Monday, February 28, 2011

Egy afrikai újdonság

Richard Gallon az idei első madárpókos taxonómiai publikációban jelentkezik (ezúttal Ian Engelbrecht szerzőtársával) ismét az afrikai madárpókokon végzett munkájának egy újabb gyümölcsével, ami egy új faj a Pterinochilus génuszból.


Gallon, R. C. & I. Engelbrecht. 2011. A new Pterinochilus species from South Africa (Araneae, Theraphosidae, Harpactirinae). Bulletin of the British Arachnological Society 15 (4): 121–126.


A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, a faj csak a Limpopo provinciában lévő Waterberg hegyekben található meg, valamint egy bizonyos szintű élőhely-specializációt mutat. Jelen pillanatban ez a legdélebbről ismert Pterinochilus faj.


Pterinochilus lapalala Gallon & Engelbrecht, 2011 nőstény. Fotó © Patrick Gildenhuys


A 2006-ban felfedezett faj a Pterinochilus lapalala nevet kapta, és a génusz ismert fajainak számát kilencre növeli. A specifikus név tisztelgés a Lapalala Wilderness School (Lapalala Vadiskola) Waterberg hegyekben az élőhelyek megőrzésében végzett munkája előtt. A P. lapalala nőstények kétágú, lebeny nélküli spermatartóval bírnak, ez megkülönbözteti őket a lebenyes spermatartójú Pterinochilus fajoktól, úgy mint a P. lugardi, P. simoni és a típusfaj, P. vorax. A spermatartó egyenes, keskeny és hosszú formája pedig a P. murinus és P. andrewsmithi fajoktól határolja el. Utóbbi két fajnál ugyanis befelé ívelő, széles és rövid spermatartókkal találkozunk. A P. chordatus nőstények az alsó ajkon (labium) található kitinfogak számában térnek el az új fajtól, ezek száma előbbinél kb. 60, utóbbinál pedig a két ismert nőstény paratípus alapján 27 és 13. A hímek meghosszabbodott, finoman ívelő, filiform (fonál alakú) hímtagja a P. alluaudi, P. murinus és P. raygabrieli hímektől tesz lehetővé elkülönítést. A P. lugardi, P. chordatus és P. vorax hímeknél általában a III. láb combja az új faj hímjeivel ellentétben megvastagodott. Továbbá a P. chordatus és P. vorax hímeknél az első láb másodvégíze felülnézetben görbült/hajlott, míg a P. lapalala esetében egyenes. A P. cryptus hímek hímtagja finoman elvékonyodó, gyengén ívelt, a P. lapalala hímeknél pedig ehhez képest kevésbé finoman ill. hirtelen elvékonyodó és retrolaterálisan nagyobb mértékben ívelt az embolus. A disztális prolaterális tüskék hiánya a gnathocoxán további különbség a P. murinus-tól. A P. simoni-ra jellemző, a tapogatóláb tomporának prolaterális oldalán hosszanti csíkot alkotó merev szőrképletek, amik a scopulát kettéválasztják, ennél a fajnál is hiányoznak.


Pterinochilus lapalala Gallon & Engelbrecht, 2011 hím paratípus. Fotó © Patrick Gildenhuys


A P. lapalala sziklás lejtőkön él, ahol növényzet szempontjából az Acacia nigrescens (bütykös akácia), Olea europea (olajfa) és Papea capensis („vadszilva”), valamint Heteropogon contortus fűfaj dominál. A régóiban az átlagos évi csapadékmennyiség 400 mm, a középhőmérsékelt a leghidegebb hónapban 2 fok C, a legmelegebb hónapban pedig 30 fok C. A begyűjtött példányokat sziklák alatti menedékekben találták, amik teljesen be vannak borítva vitorlaszerű hálóval. Zavarás esetén az állatok gyorsan megpróbálnak valamilyen föld alatti járatba menekülni, ahol tudnak. Az egyik nőstényt kokonnal együtt találták, amiből kb. 70 fiatal állat kelt ki. A sziklás élőhely, az arra jellemző növényfauna, a vitorlaszerű háló természete, valamint az állatok általánosan lapos habitusa arra utal, hogy a faj egy szikla alatti életmódhoz (lapidicolous) alkalmazkodott specialista. Az egyetlen másik dél-afrikai madárpókfaj, aminél élőhely-specializációt figyelhetünk meg, a Ceratogyrus paulseni, amely faj élőhelyére az Arcadia típusú agyagtalaj jellemző.


Köszönet illeti Patrick Gildenhuys-t, aki tudomásomra hozta a cikk megjelenését, és rendelkezésemre bocsátotta a fajról készült fényképeket.

Thursday, February 24, 2011

Mégis mérges

Ebben a bejegyzésben Rainer Foelix és Bruno Erb tavaly a Journal of Arachnology folyóiratban megjelent rövid közleményénék fordítása olvasható.

Foelix, R. & B. Erb. 2010. Mesothelae have venom glands. Journal of Arachnology 38(3): 596-598.

Összefoglalás. Habár sok évvel ezelőtt beszámoltak méregmirigyekről a Mesothelae esetében (Bristowe & Millot, 1933), egy modern monográfia (Haupt, 2003) cáfolta meglétüket. Kilenc Liphistius fajon végzett morfológiai vizsgálatunk során sikerült az összes fajnál méregmirigyek kivezető nyílásait kimutatni a méregkarmok végénél, továbbá egy kis méretű méregmirigyet is megfigyeltünk a csáprágó alapízének elülső részénél. Kitérünk a méregmirigyek lehetséges elvesztésére ivarérett hímek esetén. A méregmirigyek megléte a Mesothelae alrendnél arra utal, hogy ez egy pleziomorf jelleg a pókok rendjénél.


