Valóban csak azok kattintsanak a linkre akik bírják az ilyet. 18 és rosszullétkarika (ezt a monika show alatt pl kötelezővé tenném) kinnt. Aki nem az olvasson tovább.
Rögtön egy korrigálással kezdek. Nem a pókról szól a HP hanem a marásról. Mint ismeretes, a barna hegedűpók (Loxoceles reclusa) marása nemcsak kellemetlen mint pókmarás, de szövetfeloldódást (lézió) és szövetelhalás (nekrózis) is okozhat. Időről időre feltűnik egy egy borzongató kép az ember postaládájában amikor csontig lerohadt combú embereket mutatnak a közönség borzongatása érdekében. Nos ezen a honlapon is találhattok ilyen képeket, azonban a honlap célja ettől függetlenül NEM az öncélú undor és félelemkeltés, pont ellenkezőleg. Éppen ezért is ajánlom Mindenkinek.
Első ránézésre engem több dolog is megfogott a honlappal kapcsolatban és ezek itt azért adom közre, mert a madárpóktartás után után a második legkedveltebb hobbi, madárpókokról szóló honlap készítése. Igy azok akiknek legalább a kitartása meglenne kaphatnak 1-2 tutkó tippet:
#1: egyszerű dizájn, semmi csicsa. Tapasztalatból tudom, hogy minden egyes díszítőelem megduplázza a technikai hibák esélyeinek a számát.
#2: a honlap valóban szól valamiről, vagyis van mondanivalója, ami az egyszerű dizájn miatt pláne még hangsúlyosabb lesz
#3: gyakorlati tanácsok sallang, bulvár és csicsa mentesen. Pl. orvosok elérhetőségei (persze mind usa, de hát ugye főleg ott fogunk ilyenekkel találkozni)
#4: case-studies vagyis esettanulmányok ahol nemcsak végigkövethetjük az első lépéstől az utolsóig (a két kép között mintegy 3 hét, egy tucat kép és egy vulkán s annak kitörése látható...), hanem a bevett gyógyszerekről illetve azok hatásosságaikról is meggyőződhet bárki.
#5: interactivity (nem ttm-s kiállitás): vagyis bárki feltöltheti a saját marásának sztoriját.
#6: nagyon frankón irányítja át a folyamaton az emberke a látogatót, nemtudom saját elnevezés e a vulkán vagy az ökörszem, de plasztikus.
#7: a végére hagytam ezt a kis plusszt, ugyanis rögtön orvoshoz (vagyis szakemberhez) küldi az esetleges érintetteket, és nem vállalja fel önzetlenül és önkényesen a népművelő szerepét.
A végére marad a dolog amit tudni kell és nem rettegni tőle. Hegedűpók ÉL Európában. A Loxoceles rufescens az Ibériai Félszigeten, de valószínűleg a teljes Mediterráneumban széles körben elterjedt. Volt szerencsém ilyeneket gyűjteni (baromfejjel csupaszkézzel) Portugáliában. Kövek alatt szinte a földben éltek ott ahol én gyűjtöttem őket, vagyis nem a tengerparton rajokban cirkálva azt lesve hogy egy bizonyos magyarul legalább olvasni tudó turistát (igen, téged) mikor vadászhatnak le.
Első ránézésre engem több dolog is megfogott a honlappal kapcsolatban és ezek itt azért adom közre, mert a madárpóktartás után után a második legkedveltebb hobbi, madárpókokról szóló honlap készítése. Igy azok akiknek legalább a kitartása meglenne kaphatnak 1-2 tutkó tippet:
#1: egyszerű dizájn, semmi csicsa. Tapasztalatból tudom, hogy minden egyes díszítőelem megduplázza a technikai hibák esélyeinek a számát.
#2: a honlap valóban szól valamiről, vagyis van mondanivalója, ami az egyszerű dizájn miatt pláne még hangsúlyosabb lesz
#3: gyakorlati tanácsok sallang, bulvár és csicsa mentesen. Pl. orvosok elérhetőségei (persze mind usa, de hát ugye főleg ott fogunk ilyenekkel találkozni)
#4: case-studies vagyis esettanulmányok ahol nemcsak végigkövethetjük az első lépéstől az utolsóig (a két kép között mintegy 3 hét, egy tucat kép és egy vulkán s annak kitörése látható...), hanem a bevett gyógyszerekről illetve azok hatásosságaikról is meggyőződhet bárki.
#5: interactivity (nem ttm-s kiállitás): vagyis bárki feltöltheti a saját marásának sztoriját.
#6: nagyon frankón irányítja át a folyamaton az emberke a látogatót, nemtudom saját elnevezés e a vulkán vagy az ökörszem, de plasztikus.
#7: a végére hagytam ezt a kis plusszt, ugyanis rögtön orvoshoz (vagyis szakemberhez) küldi az esetleges érintetteket, és nem vállalja fel önzetlenül és önkényesen a népművelő szerepét.
A végére marad a dolog amit tudni kell és nem rettegni tőle. Hegedűpók ÉL Európában. A Loxoceles rufescens az Ibériai Félszigeten, de valószínűleg a teljes Mediterráneumban széles körben elterjedt. Volt szerencsém ilyeneket gyűjteni (baromfejjel csupaszkézzel) Portugáliában. Kövek alatt szinte a földben éltek ott ahol én gyűjtöttem őket, vagyis nem a tengerparton rajokban cirkálva azt lesve hogy egy bizonyos magyarul legalább olvasni tudó turistát (igen, téged) mikor vadászhatnak le.
1 comment:
Hallo Siler,
A Loxoceles oldal nagyon jó de nem ajánlatos vacsora elött.
Főleg az tetszik benne hogy az "áldozatok" teljesen objektiven mesélik el a marás körülményeit, tüneteket stb...
Kleine Spinne grosse Wirkung!:-)
Ü
Peter
Post a Comment