Vizipók-Madárpók

Ha az ember úszó ízeltlábúakról hall, nem a madárpókok jutnak eszébe, még annak sem akik házi kedvencként tartják őket. Pedig van pár beszámoló (Hull-Williams 1986,Webb 1987; Reger 1994) amik igazolják ezt a tényt, a vadon élő és a fogságban tartott madárpókok esetében is. Bár az úszás cselekménye mindig csak menekülés, vadászat, esetleges áradás (lakóüreg vagy lakóháló víz alá kerülése) következménye. A korlátozott úszásra való képesség alapján feltételezhető, hogy ez tette lehetővé egyes fajok számára szigeteken való kolóniák létrehozását (Hull-Williams 1986). Több fajon is vizsgálták, hogy a madárpókok viselkedése miként változik meg a vízben és ténylegesen mi az úszásuk technikája.

Ezt egy néhány cm mélységű nagyobb területű edény segítségével vizsgálták, amibe a vizsgálati alanyt terelték. Az első észrevétel az volt, hogy a madárpókok nem jól viselik a nagy mennyiségű vizet. Képesek észlelni a víz jelenlétét, ami valószínűleg a lábaikon lévő un. nedvességreceptorok (Bulemntal,1935) segítségével történik, amelyekről úgy tudjuk, hogy a páratartalom meghatározására szolgál. Az összes egyed aktívan próbálta elkerülni a vizet, a víz közepén kellett őket beterelni vagy olyan anyagon kellet beúsztatni őket ami későbbiekben elmerült. A második észrevétel, hogy az idő nagy részében a pók nem merült el. A nagyobb testű (ergo nehezebb) pókok nagyobb valószínűséggel süllyedtek el a lábukat maguk alá húzva, ezeket ki kellett menteni, de még ezek a egyedek is nagyobb időtartamban lebegtek a víz felszínén. Itt fontos tényező az utótesten és a lábakon lévő sűrű szőrzetben "csapdába esett" levegő réteg (kép lent). Az is bebizonyosodott, hogy a madárpókok viaszos kutikulája teljesen vízszigetelő, és a megpróbáltatások ellenére "száraz bőrrel" jöttek ki a vízből.
Ami a tényleges úszást illeti, a pók lebegnek de aztán gyors lábmozgással "tempózott" amíg az edény széléhez ért majd kimászott a biztonságos "szárazföldre". A kísérlet során egy növendék Brachypelma vagans bizonyult a leggyorsabbnak, 5-8 cm úszott másodpercenként, ez a szárazföldi gyaloglásuknál gyorsabb, de futási sebességüknél lassabb.
Szóval milyen is a úszási technikájuk? Két lehetséges módszert tételeztek fel, vagy ugyan úgy mozognak mint szilárd talajon egyszerűen "vízen járnak", vagy esetlegesen lábaikat más szisztéma szerint mozgatják, tehát nem a megszokott jobb 1,bal 2,jobb 3, bal 4 együtt mozog, majd bal 1,jobb 2, bal 3, jobb 4. (aszimmetrikus) Míg más hatékonyan úszó rovarok, rákok, stb. lapátszerű végtagjaikat szimmetrikusan mozgatják(ugyanazt a jobb és bal végtagjukat mozgatják egyszerre).A kérdés az hogy képesek-e a madárpókok alkalmazkodni és a lehető leghatékonyabb úszástechnikához vagy kínlódnak a járási technikát alkalmazva a vízben is, itt meg kell jegyezni hogy a járási technikájuk sem teljesen változtathatatlan mivel kis sebességnél vagy a lábuk elvesztése esetén tudnak változtatni a járási sémán. Ezt bemutatták kísérletek során amikor egy madárpók két lábát összekötözték (Wilson 1967). Ilyen körülmények között képesek a mozgásukat úgy változtatni, hogy kezelni tudják az új helyzetet, tehát flexibilis a mozgásuk.
Nos a kísérletek folyamán kiderült, hogy úszás közben általában a 4. pár járólábukat nem használják, viszont a többit ugyan olyan séma szerint mintha gyalogolnának. Ezen lábaikat enyhén megdöntik, hogy minél nagyobb vízmennyiséget tudjanak "lapátolni". Tapogatólábukat kitartják a vízből semmire nem használják. Ez az úszási technika tipikus ízeltlábúaknál, ellentétben a végtagokat fel-le mozgató úszással, amit pl. a pingvineknél figyelhetünk meg. A tanulmány rámutat, hogy a madárpókok annak ellenére, hogy nem képesek alkalmazni a számukra leghatékonyabbnak vélhető koordinált úszástechnikát, mégis változtatják a lábaik mozgását a járó mintától. Járás közben a hátsó pár láb biztosítja az előre mozgató erőt de vízben ezek a lábak hátra vannak nyújtva csak nagyon kis szerepük van a mozgásban az első 3 pár láb amelyek biztosítják a mozgató erőt az úszó póknak enyhén döntött állapotban van,
mint a feljebb említettem. Érdekes volna össze hasonlít a madárpók úszás technikáját ama pókokkal amelyek életmódjukból adódóan úsznak, a búvárpókokkal (Argyronetidae), vidrapókokkal (Dolomedes spp.). Esetleg a madárpókokhoz hasonlatos farkaspókokkal is (Lycosidae).
A legtöbb madárpóknak talán sosem lesz szüksége arra, hogy ússzon de világos ha muszáj nekik akkor képesek rá.