Méreg használata a legtöbb pókra jellemző. Csak az Uloboridae család képviselőinél hiányzik a méregmirigy (Millot, 1931), nagy valószínűséggel másodlagosan vesztették el azt. A közelmúltban Haupt (2003) azt állította, hogy az ősi Mesothelae alrend (Liphistiidae család) szintén nem rendelkezik méregmiriggyel. Ez ellentmondásban áll egy korábbi tanulmánnyal (Bristowe & Millot, 1933), amiben egy kis méregmirigyet írtak le a Liphistius desultor fajnál. Jelen tanulmány célja Liphistius fajok vizsgálata volt annak érdekében, hogy kiderítsük, van-e méregmirigyük. Első lépésben megvizsgáltuk a csáprágók méregkarmait scanning elektronmikroszkóppal méregmirigy nyílását keresve. Második lépésben felboncoltuk a méregkarmokat, majd mikroszkóp alatt vizsgáltuk őket.


A rendelkezésre álló példányok zömét Dr. Peter Schwendinger, a genfi Muséum d'histoire naturelle munkatársa bocsátotta rendelkezésünkre. A következő kilenc faj alkoholban tartósított példányát vagy levedlett kültakaróját tudtuk tanulmányozni: L. bicoloripes Ono, 1988, L. bristowei Platnick & Sedwick, 1984, L. dangrek Schwendinger, 1996, L. desultor Schiødte, 1849, L. endau Sedgwick & Platnick, 1987, L. malayanus Abraham, 1923, L. niphanae Ono, 1988, L. sumatranus Thorell, 1890, és L. yamasakii Ono, 1988. Az izolált csáprágókat alkoholban és acetonban szárítás után 10 percre HMDS-be (Hexamethyldisilazane; Nation, 1983) helyeztük át a zsugorodás elkerülése miatt, végül szűrőpapíron levegőn végeztünk szárítást.


Az alkoholba helyezett csáprágókon órás csipesszel és mikro-szikével végeztünk vizsgálatot. Az elválasztott méregmirigyeket többféle megvilágítás alá helyeztük egy Leitz fénymikroszkóp segítségével, a legjobbnak a polarizált fény bizonyult.


Foelix & Erb, 2010 Figs 1-2


Mivel az orthognath pókok méregmirigyei viszonylag kis méretűek és így nehezen felfedezhetőek, könnyebbnek tűnt kezdésként a méregmirigyek pórusnyílásait keresni a méregkarmok végeinél. A legtöbb labidognath póknál ezek a nyílások elég nagyok és a méregkarmok hátsó oldalán, a csúcshoz közel találhatóak. Az orthognath pókoknál (madárpókok) ellenben a méregkarom konvex oldalán találhatjuk meg őket, és csak ventrális nézetből észrevehetőek. Azt találtuk, hogy ez igaz a félpókokra (Mesothelae) is (Foelix & Erb, 2010). Két másik tényező miatt nehéz a nyílást megtalálni: (1) viszonylag távol, 300–400 µm-re fekszik a méregkarom csúcsától (1. ábra), valamint (2) nagyon kis méretű, 5–10 µm-es átmérővel rendelkezik (2. ábra). Azonban ha az egyik csáprágón megtaláltuk a pórusnyílást, mindig megtaláltuk a másikon is, ugyanazon a helyen, ugyanakkora méretben. Ez a jelen tanulmányban vizsgált összes fajra igaz (3–6. ábra), csak néhány esetben nem sikerült észlelnünk a nyílásokat. Nehéz megmondani, hogy ez valóban bizonyíték-e a hiányukra, de egy lehetséges magyarázatot kínálunk a Diszkusszióban.


A Liphistius példányokban maguknak a méregmirigyeknek a megtalálása is kihívást jelent. A csáprágó egész alapíze izmokkal van tele és friss anyag estén nem tudtunk méregmirigyet kimutatni annak ellenére, hogy tudtuk, hol keressük. Alkoholban konzervált példányoknál azonban sikerrel jártunk, ezesetben a az izmok tömör rostokba rendeződtek és könnyűszerrel eltávolíthatóak egy órás csipesz használatával. Mikor már majdnem az összes izmot eltávolítottuk, akkor válik csak láthatóvá a méregmirigy, rögtön a méregkarom mögött (7. ábra). Hossza 1.5 mm, szélessége 0.5 mm és egy spirálszerű izomréteg veszi körül (8. ábra). Polarizált fény alatt egy jól kivehető „heringcsont mintázat” figyelhető meg, ezt egy hosszanti vonalból („gerinc”) ferdén kilépő párhuzamos izomrostok hozzák létre. Valójában a rostok nem spirálisan veszik körbe a mirigyet, hanem több derékszögű izomsejt sorba rendeződve egyfajta övet alkot. Nagyobb nagyítást használva ezeken az izomrostok egy jellegzetes harántcsíkozás figyelhető meg (9. ábra), ami azt jelzi, hogy képesek az összehúzódásra. A mirigy maga ez alatt az izomréteg alatt fekszik, de a „whole mount” preparátumainkból nem igazán tudtuk behatóan megvizsgálni. Egy L. bicoloripes példányban megtaláltuk a méregmirigyet, de az egyetlen hím példány esetében, ami rendelkezésünkre állt (L. dangrek), nem jártunk sikerrel, így nem jelenthetjük ki, hogy hiánya minden hím Liphistius példány esetében fennáll.


