Nevén a gyereket

A Jurai arany selyempók bejegyzésben Tamás azt írta, hogy a MYGALOMORPHAE Pocock, 1892: 311 infraordonak „még mindig nincs kielégítően jó magyar neve.” Ha megnézzük Loksa Imre Pókok I. magyar nyelvű határozókönyvét, akkor azt látjuk, hogy a „négytüdős” kifejezést használta a magyar aknászpókra és a három torzpókfajra, akik a Mygalomorphae magyar képviselői. Elképzelhető, hogy ez egyszerűen a régebbi név TETRAPNEUMONES fordítása (a korai rendszerezésekben a másik csoport neve DIPNEUMONES – kéttüdősök volt). A tudományos neveket félretéve a „négytüdős pókok” nem logikus, mert

a.) van olyan mygalomorph taxon, aminek nincs egyetlen tracheatüdője sem, a Micromygale diblemma Platnick & Forster, 1982 (a Micromygale monotipikus génusz);

b.) van olyan nem-mygalomorph taxon, aminek négy tracheatüdője van, pl. az Austrochiloidea és Hypochiloidea családsorozatok (nem Onedin vagy Ewing féle családsorozat): Hickmania (Austrochilidae, a másik két austrochilid génusznál a hátsó pár tracheatüdők módosultak), Hypochilidae, Gradungulidae családok (Araneomorphae); Liphistiidae család, utóbbi képviselői nem mygalomorfok, hanem a legősibb pókokként az összes többi pók testvércsoportját alkotják a Mesothelae alrendként (a testvércsoport Opisthothelae = Mygalomorphae + Araneomorphae). A Hypochilidae stb. családok tüdőinek száma ellenére közelebbi rokonságban áll a „kéttüdősökkel” (araneomorfok), mint a mygalmorfokkal.

A pókok esetében többször végbement a tracheatüdők redukciója pl. a Haplogyne csoport esetében (szintén nincs kielégítő és jó magyar nevük) ahol max négy trachea található, illetve a főpókoknál a két tüdő egy tracheanyílásból elágazó légcsőrendszer az általános.

A pókok magasabb szintű osztályozásába nem akartunk itt belemenni (akit érdekel, ezt töltse le), így maradjunk annyiban, hogy a „négytüdős” név logikailag azért nem jó, mert nem minden négy tracheatüdővel rendelkező csoport tartozik ide, és a csoportnak nem minden tagja rendelkezik négy tracheatüdővel. Persze tudjuk, hogy a nyelvben olykor nem a logika, hanem a hagyomány az irányadó, így kapóra jön, hogy a Mygalomorphae is tulajdonképpen egy hagyományőrző név. A fentebb leírtak miatt látta Pocock szükségesnek a Tetrapneumones és Dipneumones nevek elvetését, és helyettük a Mygalomorphae és Arachnomorphae kifejezéseket javasolta. Utóbbi tartalmában megegyezik, írásában eltér a ma használt Araneomorphae-val.

A Mygalomorphae név választása mögött pedig a következő áll. Eleinte az összes pókot az Araneus ill. Aranea generikus név alatt tartották számon. Latreille (1802, 1804) Mygale génusza volt az első olyan génusz (nevezzük itt most csoportnak), ami a pókokat kettéosztotta, illetve elkezdte megkülönböztetni egymástól. Latreille 1804-es publikációjában a következő két fajt írta le és sorolta ide: Mygale blondii és Mygale fasciata (mai nevükön Theraphosa blondi és Poecilotheria fasciata). Ezt követően több későbbi mygalomorph pókot a Mygale génuszban írták le. Sajnos a Mygale név pókokra használva nem maradhatott fent (Thorell, 1870), mivel még Latreille előtt használta egy másik szerző (Cuvier, 1800) egy emlősgénusz neveként, ld. dezmán – Mygale moschata (a mygale görög jelentése is elvileg „shrew” = cickány). Ezzel együtt a Mygale nevet a köztudat ezekkel a „nagy és szőrös” pókokkal azonosította, és sokáig így ismerték őket a „be nem avatottak”, valamint sok zoológiai és természetrajzi könyvbe is ilyen néven kerültek be. Pocock ezért válaszotta a Mygalomorphae nevet („Mygale-alkatúak”), és mivel a csoport talán legismertebb és legjellegzetesebb képviselői a ma madárpókokként ismert Theraphosidae család tagjai (mellesleg a legelső Mygale-ként leírt fajok is madárpókok voltak), ezért szerintünk a „madárpókalkatúak” vagy „madárpókfélék” jó választás lenne a Mygalomorphae magyar neveként.

Irodalom

1. Latreille, P. A. 1802. Histoire naturelle, générale et particulière des Crustacés et des Insectes. Paris, 7: 48-59.

2. Latreille, P. A. 1804. Histoire naturelle, générale et particulière des Crustacés et des Insectes. Paris, 7: 144-305.

3. Platnick, N. I. & R. R. Forster. 1982. On the Micromygalinae, a new subfamily of mygalomorph spiders (Araneae, Microstigmatidae). American Museum Novitates 2734: 1–13.

4. Pocock, R. I. 1892. Liphistius and its bearing upon the classification of spiders. Annals and Magazine of Natural History (6) 10: 306–314.

5. Thorell, T. 1870. On European spiders. Nova Acta Regiæ Societatis Scientiarum Upsaliensis (3) 7: 109–242.

Üdv: Zoltán & siler.

Who the f### is Grammostola pulchripes?

