Hétvégi program

Hétvégén lesz a X. Magyar Pókásztalálkozó. Már régebben adtam hírt róla hogy az évente megrendezett pókásztalálkozó idén a Vértesben lesz, Gánton. Ahogy hallom rekordlétszám várható, mind előadói mind hallgatói oldalon.
Igyekszem 1-2 képet készíteni és majd felrakni, bár elég nagy a restaniciám.

Ui: ez a bejegyzés hosszabb lett volna ha nem kellett volna félórát eltöltenem azzal, hogy kitaláljam, hogy kinek a bejegyzése tartalmaz extra kódokat...
Nah mindegy.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez…

…azaz a szirtipókos bejegyzés második része. (a Mohamedes poénhoz nincs vizualizáció, ennek egész egyszerű az oka – és ezt a dán karikaturisták 2006ban a saját bőrükön tanulták meg – a profétát ábrázolni szigorúan tilos az adott vallásúak szerint. Mondjuk az más kérdés, hogy az inkriminált karikatúrák közé 3 olyan durvát is be kellett csempészni ami végül is eldurrantotta a protestálók agyát, illetve hogy az ARLA tejipari cég ellen benevezett embargónak meg a dánok örültek a legjobban, mert utálják a monopolistákat)

Mielőtt továbbmennék, néhány dolgot, pusztán a félreértések elkerülése végett, úgy gondolom illik tisztáznom. A szakmai szövegbe belecsempészett vicczes elemek vicces elemek melyek közibe némi szakmai esszenciát rejtek el általában saját, vagy családi történelmi események miatt személyes indíttatásúak (pl. nagyapám valóban egy szibériai sóbányában volt hadifogoly), ezért úgy gondolom, hogy ilyen dolgokkal nyugodtan színesíthetem az elbeszélést. Tekintve a blog ismeretlenségét exkluzív voltát, hálistennek szerencsére ilyen nagyokosok eleddig nem tévedtek ide. Tehát ez a nap is jól indul (00:10 van most értem haza). Mivel ma van a határidő elkezdek gépelni. Jobbra füstölt hal, balra kaviárutánzat – hiszen “nem kell mindig kaviár”, igyekszem nem összepiszkítani a billentyűzetet, lágyan dübörög a metál az iPodomból. A határidőkkel mindig is intim viszonyom volt (Cocodeo rajta vagyok az ügyön de vagy egy 12 kötetes családregényt vagy 3-4 szót tudok egy egy kérdésre irni) úgyhogy ne is tököljünk tovább.

Történelmi pillanatnak lehettek szemtanúi: a blog pontosan ugyanakkor mutatja be a bejegyzés címét viselő posztert Nektek amikor azt Szinetár Csaba a görög ECA-n bemutatja. Tehát ha a hegy nem megy Mohamedhez akkor bizony Mohamed megy a hegyhez, esetleg rábök egy nagyobb szikladarabra és azt mondja “hegy vala”. (Hasonlót a dánok is elővezettek. Dánia hivatalosan is legmagasabb pontja az “ég hegy” azaz Sky Mountain pontosan 156 m magasan van a tenger szintjétől). Vagyis azzal poénkodunk perpill, hogy a kisalföldi szirtipók hogy a francban telepedett meg itt. MIért is furcsa ez? Hát járjuk körbe ezt a szirtipókot, mint a farkaskölykök a tanács szikláját.

Mint arról már hírt adott a blog, nemrégiben egy, a tudományra új fajt irtunk le a magyar faunából. Ez egy mintegy 2-3 cm-s pók a homoki gyepek intenzív csapdázása alakalmával került elő. Persze az emberben felmerül rögvest a kérdés: hogyan tudott egy pók megbújni itt, úgy hogy eleddig senki nem talált rá (ezt a bravúrt Karadzsics is csak 4 évig tudta elővezetni). A dolog nyitja, hogy a Parasyrisca arrabonica éves ciklusa ősszel és kora tavasszal eredményez adult állatokat. Ekkora azonban a jóérzésű ökológusok már nemigen csapdáznak, mert nemigen van annyi pók amiért megérné a sok hercehurca (a csapdalerakás-felszedés-válogatás-határozás öttusa jellegű sportág, azt hiszem friss élményekkel leginkább Yareus rendelkezik, alkalomadtán esetleg pár keresetlen szót ejthetne róla :D), ráadásul az ökológusok szeretnek faji szintig határozni, és ehhez csórikáimnak adult állatok kellenek (sajnos nem mindenki olyan pengejani, hogy egy életlen mobilképről megmondja alfaji szintig mi a pálya). Nos a nagy őszi hullám után az adult pókok jól nekiállnak alulról szagolni az Ibolyát eldobják a kanalat, így a frankó párás dohosszagú október november (a jó frankó esőkkel) már nemigen bíztat jelentős fogásokkal. Március előtt pedig megint csak nemigen éri meg vessződni 12 Pardosa hímért letenni pl. 20 csapdát. Csakhogy néhol, (Csabi szerint a homoki pókok között különösen gyakran lásd Yllenus horvathi, Alopecosa psammophila) előfordul a késő őszi kora tavaszi adulás. Ez azt jelenti, hogy hacsak nem jár valaki akkor és ott gyűjtési szándékkal, akkor annyi esélye van neki egy ilyen állatot fogni, mint nekem szelvény nélkül megnyerni a lottóötöst. Igazából ugye megfogni megfoghatja a juvenilis állatokat pl. júliusban, csak nemigen tud rájuk mint mondani, max, hogy Drassodes szerű pókicák (ha nagyon pró).

