
A parkettán sietős léptekkel tovatűnő, viszonylag nagy méretű, nyurga jószágról először azt gondoltam, hogy egy „betévedt” bolygó hollandi Tegenaria hím. Mivel az életteremben nem kedvelem a spontán szerveződő biodiverzitást (vannak itt elegen tervszerűen:) ), ezért gyorsan ráborítottam a kezem ügyében levő Sunpak diffúzort, nehogy a kis delikvensünk a váratlan helyzetet kihasználva olajra lépjen. Legnagyobb meglepetésemre az alkalmi kupola alatt sacperkábé hiperűrsebességgel elkezdett pattogni, mint egy megbokrosodott nikkelbolha. A rögtönzött rodeo akkora beleéléssel zajlott, hogy a nagy mutatvány közben, a jobb I. járóláb is kótyavetyére került, ezáltal jól tanulmányozhatóvá vált az autotomiás pont.
Az előállítást követő rabosításnál viszont én képedtem el, látva, hogy ki rajcsúrozott itt a lábam mellett.
Most azon tűnődöm, hogy mi legyen a sorsa ennek a kis negatív hősnek, akit sebtében Majkának neveztem el (ez jutott eszembe erről az arcszerkezetről)…