A képen egy vízbe menekülő Hysterocrates sp. látszik, és a szőrei között megtapadó légréteg jól kivehető.



Eme írásom nem tűnik túl érdekesnek egy hobbipókász szempontjából, de én azt gondolom, hogy ezzel megválaszoltam egy kérdést ami így hangzik: "Szerinted csináljak a Hysterocrates sp.-nek medencét a terráriumába? A válasz :NE! A miértjét kiemeltem az írásomban.

Forrás: Jason A. Dunlop: Swimming In Tarantulas
University of Manchester, Manchester UK

Tovább is van, olvasd még!

Legyel velunk ugro-bugris

Ma Bekeleyben Damian Elias laborjat latogattam meg. Damianrol azt kell tudni, hogy az ugropok parzasaval foglalkozik. Eppen veletlen nalam volt a gep, 3 vaku 3 memoriakartya es 2 szet tartalekaku ;)
Lasd video:

Es akkor a kepek...

ne irj moge.....

Tovább is van, olvasd még!

Agytorna

Erdekes youtube felvetelre bukkantam. A felvetelen ot (5) ugropokfaj lathato.
Kerdes #1 (2 het mulva megvalaszolom, de addig tessek tippelni): mi koze van a videoban lathato pokoknak a magyarokhoz?

Kerdes #2 melyik videoban lathato pokfajt fedeztem fel / irtam le en (szam vagy nev pl.hetedik vagy Futtyento bogarpukk Szuts, 2022)?

Tovább is van, olvasd még!

TOW

A Tarantulas of World 2010 júliusában a következő cikkeket tette közzé

Schmidt, G., S. Hettegger & J. Matthes. A female of Chilocosmia
barensteinerae sp. n. from Kalimantan (Borneo) (Theraphosidae:
Selenocosmiinae). Tarantulas of the World 142: 4-14

Schmidt, G. & J. Matthes. An unusual shape of spermathecae in a
Harpactira atra (Latreille, 1832) from South Africa (Araneae,
Theraphosidae,Harpactirinae). Tarantulas of the World 142: 15-22

Schmidt, G. What is the correct name of Selenocosmia huwena WANG, PENG
& XIE, 1993? Tarantulas of the World 142: 23-27

Schmidt, G. What is the correct name of "Hapalopus" guianensis
CAPORIACCO,1954? Tarantulas of the World 142: 28-29

Schmidt, G. Notes on Haplopelma SIMON, 1892, Melopoeus POCOCK, 1895
and Ornithoctonus POCOCK, 1892 (Araneae: Theraphosidae:
Ornithoctoninae). Tarantulas of the World 142: 30-34

Samm, R. & G. Schmidt. Psalmopoeinae subfamilia nov. – a new subfamily
of the Theraphosidae (Araneae). Tarantulas of the World 142: 35-41


Schmidt, G. Key to the identification of the females of the South
East Asian genus of dwarf tarantulas, Yamia (Araneae: Theraphosidae: Selenocosmiinae). Tarantulas of the World 142: 42-47

Az absztraktok és a publikációk lényege (magyarul) is érdekel, kattints a
szokott helyre.

Schmidt, G., S. Hettegger & J. Matthes. A female of Chilocosmia
barensteinerae sp. n. from Kalimantan (Borneo) (Theraphosidae:
Selenocosmiinae). Tarantulas of the World 142: 4-14

Abstract
Chilocosmia barensteinerae is a new species of the genus and the first
species of this genus from Kalimantan. An adult female could be collected in
the South of Kalimantan, the Indonesian part of Borneo. It moulted on 20th
August 2009. The male of this species is unknown.
The exuvia has been studied by Schmidt who dissected the stridulation
bristles and the spermathecae. The new species differs from all other
species of the genus by two additional rows of paddle and peglike
stridulating setae on the maxillae, one medium-sized and one very small. The
differences to C. peerboomi SCHMIDT, 1999 from the island of Negros
(Philippines) are besides two additional rows of paddle and peglike setae on
maxillae, scopula of metatarsus IV the base of the segment not reaching,
Tibia IV not thickened, distance ALE-PLE considerably larger, unpaired third
claw absent, three pairs of sternal sigillae, hair red brown. Colour after
moulting deep black. The biotope is the tropical rain forest, which is very
humid during the monsoon time. Chilocosmia SCHMIDT & VON WIRTH,
1992, in 2000 synonymized with Selenocosmia by RAVEN is a genus of its own
and quite different from Selenocosmia AUSSERER,1871.
"Selenocosmia borneoensis" nomen nudum (non vidimus) is probably an
Ornithoctoninae sp.

