Googlewhacking, ez egy olyan sport amit mindig is ki szerettem volna próbálni. A játék lényege, hogy 1 google eredményt kell kicsiholni. Nos ha valaki ezen bejegyzés előtt rákeresett volna a a borzpók kifejezésre mindösszesen egy találatott kapott volna
(hitetlenek ezt nézzék meg)
Sajnos rá 3 perccel kiderült, hogy a Googlewhackinghoz 2 szót kell beírni, így mégse jó a borzpókos GooWha, legfeljebb felvezetőnek.
A bejegyzésben található képet régebben már belinkelém vala, de csak most jöttem rá, hogy egészen megmagyarázható és logikus módon létezik magyar neve is. Durand borzpókjának hívják ezt az állatot, mely a Borzosok családjába (Zottelspinnen) tartozik, s melynek részletes ismertetése Herman Ottó Magyarország pókfaunája című művének 105-106dik oldalán lelhető fel. Sajnos nincs itthon szkennerem de amint leszen beszkennelem. A latin nevet egylőre borítsa a titkolódzás köde. Nos ennyi előjáték után tessék kattintani a folytatáshoz...
Először azt magyaráznám el, hogy miért is van ennek a póknak magyar neve, holott a magyar faunában jelenleg nem található meg.
Herman Ottó fiumei lelőhelyről említ példányokat, és hát akkor még bizony az magyar fanunának számított. Ebből is látszik, hogy sokkal stabilabb a geográfiai alapú faunalistázás, mint a geopolitikai (pl. a borzpók eleddig nem került elő a Kárpát Medencén belül, és ezen trianon sem változtat semmit. Na de fedjem már fel, az Oecobiidae családba tartozó Uroctea durandi nevű fajról van szó, mely a mediterráneumban széltévben hosszában előfordul. Amiért imádom Herman Ottó írásait, az azért van, mert az egyes latin nevek eredetét megosztja vélünk: bár a görög kalligráfiákat most nem citálnám ide.
De miért is ne? Herman Ottó megérdemel ennyi plusszmunkát.
ούρά - fark, χτείς - szőr; a fonók szőrös voltáról véve.
Abban a szerencsében volt részem, hogy mindkét rövid ámde annál gyümölcsözőbb portugáliai gyűjtőutamon volt szerencsém ilyen állatokat látni. Délen persze sokkal gyakoribbak.
A képen szereplő nőstényt - több társával egyetemben - egy paratölgy (vagy valami ilyesmi) tövében található kőrakásban találtam. A nagyobb köveket felforgatva ugyanis láthatóvá vált a kőre kávéscsészealátét-szerűen rászőtt menedék, melybe, mintegy zsebbe a pók önnmagát beletette.
Sajnos rá 3 perccel kiderült, hogy a Googlewhackinghoz 2 szót kell beírni, így mégse jó a borzpókos GooWha, legfeljebb felvezetőnek.
A bejegyzésben található képet régebben már belinkelém vala, de csak most jöttem rá, hogy egészen megmagyarázható és logikus módon létezik magyar neve is. Durand borzpókjának hívják ezt az állatot, mely a Borzosok családjába (Zottelspinnen) tartozik, s melynek részletes ismertetése Herman Ottó Magyarország pókfaunája című művének 105-106dik oldalán lelhető fel. Sajnos nincs itthon szkennerem de amint leszen beszkennelem. A latin nevet egylőre borítsa a titkolódzás köde. Nos ennyi előjáték után tessék kattintani a folytatáshoz...
Először azt magyaráznám el, hogy miért is van ennek a póknak magyar neve, holott a magyar faunában jelenleg nem található meg.
Herman Ottó fiumei lelőhelyről említ példányokat, és hát akkor még bizony az magyar fanunának számított. Ebből is látszik, hogy sokkal stabilabb a geográfiai alapú faunalistázás, mint a geopolitikai (pl. a borzpók eleddig nem került elő a Kárpát Medencén belül, és ezen trianon sem változtat semmit. Na de fedjem már fel, az Oecobiidae családba tartozó Uroctea durandi nevű fajról van szó, mely a mediterráneumban széltévben hosszában előfordul. Amiért imádom Herman Ottó írásait, az azért van, mert az egyes latin nevek eredetét megosztja vélünk: bár a görög kalligráfiákat most nem citálnám ide.
De miért is ne? Herman Ottó megérdemel ennyi plusszmunkát.
ούρά - fark, χτείς - szőr; a fonók szőrös voltáról véve.
