Féktelenül

Majdnem egy éve annak már, hogy erről a meglepően érdekes kutatásról írtam itt a blogon egy rövid ismertetőt. Most megérkezett arra a cáfolat is a Foelix féle csapattól, melynek rövid összefoglalása emígyen szól:

Erősen vitatható az a nézet, mely szerint a madárpókok lába képes finom pókselyem előállítására, megelőzve az állat leesését sima felületről. Két tanulmány állítja, hogy a végízeken található „recés szőrök” képesek pókselyem előállítására. Számos madárpókfajnál vizsgáltuk ezeket a szőröket fény és elektronmikroszkóp segítségével és hasonlítottuk össze őket az utótesten található fonószemölcsök szövőcsévéivel. Azt találtuk, hogy a recés szőrök felépítésükben közeli rokonságban vannak a pókok kémiai anyagokat érzékelő szőreivel (csésze alakú foglalat, hajlott forma finom hosszanti élekkel, excentrikus dupla lumen a szőrszál belsejében, tompa végződés nem egészen végállású nyílással).

A fonószemölcs szövőcsévéi nagy, vaskos alapzattal rendelkeznek, mindennemű gödör vagy foglalat nélkül. Ezek nem nyílásban végződő hosszú szőrök recés felülettel. Elektronmikroszkópos vizsgálat során soha nem tapasztaltunk pókselymet a recés szőrök esetében, ellenben a szövőcsévéknél ez nagyon gyakori jelenség. Érdekes módon a recés szőrök előfordulnak a fonószemölcsön is, gyakran a pókselymet termelő szövőcsévék mellett.
3. Ábra A fonószemölcsök szövőcsévéi a P. regalis (A,B) és a Brachypelma auratum (C). fajok esetében. (A) Két tipikusan holyagszerű alappal rendelkező cséve.(Bvel jelölve) és (mechanikus hatásokra érzékeny) szőrökkel körülvéve. (B)Több szövőcséve mellett egy bordázott szőr (csillaggal jellölve). Nyílheggyel a csévék végén a pórus léthatóvalamint az abból kilógó selyemdarabkák . (C)Közeli képek egy csévéről (nyíl), illetve egy bordázott szőrröl (csillag).
Az élő madárpókok megfigyelése a üvegkísérlet során megállapította hogy a recés szőrök állították elő valamit, de az tisztázatlan maradt, hogy ez valóban pókselyem kiválasztás volt vagy sem. A következtetésünk az, hogy a recés szőrök kémiai anyagokat érzékelnek, nem pókselymet állítanak elő. Mindenesetre a biztos tapadás érdekében, a végíz és a tapogatóláb talpecset szőreinek ezrei biztosan többet nyomnak a latba a recés szőrök ritkásan elszórt hálónyománál.

Forrásanyag annak, aki jobban rá akar kattanni a témára:

Foelix, R. F., B. Rast & A. M. Peattie. 2012. Silk secretion from tarantula feet revisited: alleged spigots are probably chemoreceptors. Journal of Experimental Biology (April 1, 2012) 215, 1084–1089.

Nevén a gyereket

A Jurai arany selyempók bejegyzésben Tamás azt írta, hogy a MYGALOMORPHAE Pocock, 1892: 311 infraordonak „még mindig nincs kielégítően jó magyar neve.” Ha megnézzük Loksa Imre Pókok I. magyar nyelvű határozókönyvét, akkor azt látjuk, hogy a „négytüdős” kifejezést használta a magyar aknászpókra és a három torzpókfajra, akik a Mygalomorphae magyar képviselői. Elképzelhető, hogy ez egyszerűen a régebbi név TETRAPNEUMONES fordítása (a korai rendszerezésekben a másik csoport neve DIPNEUMONES – kéttüdősök volt). A tudományos neveket félretéve a „négytüdős pókok” nem logikus, mert

a.) van olyan mygalomorph taxon, aminek nincs egyetlen tracheatüdője sem, a Micromygale diblemma Platnick & Forster, 1982 (a Micromygale monotipikus génusz);

b.) van olyan nem-mygalomorph taxon, aminek négy tracheatüdője van, pl. az Austrochiloidea és Hypochiloidea családsorozatok (nem Onedin vagy Ewing féle családsorozat): Hickmania (Austrochilidae, a másik két austrochilid génusznál a hátsó pár tracheatüdők módosultak), Hypochilidae, Gradungulidae családok (Araneomorphae); Liphistiidae család, utóbbi képviselői nem mygalomorfok, hanem a legősibb pókokként az összes többi pók testvércsoportját alkotják a Mesothelae alrendként (a testvércsoport Opisthothelae = Mygalomorphae + Araneomorphae). A Hypochilidae stb. családok tüdőinek száma ellenére közelebbi rokonságban áll a „kéttüdősökkel” (araneomorfok), mint a mygalmorfokkal.

A pókok esetében többször végbement a tracheatüdők redukciója pl. a Haplogyne csoport esetében (szintén nincs kielégítő és jó magyar nevük) ahol max négy trachea található, illetve a főpókoknál a két tüdő egy tracheanyílásból elágazó légcsőrendszer az általános.

A pókok magasabb szintű osztályozásába nem akartunk itt belemenni (akit érdekel, ezt töltse le), így maradjunk annyiban, hogy a „négytüdős” név logikailag azért nem jó, mert nem minden négy tracheatüdővel rendelkező csoport tartozik ide, és a csoportnak nem minden tagja rendelkezik négy tracheatüdővel. Persze tudjuk, hogy a nyelvben olykor nem a logika, hanem a hagyomány az irányadó, így kapóra jön, hogy a Mygalomorphae is tulajdonképpen egy hagyományőrző név. A fentebb leírtak miatt látta Pocock szükségesnek a Tetrapneumones és Dipneumones nevek elvetését, és helyettük a Mygalomorphae és Arachnomorphae kifejezéseket javasolta. Utóbbi tartalmában megegyezik, írásában eltér a ma használt Araneomorphae-val.

A Mygalomorphae név választása mögött pedig a következő áll. Eleinte az összes pókot az Araneus ill. Aranea generikus név alatt tartották számon. Latreille (1802, 1804) Mygale génusza volt az első olyan génusz (nevezzük itt most csoportnak), ami a pókokat kettéosztotta, illetve elkezdte megkülönböztetni egymástól. Latreille 1804-es publikációjában a következő két fajt írta le és sorolta ide: Mygale blondii és Mygale fasciata (mai nevükön Theraphosa blondi és Poecilotheria fasciata). Ezt követően több későbbi mygalomorph pókot a Mygale génuszban írták le. Sajnos a Mygale név pókokra használva nem maradhatott fent (Thorell, 1870), mivel még Latreille előtt használta egy másik szerző (Cuvier, 1800) egy emlősgénusz neveként, ld. dezmán – Mygale moschata (a mygale görög jelentése is elvileg „shrew” = cickány). Ezzel együtt a Mygale nevet a köztudat ezekkel a „nagy és szőrös” pókokkal azonosította, és sokáig így ismerték őket a „be nem avatottak”, valamint sok zoológiai és természetrajzi könyvbe is ilyen néven kerültek be. Pocock ezért válaszotta a Mygalomorphae nevet („Mygale-alkatúak”), és mivel a csoport talán legismertebb és legjellegzetesebb képviselői a ma madárpókokként ismert Theraphosidae család tagjai (mellesleg a legelső Mygale-ként leírt fajok is madárpókok voltak), ezért szerintünk a „madárpókalkatúak” vagy „madárpókfélék” jó választás lenne a Mygalomorphae magyar neveként.

