A legnagyobb hatású tanulmány

Megjelent a JoA legfrissebb száma. A cikkek közül is kiemelkedik, Wayne Maddison cikke, amit volt szerencsém bírálóként végigkövetni. Remek stílusban megírt munka, ami 112 éves szunnyadás után merőben új alapokra helyezik az egész ugrópókrendszertant. Apró dicsőség nekem, hogy minden egyes ugrópókos cikkemről ír valamit, valamint a köszönetnyilvánításban az előkelő negyedik helyen vagyok :D.

A cikk mellé bónuszként 27000 ugrópók kép került fel ide: itt nem egy saját fajom is megtalálható, ezekből szemezgetek egy kicsit. A képek: © 2015 W. Maddison, Creative Commons Attribution (CC-BY) 3.0 license által védettek.

PÁPUA ÚJ GUINEAI FAJOK:

Thorelliola tamasi, Junxia és Wayne által leírt faj, amit rólam neveztek el.

Bulolia, az egyik legbizarrabb ugrópók amivel valaha dolgoztam

Leptathamas paradoxus, Balogh Péter által felfedezett faj, 2003-as cikkem foglalkozik vele.

AFRIKAI FAJOK (ezekről részletesen, magyarul, a doktorimban olvashatsz):

Egyik legnagyobb élményem fűződik az Eburneana génuszhoz. Egy, a tanzániai fauna alapvetését közlő cikk, találta meg, sajnos kizárólag fiatal, nem határozható példányok alapján. 2001es első dániai tartózkodásom alapján találtam meg az első ivarérett példányokat, amiket Nikolaj Scharff-ról neveztünk el, Wanda Wesolowska-val, az első közös cikkünkben. Ez az első felfedezett génuszom is. Később Wandáról is elneveztem egy Eburneana fajt

A Saraina génuszban követtel el taxonómiai hibákat (Szűts & Scharff 2005) (errare humanus est), ezeket Galina Azarkina köszörülte ki.

Tarne dives, egy egész cikket szenteltem neki (Szűts & Rollard 2007). Itt is vétettem hibákat, melyet Wayne Maddison javított. Ehhez a fajhoz kínosabb élményem is fűződik. Talán pont ez a példány túlélte a postán az utat Magyarországra. Azt a 2 napos töketlenkedést amit NEM a fotózásával töltöttem, már nem...

DJ Clark az egyik érdemtelenül elfeledett és mellőzött brit, nyugat-afrikai ugrópókokkal foglalkozó kutatót, 1973ban váratlanul érte a halál. Ezért lehet, hogy a párizsi múzeum anyaga, 30 éven át ott porosodott. Sikerrel megtaláltam, és leírtam a fajt/génuszt :D

Nem szerettem ezt a génuszt, mert annyira atipikus, mégis egyszerű volt. Ráadásul annyira pici, hogy nehéz volt rajzolni:

Hosszú szünet után,

egy előadással jelentkezem, mert úgy tűnik, hogy a régen frissített tartalom ellenére is vetődnek el ide emberek.

A király ruhája

P. regius nőstény. Fotó: Mary Keim. Forrás

A Phidippus regius egy hobbiállatként is népszerű ugrópókfaj, Arachnoboardson többször találkoztam már róla szóla topikokkal, de hazánkban is szaporították már. A Peckhamia amellett, hogy egy salticid génusz neve, egy ugrópókokkal foglalkozó folyóirat is. Egyik idei számában Foelix és Erb P. regius levedlett kültakaróján végzett mikroszkópos vizsgálatainak eredményeiről olvashatunk.

Foelix, R. F. & B. Erb. 2011. Microscopical studies on exuviae of the jumping spider Phidippus regius. Peckhamia 90.1: 1–15.

Az erős alapízekkel rendelkezők csáprágók (1. kép) vájatainak mindkét oldalán jellemzően mindössze 1–2 kitinfogat találunk (2a. kép). A méregmirigyek feltűnő nyílásai a csípőkarmok külső oldalán a csúcstól körülbelül 100 µm-re vannak. A csípőkarmok belső oldalának hátulsó része finoman fogazott, úgy tűnik, a pók fonalának elvágására használja. A csáprágó vájatának tövénél, ahol nyugalmi állapotban a csípőkarom csúcsa helyezkedik el, egy idáig ismeretlen képletet fedeztek fel, ami 70–80 ovális alakba rendeződő pórusból áll (2b. kép). Még nem tisztázott, hogy ezek a csáprágó egy mirigyének pórusnyílásai-e vagy valamilyen érzékelő (pl. ízlelő) szerkezetek. Csak magas nagyításnál láthatóak, de ugyanazon a helyen fekszenek mindkét csáprágón (2a. kép). Azt írják Foelix-ék, hogy ezek a többi, általuk vizsgált főpókra is jellemzőek, de mygalmorph pókoknál még nem keresték őket.