A képen a szirtipók élőhelyének a középsőt vagy az utolsó kellene megjelölni. 

Sőt a megfogás ugye csak az első fázis. Érdemes régóta pókászó emberkék “fiókmélyére” bekukkantani. Itt egy törpe ott egy vitorlás ez egy furcsa Zelotes, esetleg furcsa Dictyna, egy szó mint száz fura dögök akadnak mindig. Utaltam rá ugye kissé félreérthetően, hogy egy szegedi madárpókász megtalálta már ezt a pókok a pletykák szerint. Kerekes Jánosra gondoltam, aki (Vajda Zolival váltva egymást) az akkori JATE homoki gyepfelméréseiben tolták a pókokat.

[lábjegyzet: Bámulatos, hogy 4 és fél óra alvás mit tud művelni az emberrel :D nem is említve az ébresztő jellegű melegzuhanyt, a 2 pohár erős teát, majd a szintén ébresztő jellegű 6 kilométeres biciklizés ami a nézetekkel ellentétben nem a síklapos terepen történik, hanem számos és meredek emelkedő tarkítja, melyet a menetszél hirtelen megszűnése miatti erős izzadásos sorbanállás a reggeli péksütiért szakít meg 2 percre. Az ezutáni méregerős kávé és Szomália teljes lakosságának egynapi szükségletét fedezni képes kaloriamennyiséget tartalmazó 2 db péksütemény elfogyasztása gyakorlatilag a hétrő reggeli Rubikon szerepét tölti be: vagy hanyattvág és bezsibbaszt vagy felébreszt és energiával tölt el. Gyakorlatilag ez az a pillanat amikor eldől a nap és a hét sorsa. Nos tekintve arra a 14 napra ami maradt azt hiszem nemigen túlzom, hogy körülbelül annyi választásom van mint a grizzlymedve elöl menekülő, majd szakadékhoz érő embernek, tökmindegy mennyire sz@rom össze magam, ugrani kell.

Ugorjunk hát.]

Sajnos azonban sem a Vajda Zoli sem a János nem tudta meghatározni ezeket a pókokat, de ne legyünk túl szigorúak velük. A loksában még csak hasonló könyv sincs, akkor (1985-1990 körül valamikor, vesszen ez egy kicsit a múlt ködébe) még nemhogy Spinnen Mitteleuropeas nem volt a neten (2000) még könyvben sem létezett (1990) , a WSCről ugye (1997) ne is beszéljünk. Az itt látható forrásmunkát pedig rongyosra lapozva sem leszünk okosabbak. Az American Museum Novitates-ben megjelent Platnick-kal társszerzős Ovtscharenko et al is 1995ben hozza ki a Parasyrisca revíziót, ami a vájtfülűekhez juthatott el 1-2 éven belül. Ergo tehát még azt sem igen lehetett tudni hogy a génusz miben különbözött az Orodrassustól. Nos aki felhúzza most a szemöldökét a sok ismeretlen név hallatán, kvázijogosan teszi. WTF is Orodrassus? Hát a Parasyrisca egyik – valószínűleg közeli rokona.

Nos hát ennél többet nem is tudok ahhoz hozzátenni, hogy mennyire fontos egy egy család világszintű ismerete, ha más nem akkor specialista, vagy fontos szakirodalom terén (másszóval felületesen). Szinetár Csabinak rendelkezésére állott akkor már a szakirodalom, így volt rá reális esélye hogy meghatározza, míg Kerekesék sanszára kizárólag a matematikai szakkifejezés által meghatározott infinitézimális szó alkalmas. Sajnos vagy nem sajnos a pókok főleg a génuszok ritkán ismerik fel a geopolitikai határokat. Meg amúgy is a több tudásnál csak a még több tudás a jobb. Mondjuk, ha én ennyire frankó szakértő lennék kövipókokban (ami nem vagyok ezért is hárítottam el tisztelettel a faj-i szerzőséget) akkor nem állítottam volna hogy a mi cikkünk pattintja a habitus illusztrációt elsőnek. Bizonyíték legyen erre alant a rajt, illetve eme 2009-es Zootaxás cikkből származó rétegfotó.

