A kep a cikkbol van. Figure 9. Acanthoscurria paulensis, female from Itupeva, state of São Paulo, dorsal view. Photo: R.P. Indicatti.
A semmiből előkerülve rontom egy kicsit a levegőt, hogy ellipszis pályán keringve ismét eltűnjek néhány hisztérikus generációváltás időtartamára. Remélem az eltelt időnek azért annyira nem sikerált erodálnia elmém pókos raktárkészleteit, hogy szakmai szóhasználatom lemenjen gyök alá, full gatyába. Próbálkozom…..meglásjuk. Tehát, ez a hobbisták számára nem közömbös anyagocska csalogatott elő egy kicsit a csigaházamból, hiszen szó lesz benne a másik killergyula madárpókról, az Acanthoscurria borzasztóról, mely (számomra) a Paudicsra emlékeztető új neve által valószínűleg az állandóan rettegőknek is lelohasztja kicsit a halálos marásra áhitozó jókedvét. Persze e kis cikkecskében más mainstream Acanthoscurriákról is szó esik, szóval érdemes némi figyelmet szentelni neki. Cóval:
A munka bemutatja Mello-Leitaio által 1923 –ban leírt hím Acanthoscurria paulensis újraleírását és a faj nőstényének első ízben történő leírását. A holotípus hím Pirrassunungából ( brazíliai Sao Paulo államból) származik, melynek nem ismert a pontos gyűjtési helye, ezért az újraleírás alapjául egy ismert lelőhellyel rendelkező egyed szolgált.
Figure 10. Known distribution of Acanthoscurria paulensis.
A Vellard által 1924-ben leírt Acanthoscurria atrox, a paulensis junior szinonímja lett az eredeti leírások és a hím párzószerv rajzai alapján. A szinonimizálás szükségességét szintén alátámasztja számos egyed vizsgálata, melyek a két típuslelőhelyről származnak (Pirassununga és Campo Grande, Mato Grosso do Sul állam, Brazília).
A Piza által 1972-ben leírt Acanthoscurria guaxupe holotípus vizsgálatának eredményeképpen szintén az Acanthoscurria paulensis junior szinonímjává vált.
Az Acanthoscurria paulensis méretében hasonlít az Acanthoscurria chacoanára, a juruenicolára és a geniculatára (nagy méretűek -több, mint 50mm).. A a párzószerv felépítését tekintve a hím paulensis hasonlít a chacoanához, a juruenicolához és a geniculatához. Az ivarhólyag vége kagyló alakú a jól fejlett belső oldali alsó és felső élek miatt. A párzószerv kevésbé kompakt és az ivarhólyag hosszabb. Felépítésében ez különbözteti meg az Acanthoscurria chacoanától, ill. a harmadik kiegészítő él hiánya a juruenicolától és a geniculatától .
A paulensis nősténynél a spermatartó alapi része osztatlan. Ebben hasonlít a chacoanára, a juruenicolára és geniculatára. Különbség viszont az, hogy spermatartó alapja négyzetes vagy kissé szélesebb, mint hosszabb. Továbbá a két nyúlvány közeledik egymáshoz.
Az Acanthoscurria paulensis új lelőhelyei a következőek: Mato Grosso, Goiás, Minas Gerais, Mato
Grosso do Sul, Espírito Santo, Paraná, and Rio Grande do Sul
Forrás:
Lucas, S. M., F. dos S. Paula, H. M. O. Gonzalez Filho & A. D. Brescovit. 2010. Redescription and new distribution records of Acanthoscurria paulensis (Araneae: Mygalomorphae: Theraphosidae). ZOOLOGIA 27 (4): 563–568.
1 comment:
Hallo Fince,
A többiek nevében is szeretném megköszönni hogy vetted a fáradtságot ennek a reviziónak a leforditására. Azt hiszem az alaposságot és szaktudást figyelembe véve a legalkalmasabb személy "vette a kezébe ezt az ügyet."
Ü
Peter
Post a Comment