Érdekes módon mást is találtak a csáprágóknál: a vájatok körüli kis szőrök között parkoló atkákat, testhosszuk kb. 150 µm (3. kép). Az nem ismert, hogy ezek a pókra nézve paraziták vagy csak stopposok (foretikusak, azaz csak átmenetileg tartózkodnak a pókon, míg más gazdaállatot nem találnak). Nagy valószínűséggel a táplálékállatokkal (Drosophila) kerültek rá a pókra, majd vedlés során az exuviae-n maradtak.

A gnathocoxákon 3 különböző típusú szűrőszőröket figyeltek meg (11-12. kép), a szerzők szerint erről sem közölt korábban senki adatokat. Az egyik típus mellett bizonyos mirigy nyílásokra figyeltek fel, lehetséges, hogy ezeken keresztül emésztőenzimeket bocsájt ki az állat, talán a szűrőszőrök tisztítására.

Biztos sok madárpóktartó tudja (én anno a Lissek–Székely könyvben olvastam), vagy megfigyelte már, hogy mikor a pók vedlik, akkor az emésztőrendszer kültakarójának egy része is „lejön” róla. A csípőkarmok puhasága mellett ezért sem tud a pók enni addig, míg az új váz meg nem szilárdult. Emlékszem, régen T-boy küldött nekem egy képet, amin az „előbél” levedlett részei látszódtak egy exuviae-n, akkoriban nem tudtam azoknak a szerveknek a pontos megnevezését, de ebben a cikkben még jelmagyarázat is van egy hasonló mikroszkópos képhez:

Mx = gnathocoxa

M = szájnyílás

Ph = pharynx ("garat")

Eso = esophagus ("nyelőcső")

SM = sucking stomach (szívógyomor)

Nem merül ki ennyiben a cikk tartalma, de nem akartam itt az egészet elismételni, érdeklődők a PDF-et letölthetik innen.

"There's always a bigger fish."

"There's always a bigger fish." mondta Qui-Gon Jinn a Star Wars I-ben, és ez a következő videóra is ráillik, csak pókkal. Nézzétek végig, mert érdemes.



Siler szerint hangya < Oecobius sp. < Menemerus sp.

A feltöltő többi videója ide kattintva elérhető.

Huszarpokok

Hat ezeknek a kepeknek azert kell magyar szoveg, hogy honositsuk egy kicsit ezt a szot hogy huszarpok. Nemsokara befejezem a harmadik (es vegso) cikkemet roluk.
In these images a peculiar spider, the sword-bearing spider is illustrated. I am just about this finish a manuscript about them.

Sierra

Tudom magamrol, hogy lusta vagyok, de keptelen voltam idot szakitani, hogy rendesen beszamoljak a dologrol. Szoban hamarabb vegeztunk volna. Mindenesetre az utazast lehetove tevo Chris, bar szepen le is papirozta ahogy kell, erdemes megnezni es elovasni a blogjat. THANK YOU CHRIS FOR THE NICE TRIP

Raadasul jofejsegbol, meg le is fotozott ahogy nagyjabol 2768m magasan egetem magam a napon, es fotozgatom ezt a gyonyoru pokot.

Pentek esti - szombat reggeli program

Eleg magasra felmaszni a Sierraban, ezt a pokot megtalalni, lefenykepezni ... A fenykep (tobb masikkal egyetemben innen van trukkozve/tukrozve). A googlemaps alatt a larger map linkre kattintva nagyban lehet kalandozni a tajon...

View Sierra spider in a larger map

Legyel velunk ugro-bugris

Ma Bekeleyben Damian Elias laborjat latogattam meg. Damianrol azt kell tudni, hogy az ugropok parzasaval foglalkozik. Eppen veletlen nalam volt a gep, 3 vaku 3 memoriakartya es 2 szet tartalekaku ;)
Lasd video:

Es akkor a kepek...

ne irj moge.....

Agytorna

Erdekes youtube felvetelre bukkantam. A felvetelen ot (5) ugropokfaj lathato.
Kerdes #1 (2 het mulva megvalaszolom, de addig tessek tippelni): mi koze van a videoban lathato pokoknak a magyarokhoz?

Kerdes #2 melyik videoban lathato pokfajt fedeztem fel / irtam le en (szam vagy nev pl.hetedik vagy Futtyento bogarpukk Szuts, 2022)?

Megoldas:
mindegyik pokot leirta mar magyar ember, nemegy magyar emberrol van elnevezve.
#1 Agorius baloghi Szuts, 2003

#2 Coccorchestes spp. Balogh Peter "revidealta" a csoportot (nagyobb kaoszt, azaz kart, mint hasznot okozva)
#3 Leptathamas paradoxus Balogh, 1980

#4 Corambis sp.


#5 Diolenius sp.