A lényeg ott vagyon, hogy tudni kell az ilyen dolgokról és akkor máris lehet lapozgatni az Ovtscharenkóék cikkét. Persze ehhez az Orodrassus-Parasyrisca vonalhoz jo ha megvan a sokoldalú Gnaphosid genera of the world, amit alig egy éve ajánlgattam itt a blogon mindenkinek. A kétkötetes mű rendkívül sokoldalúhiszen nemcsak kövipókok határozására, de billegő székek, asztalok kiékelésére, vágódeszkának, tornádó esetén nehezéknek, tőkesúlynak sőt muszkulárisabb olvasók közelharcban kézifegyverként is kiválóan alkalmas. Gyakoriságára jellemző, hogy a 2007es kiadású könyvből (ami kamu mert 2008ban jött ki) még képet sem leletem a neten. Bár a szerzők között nincs Platnick, [akiről azt kell tudni, hogy bár a pókok helyi földtartója földi helytartója, de a kövipókoknak a koronázatlan királya. Sohasem felejtem el amikor Diana Da Silva perui kutatónővel beszélgettem (aki mellesleg indián származását sújtó sztereotípiának megfelelően körülbelül 3-4szer annyi pókot gyűjtött egységnyi idő alatt mint pl. én egy jobb napomon, gyakorlatilag alig félóra alatt tudott telegyűjteni pókokkal egy félliteres gyűjtőedényt friss akár aszfalton) Platnick gyűjtési képességeiről, “hát amikor gyűjtöttünk akkor egy óra alatt fogott vagy 30 gnaphisodát” mondta Diana. Kicsit megbiggyesztettem a számat, “Csak annyit? És te mennyit fogtál?”. “Én?” kérdezett vissza Diana, kicsit meglepett arccal, “hát gnaphosidát egyet sem láttam”. A hölgy specialitása egyébként a fésűspókok családja ha esetleg hallott már valaki róluk. Persze ennél vannak még extrémek esetek is, pl. Wayne Maddison akiről az ember azt hinné hogy computergeek, merthogy több programot és kiegészítőt irt, mint ahány értelmes szót egy átlagos zenésműsör-vezető ki tud mondani, vagy Voksánvirág meg tud jegyezni. Más tudása is van a világ LEGJOBB szalticidásának, akár 5 m-ről képes kiszúrni egy 2-3 mm-s ugrópókot a kongói esőerdőben…] a könyv kvalitásaira az a bizonyos ezer szó sem lenne elég így pöttyentek egy képet:

Lehet tippelni hogy melyik az Orodrassus, Parasyrisca esetleg a magyar pókászok által is szívesen, mintegy fakultatív egyenruhaként hordott sztrasszköves drasszódressz (gy.k. Drassodes ami NEM keverendő a Drassodrex-szel). Én magam – bizonyítván a tételt, hogy hiába vagyok professzionális mindenhez NEM érthetek – pl. simán buknám a kört. Ergó végre van egy csodálatos könyv, amiből (némi Vladimiros segítséggel) a Parasyrisca bizonyossá válik, mintahogy az is hogy fillérből nem lesz forint. Ekkor már csak az az apró feladat marad hátra hogy az ember kényelmesen hátradőlés helyett, nekiáll végigbogarászni azt az alig félszáz fajt amiről egyáltalán felmerült hogy rokonsági kapcsolatban lehet. (Érdekes analógiát a jegyzett magyar történelem többször, főleg király”választás”kor, míg a szájhagyomány útján terjedő nem leírt családi históriák még többször említenek nevezetesen az sötétebb bőrű gyermekek születésekkor, de amióta a magyar kereskedelmi csatornákban napi rendszerességgel felhangzik a “huje kotsog” és “csoki csak a szadban olvad” azóta sokaknál esett le a tantusz, vajon ki kérte el a didin kívül az ismert trópusi gyümölcsöt a punanit is.)

Szerencsére Ovtscharenkóék cikkén kívül mintegy 3 teljes darab cikk foglalkozik érdemben ezekkel a pókokkal (persze azért összevadászni ebből kettő cikket a Энтомологическое обозрение-ből ami a Жологический Журнал nah ahhoz azért nem volt elég a google.com barátunk azt hiszem nem árulok el nagy titkot. Pláne hogy Entomological reviewként reklámozza a Zoológicseszkijj Zsurnált. Szó mi szó Szinetár Csabi remekül oldotta meg ezt a feladatot is, így hamar bizonyítást is nyert a nyilvánvaló, vagyis hogy egy új fajjal állunk szemben. Az én szerepem egyébként ezután jóval később kezdődött.

Meg kellene még említeni Eichard Janó kollegát, aki szűnni nem akaró lelkesedéssel készítette el a cikk remek ábráit. Valami Dániába szakadt hazánkfia (ez lennék én) pedig rétegbűl fotózta a Párás-pálinkát Parás sziliszkát no a szirtipókot.

Az érdekes kérdésig azonban még nem érkeztünk el. Mi? Jaja …. új faj? haggyá má, annyi van hogy nem is győzzük leinni leírni (ez igaz). Azért irni egy cikket, hogy leírjunk egy újabb fajt? Nem tilos, de a szerkesztők manapság már húzzák a szájukat a jobb lapoknál. Egy alig 3 órás olvasgatás összesítés és térképnézegetés után lassan leesett a tantusz. A Parasyrisca génusz rendkívül kevés példányát (úgy van NEM faját, példányát) találták meg akár 1000 m tengerszint feletti magasság alatt. Ergó mindegyikük inkább felette szeretett lenni a jóféle sziklák között ahova a tálibok is évente egyszer akkoris csak részegen vetődnek el. A kisalföldi szirtipók (jó szokszor tessék leírni ÉS használni a nevet!! Abba ne is gondoljuk bele, hogy van szirtipók, van borzpók akkor van e szirtiborzpók, mert lassan elveszítjük a valóság és a történet fonalát) viszont nem került elő 123,4m feletti terültről. [csjm: fajt leírni 7 egyed alapján menő, ebből a hét egyedből messzemenő következtetéseket levonni, nem menő] Még. De a habitat (ami élőhely magyarul ejnye) ahol előfordult – eddig – nem kimondottan található meg a magyar tájra amúgy sem nagyon jellemző magashegyek között (most a völgyhídba ne menjük le illetve bele).