Irodalom

1. Latreille, P. A. 1802. Histoire naturelle, générale et particulière des Crustacés et des Insectes. Paris, 7: 48-59.

2. Latreille, P. A. 1804. Histoire naturelle, générale et particulière des Crustacés et des Insectes. Paris, 7: 144-305.

3. Platnick, N. I. & R. R. Forster. 1982. On the Micromygalinae, a new subfamily of mygalomorph spiders (Araneae, Microstigmatidae). American Museum Novitates 2734: 1–13.

4. Pocock, R. I. 1892. Liphistius and its bearing upon the classification of spiders. Annals and Magazine of Natural History (6) 10: 306–314.

5. Thorell, T. 1870. On European spiders. Nova Acta Regiæ Societatis Scientiarum Upsaliensis (3) 7: 109–242.

Üdv: Zoltán & siler.

Ezt mondták, elhittük, megint nem kellett volna!

Manapság egyre jobban teret kapnak a hobbiban a madárpókok mellett,más pók családok képviselői is. Sőt mondhatni, ma már a madárpókosok nagy részénél díszeleg egy olyan pók is ami nem a Theraphosidae családba tartozik. A leggyakrabban a csapóajtós családok fajai, Latrodectus nem fajait és a vadászpókok valamelyikét tartják. Most kezdenek elterjedni,az ugrópók, tölcsérhálós pókok, aknászpókok. Ezzel együtt nő az ismeretlen alcsaládú, nemzetségű, fajú pókok száma is, mert még mindig kontinerbe jön és nincs sem elegendő idő (az idő pénz), sem megfelelő szaktudás. Na és persze nem kötelességük, tetszik nem tetszik, viszed nem viszed, ennyi.

Na de mit is takar a cím valójában? Mostanság sok helyen lehet kapni a Ctenezidae sp. balck vagy a Ctenezidae sp. red névvel illetett pókokat, esetleg megspékelték még a Tanzánia szóval.

Először is lássuk a két fajt, egyenlőre nevezzük őket rednek és blacknak.

Red nöstény



Black nöstény

Black hím



Na és akkor lássuk csak mitől is tartozik egy nemzetség Ctenezidae családba:
Sokat nem időzöm ezzel, a kép elegendő ide.



Amit figyelni kell az a szemek elhelyezkedése, esetleg a hátpajzs formája.
Itt van a red és black egy-egy közeli fotója, tisztán látszik az eltérés.





Viszont ha nem Ctenezidae, akkor mi?
Nos itt is a szemek elhelyezkedése adja a választ: Idiopidae




Most leírhatnám a család pontos határozó kulcsait, de felesleges ez az egyetlen olyan család a csapóajtósok közül amelynek ilyen a szem elhelyezkedése. Ennek a családnak 3 alcsaládja van Arbanitinae, Genysinae és Idiopinae. Mivel tudjuk, hogy a tárgyalt pókok Tanzániából származnak, igy kizárólagosan a Idiopinae alcsalád (csak ez az alcsalád él Dél-Afrikában) jöhet szóba. Ennek az alcsaládnak 6 nemzetsége van ezen belül 65 fajt számlál.
Idiopinae: Ctenolophus Purcell, 1904; Galeosoma Purcell, 1903; Gorgyrella Purcell, 1902; Heligmomerus Simon, 1892; Idiops Perty, 1833; Segregara Tucker, 1917.

Szóval akkor a Ctenezidae sp. helyett, lett a Idiopinae sp. (ez már alcsalád)

Sajnos innentől nincs több bizonyítékom a további határozáshoz, még az általam tartott példányok le nem vedlenek.
Valószínűnek tartom, hogy ezek a pókok az alcsaládon belül a Gorgyrella nemzetséghez tartoznak,de mint fentebb említettem erre egyenlőre bizonyítékom nincs, így folyt köv.

Köszönet a képekért Gombás Lászlónak!

Forrás: A.S. Dippenaar-Schoeman - Baboon and Trapdoor Spiders of Southern Africa:
An Identification Manual

Made in China

Volt már korábban a WSC-t részletesebben tárgyaló bejegyzésünk. Ha az ember körülnéz az interneten a magyar madárpókos honlapokon, akkor azt tapasztalja, hogy szinte az összes fajismertető (amit tévesen „fajleírásnak” hívnak ugyan) elején ott figyel a World Spider Catalog adott fajhoz tartozó bejegyzése. Ebből én arra következtetek, hogy mindenki teljesen tisztában van a WSC használatával és azzal, hogy mi mit jelent - máskülönben miért szerepelnének a fajismertetők elején olyan dolgok, amiket nem is értenek?

Viccet és retorikai kérdéseket félretéve (:D) ez a bejegyzés a WSC értelmezéséhez kíván segítséget nyújtani egy példán keresztül.

A Selenocosmia jiafu Zhu & Zhang, 2008 fajnál a következő szerepel:

mf jiafu Zhu & Zhang, 2008....................China

Selenocosmia huwena Wang, Peng & Xie, 1993: 72, f. 5-6 (m, misidentified)

Selenocosmia jiafu Zhu & Zhang, 2008: 436, f. 6A-I (Dmf).

Mit is jelent ez? A Selenocosmia jiafu fajt Zhu és Zhang írta le 2008-ban. De akkor mi az a Wang, Peng & Xie, mit kavartak ők már 1993-ban, mikor még le sem volt írva a S. jiafu, akkor mit keres ez a katalógusban? A rejtély kulcsa a „misidentified” szóban keresendő ami annyit tesz, „félrehatározott” illetve „tévesen azonosított”. A tisztánlátás érdekében először meg kell vizsgálnunk, mi a helyzet a S. huwena fajjal. A Selenocosmia génusznál ez áll:

S. huwena Wang, Peng & Xie, 1993 -- see Haplopelma. (lásd Haplopelma)

Miután tekintetünk és böngészőnk átvándorolt a Haplopelma génuszhoz, a következőt vesszük észre:

In synonymy:

H. huwenum (Wang, Peng & Xie, 1993) = H. schmidti von Wirth, 1991 (Zhu & Zhang, 2008: 420)

Ez az jelenti, hogy a S. huwena valójában Haplopelma, azon belül pedig a H. schmidti faj junior szinonimja (Zhu & Zhang 2008-as cikkének 420-as oldalán szereplő indokok miatt). A WSC-ben a szinonima listánál mindig a junior szinonim van elöl, majd egyenlőségjel után a szenior szinonim (azaz az érvényes név). A következő feladat tehát megnézni, hogy mi áll a H. schmidti fajnál:

mf schmidti von Wirth, 1991....................China, Vietnam

Haplopelma schmidti von Wirth, 1991b: 7, f. 1-11 (Df).

Haplopelma schmidti Schmidt, 1993d: 122, f. 386, 393 (f).

Selenocosmia huwena Wang, Peng & Xie, 1993: 72, f. 1-4 (Df, not m, per Song, Zhu & Chen, 1999: 41)

Itt látható a S. huwena sorában a zárójelbe foglaltakból, hogy Song, Zhu és Chen (1999) szerint amit Wang, Peng és Xie '93-ban leírt S. huwena néven, nőstény és hím példány alapján, abből a nőstény azonos a H. schmidti fajjal, de a hím nem konspecifikus a '93-ban leírt nősténnyel, így nyilvánvalóan nem azonos a H. schmidt fajjal sem. Zhu és Zhang cikkéből kiderül, hogy ez a hím, a „S. huwena” paratípusa lesz 2008-ban a Selenocosmia jiafu Zhu & Zhang faj holotípusa.