Nos, ennyivel is „beljebb vagyunk”, hiszen Ray Gabriel jóvoltából Grammostola pulchripes (Simon, 1891) is a helyére került a polcon egy nem várt fordulattal megspékelve, hiszen valójában miután kiszabadult a G. mollicoma (Ausserer, 1875) szinonímfogságából (wow de mű) becsapták “alá” a Grammostola aureostriata Schmidt & Bullmer, 2001 nevű {a hobbi madárpókozók előtt ismerősen csengő} fajt. A cikk bevezetőjének fordításából az is kiderül, hogy az Avicularia borelli hogyan tudott hiperűrugrással a Grammostola csillagrendszerbe kerülni, illetve a sorok között olvasva, bepillantást enged abba hogy ki és hogyan kotyvaszt a rendszertan, és a nevezéktan konyhájában.
Jó szórakozást! 

Lamarck 1818-ban létrehozta az Avicularia madárpók nemet. Ez adott otthont a Mygale avicularia (Linnaeus 1758) fajnak*. C.L. Koch 1851-ben létrehozott egy másik madárpók nemet, melynek az Eurypelma nevet adta, ide kerültek azok a nagy szőrös pókok, melyek leginkább az amerikai kontinensről érkeztek és ennek következtében használták később más taxonómusok a génuszt gyűjtőhelyéül olyan fajoknak, melyeket nem tudtak kényelmesen beilleszteni más rendszertani nemekbe. Az eredetileg Ausserer által leírt Lasiocnemus grossus, átkerült a Grammostola génuszba 1892-ben, és bár egy korábbi példány amely faj volt az Ausserer 1875-ös uruguayi Eurypelma mollicomája (Molly-koma :D) ő lett a Simon jövőbeni génuszának a Grammostolának a típusfaja (Grammostola mollicoma (Simon 1875) – ugye zárójelben). Simon 1891-ben leírja Paraguayban gyűjtött példányok alapján az Euryplema pulchripes nevű fajt, majd 1 évvel később 1892-ben létrehozza a Grammostola génuszt. 1897-ben leírásra kerül az Eurypelma borelli szintén Paraguayban gyűjtött példányok alapján. Pocock felismeri, hogy az Eurypelma madárpók nemen belül van egy jól elkülöníthető csoport, létrehozza a Citharoscelus génuszt 1903-ban, típusfajnak pedig a mollicomát jelöli meg. 1921-ben Simon az „On the genus Grammostola” c. munkájában elveti a Pocock által létrehozott génuszt és továbbra is előnyben részesíti a saját maga által leírt Grammostola nemet. A sok Grammostola faj egyikét a Grammostola pulchrát, Mello Leitao írja le 1921-ben, melyet harminc évvel később 1951-ben Bücherl a Grammostola pulchripes alfajának tart. 1961-ben Schiapelli & Gerschman megizsgálja a típuspéldányokat, melynek során kiderül, hogy nem alfaj és ezért visszaállítják önálló faji státuszát. 1985-ben Raven megvizsgálta a C.L. Koch által létrehozott Eurypelma génuszt és a Lamarck által 1818-ben létrehozott Avicularia génuszokat, összegzi a nevezéktani és az elveszett holotípusok miatt keletkező problémákat, majd ennek alapján hozza meg a döntését. Ez eredményezi azt, hogy olyan fajok is az Avicularia génuszba kerültek, melyek nem kellettek volna oda. 1994-ben Schmidt egy kereskedelmi forgalomból beszerzett hím példány alapján javasolta a Grammostola pulchripest a Grammostola grossa szinonimjának. Perez Miles 1996-ban ennek a munkának alapján javasolta A Grammostola pulchripest a Grammostola mollicoma szinonimjának, de a Phrixotrichus génusz alatt. A következő évben Schmidt irónikusan ezt visszautasította, okként a név hordozó típusok vizsgálatának hiányát nevezte meg, így a Phrixotrichus génuszba található összes fajt áthelyezte a Grammostola génuszba. 2001-ben Schmidt&Bullmer leírta a Grammostola aureostriatát Argentína, Chaco régiójából.

És akkor jött rá Ray Gabriel**, aki kiderítette hogy az Eurypelma borelli Simon, 1897 (amit Raven az Avicularia-ba átpakolt) Grammostola borelli (Simon, 1897)***. Illetve mivel megnézte a Grammostola mollicoma, pulchripes és aureostriata**** fajok holotípusait, kimondhatta, hogy a Grammostola pulchripes (simon, 1892) nem junior szinonímja a G. mollicoma (Ausserer, 1875) nevű fajnak, de szenior szinonímja a G. aureostriata Schmidt & Bullmer, 2001 nevűnek. Így a cikk megjelenése után a G. pulchripes név lesz a használatos :D jah és érdemes átfésülni a G. mollicomákat is… Aki kereskedőként az aktuális nevet akarja használni, és követte a dolgot megúszhatja 2 matricaragasztásból :D

***************************************************************************************

A lényeg röviden (itt úgy tűnik műxik a kodak), a mai napig látszik a Simon által megvizsgált (tehát min 115 éves) példányon a határozott jól elkülöníthető sávozás a térden, a lábszáron és a másodvégízen (míg a G. mollicoma  esetében ilyenről említést SEM tesznek). Vagyis sávozott lábú = G. pulchripes, nemsávozott lábú = G. mollicoma. Kiv vagyok az árak hogyan változnak :D hihihihihihi

**************************************************************************************

* Ray ezt itt bizony elkszúrta, félreérthetően adja meg a fajnevet. Linné ugyanis – Linnaeus néven - 1758ban Aranea avicularia néven irta le a fajt, ami ma A. avicularia (Linnaeus, 1758), Mygale avicularia (Linnaeus, 1758) Lamarck idejében volt, így ez eléggé félreérthető, hogy ez az avítt nevet használja ami se nem a mai érvényes, se nem az eredeti.