Eme írás a Chilocosmia nemzedék egy új fajának leírása amely a
barensteinerae faj nevet kapta, a fajt egy nőstény egyed alapján
írták le amelyet Dél-Kalimantanban (Borneo indonéz része) gyűjtöttek be.
Továbbá eme absztrakt megemlíti a faj határozókulcsait is, de mint tőlem megszokott akit érdekel lefordítja magának.


Schmidt, G. & J. Matthes. An unusual shape of spermathecae in a Harpactira
atra (Latreille, 1832) from South Africa (Araneae, Theraphosidae,
Harpactirinae). Tarantulas of the World 142: 15-22

Abstract
In a female of the South African species Harpactira atra one receptaculum
seminis is formed as usually, the other one is closer to that of some
members of the subfamily Psalmopoeinae. It is a matter of an unusual
deformity. In another female from the same locality both receptacula seminis
are normally shaped.

Ebben a publikációban a egy Harpactira atra nőstény szokatlan
spermatartó formáját vizsgálták a deformáció miatt a spermatartó egyik fele normális kinézetű de a másik fele a deformáció miatt hasonlít egyes Psalmopoeinae alcsaládba tartozó fajokéhoz. Egy másik nőstény vizsgálata során ez a elváltozás a spermatartó mindkét felén megjelent.


Schmidt, G. What is the correct name of Selenocosmia huwena WANG, PENG & XIE, 1993? Tarantulas of the World 142: 23-27

Abstract
Selenocosmia huwena has been transferred in 1996 from the Selenocosmiinae into the subfamily Ornithoctoninae by SCHMIDT. It has been placed in the genus Haplopelma SIMON, 1892 a few months later by HUBER, SAMM & SCHMIDT. PETERS 1999 and 2000 considered the species as Haplopelma schmidti VON WIRTH, 1991. SCHMIDT 2000 in a journal and in a book on venomous arachnids and also 2003 in a book on tarantulas used the name H. schmidti. In 2000 ZHU & SONG transferred this species to Ornithoctonus POCOCK, 1892. According to VON WIRTH & STRIFFLER 2005 however this species has to be named Haplopelma huwenum. In 2008 the name H. schmidti has been confirmed by ZHU & ZHANG and has been listed in the catalogue of Platnick, 2009. This is therefore the valid name of the species.

Eme absztrakt arról szól, hogy némi kavarodás után a Selenocosmia huwena ma érvényes neve a Haplopelma schmidti.
(Kicsit lentebb kiderül, hogy mégsem a faj ma érvényes neve Melopoeus schmidti.)


Schmidt, G. What is the correct name of "Hapalopus" guianensis CAPORIACCO, 1954? Tarantulas of the World 142: 28-29

Abstract
According to PLATNICK, 2010 Hapalopus guianensis CAPORIACCO, 1954is regarded to be a valid species and Stenotarsus SCHMIDT, 2003 as a junior synonym of that. The same species is also regarded by PLATNICK as a valid species with the name Neostenotarsus scissistylus (TESMOINGT & SCHMIDT, 2002), though PLATNICK noted that it may be a synonym of Hapalopus guianensis CAPORIACCO, 1954. SCHMIDT, 2003 corrected the name Stenotarsus scissistylus in Stenotarsus guianensis (CAPORIACCO, 1954) after an information received by FABIAN VOL and the follow-up examination of the male. It could be shown once again that this species does not belong to the genus Hapalopus but to a genus of its own. The crucial description of the female was made the first time already by TESMOINGT & SCHMIDT, 2002. The name Stenotarsus has been replaced for Neostenotaru by PRIBIK & WEINMANN, 2004 because it was preoccupied in a genus of Coleoptera. Therefore the correct name of this species has to be Neostenotarsus guianensis (CAPORIACCO, 1954).

Itt arról van szó sarkítva, hogy a Hapalopus guianensis junior szinonimája a Neostenotarsus guianensisnak.


Schmidt, G. Notes on Haplopelma SIMON, 1892, Melopoeus POCOCK, 1895 and Ornithoctonus POCOCK, 1892 (Araneae: Theraphosidae: Ornithoctoninae). Tarantulas of the World 142: 30-34

Abstract
The informations to the genus Haplopelma in the paper of VON WIRTH & STRIFFLER are valueless because these authors did not investigate the type species H. doriae. This species was studied by SCHMIDT in 1998. It shows short and deeply divided spermathecae, straight fovea and a spination of maxillae one can find in Ornithoctonus. Therefore Haplopelma doriae is transferred now into the genus Ornithoctonus. The other members of the genus Haplopelma not belonging to Ornithoctonus are transferred to the genus Melopoeus now resurrected. The position of Haplopelma robustum remains unknown.
"Selenocosmia borneoensis" nomen nudum belongs to the Ornithoctoninae.

