Magulla Gerilla

Bevallom őszintén ezidáig erről a madárpókgénuszról még nem hallottam. Mentségemre legyen mondva, hogy a génusz ezidáig a Cyclosternum nevű fiókban aludta csipkerózsika álmát. Egészen mostanáig, amikor is a Brazíliai madárpókokkal foglalkozó kutatók ismételten ébresztőt nem trombitáltak neki (Josénak innen is külön köszi! Ha erre vetődik ismét, van a Kálvinon egy söre:) ).

Azt nem mondanám, hogy ezek az igen kis méretű madárpókok be fognak robbanni a madárpókos hobbiba, de azért mindenképpen érdemes megemlíteni őket, mert mostanában van egy olyan underground fuvallat is, melyben egyes hobbisták ezekből a kis termetű madárpókokból állítják össze a gyűjteményüket. Magyarán törpéznek:).

Nos, gyorsan fussuk át az összefoglalót, hogy mit is találhatunk a „papírban” :

Megtörtént a Magulla génusz Simon 1892 újraérvényesítése és ismételt leírása.

Először történt meg a típusfaj, Magulla obesa Simon 1892 hímjének a leírása ill. szintén újra le lett írva a faj nősténye is.

A Magulla janaeirus (1892) érvényes faj.

A Magulla symetrica Bücherl 1949 át lett sorolva a Plesiopelma génuszba Pocock 1901 és a Plesiopelma insulare (Mello-Leitao 1923) junior szinonímájává vált.

Továbbá, két új faj lett leírva Brazíliából: a Magulla buecherli sp.n. a Sao-Paulohoz tartozó Ilhabela szigetről illetve a Magulla brescoviti sp.n. a Rio Grande do Sul állambeli Sao Francisco de Paula területéről.

----------------------------

Közben bréking nyúzként érkezett a hír, hogy Zolee önszorgalomból elvégezte a munka dandárját és lefordította a cikk bevezetőjét is, úgyhogy ez szintén elolvasható magyar nyelven. Köszönjük a fáradozását!

Bevezetés:

A négytüdős pókok alrendjébe tartozó Theraphosidae család fajai világszerte megtalálhatóak. A család tíz alcsaládra osztható. A Közép- és Dél-Amerikai (Neotrópusi) faunarégióban három alcsalád képviselteti magát - Aviculariinae, Ischnocolinae és Theraphosinae - mintegy 45 nemmel(Raven 1985; Platnick 2008). A Theraphosinae alcsaládba tartoznak a legnagyobb ismert pókok, úgy mint a Theraphosa blondi (Latreille 1804) a maga 9 cm testhosszával (Schiapelli & Gerschman de Pikelin 1967), ugyanakkor megtalálhatók a családban kisméretűek is, úgy mint a Magulla obesa Simon 1892, aminek testhossza kb. 1-2 cm. A Magulla nemet Simon (1892) hozta létre az egyetlen típusfaj alapján - M. obesa -, ami maga is egyetlen Brazíliából (Teresópolis, Rio de Janeiro) származó nőstény alapján került leírásra.

A nem Simon által leírt jellemzői a rövid lábak, kevés tüskével (kivéve a másodvégíz II-t, amin egy csúcsi tüske található), rövid elülső végíz és másodvégíz, rövid, görbült tor-rés, kerek haslemez és a fogacskákat tartalmazó ajak. Simon a Magulla nemet a Tmesiphantes nem (Simon 1892) közeli rokonának tartotta (mindkét nem a trópusi Dél-Amerikából származó). Nem sokkal ezután Pocock (1895) tanulmányozta a British Museum of Natural History gyűjteményében található a négytüdős pókok névhordozó típusait.