Összegzés: Van egy faj ami a mi Alföldünkön és Kisalföldünkön kerül elő, a legközelebbi hasonló faj török egy kicsit távolabbi rokont bizonyíthatóan megtaláltak az Alpokban egyet a Krími félszigeten (a Kárpáthegyikben hegyvonalataiban csak bizonytalan adatok vannak és a génusz zöme olyan tájakon tenyész melyet Altájnak is hív a magyar földrajtanárok többsége. (De, hogy ne csak viccesség legyen Krím félsziget, Kaukázus, Pamír, Tien Shan.)

A térkép saját (jogtiszta példányon végzett) photoshopolásom eredménye. Pirossal a legfajgazdagabb csoport eddig ismert elterjedése, míg a férfias rózsaszín (mer’ a pitbullnak is ilyen színű a poffálya) pöttyök a magyar szirtipók és – feltehetőleg – a közelrokon fajok ismert lelőhelyei. Tekintve, hogy az utóbbi néhány évben az afgán-, és pakisztáni hegyek kutatása akadozik (utolsó reménységünk az unatkozó békefenntartók lehetnek akik esetleg valóban gyűjtenek pókot), az indiai hegyeké pedig gyakorlatilag el sem kezdődött azt hiszem nem teszek elhamarkodott megjegyzést ha azt mondom, hogy tudásunk a génusszal kapcsolatban nem teljeskörű.

Elterjedési területeket búvó, esetleg képzettebb zoológusok (ha minden igaz ilyenek is akadnak néha itt) már vakarják is a homlokukat tarkójukat (kinek mi tetszik) hogy azért ez a fajta xeroalpin (azaz száraz magashegyi – gy.k. no páfrányok) plussz magyar homokpuszta elterjedés valahonnan rémlik.

Nézzük – a teljesség igénye nélkül 1-2 példát (köszönet Korsósdokinak a némely tippekért). A kövirigó híresen egy ilyen faj illetve a Vipera ursinii alfajai is ugyanebbe a kategóriába tartoznak. Persze számos pittyenő meg pottyantó állat és növény tartozik ide, de valóban csak négy és félórát aludtam és olyan frissnek kezdem érezni magam mint egy maratoni futónő alsódresszingje.

Lassan tehát a záróakkordokhoz közelítenék ebben a kicsit keszére és kuszára sikeredett posztban. A teóriának még nem nevezhető ötletembró szerint, a szirtipókok a jégkorszakok hideg, kontinentális szakasza alatt (amikor is a szárazabb területeken az Alföldön olyan klimatikus viszonyok uralkodtak mint a Csomolungmán-ma :D) elterjedési területüket kicsit kiterjesztvén az arra akkor alkalmasnak tűnő területeket birtokba vették. A jégkorszakok közötti (interglaciálisoknak is hívott) időszakok alatt, ezek a területek úgy zsugorodtak össze mint a sárga hó a kunyhó mögött az első tavaszi napon. Persze egy idő után az össze alkalmas terület eltűnt így áttértek a szuboptimálisokra (a kevésbé alkalmas kb úgy viszonyul egymáshoz a kettő mint a jó bor és a híg fröccs) és így tovább. Azok a populációk amik ezek után alkalmazkodni is tudtak a megfelelőtől egyre távolódó élőhelyek körülményeihez, nos azok fenntmaradtak. A többiek meg nem.

Az ígért poszterbemutató, melyen ugyanezt olvashatjátok ángilusul.

A végére: tessék hozzászólni, kommentálni.

Amikor a hóhert akasztják

Kivételesen nem Nagy Jánosra gondoltam (senem Zana Zoltán filmszerepére…)

Arra gondoltam, amikor engem mint fotóst fotóznak íme néhány kép rólam, kollegáktól (a képkeret uaz a nevek azért feltüntettem):