** istenigazából Simon is így cimkézte… tudott az öreg valamit :)

*** ezt is Ray bizony csúúnyán elkszúrta, mert a cikkben (ami érvényesítené a dolgot Grammostola borelli Simon, 1897ként zárójel nélkül adja meg az “uj kombinációt), mivel itt ugye PONT ez lenne a lényeg…

**** ejnye Ray, az aureostriataból már nem sikerült a holotípust megkukkolni… ej ej ebben ugye csak az a ciki, hogy akkor ugye ő honnan tudja? (jav-ért Zolee köszi)

Gabriel, R, 2009, Changes to the nomenclature of some Grammostola species in the Natural History Museum Paris (Araneae: Theraphosidae), Exotiske Insekter no. 73. 7-13

Üdv:

t-boy, Fince & siler

Kispál és a borzpók

Googlewhacking, ez egy olyan sport amit mindig is ki szerettem volna próbálni. A játék lényege, hogy 1 google eredményt kell kicsiholni. Nos ha valaki ezen bejegyzés előtt rákeresett volna a a borzpók kifejezésre mindösszesen egy találatott kapott volna

(hitetlenek ezt nézzék meg)

Sajnos rá 3 perccel kiderült, hogy a Googlewhackinghoz 2 szót kell beírni, így mégse jó a borzpókos GooWha, legfeljebb felvezetőnek.
A bejegyzésben található képet régebben már belinkelém vala, de csak most jöttem rá, hogy egészen megmagyarázható és logikus módon létezik magyar neve is. Durand borzpókjának hívják ezt az állatot, mely a Borzosok családjába (Zottelspinnen) tartozik, s melynek részletes ismertetése Herman Ottó Magyarország pókfaunája című művének 105-106dik oldalán lelhető fel. Sajnos nincs itthon szkennerem de amint leszen beszkennelem. A latin nevet egylőre borítsa a titkolódzás köde. Nos ennyi előjáték után tessék kattintani a folytatáshoz...
Először azt magyaráznám el, hogy miért is van ennek a póknak magyar neve, holott a magyar faunában jelenleg nem található meg.
Herman Ottó fiumei lelőhelyről említ példányokat, és hát akkor még bizony az magyar fanunának számított. Ebből is látszik, hogy sokkal stabilabb a geográfiai alapú faunalistázás, mint a geopolitikai (pl. a borzpók eleddig nem került elő a Kárpát Medencén belül, és ezen trianon sem változtat semmit. Na de fedjem már fel, az Oecobiidae családba tartozó Uroctea durandi nevű fajról van szó, mely a mediterráneumban széltévben hosszában előfordul. Amiért imádom Herman Ottó írásait, az azért van, mert az egyes latin nevek eredetét megosztja vélünk: bár a görög kalligráfiákat most nem citálnám ide.
De miért is ne? Herman Ottó megérdemel ennyi plusszmunkát.
ούρά - fark, χτείς - szőr; a fonók szőrös voltáról véve.
Abban a szerencsében volt részem, hogy mindkét rövid ámde annál gyümölcsözőbb portugáliai gyűjtőutamon volt szerencsém ilyen állatokat látni. Délen persze sokkal gyakoribbak.

A képen szereplő nőstényt - több társával egyetemben - egy paratölgy (vagy valami ilyesmi) tövében található kőrakásban találtam. A nagyobb köveket felforgatva ugyanis láthatóvá vált a kőre kávéscsészealátét-szerűen rászőtt menedék, melybe, mintegy zsebbe a pók önnmagát beletette.

RAPTOR kiegészítése:

"Azt hiszem még egy érdekességként felsorolható, hogy német nyelven még egy másik kifejezés is honos az adott fajra, éspedig az ún. "Zeltdachspinnen" kifejezés amely már az éppen általad emlitett különleges formájú és rögzitésű hálóra utal. Egy kis fantáziával "sátortetőspókoknak" forditanám (Zelt - sátor, Dach - tető, fedél), ahol egy "fejreforditott sátrat" kell elképzelnünk. A speciális hálóbol rendszerint 6 kijárat vezet a felszini talajra amely kijáratok pár centiméteres jelzőfonalakkal vannak ellátva.A potenciális zsákmány megkötözés után a háló belsejében lesz elfogyasztva, az emészhetetlen maradékokat kitinpáncél stb a pók a háló menyezetére vagyis a megforditott "sátor" tetejére ragasztja amely súlyánál fogva tovább növeli a sátor belső térfogatát."
Amikor ezt egy magamfajta pókgyilok széjjelrombolta, a pók menekülést valósított meg. Rövid aperitif munka után a gyanúsított a látókörünkbe került..

Ekkor elfogatást foganatosítottunk, majd előállítottuk a gyanúsítottakat.


Jelen pillanatban a bizonyítékok elemzésének folyamatában izé vannak, többet az adategyeztetésig, Durand főtözszálósőrmestertől lehet megtunnyi... (kellett nekem ennyi Rejtőt olvasni). A borzpók annyira jellegzetesen mediterrán, hogy a 22. Európai Pókkonferencia szimbólumállata volt (a 20. -é mely magyarországon volt, a karélyos keresztes volt a totemállata)

A neten számos egyéb képet is talál ki keresni nem szégyell (pl az is 3 mp alatt derül ki, hogy a wikipedia honnan kopizza a képeket, hát innen). Amit azonban valószínű nehezebben találnátok meg, az - nevezzük akkor már így - a laborjelentés.



Ennyi kép után pedig ugye az afrikai Uroctea - vagyis borzpók - fajok felismerése sem jelent majd gondot.


Egyébként manapság is fedeznek fel Urocteákat korántsem lejátszott még a dolog. Elég a 2007es Zootaxa cikkre gondolni, vagy fellapozni a WSC-t. Csak csendben és a vájtfülűeknek jegyzem meg, hogy az Oecobiidae az egyik olyan család ahol vannak szövőlapos-fonálszűrős (Oecobius) és szövőlap nélküli (Uroctea - Borzpókok)nemek is.