Eme publikáció közli a nagyérdeművel, hogy a Haplopelma (VON WIRTH & STRIFFLER) nemzetség leírása értéktelen, mert a szerzők nem vizsgálták meg a típus fajt ami a H. doriae. Viszont 1998-ban Schmidt tanulmányozta és a Ornithoctonus genuszba sorolta. A többi Haplopelma faj nem került át, hanem az újra érvényes Melopoeus nemzetségbe sorota őket. A Haplopelma robusztum továbbra is ismeretlen.
Az absztrakt tartalmazza még azt is, hogy a H.doriae miért is lett Ornithoctonus amit újfent meghagyok fordításra annak akit érdekel.


Samm, R. & G. Schmidt. Psalmopoeinae subfamilia nov. – a new subfamily of the Theraphosidae (Araneae). Tarantulas of the World 142: 35-41

Abstract
For the genera Psalmopoeus and Tapinauchenius, up to now considered as members of the subfamilia Aviculariinae, a new subfamilia Psalmopoeinae is established. This subfamily is closely related to the Aviculariinae. Distinguishing character is the absence of urticating hairs on the opisthosoma. From the Selenocosmiinae they differ in the existence of tibial spurs in males and in the distribution in Central and South America and to the Caribbean, from the Ischnocolinae in the weakly spinose leg segments and the lacking of a division of the scopulae of tarsi by hair or bristles.

Eme publikáció arról értesít minket, hogy egy új alcsaláddal bővült a madárpókok családja. Az alcslád neve Psalmopoeinae amibe a Psalmopoeus és a Tapinauchenius nemzetségek tartoznak. Ez az alcsalád szorosan kapcsolódik az Aviculariinae alcsaládhoz. Viszont jól elkülönithetö töle, sőt a Selenocosmiinae és a Ischnocolinae alcsaládoktól is.
Akit érdekel miben külömböznek egymástól az alcsaládok, üljenek neki leforditani ezt a pár sort.


Schmidt, G. Key to the identification of the females of the South East Asian genus of dwarf tarantulas, Yamia (Araneae: Theraphosidae: Selenocosmiinae). Tarantulas of the World 142: 42-47

Abstract
To the genus Yamia Kishida, 1920 belong small theraphosid spiders of the subfamily Selenocosmiinae lacking stridulation bristles. A third claw is present at tarsus IV. The eye tubercle is situated close to the anterior margin of the carapace. The anterior eyes are in an almost straight or slightly procurved row. Distribution: Different islands of the Philippines and island of Lanyu/Taiwan. The most important characteristics for the identification of females are the shape of the spermathecae, the relative size and the position of the eyes and the distribution. Phlogiellus baeri is transferred to Yamia because of the similarity of all characteristics of importance with those of the type species Y. watasei. Phlogiellus insularis does not belong to this genus. The holotype is an inadult male.

A publikáció a Yamia nemzetségről szól amik a Selenocosmiinae alcsaládba tartoznak. Plusz, hogy a Phlogiellus baeri átsorolták a Yamia genuszba mert főbb jellemzői megegyeznek a nemzetség típusfajáéval (Y.watasei). Viszont a P. insularis nem tartozik ehhez a genuszhoz. Holotipusa egy nem adult hím.


Forrás: New special edition 142 of "Tarantulas of the World" – contents and abstracts

Tovább is van, olvasd még!

Pokok a vilag vegerol

Van termeszetesen oka annak amiert mostanaban finoman szolva nem aktivkodom a blogon. Kovetkezzek tehat egy osszefoglalo, mivel is ugykodom mostansag. Roviden osszefoglalva: Molekularis rendszertani vizsgalatokat vegzek az orias gnompokok torteneti biogeografiai feltarasanak erdekeben. Most aki nem latin idezetekhez tartja magat es nem ertette a dolgot, nyugodtan keresse meg az allat a foldon vagy csukja be a szajat. 10 perc mulva ertheto lesz a mondat. Aki azonban csak a bal szemoldoket vonta fel, az nyugodtan kattintson a kepre es porgesse at a diavetitest magyarazo szoveg nelkul. Nehany bevezeto szo. Az orias gnompokok (Orsolobidae) a gnompokok (Oonopidae) legkozelebbi rokonai. Tovabbi rokonaik is elnek MO.-n de errol kesobb. Valoszinuleg ez a csalad elso emlitese is ugy magyar viszonylatban. A google 3 talalatot ad ki, az egyik a sajat picasawebalbumom a masik ketto pedig WIKI-miner ahol a lap vegen csaladok csak listazva vannak (WSC copypaste). Gnompokok Magyarorszagon is vannak, bar az atlag lelkes arachnologus valoszinuleg szinte soha nem talalkozik veluk. Unatkozo atkasosok viszont annal inkabb... ebbol lehet kovetkeztetni, hol is elnek ezek az alig 1-2 mms joszagok. Az orias gnompokokok nevuket onnan kaptak, hogy bar nagyon hasonlitanak a gnompokokra akar 7 mm-s gigantikus testhosszt is elerhetnek egyes fajaik. Egy kozepes meretu OGP (orias gnompok) lathato a kepen. Itt meg itt meg itt pedig kicsit tobb.