Watch my back :D avagy nézzd a hátam (sorry ez nyelvespojén) Éppen valamelyik fotómat készítem, akik figyelemmel kísérik (balról jobbra: Thomas Pape, Andrea, Niels-Peder, Philip, Jan) Az eddigi képeket Priyatida Pimwitchai alias Nong (Nong along a log) készítette. A kovetkezőket pedig Thomas Pape. Bevetés előtt, 3afdeling. Érdemes megfigyelni, hogy csak hármunkon nincs gumicsizma, a többiek dánok, vagy már voltak itt. Kopaszodom, nem vitás Csak tudnám, merre kell menni? :D Érdemes a dzsungelszerkót figyelni. (A 1400 forintos, ÁZSIAcenteres horgászmellény megjárta már Ausztráliát, Dominikát, Tazmániát és még jópárhelyet Európában… ettől persze még a cipőm szarráázott… El Camino lázban ég az ország... ez itt sajnos El Meno nem camino. Az elmenő Philip. A lápban csak ezeken az ösvényeken (na jó két deszkán) lehetett közlekedni. (kivéve ha van gumicsizmád) Természetfotó készítésének térdkíméló módja... A másik kedvencem amikor ülök :D Este a főhadiszálláson éppen azt próbálom kideríteni, hogy hogy a túróba kötözték fel ezt az ollót ide... Egy teljes vitorlaháló, vitorláspókkal (ez a hálófotó de luxe) Tökkeresztespók, nőstény Tökkeresztespók, hím

Személyesen maga

Wayne Maddison beszél a következő videókon. Wayne Maddison gyakorlatilag félistennek minősül nemcsakhogy rendszertanos /programozós/ szisztematikus/pókos/ ugrópókos/festő körökben, de egy rendkívül kellemes ember. A szó szoros értelmében.

Sitgesben volt szerencsém vele személyesen is találkozni, és nem fogom elfejteni soha azt amikor 4kor leültünk pár percre beszélgetni és éjfélkor vettük észre mennyi az idő. Nemrégiben jelent meg a youtubén. Nehéz elhinni de valahol ez az én hatásom is volt.

Egyik bírálója (istenigazából dicsőítője) voltam egy cikkének mely egyedülálló módon nemcsakhogy a taxonómiában elengedhetetlen ábrákat tartalmazta kiegészítve élőállat, élőhelyfotókkal, hanem a youtuben elhelyezett videót is csatolt a leíráshoz.

Pl.:

És íme az a génusz amin én dolgozom:

Most jött a salticidae levlistán hogy az előadása elérhető itt. Hát nézzük sok szeretettel.

 

Gejl lett ez a bejegyzés de Wayne kedvéért vállalom:P

Elmondom mi van odaát

Elég sokan kérdeztétek, hogy hova tűntem el mostanában. Erre szeretnék egy bejegyzésbe göngyölt gyors választ adni.

Kérem tisztelettel, a teendőim a kecóm ápgrédelése következtében bokrosodtak meg mostanság (amúgy sem unatkoztam, de most a bagzikus bagzisztencia a hetes skálán tizes), így a madárpókok kissé hátrébb tolódtak a slágerlistán. Ellenberger ők is jól járnak, mivel csilivili új elhelyezést fognak kapni, melynek munkafolyamatait a lehetőségekhez képest dokumentálni szándékozom, majd reményeim szerint közzé is teszem itt a blogon.

'Szal, No Para(hybana)! A szemem azért itt, meg majd testet öltve is leszek ha véget ért a háború.

A fotózgatás hébe-hóba megy, így talán azért akad valami a közelmúltból, amivel jelen bejegyzés érdemi részét másodperces galéria jelleggel fel tudom tölteni. (melyeket kicsit nagyobb méretben majd a fórumon is közzéteszek).

Ezúton kívánok mindenkinek sok sikert, jó egészséget, magánéletében sok boldogságot. Hurrá!!

Életérzés mostanában

Die DeArGe stellt sich vor - A német Arachnológiai Társaság bemutatkozik.

Mint ahogy már siler is megemlitette az Apropók bevezetőjében, "Raptor reményeink szerint az igen erős német hobbi friss híreivel jelentkezik. " - ezért szeretnék egy pár infót a német arachnológiai társasággal kapcsolatban megemliteni.

A társaság 1995-ben alakult Ludwigsburgban a mai székhelye Zülpich-ben található. Tulajdonképpen összevonja az arachnológiával foglalkozó képzettebb hobbistákat az Acarológusok (atkaspecialisták) kivételével. A társaság célja az arachnológia támogatása amely kizárólagosan közhasznú céllal müködik.

Alapelveiben a következő irányelveket jelöli meg és az ezzel kapcsolatos feladatokat látja el a német hobbysták körében:

- Tudományos kutatások támogatása, és tudományos szakirodalom kiadása megjelenitése.
- Tudományos oktató és bemutató előadásokat szervez és tart a pókszabásuakkal kapcsolatban, a környezet a természetvédelmi és tájvédelmi szempontokra felhivja a figyelmet és ezeket támogatja. Egy pár a magyar pókásztársadalom által is ismert név a tagok közül: (Boris Striffler, Volker von Wirth, Martin Huber ...)
- A medián keresztül már előzetesen megelőzi vagy kijavitja a sajtóban, rádióban, vagy tévében közölt hamis vagy helytelen információkat a pókszabásuakkal kapcsolatba.
- Ápolja a nemzeközi kapcsolatokat más aracnológiai társaságokkal és egyletekkel.
- Az iskolákban, egyesületekben infóelőadásokkal segit a félelmet és undort leküzdeni a pókszabásuakkal kapcsolatban.
- A társaság tagjai saját szaporulatok által segitenek csökkenteni a vadbefogott egyedek számát.

