Róla szól a nóta: Grammostola

Idén elég szép számmal érkeznek a madárpókos cikkek, a Zootaxában már kettőt lehoztak, és tudomásom van egy harmadikról is, ami már a lektoroknál alatt van. A Pterinopelma cikkről a bejegyzés erre olvasható. Itt most Ferretti, Pompozzi és Pérez-Miles április 21-én megjelent cikkéről lesz szó. Diagnózist, leírást, képeket, illusztrációkat, elterjedési adatokat, valamint egy megkülönböztetéshez is hasznos új karaktert kapunk a 3 közép-argentin Grammostola fajról (G. burzaquensis, G. doeringi, G. vachoni), bónuszként pedig új szinonímiát is.

Ferretti, N., G. Pompozzi & F. Pérez-Miles. 2011. The species of Grammostola (Araneae: Theraphosidae) from Central Argentina: taxonomy, distribution, and surface ultrastructure of coxal setae. Zootaxa 2828: 1–18.

A vizsgált fajok csípőin morfológiailag háromféle szőrt (setae, de az egyszerűség kedvéért itt „szőr” marad) fedeztek fel. Az első típust rövid és erős, egész felületükön érdes, „taréjos” tüskealakú szőrök alkotják. A második típus hosszabb (közel négyszer akkora a hossz, mitn az első típusé) és vékonyabb tüskealakú képletekből áll. A tövi rész érdes, középső rész sima, a csúcsot pedig számos rövid hajlott végű horog borítja. A harmadik típusba normál alakú, kisebb szőrök tartoznak, amikre érdes, vékony tövi rész jellemző. A csúcsi rész ennél a fajtánál a legvékonyabb, és egyenes végű horgokat találunk rajta.

Diagnózisok

Grammostola burzaquensis Ibarra-Grasso, 1946 – A három faj közül a legkisebb. Feji régió (pars cephalica) enyhén magasabb; rendes sima szőrök a csípők (I-IV) pro- és retrolaterális és a gnathocoxák retrolaterális oldalán; hímeknél a lábszársarkantyú elsődleges (kisebb) szegmense hosszú, fekete, csúcsánál észrevehetően elhajló tüskével, másodlagos (hosszabb) szegmens hosszú kúpalakú képlettel; spermatartók rövid egyenes csövek; színezet: fekete, térdeken hosszanti csíkok, kevésbé feltűnőek, mint a G. vachoni esetében, a lábak hasi oldalát nagyon rövid (rövidebb, mint a G. doeringi-nél) vöröses szőr borítja.

Grammostola doeringi (Holmberg, 1881) – Észrevehetően magasabb feji régió; hosszú tüskealakú szőrök a csípők (I-IV) pro- és retrolaterális és a gnathocoxa retrolaterális oldalán; spermatartók hosszú és egyenes csövek; színezet: sötétszürke, térdeken hosszanti csíkok, amik kevésbé feltűnőek, mint a G. vachoni-nál, a lábak hasi oldalát rövid vöröses szőr borítja.

Grammostola vachoni Schiapelli & Gerschman, 1961 – Feji régió enyhén magasabb; rövid és hosszú tüskealakú szőrök az I-III. lábak csípőinek pro- és retrolaterális, IV. láb csípőjének prolaterális és a gnathocoxa retrolaterális oldalán; spermatartók befelé hajló csövek; színezet: fekete, feltűnő hosszanti csíkok a térdeken, lábak hasi oldalát hosszú, sárgás szőr borítja.

Schmidt (1994) Polyspina schulzei-je (később homonímia miatt Polyspinosa-ra változtatta) megegyezik a G. vachoni-val. Itt a dologban egy kicsit furcsa, hogy Schmidt a Polyspinosa schulzei-t eumenophorine-ként írta le (azaz az Eumenophorinae alcsalád tagjaként), és elvileg Afrikából származik... kicsit azért cikinek érzem, hogy egy olyan valaki, aki madárpókfajokat ír le, nem ismeri fel az állatot alcsalád szinten.

Mindhárom fajt nem találták meg azonos élőhelyen, de két faj élőhely megosztását megfigyelték többször is, azaz a G. burzaquensis fellelhető G. doeringi-vel vagy G. vachoni-val együtt, a G. doeringi a G. vachoni-val egy helyen, de mind a három faj elterjedésének az ismert adatok szerint nincs metszete.