Megvizsgálta az Ischnocolus janeirus Keyserling 1892 holotípusát is (nőstény, Serra Vermelha, Itaocara, Rio de Janeiro), majd mintegy kísérletszerűen áthelyezte a Magulla nembe. Az áthelyezést később Simon (1903) is támogatta. Mello-Leitão (1923) leírásai a M. obesa-ról és a M. janeira-ról szinte Keyserling és Simon leírásainak fordításai voltak, így nem tudott jelentősen hozzájárulni a dologhoz. Bücherl (1949) újra leírta a Magulla nemet, a Instituto Butantan gyűjtemény példányait használva feltehetőleg új jellemzőket közölt. Az 1949-ben Bücherl által leírt M. symmetrica-t egy holotípus és egy paratípus alapján újra leírták (Bücherl 1950, 1957 és Lucas & Bücherl 1973).

Gerschman de Pikelin & Schiapelli (1973) a M. obesa (holo?)típusát megvizsgálva megerősítették a Simon által az eredeti leírásban közölt jellemzőket, elsőként spermatartó illusztrációkat is szolgáltatva. A Magulla janeira Pocock által törént áthelyezézét is megerősítették a tanulmányban. Raven (1985) viszont a Magulla nemet a Cyclosternum nem Ausserer 1871 junior szinonímájának tekintette. A két nem típusfajainak tanulmányozása (Magulla obesa és Cyclosternum schmardae Ausserer 1871) Raven szinonímájának érvénytelenítéséhez, a nem újraérvényesítéséhez (és újraleírásához), és két új faj leírásához vezetett minket.
Magulla obesa - fotó F.U. Yamamoto



RAFAEL P. INDICATTI, SYLVIA M. LUCAS, JOSE P. L. GUADANUCCI & FLAVIO U. YAMAMOTO (Brazil)Revalidation and revision of the genus Magulla Simon 1892 (Araneae, Mygalomorphae, Theraphosidae) Zootaxa 1814: 21-36

Két deka morf (ológia) ium

Nah egy kis elígazítás vált újfennt szükségessé, és tekintve, hogy sok egyéb fontos dolgom van csak kutyafuttában és félkeszről dobok egyet (3 óra meló volt vele így is). Itt alant látható az a morfológiai szókincs (Zoozda kopirájt) amivel egy hobbistának el kell boldogulnia. Kizárólag azért van itt mert a DNFS most nem megy, erről kicsit később.

Néhol oda van irva az angol megfelelő is, extra plussz, lesz majd szótár is. Akinek nem elég a sima hobbi vagy a fejtor nem tetszik neki az alulra klikkentsen/kattintson, előtte vegye fel a kevlar mellényt.

Nos akkor csapjunk a lecsóba.

Előre szeretném leszögezni, hogy haragudni senkire nem haragszom, és összeveszni sem szeretnék senkivel, de nem szeretném, hogy tévedésben legyen bárki.
A témát LGM pattantotta ki, amikor latin elnevezéseket kért tőlem a láb (pedes, poda) illetve a fonószemölcs (mammilae supremae) esetében. Első reakcióm az volt, hogy minek? Azután miért pedig, hogy miért latin? Ma nem készül egyetlen zoológiai fajleírás sem latinul (ez régen 1930ig volt divat), viszont az angol nyelv gyakorlatilag minden nagyobb újságnál követelemény. A nagyobb világnyelven való fajleírás (angol, spanyol, kínaiak esetében angol diagnozis kötelező) elmulasztásával pedig a faj érvényességét teszi kockára bárki. Meg lehet nézi a KÓDEX-et (ICZN - a zoológia nevezéktan kódexe).

Én Szita Éva példáját követve, a bírálók (akik nem arachnológusok voltak) dolgát megkönnyítendő tettem bele egy kis általános leírást a doktori dolgozatomba ahol néhány az Évától kopi pészt módszerrel átvett latin elnevezéseket is tartalmaz. Azóta morfológiai posztdokon vagyok, a morfológiai élkutatókkal szoros kapcsolatban és egyszer sem használtam latin morfológiai vagy anatómiai elnevezést. Ez alól egy kivétel van a belső felépítés illetve az izmok (melyeknek a kutatása kissé elmaradt a külső morfológiától) esetében még mindig a latin anyerő (csak ilyen cikk manapság nem születik).

