Kicsit hosszúra nyúlt szünet után újból találtam egy félórát amikor a lustaságom – melyet fáradságnak álcázom az esetek nagy részében – nem akadályoz meg csapongó gondolataim rendezésében, és pixelesítésében. Mert nehéz ám a gondolatokat áttolni papírra, vagy képernyőre… először is ugye olyan embereknek "mondod" el a dolgot akit nem látsz (ergo no visszajelzés tőle) illetve aki téged nem lát, vagyis a kiegészítő testbeszédre sem hagyatkozhatsz… Ugyanakkor mivel többször visszaolvasható az egész hóbelevanc, ráadásul igényesnek is kell lenned.
Nah most, hogy így megúsztam a bevezetőt, lássuk azokat a könyveket. Az info a ISAtól jön:
Az első Dave Penney könyve akit azt hiszem méltán lehet a borostyánköbe zárt pókok fenegyerekének nevezni. Rendkívültapasztalt, sok cikke van, és pontosan tudja, hogy hogyan "adja el" a borostyánkőkutatást. Nem egy nehéz überszakmaival, hanem egy tudományos igényességgel összeállított szakmai ismeretterjesztő könyvvel. Nos akik a Durell féle esetleg a Steve Irwin féle tudományos ismeretterjesztésen nőttek fel, ők ne is olvassanak tovább, nézegessék csak a képeket. Akik azonban olvastak már Attenborough-t vagy neadjuristen nem két libáért ugrottak be valamelyik egyetem biológia szakára, nos ők jól fognak szórakozni.
Egy kis ízelítő letölthető innen
A Másik könyvet John Murphy jegyzi (persze az előző verzióban kifejtettem kicsit jobban de kapja be a blogspot), a léányeg hogy Robert bácsi ÜBERPRO rajzaival illusztrálta a könyvet mindenki nagy megelégedésre... Kötelező darab, hiszen Gnaphosidae mindenütt van, ráadásul a Gnapho-pára (gy.k. N. Platnick) nem a rajzairól híres... Sőt az összes rajzát Muhhamed Shaddab készíti, aki nem szép de rendkívül hasznos rajzokat csinál.
Mindenesetre Robertsbácsira visszatérve ő rajzolta ugye a a legfrissebb határozókat (kis és nagyroberts), és a szintén Murphy által írt Délkeletázsia Póknemei című könyvbe is készített lélegzetelállítóan szép rajzokat...
Friss cikkek a nagyvilából:
Agnarsson I, Coddington JA, May-Collado LJ. 2007. Elongated pedicillate setae – a putative sensory system and synapomorphy of spiders. Journal of Arachnology 35, mely a pókokra egyedi ÚJ szőrképletet fedezett fel.
Másik friss cikk A Lopardo, L. and G. Hormiga. In press. Phylogenetic placement of the Tasmanian spider Acrobleps hygrophilus (Araneae, Anapidae) with comments on the evolution of the capture web in Araneoidea. Cladistics (pdf) ami azért érdekes mert az apró pókokat (Anapidae, Mysmenidae környéke) együtt gyűjtöttük Tasmániában... ez adja az apropót is hahahaha...
És Günter Strikes back 34. rész: Dimitrov D., Álvarez-Padilla F., Hormiga G. 2008. Until dirt do us apart: on the unremarkable palp morphology of the spider Sternospina concretipalpis Schmidt & Krause, 1993, with comments on the genus Prionolaema Simon, 1894 (Araneae, Tetragnathidae). ZOOTAXA, 1698: 49-56. PDF
Télleg nem bántásiból és nem párhuzamot vonva semmiféleképpen senkivel, pláne nem M.o.-n, de végképpen nem értem ha valami nem megy akkor MIÉRT erölteti? Günter Schmidt újfennt pellengéren (vagy pengeélen kinek mi tetszik)... Képfogadás balról, kattint erősen néz. 1993ban Schmidt és Krause (elétükben először, persze azt is el kell kezdeni de talán nem MPs múlttal kellene ilyennek nekiállni) leírtak egy állaspók génusz/fajt persze rögtön újat mindenből amelynek az volt a jellegzetessége, hogy a két pedipalpusz FÚZIÓNÁLT (legalábbis ezt vizionálták). Persze most 15 évvel később kiderült, hogy csak jól összeakadt a két tapogatóláb és az egyikről hiányzott a cymbium és, hogy istenigazából a Tylorida striataról van szó. Más kérdés, hogy a francért kellett az új génuszt leírni, miért nem lehetett a tyloridába bepaszírozni... Günter bácsi pályafutása kezd ámokba átmenni... gyakorlatilag mintha fizetnének a taxonómia aktuséert...
Azért egy dologra jó volt Schmidt, apropót adott, hogy a történelem legnagyobb pókok kavaróit megemlítsem... Legnagyobb kavarógép: Candido Firmino de Mello-Leitao volt and YES sok madárpóknév fűződik hozzá... a mai napig is áldják brazil pókászok, skorpiósok, kaszáspókosok... ha nem lett volna kb 50 évvel előrébb lennének ma a srácok... Következő nagy gép: Roewer bácsi aki kaszásokat is abajgatott, Mivel minden fajért külön pénzt kapott nagyon sok fajt írt le... kb 2300 kaszást (a pókosat nem tudom becsülni se). Neki köszönhetjük a bazi nagy kavart az Afrikai Lycosidaekben, Caporiacco aki mindent összekevert (mert állítólag részegen dolgozott). Érdemes még megemlíteni Tikadert aki az indiai pókászok legaktívabbaként annyi kakit kavart, hogy Brignoli külön cikkben dorgálta meg...
Magyarok közül - sajnos - meg kell említeni Kolosváry Gábort aki leírt vagy 10 új fajt annélkül, hogy az adott csoportot ismerte volna, így csak idő és munka kérdése mikor szűnnek meg a fajai.
Fontos kiemelni, hogy ezeknek az embereknek - hasonlóan a világ népességének 99.99%-ához FOGALMUK sem volt arról, hogyan működik a taxonómia, ami csak azért volt baj mert művelték...
No comments:
Post a Comment