Sunday, July 13, 2008

Hall of Fames 2: Wladislao Kulczynski

Halihó, tegnap óta ülök, nem az íráson, a budin. Ennyit a tervekről, határidőkről és mentségekről.
Kovács Gábor, illetve egész pontosan Ramska Lívia érdeme, hogy ehhez itt most ti is hozzájuthattok. Kulczynski madárpókokon belül Selenocosmia-ban ütött nagyot, de szinte minden egyéb pókcsaládban írt le néhány fajt...

Aki Kulczynski haláláról tudna biztosat azt megköszönném. Nekem csak szájhagyomány útján terjedő infóm van amit nem szívesen használnék.

Wladyslaw Kulczynski
(1854 - 1919)

A világ egyik legkiválóbb pókásza, Wladyslaw (Jan) Kulczynski 1854. március 27-én, Krakkóban született.

1865-ben, 11 éves korában beíratták a Jagiello Egyetem égisze alatt működő Nowodworski (Szent Anna) gimnáziumba, mely abban az időben az egyik legjobb középiskolának számított egész Lengyelországban. Tanárai voltak többek között Wincenty Jablonski biológus, a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának elnöke, és Dr. Eugéniusz Janota, némettanár, aki később a lembergi Jan Kazimierz Egyetem professzora lett, lelkes természettudósként és állatvédőként Maksymilian Nowickivel együtt kezdeményezte a Tátra természeti értékeinek védelmét.
Az első gimnáziumi évben Kulczynski a fiatal és tehetséges természettudós, Dr. Jan Jachna keze alá került. Wladyslaw rengeteget tanult tőle, sokat kirándultak Krakkó környékére és Michowski Manocicébe. A kis Kulczynski ekkor kezdett a természet, s talán ugyanekkor kezdett a pókok iránt is érdeklődni. Wladyslaw Kulczynski már ekkor ismerte Maksymilian Nowickit, aki 1863-ban kapta meg a Jagiello Egyetem Zoológiai Tanszékét. A Zoológiai Tanszék dolgozószobájában gyakori "vendég" volt az ifjú Wladyslaw is, kinek munkájára mindig igényt tartottak. Nowicki professzor kézzel írt jegyzeteiben olvashatjuk: " fáradhatatlanul törekedtem a múzeum végleges rendbehozatalára és a leltár elvégzésére, hogy 1870 előtt mindez elkészülhessen. Görnyedve ültem az asztal fölött és a téli szünet kezdete óta egészen karácsonyig egyfolytában dolgoztam. Közel egy hónapon át segítséget kaptam Kulczynski gimnazistától, aki kitűnő munkaerő, mindent rá lehetett bízni". Kulczynski ekkor mindössze 16 éves volt...
Kulczynski életrajzában erről az időszakról a következőt írja: "Ekkor kezdtem zoológiai rendszertannal foglalkozni, többek között a Jagiello Egyetem Zoológiai dolgozószobájában, prof. Dr. M. Nowicki felügyelete alatt". Hallatlan érdeklődésének és a néhány éven át tartó gyűjtőmunka eredményének köszönhetően Kulczynski már 1872-ben, 17 éves korában közreadta első tudományos munkáját. Nowicki professzor bíztatására a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának jelentésében elkészítette a Krakkó környékén fellelt 85 pókfaj listáját, illetve azok leírását. A kezdő gimnazista már ekkor hatalmas arachnológiai ismerettel rendelkezett, hiszen Maksymilian Nowicki Wladyslaw Zontaknak, a Lembergi Természettudományi Múzeum munkatársának a következőt írta róla: "a pókok láttára Kulczynskinak felcsillant a szeme". Wajgl, aki Krakkóban járt, s lenézte Wladyslawot, már előzetesen determinálta a gyűjteményi példányokat. Kulczynski ezen munka eredményét erősen megkérdőjelezte. Nowicki így folytatta: "Wladyslaw alig tekintett az üvegekre, arcán ironikus mosoly volt látható, majd ezt mondta: összepepecselte" (részlet egy 1872. október 29-én kelt levélből).
Kulczynski a középiskolát 1873-ban kitüntetéssel végezte el, majd bejutott a Jagiello Egyetem Bölcsészkarára. Ebben az évben jelent meg második munkája, mely Coleopterákkal (bogarakkal) foglalkozott. A dolgozat a Fiziografikus Bizottság jelentésében látott napvilágot. Egyetemi pályafutása alatt főképp zoológiát hallgatott, emellett azonban botanikát és geológiát is, mely tudományterületeken szerzett ismereteit a későbbiekben kitűnően kamatoztatta.
Még az egyetemi évek kezdetén, 1875-ben ellátogatott a Tátrába, s ettől kezdve e vidék élete végéig megbabonázta, ezért erről a területről szóló különféle tanulmányokat (köztük turisztikai-, és társadalmi vizsgálatokat is) készített. Az arachnológia mellett a Tátra lett élete második nagy szenvedélye. Wladyslaw alapító tagja volt Tátrai Társaságnak, érdemeit különféle kitüntetések adományozásával ismerték el.