Meg kellett tudnia, hová tűnt Scurria

A Vlagyivosztok jégtörő hajó gépházából jelentjük. 30. A hová lett Scurria kérdéskörrel egy olyan mezőre tévedtünk amire eddig még kevesen tudtak vinni. Azt hiszem premizálnom kell ezt egy elismerő fejbólintással mely értékét bármelyik fórumozó akiről véleményt már nyilvánítottam valaha is meg tudja mondani rockermatynak. A WSC teljes ismerete sem elegendő ugyanis a kérdés megválaszolásához. A dolog végülis elég egyszerű a Scurria nevet három évvel Koch 1850es cikke előtt egy Puhatestű kapta és azóta is büszkén viseli. Ezt Pocock magyarázza el szépen az 1899es cikkében... Az 1900as cikk pedig lehet, hogy már le volt adva kéziratként és Reginald nem tudott passzintani egy emailt a szerkesztőnek :D

Két deka morf (ológia) ium

Nah egy kis elígazítás vált újfennt szükségessé, és tekintve, hogy sok egyéb fontos dolgom van csak kutyafuttában és félkeszről dobok egyet (3 óra meló volt vele így is). Itt alant látható az a morfológiai szókincs (Zoozda kopirájt) amivel egy hobbistának el kell boldogulnia. Kizárólag azért van itt mert a DNFS most nem megy, erről kicsit később.

Néhol oda van irva az angol megfelelő is, extra plussz, lesz majd szótár is. Akinek nem elég a sima hobbi vagy a fejtor nem tetszik neki az alulra klikkentsen/kattintson, előtte vegye fel a kevlar mellényt.

Nos akkor csapjunk a lecsóba.

Előre szeretném leszögezni, hogy haragudni senkire nem haragszom, és összeveszni sem szeretnék senkivel, de nem szeretném, hogy tévedésben legyen bárki.
A témát LGM pattantotta ki, amikor latin elnevezéseket kért tőlem a láb (pedes, poda) illetve a fonószemölcs (mammilae supremae) esetében. Első reakcióm az volt, hogy minek? Azután miért pedig, hogy miért latin? Ma nem készül egyetlen zoológiai fajleírás sem latinul (ez régen 1930ig volt divat), viszont az angol nyelv gyakorlatilag minden nagyobb újságnál követelemény. A nagyobb világnyelven való fajleírás (angol, spanyol, kínaiak esetében angol diagnozis kötelező) elmulasztásával pedig a faj érvényességét teszi kockára bárki. Meg lehet nézi a KÓDEX-et (ICZN - a zoológia nevezéktan kódexe).

Én Szita Éva példáját követve, a bírálók (akik nem arachnológusok voltak) dolgát megkönnyítendő tettem bele egy kis általános leírást a doktori dolgozatomba ahol néhány az Évától kopi pészt módszerrel átvett latin elnevezéseket is tartalmaz. Azóta morfológiai posztdokon vagyok, a morfológiai élkutatókkal szoros kapcsolatban és egyszer sem használtam latin morfológiai vagy anatómiai elnevezést. Ez alól egy kivétel van a belső felépítés illetve az izmok (melyeknek a kutatása kissé elmaradt a külső morfológiától) esetében még mindig a latin anyerő (csak ilyen cikk manapság nem születik).

Vagyis a latin sztornó, és egy hobbistának, ha lépcsőzni akar akkor már az angol illetve a német felé kell kacsintania. Persze előtte nem árt, ha magyarul megtanulja.

Alant látható Loksa Imre ábrája, ez lenne az alap, hogy tudd. Majd lehet vele vitatkozni:

Néhány elnevezés a maxilla pl. helytelen, mert a pókok az ízeltlábúakon belül az Amandibulata csoportba tartoznak, és a rovarokra jellemző állkapocs teljesen hiányzik náluk. Az ember állkapcsáról nem is beszélve (olyan még a rovaroknak se nem van, hiába Mandibulata). Ugyanezen gondolatmenetet követve a láb/comb/térd ésígytovább egész sor név támadható. Amennyiben valaki megteszi, először vegye rá Dr. Papp László akadémikus professzort, hogy a legyecskéi szárnyát ne szárnynak hívja mert az a madaraknak van... (persze akkor ha már ottvan akkor szóljon Csorba Gábornak is hogy találjon ki valami mást a denevéreknek). Valószínűleg - a kötelező verbal inzultus után - kiderülne, hogy, ha teljesen másutt másik csoportban van és a használók tisztában vannak a szerv eredetével akkor mehet a dolog.

No akkor idefigyelés van ámbérék.

A rovarok feje 6 tora 3 embrionális szelvényből áll. Csáprágósokét számoljuk meg egyesével: minden embrionális szelvényen egy lábszerű valami van vagyis 4 amin járóláb van, 1 amin tapogatóláb (nem tapogató, hanem tapogatóláb) 1amin a csáprágó és van az akron, ami csökevényes. Ez összesen 7 darab szelvényke. Mostmár tudjátok a fejtor miért nem egyenlő a rovarok fej+tor -ával vagyis használhatjátok a szót. Aki szeretné a legújabb kifejezéseket használni, annak vagy a Zootaxonómia egyetemi jegyzetet vagy a doktori dolgozatom általános ábráját javaslom:

Újfennt sikerült belefutni az előtest háti részének, magyarul a hátpajzsnak mindenféle egyéb szerintem helytelen elnevezéseibe (carapax, peltídium). Nézzük meg mitisir a hogyishívják azaz Jocqué és Dippenaar Schoemann Spider Families of the World. című munkája:

persze nem lehet meg mindenkinek az adott mű, nekik ajánlom a spinnen terminologie vagy az invertebrate glossae-t

Vagy a googlebooksra sassantsunk el rákeresve Foelix alapmunkájára.

Vagy Murphy & Murphy könyvére:

De akkor honnan jő a carapax? És miért baj?