Vagyis a latin sztornó, és egy hobbistának, ha lépcsőzni akar akkor már az angol illetve a német felé kell kacsintania. Persze előtte nem árt, ha magyarul megtanulja.

Alant látható Loksa Imre ábrája, ez lenne az alap, hogy tudd. Majd lehet vele vitatkozni:

Néhány elnevezés a maxilla pl. helytelen, mert a pókok az ízeltlábúakon belül az Amandibulata csoportba tartoznak, és a rovarokra jellemző állkapocs teljesen hiányzik náluk. Az ember állkapcsáról nem is beszélve (olyan még a rovaroknak se nem van, hiába Mandibulata). Ugyanezen gondolatmenetet követve a láb/comb/térd ésígytovább egész sor név támadható. Amennyiben valaki megteszi, először vegye rá Dr. Papp László akadémikus professzort, hogy a legyecskéi szárnyát ne szárnynak hívja mert az a madaraknak van... (persze akkor ha már ottvan akkor szóljon Csorba Gábornak is hogy találjon ki valami mást a denevéreknek). Valószínűleg - a kötelező verbal inzultus után - kiderülne, hogy, ha teljesen másutt másik csoportban van és a használók tisztában vannak a szerv eredetével akkor mehet a dolog.

No akkor idefigyelés van ámbérék.

A rovarok feje 6 tora 3 embrionális szelvényből áll. Csáprágósokét számoljuk meg egyesével: minden embrionális szelvényen egy lábszerű valami van vagyis 4 amin járóláb van, 1 amin tapogatóláb (nem tapogató, hanem tapogatóláb) 1amin a csáprágó és van az akron, ami csökevényes. Ez összesen 7 darab szelvényke. Mostmár tudjátok a fejtor miért nem egyenlő a rovarok fej+tor -ával vagyis használhatjátok a szót. Aki szeretné a legújabb kifejezéseket használni, annak vagy a Zootaxonómia egyetemi jegyzetet vagy a doktori dolgozatom általános ábráját javaslom:

Újfennt sikerült belefutni az előtest háti részének, magyarul a hátpajzsnak mindenféle egyéb szerintem helytelen elnevezéseibe (carapax, peltídium). Nézzük meg mitisir a hogyishívják azaz Jocqué és Dippenaar Schoemann Spider Families of the World. című munkája:

persze nem lehet meg mindenkinek az adott mű, nekik ajánlom a spinnen terminologie vagy az invertebrate glossae-t

Vagy a googlebooksra sassantsunk el rákeresve Foelix alapmunkájára.

Vagy Murphy & Murphy könyvére:

De akkor honnan jő a carapax? És miért baj?

(a peltídium az álskorpiók, rovarpókok hátpajzsa - bárki aki mutat nekem egyetlen egy az utóbbi 10 évben publikált a wsc által egyáltalán figyelembe vett pókos cikket amiben a hátpajzsot peltídiumnak nevezik fizetek egy sört, a carapax pedig a rákoké lehet utánajárni)

A carapax a német hobbiból jön ahol Günther Schmidt bácsi önkényuralmi móccerekkel bevezette.

Volker von Wirth meg átvette. Meg a Lissek Rezső bácsi is.

El lehet dönteni kinek hisztek, a kutatóknak akinek a foglalkozása ez (vagyis professzionális pókászok (pl. Raven, A. Smith, Jocqué, Griswold, Platnick), vagy nagy tapasztalatú hobbistáknak (Schmidt, V. v. Wirth). Ahogy mondják lehet széllel szembe pisilni, csak nem érdemes.

Baj ezzel az, hogy van ennek MAGYAR neve, illetve egy angol kifejezés ami a carapace amivel esetleg külföldi oldalon lehet találkozni. Jól ugyanannyiból tart használni, mint rosszul, és minél kevesebb féle elnevezés van közszájon annál kisebb a félreértés lehetősége. Ma a legtöbb madárpókos munka angolul készül. Ha nem angolul írsz senki sem fogja elolvasni. Ha nem tudod angolul a szó jelentését, hiába olvasol.