Kulczynski egyetemista korában adta ki harmadik tudományos munkáját, mely méltó folytatását jelenti első közleményének. Egyetemi tanulmányait 23 éves korában, 1877-ben fejezte be. Ezt követően egykori iskolájában, a Szent Anna Gimnáziumban kezdett oktatni. Kétéves szakmai gyakorlatot követően, 1879 decemberében Wladyslaw tanári vizsgát tett. Úgy tűnik, hogy abban az időben szűkös anyagi helyzetbe került, mivel mellékállásban a lembergi Dzieduszycki Múzeum gyűjteményi példányainak cimkézését és rendezgetését látta el. M. Nowicki 1872 október 29-én így ír Zontaknak: "...A pókok után csigákat és kagylókat is kérek, hogy Kulczynskit tovább foglalkoztathassam". Nowicki mindig szívesen látta Kulczynskit, de Wladyslawnak - ettől eltekintve - igazából nem volt sok (egyéb) munkalehetősége. Nowicki erről így ír: "Kulczynski saját utat választott, mellettem maradva azonban helyzete kilátástalan volt".
Wladyslaw Kulczynski 1880-ban tanársegéd, majd 1881-ben tanár lett. A tanári vizsgára barátjával, B. Kotulával közösen készült, s hogy mennyire sikeresen, azt ifj. prof. Stanislaw Smereczynski visszaemlékezéséből tudjuk: vizsgaidőszakuk végére W. Kulczynski és B. Kotula összesen 30.000 (!) állat és növény tudományos nevét ismerte. Magáról a vizsgáról prof. J. Rostafinski feljegyzése maradt ránk: "Alig fejezte be négyéves egyetemi tanulmányait, máris a tanári vizsgára készült. Túlzás nélkül állíthatom, hogy sokszáz egyetemet végzett természettudós sem vizsgázott olyan kiválóan, mint Kulczynski. Ő valóban rendkívüli volt. Valaki egyszer azt mondta, hogy a professzor is ember, akinek mindig más lehet a véleménye. Más a véleménye egy esetleges vitában, s más a véleménye egy vizsga alkalmával. Természetesen, mint mindenben, ebben is van némi igazság. Többek között egyes definíciók túlzott megszokása, illetve rögzülése, valamint a kérdések előadása közbeni pontos rend betartása teszi azt, hogy sok professzorról mendemondák keringenek. De tekintsünk el a pedantériától, hiszen minden vizsgán van valami pontatlanság, mely az egyes kérdésekre adott válaszokból derül ki, s melyeket helyesbíteni kell. Idestova fél évszázada tanítok és vizsgáztatok, ám ezidő alatt csak egyszer, egyetlen egyszer, - pontosan Wladyslaw vizsgáján - hallgattam és hallgattam, mivel nem kellett beleszólnom a válaszokba...Ezzel kollégáim is hasonlóképp voltak. Ahogy ezt a vizsgáját is, Kulczynski ugyanolyan lelkiismeretesen, és hallatlan szorgalommal végzett minden egyéb feladatot, vagy elfoglaltságot egész életén át".
Noha 1889 és 1890 között Kulczynski kizárólag arachnológiával foglalkozott, súlyosan beteg barátja, Boleslaw Kotula "A tölcséres növények tátrai elterjedése" c. művét barátja helyett ő fejezte be, s ő is adta ki. Evvel barátját a lengyel tudományban mintegy halhatatlanná tette, elérve azt, hogy ezután a legjobb lengyel botanikusok között említsék őt...
A két tudós barátságának Kotula korai és tragikus halála vetett véget, 1898-ban. (Kulczynski erről az 1898-ban, latinul megjelent "carrisimi amici mei prof. Boleslaw Kotula debeo symbola ad faunam" c. munkájában ír). Kulczynski fajleírásaiban két újonnan leírt pókfajt Kotula után nevezett el (kotulai): az Oxyptila (1898) és Leptyphantes (1905) nemek esetében.