A vilag masik vegen, a deli felteken teljesen mas pokok elnek mint az eszakin. A legtobbel egy, magyar, vagy europai pokokhoz szokott szem nemigen tud mit kezdeni. Tombolnak a fonalszurosok, rengeteg csaladsorozattal, elukon az Amauroboideakkal, ahol sokszor nagyobb gondot okoz egy egy uj genusz leirasaban a csaladba besorolas, mint barmi mas. Ilyen fura pokokrol mar volt szo a keresztespokfelek csaladsorozata kapcsan, ahol meg video is volt (amin persze semmit sem latni).A deli felteken elo pokokoat ausztral elterjedesunek is mondjuk, amit nem szabadna osszeteveszteni az ausztraliai elterjedessel (ami az Ausztraliaban elo taxonokat jelenti)

Ezek a taxonok (csaladok, nemzetsegek, fajcsoportok) kozul soknak dijszunkt (vagyis egymastol tavol eso reszekbol allo) elterjedesi terulete van. A Mygalomorf pokoknal talalunk szamos ilyet, mint pl. a Moggridgea nemzetseget. Melyek del-afrikai es ausztraliai fajokkal rendelkeznek. De ilyen taxonnak tekinthetjuk a ropkeptelen madarak is (Palaeognathae) a struccalkatuak es rokonaik (elo es kihalt egyarant). Ezeknek az elolenyeknek Del-Amerikaban, Afrikaban, Madagaszkaron, Indiaban, Ausztraliaban es Uj-Zelandon (vagy ezek tetszesszerinti kombinaciojan) vannak kepviseloik. [Hazi feladat struccalkatuak elofordulasa kihalt formakkal egyutt - a moa es az elefantmadar eleg]

Ezeket az egymastol tavol elo, elszigetelt de egymassal megis rokonsagban allo elolenyek elofordulasa es rendszertana kozotti ellentmondast az allatfoldrajzosiok sokaig nehezen dolgoztak fel. A 19. sz.-i tudosok vagy egy szeleskorben elterjed faj nagyaranyu kihalasaval magyaraztak ezeket, vagy pedig hosszutavu terjedessel. Persze ezutan jott az evolucio, mint otlet, aztan ra ~100 evre felfedeztek a lemeztektonikat is majd a rendszertani elemzesek matematikai hatterenek kidolgozasa alapjan szamszerusitheto analiziseket lehetett vegezni. Igy - az adott rokonsagi kapcsolatokat az elofordulasok fenyeben egyszerubb tehat valoszinubb esemenyek kozul - vagy lemezvandorlasos fajkeletkezes vagy elterjedes kozul lehetett valasztani.

Az Orias gnompokok elterjedesi terkepe itt lathato.

Az elterjedesuk egyik erdekessege, hogy Madagaszkarrol es (tobb, mint valoszinu) Indiabol is teljesen hianyoznak. Erre a vajtfuluek a "nanemaho hanema hogy nemtudhassuk aztat" felkialtassal akaszthatnanak meg ha eppen szoban adnam elo a dolgot. Valo igaz, az afrikai kontinens es a mellette elszort kisebb nagyobb szigetek, kozottuk Madagaszkar elovilagarol nagyon keveset tudunk. Az altalam kutatott ugropokok 80-90%a uj a tudomanyra. Kameleonokat, makikat irnak le a mai napig a szigetrol. Akkor hogyan merhettem ezt a kijelentest tenni mintegy 40-50 szakmailag magasan kepzett pokasz elott egy nemzetkozi konferencian, es merem leirni a blogban? Nos jelenlegi munkahelyem a CAS, tobb, mint 10 eve vegez INTENZIV gyujtest Madagaszkaron. Csak madagaszkari pokbol tobb peldanyuk van mint pok a TTMben, pedig az sem keves. Oonopidae (gnompokok, OGP rokonok) is ezen kutatasi munka alapjan kerult elo eloszor innen, mintegy 40-80 faj. Orsolobidae peldany viszont egy sem. Alig parezer kilometerre Malawibol mar ismertek, ugyanakkor az is tudott hogy nagyon rossz terjedesi kepessegeik vannak... Mindenesetre tobb 100000 gyujtott pok atvalogatasa utan melyeket tobb helyszinen, tobb modszerrel hosszu idon keresztul gyujtottek, egyetlen egy peldany sem kerult elo. Igy nagyon valoszinu, hogy nincsennek Madagaszkaron. Indiabol pedig nincs (es a kozeljovoben nem is lesz) adat.