Aki képekre kíváncsi, annak érdemes a Kulcskérdés bejegyzésre klikkelnie, és Nelson Ferretti honlapja is ajánlott, kiváltképp a galéria, ahol sok madárpókos kép van.

Kulcskérdés

Tegnap fedeztem fel egy tavaly decemberi cikket, amiben Ferretti és munkatársai közölnek a Buenos Aires (Argentína) tartományban előforduló mygalomorph fajokról egy határozókulcsot.

Ferretti, N., G. Pompozzi, S. Copperi, A. González & F. Pérez-Miles. 2010. Arañas Mygalmorphae de la provincia de Buenos Aires, Argentina: Clave para la identificación de especies. Bioscriba 3 (1): 15–34.

A madárpókok kedvelőinek ez a cikk a következő fajok miatt érdekes:

• Catumiri argentinense
  
• Eupalaestrus weijenberghi
  
• Grammostola burzaquensis
  
• Grammostola doeringi
  
• Grammostola vachoni
  
• Homoeomma uruguayense
  
• Plesiopelma longisternale
  

Az összes madárpókfajról van habituskép, egyesekről pedig ivarhólyag, hangkeltő apparátus és lábszársarkantyú képek. Ferrettiről hamarosan itt a blogon is lesz majd szó.

Akit érdekel a PDF, kattintson ide.

Update: egészen véletlenül a bejegyzés megírása után röviddel kaptam Stuart Longhorn-tól e-mailben egy másik cikket, ami némelyest hasonló a fentihez, viszont Uruguay mygalomorph fajaival foglalkozik. Kattintás után kicsit bővebben.

Montes de Oca, L. & F. Pérez-Miles. 2009. Las arañas Mygalomorphae del Uruguay: clave para familias, géneros y. especies. INNOTEC 4: 41–49.

Ebben a következő MP fajok szerepelnek:

• Acanthoscurria suina
  
• Catumiri uruguayense
  
• Eupalaestrus campestratus
  
• Eupalaestrus weijenberghi
  
• Grammostola andreleetzi
  
• Grammostola burzaquensis
  
• Grammostola iheringi
  
• Grammostola mollicoma
  
• Homoeomma uruguayense
  
• Plesiopelma longisternale
  

Tetszetős ez a cikk is, képekkel és illusztrációkkal, a G. mollicoma északi és déli változatáról is van kép pl.

Blogajanlo: Island Biodiversity Race: Academy Adventures in the Gulf of Guinea

Bob Rewes, a herpetologia egyik munkatarsa jart ma nalam, kis segitset kert (a honlapjat nem veletlenul linkeltem be, erdemes a munkassagat megnezni).A blogjaba mindenkeppen erdmes ellatogatni, en nem is tudtam hogy van, de sok kutatoblogja van a CASnak erdemes szetnezni hatha talaltok kedvetekre valot...


A kepen Dr Joel Ledford munkatarsam lathato, amint egy feltehetoleg Hysterocrates apostolicus peldanyt tart a csipeszen. Ez a kizarolag a São Tomé szigeten elo 3 Hysterocrates faj kozul a leggyakoribb...

Blasts from the past

Nemregiben futottam bele megint a honlapos is eszmefuttatasomba illetve egy erdekes technikai ujitassal az ingyen hosztolhato HPba... Ennek folyomanyakeppen a ket elozo verziojat a honlapomnak ujfennt elerhetove teszem.

A next-ites elso verzio mindenkeppen bongeszesre erdemes, mint ahogy azt Fince anno megjegyezte, olyan mint egy nagy odon haz, ahogy az ember bolyong benne meg felev mulva is akad olyan helyre ahol akkor jar eloszor.

Az okologia szerveren hosztolt masik meg csak arra valo, hogy egyapro kis plusszt nyujtson (nemmondom meg miaz, akit erdekel ugyios eszreveszi) :D.

Kesobb ezek a linkek oldalra koltoznek majd...

UPDATE

Tobbek kozott azert jo itt olvasni, mert viszonylag friss infokhoz tudtok hozzaferni. Most kaptam a hirt, hogy a spinnen Mitteleuropeas honlapja frissult. Nekem az uj logo kedvemre valo :D
Cim: http://www.araneae.unibe.ch/

Konyvmoly...

