Wednesday, August 31, 2016

Tudománytörténelmi helyszínen lesz az MPT!

A magyar pókászközösség évente rendezi meg a seregszemléjét immár a 17. alkalommal, ezúttal egy tudománytörténelmi szempontból is jelentős helyszínen, a Velencei-tavon.
Az éves találkozó nemcsak a diákoknak nyújt megmeríttetési lehetőséget, de a szakma nagy „öregjei” is ilyenkor számolnak be legfrissebb kutatási eredményeikről, vagy nemzetközi konferencián szerzett tapasztalatokról.
De miért bír ekkora jelentőséggel a Velencei-tó és környéke? Az európai álkalózpók miatt. Az európai álkalózpók típuslelőhelye (locus typicius) ugyanis itt van. A fajt 2007-ben fedezte fel Dr. Szinetár Csaba és Kancsal Béla, ami azt jelenti, hogy a világon először dokumentálták a faj létezését. 

Azóta nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországból, Fehéroroszországból és Görögországból is kerültek elő újabb példányok az eltelt majd egy évtized alatt.






Az új példányok élőhelyeit, a velük foglalkozó kutatókat az alábbi térképen foglaltuk össze.

Az álkalózpókok az eddig magyar néven kalózpókoknak (Pirata génusz) hívott farkaspókokhoz rendkívül hasonló kinézetű és életmódú állatok. A vízközeli élőhelyeken olykor tömeges pókok a vízfelszínen előforduló ízeltlábúakkal táplálkoznak, mintegy miniatűr kalózként uralva az édesvízi életközösségeket. Az új fajra néhány eltérő hím egyed hívta fel a figyelmet, melyeket Szinetár Csaba és Zalai Béla több mint 10000 „rendes” kalózpók között talált. Költői túlzással Hamupipőkét megszégyenítő bravúrról van szó.


A felfedezést hatalmas nemzetközi érdeklődés övezte, és rendkívül nagy tudományos bravúrnak is számít, hiszen az álkalózpókok egyetlen addig ismert faja Észak-Amerikában volt honos, így a póknemet (Trebacosa génusz) azonosító Dr. Szinetár Csabának az összes ismert újvilági fajjal össze kellett vetnie a hazai példányokat, hogy megbizonyodhasson arról, hogy valóban egy tőlük különböző új fajjal van dolga.



Ezeken a pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken jól látszik az amerikai (baloldalt) és a magyar példány (jobb oldali) párzószerve közötti különbség: a középnyúlvány az egyik esetben hatalmas, míg a magyar faj esetében lényegesen karcsúbb képlet.




A kutatók egy friss közleményben hasonlítják össze a különböző helyekről származó példányok alaktani sajátosságait, egy átfogó tanulmányt követően, ahol fény derülhet arra, is hogy egy vagy több álkalózpók faj tartja-e rettegésben a nedves élőhelyek ízeltlábú népét.

A faj 2008 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Az európai ál-kalózpók eddig ismert egyetlen hazai lelőhelye a Duna-Ipoly Nemzeti Park Velencei-tavi Madárrezervátumának tőszomszédságában lévő szegélynádas, az agárdi Chernel István Madárvárta területén.