1883-ban a Szent Jacek Gimnázimba ment tanítani, mert korábbi iskolájába bátyját, Leont nevezték ki igazgatónak. Kulczynski mindig kedvet érzett és mindig időt szakított ezernyi egyéb ügy elintézésére, beleértve azon tudóstársainak nyújtott segítségét is, akik Krakkón kívül dolgoztak. Többek között foglalkozott Stefan Stobiecki kitűnő fiziografikus mérnök ügyesbajos dolgaival is. (Stobiecki olyan értékes pókfajokat gyűjtött Kulczynskinak, melyek azután egy 1881-ben megjelent tudományos munka alapját képezték). Stobieckit egyébként sok ügy láncolta Krakkóhoz, s ebben tanácsadója, Wladyslaw közbenjárását élvezte. Néhány 1881 és 1890 között született levélből tudjuk, hogy Kulczynski több, Stobiecki által írt munka kiadásán fáradozott, munkát talált Stobiecki apjának, valamint folyamatosan tudósította Stefant testvérei tanulmányi előmenetelükről, s tanácsokat adott, hol lehet az iskolaszezonban albérletet találni. Néhány évvel később pedig Stanislaw Zareczny geológust karolta fel.

A családi feljegyzésekből tudjuk, hogy Kulczynski hegedülni is szeretett, abszolút hallása volt. Emellett a színjátszás is érdekelte, kisfiúként statisztaként játszott.

Az iskolai tanításon felül tudományos munkássága is egyre inkább kiteljesedett, melynek tetőpontját Magyarország pókfaunájának dr. Chyzer Kornéllal közösen készített feldolgozása jelentette. (Dr. Chyzer Kornél (1836-1909) magyar származású orvos, mellesleg arachnológus, aki Magyarország pókfaunájáról elsőként 1892-ben értekezett, többi művét Kulczynskivel közösen adta ki. Kettejük együttműködése 1884-ben kezdődött és Chyzer haláláig tartott, mivel Kulczynski minden évben Magyarországra látogatott. Chyzer évről évre egyre szorosabb együttműködést mutatott a Tátrai Társasággal, 1904-től vezetőségi tag, több különböző poszt várományosa, később pedig ezekben a tisztségekben tevékenykedett tovább).

Wladyslaw Kulczynski fantasztikus tudós volt. Legjobban a Tátrát ismerte és szerette, az Alpokba is csak egy egészen rövid időre látogatott el. (Ezen az 1886-ban végzett túrán Kotulával közösen mintegy 10 napon át egyfolytában csak pókokat gyűjtöttek). Ezen kívül egész életében csak Magyarországra, az északi tenger, illetve az Adria partjára, valamint Sziléziába látogatott el. Rövid kiruccanásaival nem akarta „igazi szerelmét”, a Tátrát sokáig „magára hagyni”. Minden vakációját a szeretett hegyvidéken töltötte, míg az év fennmaradó részében Krakkóban élt és dolgozott. 1877-től kezdődő aktív pályafutását a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának tagjaként töltötte, 1882-ben titkár, 1894-től a zoológiai szekció elnöke lett, nyugdíjazását követően pedig 1910-től haláláig múzeumörként tevékenykedett tovább.
1884-ben tagja lett a Bécsi Állat és Növénytani Társaságnak, majd 1905-ben a wiesbadeni Nassauski társaságnak. 40 éves korában a Lengyel Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1912-től rendes tagjává választották. Kulczynski részt vett a „Fiziografikus Bizottsági Jelentések” szerkesztési munkálataiban, segédkezett a kiadásban, valamint egész életében a lengyel állam és tudomány saját pókgyűjteményének fáradhatatlan bővítésével szerzett elévülhetetlen érdemeket. Nyilvános előadásokat tartott, így például egy korabeli krakkói hírlap cikket közölt egyik ilyen „akciójáról”: előadása „a férgek, melyek az emberben élnek” címet viselte.
Tudományos publikációit a következő kiadói felirattal látta el: „Sumptibus Academiae Litterarum Apud Bibliopolam Societatis Librariae Polonicae” (Lengyel Kiadói Társaság).
Ebből is kitűnik, hogy Wladyslaw igazi hazafi volt. Mindezt műveiben többször is kinyilvánította.
______________________________________________________________________________
Forrás: Zbigniew Kawecki (1967). Wladyslaw Kulczynski (1854-1919). Institut Zoologiczny Polskiej Akademii Nauk, Memorabilia Zoologica 18., Wroclaw-Warszawa-Krakow Zaklad Narodowy Imenia Ossolinskich Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk. Fordította: Ramska Lívia 2004.
______________________________________________________________________________
Amellett, hogy Kulczynski sok fajt kutatott az akkor nem annyira elterjedt módon sokat rajzolt. Rajzai minőségéről képet kaphattok az alanti kis összeállításból. Érdemes mai határozókkal összevetni a képeket. Katt a képekre az eredeti méretért.

1 comment:

lality said...

Nagyon inspiráló egy ehez hasonló életrajzot végigolvasni...köszönöm szépen.
Egyedül azt sajnálom hogy a mai egyetemek nem hasonlitanak az egykoriakra.