Legjobban talan igy lehetne ferditeni a Skeptical moth blog cimet.

Mondjuk altalaban nekem is nehezemre esik kulfoldi kollegaknak elmagyarazni miert apropok a blog cime... angolul valoszinuleg a spy-der lenne valami hasonlo szintu kis szojatek.

Szoval, Chris Grinter kollega aki itt "molyol", rendelkezik egy nagyon kellemes kis bloggal ami nem all meg az aprobb termetu molyoknal, hanem joval szelesebb spektrumot olel fel. A Vago altal Magyarorszagon is (nemtudom jot tett e neki szerintem nem) egy idoben promotalt szkeptikussag (most nem fogok utanajarni a teljes sztorinak, a lenyeg annyi, hogy Magyarorszagon is van kulonfele tudorokbol allo szkeptikus tarsasag, eleg aktivak) itt Amerikaban kulonosen nepszeru. Modjuk a szelekcios nyomas is nagyobb.
Egy szo mint szaz erdemes elnezni az oldalra (akarcsak angolul tanulni), mert lepkefotozashoz remek tippeket kaphat az emberfia.

Audax at fidelis

Ausztrália kontinense a kacagójancsik, kacsacsőrű emlősök, kenguruk és koalák mellett számos madárpókfajnak ad otthont. Az ausztrál madárpókokat pedig mindenki szereti, a blogon is olvashattunk már az ausztrál "csörgőmadárpókról" Fince virtuális tollából. Jelen bejegyzés célja egy ausztrál madárpókokkal foglalkozó blog és egy hírlevél népszerűsítése.

Charles Senescall blogjába a British Tarantula Society fórumán futottam bele. Charles egy ausztrál madárpókhobbista, az Australian Invertebrates Forum (AIF) társtulajdonosa, valamint a Thula hírlevél szerkesztője (lásd pár sorral lejjebb). Az ausztrál madárpókok kedvelőinek tetszését biztos elnyeri a blog, az újonnan felfedezett ausztrál pókokról olvashatunk, párzási videót nézhetünk:

Na, de mi is ez a Thula hírlevél, ha úgy tetszik, folyóirat? Az AIF 2008-ban indult hírlevele, ami évente kétszer jelenik meg. Eddig két szám van, a harmadik a közeljövőben várható. A hírlevelet PDF formában teszik elérhetővé ingyen és bérmentve, csupán az AIF-en kell regisztrálni az letöltéshez. Én már megtettem, javaslom másoknak is! Az első számban 22 oldalon olvashatunk:

• fantasztikus botsáskákról
• a belföldi sós tói skorpióról (Australobuthus xerolimniorum)
• homokfutrinkákról
• az ausztrál skorpiótaxonómia állapotáról
• és ausztrál madárpókokról

A madárpókos cikkben közölnek egy nemhivatalos lista a leírt és leíratlan ausztrál madárpókfajokról.



A második számot már közel 50 oldalon keresztül élvezhetjük. A tartalmából:

• ausztrál százlábúak
• a Liocheles fajok adaptív morfológiája
• az új sivatagi közép-ausztráliai madárpók, a "JT"
• skorpiók - az első instar
• megfigyelések a Phlogius sp. "Rubiseta" fogságban történő szaporításával kapcsolatban
• megjegyzések az "óriás ásó csótány", Macropanesthia rhinoceros tartásáról
• jegyzetek a 2008-as Phlogius sp. "Goliath" tenyésztési projektről

Ezen kívül találunk néhány rövid közleményt, amik közül kettőt Steve Nunn jegyez, akit a madárpókokkal kicsit komolyabban foglalkozóknak nem kell(ene) bemutatni, és akinek egyébkén ma van a születésnapja. A "JT" madárpókról szóló cikk nagyon pöpec, taxonómiai jellegű- és előhely fényképekkel. Összességében nekem nagyon tetszik az egész, a hírlevél, az ötlet és a kezdeményezés. A letöltőknek kellemes időtöltést! Várjuk az esetleges kommenteket/vélemények a PDF-ekkel kapcsolatban.

pi. pi. piiiiiii reggel nyolc óra van

Üdvözli önöket az Apropók blog. Híreinket hallják.