Abban a szerencsében volt részem, hogy mindkét rövid ámde annál gyümölcsözőbb portugáliai gyűjtőutamon volt szerencsém ilyen állatokat látni. Délen persze sokkal gyakoribbak.
A képen szereplő nőstényt - több társával egyetemben - egy paratölgy (vagy valami ilyesmi) tövében található kőrakásban találtam. A nagyobb köveket felforgatva ugyanis láthatóvá vált a kőre kávéscsészealátét-szerűen rászőtt menedék, melybe, mintegy zsebbe a pók önnmagát beletette.
RAPTOR kiegészítése:
"Azt hiszem még egy érdekességként felsorolható, hogy német nyelven még egy másik kifejezés is honos az adott fajra, éspedig az ún. "Zeltdachspinnen" kifejezés amely már az éppen általad emlitett különleges formájú és rögzitésű hálóra utal. Egy kis fantáziával "sátortetőspókoknak" forditanám (Zelt - sátor, Dach - tető, fedél), ahol egy "fejreforditott sátrat" kell elképzelnünk. A speciális hálóbol rendszerint 6 kijárat vezet a felszini talajra amely kijáratok pár centiméteres jelzőfonalakkal vannak ellátva.A potenciális zsákmány megkötözés után a háló belsejében lesz elfogyasztva, az emészhetetlen maradékokat kitinpáncél stb a pók a háló menyezetére vagyis a megforditott "sátor" tetejére ragasztja amely súlyánál fogva tovább növeli a sátor belső térfogatát."
Amikor ezt egy magamfajta pókgyilok széjjelrombolta, a pók menekülést valósított meg. Rövid aperitif munka után a gyanúsított a látókörünkbe került..
Ekkor elfogatást foganatosítottunk, majd előállítottuk a gyanúsítottakat.
Jelen pillanatban a bizonyítékok elemzésének folyamatában izé vannak, többet az adategyeztetésig, Durand főtözszálósőrmestertől lehet megtunnyi... (kellett nekem ennyi Rejtőt olvasni). A borzpók annyira jellegzetesen mediterrán, hogy a 22. Európai Pókkonferencia szimbólumállata volt (a 20. -é mely magyarországon volt, a karélyos keresztes volt a totemállata)
A neten számos egyéb képet is talál ki keresni nem szégyell (pl az is 3 mp alatt derül ki, hogy a wikipedia honnan kopizza a képeket, hát innen). Amit azonban valószínű nehezebben találnátok meg, az - nevezzük akkor már így - a laborjelentés.
Ennyi kép után pedig ugye az afrikai Uroctea - vagyis borzpók - fajok felismerése sem jelent majd gondot.
Egyébként manapság is fedeznek fel Urocteákat korántsem lejátszott még a dolog. Elég a 2007es Zootaxa cikkre gondolni, vagy fellapozni a WSC-t. Csak csendben és a vájtfülűeknek jegyzem meg, hogy az Oecobiidae az egyik olyan család ahol vannak szövőlapos-fonálszűrős (Oecobius) és szövőlap nélküli (Uroctea - Borzpókok)nemek is.
Amikor ezt egy magamfajta pókgyilok széjjelrombolta, a pók menekülést valósított meg. Rövid aperitif munka után a gyanúsított a látókörünkbe került..
Ekkor elfogatást foganatosítottunk, majd előállítottuk a gyanúsítottakat.
Jelen pillanatban a bizonyítékok elemzésének folyamatában izé vannak, többet az adategyeztetésig, Durand főtözszálósőrmestertől lehet megtunnyi... (kellett nekem ennyi Rejtőt olvasni). A borzpók annyira jellegzetesen mediterrán, hogy a 22. Európai Pókkonferencia szimbólumállata volt (a 20. -é mely magyarországon volt, a karélyos keresztes volt a totemállata)
A neten számos egyéb képet is talál ki keresni nem szégyell (pl az is 3 mp alatt derül ki, hogy a wikipedia honnan kopizza a képeket, hát innen). Amit azonban valószínű nehezebben találnátok meg, az - nevezzük akkor már így - a laborjelentés.
Ennyi kép után pedig ugye az afrikai Uroctea - vagyis borzpók - fajok felismerése sem jelent majd gondot.
Egyébként manapság is fedeznek fel Urocteákat korántsem lejátszott még a dolog. Elég a 2007es Zootaxa cikkre gondolni, vagy fellapozni a WSC-t. Csak csendben és a vájtfülűeknek jegyzem meg, hogy az Oecobiidae az egyik olyan család ahol vannak szövőlapos-fonálszűrős (Oecobius) és szövőlap nélküli (Uroctea - Borzpókok)nemek is.
No comments:
Post a Comment