(a peltídium az álskorpiók, rovarpókok hátpajzsa - bárki aki mutat nekem egyetlen egy az utóbbi 10 évben publikált a wsc által egyáltalán figyelembe vett pókos cikket amiben a hátpajzsot peltídiumnak nevezik fizetek egy sört, a carapax pedig a rákoké lehet utánajárni)

A carapax a német hobbiból jön ahol Günther Schmidt bácsi önkényuralmi móccerekkel bevezette.

Volker von Wirth meg átvette. Meg a Lissek Rezső bácsi is.

El lehet dönteni kinek hisztek, a kutatóknak akinek a foglalkozása ez (vagyis professzionális pókászok (pl. Raven, A. Smith, Jocqué, Griswold, Platnick), vagy nagy tapasztalatú hobbistáknak (Schmidt, V. v. Wirth). Ahogy mondják lehet széllel szembe pisilni, csak nem érdemes.

Baj ezzel az, hogy van ennek MAGYAR neve, illetve egy angol kifejezés ami a carapace amivel esetleg külföldi oldalon lehet találkozni. Jól ugyanannyiból tart használni, mint rosszul, és minél kevesebb féle elnevezés van közszájon annál kisebb a félreértés lehetősége. Ma a legtöbb madárpókos munka angolul készül. Ha nem angolul írsz senki sem fogja elolvasni. Ha nem tudod angolul a szó jelentését, hiába olvasol.

------------------------------------------------------------------------

Konklúzió: ha hobbista vagy, elégedj meg a Zoozda féle rajzzal. Bőven elég. Ha egyetemista vagy ott a Zootaxonómia jegyzet, ha egyetemista nagyonérdeklődő vagy akkor olvasd ki a Foelixet, Raven és társaikat és azokat a dolgokat használd amiket ők. Csak tiszta forrásból. Biztos lehetsz benne, hogy sem carapax sem peltídium nem jön elő.

De amennyiben szeretnél sok sok Statler és Waldorfos bejegyzést, sok szájkaratét és nyelvköszörülést, akkor pediglen kizárólag a Lissek vagy Schmidt féle elnevezéseket használd: chelizer, carapax, maxillacsáp és anyámtyúkja.

Dí kríge der giftesz. Tejl fünf. Dasz curükkérsz desz Fonetise nutriász, dí foneutriász. Keine foneutria nász.

Az alant található írás Kapor szerzeménye, csak 1-2 helyen javítottam bele. (pl. a Phoneutria sp. "Paraguay" az nem taxon). Ezen javítások a mű élvezetét nem befolyásolják (reményeim szerint) pusztán a helyes szóhasználatot eröltetem ráadásul olyan kevés helyen ahol csak lehet megőrizve a dolgozat stílusát. :D Szeretném hangsúlyozni, hogy ez már az a fajta "hobbitaxonómia" ami említésre, bátorításra, támogatásra, de legfőképpen követésre alkalmas és érdemes. Nem kívánok kontrasztot mellé állítani, pedig nem lenne nehéz.

Egy hiányosságáról sajnos nem feledkezhetem meg, viszont ez olyan típushiba amibe mindenki mindig beleesik. Ez a túlfókuszálás hibája. Annyira benne van az ember a dologban hogy alapvető információkat nem oszt meg a többiekkel amik a megértést teszik lehetetlenné. Ez konkrétan itt az hogy oké hogy a 6 név az 4 faj de akkor melyik az a két "név" ami melyik extra, és helyettük mi lenne a helyes név. Lehet hogy ki lehetne szűrni a képek sorrendjéből, de az eredmény pláne ha saját minimum 3szor kell leírni egy dolgozatban (sulykolni kell). Nyugi ez egy olyan hiba mibe MINDIG és MINDENKI beleesik. Erre valók a némi hozzáértéssel de a témával nem megszennyezett barátok/barátnők/anyuk/apuk akik elolvassák és utána ezeket a triviákat megkérdezik. Nemmellesleg 1-2 hónap (heti 30-40 óra) ráfordítással ezzel azzal kiegészítve TDK dolgozatnak alkalmas mű...

PHONETIKUS NUTRIA II. AVAGY PHONUTRIA-FAJOK A KERESKEDELEMBEN

Írta: Hőbe Gábor

BEVEZETÉS
Az utóbbi időkben egyre nagyobb érdeklődés övezi terrarista berkekben a fésűspókok (Ctenidae) családjának fajait. Ennek köszönhetően megindult egy nagy kereskedelmi hullám, így egyre több és több Phoneutria fajt láthatunk a kereskedők kínálataiban.
Ez idáig 6 „faj” került forgalomba, melyek a következők: Phoneutria fera, P. nigriventer, P. sp „Paraguay”, P. keyserlingi, P. boliviensis, P. reidyi.
Az általam tartott egyedek alapján kétségek merültek fel bennem, hogy az előbb említett 6 név valóban 6 fajt takar-e.

„ANYAG ÉS MŰVELET”
Kétségeim hatására vizsgálat alá vetettem saját Phoneutria egyedeimet a Rosana Martins & Rogerio Bertani 2007-es munkája (The non-Amazonian species of the Brazilian wandering spiders of the genus Phoneutria Perty, 1833 (Araneae: Ctenidae), with the description of a new species; Zootaxa 1526: 1–36 (2007) ) alapján.

Szemlélődésem tárgyát az alábbi neveken futó egyedek képezték, az alábbi eloszlásban:

0.1.0. Phoneutria fera – adult
0.2.0. Phoneutria nigriventer – semiadult
0.1.0. Phoneutria nigriventer - adult
0.1.0. Phoneutria sp. „Paraguay”- adult
0.1.0. Phoneutria sp. „Paraguay” – semiadult
0.2.0. Phoneutria keyserlingi – semiadult
0.0.3. Phoneutria keyserlingi – juvenilis
0.1.0. Phoneutria boliviensis – adult

„Kutatásaim” során legfőképp a ventrális mintázatokra hagyatkoztam, mivel úgytűnik ezek a karakterek is elégségesek a fajok határozásához. Sajnos az ivarszervek vizsgálatára nem volt lehetőségem.