A tagság egy éves tagsági dijhoz kötött amely németországi lakosok esetébe 25 EUR évente, amely társaság lapjának évente megjelenő 6 számát is magában foglalja.
A társaság lapja az Arachne amely külföldre is postázható egy éves 35 EUR tagsági dij ellenében.
A DeArGe jelenlegi tagjainak száma 1282.

Közel Afrikához

Nos, ha fizikailag még nem is, de lélekben egy kicsit már közelebb kerültem Afrikához. A Távol Afrikától - AFRAS fedőnevű bejegyzéstől fellelkesülve küldtem egy érdeklődő e-mailt a társaságnak. A válaszra több, mint 3 hetet kellett várni, ez nyilván részben az ünnepeknek tudható be. A tagsági űrlap kitöltése után már gyorsan megkaptam a visszaigazolást. A tagoknak elektronikus formában küldik a hírlevelet, valamint egy levelezőlistára is felkerülnek, aminek segítségével az AFRAS találkozókkal kapcsolatos fejleményekről tájékozódhatnak. Mindezt ingyen és bérmentve, ezzel az afrikai pókszabásúak iránt érdeklődőknek kedvezve. Jelentkezni Charles Haddad-nál lehet. Megjegyezném még, hogy a siler korábbi bejegyezésében szereplő, afrikai mygalomorph pókokkal foglalkozó könyv is az AFRAS egyik kutatójának műve (Ansie Dippenaar-Schoeman).

Bár korábban volt róla szó a DNFS-en, de ha már így témánál vagyunk, ejtenék még néhány szót a BTS-ről, azaz a British Tarantula Society nevű szervezetről (magyarul szabadfordításban Brit Madárpók Klubnak nevezhetnénk), ami jelenleg a legrégebb óta működő "madárpókos egyesület". A vezetőség névsorát böngészve a veterán hobbisták mellett találkozhatunk olyan nevekkel, mint pl. Richard Gallon, az afrikai madápókok mestere. A tagság itt ugyan nem ingyenes, de ha belegondolunk, hogy egy negyedéves előfizetés a Blikkre 6000+ JMF, és az újság toalettpapíron kívül másra nem nagyon használható, akkor a 15.60 fontos (~5000 Ft) tagsági díj egyáltalán nem sok. Az összeg kifizetése után az egyesületi lap (BTS Journal) négy számára vagyunk jogosultak (negyedévente jelenik meg), amiket majd a postás bácsi hoz nyomtatott formában. Plusz a korábbi évek lapszámai letölhetők PDF formátumban. Mintegy bónuszként a BTS fórum csak tagok részére fenntartott részéhez is hozzáférést kapunk, ahol időnként igencsak érdekes beszélgetések folynak. Aki le tud mondani a Blikkről, annak csak ajánlani tudom. A csatlakozás a BTS E-store segítségével online tranzakció keretében a legegyszerűbb.

Távol Afrikától - AFRAS

Távol Afrikától is értesítést kaptam, hogy az afrikai pókászok nyüzsiznek. Vagyis felmentek a netre. Eddig is volt fennt az éves találkozókról egy kis ezazamaz de most egy kicsit összeszedettebb dolgot tettek fel.

Néhány menüpontra felhívnám a figyelmet:
African arachnida database ami 1997től megy,és bár a Myriapoda is benne van azért az mégsem aktív.
A Researchers ahol ismerősökre bukkanhat az ember
Az éves bontásban a releváns cikkek jegyzéke ahol szintén lehet olyat találni amiről már volt szó (esetleg a szerzője itt blogol)
Books ahol néhány releváns könyet sorolnak fel
A Newsletters ahol a 2008as számban Gallonbácsi és a madárpókkutatás külön cikket kapott... akárcsak a tervureni Africamuseum (ahol félévet töltöttem el vendégkutatóként) illetve Anthony Russell-Smith aki ékes bizonyítéke annak hogy NEM kötelező a biológusdiploma az igényes pókkutatásnak (bár arra a Fince is jó példa) :P illetve az idei abstractszekció is helyet kapott
A képszekciót külön nem emelem ki...
Szóval aki megunta hogy mindig itt legyen, kattintson, mert azt érdemes... pláne szereti a pálmafáÁák, fekete nőŐők úóÓÓ AfrikátÜdv:

s

Peleház

Herman Ottóról és az ő munkásságáról már volt szó itt a blogon. Életétrajzát e helyütt nem taglalnám, hiszen ez a bejegyzés nem arról szól és az amúgyis számos helyen, részletesen megtalálható az interneten. Akár itt vagy itt is.

A blogbejegyzés azért született, mert a múlt héten Lillafüreden túráztam, és ha már ott voltam, útbaejtettem az öreg polihisztor egykori lillafüredi rezidenciáját, melyről lőttem egy fotót ide a blogra.





Peleház egykor (Herman Ottóval a tornácon) és ma





Sajnos amire odakeveredtem éppen zártak, de legközelebb ha arra járok, mindenképpen körbenézek bent is.