1995-ben egyébként tényleg leírták a S. huwena hímjét (Yin és Bao, 1995b), ami konspecifikus volt az 1993-ban leírt nősténnyel, és ami ugyebár valójában H. schmidti a mai álláspont szerint.

Referenciák:
Wang, J. F., X. J. Peng & L. P. Xie. 1993. One new species of the genus Selenocosmia from south China (Araneae, Theraphosidae). Acta Sci. nat. Univ. norm. Hunan 16: 72-74.

Yin, C. M. & Y. H. Bao. 1995b. A revision of male spider of Selenocosmia huwena Wang et al., 1993 (Araneae: Theraphosidae). Acta arachn. sin. 4: 131-133.

Zhu, M. S. & R. Zhang. 2008. Revision of the theraphosid spiders from China (Araneae: Mygalomorphae). The Journal of Arachnology 36: 425-447.

Egy másik legenda, a Brachypelma epicureanum

A faj története azzal kezdődött, hogy Chamberlin 1921-ben begyűjtötte 2 másik fajjal egyetemben egy kaliforniai-öböl környéki expedíció során, amit a Kaliforniai Tudományos Akadémia szervezett. A begyűjtött 3 fajt 4 év múlva (1925) egy tanulmány keretében leírta és mind hármat az Eurypelma nembe sorolta, így került be a rendszertanba a Eurypelma duplex, az Eurypelma stoica és a Eurypelma epicureana. Érdekes, hogy nem figyelt fel az E. epicureana szokatlan bulbus formájára. Eme tanulmány után új taxonómiai területekre lépet,és sosem tért vissza ehhez az anyaghoz.

Nem úgy Petrunkevitch aki 1939-ben az E. epicureana fajt (az E. duplexet is) a tipusfaj tanulmányozása nélkül a Dugesiella nembe sorolta át, ehhez a lépéshez nem fűztek semmilyen magyarázatot, így a dolog miértje rejtély maradt. Ő sem vette észre, hogy a Chamberlin rajzán ami a faj hímjének bulbusát ábrázolja az embolus nem egy tipikus Dugesiella (Aphonopelma) nembe tartozó fajé.

Amikor Smith az 1990 évek elején tanulmányozta a típuspéldányt, számára egyértelmű volt, hogy a széles, fokozatosan elvékonyuló embolus és a combokon lévő tollszerű szőr miatt a faj a Brachypelma nembe tartozik, és nyilvánvalóan közeli rokona a Brachypelma vagansnak.

A B. vagans egyedeit is megtalálták a Yucatán régióban,de elterjedésük sokkal szélesebb körű, valójában Dél- és Közép-Mexikó nagy részén honosak. Amíg a B. epicureanum csak a Yucatan régióra korlátozódik. A két fajt könnyű megkülönböztetni egymástól, a hím egyedek bulbus embolusának alakja alapján, a csökkent számú csík az 1. láb lábszárán és a 4. pár járóláb scopula hossza alapján, ami a B. epicureanum-nál 1/3, a B. vagans-oknál megközelítőleg 1/4.
Na de lássuk a leírást (ezt nem fordítom):

Common name: Yucatan Rust Rump

Distribution: Chichen Itza, Yucatan, Mexico

Description male: (See-Figs.) Length 50mm.Carapace 20 x18 mm. Chelicerae 7mm. Pedipalp 29mm. Leg 1 (59mm) Leg 2 (54mm) Leg 3 (52mm) Leg 4 (62 mm). Legs 4,1,2,3 Pat. + tib. of leg 1 longer than pat.+ tib. of leg 4. Also longer than the length of the pedipalp extends slightly beyond the halfway point of the tibia of leg 1. Labium/sternum/maxilla (see-Figs.) For the layout of the cuspules on the labium and maxillae and sigilla on the sternum – see illustracion. Ocular tubercle/clypeus (See-Figs.) For the layout of the ocular arrangement– see illustracion. Clypeus moderately wide to narrow. Palpal spines (See-Figs.) 6 spines on the tibia of pedipalp.Tibial spines (Fig. 710) 2spines on the tibia of leg 1. Tibial spur (See-Figs.) Tipical stout spines on the apex of the primary segment. Trochanter, coxa and femur of leg 1 (See-Figs.) Plumose setae on basal end of femur. Spines (See-Figs.) For the layout of the spines on the ventral surface of tibia and metatarsus of leg 4 –see illustracion. Metatarsus one-third scopulate. Palpal bulb (See-Figs.) Typical Brachypelma embolus, although lower edge has an unusual depression along its length. Note shape of posterior half of palpal bulb.

Colour: Carapace, legs and chelicerae, brown. Abdomen, black with long rusty-red setae.

Habitat/Behaviour: Central Yucatan. Meso - American transitional moist forest and rainforest. No Behavioural data

1; Hátoldali nézet
2; Szemdomb/homlokpajzs
3; Alsó ajak/mellpajzs/gnathocoxa
4; Comb,térd,lábszár , tapogatóláb végíz
5; Az első járóláb csípője, tompor, comb
6; lábszár sarkantyú
7; Első járóláb lábszára
8; Bulbus
9; A 4. járóláb has oldali nézete,végíz, másod végíz, talpecset

Günter Schmidt és Michael Bullmer Das Weibchen von Brachypelma epicureanum című munkában is megtalálható, hogy a epicureanum és vagans nőstények jól elkülöníthetők a spermatartójuk és a 4. láb scupola mérete alapján.

Rendelkezem 3 képpel amin a B. vagans és az B. epicureanum van összehasonlitva (4.járó láb,mellpajzs,spermatartó), de sajnos nem tehetem közzé,mert nem tudom honnan van, így nem tudok rá engedélyt kérni. A képeken jól látszik a két faj közötti eltérés.

Szerintem ezek alapján ki lehet mondani, hogy a kereskedelemben igen csekély mértékben van jelen a fajtiszta B. epicureanum.

Végezetül egy adult nőstény Brachypelma epicureanum fotója:



Köszönet Rékasi Lászlónak a képért!
Forrás:
-Smith, A.M. 1994: Tarantulas of the USA and Mexico
-The World Spider Catalog, Version 10.5 by Norman I. Platnick
-Günter s. and Michael B.: Das Weibchen von Brachypelma epicureanum (Chamberlin, 1925) (Araneida:Theraphosidae:Theraphosinae)

Nem a nemzet nemzette a nemzetseget

A Kaliforniai kitalalos negyedik forduloja hozta fel ujra a dolgot, egy kicsit korbefuleltem es az eredmeny engem is meglepett. A Zootaxonomia masodik kiadasa eppen folyamatban van. A diakok es a tanitas oltaran a nem (mindenket neme), nem nemtelenul, hanem nemesen ugy tunik elbucsuzik a zoologiai tankonyvektol.
Aki nem erti mire a nem, az akkor latja a problemat.
A hazai zoologusok ugy dontottek, hogy a genusz magyar megfeleloje ezentul a nemzetseg lesz. A tribusz (erne' az nem ez), magyar megfelelojerol nemtudok semmit. Tobb pontos reszleteket NEM tudok, csak az hogy az eleddigi "nem nemzettseg!" elharcosa is beallt a sorba. Igy utolso japan katonakent nem harcolok en sem, igy atallok enis erre a nemzetsegezesre (bar borsozni fog a hatam). Igy viszont akkor unnepelyes keretek kozott visszavonom Natalianak intezett utolso mondatomat, mintahogy az lassa okafogyotta valik (A genusz megfeleloje allatoknal a nem, illetve génusz. A nemzetseg az a tribus megfeleloje.)