Hogy neznek ki, mekkorak? Fennt egy fonnyadt gnompok es egy virgonc oriasgnompok lathato kulonbozo emberi kormokon, meretazonositashoz alkalmas pozicioban. A SEM felvetelen, pedig a csalad jellegzetessege, a magas vegizszerv lathato.

A csaladra amugy meg jellemzo a vegiz megnagyobbodott "labfejen" (onychiumon) talalhato dupla fogsoru lebenyes karom, proprireceptor szorok valamint a magas vegiz melyrol mar volt kep.

Hogyan gyujthetunk ilyen pokokat? Mivel rendkivul valtozatos elohelyen elnek, igy gyakorlatilag BARHOGY. Fuhalo, lombfustoles, avarrosta, talajcsapda avagy talajminta, mind eredmenyezhet ilyen pokot.

Ismetleskent az elterjedes

Most jojjon a lecso. A szineket erdemes megjegyezni... Amint mar emlitettem a diszjunkt elterjedesnek alapvetoen 2 oka lehet, az egyik a lemeztektonikai kontinensmozgas miatti fajkepzodes, a masik pedig az elterjedes. Ha a orias gnompokok elterjedeseben az elobbi jatszik szerepet, akkor azt kell latnunk, hogy az ausztraliai es delamerikai nemzetsegek lesznek egymas legkozelebbi rokonjai, hiszen az Antarktiszon keresztul ok voltak kapcsolatban a legtovabb.
[Afrika valt el eloszor a Gondwanatol igy Uj Zeland/Ausztralia/Del-Amerika egyutt maradt. Ez kb about 100 millio eve tortent.
Uj-Zealand Ausztralia/Del-Amerikatol mintegy 80 millio eve valt el, amikor a Tasman tenger megnyilt. Ausztralia es Del-Amerika az akkor meg zold Antarktiszon keresztul osszekottetesben maradt, mintegy 35 miilio evvel ezelottig. A kepet arnyalja, hogy a klimatikus viszonyok ugy 45-50 millio evvel ezelott az Antarktiszon eleg mostohak voltak ahhoz, hogy mindenfajta elterjedest (es ugy nagyjabol barmifele, az elettel osszeegyeztetheto cselevest vagy tortenest) meggatoljon.]

A megfulladt Uj-Zeland nevvel hirhedtte valt elmelet szerint Uj-Zeland mintegy 25-30 millio evvel ezelott, klimatikus valtozasoknak koszonhetoen mintegy 20-120 m tengervizboritottsagot elvezett eleg ideig ahhoz, hogy nagyjabol antarktiszi hatekonysaggal akadalyozza meg a szarazfoldi elet nevu esemenykor aktiv mukodeset. Mintegy 20-23 millio evvel ezelott azonban a tengerszint sullyedesevel ujbol szarazfoldi eletterek valtak elerhetove, a feltehetoleg ausztraliabol erkezo telepesek szamara. Ez nyilva azt jelenti, hogy az ausztraliai fajok lesznek kozelrokonok az uj-zelandiakkal. Tekintve, hogy az orsolobidaek tobb mint fele itt el, azert ez az evoluciojuk szempontjabol mondjuk ugy nem elhanyagolhato lehetoseg. Igy tehat a kutatas kerdeset feltehetjuk ennyi elojatek utan:
Fajkepzodes, vagy betelepules?

Mintegy 180 fajuk van 28 nemzetseggel, a fajok es genuszok MINDEGYIKE adott kontinensre endemikus, Uj Zelandon el a fajok tobb, mint fele a maradekbol 3 jut Afrikara a tobbi pedig nagyjabol fifti fifti alapon elosztva Delamerika (foleg Chile) es Ausztralia+Tasmania kozott.

Rokonsagi kapcsolataik kozott regi ismerosoket koszonthetunk. A Kovacs Gabor es mtsai altal 3 magyarorszagi fajos Darocpokokat es az ennel joval tobb majdnem tucatnyi magyar fajjal biro Fojtopokokat. A gnompok Jorgen Lissner felvetele, akinek ezuton is (es a diak vegen is koszonom hogy megengedte a felvetele felhasznalasat - igy megy ez), az OGP pedig Charles Griswold szerzotarsame. Johet megint a tamaskodok korusa, egy regi T-aktas (tarnoczy-aktak, gy.k.) kerdessel: "es ez igy hogy"?

A fojtopokfelek vagyis e negy csalad rokonsagat ketto jelleg hatarozza meg: a hatso legnyilaspar (mert hogy nekik ketto van, nemugy mint a legtobb ENTELEGYNENEK) nagyon kozel van a hasi barazdahoz, illetve hogy a spermatarolo (ami NEM spermateka itt) az ivarireg hatso falabol nyilik. Mindaket jellegallapot ritka a pokoknal, ebben a kombinacioban csak itt talalhato meg.

