Vizipók-Madárpók

Ha az ember úszó ízeltlábúakról hall, nem a madárpókok jutnak eszébe, még annak sem akik házi kedvencként tartják őket. Pedig van pár beszámoló (Hull-Williams 1986,Webb 1987; Reger 1994) amik igazolják ezt a tényt, a vadon élő és a fogságban tartott madárpókok esetében is. Bár az úszás cselekménye mindig csak menekülés, vadászat, esetleges áradás (lakóüreg vagy lakóháló víz alá kerülése) következménye. A korlátozott úszásra való képesség alapján feltételezhető, hogy ez tette lehetővé egyes fajok számára szigeteken való kolóniák létrehozását (Hull-Williams 1986). Több fajon is vizsgálták, hogy a madárpókok viselkedése miként változik meg a vízben és ténylegesen mi az úszásuk technikája.

Ezt egy néhány cm mélységű nagyobb területű edény segítségével vizsgálták, amibe a vizsgálati alanyt terelték. Az első észrevétel az volt, hogy a madárpókok nem jól viselik a nagy mennyiségű vizet. Képesek észlelni a víz jelenlétét, ami valószínűleg a lábaikon lévő un. nedvességreceptorok (Bulemntal,1935) segítségével történik, amelyekről úgy tudjuk, hogy a páratartalom meghatározására szolgál. Az összes egyed aktívan próbálta elkerülni a vizet, a víz közepén kellett őket beterelni vagy olyan anyagon kellet beúsztatni őket ami későbbiekben elmerült. A második észrevétel, hogy az idő nagy részében a pók nem merült el. A nagyobb testű (ergo nehezebb) pókok nagyobb valószínűséggel süllyedtek el a lábukat maguk alá húzva, ezeket ki kellett menteni, de még ezek a egyedek is nagyobb időtartamban lebegtek a víz felszínén. Itt fontos tényező az utótesten és a lábakon lévő sűrű szőrzetben "csapdába esett" levegő réteg (kép lent). Az is bebizonyosodott, hogy a madárpókok viaszos kutikulája teljesen vízszigetelő, és a megpróbáltatások ellenére "száraz bőrrel" jöttek ki a vízből.
Ami a tényleges úszást illeti, a pók lebegnek de aztán gyors lábmozgással "tempózott" amíg az edény széléhez ért majd kimászott a biztonságos "szárazföldre". A kísérlet során egy növendék Brachypelma vagans bizonyult a leggyorsabbnak, 5-8 cm úszott másodpercenként, ez a szárazföldi gyaloglásuknál gyorsabb, de futási sebességüknél lassabb.
Szóval milyen is a úszási technikájuk? Két lehetséges módszert tételeztek fel, vagy ugyan úgy mozognak mint szilárd talajon egyszerűen "vízen járnak", vagy esetlegesen lábaikat más szisztéma szerint mozgatják, tehát nem a megszokott jobb 1,bal 2,jobb 3, bal 4 együtt mozog, majd bal 1,jobb 2, bal 3, jobb 4. (aszimmetrikus) Míg más hatékonyan úszó rovarok, rákok, stb. lapátszerű végtagjaikat szimmetrikusan mozgatják(ugyanazt a jobb és bal végtagjukat mozgatják egyszerre).A kérdés az hogy képesek-e a madárpókok alkalmazkodni és a lehető leghatékonyabb úszástechnikához vagy kínlódnak a járási technikát alkalmazva a vízben is, itt meg kell jegyezni hogy a járási technikájuk sem teljesen változtathatatlan mivel kis sebességnél vagy a lábuk elvesztése esetén tudnak változtatni a járási sémán. Ezt bemutatták kísérletek során amikor egy madárpók két lábát összekötözték (Wilson 1967). Ilyen körülmények között képesek a mozgásukat úgy változtatni, hogy kezelni tudják az új helyzetet, tehát flexibilis a mozgásuk.
Nos a kísérletek folyamán kiderült, hogy úszás közben általában a 4. pár járólábukat nem használják, viszont a többit ugyan olyan séma szerint mintha gyalogolnának. Ezen lábaikat enyhén megdöntik, hogy minél nagyobb vízmennyiséget tudjanak "lapátolni". Tapogatólábukat kitartják a vízből semmire nem használják. Ez az úszási technika tipikus ízeltlábúaknál, ellentétben a végtagokat fel-le mozgató úszással, amit pl. a pingvineknél figyelhetünk meg. A tanulmány rámutat, hogy a madárpókok annak ellenére, hogy nem képesek alkalmazni a számukra leghatékonyabbnak vélhető koordinált úszástechnikát, mégis változtatják a lábaik mozgását a járó mintától. Járás közben a hátsó pár láb biztosítja az előre mozgató erőt de vízben ezek a lábak hátra vannak nyújtva csak nagyon kis szerepük van a mozgásban az első 3 pár láb amelyek biztosítják a mozgató erőt az úszó póknak enyhén döntött állapotban van,
mint a feljebb említettem. Érdekes volna össze hasonlít a madárpók úszás technikáját ama pókokkal amelyek életmódjukból adódóan úsznak, a búvárpókokkal (Argyronetidae), vidrapókokkal (Dolomedes spp.). Esetleg a madárpókokhoz hasonlatos farkaspókokkal is (Lycosidae).
A legtöbb madárpóknak talán sosem lesz szüksége arra, hogy ússzon de világos ha muszáj nekik akkor képesek rá.

A képen egy vízbe menekülő Hysterocrates sp. látszik, és a szőrei között megtapadó légréteg jól kivehető.



Eme írásom nem tűnik túl érdekesnek egy hobbipókász szempontjából, de én azt gondolom, hogy ezzel megválaszoltam egy kérdést ami így hangzik: "Szerinted csináljak a Hysterocrates sp.-nek medencét a terráriumába? A válasz :NE! A miértjét kiemeltem az írásomban.

Forrás: Jason A. Dunlop: Swimming In Tarantulas
University of Manchester, Manchester UK