Thursday, September 30, 2010

Báthori bátorligeti eredményei

Mindig is orommel tolt el, ha valaki a pokokkal komolyan kezd el foglalkozni. Most olyan, amugy sajnos ritka, pillanatnak lehetunk szemtanui, amikor valamelyik amator madarpokos szakiranyban indul el, es lediplomazik. Pokokbol. Yareus regota jelen van a virtualis madarpokos kozossegben, es iden vedte meg a szakdolgozatat, melybol az osszefoglalot itt is orommel osztjuk meg a nagyerdemuvel, az egesz letolteset pedig a linken lehet megejteni.

DSCF2006

A Bátorligeti Ősláp pókcönológiai vizsgálata
Samu Ferenc1, Báthori Ferenc2
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézet, Budapest e-mail: samu@nki-julia.hu
2 e-mail:yareus17@freemail.hu
Ezen dolgozatomban igyekeztünk bemutatni mind a Bátorligeti Ősláp kutatásának történetét, természeti képét, valamint a dolgozat fő témájaként a pókcönológiai vizsgálatot. A vizsgálódás során olyan módszerekkel dolgoztunk, pl talajcsapdák, D- vac- es gyűjtések, melyek megbízható képet nyújtanak a terület pókfaunájáról, ugyanakkor végig figyelemmel kísértük a természetvédelmi előírásokat, s ennek megfelelően alkalmaztuk őket. Alapkérdésünk, ami szerint kimutatható e különbség az egyes vizsgált élőhelyfoltok, illetve a saját és a korábbi, Balogh János és Loksa Imre eredményei között, részben igazolni tudtuk, hiszen 57, a területre új fajt sikerült azonosítanunk, valamint az elvégzett analízisek eredményei alapján az egyes élőhelyfoltok faunája között is találtunk eltéréseket. Az alacsonyabb összes azonosított fajszámunk azonban újabb kérdéseket vet fel, mint például, hogy ezt csupán a módszertani különbségek okozzák, vagy ténylegesen valós folyamatról van e szó. Ennek tükrében a területen további monitorozások végzése indokolt, és a terület szigorúan védett mivolta, karbantartása nem hiába való. A dolgozatom teljes terjedelmében innen letölthető.

Tuesday, September 28, 2010

Minden egyforma, vagy mégsem!

Nos kaptam megint a megszokott szöveget, csak mindig a fajok vagy nemzetségek változnak a mondatban. Mint pl: Milyen egyformák ezek a Pocecilotheriák, vagy a Pamphobeteusok, ne tán a P. lugargi hasonlit P. murinus TCF - re, stb. A mostani igy szól, hogy a ... vagyok képes megkülönböztetni a Ceratogyrus meridionalist a Pterinochilus chordatustól. Igy most hirtelen felindulásból, született eme post. Szóval aki tudja mi a különbség az ne is olvassa tovább a írásomat, aki nem az kattintson a szokott helyre.


Biztos voltam benne, hogy tovább olvasod :)
Na de térjünk a lényegre. Egy kis segítség a Kodak-taxonómiához.

Ceratogyrus meridionalis (Hirst, 1907)

A lábak, a tapogatóláb és a csáprágók sötétszürkék. Lábszár és tapogató ízületek halványsárgák. Hátpajzs fekete feltünö sárga / barna radiális csíkok és fekete maszk a szemkörül. Az utótest dorzális nézetből, bézs sötét vonalakkal és foltokkal, ventrális oldalon sötétszürke amelyen egy világos sáv látható a tracheatüdők vonalában. A sternum és coxa bársonyfekete. A fovea ívelt.

Ceratogyrus meridionalis növendék nőstény



Pterinochilus chordatus (Gerstäcker, 1873)

A lábak, a tapogatóláb és a csáprágók bézs, szürke vagy fekete a szín változattól és a vedléstől eltelt időtől függően. Lábszár és tapogató ízületek halványsárga. A hátpajzs bézs, szürke vagy fekete arany színű radiális csíkokkal (a csíkok néha nagyon látszanak, vagy ép teljesen hiányoznak). A szemek körül sötét maszk látható. A utótest háti oldalán bézs, szürke vagy fekete alapszínen sötét foltok, vonalak, minták (a DCF mintái homályosak). A fovea keresztirányú.