Előadás a 9.MPT-n

Nos, úgy vélem a múltheti/hét eleji zizi után mindenkinek jutott elég vér az agyába is. Holnap van az összefoglalók leadásának határideje, így elkészítettem én is a sajátomat. Egyébként egész érdekes, hogy a különböző elóadók más dolgokat emelte/emelnek ki ugyanabból a kutatási eredményből- nyilva érdeklődési körüknek megfelelően: T. Blackledge: selyemtípusok bemutatása, boláspók hálója, Coddington: lapháló-típusok bemutatása, Scharff: keresztespókok helye Araneoidean belül, Agnarsson: a kerekháló átalakulása más hálótípusokba (vitorlaháló, hurokháló), Szűts: bütyköspókok, pirosháromszögpókok helye, a különbözö taxonok bemutatása.

Kerekháló eredete és evolúciója: molekuláris és morfológiai bizonyítékok

Todd A. Blackledge, Nikolaj Scharff, Jonathan Coddington, Tamás Szűts, John Wenzel, Cheryl Hayashi & Ingi Agnarsson

ABSZTRAKT
A pókok evolúciós sikere a pókselyem „feltalálásának” és használatának köszönhető. A pókok egyedülállóak abban a tekintetben, hogy többféle selymet képesek előállítani, és ezeket különböző feladatokra is használják. A pókselyem talán a legismertebb alkalmazása a fogóháló. Az előadás során bemutatom az első olyan filogenetikai analízis eredményeit, mely a négytüdős pókoktól a vitorláspókokig terjedő széles spektrumban vizsgálata a fogóháló különböző tulajdonságait. A vizsgálat során 23 család 44 faját vizsgáltuk meg, mind molekuláris (mintegy 2000 bp szekvencia taxononként), mind morfológiai (143 karakter), mind viselkedésbeli jellegek és hálóstruktúra alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a kerekháló egyszer, vagy többször alakult-e ki a pókok evolúciója során. A kutatásban egy nemzetközi kutatócsoport együttműködésének keretében vettem részt, a feladatom a morfológiai mátrix összeállítása volt.
Eredményeink alátámasztják a kerekháló monofiletikus (egyetlen őstől származó) eredetét, annak készítésének módját, ugyanakkor bizonyítják azt is, hogy a kerekháló átalakulása illetve teljes elvesztése többször megtörtént.
Sikerült azt is kimutatnunk azt is, hogy a szövőlapos selyemtípus elhagyása összefüggést mutat az ezen költséges selytípust elhagyó csoportok jóval nagyobb fajszámával.
1) A szövőlapos selyem helyettesítése a ragadós „nedves” selyemmel megmagyarázza, hogy a kerekhálós pókok fajszáma miért többszöröse az ugyolyan háló-, de eltérő selyemtípust használó derespókok és gladiátorpókok fajszámának.
2) Az „RTA klád”-ba, ami a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) tetsvércsoportjának tekinthető, a pókok fele tartozik. A hatalmas diverzitás, mintegy 90%-a a szövőlap elvesztésével, és a fogóháló elhagyásával magyarázható.
Mindkét csoportban megfigyelhető ahogy az aljzathoz kötött fogóháló átalakulása aljzatfüggetlen, a levegőben kifeszített fogóhálóvá.

Az analízis során újból bizonyítást nyert a Griswold és tsai által már publikált eredmény miszerint a Haplogyne klád ősibb eredetű, mint a Mygalomorphae-khoz hasonlóan szintén 4 légnyílásfedővel rendelkező ausztrál őspókok (Austrochilidae) családja. Kiderült továbbá, hogy a kékpiros- (Nicodamidae) és bütyköspókok (Mimetidae) szintén a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) közé tartoznak, mi több a bütyköspókok a kerekhálóspók-félék (Araneoidea) közé. A piros háromszögpókok (Arkynae) a korábbi vélekedéssel szemben nem a keresztespókok (Araneidae) családjába (vagy a bütykös-, állas-, törpepókok családjába) tartozik, hanem az állaspókok és bütyköspókok közötti önálló leszármazási vonalat képez. Az eddigi klasszikus feltételezéssel szemben mi azt az eredményt kaptuk, hogy a keresztespókok és az állaspókok a legkésőbb kialakult csoportok ebben a családsorozatban, nem pedig a törpe és vitorláspókok, melyek közös eredetét is cáfoltuk.

A kutatás során megvizsgált, nem palearktikus pókokat külön is bemutatom.

Pókásztalálkozó

Idén is megrendezésre kerül a Magyar Pókász Találkozó. Természetesen az idén is tartok előadást, melynek címe "Kerekháló eredete és evolúciója: molekuláris és morfológiai bizonyítékok". Az előadás angolul elhangzott Berkeleyben, Bernben, Salta-ban most pedig először magyarul. Az előadás anyaga még nem jelent meg így gyakorlatilag a legfrissebb kutatási eredményekről beszélek majd.