Foelix & Erb, 2010 Figs 3-6


Vizsgálatainkból kiderült, hogy a Mesothelae alrend (Liphistius fajok) igenis rendelkeznek méregmirigyekkel, mivel felfedeztük azok kivezető nyílásait kilenc vizsgált faj méregkarmain. Magát a mirigyet is sikerült megtalálnunk, legalábbis a nőstény esetében. Ez összhangban van Bristow & Millot (1933) korábbi publikációjával, amelyben Millot egy L. desultor példányban egy kis méregmirigyről adott számot, a helyét és mikroszkópikus szerkezetét megmutató ábrával. Millot következtetése az volt, hogy a Liphistius-ban található méregmirigy megegyezik a madárpókokéval. Ezzel ellentétben a Mesothelae alrendről szóló monográfiájában Haupt (2003) a következőt állította: „a Mesothelae-nél nincs méregmirigy, és nincsenek a mirigy jelenlétét jelző nyílások a méregkarmon sem.” Az utóbbi állítást mi megcáfoljuk, mivel a SEM képeinken határozottan kivehető a pórus mind a kilenc általunk tanulmányozott fajnál (3–6. ábra). Az, hogy Hauptnak (2003) nem sikerült megfigyelnie ilyen nyílásokat fénymikroszkóppal, talán a méregkarmot borító kutikula vastagságával és a nyílások rendkívül kicsi méretével (5–10 µm) magyarázható. Azt már nehezebb megérteni, hogy az ő SEM képein miért nem látszanak a kivezető nyílások annak ellenére, hogy a méregkarmok orientációja jónak tűnik (ventrális oldallal felfelé). Másrészt viszont az általa használt nagyítás elég kicsit volt és lehetséges, hogy a kis nyílások el voltak dugulva. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy talán egy ivarérett hímet vizsgált, aminél hiányozhatott a méremirigy és így a nyílás. Mivel az ivarérett Liphistius hímek nagyon rövid életűek és szinte soha nem táplálkoznak ivarérett korukban (Schwendinger, szem. közl.), elképzelhető, hogy ivarérési vedlésuk során elvesztik méregmirigyeiket. Az ivarérett hímeknél valamilyen szerv elvesztése az ivarérési vedlés során ismert tény más pókoknál [pl. hím fonálszűrős pókok elveszítik fonálszűrőjüket és nyüstjüket, hím keresztespókok elvesztik a hármas csévét, ami normális esetben a ragadós fogófonalat termeli (Foelix, 2011)]. A jövőben érdemes ivarérett hím Liphistius példányokra koncentrálni a méregmirigy meglétének vizsgálatánál.


Egyértelmű, hogy a Mesothelae alrendnél is megtalálható a méregmirigy, legalábbis a nőstényeknél és a fiatal egyedeknél. Általános jelenlétük arra enged következtetni, hogy ez egy ősi (pleziomorf) jelleg az Opisthothelae alrendnél, és nem apomorf, mint ahogy azt Haupt (2003) indítványoztva.


Felhasznált szakirodalom:

1. Bristowe, W. S. & J. Millot. 1933. The liphistiid spiders. Proceedings of the Zoological Society of London 1932: 1015–1057.

2. Foelix, R. F. 2011. Biology of Spiders, 3rd edition. Oxford University Press, New York.

3. Foelix, R. & B. Erb. 2010. Anatomische Besonderheiten der Gliederspinne Liphistius (Araneae: Mesothelae). Arachne 15: 4–13.

4. Haupt, J. 2003. The Mesothelae – a monograph of an exceptional group of spiders (Araneae: Mesothelae). Zoologica 154: 1–102.

5. Millot, J. 1931. Les glandes venimeuses des aranéides. Annales des Sciences Naturelles – Zoologie 14: 113–147.

6. Nation, J. L. 1983. A new method using Hexamethyldisilazane for preparation of soft insect tissues for scanning electron microscopy. Biotechnic and Histochemistry 58: 347–351.


Foelix & Erb, 2010 Figs 7-9

Wednesday, February 23, 2011

Ősi népek énekének éledése: Nem növény e lény!

A mai Nature folyóiratban többek között Jason Dunlop paleoarachnológus professzor és szerzőtársai cikke olvasható.


A puhatestű élőlényeket megőrző kambriumi kövületek nagyban hozzájárultak az állatok eredetének megismeréséhez. A Lobopoda (- Lebenylábúak, a Chaetopoda - tüskéslábúak testvércsoportja) egy különösen érdekes állatcsoport, ami kambriumi tengerekben élte virágkorát. Kinézetükben egy „lábas féreghez” hasonlítanak és régóta nagy érdeklődés övezi őket, mert talán az Onyhophora (bársonyférgek) és a Tardigrada (medveállatkák), valamint általánosságban az ízeltlábúak ősei lehetnek. Jelen cikkben Liu et al (2011) leírják a Diania cactiformis taxont, ami egy „páncélozott” lobopod a Chengjiang kövületből (kambrium 3. szakasz), Yunnan-ból, délnyugat Kínából.


Habár hasonló a többi tipikus lobopodához, rendkívülinek mondható robusztus és valószínűleg kitinizált végtagjai miatt, amik tagoltnak tűnnek. Így hát végtag morfológia szempontjából közelebb áll az általunk ismert ízeltlábú állapothoz, mint bármely más eddit leírt lobopod.