Pterinochilus chordatus adult nőstény



A méreteiket nézve a különbség elhanyagolható. Akit ennél kimerítőbben is érdekel a téma, annak a következő publikációkat javaslom elolvasásra:

Forrás: Richard C. Gallon: Revision of the Ceratogyrus spp. Formerly Included In Coelogenium (Araneae: Theraphosidae, Harpactirinae)

Richard C. Gallon: Revision of the African genera Pterinochilus and Eucratoscelus (Araneae, Theraphosidae, Harpactirinae) with description of two new genera

MESSENGER, P. (2004). Captive Breeding Ceratogyrus meridionalis. J. Brit. Tarantula Soc. 19(4): 113-117.

Monday, September 13, 2010

Sierra

Tudom magamrol, hogy lusta vagyok, de keptelen voltam idot szakitani, hogy rendesen beszamoljak a dologrol. Szoban hamarabb vegeztunk volna. Mindenesetre az utazast lehetove tevo Chris, bar szepen le is papirozta ahogy kell, erdemes megnezni es elovasni a blogjat. THANK YOU CHRIS FOR THE NICE TRIP

Raadasul jofejsegbol, meg le is fotozott ahogy nagyjabol 2768m magasan egetem magam a napon, es fotozgatom ezt a gyonyoru pokot.

Chris Grinter fotojaChris Grinter fotojaChris Grinter fotoja

Chris Grinter fotoja

Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja

Thursday, September 09, 2010

Az Acanthoscurria paulensis újraleírása és új elterjedési területei


A kep a cikkbol van. Figure 9. Acanthoscurria paulensis, female from Itupeva, state of São Paulo, dorsal view. Photo: R.P. Indicatti.

A semmiből előkerülve rontom egy kicsit a levegőt, hogy ellipszis pályán keringve ismét eltűnjek néhány hisztérikus generációváltás időtartamára. Remélem az eltelt időnek azért annyira nem sikerált erodálnia elmém pókos raktárkészleteit, hogy szakmai szóhasználatom lemenjen gyök alá, full gatyába. Próbálkozom…..meglásjuk. Tehát, ez a hobbisták számára nem közömbös anyagocska csalogatott elő egy kicsit a csigaházamból, hiszen szó lesz benne a másik killergyula madárpókról, az Acanthoscurria borzasztóról, mely (számomra) a Paudicsra emlékeztető új neve által valószínűleg az állandóan rettegőknek is lelohasztja kicsit a halálos marásra áhitozó jókedvét. Persze e kis cikkecskében más mainstream Acanthoscurriákról is szó esik, szóval érdemes némi figyelmet szentelni neki. Cóval:


A munka bemutatja Mello-Leitaio által 1923 –ban leírt hím Acanthoscurria paulensis újraleírását és a faj nőstényének első ízben történő leírását. A holotípus hím Pirrassunungából ( brazíliai Sao Paulo államból) származik, melynek nem ismert a pontos gyűjtési helye, ezért az újraleírás alapjául egy ismert lelőhellyel rendelkező egyed szolgált.

Figure 10. Known distribution of Acanthoscurria paulensis.
A Vellard által 1924-ben leírt Acanthoscurria atrox, a paulensis junior szinonímja lett az eredeti leírások és a hím párzószerv rajzai alapján. A szinonimizálás szükségességét szintén alátámasztja számos egyed vizsgálata, melyek a két típuslelőhelyről származnak (Pirassununga és Campo Grande, Mato Grosso do Sul állam, Brazília).

A Piza által 1972-ben leírt Acanthoscurria guaxupe holotípus vizsgálatának eredményeképpen szintén az Acanthoscurria paulensis junior szinonímjává vált.