Az előadásban többek között szó lesz arról, hogy a Dipluridae kusza hálójától milyen út vezetett a keresztespókok kifinomult kerekhálóinak kialakulásáig, vajon az ősi vagy levezetett jelleg e, miért alakulhatott ki a kerekháló, és milyen evolúciós következményei vannak a különböző selyemtípusoknak. Arról is szó lesz kifizetődő e egyáltalán hálóval vadászni... illetve bemutatok majd számos olyan pókcsaládot aminek valószínűleg még a neve is ismeretlen.

IX. Magyar Pókász Találkozó
Kisoroszi, 2008. október 3-5.
rendezők: Szita Éva, Samu Ferenc, Fetykó Kinga
Kedves Pókászok!
Örömmel és köszönettel vettük, hogy idén is nagy az érdeklődés a magyar pókászat immár hagyományos éves szakmai és társasági rendezvénye iránt, amit a Szentendrei szigeten Kisorosziban tervezünk megrendezni.
A találkozó pontos helyszíne:
PIMM (Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió a Magyar Kultúráért Alapítvány) Konferencia háza
2024 Kisoroszi, Hősök tere 2.
a szállásról és az árakról infó:
www.dunakanyarkonferenciaszallas.hu/nyaral/nyaral.php
étkezés: 2200/nap
Kisoroszi egy kics "zsákfalu" a Szentendrei sziget északi csücskében, a Visegrádi heggyel szemben. Innen nemcsak a Pilisben, de a sziget homokdűnéin található védett teruletekre is szép kirándulások tehetők, és amint az alábbiakból kiderül nagyon jo szálláshely is igérkezik. Ráadásul a sziget eléggé félúton fekszik a keletről vagy nyugatról érkezőknek is.

Itt a Platnick hol a Platnick?

Most kaptam meg a linket a konferenciafotóhoz.
Mivel a blogot próbálom a lehetőségekhez mértem interaktivizálini, hát tippeljetek hogy szerintetek melyikük Norman Platnick.
Lehet használni bármit.
További képeket találtok itt egy egy részlete zoomozva: http://www.esa2008.unibe.ch/index.php?id=42
Mások fotóihoz is hozzáfértem, s mivel én nem vittem gépet néhány bizonyító erejű kép :D, hogy ott voltam

Teljes sorozat sörcimkékből (btw no tipp?)

Én, Matjaz Gregoric és Ingi Agnarsson
Az előadás

Itt éppen arról tájékoztatom a közönséget (ahol ott volt Platnick is) hogy egy génusz hiányzik a katalógusból...

Jeremy Millerrel és a Viking-Apple-Dellemmel :D

Szinetár Csabinak

Ez a poszt személy szerint egy ember tiszteletére iródik, de mindenki örömére vagy mi. A következő az indokom, hogy Szinetár Csabi több évtizede fáradozik azon, hogy a pókászatot olyan széles közönség elé vihesse amennyire lehet. Teszi ezt előadások tartásával, szakdolgozati bírálatok, szakmai bírálatok, terepkirándulások, többórás telefonbeszélgetések, szakfordítások elvégézésével, mindezeket olyan szerényen, hogy sokan (élükön természetesen velem) sokat tanulhatnának tőle (megjegyzem sokszor tanulok is). A legutóbbi akcióját nem hagyhatom szó nélkül. Terepen volt egy hete, és ideje/energiája/ereje arra, hogy nekem 4 fajból (Hypsosinga heri, Larinia bonneti, Singa nitidula és Larinioides folium) az én extra igényeimnek megfelelő példányokat küldjön. Leírom a kívánságlistát: élve 1-1 hím nőstény, 1-1 96%os alkoholban, 2-2 megfőzve 70%os alkoholban, és 5-5 70% alkoholban. A csomag szerdán érkezett meg, a képekre az előző poszt utal. Többen voltak már volt terepen, tehát elsőkézből tudható, hogy az ember mire vágyik egy átterepezett nap után: hogy hagyják békén aludni, pihenni, sör...
A csomagban a kívánalmakat messze meghaladó minőségű és mennyiségű állat volt, és az élők mind élve érkeztek meg (még mindig élnek btw)
Szóval a mai apropó ez, szeretném megköszönni Csabinak, hogy van a magyar pókászatnak, és önző módon azt is, hogy egy ilyen kép készülhetett vele.

Nagyon inspiráló ilyen embert magam előtt látni, és sokszor "neki" készülnek a képek... Bernben remélem sikerül majd lenyűgöznöm....

Az alant látható képek készítéséről a hétvégén fogok írni, általánosságban, mivelhogy az excájg jelen pillanatban is tesztelés alatt áll, körülbelül fél éve létezik az ötlet, vagyis szupertitkos. A képek mindegyike kb 35 MB nagyságú 4300*3800 méretű. A méretből adódik hogy van olyan kép ami 3-4 100%os 0,5pixeles sharpot is elbír. A képek szándékosan gif-ek 256 színből. Néhol lehet látni a technikai határokat amiket nem vagyok hajlandó sem szégyellni sem elismerni :DDD

Képre kattincsatok, mert a thumbnail sajna nagyon torzít...(ja és véleményt véleményt véleményt)

Singa nitidula

Tetragnatha hím, főzve:




Neriene clathrata hím tapogatóláb (picike)



Larinioides nőstény

Larinioides hím