Új kiegészítővel, adatbázissal bővült a Norman Platnick által, WSCként is ismert pókkatalógus. Az adatbázis, a talán itt sem ismeretlen Robert Raven keze munkája. Kattints IDE a kipróbáláshoz.Az adatbázisban egyszerűen és gyorsan tudunk keresni. A legnagyobb előnye, hogy egy adott szerző ÖSSZES művéről tudomást szerzünk alig néhány kattintás után (ez nekem nagyon hiányzott a sima WSCből). Mivel egy adatbázis felépítés jóval több időbe telik, mint a sime html-s formátum frissitése, ezért az még a 2007 előtti, 8.5ös adatokat tartalmazza. Bízom benne, hogy hamarosan feltöltik a hiányzó adatokat is.

A WSC kiegészítésének hatására új kiegészítővel bővült a honlapom. A cikkek-re kattintva a taxonómiai cikkek alatt a pdf linkek után egy “taxa” linket is beszúrtam, melyre kattintva az adott cikk taxonómiai változtatásai, eredményei szerepelnek. Íme egy példa.

Új mygalomorphos cikk a Zootaxán. Peter Schwendinger Dipluridae-s előadását a “Phyxioschema” (fixioszkéma) génuszról volt szerencsém élőben (mellesleg Platnick mögött) végighallgatni. Peter persze – nyilván Platnick kedvéért mert mindenki őt viccelgette ott – megjegyezte, hogy talán nem kéne eröltetni az amerikai kiejtését a latin neveknek (pl: Argiope – Árdzsájopi, E. coli – Ikoláj, emboli – emboláj), hiszen akkor pl. Thailand-ot is Szftailandnek kéne mondani az meg már hogyan nézne ki… Az előadásban kitért arra, hogy ebben a speciális (egyébként általánosságban szerintem a mygalokra lehetne ezt alkalmazni) esetben nem a másodlagos párzószervet (pedipalpus, tapogatóláb), hanem a második láb combján található a párzás során használt képlet alapján allította fel az új fajokat. Peter Schwendingerről azt kell tudni, hogy Dipluridae-kal illetve félpókokkal elég régóta foglalkozik, gyönyörű rajzai vannak.

 

A bevezetést lefordító természetesen  megkapja az amugy zárolt cikket. (The Dipluridae are small to medium-sized mygalomorph spiders, which usually possess elongated posterior lateral spinnerets used for building irregular three-dimensional webs that lead into retreats. They occur in warm areas of all continents except Europe and Antarctica. Most inhabit forests or savannas; none are known from intertidal habitats, and very few from arid areas with little or no vegetation. Phyxioschema is a diplurid genus with arid-adapted species; its type species, P. raddei Simon, 1889, was described from a desert in Turkmenistan. Only two valid Phyxioschema species, both with a fairly wide geographical distribution, were previously recognized: P. raddei (from central Asia) and P. suthepium Raven & Schwendinger, 1989 (from northern and central Thailand), one described exactly 100 years after the other. A second form in Thailand (Group B, see Raven & Schwendinger 1989: 59) was then not recognized as a distinct species, but it is here described as Phyxioschema erawan sp. n. No other Phyxioschema are known from the regions between these two areas, but surprisingly more congeneric species have recently been discovered in Thailand. Most spiders were found living in fairly large webs (occupying ca 0.3 x 0.2 m) on limestone. An apparently widespread hexathelid, viz. Macrothele sp. [similar or identical to M. maculata (Thorell, 1890); see Schwendinger 1996: 578], lives in the same habitat and constructs the same kind of webs in northern Thailand. Hence, I initially did not pay much attention to such webs in other parts of the country. Near Phang Nga in southern Thailand, I first recognized that spiders living in these webs are actually diplurids, and this encouraged me to look more carefully, collect juvenile males and raise them to maturity. Siegfried Huber later also informed me about diplurids at two other localities in Thailand. Five new Phyxioschema species have thus become available and are described here. Furthermore, at least one undescribed Phyxioschema species from Central Asia was sent to me by Sergei Zonstein. This (or these) shall be treated together with P. raddei separately.)