Az Acanthoscurria paulensis méretében hasonlít az Acanthoscurria chacoanára, a juruenicolára és a geniculatára (nagy méretűek -több, mint 50mm).. A a párzószerv felépítését tekintve a hím paulensis hasonlít a chacoanához, a juruenicolához és a geniculatához. Az ivarhólyag vége kagyló alakú a jól fejlett belső oldali alsó és felső élek miatt. A párzószerv kevésbé kompakt és az ivarhólyag hosszabb. Felépítésében ez különbözteti meg az Acanthoscurria chacoanától, ill. a harmadik kiegészítő él hiánya a juruenicolától és a geniculatától .

A paulensis nősténynél a spermatartó alapi része osztatlan. Ebben hasonlít a chacoanára, a juruenicolára és geniculatára. Különbség viszont az, hogy spermatartó alapja négyzetes vagy kissé szélesebb, mint hosszabb. Továbbá a két nyúlvány közeledik egymáshoz.

Az Acanthoscurria paulensis új lelőhelyei a következőek: Mato Grosso, Goiás, Minas Gerais, Mato
Grosso do Sul, Espírito Santo, Paraná, and Rio Grande do Sul

Forrás:

Lucas, S. M., F. dos S. Paula, H. M. O. Gonzalez Filho & A. D. Brescovit. 2010. Redescription and new distribution records of Acanthoscurria paulensis (Araneae: Mygalomorphae: Theraphosidae). ZOOLOGIA 27 (4): 563–568.

Monday, September 06, 2010

Pentek esti - szombat reggeli program

Eleg magasra felmaszni a Sierraban, ezt a pokot megtalalni, lefenykepezni ... A fenykep (tobb masikkal egyetemben innen van trukkozve/tukrozve). A googlemaps alatt a larger map linkre kattintva nagyban lehet kalandozni a tajon...

View Sierra spider in a larger map

Thursday, September 02, 2010

Vizipók-Madárpók

Ha az ember úszó ízeltlábúakról hall, nem a madárpókok jutnak eszébe, még annak sem akik házi kedvencként tartják őket. Pedig van pár beszámoló (Hull-Williams 1986,Webb 1987; Reger 1994) amik igazolják ezt a tényt, a vadon élő és a fogságban tartott madárpókok esetében is. Bár az úszás cselekménye mindig csak menekülés, vadászat, esetleges áradás (lakóüreg vagy lakóháló víz alá kerülése) következménye. A korlátozott úszásra való képesség alapján feltételezhető, hogy ez tette lehetővé egyes fajok számára szigeteken való kolóniák létrehozását (Hull-Williams 1986). Több fajon is vizsgálták, hogy a madárpókok viselkedése miként változik meg a vízben és ténylegesen mi az úszásuk technikája.