„TAXONÓMIA”
A fent nevezett műben közölt határozókulcs szerint:
- 1. Phoneutria fera nőstény: „opisthosoma ventrally light brown with four series of dark brown dots and two lateral bands of the same colour”

Fotó 1. Nőstényem ventrális fotója. Jól láthatók a sötét foltok 4 sora, valamint a két oldalsó lefutású foltsor, mely jellegzetes nyíl alakot kölcsönöz a ventrális mintának.

Fotó 2. Tapogató lábak és csáprágók.

Fotó 3. Nőstényem habitus fotója.

Fotó 4. Nőstényem habitus fotója.

- 2. Phoneutria nigriventer nőstény: „opisthosoma ventrally dark brown to uniformly black”, juvenilis, semi-, és subadult egyedek potrohának ventrális oldala még vörös, nyél felől fekete folttal.

Adult P. sp. „Paraguay” néven árusított nőstényem ventrális fotója: (technikai okok miatt sajnos róla nem tudtam fotót mellékelni, de az utótest ventrális oldala egységes fekete színű).

Fotó 5. Semiadult P. sp. „Paraguay” néven árusított nőstényem ventrális fotója.

Fotó 6. Tapogatólábak és csáprágók.

Fotó 7. Semiadult P. keyserlingi néven árusított nőstényem ventrális fotója.

Fotó 8. Semiadult P. keyserlingi néven árusított nőstényem ventrális fotója.

Fotó 9. Juvenilis P. keyserlingi néven árusított pókom ventrális fotója.

Fotó 10. emiadult P. nigriventer néven árusított pókom ventrális fotója.

Fotó 11. emiadult P. nigriventer néven árusított pókom ventrális fotója.
Adult P. nigriventer néven árusított állatom ventrális fotója (ennél az egyednél még némiképp észrevehető a fiatalabb állatokra jellemző vörös szín is – sajnos a ventrális oldalról fotót nem tudok mellékelni technikai okok miatt, aki nem hiszi, jöjjön át, szívesen megmutatom az alkoholos egyedet :D)

Fotó 12. Adult P. nigriventer néven árusított állatom: tapogatólábak és csáprágók.

Fotó 13. Adult P. nigriventer néven árusított állatom kokonnal.

- 3. Phoneutria keyserlingi nőstény: „opisthosoma ventrally brownish to orange”(ezidáig nincs kereskedelmi forgalomban)

- 4. Phoneutria boliviensis nőstény: „opisthosoma ventrally golden-yellow with two series of brown dots and two white dots”

Fotó 14. Adult nőstényem ventrális fotója: Szépen kivehető a sötét pontok sorozatai, valamint a két fehér folt.

Fotó 15. Nőstényem fotója: Tapogatólábak és csáprágók.

Fotó 16. Nőstényem habitus fotója.

„DISCUSSION”
Tehát összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a keresekedelemben forgalmazott 6 "faj" valójában 3 vagy 4 fajt ( P. nigriventer, P. fera, P. boliviensis, P reidyi (??)) foglal magába. (A P. reidyi egyedek még nevelés alatt álnak, sajnos velük kapcsolatban nem tudtam érdemben vizsgálódni.)

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Eme írásom nem jőhetett volna létre Szűts Tamás segítsége nélkül, aki eljuttatta számomra a The non-Amazonian species of the Brazilian wandering spiders of the genus Phoneutria Perty, 1833 (Araneae: Ctenidae), with the description of a new species című munkát, továbbá köszönetemet fejezem ki Nagy Gábornak a fotók utómunkálataiban nyújtott segítségéért.

szőrözzünk :D

Azért kezzd tetszeni ez a blogolosdi, mert egy csomó dolog fel tud merülni a hozzászólásokban annélkül, hogy az eredeti információt maga alá temetné a hasznos vagy haszontalan OFF.

Most egy hasznos off merült fel Zoli jóvoltából. A magyar elnevezéseket kicsit kezdem a szívemen viselni, és remélem ez egy jó kezdés lesz ilyen irányban. A lábakról beszkenneltem Loksa Imre Pókok I könyvének idevonatkozó részét.

Az első amit pókok kapcsán mostanság kezdenek komolyabban megkülönbözteteni a hair vs seta (sajnos a magyarban mindekettő megfelelője a szőr). A "hair" mint haj csak emlősöknek van, míg "seta" szőrszerű kitinképlete az ízeltlábúaknak van. A trichobotrium magyar neve pedig érzékszőr.

Nézzük tehát a lábakat. A pókok járólábai hét ízből állnak:

coxa = csípő

trochanter = tompor

femur = comb

patella = térd

tibia = lábszár

metatarsus = másodvégíz

tarsus = végíz

A tapogatólábak (pedipalpus) eggyel kevesebb ízzel rendelkeznek, nincs másodvégíz náluk, illetve a csípők (melyeknek "gnathocoxa" a külföldi neve) a táplálkozást segítő képletté alakulnak. Loksa maxillának nevezi őket, de ez inkább helytelen, mint helyes. Egyéb magyar elnevezés (pl. szájláb) sajnos nem áll rendelkezésre. Szívem szerint javasolnám hogy a labiummal szemben ezeket hívjuk ajkaknak (jobb és bal ajkakat különböztetve meg), míg a labium legyen nyelv.

A lábak végízének végén találjuk a karmokat (kettőt vagy hármat), és az állat életmódjától függően (hálószövő vagy kóborló vadászó) különböző szőrképleteket.