Ugyanez érvényes a Brachypelma kahlenbergi leírását közlő cikkre, melyet Raptor ajánlott fel (majd megjegyzésbe légyszi szúrd be a lefordítandó részt)

Megacikk a Zookeys-en. Jeremy Miller frissen európai pókguru (valóban az), nem hagyta cserben a friss alkalmazóit. Alig egy évvel a alkalmazása után megacikkel lepte meg a nagyérdeműt. A cikket ingyenesen le lehet szedni. A 195 oldalból 86 a szöveg a többi kép/szkenning és rajz. Jeremynek ez a második gigacikke az első Észak-Amerika furcsafejű póknemeinek (Erigoninae)) átfogó ismertetője. A képen 3 háló látható: egy Symphytognathidae egy Mysmenidae és egy Linyphiidae háló látható (balról jobbra).

A zookeysről pusztán annyit kell megjegyezni, hogy a Zootaxa riválisa szeretne lenni, s bár 1 lépéssel még le van maradva, egy dologban bizonyosan első lesz. Nemsokára ott fog megjelenni egy cikk, melynek én is társszerzője vagyok ;).

Végül, de nem utolsósorban megalkottam a google segítségével egy speciális e-könyvkeresőt, melyet a +google gomb lenyomásával a saját gépeden a google.comhoz társíthatsz. Kifejezetten pókos könyvet nem fogtok rajta találni, főleg anatómiai és egyéb tudományos és tankönyvek lelhetők fel rajta angolul. Ökológia/etológia/evolúció/molekuláris dolgok, az alapokat sohasem késő elkezdeni…

Köszönöm a figyelmet, a modorosblognak a sztilisztikai (mwuhahahaha) elemek összegyűjtését. Nélkülük tuti nem tudtam volna ilyen békebeli kádárkorszakízűre megírni ezt a posztot (már amennyire az, nem akartam mégjobban elriasztani a jónépet).

Az első visszajelzés

és hálistennek pozitív, a legutóbbi cikkünkkel kapcsolatban, az Archetype blogon
egy hangyásztól
aki nem tud angolul: fordítás (alig érthető). a lényeg, hogy a 6 oldalas cikknek egy 60 oldalas kiegészítője is, ami az értékét adja.

Másrészről érdekes a blog is, hangyákkal foglalkozó kutató osztja meg a gondolatait.

CSAK ERŐS idegzetűeknek

Teljesen más origóból reggel brózolásomat ejtettem meg mikoron is belefutottam ebbe a pókocskába, illetve a neki szentelt honlapba

Valóban csak azok kattintsanak a linkre akik bírják az ilyet. 18 és rosszullétkarika (ezt a monika show alatt pl kötelezővé tenném) kinnt. Aki nem az olvasson tovább.

Rögtön egy korrigálással kezdek. Nem a pókról szól a HP hanem a marásról. Mint ismeretes, a barna hegedűpók (Loxoceles reclusa) marása nemcsak kellemetlen mint pókmarás, de szövetfeloldódást (lézió) és szövetelhalás (nekrózis) is okozhat. Időről időre feltűnik egy egy borzongató kép az ember postaládájában amikor csontig lerohadt combú embereket mutatnak a közönség borzongatása érdekében. Nos ezen a honlapon is találhattok ilyen képeket, azonban a honlap célja ettől függetlenül NEM az öncélú undor és félelemkeltés, pont ellenkezőleg. Éppen ezért is ajánlom Mindenkinek.
Első ránézésre engem több dolog is megfogott a honlappal kapcsolatban és ezek itt azért adom közre, mert a madárpóktartás után után a második legkedveltebb hobbi, madárpókokról szóló honlap készítése. Igy azok akiknek legalább a kitartása meglenne kaphatnak 1-2 tutkó tippet:
#1: egyszerű dizájn, semmi csicsa. Tapasztalatból tudom, hogy minden egyes díszítőelem megduplázza a technikai hibák esélyeinek a számát.
#2: a honlap valóban szól valamiről, vagyis van mondanivalója, ami az egyszerű dizájn miatt pláne még hangsúlyosabb lesz
#3: gyakorlati tanácsok sallang, bulvár és csicsa mentesen. Pl. orvosok elérhetőségei (persze mind usa, de hát ugye főleg ott fogunk ilyenekkel találkozni)
#4: case-studies vagyis esettanulmányok ahol nemcsak végigkövethetjük az első lépéstől az utolsóig (a két kép között mintegy 3 hét, egy tucat kép és egy vulkán s annak kitörése látható...), hanem a bevett gyógyszerekről illetve azok hatásosságaikról is meggyőződhet bárki.