Sargaval lathato a vizsgalt csaladok elhelyezkedese egy elmeleti torzsfan amit Platnick es mtsai illetve Ramirez alapjan allitottunk ossze.

A molekularis elemzes technikai hattere

Elozetes parszimonia eredmeny. Nem mennek bele reszletesen miert elozetes. A pirossal jelolt agaka osszeomlanak, igy aztan olyan sokat nem tudunk meg.

A ketfele analizismodszer osszehasonlitasa eredmenyek alapjan... nyilvanvalo hogy a Bayesian mukodott jobban.

A Bayesian mar jobban nez ki, de meg mindig trichotomia (meghozza meggyozo 51%os eredmennyel) DAm-Afr-UZe kozott. Mint kiderul egyik feltetelezes sem tamogatjak az eredmenyeink. Ennek, tobbek koztt az lehet az oka, hogy az Orsolobidae joval regebbota koptatjak e sarteket, mint a Gondwana, es elozetesen mar kialakulhatott ket fo csoportjuk (pl eszaki Gondwana deli Gondwana). Ausztraliaban az egyik a maradel foldreszeken a masik elt tul.

Ez minden eloadasba kell, a "hogyan tovabb" hiszen MINDIG van tovabb.

A koszonetnyilvanitast pedig elvi okokbol ujfennt kozzeteszem. Aki idaig meg folyamatosan olvasva eljutott annak gratula, es koszi a figyelmet.

Tovább is van, olvasd még!

Ember! AMBER!

Szamos kis es nagy projektben tartom benne piszkos kis ujjaimat, ezek kozul egy, a regi titkos szerelmem a pokfossziliak. Nemregiben David Penney irt egy cikket melyben az ugropokok eredeterol ir a fosszilis bizonyitekok alapjan. Egyszeru angol szoveg szepen szajbaragosan elmondja mit is kell tudni errol a temarol. Ennek kapcsan irunk a temavezetommel egy valaszcikket Dave cikkere, melybol valoszinuleg 1-2 honap mulva lesz kesz termek... addig is egy kis csemege. Sajat kepek, legalis adobe photoshoppal szerkesztve...

Tovább is van, olvasd még!

Tipptyi

Mi a furcsa a kepen? Kattintasra nagy lesz...

Kis segitsegne ketto kontroll kep

Tovább is van, olvasd még!

Proba

Elegge kiterjedt a googlebooks mostmar (a konyvtaramban nekem is szamos gyongyszem rejtezik) szepen lassan megosztom itt.
Elso csemegek: Descriptive Catalogue of the Spiders of Burma. Based upon the Collection. Tord Thorell 1869

Tovább is van, olvasd még!

Hírek a nagyvilágból

Van pár új faj és pár átnevezés a madárpókok világában, ezek az információk nem mindenkinek újak, de hátha egy két ember lemaradt ezekről.

Siliwal, M. S. & R. J Raven. 2010 Taxonomic change of two species in the genus Haploclastus Simon 1892 (Araneae, Theraphosidae) Zookeys 46: 71-75.

Abstract. The genus Haploclastus is represented by eight species in India. In this paper, we synonymise Haploclastus robustus Pocock, 1900 with H. validus Pocock, 1899. H. himalayensis Tikader, 1977 is transferred to the genus Chilobrachys based on a generic character, the presence of enlarged paddle setae on prolateral side of maxillae. We provide additional information on morphometry and photographs of the palp and stridulatory setae that are lacking in the original description.

Tehát a H. robostus a H. validus szinonimája, a validus az érvényes név.
A Haploclastus himalayensis pedig Chilobrahys himalayensis lett.

Gabriel, R, 2009, Notes on the Taxonomic Placement of Eurypelma borellii (Simon 1892) and Grammostola pulchripes Simon 1892 (Araneae: Theraphosidae), Exotiske Insekter no. 73. 7-13

The species Avicularia borelli is moved to the genus Grammostola, Grammostola auriostriata is the junior synonym of G. pulchripes.

Itt a Avicularia borelli fajt átsorolták a Grammostolákhoz, és mint azt már tudjuk a G. auriostriata junior szinonimája lett a G. pulchripesnek.

Rodrígues-Manzanilla C. & Bertani R., 2010: Descripción de Acanthoscurria turumban sp. nov. (Araneae: Theraphosidae) y primer registro del género para Venezuela. Boletín de la Sociedad Entomológica Aragonesa, n. 46: 143-145.

Abstract: Acanthoscurria turumban sp. nov. (Araneae: Theraphosidae) is described based on a male from State Bolivar, Venezuela. The new species resembles Acanthoscurria antillensis Pocock, 1903 and A. maga Simon, 1892 but can be distinguished by morphology of the male palpal organ and tibia I apophysis. The genus is recorded for the first time for Venezuela.