------------------------------------------------------------------------

Konklúzió: ha hobbista vagy, elégedj meg a Zoozda féle rajzzal. Bőven elég. Ha egyetemista vagy ott a Zootaxonómia jegyzet, ha egyetemista nagyonérdeklődő vagy akkor olvasd ki a Foelixet, Raven és társaikat és azokat a dolgokat használd amiket ők. Csak tiszta forrásból. Biztos lehetsz benne, hogy sem carapax sem peltídium nem jön elő.

De amennyiben szeretnél sok sok Statler és Waldorfos bejegyzést, sok szájkaratét és nyelvköszörülést, akkor pediglen kizárólag a Lissek vagy Schmidt féle elnevezéseket használd: chelizer, carapax, maxillacsáp és anyámtyúkja.

A mai embléma = Technikai probléma

A fennt látható képet körülbelül 500 láttam ma, sajnos lehetetlenné teszi a kommunikációt akárkivel. Ausztrál netes telefonhívás szakadott meg csak lazán harmincszor de sebaj. Mindenkitől egy kis türelmet kérnék, a probléma reményeim szerint csak Szombat este 8ig tart. Ha a szerverújraindítás sime akkor talán még hamarabb is... cseppet azért szkeptikus vagyok, de inkább akkor megyek pokfotózni meg gyűjteni. Nemkevesebb mint 10 poszt van a közléstől 1-2 órányi szerkesztés távolságban, s amint lesz 1-2 óra időm és netkapcsolatom ugyanabban az időben menni fog a dolog.

Na ő kicsoda??? :)

Az irodalmat bujkálni ÉRDEMES. Meglepődvést találtam rá erre a pont 3 hete publikált cikkre, mely az alant látható madárpókról szól. Brazíliai. Szerintem egészen jól néz ki.




Lehet jelentkezni a fordításért, vagy tippelgetni is lehet :D A képen egy nőstény látható... A génussza foglalkozott Bücherl és Mello-Leitao... ahogy ezeket írom tiszta darálós kérdés fílingem van :D Lehet hogy a régi rejtvényeket előszedem és újból belököm idevést ;)

Szépülünk

A bejegyzések szerkezete kissé változik, előnézetesre sikerült megcsinálni. Legnagyobb álmom vállt valóra. Innentől kezdve egy pársoros előzetes lesz látható a teljes poszt helyett. A régebbi posztokat is ilyenné alakítjuk szépen lassan, majd.

Zolee fordítása

A Promyrmekiaphila Schenkel póknem taxonómiai felülvizsgálata (Araneae, Mygalomorphae, Cyrtaucheniidae, Euctenizinae)
Zolee fordítása

A Promyrmekiaphila nem azon kilenc póknem egyike, amelyek a csapóajtós alcsaládot(Cyrtaucheniidae), a valódi csapóajtós pókok (Euctenizinae) alcsaládját alkotják (Bond & Hedin 2006). A nem fajai könnyen megkülönböztethetők a többi génusztóltől a különleges utótesti színmintázat alapján, ami sötét csíkokból áll (Fig. 1).

Az eredetileg egy fajt tartalmazó génusz (Schenkel, 1950) lassan bővülni kezdett eredetileg más nemekehez tartozó fajokkal (Actinoxia Simon 1891 és Aptostichus Simon 1891), másrészt a nemet relatív homály fedte és hivatalosan soha nem átdolgozva annak ellenére, hogy Közép- és Észak-Kaliforniában elterjedt volt. A Promyrmekiaphila pontos rendszertani helyzete és család szintű elhelyezése némileg problémás marad.