Random kep, alias illusztracio:

Ha ket T-vel irod, az a "Satu hó vissza gyi patkófék" meg a "Nyek, Megyer Kurtgyarmaaaaat, Tarjan, Jeno, Keeer, Keszi." A WTF?eseknek alant a magyarazo zene...

Rágjuk újra a csontot – avagy a Brachypelma vagans újratöltve

Amikor hét évvel ezelőtt belecsöppentem a pókozásba már téma volt, hogy miről lehet megállapítani a vagans tisztaságát, vagy hogy vagans-e egyáltalán a pókunk.
Ennyi idő elteltével sem írt senki semmit a magyar weboldalakra, ami közelebb vitt volna minket a megoldáshoz. A köztudatban úgy él a szóbeszéd, hogy csak akkor tiszta a vagans, ha a pók alap színe fekete, utótestén a hosszabb szőrszálak vörösek, a lábain nem láthatóak vöröses hosszabb szőrök.
Sikerült Fince jóvoltából hozzám jutnom a faj leírásához, ami így szól:

Species vagans (Ausserer, 1875):
Alt. name Eurypelma v. (Mexican red-rump)
Distribution: Vera Cruz,Yacaton, Chiapas, Dos Arroyos, Teapa, Mexico, Cahabon, Cubifguitz, Vera Paz, Guatemala.
Description: Large species. Legth 40x55mm.Ceph 23x20 mm. Ceph longer than pat.+tib. of legs 1,2 4. Ceph slightly longer than met. + tarsus of leg 4. Width equal to pat.+ tib. of legs 1,4. Legs 4,1,2,3. Pat + tib of legs 1,4 equal. Slightly less than met. + tarsus of leg 4. Tibia of palp has 2 or 3 spines on inner side.
Colour: A wide ranging species and thus regional variatons.
1) Cambridge: Vera Cruz
„dark unicolourous brown. Legs without pale lines.”
2) Baerg: Tuxtla, Gutier
„Medium to large spider – heavy black legs are marked with light grey setae.”
The carapace is dark with a radiating pattern of black bands. The abdomen is black with a thin cover of brown dull red hairs. Overall, a heayily bodied species which should have no leg markings [or very thin lines]. Valerio indicates that there may be some reddish setae on legs.
Habitat: Deep burrowing species – some from tropical regions, others from scrub.

Az egészet nem fordítom le (akit érdekel a téma kicsit dolgozzon vele),de a lényeg :

Szín: Széleskörben előforduló faj regionális variációkkal.
1) Cambridge: Vera Cruz
„sötétbarna minden árnyalata. A lábak halvány csík nélkül.”
2) Baerg: Tuxtla, Gutier
„Közepes és nagy pókok – a vaskos fekete lábakon világos szürke szőr található.”
A hátpajzs sötét, amin fekete csíkok sugár alakú mintát alkotnak (illusztróació lentebb). Az utótest fekete, ritka halvány vöröses-barna szőrzet borítja. Nagytestű faj, amely lábán nincs ismertetőjel [vagy csak nagyon vékony vonalak]. Valerio utal arra, hogy a lábon előfurdulhat vöröses szőrzet.

Itt egy másik publikáció ami ugyan arról szól, hogy vagans populációt találtak Floridában, de ebben is szerepel a tévhitünk megcáfolása.

The Mexican Redrump, Brachypelma vagans (Araneae:Theraphosidae), an Exotic Tarantula Established in Florida1 G. B. Edwards2 and Kenneth L. Hibbard3 (1999)

„Like most tarantulas, the biology of B. vagans is poorly known (Carter 1997). Adult females are 5.0-7.5cm in body length, with a leg span up to 13.5 cm. Adult males are slightly shorter with a much smaller abdomen. The spiders are entirely black except for the long red to reddish-brown hairs on the dorsum of the abdomen; females also have reddish-brown hairs on legs III and IV (Baxter 1993).”

„ ... A pókok teljesen feketék, kivéve a hosszú vörös vagy vöröses-barna szőröket az utótest hátrészén; a nőstényeknek a 3. és 4. pár járólábán is található vöröses-barna szőrzet (Baxter 1993). „
A teljes cikk itt megtalálható

S végül még egy kis segítség a faj határozáshoz, a rajoz a The Journal of Arachnology 1999. kiadásában megjelent publikáció ábráji alapján rajzoltam:

Forrás: DISTRIBUTION AND NATURAL HISTORY OF MEXICAN SPECIES OF BRACHYPELMA AND BRACHYPELMIDES (THERAPHOSIDAE, THERAPHOSINAE) WITH MORPHOLOGICAL EVIDENCE FOR THEIR SYNONYMY

Ezennel vége is a rejtélynek, mindenki kiderítheti vagans-e a vagansa.

Most szeretnék megkövetni mindenkit, akinek valaha is a fentebb említett "piros van a lábában" szavakkal félre vezettem. Eme írásommal remélem kiengeszteltem mindenkit.

Növendék:

Adult nőstény:

Adult hím:

Köszönet Peternek a két képért!

A cikk tanulsága, hogy a faj meghatározására vonatkozó szóbeszédek,irományok nem biztos, hogy igazak. Szóval ha valaki nem tudja alátámasztani az érveit azzal, hogy megnevezi a forrást akkor inkább ne erőltesse álláspontját. Ezek után én is kétszer meggondolom mit mondok.

Találós kérdés: melyik faj a Grammostola Simon, 1892 génusz típusfaja?

Aki a fenti kérdésre a Grammostola mollicoma (Ausserer, 1875) választ adná, annak köszönjük a játékot, máskor több szerencsét kívánunk.

A kérdésre jelenleg a World Spider Catalog is ezt a rossz választ adja.

Kicsit jobban körbejárva a témát viszont feltűnik, hogy a G. mollicoma fajnak jelenleg két junior szinonimja van, tavaly még három volt. A harmadik a Grammostola pulchripes (Simon, 1981), a faj, amelyik tavaly még a G. mollicoma junior szinonimja volt, ám Ray Gabriel 2009-es cikke újraérvényesítette a fajt. Olvass róla a blogon! Ennek ellenére a WSC-ben továbbra is a G. mollicoma maradt a Grammostola típusfaja. Hogy miért? Azért, mert (valószínűleg) Gabriel nem nézett kellően utána a dolgoknak, hisz' cikkében is hibásan azt írja, hogy "Originally described as Lasiocnemus grossus by Ausserer in 1871, L. grossus was moved to the genus Grammostola in 1892; and although an earlier specimen, it was Ausserer's 1875 Uruguayan species Eurypelma mollicomum, which was destined to become the generic type for Simon's future new genus Grammostola." Magyarul: az eredetileg Ausserer által 1871-ben Lasiocnemus grossus néven leírt fajt 1892-ben a Grammostola génuszba került, és annak ellenére, hogy a L. grossus egy korábbi, hamarabb ismertté vált példány volt, Ausserer 1875-ös Eurypelma mollicomum fajának volt az a sorsa, hogy Simon új, Grammostola nevű génuszának típusfajává váljon.