#5: interactivity (nem ttm-s kiállitás): vagyis bárki feltöltheti a saját marásának sztoriját.
#6: nagyon frankón irányítja át a folyamaton az emberke a látogatót, nemtudom saját elnevezés e a vulkán vagy az ökörszem, de plasztikus.
#7: a végére hagytam ezt a kis plusszt, ugyanis rögtön orvoshoz (vagyis szakemberhez) küldi az esetleges érintetteket, és nem vállalja fel önzetlenül és önkényesen a népművelő szerepét.

A végére marad a dolog amit tudni kell és nem rettegni tőle. Hegedűpók ÉL Európában. A Loxoceles rufescens az Ibériai Félszigeten, de valószínűleg a teljes Mediterráneumban széles körben elterjedt. Volt szerencsém ilyeneket gyűjteni (baromfejjel csupaszkézzel) Portugáliában. Kövek alatt szinte a földben éltek ott ahol én gyűjtöttem őket, vagyis nem a tengerparton rajokban cirkálva azt lesve hogy egy bizonyos magyarul legalább olvasni tudó turistát (igen, téged) mikor vadászhatnak le.

Közel Afrikához

Nos, ha fizikailag még nem is, de lélekben egy kicsit már közelebb kerültem Afrikához. A Távol Afrikától - AFRAS fedőnevű bejegyzéstől fellelkesülve küldtem egy érdeklődő e-mailt a társaságnak. A válaszra több, mint 3 hetet kellett várni, ez nyilván részben az ünnepeknek tudható be. A tagsági űrlap kitöltése után már gyorsan megkaptam a visszaigazolást. A tagoknak elektronikus formában küldik a hírlevelet, valamint egy levelezőlistára is felkerülnek, aminek segítségével az AFRAS találkozókkal kapcsolatos fejleményekről tájékozódhatnak. Mindezt ingyen és bérmentve, ezzel az afrikai pókszabásúak iránt érdeklődőknek kedvezve. Jelentkezni Charles Haddad-nál lehet. Megjegyezném még, hogy a siler korábbi bejegyezésében szereplő, afrikai mygalomorph pókokkal foglalkozó könyv is az AFRAS egyik kutatójának műve (Ansie Dippenaar-Schoeman).

Bár korábban volt róla szó a DNFS-en, de ha már így témánál vagyunk, ejtenék még néhány szót a BTS-ről, azaz a British Tarantula Society nevű szervezetről (magyarul szabadfordításban Brit Madárpók Klubnak nevezhetnénk), ami jelenleg a legrégebb óta működő "madárpókos egyesület". A vezetőség névsorát böngészve a veterán hobbisták mellett találkozhatunk olyan nevekkel, mint pl. Richard Gallon, az afrikai madápókok mestere. A tagság itt ugyan nem ingyenes, de ha belegondolunk, hogy egy negyedéves előfizetés a Blikkre 6000+ JMF, és az újság toalettpapíron kívül másra nem nagyon használható, akkor a 15.60 fontos (~5000 Ft) tagsági díj egyáltalán nem sok. Az összeg kifizetése után az egyesületi lap (BTS Journal) négy számára vagyunk jogosultak (negyedévente jelenik meg), amiket majd a postás bácsi hoz nyomtatott formában. Plusz a korábbi évek lapszámai letölhetők PDF formátumban. Mintegy bónuszként a BTS fórum csak tagok részére fenntartott részéhez is hozzáférést kapunk, ahol időnként igencsak érdekes beszélgetések folynak. Aki le tud mondani a Blikkről, annak csak ajánlani tudom. A csatlakozás a BTS E-store segítségével online tranzakció keretében a legegyszerűbb.

Bár a karácsony elmúlott vala

... mégiscsak tojt valamit ide a mikulás nekem. Lehet hogy más mygaloban elmélyültebb guglimesterek már csak legyintenek erre a pdfre, de nekem eléggé tetszett. Olyannyira, hogy a titkon készülő alaktani (és nem anatómiai - de erről később) bejegyzésnek az illusztrációját innen fogom venni. A képre kattintva minden korlátozás nélkül elérhető a pdf...

Lehet rajta nyammogni, aki jobban megsassantotta akár kritizálhatja is.