Eredeileg a Ctenizidae család tagja volt, majd átsorolták a Cyrtaucheniidae családba több más nemmel egyetemben (Raven 1985). További négytüdőspók-rendszertani munkák megerősítették az Észak-Amerikai euctenizine-ek közös őstől való eredetét, ellenben megkérdőjelezték a Cyrtaucheniidae érvényességét (Goloboff 1993, Bond & Opell 2002,Bond & Hedin 2006, Hedin & Bond 2006). Az Euctenizinae alcsaládon belüli elhelyezésük szintén tisztázatlan marad. Bond & Opell (2002) a Promyrmekiaphila fajokat a megmaradt Californiai euztenizine-k testvérfajainak tekintették, létrehozva ezzel a közös őstől származtatható "Kaliforniai csoportot".

Ennek alternatívájaként úgytűnik, hogy a Promyrmekiaphila génusz valószínűleg a az Euctenozoidok testvércsoportja (Eucteniza Ausserer 1875, Entychides Simon 1888, és Neoapachella Bond & Opell 2002; lásd Bond & Hedin 2006), ami egy Californiától keletre eső (Arizona, Új-Mexikó és Texas) nemeket magába foglaló nemcsoport. A revízió kezdetén a nem három fajból állt: P. clathrata (Simon 1891), P. gertschi Schenkel 1950, és P. zebra (Chamberlin & Ivie 1935).

Bond és Opell (2002) szerint a két legutóbb leírt faj valószínűleg a P. clathrata szinonímái. Így itt hivatalosan a P. clathrata-t a P. zebra és P. gertschi senior szinonímájának tekintjük és egy új fajt írunk le, a P. winnemem-et, ami egy északi,morfológialag különböző fajhoz hasonló.

A fordítást köszönjük Zoleenak

Jekatyerinburgból a kongresszusról jelenjük.

Etásak! és Etásnők! A' eső 5éves tervet, a Fincéjét, má mindenki ismeri. Nosza akkor én is beírom sajátom.
Ne feleggyük etásak, ami ami, az az. Erőt egészéget, kávét konyakot etásak.

- Ködfoltos párduc farkas valószínú 2 részletben jön majd le, mert olyan sok a kép s az anyag
- Vidrapókozás szintén 2 HSZ
- Madárpókalaktani kifejezések magyarul, képes magyarázattal
- Főpókalaktani kifejezések magyarul, képes magyarázattal
- Fegyverért élemiszert, kábszerért másolt cd-t, üveggyöngyért aranyat Fordításért cikket rovat feljebb futattása (ha heti 1-2 bejönne az lenne az ideális)
- A fonószemölcs felépítése, hálókészítés, hálóalaktani kifejezések, néhány fontosabb ingyenes irodalom
- Amire egy hobbistának szüksége lehet: aranykeresztespókok és törpepókok, bevezető, linkajánló általános ismertető
- Gasteracanthák bevezető, linkajánló általános ismertető
- A magyar gyászpók ismertető
- Monocentropus balfouri 100 éve és ma: leírás és fajismertető
- Kongresszusi beszámoló
- Interjú Soeren Rafn-nal

Egyelőre ennyi, a sorrend időrendi is, de ha van valami hot téma az mindig elsőbbséget élvez.

Holnaputáni agyazáshoz ágyazás...

Holnap lehet felvenni a ködvágót, hiszen holnapután a ködfoltos farkaspókról lesz szó.
Katt a képre a nagyításért az itt közölt ismeretanyag SOKBAN segíti majd annak a bejegyzésnek a megértését...

Az adott cikk a Madártávlat 2007 tavaszi számában jelent meg (a teljes szám itt van fennt).

2 minutes to midnight

Akik nyomon követik a blogbejegyzéseket, azok láthatták, hogy a korábbi madárpókos témában íródottak zöme pillanatnyilag nem elérhető ( természetesen nemsokára a korábban írt bejegyzések is teljes terjedelmükben megtalálhatóak lesznek) . Ennek az oka az, hogy elhatároztam, kicsit változatni fogok a jövőt illetően a madárpókos hobbival kapcsolatos ténykedésemen. Legalábbis ami az internetes részét érinti.