Filogenetikai analízis egy viszonylag közeli, levezetett helyzetbe teszi az ízeltlábúakhoz képest (Arthropoda), tehát egy olyan szervezettségi állapotot képvisel, ami közel van egy igazi ízeltlábúhoz. Továbbá a D. cactiformis utalhat arra, hogy láb ízekbe rendeződése megelőzhette a test ízekbe rendeződését. Kövületünket más lobopod morfológiákkal összehasonlítva – lásd Kerygmachela, Jianshanopodia és Megadictyon – megerősítést nyer az elmélet, miszerint a csoport, mint egész, parafiletikus (vagyis nincs egy közös őse a csoportnak), a különböző taxonok pedig az ízeltlábúvá válás különböző fokozatait fejezik ki.

Kis magyarázat: Ez az óriási, két és fél hüvelykes szörnyeteg segít megérteni az átmenetet a puhatestű férgek, és a kemény héjú ízeltlábúak között. Ebben sokat segít az, hogy ezek a különböző lobopodak végtagszerű függelékekkel bírnak. Egy érdekes felveteés szerint, az az evolúciós előny, ami csuklós, szklerotizált végtagokból ered volt az tényező amely az ízeltlábúak robbanásszerű elterjedésében szerepet játszott... Hogy, pontosan hogyan történt, még máig nyitott kérdés, de úgy tűnik, mintha ennek az állatnak a végtagjai hamarabb kaptak szklerotin páncélt és voltak ízeltek, mielőtt a test (arthropodization vs arthrodization). Ez a kis fosszilis lelet egy pont megfelelő időpillanatra nyújtott betekintést az evolúciós történetben, úgyhogy mindenféleképpen nagy dolog.
A korai kambriumi tengerek (542-488 millió évvel ezelőtt) rengeteg furcsa és bizarr lénynek adtak otthont, mintha valami agyament sci-fiből bújtak volna elő. Valószínűleg az ízeltlábúk ősei is közöttük úszkáltak (pl. Onychophora és Tardigrada) és ezek közul a lobopoda leszármazásivonalak jelentik azt a furcsa átmeneti csoportot, amit leginkább "férgek lábakkal" névvel jellemezhetünk. Ezek a féregszerű lények lebenyszerű lábakkal járták az ősi tengerfenéket, ellentétben a chaetopodákkal akiknek karmos végtagjaik voltak. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen közeli rokonságban vannak a valódi ízeltlábúakkal de a most felfedezett gyalogló kaktuszféreg (fán pirossal kiemelve), Diania cactiformis igen közelinek tűnik.


Felhasznált szakirodalom:

Skeptical moth blog

Liu, J., M. Steiner, J. A. Dunlop, H. Keupp, D. Shu, Q. Ou, J. Han, Z. Zhang & X. Zhang. 2011. An armoured Cambrian lobopodian from China with arthropod-like appendages. Nature 470, 526–530. doi:10.1038/nature09704

Saturday, February 19, 2011

Blogajanlo: Island Biodiversity Race: Academy Adventures in the Gulf of Guinea

Bob Rewes, a herpetologia egyik munkatarsa jart ma nalam, kis segitset kert (a honlapjat nem veletlenul linkeltem be, erdemes a munkassagat megnezni).A blogjaba mindenkeppen erdmes ellatogatni, en nem is tudtam hogy van, de sok kutatoblogja van a CASnak erdemes szetnezni hatha talaltok kedvetekre valot...


A kepen Dr Joel Ledford munkatarsam lathato, amint egy feltehetoleg Hysterocrates apostolicus peldanyt tart a csipeszen. Ez a kizarolag a São Tomé szigeten elo 3 Hysterocrates faj kozul a leggyakoribb...

Friday, February 18, 2011

Díszítősor

A Pelikan ügyirat folytatásaként, ahol egy ausztráliai Austrarchea és egy madagaszkári Eriauchenius példányt mutattunk be, ismerkedjetek meg az Afrarchea pelikánpókokkal (én szeretném ha a szenzációhajhász asszaszin/bérgyilkos/gyilkos pók név helyett ez a név maradna meg a köztudatban). A hím (első fotó) egyelőre nemtudni mi, de a nőstény (az összes többi), az Afrachea ngomesiensis egyetlen élőként látott példánya... 15 éve írták le azóta sem került elő mostanáig.
Szuts Tamas fotoja

Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja

Thursday, February 17, 2011

Madárpók taxonómia 2010

A 2009 madár(pók)távlatból bejegyzés mintájára ez a bejegyzés 2010 madárpók taxonómiai történéseit fogja tartalmazni. Milyen tudományra új taxonokat írtak le? Melyik fajt helyezték át más génuszba? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad majd választ eme bejegyzést egy listaszerű formában. A bejegyzés rendszeresen frissítve lesz, amint arra szükség van. Megjegyzés: a 2010-ben leírt taxonoknál a szerző (szerzők) szerepel, az évszám nem (nyilván 2010).