Meglepi karira

Bár általában rendkívül sokat agyalok, hogy olyan címet adjak egy posztnak hogy arról előre semmit ne áruljon el, ugyanakkor miután az emberfia (vagy lánya) elolvasta a posztot azért mégiscsak jellemzőnek lássa azt, most nem így van. Egyszerűen ez a karácsonyi mizériás előkészületes semmire semmi idő és türelem és amugyis ez karácsony mentalistás minden energiám felemésztette, így nesztek kiderül rögves karácsonyi meglepiről lesz szó. A meglepit a svájciak kapták akiknél a Macrothele calpeiana került elő Luzern környékén! Szabadban, bár nem messze egy egzotikus kertészettől.
Íme a példány akit már nem tüntetnek ki újévkor...

A Macrothele génusz a Hexathelidae családban tanyáz, akárcsak pl a sokkal hiresebb vagyis hírhedtebb Atrax robustus alias Sydney tölcsérhálós pók. Európából Spanyolországból ismert (a wsc szerint) de már Portugáliában is megtalálták (tavaly, tiszta update vagyok)
Aki egy kicsit is jobban érdeklődne Gallon ismertetőjébe futhat bele a neten, amiből nagyon sokmindent megtudhat.
Hát a svájciak a csoki és a bicska (na meg a horogkeresztes aranytömbök mellé) ezután a Hexathelidae családot is betehetik a fa alá...
A fáról jut eszembe megyek beleteszem a talpba...
addig is mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok

Távol Afrikától - AFRAS

Távol Afrikától is értesítést kaptam, hogy az afrikai pókászok nyüzsiznek. Vagyis felmentek a netre. Eddig is volt fennt az éves találkozókról egy kis ezazamaz de most egy kicsit összeszedettebb dolgot tettek fel.

Néhány menüpontra felhívnám a figyelmet:
African arachnida database ami 1997től megy,és bár a Myriapoda is benne van azért az mégsem aktív.
A Researchers ahol ismerősökre bukkanhat az ember
Az éves bontásban a releváns cikkek jegyzéke ahol szintén lehet olyat találni amiről már volt szó (esetleg a szerzője itt blogol)
Books ahol néhány releváns könyet sorolnak fel
A Newsletters ahol a 2008as számban Gallonbácsi és a madárpókkutatás külön cikket kapott... akárcsak a tervureni Africamuseum (ahol félévet töltöttem el vendégkutatóként) illetve Anthony Russell-Smith aki ékes bizonyítéke annak hogy NEM kötelező a biológusdiploma az igényes pókkutatásnak (bár arra a Fince is jó példa) :P illetve az idei abstractszekció is helyet kapott
A képszekciót külön nem emelem ki...
Szóval aki megunta hogy mindig itt legyen, kattintson, mert azt érdemes... pláne szereti a pálmafáÁák, fekete nőŐők úóÓÓ AfrikátÜdv:

s

Apró apropó

A Zoological Journal of the Linnean Society, egy nagyon jó nemzetközi újság. Fel vagyok íratkozva a hírlevelükre, ahol rendszeresen tájékoztatnak a friss szám tartalmáról.
A mostaniban van egy ami kicsit marginálisan de érinti a blogot.

A cikkekre az eddig érvényes szabályok vonatkoznak: leendő fordíto jelentkezik, kap egy részletet, fordít, itt közzétesz majdan cikket megkap.

Pages: 651-675
Comparative anatomy of the mesosomal organs of scorpions (Chelicerata, Scorpiones), with implications for the phylogeny of the order
ERICH S. VOLSCHENK, CAMILO I. MATTONI, LORENZO PRENDINI
ABSTRACT

Published Online: 25 Nov 2008
DOI: 10.1111/j.1096-3642.2008.00426.x

Pages: 848-855
Proposed amendment of Articles 8, 9, 10, 21 and 78 of the International Code of Zoological Nomenclature to expand and refine methods of publication

ABSTRACT

Published Online: 25 Nov 2008
DOI: 10.1111/j.1096-3642.2008.00518.x

Come-buy? KÓMbájn

Hát nem az aratógépre gondoltam, sőt nem is a half-life halványkék-terminátorszemű gázálarcos kommandósaira, hanem a combineZM-re ami a különböző fókusztávú képekből készít nagy mélységélességű képet.

A salticidae levlistán jött a követekző kép...