Fordítok egy kicsit a dolgon. A korábbiakkal ellentétben, ezen túl zömében nem én fogom keresni a madárpókok hazai rajongóit (fórumokon vagy egyéb csatornákon keresztül), hanem ők kereshetik azokat a dolgokat, amin éppen ténykedek… persze ha valakit érdekel egyáltalán.

Így az érdeklődő hobbisták előtt nem zárom el a dolgaimat, akit meg nem érdekelnek, azt meg nem terhelem feleslegesen. Ez így ebben a formában leheletgyenge filterként is funkcionál. További szűrőként terveim szerint egy minimális akadályt is gördítek az érdeklődők felé, mely könnyűszerrel leküzdhető, de arra jó, hogy jelképezze azt, hogy az információ megszerzése nem jog, hanem lehetőség, ill. melyek megszerzésének érdekében tenni is kell valamit.

Azt is látom, hogy az utóbbi időben kicsit túlsúlyba kerültek a madárpókok rendszertanát érintő témakörök. Ezek a hobbisták egy részének nem érdekfeszítő, ill. nem életbevágó információk. Természetesen a jövőt tekintve nem lesz ennyire nehezen emészthető a line-up, mert szándékomban áll kitérni sok egyéb más témára is.

Körülbelül ezek a témák vannak tervbe véve a következő hónapokat illetően madárpókügyileg:

-Tapasztalataim a diszkinetikus szindrómával kapcsolatban. Ismertetem a nálam felfedezett problémaokozó körülményt, amelynek kiiktatásával 0-ra redukáltam az eset számot.

-Így etetek én. Bevált etetési szisztémám ismertetése két fejezetben.

-Regenerálódás. Korábban siler oldalán megtalálható volt, most újra leporolom.

-Kedvenc témám:) a fejlődési stádiumok. Két terminológia ismertetése. Azért, hogy ne nimfázzatok összevissza:)

-Fánlakó madárpókok elhelyezése bébikorban.

- Sokan érdeklődtek a Csirkepókról. Megnézzük ki is ő és, hogy hol lakik.

-Ivarmeghatározás. Régóta dolgozom egy olyan ivarmeghatározásról szóló íráson, mely teljes képet ad a madárpókok eddig ismert ivari elkülönítésének mikéntjeiről.

-Lehet, hogy felborítjuk kicsit a Grammostola témát is, hogy ezekután mégnagyobb legyen a káosz a fejekben a börzén árult pókokkal kapcsolatban.

-Ha úgy jönnek össze a dolgok (anyagilag:) ), építünk (profi üveges segítségével) és berendezünk terráriumokat eltérő életmódú madárpókok igényei szerint, majd elmegyünk egy profi asztaloshoz és építünk egy profi bútorzatot, melyel berendezünk egy madárpókos szobát.

-Siler egy magyar nyelvű részletes anatómiai ismertetőn is dolgozik. Folyamatosan készül egy magyar-angol angol magyar szótár melyet valamelyik szótárprogrammal kompatibilissé szeretnénk tenni (siler kiegészítése).

+ még ami időközben jön (egyéb hírek, fotók..stb.). Lehetőségeimtől függően kívánságokat is megpróbálok teljesíteni (ha lesznek).

Eressz Úz Bence Eresus-om elmenne

A következő cikk Kovács Gábor fordítása (aki jelenleg az adott témával a bikapókokkal foglalkozik). A bejegyzés megértése valóban komoly ismeretanyagot tételez fel. Amennyiben valamelyik szót nem érted, ne szégyelld kérdezzd meg mit jelent én meg beírom :D)

Jörgen Lissner képei: Eresus sandaliatus



Eresus cinnaberinus (a hím Samu Ferenc képe).




Ismeretlen bikapókfaj

Az Eresus cinnaberinus (Araneae: Eresidae) színváltozatainak egy vélt fajátmenet során feltárt populáció története.

J. Johannesen & M. Veith (2001): Population history of Eresus cinnaberinus (Araneae: Eresidae) colour variants at a putative species transition. Heredity (87): 114-124).