Gabriel állítása szerint tehát a G. mollicoma volt kezdettől fogva a génusz típusfaja. Ez az állítás pedig hibás. Honnan is lehet kideríteni, hogy mi egy génusz típusfaja?

Abból a publikációból, amiben a génuszt leírják.

A modern taxonómiában ugyanis annak, hogy egy génusz érvényes legyen, az alapfeltétele, hogy a génusz leírásánál meg kell nevezni a típusfajt. Mondhatjuk úgy is, hogy a típusfaj az egy génusznak, ami a holotípus egy fajnak, azaz egyértelműen definiálja azt. Egy holotípus az a példány, ami biztos az adott fajhoz tartozik. Fontos, hogy a holotípus csak egyetlen példány. Előfordult már, hogy valaki leírt egy tudományra új fajt több (azonos vagy ellentétes nemű) példány alapján, azonban később kiderült, hogy a két (vagy több) példány nem ugyanazon fajhoz tartozik. Ebben az esetben a két (vagy több) példány (faj) közül az "tartja meg" az eredeti nevet, amit a szerző holotípusnak jelölt.

A génusznál valamelyest hasonló a helyzet. Pl. ha én leírom az Apropokia génuszt, és mellette leírok négy fajt, Apropokia sileri, Apropokia fincei, Apropokia raptori és Apropokia zoltani, továbbá az A. sileri fajt jelölöm meg, mint típusfajt, és később kiderül, hogy ez a négy faj nem egy génuszba tartozik, akkor biztos, hogy az Apropokia sileri az marad ebben a génuszban, a többit meg átpakolják máshova (feltételezve, hogy az Apropokia génusznak van létjogosultsága, azaz A. sileri rendelkezik olyan jellegekkel, amik okot adnak arra, hogy génusz szinten elkülönítsük más fajoktól). Erre a jelenségre majd a gyakorlatban is lesz példa az Aphonopelma Pocock, 1901 génusznál.

Lényeg, hogy Simon 1892-ben az általa egy évvel korábban Eurypelma pulchripes néven leírt fajt jelölte a Grammostola nem típusfajának.

Simon, 1892a 163. Oldal.

Később, Pérez-Miles és munkatársai 1996-ban úgy vélték, hogy a Grammostola pulchripes Simon , 1891 azonos a Grammostola mollicoma (Ausserer, 1875) fajjal, és az elsőbbség szabálya miatt a mollicoma specifikus név maradt meg, valamint a típusfaji státusz átszállt a G. mollicoma fajra. (Hasonló történt korábban a G. pulchripes és G. grossa fajokkal Schmidt, 1994 jóvoltából). Igen ám, de mivel tavaly a G. pulchripes faj újraérvényesítésére került sor, így a faj "visszakapja" típusfaji pozícióját is, amit a Gabriel cikk sajnos nem említett. Megkérdeztem erről a dologról egy nálam a pókokhoz sokkal jobban értő embert is, nevezetesen Norm Platnick-ot, és ő egyetért az általam leírtakkal: Yes, absolutely, pulchripes is the type, and if mollicoma is actually a separate species, it is not the type.

Mint tudjuk, a lónak is négy lába van, mégis megbotlik.

Bibliográfia:

• Gabriel, R. 2009a. Notes on the taxonomic placement of Eurypelma borellii (Simon 1897), and Grammostola pulchripes Simon, 1892 (Araneae: Theraphosidae). Exotiske Insekter 73: 7-13.
  
• Pérez-Miles, F., S. M. Lucas, P. I. da Silva Jr. & R. Bertani. 1996. Systematic revision and cladistic analysis of Theraphosinae (Araneae: Theraphosidae). Mygalomorph 1: 33-68.
• Schmidt, G. 1994g. Grammostola pulchripes ist ein Synonym von G. grossa. Arachnol. Mag. 2(7): 23.
• Simon, E. 1891f. Etudes arachnologiques. 23e Mémoire. XXXVIII. Descriptions d'espèces et de genres nouveaux de la famille des Aviculariidae. Ann. Soc. ent. Fr. 60: 300-312.
  
• Simon, E. 1892a. Histoire naturelle des araignées. Paris, 1: 1-256.

Ria, Ria, Avicularia

A madárpókos taxonómia egyik mestere most egy olyan csomó kibogozásába kezdett, amelybe finoman szólva is akad szép számmal "görcs". Aki még nem ismeri Rogerio Bertanit, a madárpókos cikkek egyik mesterét, most ízelítőt kaphat a munkái legfrissebbjéből. Persze ez nem az első, hiszen tudjuk hogy nem lehet Bertaninak betartani, illetve volt már madárpók a címlapon is. A többiért tesenek katt.
Hogy most is érdekes legyen a dolog a brazil pókász egy eléggé kényes génuszba nyúlt bele, ez pedig nem más mint az Avicularia. A Lamarck által 1818-ban leírt génusz, melynek a történetéről már olvashattunk. Bertani mester most leírt két, a tudományra új fajt, nevén nevezve, az Avicularia sooretama-t és Avicularia gamba-t és újraleírta az Avicularia diversipes-t. Az A. diversipes már régebbről is ismert volt hiszen CL Koch 1842-ben már leírta.
A trió könnyen elkülöníthető más Avicularia fajoktól, miután egy előrehajló elülső szemsor, karcsú hímtag és oldalirányban kihajló spermatartók jellemzik. Mivel ezek ritka karakterek, mint például a rendkívül hosszú és spirális hímtag (A. diversipes) és a spermatartók nagyméretű és kicsúcsosodó lebenye (A. sooretama).
Továbbá a három faj hímjei nem rendelkeznek párzósarkantyúkkal, viszont megfigyelhető náluk olyan szín minták melyek eddig nem ismertek más Avicularia hímek esetében.