Hálókészítőknél (A, B, E) pl. kifejezetten hátrány ha szőrös az állat lába vége a karmok alatt, ezér csak néhány "accessory setae"-t (magyar neve nincs, kioldótüske lenne a megfelelő) és a keresztespókoknál szövőtüskét (sustentaculum) találjuk.

A kioldótüskék szerepe hogy ellökjék a hálófonalait a pók karmaitól amikor a harmadik, kis karom elengedi azokat. Erről angolul itt lehet többet olvasni, a képek is innen vannak.

A szabad vadászoknál (C, D) más a helyzet, minél szőrösebb a láb vége annál jobb, hiszen ezek segítségével kapaszkodnak meg. Alapvetően két típusa van ezeknek a "szőrcsomiknak"

A "claw tuft" - talpecset ugrópókokra jellemző nagyon. LOKSA ÁBRA C. Kizárólag a karmok alatt vannak.

A scopula-k ezzel ellentétben a végíz, esetenként másodvégíz egy részén vagy teljes hosszában megtalálhatóak. LOKSA ÁBRA D. Ennek a neve Loksa szerint talpkefe.

És ha jobban belegondolunk Loksának igaza van, hiszen a kefe egy hosszúkás valami amiből szőrök állnak ki, míg az ecset egy szűkebb területről eredő szőrök összesége.

A képek eredeti helyről vannak belinkelve amit a képre kattintva lehet elérni.

Üdv:

s

Pamphobeteus sp. "platyomma"

A bejegyzés a Pamphobeteus platyomma és a Pamphobeteus sp."platyomma" témakörben.

>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

A Cyriopagopus mondakör

Minden ami ide tartozik: Cyriopagopus sp. "blue", Lampropelma violaceopes, Cyriopagopus thorelli, Cyriopagopus schioedtei, Cyriopagopus sp, "Sulawesi", Lampropelma sp. "Borneo black", Lampropelma sp. "orange fringed"



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Levedlett a pókom!

"Hurrá, levedlett a pókom!!!!*", favorit téma ez, minden fórumon, és mindig lesz 3-4 ember aki megküzd a dologgal a másik 3-4 "tapasztaltabb" aktív/passzív segítségével. Kicsit olyanok ezek az apró csoportok, mint a kóbor macskák a parkban, mindig van 10-20 aktív tag csak mindig mások... no offense, de ezek tények ^^,

A lényeg amit ki akartam ebből hozni, hogy ami hátramarad, na az vajh mi? Ravaszabbak rávágják kapcsiból, hogy exuvium. Amire normál körülmények között bólintanék is. Csakhogy a mai nap ütötte meg a szemem a Taxacom levelezőlistán a következő vita: exuvia versus exuvium, hogy most akkor mi is van? A lényeget, a vitainditó levélből megtudhatjuk, miszerint az EXUVIAE (levedlett kültakaró vagy amit akartok) nem rendelkezik egyes számmal. Referencia: "Torre-Bueno, J.R. de la, et al. (1989) The Torre-Bueno Glossary of Entomology, rev. ed. New York: New York Entomological Society. 840 pp." ahol bizony ez szerepel. Vagyis semnem exuvium semnem exuvia. Ez természetesen szöges ellentétben áll a WIKIPEDIA szócikkével, vagyis a vita további része a taxacomon a wikipediáról szól.

Tekintve hogy tudom, hogy kb kik irják akár a magyar akár az angol wikipediában a pókokat (a magyart egy unatkozó németországban tanuló néprajzos, az angolt meg egy IT-s fickó aki érdeklődik) azt hiszem nem meglepő ha jómagam a zoológusok pártján vagyok. Számat amúgy befogom, mert nem én irom (nem is fogom mert SEMMI értelmét nem látom olyan információkat megosztani a neten begépelni amit BÁRMELYIK középszintű búvárzsebkönyv tartalmaz).

Üdv:s

Ui kicsit lejjebb vettünk az intenzitit, mert a vártnál kevesebb a hozzászóló, és 20 HSZért nem akarunk napi 2-3 órákat a blogon melózni. Ettől független heti 2-3-4 poszt várható.

* Hofi örök, ahogy leírtam ezt a mondatot, hogy "Hurrá, levedlett a pókom", egyből eszembejutott egy szép analógia. Ajánlom mindenkinek a 2000es sziveszteri előadását, ami úgy kezdődik, hogy "Hurrá levizsgázott Deutsch Tamás..." a politikát hanyagolva a lényeg, nem kell aggódni előbb utóbb "levizsgázik" mindenki ;)

HOBO_spider, és az év pókjának benézése :D BOTRÁNYKŐ a köbön :D

Tegnap este egy hatalmas hím pók várt a szobám falán:


Próbáltam kicsit "természetesebb" közegben is lefotózni ezt a legényt:




Ennek a póknak az apropóján (merthogy apropókról szól a blog) ejtsük egy pár szót, az "Év pókjáról"... amik most az épületlakó zugpókok (Tegenaria génusz - Agelenidae). Enyhén farkaspókszerű beütéssel rendelkeznek (pláne ha az elöl szűkített előtestet sasoljuk), de a 2 sorban álló szemeik hamar leleplezik őket. Hobo (homeless, hajléktalan) pókoknak is hívják őket, mert Észak-Amerikában főleg a tehervonatok segítségével terjedtek el nemrégiben (ami a hobo életvitel egyik tipikus eleme). Természetesen soksok házi-, városi- vagyis urbánus legenda terjeng a valóban nagytermetű és laikusoknak valóban ijesztő méreganyagáról, csípéséről, marásáról. Hozzá kell tennem, hogy a kora nyártól akár késő őszig (fajoktól / helytől függően) a hímek aktívan keresik a nőstények "tölcsérhálóit". Meglehetősen izgágák, és gyors mozgásuak, sokszor támadólag is fellépnek. A marásuk - állítólag - fájdalmas de emberre nem veszélyes. Persze erről egy ideje (egész pontosan 13 hónapja és egy hete) énis egy cseppet másképpen gondolkodom, de ez maradjon a kisgyermekesek gondja akik mégiscsak kimennek a rohadt ződbe' ahelyett, hogy a betonhoz szoktatnák a csimotát.