Kapcsolódó bejegyzések:
Lyrognathus revízió
Agnostopelma
Kefe és lábszárvédő
Haploclastus sort-kom

Tudományra új génuszok:
Agnostopelma Pérez-Miles & Weinmann
Bacillochilus Gallon

Tudományra új fajok:
Acanthoscurria turumban Rodríguez-Manzanilla & Bertani
Agnostopelma gardel Pérez-Miles & Weinmann
Agnostopelma tota Pérez-Miles & Weinmann
Bacillochilus xenostridulans Gallon
Coremiocnemis brachyramosa West & Nunn
Coremiocnemis gnathospina West & Nunn
Coremiocnemis hoggi West & Nunn
Coremiocnemis jeremyhuffi West & Nunn
Coremiocnemis obscura West & Nunn
Coremiocnemis kotacana West & Nunn
Cyriocosmus venezuelensis Kaderka
Harpactirella overdijki Gallon
Hemirrhagus perezmilesi García-Villafuerte & Locht
Idiothele mira Gallon
Lyrognathus achilles West & Nunn
Lyrognathus fuscus West & Nunn
Lyrognathus lessunda West & Nunn
Selenocosmia barensteinerae (Schmidt)
Theraphosa stirmi Rudloff & Weinmann
Thrixopelma lagunas Schmidt & Rudloff

Új kombináció (áthelyezés):
Augacephalus ezendami (Gallon, 2001), Ceratogyrus-ból (Gallon, a)
Chilobrachys himalayensis (Tikader, 1977), Haploclastus-ból (Siliwal & Raven)

Új szinonimák:
Acanthoscurria atrox Vellard, 1924 = A. paulensis Mello-Leitão, 1923 (Lucas et al.).
Acanthoscurria guaxupe Piza, 1972 = A. paulensis Mello-Leitão, 1923 (Lucas et al.).
Citharischius Pocock, 1900 = Pelinobius Karsch, 1885 (Gallon, a).
Cyriocosmus rogerioi Pérez-Miles & Weinmann, 2009 = C. pribiki Pérez-Miles & Weinmann, 2009 (Kaderka)
Euathlus latithorax (Strand, 1908) = E. vulpinus (Karsch, 1880) (Perafán & Pérez-Miles)
Haploclastus robustus (Pocock, 1899) = H. validus (Pocock, 1899) (Siliwal & Raven).
Lyrognathus pugnax Pocock, 1900 = L. crotalus Pocock, 1895 (West & Nunn, a).
Monocentropella Strand, 1907 = Eumenophorus Pocock, 1897 (Gallon, a).
Pelinobius bettoni (Pocock, 1898, áth. Phoneyusa-ból) = P. muticus Karsch, 1885 (Gallon, a).
Pelinobius crawshayi (Pocock, 1900) = P. muticus Karsch, 1885 (Gallon, a).
Pelinobius gregori (Pocock, 1897, áth. Phoneyusa-ból) = P. muticus Karsch, 1885 (Gallon, a).
Pelinobius rufus (Berland, 1914, áth. Phoneyusa-ból) = P. muticus Karsch, 1885 (Gallon, a).
Poecilotheria nallamalaiensis Rao et al., 2006 = P. formosa Pocock, 1899 (Gabriel).

Kétséges név (nomen dubium, tsz. nomina dubia):
Selenocosmia lyra Strand, 1907 (West & Nunn, 2010a)

Bibliográfia:
Gallon, R. C. 2010a. On some southern African Harpactirinae, with notes on the eumenophorines Pelinobius muticus Karsch, 1885 and Monocentropella Strand, 1907 (Araneae, Theraphosidae). Bulletin of the British Arachnological Society 15: 29-48.
Gallon, R. C. 2010b. A new genus and species of Harpactirinae from coastal Angola (Araneae, Theraphosidae). Bulletin of the British Arachnological Society 15: 79-82.
García-Villafuerte, M. A. & A. Locht. 2010. Un nueva especie de Hemirrhagus Simon, 1903 (Theraphosidae: Theraphosinae) de Chiapas, México. Revista Ibérica Aracnología 18: 81-86.
Kaderka, R. 2010. Cyriocosmus venezuelensis sp. n. from Venezuela (Araneae: Theraphosidae: Theraphosinae). Revista Ibérica Aracnología 18: 87-96.
Lucas, S. M., F. dos S. Paula, H. M. O. Gonzalez F. & A. D. Brescovit. 2010. Redescription and new distribution records of Acanthoscurria paulensis (Araneae: Mygalomorphae: Theraphosidae). Zoologia (Curitiba) 27: 563-568.
Pérez-Miles, F. & D. Weinmann. 2010. Agnostopelma: a new genus of tarantula without a scopula on leg IV (Araneae: Theraphosidae: Theraphosinae). The Journal of Arachnology 38: 104–112.
Perafán, C. & F. Pérez-Miles. 2010. Euathlus latithorax (Strand, 1908) is a synonym of E. vulpinus (Karsch, 1880) (Araneae, Theraphosidae, Theraphosinae). Bulletin of the British Arachnological Society 15: 49-51.
Rodríguez-Manzanilla, C. & R. Bertani. 2010. Descripción de Acathoscurria turumban sp. nov. (Araneae: Theraphosidae) y primer registro del género para Venezuela. Bol. Soc. ent. Aragonesa 46: 143-145.
Rudloff J.-P. & D. Weinmann. 2010. A new giant tarantula from Guyana. Arthropoda Scientia (1): 20-38.
Schmidt, G., S. Hettegger & J. Matthes. 2010. Ein Weibchen von Chilocosmia barensteinerae sp. n. aus Kalimantan (Borneo) (Theraphosidae: Selenocosmiinae). Tarantulas of the World 142: 4-14.
Schmidt, G. and J.-P. Rudloff. 2010. Thrixopelma lagunas sp. n., eine bisher unbekannte Vogelspinnenart aus Peru (Araneae: Theraphosidae: Theraphosinae). Arthropoda Scientia 1 (1): 8-14
Siliwal, M. S. & R. J. Raven. 2010. Taxonomic change of two species in the genus Haploclastus Simon 1892 (Araneae, Theraphosidae) Zookeys 46: 71–75.
West, R. C. & S. C. Nunn. 2010a. A taxonomic revision of the tarantula spider genus Lyrognathus Pocock 1895 (Araneae, Theraphosidae), with notes on the Selenocosmiinae. Zootaxa 2362: 1–43.
West, R. C. & S. C. Nunn. 2010b. A taxonomic revision of the tarantula spider genus Coremiocnemis Simon 1892 (Araneae, Theraphosidae), with further notes on the Selenocosmiinae. Zootaxa 2443: 1–64.