A cikkben szó esik a pókok védettségéről, különösen mivel olyan endemikus fajokról van szó, melyet a természetes élőhelyének csökkenése és az illegális kereskedelem tizedel. A természetes élőhelyének, amely Brazília, Bahia állam védetté nyilvánítása ajánlott. A Theraphosidae, eddig 908 leírt fajjal büszkélkedhet, melynek több mint egyharmada a Mygalomorphae alrendbe tartozik (Platnick 2008). 1998 és 2008 között 57 új fajt írtak le (Platnick 2000, 2008). Ez 6.28%-os növekedést jelent az elmúlt 10 év leírásaihoz képest. Annak ellenére hogy több fajt bemutattak a közelmúltban, sok madárpók fajt írtak le a XVIII, XIX és a XX században is, viszont soha nem vizsgálták meg a leírásokat, így nem lehetséges a pontos meghatározás. Mivel előfordulhatnak olyan esetek amikor egy régebbi faj megegyezést mutat egy újonnan leírt fajjal, ezért elengedhetetlen a leírások vizsgálata mielőtt meg állapítják az új faj meglétét (Fukushima és mts. 2008). Néhány Aviculariinae génusz minden meglévő öreg példányait felülvizsgálják, a fennálló taxonómiai kérdések tisztázása érdekében. E munka feladata olyan elhanyagolt és elfeledett nevek tisztázása mint például a Mygale diversipes CL Koch 1842. A fajt leírták egy fiatal nőstény egyed alapján és eredetileg a Latrielle által 1802-ben létrehozott Mygale génuszba került. Az utána következő leírásokban a faj nevét egyszer sem említik, viszont CL Koch 1850-ben átteszi a saját maga által létrehozott Eurypelma CL Koch 1850 génuszba, így Eurypelma diversipes (CL Koch 1842) lesz. Más araknológusok mint Simon (1864, 1892) és Ausserer (1871) szerint a fajt Eurypelma-ként kell említeni. Pickard-Cambridge (1896) szerint azonban az Avicularia-ba tartozik. A közelmúltban a fajt a Roewer’s (1942, 1955) általi katalógusa és Bonnet bibliográfiája (1955, 1957) Eurypelma diversipes (Cl Koch 1842)-ként említi. Raven 1985-ben az Eurypelma CL Koch 1850, génuszt junior szinonímjává teszi az Avicularia Lamarck 1818 génusznak. Így az újabb katalógusok (Platnick 2008), a fajt az Avicularia génuszban említik. Bertaniban most sem lehet csalódni, hiszen komoly munkát végzett, magas színvonalú képekkel illusztrálta és körültekintően összefoglalta mondanivalóját. Pontos morfológiai és taxonómiai jellemzés mind a három fajra, rajzokkal megspékelve. Viszont van benne fordulat is, így aki Avicularia fasciculata-t tart annak most figyelme ne lankadjon. Ugyanis e pók nem az aminek látszik. Nem először és nem is utoljára de ezt ismét a dílereknek köszönhetjük. Amikor 2006 őszi-téli időszakában és 2007 év elején megjelent először Németországban a faj a kereskedők tévesen az Avicularia diversipes-t Avicularia fasciculata néven kezdték árulni. Tehát félrenyúltak ismét. A pók egyébként a maga nevében szép és a ritkábban tartott fajokhoz tartozik. Köszönhető ez a még mindég magasabb árának, illetve ritkább előfordulásának. A bibi csak ott van hogy az állatok az illegális kereskedelem által forgalmazott vadbefogott állományból származnak. A cikkben olvasható kishazánkon kívül még Lengyelország, Hollandia, Németország (innen indult), Törökország, U.S.A., Tajvan, na meg Kína is ahol mostanában üti fel a fejét a hobbiban. A cikk szerint mi vagyunk a legszerencsésebbek ha ilyen állatot akarunk venni, hiszen az egy vedléses példányok olyan 25 Euro árban indulnak, míg az adultak 120Euro. Viszont aki Kínában él annak ez egy kicsivel bonyolultabb, mivel ott 1600 (igen a nulla két darab) Euro az ára. Tehát azért valamennyire érthető miért nem tiltakoztak a kereskedők az illegális gyűjtés, kicsempészés ellen. Bertani egyébként javasolja az élőhely védettség mellett a CITES listázást is a 3 fajra, melyekből eddig szerencsére csak az A. diversipes került forgalomba. Egy szó mint száz a lényeg hogy a félre határozás miatt aki ez eddig Avicularia fasciculatát tartott, annak ajánlatos az Avicularia diversipes nevet szoknia, mivel ilyen pók van a birtokában.
Description of two new species of Avicularia Lamarck 1818 and redescription of
Avicularia diversipes (C.L. Koch 1842) (Araneae, Theraphosidae, Aviculariinae)—three possibly threatened Brazilian species ROGÉRIO BERTANI & CAROLINE SAYURI FUKUSHIMA

Köszönettel tartozom Fincének, aki segített a bejegyzés elkészítésében, és Szűts Tamásnak a beszerkesztésben.

WSC, revisited

Volt már korábban a World Spider Catalog-gal foglalkozó bejegyzés(ünk), ami elérhető ide kattintva, ám úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy egy rövid gondolat erejéig újra elővegyük a témát. Úgy vettem észre, hogy a madárpókosok egy része kissé félreértelmezi illetve tévesen használja a WSC-t. Gondolok itt arra, hogy egyes madárpóktartók az új publikációkat (valamint az azokban közölt rendszertani munkát) addig nem tekintik érvényesnek, amíg az nem kerül bele a sokat emlegetett WSC-be. Na most, ez nem teljesen helyes (értsd: teljesen helytelen), ugyanis egy tudományos munka, egy publikáció nem attól lesz érvényes, hogy benne van a véescében.

Ahhoz, hogy egy cikk tudományosan elfogadott legyen, az ICZN kritériumainak kell megfelelnie, amiket az érdeklődők ezen a linken érhetnek el angol nyelven. Ha ez megvan, akkor kóser a cikk. Nem hátrány, ha az iromány egy szakmailag ellenőrzőtt (peer reviewed) folyóiratban jelenik meg, ebben az esetben ugyanis kevesebb az esély rá, hogy hülyeséget publikálunk (vagy valamilyen hibát követünk el), de ez jelenleg nem kötelező. Vagyis vannak olyan érvényes fajok, melyek egy fajkatalógusban (mint pl. a WSC) nincsenek benne, de ettől azok jogossága vitán felüli, amennyiben a publikáció megfelel a követelmeknek. Mint mindig, az éremnek most is két oldala van, mert a találunk a katalógusban olyan fajneveket is, amelyek érvényesek ugyan, de a hordozójukat nem lehet meghatározni-- ezeket szokták nomen dubium-má nyilvánítani.

Végszóként siler találó hasonlatával élnék, miszerint a WSC nem biblia, hanem inkább telefonkönyv: attól mert nem vagy benne a telefonkönyvben, még lehet telefonod... és fordítva.

Who the f### is Grammostola pulchripes?

Nos, ennyivel is „beljebb vagyunk”, hiszen Ray Gabriel jóvoltából Grammostola pulchripes (Simon, 1891) is a helyére került a polcon egy nem várt fordulattal megspékelve, hiszen valójában miután kiszabadult a G. mollicoma (Ausserer, 1875) szinonímfogságából (wow de mű) becsapták “alá” a Grammostola aureostriata Schmidt & Bullmer, 2001 nevű {a hobbi madárpókozók előtt ismerősen csengő} fajt. A cikk bevezetőjének fordításából az is kiderül, hogy az Avicularia borelli hogyan tudott hiperűrugrással a Grammostola csillagrendszerbe kerülni, illetve a sorok között olvasva, bepillantást enged abba hogy ki és hogyan kotyvaszt a rendszertan, és a nevezéktan konyhájában.
Jó szórakozást! 