Ami a "furcsa" a képpel kapcsolatban, az az eszméletlen mélységélesség.

A képről: A 9 mm-s pókot a plafonomon találtam a villanykörte mellett (Newport News, Virginia állam, Egyesült Államok). Rendkívül együttműködő modell volt, tökéletesen nyugodtan állt amíg fotóztam.

Szerintem egy nőstény (fehér sáv van a szemek alatt nem pedig rézszínű) Platycryptus undatus.

Egy Nikon 50mm f/1.4D -t használtam amit fordítva tettem fel egy Nikon 70-300mm f/4-5.6G-ra, és 13 sorozatképet készítettem különböző fókusztávolsággal (vagyis a képen más-más volt éles). Az alapképeket a CombineZM nevű fókuszsorbarendező programmal egyesítettem

Kattints a képre az eredeti szövegért és képért a flickeren.
A kép Kevin Collins munkája.

Valahol Európában...

... egy új pókásztársaság alakult. Az eleddig jelenlévő erős angol, francia, belga német, spanyol szoszájetik mellett jelennek meg az újak, a török pl. illetve a frissiben megalakult CSEH... ... pókásztársaság. Az oldaluk itt található, és rendkívül sok jó pókászuk is van. pl. Stano Pekár hogy egy rendkívül ötletes fickót említsek. Érdemes szétnézni az oldalon, főleg szakdolgozó (vagy csak érdeklődő) egyetemistáknak (és nem egyetemistáknak). Szép összefoglaló található pl. az Európai konferenciákról. A társaság megalakulásának apropója valószínűleg a 3 év múlva esedékes európai konferencia melynek Csehország ad otthont (2009 Görögország, majd 2010 Lengyelország de az Nemzetközi lesz).

VILÁGREKORD!

Sokszor keresnek meg azzal, hogy segítsek bizonyos cikkekhez hozzájutni. Mikor így mikor úgy... bár mostanában az a divat, hogy amikor leírom a féloldalas levelet, a kérdező látván a nehézségeket, még megköszönni is elfelejti a választ. De nézzük is mi kell egy Bertani 2001 beszerzéséhez ami nekem 3.5 nap alatt sikerült. Zéróról. Kattints ha érdekel hogyan. Egyéb origóból a Bertani 2001re terelődött a figyelem újfennt. És joggal. Remek munka. Mérföldkő. Jó munka. satöbbi.
Rá lehet keresni a neten, a címén kívül kevés konkrét dolog lesz.
A megoldás a használtkönyvkereskedés, más nevén antikvárium. On-line. Nyilván nem a magyart érdemes böngészni, és a külföldiek közül a legnagyobb:
az Abebooks

Katt a képre.
Lehet keresni előre hátra jobbra balra. Csütörtök éjjel (mikor választ irtam amit talán nem is kellett volna), rákerestem Bertani 2001-s munkájára: (mivel ez most nulla találatot ad, ezért Schmidt és Vogelspinnen szavakat adtam meg)


Meg Gerschman-ét


Nos akkor egy Bertani munka figyelt valahol Németországban. Kosárba be, kifizetés dombornyomásos kártyával, és ma 10:00kor a kezemben is volt.
Üdv:
s

BLOGAJÁNLÓ2

Ancylometes.
A hobbiban ha nem is ritka de nem sűrűn előforduló pókoknak szentelt valaki egy egész honlapot.
Dr. Hubert Höfer (Staatliches Museum für Naturkunde Karlsruhe
Erbprinzenstr. 13 D-76133 Karlsruhe, Germany) így tett. Katt a képre.

BLOGAJÁNLÓ

Nemsok kifejezetten pókokkal foglalkozó blog van a neten, magyar nyelvű, jelenleg is aktívról meg tán nem is tudok. Éppen ezért örültem meg hirtelen egy olyan blogról tudomást szerezve mely KIZÁRÓLAG európai UGRÓPÓKOKKAL foglalkozik.
Eleddig a Peckham társaság honlapja (mely hirtelen tele lett információkkal és INGYEN letölthető pdf-ekkel (itt egyébként megtalálható az a cikk is amiben egy pókot neveztek el rólam :D). Más források a német ugrópókos oldal, Prószynski oldala és a FlicR ugrópókos szekciója (amit a képre kattintva lehet elérni).