Monday, February 14, 2011

Trapdoor theraphosids...

Idiothele mira © Tom Patterson, used with permission


...is there such a thing? The answer is: yes. The phenomenon when a spider covers its burrow with a so-called "trapdoor" is well known and characteristic in some mygalomorph families (e.g., Antrodiaetidae, Ctenizidae) and in the family Liphistiidae, but we can also find a few examples of this behaviour in the tarantula family: Theraphosidae.

The first taxon I learned about that exhibits this behaviour is the harpactirine genus Idiothele Hewitt, 1919, which currently has two described species: I. nigrofulva (Pocock, 1898) and I. mira Gallon, 2010. Hewitt (1919: 101) writes about the habits of I. nigrofulva:

"The females of nigrofulvus [note: the proper spelling of the specific name is »nigrofulva«] were found by Mr Roberts in tubular retreats provided with a well-developed trap-door. The door is very large but thin, becoming very delicate and flexible at the margin which presumably overlaps the entrance to the retreat: the shape is subcircular or more or less D-shaped. The area of a large specimen is about equal to that of a five-shilling piece."


I. mira at burrow entrance © Tom Patterson, used with permission


Then we have here another harpactirine, Harpactirella domicola Purcell, 1902. When describing the second female, Purcell states:

"Found in a trap-door nest at Ashton by myself in November, 1902. [...] Nest a cylindrical tube, 17-18 cm. (7 inches) deep, widening slightly towards the opening but not funnel-shaped, strongly inclined and descending towards the hinge-side at an angle of nearly 45 degrees, much as in Gorgyrella. Lid flat, oval in outline, but broadly truncated at the hinge, its diameter taken at right angles to the hinge equal to the diameter taken parallel to the hinge (each being 19 mm.). The under side of the lid is lined with white silk, but the upper surface is rough and covered with clay. At the edge the lid broadly overlaps the edge of the hole. Width of hinge about 13 mm.; diameter of hole at 1 cm. from opening 13 mm.; width of hole at opening 15 mm.; width of carapace of occupant 5.5 mm."

There is also a known ornithoctonine trapdoor spider first reported by Carl Portman (2001) in the BTS Journal. According to Volker von Wirth, it's an Ornithoctonus sp.



Ornithoctonus sp. © Chris Allen, used with permission


Furthermore, Patrick Gildenhuys has communicated to me in e-mails that he has found Harpactirella and Brachionopus specimens in trapdoor burrows during his trips in South Africa.

References:
Hewitt, J. 1919. Descriptions of new South African Araneae and Solifugae. Annals of the Transvaal Museum 6: 63-111.
Portman, C. 2001. A Trap-door Theraphosid. Journal of the British Tarantula Society 16(2): 59-63
Purcell, W. F. 1903. New South African spiders of the families Migidae, Ctenizidae, Barychelidae, Dipluridae, and Lycosidae. Annals of the South African Museum 3: 69-142.

Sunday, February 13, 2011

Pelinobius muticus & Citharischius crawshayi

Úgy érzem az ismétlés és a nagyobb „médianyilvánosság” ez esetben sem árthat, hiszen sok hobbista szeretne naprakész lenni a kedvenceit érintő rendszertani változásokat illetően.

Bár Koka anno aktuálisan megemlítette itt a blogon a névváltozást, mégis érdemes fel eleveníteni kicsit a témát, hiszen a madárpókos hobbi egyik főszereplőjéről és az afrikai kontinens egyik legnagyobb pókjáról, a Citharischius crawshayiról, akarom mondani a Pelinobius muticusról van szó.

Photobucket

Innentől nézzük, mit mond Richard Gallon ezügyben:

"Az extrém ivari kétalakúságáról és a különféle méretű ivarérett hímjeiről ismert eumenophorine, a Citharischius crawshayi jól ismert a madárpók tartók és tenyésztők körében.

Az ilyen intraspecifikus tényezőket nehéz felefedezni a fogságban tartott és tenyésztett egyedek megfigyelése nélkül ill. ezen keresztül az adott és a szimpatrikus rokon fajok taxonómiáját, melyeknek korábban csak a hím példányai voltak vizsgálva.

Nevezetten:

Pelinobius muticus Karsch, 1885, Phoneyusa gregori Pocock, 1897, Phoneyusa bettoni Pocock, 1898 és Phoneyusa rufa Berland, 1914.

Ezen három faj és a Citharischius crawshayi a Pelinobius muticus junior szinonímja lett."