Lamarck 1818-ban létrehozta az Avicularia madárpók nemet. Ez adott otthont a Mygale avicularia (Linnaeus 1758) fajnak*. C.L. Koch 1851-ben létrehozott egy másik madárpók nemet, melynek az Eurypelma nevet adta, ide kerültek azok a nagy szőrös pókok, melyek leginkább az amerikai kontinensről érkeztek és ennek következtében használták később más taxonómusok a génuszt gyűjtőhelyéül olyan fajoknak, melyeket nem tudtak kényelmesen beilleszteni más rendszertani nemekbe. Az eredetileg Ausserer által leírt Lasiocnemus grossus, átkerült a Grammostola génuszba 1892-ben, és bár egy korábbi példány amely faj volt az Ausserer 1875-ös uruguayi Eurypelma mollicomája (Molly-koma :D) ő lett a Simon jövőbeni génuszának a Grammostolának a típusfaja (Grammostola mollicoma (Simon 1875) – ugye zárójelben). Simon 1891-ben leírja Paraguayban gyűjtött példányok alapján az Euryplema pulchripes nevű fajt, majd 1 évvel később 1892-ben létrehozza a Grammostola génuszt. 1897-ben leírásra kerül az Eurypelma borelli szintén Paraguayban gyűjtött példányok alapján. Pocock felismeri, hogy az Eurypelma madárpók nemen belül van egy jól elkülöníthető csoport, létrehozza a Citharoscelus génuszt 1903-ban, típusfajnak pedig a mollicomát jelöli meg. 1921-ben Simon az „On the genus Grammostola” c. munkájában elveti a Pocock által létrehozott génuszt és továbbra is előnyben részesíti a saját maga által leírt Grammostola nemet. A sok Grammostola faj egyikét a Grammostola pulchrát, Mello Leitao írja le 1921-ben, melyet harminc évvel később 1951-ben Bücherl a Grammostola pulchripes alfajának tart. 1961-ben Schiapelli & Gerschman megizsgálja a típuspéldányokat, melynek során kiderül, hogy nem alfaj és ezért visszaállítják önálló faji státuszát. 1985-ben Raven megvizsgálta a C.L. Koch által létrehozott Eurypelma génuszt és a Lamarck által 1818-ben létrehozott Avicularia génuszokat, összegzi a nevezéktani és az elveszett holotípusok miatt keletkező problémákat, majd ennek alapján hozza meg a döntését. Ez eredményezi azt, hogy olyan fajok is az Avicularia génuszba kerültek, melyek nem kellettek volna oda. 1994-ben Schmidt egy kereskedelmi forgalomból beszerzett hím példány alapján javasolta a Grammostola pulchripest a Grammostola grossa szinonimjának. Perez Miles 1996-ban ennek a munkának alapján javasolta A Grammostola pulchripest a Grammostola mollicoma szinonimjának, de a Phrixotrichus génusz alatt. A következő évben Schmidt irónikusan ezt visszautasította, okként a név hordozó típusok vizsgálatának hiányát nevezte meg, így a Phrixotrichus génuszba található összes fajt áthelyezte a Grammostola génuszba. 2001-ben Schmidt&Bullmer leírta a Grammostola aureostriatát Argentína, Chaco régiójából.

És akkor jött rá Ray Gabriel**, aki kiderítette hogy az Eurypelma borelli Simon, 1897 (amit Raven az Avicularia-ba átpakolt) Grammostola borelli (Simon, 1897)***. Illetve mivel megnézte a Grammostola mollicoma, pulchripes és aureostriata**** fajok holotípusait, kimondhatta, hogy a Grammostola pulchripes (simon, 1892) nem junior szinonímja a G. mollicoma (Ausserer, 1875) nevű fajnak, de szenior szinonímja a G. aureostriata Schmidt & Bullmer, 2001 nevűnek. Így a cikk megjelenése után a G. pulchripes név lesz a használatos :D jah és érdemes átfésülni a G. mollicomákat is… Aki kereskedőként az aktuális nevet akarja használni, és követte a dolgot megúszhatja 2 matricaragasztásból :D

***************************************************************************************

A lényeg röviden (itt úgy tűnik műxik a kodak), a mai napig látszik a Simon által megvizsgált (tehát min 115 éves) példányon a határozott jól elkülöníthető sávozás a térden, a lábszáron és a másodvégízen (míg a G. mollicoma  esetében ilyenről említést SEM tesznek). Vagyis sávozott lábú = G. pulchripes, nemsávozott lábú = G. mollicoma. Kiv vagyok az árak hogyan változnak :D hihihihihihi

**************************************************************************************

* Ray ezt itt bizony elkszúrta, félreérthetően adja meg a fajnevet. Linné ugyanis – Linnaeus néven - 1758ban Aranea avicularia néven irta le a fajt, ami ma A. avicularia (Linnaeus, 1758), Mygale avicularia (Linnaeus, 1758) Lamarck idejében volt, így ez eléggé félreérthető, hogy ez az avítt nevet használja ami se nem a mai érvényes, se nem az eredeti.

** istenigazából Simon is így cimkézte… tudott az öreg valamit :)

*** ezt is Ray bizony csúúnyán elkszúrta, mert a cikkben (ami érvényesítené a dolgot Grammostola borelli Simon, 1897ként zárójel nélkül adja meg az “uj kombinációt), mivel itt ugye PONT ez lenne a lényeg…

**** ejnye Ray, az aureostriataból már nem sikerült a holotípust megkukkolni… ej ej ebben ugye csak az a ciki, hogy akkor ugye ő honnan tudja? (jav-ért Zolee köszi)

Gabriel, R, 2009, Changes to the nomenclature of some Grammostola species in the Natural History Museum Paris (Araneae: Theraphosidae), Exotiske Insekter no. 73. 7-13

Üdv:

t-boy, Fince & siler

Aphonopelma spp. vs. Brachypelma spp.

Nálam a malmok manapság eléggé lassan őrölnek, ezért csak most tudtam sort keríteni Koka kérdésének megválaszolására. A kérdés tömören arra irányult, hogy miként kell megkülönböztetni egymástól a címben szereplő két génuszt. A probléma adott: van egy sp. „puebla” fantázianévvel cimkézett állata és az előzetes információk szerint a pók vagy a Brachypelma, vagy az Aphonopelma génuszhoz tartozik. Hozzáférés a zárt témákhoz.

>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Két deka morf (ológia) ium

Nah egy kis elígazítás vált újfennt szükségessé, és tekintve, hogy sok egyéb fontos dolgom van csak kutyafuttában és félkeszről dobok egyet (3 óra meló volt vele így is). Itt alant látható az a morfológiai szókincs (Zoozda kopirájt) amivel egy hobbistának el kell boldogulnia. Kizárólag azért van itt mert a DNFS most nem megy, erről kicsit később.

Néhol oda van irva az angol megfelelő is, extra plussz, lesz majd szótár is. Akinek nem elég a sima hobbi vagy a fejtor nem tetszik neki az alulra klikkentsen/kattintson, előtte vegye fel a kevlar mellényt.

Nos akkor csapjunk a lecsóba.

Előre szeretném leszögezni, hogy haragudni senkire nem haragszom, és összeveszni sem szeretnék senkivel, de nem szeretném, hogy tévedésben legyen bárki.
A témát LGM pattantotta ki, amikor latin elnevezéseket kért tőlem a láb (pedes, poda) illetve a fonószemölcs (mammilae supremae) esetében. Első reakcióm az volt, hogy minek? Azután miért pedig, hogy miért latin? Ma nem készül egyetlen zoológiai fajleírás sem latinul (ez régen 1930ig volt divat), viszont az angol nyelv gyakorlatilag minden nagyobb újságnál követelemény. A nagyobb világnyelven való fajleírás (angol, spanyol, kínaiak esetében angol diagnozis kötelező) elmulasztásával pedig a faj érvényességét teszi kockára bárki. Meg lehet nézi a KÓDEX-et (ICZN - a zoológia nevezéktan kódexe).