Ezt egy néhány cm mélységű nagyobb területű edény segítségével vizsgálták, amibe a vizsgálati alanyt terelték. Az első észrevétel az volt, hogy a madárpókok nem jól viselik a nagy mennyiségű vizet. Képesek észlelni a víz jelenlétét, ami valószínűleg a lábaikon lévő un. nedvességreceptorok (Bulemntal,1935) segítségével történik, amelyekről úgy tudjuk, hogy a páratartalom meghatározására szolgál. Az összes egyed aktívan próbálta elkerülni a vizet, a víz közepén kellett őket beterelni vagy olyan anyagon kellet beúsztatni őket ami későbbiekben elmerült. A második észrevétel, hogy az idő nagy részében a pók nem merült el. A nagyobb testű (ergo nehezebb) pókok nagyobb valószínűséggel süllyedtek el a lábukat maguk alá húzva, ezeket ki kellett menteni, de még ezek a egyedek is nagyobb időtartamban lebegtek a víz felszínén. Itt fontos tényező az utótesten és a lábakon lévő sűrű szőrzetben "csapdába esett" levegő réteg (kép lent). Az is bebizonyosodott, hogy a madárpókok viaszos kutikulája teljesen vízszigetelő, és a megpróbáltatások ellenére "száraz bőrrel" jöttek ki a vízből.
Ami a tényleges úszást illeti, a pók lebegnek de aztán gyors lábmozgással "tempózott" amíg az edény széléhez ért majd kimászott a biztonságos "szárazföldre". A kísérlet során egy növendék Brachypelma vagans bizonyult a leggyorsabbnak, 5-8 cm úszott másodpercenként, ez a szárazföldi gyaloglásuknál gyorsabb, de futási sebességüknél lassabb.
Szóval milyen is a úszási technikájuk? Két lehetséges módszert tételeztek fel, vagy ugyan úgy mozognak mint szilárd talajon egyszerűen "vízen járnak", vagy esetlegesen lábaikat más szisztéma szerint mozgatják, tehát nem a megszokott jobb 1,bal 2,jobb 3, bal 4 együtt mozog, majd bal 1,jobb 2, bal 3, jobb 4. (aszimmetrikus) Míg más hatékonyan úszó rovarok, rákok, stb. lapátszerű végtagjaikat szimmetrikusan mozgatják(ugyanazt a jobb és bal végtagjukat mozgatják egyszerre).A kérdés az hogy képesek-e a madárpókok alkalmazkodni és a lehető leghatékonyabb úszástechnikához vagy kínlódnak a járási technikát alkalmazva a vízben is, itt meg kell jegyezni hogy a járási technikájuk sem teljesen változtathatatlan mivel kis sebességnél vagy a lábuk elvesztése esetén tudnak változtatni a járási sémán. Ezt bemutatták kísérletek során amikor egy madárpók két lábát összekötözték (Wilson 1967). Ilyen körülmények között képesek a mozgásukat úgy változtatni, hogy kezelni tudják az új helyzetet, tehát flexibilis a mozgásuk.
Nos a kísérletek folyamán kiderült, hogy úszás közben általában a 4. pár járólábukat nem használják, viszont a többit ugyan olyan séma szerint mintha gyalogolnának. Ezen lábaikat enyhén megdöntik, hogy minél nagyobb vízmennyiséget tudjanak "lapátolni". Tapogatólábukat kitartják a vízből semmire nem használják. Ez az úszási technika tipikus ízeltlábúaknál, ellentétben a végtagokat fel-le mozgató úszással, amit pl. a pingvineknél figyelhetünk meg. A tanulmány rámutat, hogy a madárpókok annak ellenére, hogy nem képesek alkalmazni a számukra leghatékonyabbnak vélhető koordinált úszástechnikát, mégis változtatják a lábaik mozgását a járó mintától. Járás közben a hátsó pár láb biztosítja az előre mozgató erőt de vízben ezek a lábak hátra vannak nyújtva csak nagyon kis szerepük van a mozgásban az első 3 pár láb amelyek biztosítják a mozgató erőt az úszó póknak enyhén döntött állapotban van,
mint a feljebb említettem. Érdekes volna össze hasonlít a madárpók úszás technikáját ama pókokkal amelyek életmódjukból adódóan úsznak, a búvárpókokkal (Argyronetidae), vidrapókokkal (Dolomedes spp.). Esetleg a madárpókokhoz hasonlatos farkaspókokkal is (Lycosidae).
A legtöbb madárpóknak talán sosem lesz szüksége arra, hogy ússzon de világos ha muszáj nekik akkor képesek rá.

A képen egy vízbe menekülő Hysterocrates sp. látszik, és a szőrei között megtapadó légréteg jól kivehető.



Eme írásom nem tűnik túl érdekesnek egy hobbipókász szempontjából, de én azt gondolom, hogy ezzel megválaszoltam egy kérdést ami így hangzik: "Szerinted csináljak a Hysterocrates sp.-nek medencét a terráriumába? A válasz :NE! A miértjét kiemeltem az írásomban.

Forrás: Jason A. Dunlop: Swimming In Tarantulas
University of Manchester, Manchester UK

Wednesday, September 01, 2010

Legyel velunk ugro-bugris

Ma Bekeleyben Damian Elias laborjat latogattam meg. Damianrol azt kell tudni, hogy az ugropok parzasaval foglalkozik. Eppen veletlen nalam volt a gep, 3 vaku 3 memoriakartya es 2 szet tartalekaku ;)
Lasd video:

Es akkor a kepek...
Szuts Tamas fotoja

Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja
Szuts Tamas fotoja

ne irj moge.....