Ezt a kiegészítést viszont Zoltán "élte át":


Azt hozzátenném, hogy ezelőtt az egy fajból álló (monotipikus vagy monospecifikus) Pelinobius génusz a Phoneyusa junior szinonimja volt, Gallon pedig ezt a génuszt újra különálló, érvényes génuszként kezeli. A génusz egyetlen faja, a P. muticus pedig egyenlő a C. crawshayi-val, emellett a másik Citharischius faj, C. stridulantissimus (amit eredetileg Monocentropella stridulantissima néven írt le Strand, de ennek itt annyira nagy jelentősége nincs) pedig az Eumenophorus génuszba tartozik Gallon szerint. Így van két egyfajos génusz Pelinobius - Citharischius, P. muticus - C. crawshayi, amik valójában ugyanannak a taxonnak a képviselői, de a szabály szerint a régebbi név marad használatban, ami a Pelinobius és a Pelinobius muticus.


Köszönöm a háttérinformációkat (F)!



>>itt folytatódik<<<


Bibliográfia:

Gallon, R. C. (2010a). On some southern African Harpactirinae, with notes on the eumenophorines Pelinobius muticus Karsch, 1885 and Monocentropella Strand, 1907 (Araneae, Theraphosidae). Bull. Br. arachnol. Soc. 15: 29-48.


Wednesday, February 09, 2011

Uoooo Afrika

Most kukaztam ezt az irasomat az egyik hosztolt laprol, gondoltam legyen meg itt is...

Egy afrikai gyűjtőút éppoly szerves része , egy magára valamit is adó kutató életpályájának, mint a juropnak a gitárszóló, passzosgatya és focifrizura. Hogy miért? Afrika az élet és az emberiség bölcsője, mert királyunk is volt ott (Benyovszki Móricz), és mert Teleki, Széchenyi (Zsigmond), Kittenberger...
Csak, hogy néhány dolgot említsek :)

Bár én az oda igyekvő leendő expedíciótagok figyelmét felhívnám egykét apró tényre/tanácsra:
pl. hogy a Darwin díj (LINK) várományosainál azért az afrikaiak ott tolonganak elöl :)

Közlekedés

... a tömegközlekedés kiváló hatásfokú ...

...az úthálózat megfeleloen kiépített ...


...bár apró gondok akadhatnak...

...s a festés egyedi módszerei, egyedi eredményeket produkálnak :)...


NE vegye el kedvünket az, hogy

Afrikában regisztrálják a legtöbb fertőző betegséget (melyek közül soknak megvan az az előnye, hogy gyorsan túl vagyunk rajta pl. valami kutyaház, vagy Eb-óla).
Bár nem Afrikában történt hanem Lisszabonban, de egy afrikai a főszereplője az alábbi kis intermezzónak (mily szavak esnek ki ó fogam kerítésén), hagyj meseljek el egy tortenetet Hárman jártunk Lisszabont turistának álcázva magunkat.

Kicsit nehéz volt (3hetes borostával, sáros és izzadságszagú cuccokban feszítve), de megtettünk minden tőlünk telhetőt. S történt vala, hogy Lisszabon főutcáját túl drágának találtuk és megpróbáltunk betérni egy mellékutcai kisrestibe... ez gyakorlatilag azt jelentette hogy felmásztunk egy lépcső valami sikátorba ahol is egy afrikai "éttermet" pécéztünk ki. Rendkívül kedves (és ez komolyan a pozítívumok közé sorolandó) tulaj rögötn megkérdezte, hogy mindenki kér e étlapot, s pillanatokon belül kaptunk (hárman) kettő menjnyút. A tulaj (- a főszereplő) ekkor kezdte a szabadkozást (istenigazából a mai napig nem tudom miket mondott, mert ő angolul nem beszélt, mi meg portugálul és franciául nem), hogy ennyien egyszerre - rajtunk kívül még kettő fő, akik a ház specialitását ették - még sosem voltak ezért nincs csak kettő étlapja... Hármunk közül a legrutinosabb (Nikolaj Scharff) megkérdezte hogy mi a ház specialitása és olyant kért... mi (Jesper s jómagam) pedig gondosan végigbogarásztuk az egész étlapot és hosszas (mintegy 20perces) válogatás után összállítottuk az obligát illetve opcionális étkek listáját,

miközben könnyesre röhögtük magunkat a háromnyelvű étlapon mely a vietnámi balzsam és egyéb távolkeleti termékek magyar nyelvű használati utasításának megfelelő persze a "dévédéjátékos" és "verboseget okoz" feketeöves kifejezésektől messze elmaradt...
Jesper ugygondolta, hogy a strucc olyan étek, melyet kihagyni vétek, s "Struccot kért afrikai módra". (az ángilus kiejtést magyarítva próbálkozom visszaadni a tulaj válaszát - hozzá képest polgárjenő - hivatal úr... hoz Plátóni szónok):
- Afrika strucc nem jo.
- Akkor legyen "Stucc roston gazdag zöldségkörettel"
- Strucc nem jo. ninc. erkezik nem. Most. (Jesper ekkor esett egyszerre kétségbe és gondolkódóban ami valljuk be őszintén maximálisan érthető) Ekkor próbálkoztam én:
- Polipot kérnék Lisszabon módra sültkrumpival
- Lisszabon polip nem jo. nem. jo. nem erkezik mostan.
- Akkor milyen polipjuk van
- Polip ninc.
- Hmmmz, milyen halételt tudna akkor ajánlani? Frutta di mare, kagyló-kalap-kabát vagy valami hasonló???
- Hal ninc, kaglo ninc, nem hajo tenger. utaz ninc.
- Akkor valami afrikai ételt tudna ajánlani?
- Afrika ninc, etel van. nem hal. strucc nem.
(Ekkor kezdtünk megkérdőjelezni a mondjuk úgy spájzekárte hitelességét...)
Ház specialitásából van még? - Kérdeztem óvatosan.
- igen.
- na akkor abból kérünk mégegyet
- Még kettőt - javított ki Jesper gyorsan...