Egy új Acanthoscurria faj lett leírva egy hím egyed alapján, a A. turumban. Az első Acanthoscurria Venezuelából. A faj nagyon hasonlít a A. antillesishez és a A. magahoz, de morfológiailag a bulbus és az párzósarkantyúk eltérnek az előző két fajétól.


Kaderka R., 2010: Cyriocosmus venezuelensis sp. n. from Venezuela (Araneae: Theraphosidae: Theraphosinae). Revista Iberica de Aracnologia, Vol. 18: 87-96.

Abstract:Cyriocosmus venezuelensis sp. nov. from Venezuela, State of Lara and Carabobo, is described, diagnosed and keyed. The new species can be distinguished from all other congeners by its uniformly coloured carapace, dark ventral band on the abdomen and by the paraembolic apophysis in male palpal bulb being half the length of the embolus. Cyriocosmus rogerioi Pérez-Miles & Weinmann, 2009 is placed in the synonymy of Cyriocosmus pribiki Pérez-Miles & Weinmann, 2009, from which it does not differ in any characters of specific significance.

Ez egy új Cyriocosmus fajt ír le Venezuelából, a nevét is innen kapta C. venezuelensis. A faj könnyen megkülönböztethető a nemzetség többi fajától, a hátpajzsa egységesen fekete, a utótest hasi oldalán sötét szalag van és a hím párzósarkantyúja paraembolikus, és a bulbus hosszúsága fele az emboluszénak.
Továbbá a C. rogerioi a C. pribiki szinonimája, jellegzetességeikben nincsenek nagy jelentőségű eltérések.


Perafan, C. & Perez-Miles, F. 2010: Euathlus latithorax (Strand, 1908 ) is a synonym of E. vulpinus (Karsch, 1880) (Araneae, Theraphosidae, Theraphosinae). Bull. Br. arachnol. Soc., 15 (2): 49-51.

A Euathlus latithorax szinonimája a E. vulpinusnak.


Gabriel, R. 2010. Poecilotheria nallamalaiensis Rao et al., 2006, a junior synonym of Poecilotheria formosa Pocock, 1899. Newsl. Br. arachnol. Soc. 118: 12-15.

A Poecilotheria nallamalaiesis junior szinonimája a P. formosának.


Gallon, R. C. 2010. On some Southern African Harpactirinae, with notes on the eumenophorines Pelinobius muticus Karsch, 1885 and Monocentropella Strand, 1907 (Araneae, Theraphosidae). Bull. Br. arachnol. Soc., 15 (2): 29-48.

Summary
The taxonomy of five species of Southern African Harpactirinae and two species of Eumenophorinae from East and West Africa is addressed. Two new species of Harpactirinae are proposed: Harpactirella overdijki sp. n. and Idiothele mira sp. n. Idiothele nigrofulva (Pocock, 1898 ) is redescribed from its types and fresh topotypic material. The previously unknown male of the harpactirine Ceratogyrus paulseni Gallon, 2005 is described. Ceratogyrus ezendami Gallon, 2001 is transferred to the genus Augacephalus and diagnosed from its two congeners Augacephalus breyeri (Hewitt, 1919) and A. junodi (Simon, 1904). The eumenophorine genus Pelinobius Karsch, 1885 is revalidated and proposed as a senior synonym of Citharischius Pocock, 1900. Phoneyusa gregori Pocock, 1897, Phoneyusa bettoni Pocock, 1898, Citharischius crawshayi Pocock, 1900 and Phoneyusa rufa Berland, 1914 are treated as junior synonyms of Pelinobius muticus Karsch, 1885. The monotypic genus Monocentropella Strand, 1907 is treated here as a junior synonym of Eumenophorus Pocock, 1897.

Ebben a publikációban két új fajt írt le Gallon a Harpactirella overdijki és a Idiothele mira (Idiothele sp. blue foot néven ismerjük). Újra leírta a Idiothele nigrofulva fajt a meglévö és a újonan gyüjtött példányok vizsgálata után.
A Ceratogyrus ezendamit átsorolta az Augacephalus nemzetségbe (így most Augacephalus ezendami a név, ami megegyezik az Augacephalus sp. Mozambique fajjal).
A következök pedig junior szinonimái a Phoneyusa muticusnak: Phoneyusa gregori, Phoneyusa bettoni, Citharischius crawshayi, Phoneyusa rufa.
A monotipikus Monocentropella nemzetséget pedig a Eumenophorus junior szinonimájaként kezeli.

Tovább is van, olvasd még!

Fotók

Sajnos egyéni szocproblémás elfoglaltságom miatt a következö postom késlekedik, de addig is megosztok veletek néhány saját fotót pár pókomról és skorpiómról.

Androctonus australis



Augacephalus sp.

Ceratogyrus marshalli



Ceratogyrus sanderi



Hapalopus triseriatus



Pterinochilus lugardi



Hottentotta trilineatus



Iomachus politus



Tityus stigmurus

Tovább is van, olvasd még!