén is találhatóak hangeltő képletek. Ilyen a Harpactira génusz ( tollas ecsetszőrzet), a Selenogyrinae alcsalád (bunkós szőrök vagy kitintüskék) és a Selenocomiinae alcsalád (együtt az I. típussal) pl. a Coremiocnemis génusznál (Raven 1985).



Hangkeltő apparátus a csáprágók alapízeinek belső oldalán


- Hangkeltő apparátus található a Theraphosa génusz I. és II. járólába között (Bertani 2001).

- Az Eumenophorinae alcsaládot alkotó madárpókokon szintén megfigyelhető a hangkeltő apparátus az I. és II. járóláb csípőinek egymással érintkező felületein (Raven 1985).

Most akkor ezt a két bejegyzést összegyúrva nagyjából meg is volnánk. Akinek kérdése van, tegye fel a kezét.

Irodalom:

Simon, E. 1903: Histoire Naturelle des Araignées. Deuxième édition, Tome 2, fascicule 4. Paris:
669-1080.

Raven, R. 1985: The spider infraorder Mygalomorphae (Araneae) : Cladistics and systematics.
Bulletin of the American Museum of Natural History, 182 (1): 1-180

VOL, F. 2002: Stridulation in tarantulas. J. Br. Tarantula Soc. 18. (1):. 21–27.

Bertani, R. 2001: Revision, cladistic analysis and zoogeography of Vitalius, Nhandu, and
Proshapalopus; with notes on other theraphosine genera (Araneae, Theraphosidae).
Arquivos de Zoologia 36 (3): 265-356.