Azért mindenféleképpen szeretném, ha a valódi mondanivalómat nem a negatívumok uralnák. A képen látható tulaj (az ébenfa bútor előtt), ízletes vacsorát szolgált fel tiszta tányéron. :)

Afrikarol Nikolajtol a kovetkezot tudtuk meg meg - Mindenütt legyek vannak, és ami a legszörnyűbb, mondjuk finoman úgy, hogy az afrikai hentesek nincsenek túlképezve tehénanatómiából. És akkor mi van? Kérdezhetné a hamari olvasó... Megpróbálom rávezetni őtet (a többieknek ez ugyis leesik). Tehát... hentes van, afrikában marha van (marha sok, meg kecske is de bármelyik grinpíszes csuklóból kifingja az utóbbi 40 év afrikai mezőgazdasági és állattenyésztési szokásváltozásait, illetve azok hatását az őshonos faunára...), macséte (vagyis az a csúf nagy bozotvágó kés ami ugyanúgy hozzátartozik egy afrikai sráchoz, mint Matula bácsihoz a bugylibicsak, a svájciakhoz a zsebkés, vagy bankárhoz az zsebóra... Talán a svájci hasonlat a legjobb, hiszen attól eltekintve hogy mérete - és véletlenül se higyjük hogy valamiféle "munka"védelmi megfontolások - miatt, nem a zsebben hordják, ugyanúgy MULTIFUNCIÓS: a teveheréléstől kezdve a körömpiszkáláson keresztül, a maniókaásáson át mindenre - ugyanazt a macsétét - használják --> ezért csak bontatlan gyümölcsöt vásároljunk ...) na az megincsakvan, anatómiai ismeretek (gyk: hol illeszkedik a csont a csonthoz, hús a csonthoz, stb...) na az nemvan ---> csontszilánk, velő, érdarabka, vér (mindenütt) na az megincsakvan... Gondoljon csak bele a kedves olvasó hogy a guszta marhaszték választék mennyi menyi csontszilánkot rejthet (mintegy halva-csora) szóval mint szülő nő az "epidurális érzéstelenítés" című jelmondatot vésse agyába az ki a szilánkoktól retteg hogy "sült csilkét kélek"...
Ez a kis csilkés mondatlór gyolsan adódik az arkalom az egyes aflikaiaknak az szokásálór beszélni, miszerint a "L" és az "R" hangok közötti különbséget ugyanúgy nem ismerik, mint tősgyökeres pesti bunkó, a "tele villamos/busz/metro" fogalmát... Ez egyes esetekben (Szolli szöl, vi dú nát hev ani rúms bekóz of dö dzsenerál ereksön" (Forditas: - bocsánat uram nincs szabad szobánk az általános erekció (election - valasztas, erection - erekcio) miatt.
Mert ugye az afrikai szavannát Rand Loverrel járják a népek :)

Monday, February 07, 2011

Blasts from the past

Nemregiben futottam bele megint a honlapos is eszmefuttatasomba illetve egy erdekes technikai ujitassal az ingyen hosztolhato HPba... Ennek folyomanyakeppen a ket elozo verziojat a honlapomnak ujfennt elerhetove teszem.
A next-ites elso verzio mindenkeppen bongeszesre erdemes, mint ahogy azt Fince anno megjegyezte, olyan mint egy nagy odon haz, ahogy az ember bolyong benne meg felev mulva is akad olyan helyre ahol akkor jar eloszor.
Az okologia szerveren hosztolt masik meg csak arra valo, hogy egyapro kis plusszt nyujtson (nemmondom meg miaz, akit erdekel ugyios eszreveszi) :D.
Kesobb ezek a linkek oldalra koltoznek majd...

Thursday, February 03, 2011

Ingyenes ujsagok

Aki cikkeket vadaszik a neten, bizonyara sokszor fut bele a fizetos ujsagokba. Most, 30 napig ezek kozul 16 most ingyen elerheto az alabb leirt modon. Sokban van pokos cikk...
Bocsi, de nem forditom le magyarra, hiszen ha ez nem menne akkor a cikkekkel sem tudnal tobbet kezdeni...

Entomology
Access Entomology titles free online for 30 days
Set up your personal access now by going to www.onlinelibrary.wiley.com/myprofile/trials
Instructions for use

To activate your free online access, please follow these simple instructions:
  1. Visit www.onlinelibrary.wiley.com/myprofile/trials and login or register a new account

  2. Enter the trial code: insectnews (case sensitive)

  3. You now have 30 days free access to 16 entomology journals online
Free trial code:
insectnews
Enjoy 30 days free access to 16 entomology journals online
Agricultural and Forest Entomology

Archives of Insect Biochemistry and Physiology

Australian Journal of Entomology

Deutche Entomologische Zeitschrift

Ecological Entomology

Entomologia Experimentalis et Applicata

Entomological Research

Entomological Science
Insect Conservation and Diversity

Insect Molecular Biology

Insect Science

Journal of Applied Entomology


Journal of Vector Ecology

Medical and Veterinary Entomology

Physiological Entomology

Systematic Entomology


A harmas kapu nyilj ki kovetkezo szereploje egy mergeskigyos konyv lesz...