Én Szita Éva példáját követve, a bírálók (akik nem arachnológusok voltak) dolgát megkönnyítendő tettem bele egy kis általános leírást a doktori dolgozatomba ahol néhány az Évától kopi pészt módszerrel átvett latin elnevezéseket is tartalmaz. Azóta morfológiai posztdokon vagyok, a morfológiai élkutatókkal szoros kapcsolatban és egyszer sem használtam latin morfológiai vagy anatómiai elnevezést. Ez alól egy kivétel van a belső felépítés illetve az izmok (melyeknek a kutatása kissé elmaradt a külső morfológiától) esetében még mindig a latin anyerő (csak ilyen cikk manapság nem születik).

Vagyis a latin sztornó, és egy hobbistának, ha lépcsőzni akar akkor már az angol illetve a német felé kell kacsintania. Persze előtte nem árt, ha magyarul megtanulja.

Alant látható Loksa Imre ábrája, ez lenne az alap, hogy tudd. Majd lehet vele vitatkozni:

Néhány elnevezés a maxilla pl. helytelen, mert a pókok az ízeltlábúakon belül az Amandibulata csoportba tartoznak, és a rovarokra jellemző állkapocs teljesen hiányzik náluk. Az ember állkapcsáról nem is beszélve (olyan még a rovaroknak se nem van, hiába Mandibulata). Ugyanezen gondolatmenetet követve a láb/comb/térd ésígytovább egész sor név támadható. Amennyiben valaki megteszi, először vegye rá Dr. Papp László akadémikus professzort, hogy a legyecskéi szárnyát ne szárnynak hívja mert az a madaraknak van... (persze akkor ha már ottvan akkor szóljon Csorba Gábornak is hogy találjon ki valami mást a denevéreknek). Valószínűleg - a kötelező verbal inzultus után - kiderülne, hogy, ha teljesen másutt másik csoportban van és a használók tisztában vannak a szerv eredetével akkor mehet a dolog.

No akkor idefigyelés van ámbérék.

A rovarok feje 6 tora 3 embrionális szelvényből áll. Csáprágósokét számoljuk meg egyesével: minden embrionális szelvényen egy lábszerű valami van vagyis 4 amin járóláb van, 1 amin tapogatóláb (nem tapogató, hanem tapogatóláb) 1amin a csáprágó és van az akron, ami csökevényes. Ez összesen 7 darab szelvényke. Mostmár tudjátok a fejtor miért nem egyenlő a rovarok fej+tor -ával vagyis használhatjátok a szót. Aki szeretné a legújabb kifejezéseket használni, annak vagy a Zootaxonómia egyetemi jegyzetet vagy a doktori dolgozatom általános ábráját javaslom:

Újfennt sikerült belefutni az előtest háti részének, magyarul a hátpajzsnak mindenféle egyéb szerintem helytelen elnevezéseibe (carapax, peltídium). Nézzük meg mitisir a hogyishívják azaz Jocqué és Dippenaar Schoemann Spider Families of the World. című munkája:

persze nem lehet meg mindenkinek az adott mű, nekik ajánlom a spinnen terminologie vagy az invertebrate glossae-t

Vagy a googlebooksra sassantsunk el rákeresve Foelix alapmunkájára.

Vagy Murphy & Murphy könyvére:

De akkor honnan jő a carapax? És miért baj?

(a peltídium az álskorpiók, rovarpókok hátpajzsa - bárki aki mutat nekem egyetlen egy az utóbbi 10 évben publikált a wsc által egyáltalán figyelembe vett pókos cikket amiben a hátpajzsot peltídiumnak nevezik fizetek egy sört, a carapax pedig a rákoké lehet utánajárni)

A carapax a német hobbiból jön ahol Günther Schmidt bácsi önkényuralmi móccerekkel bevezette.

Volker von Wirth meg átvette. Meg a Lissek Rezső bácsi is.

El lehet dönteni kinek hisztek, a kutatóknak akinek a foglalkozása ez (vagyis professzionális pókászok (pl. Raven, A. Smith, Jocqué, Griswold, Platnick), vagy nagy tapasztalatú hobbistáknak (Schmidt, V. v. Wirth). Ahogy mondják lehet széllel szembe pisilni, csak nem érdemes.

Baj ezzel az, hogy van ennek MAGYAR neve, illetve egy angol kifejezés ami a carapace amivel esetleg külföldi oldalon lehet találkozni. Jól ugyanannyiból tart használni, mint rosszul, és minél kevesebb féle elnevezés van közszájon annál kisebb a félreértés lehetősége. Ma a legtöbb madárpókos munka angolul készül. Ha nem angolul írsz senki sem fogja elolvasni. Ha nem tudod angolul a szó jelentését, hiába olvasol.

------------------------------------------------------------------------

Konklúzió: ha hobbista vagy, elégedj meg a Zoozda féle rajzzal. Bőven elég. Ha egyetemista vagy ott a Zootaxonómia jegyzet, ha egyetemista nagyonérdeklődő vagy akkor olvasd ki a Foelixet, Raven és társaikat és azokat a dolgokat használd amiket ők. Csak tiszta forrásból. Biztos lehetsz benne, hogy sem carapax sem peltídium nem jön elő.

De amennyiben szeretnél sok sok Statler és Waldorfos bejegyzést, sok szájkaratét és nyelvköszörülést, akkor pediglen kizárólag a Lissek vagy Schmidt féle elnevezéseket használd: chelizer, carapax, maxillacsáp és anyámtyúkja.

A venezuelai zöldpalack kék

Bejegyzés a Chromatopelma cyaneopubescens előhelyéről és az életmódjáról



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken...

Bejegyzés a madárpóktartóknál megtalálható Pamphobeteus vespertinus elkülönítése a Xenesthis génusztól.


>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Kodak-taxonómia - határozás képről

Ezúton is nagyon szépen szeretném megköszönni az eddig bátorító hozzászólásokat. Nagyon örülök annak ha a bejegyzésből néhányan tanultak valamit, és ezt az is alig árnyékolja be hogy más pedig nem tanult az esetből. Így a grafikus példa a szűkebb szakterületemet jelentő ugrópókok azon belül is a rezes ugrópókokról fog szólni.

Tipp: ha egy feketés fénylő ugrópókot látsz, mond hogy "rezes ugrópók" aminek a latin neve Heliophanus. Magyarországon több, mint egy tucat faj tartozik ide, elkülönítésük néhány kirívó esetben lehetséges csak. Most pedig Heliophanus kochi a Heliophanus cupreus közötti különbségeket mutatnám (a képek eredeti méretben is szintén itt vannak) be prof. Jerzy Prószynski és Antoine Senglet segítségével.
A h. cupreus nőstények széles választékban "kaphatók" itt:

Kettőfoltos aranyos- rezes- és fekete vagy négyfoltos fekete kivitelben (a dukkó színét később nem tudjuk változtatni, mert nem jön le).

Hím:

Ha gonosz lennék megkérdezném az arachnidán, hogy mitől kochi, de nem kérdezem meg. Helyette megmutatom, hogy ezekl mitől cupreusok.

Jó-jó de hogyan kerül a csizma, akarom mondani a cupreus a kochihoz?
Nézzük meg a koci választékot. Próbálj meg olyan tulajdonságot keresni a képeken amik a kochira és csak arra jellemzőek (addig előszedek pár egyéb Heliophanusról képet)

Hímek:

Vannak pöttynélküli és négypettyes változatban.
Figyelem a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el.

Ez az előző poszt grafikus aláfestése, csak azért külön poszt, hogy az RSS-esek is rögtön észrevegyék. Én külön NEM fogok szólni az archnidán, aki gondolja tegye.

Üdv:
s