Ez a pókica is a Tegenaria nembe tartozik, ezért gondoltam, hogy meg is határozom izibe'. Betettem a mikroszkóp alá, de egyszerűen a legkisebb nagyításon is túl nagy volt... a habitus képek 4szeres a tapogatóláb képek 15 szörös nagyítással készültek a szokásos Leica-Nikon D300 párossal 2 alvakuval kiegészítve, és Automontage után Photoshoppolva (sharp kicsit túlhúzva szokásomhoz híven, de egyszerűen nem tudok leszokni róla). Aztán nekiestem a dolognak, és szokás szerint meg is törpént a koppanás :D). (Mivel a WSC használata ESSZENCIÁLIS, elengedhetetlen és emellet észveszejtően egyszerű, nemsokára megadaptálom ide a wsc-s eszmefuttatást a "csak linkeljük be a blogot mint információforrást" hozzáállás jegyében.)

És most jön a kopp kopp (ez az állam volt és az is én vagyok). Keresem a fajom a Tegenarianál, mert 2-3 faj eléggé hasonlított (T. silvestris, T. picta, T. ferruginea), de ezek nincsennek a Tegenaria között!!!!! Platnick bácsi még a következőket teszi hozzá:

T. ferruginea (Panzer, 1804) -- see Malthonica.

Atyaég, sebesen görgettem fel a Malthonica-hoz (itt jegyzem meg, hogy volt szerencsém közreműködni a "The genus Malthonica Simon, 1898 in the Iberian Peninsula (Araneae: Agelenidae)" című cikkhez 2006ban lásd lejjebb...

ferruginea-nál a következő sor:

M. f. Guseinov, Marusik & Koponen, 2005: 164 (Tmf from Tegenaria).

Vagyis a Guseinov és tsai voltak a bűnelkövetők, nosza a bibliographiai szekcióban kikanyarítom a cikket: Guseinov, E. F., Y. M. Marusik & S. Koponen. Spiders (Arachnida: Aranei) of Azerbaijan 5. Faunistic review of the funnel-web spiders (Agelenidae) with the description of a new genus and species. Arthropoda Selecta 14: 153-177. Ami azért jó mert van hozzáférésem az újság pdf-jeihez! Szemét módon persze orosz a karakterkódolás, így csak képként van belinkelve most ide (katt rá eredeti méretre)

Igenám csakhogy akkor gubanc van (ahogy HOFI mondta volna) és ha azt is tudnátok amit én akkor rajtatok is elkezdődne kialakulni a sikítófrász :D. Szóval itt e voila a Malthonica ferruginea (Panzer, 1804) . Megkérnék valakit, hogy a fennti szöveget fordítsa le (csakhogy a Sanyieffektet elkerüljük)

Megcsodálhattuk jobbról balról. Nézzünk akkor egy tipikus Tegenaria-t (Guseinovéktól)

Nézzük meg hogyan jön össze a két génusz: 49-51 Malthonica 52 Tegenaria

És akkor csak ismétlésképpen egy Malthonica

Szóval azontúl hogy kaki van a levesbe, merthogy az év pókjainak a fele mostmár nem abba a génuszban van amiben ők ugye a reflektorfényt megérdemelten élvezhették volna, vagyis úgyjártak mint Kiszeltünci uborkaszezon idején...
Említettem az előbben, hogy egy Malthonica kézirat "átolvasásával" és "építő jellegű kritika" alkalmazásával hozzájárultam egy csekély mértékben (valóban csak csekély) eme cikk megjelenéséhez: BARRIENTOS, J.A. (Spain) & CARDOSO, P. (Denmark) The genus Malthonica Simon, 1898 in the Iberian Peninsula (Araneae: Agelenidae) Zootaxa 1460: 59-68 (27 Apr. 2007) - abstract itt (fordításért jár a cikk persze). Nos nézzünk akkor Malthonicát szerintük

Ezzel nincs is semmi bajom, simán olyan ahogy szeretnék a Guseinov-ék Malthonica lusitanica Simon, 1898 * (kicsi csillag jelzi ő biza a típusfaj) ÉS akkor Pedróék képesek ezt:

ugyanabba a génuszba tenni!!! 2 évre rá!!! Malthonica oceanica Barrientos & Cardoso, 2007
Hofi jut róla eszembe: "Az ország összes lukát teletömték OLAJKÁLYHÁVAL. Namost ez a rohadék olajkályha mit eszik? OLAJAT a nyüves, jólmondod. Akáczafába bele se kóstól. Namost ezt eddig föntt nem tudták. Hogy az akácafát nem eszi az olajkályha. Mint tudjátok a szénbányáink egy része terv szerint kiapadt. ... Ezek a rohadt imperialisták meg gondold el, az olaj árát felemelték, az begyűrűzött, mert ide aztán jön minden. Namost erre bemondták hogy hétfőtől kezdve megint szénnel kell fűteni. Namost honnan a francból lett megint szén? Valamelyik okos elégette a falábát?"

Kérdéseim - hogy "tartalommal, mondanivalóval, tanulsággal szolgáló beszélgetés" alakuljon ki és ha jól tudom olvasóink között minimum 2 olyan van aki hazai fajok határozását fogja hamarosan végezni...
#1 Egyetértessz e Guseinovékkal?
#2 Mi jellemző a Malthonica-ra és mi a Tegenaria-ra?
#3 Mit tennél a Malthonica oceanica Barrientos & Cardoso, 2007 - ha valamit tennél vele...
#4 Van e Magyaroszágon Malthonica?
üdv:
s