Összefoglaló:

Az Eresus cinnaberinus két színvariánsa között lezajlott egykori és jelenkori génáramlás jellemzéséről szóló tanulmányunk elkészítéséhez olyan összehasonlító genetikai és filogenetikai analíziseket használtunk, melyek segítségével a variánsok Észak-, és Közép-európai elterjedési mintázatát megmagyarázhatjuk. E színvariánsokat újabban két külön fajként (E. cinnaberinus és E. sandaliatus) jegyzik, melyek közül az utóbb említett faj Dániában és Bajorországban mintegy izoláltan fordul elő.

Így az bikapókok elterjedésének magyarázata kettős problémát vet fel: (i) a populáció-faj átmenetet illetően a fajfogalom határainak tisztázása, és (ii) a jégkorszakot követően benépesített területen tapasztalható szórványos elterjedés magyarázata. A kombinált allozym (elektromos térben azonosan viselkedő, azonos vándorlási tulajdonságokat mutató genetikai markerek – a fordító megjegyzése) és a mitokondriális DNS adatok alapján felvetődik, hogy az E. sandaliatus Bajorországot és Dániát illetően szétvált elterjedése introgresszió (magyarázatért kattints a szóra) által történt, mely során az E. cinnaberinus az E. sandaliatus elterjedési területébe nyomulva, a genetikailag független fajok esetében ismert kompetitív kizárással ellentétben inkább E. cinnaberinus fenotípust alakított ki.

Bár az introgresszió az E. sandaliatus mtDNS parafiliájának (egy közös ős nem összes egyede alkot egy csoportot) megfelelően zajlott, azonban az E. cinnaberinus parafiliája kívül esik a lehetséges introgressziós zónában kapcsolatba került származási vonalak kiválogatódásán. Ugyan az allozymok a mtDNS-hez képest jobban felfedik a lokális és fennálló génáramlási folyamatokat, azonban az elkülönült populáció szerkezet miatt az egykori génáramlás, és a jégkorszakot követő kolonizáció sebességére vonatkozó következtetések levonásában az allozymoknak csak korlátozott szerepük lehet. A mitokondriális DNS eloszlás azt mutatja, hogy Észak-Európában a jégkorszakot követő benépesülés gyorsan, különféle forrás-populációkból származóan, több hullámban történhetett.

A végére egy érdekes bikapók gif, szintén samutól van:

MADÁRPÓK A címlapon

Kaptam a fülest és rögvest meg is csekkoltam:

Címe:

ROGERIO BERTANI, CAROLINE SAYURI FUKUSHIMA & PEDRO ISMAEL DA SILVA JUNIOR, Two new species of Pamphobeteus Pocock 1901 (Araneae: Mygalomorphae: Theraphosidae) from Brazil, with a new type of stridulatory organ. Zootaxa 1826: 45-58 (21 Jul. 2008)

Fince - azt hiszem egyetérthetünk benne, hogy ő a legalkalmasabb jelölt - vállalta a fordítást.

Közben RAPTOR fordítását is elkezdtük feldolgozni, meg Zolee fordítását is. Napi 1 HSZT-es tempóra visszalépünk azért.

--------------------------------

Mint "legalkalmasabb jelölt" itt is lennék az összefoglalás fordításával. Igazán jó kis anyag, megszokott színvonallal az öreg Bertanitól:

Két új Pamphobeteus faj lett leírva Brazíliából. A Pamphobeteus crassifemur sp. n. és a Pamphobeteus grandis sp. n. .

Továbbá a Pamphobeteus nigricolort megtalálták Brazíliában is, mely korábban Kolumbiából lett leírva, viszont a faj Ecuadori és Bolíviai előfordulása megkérdőjelezhető.

A Pamphobeteus crassifemur sp. n. esetében a III. és IV. járólábakról egy új hangadó szervet írtak le. A szerv tüskeszerű szőrökből áll. A hangadás akkor jön létre, amikor a pók a III. és IV. járólábát mozgatja, és néha, amikor szórja a csalánszőreit.

Új cikk

Új "cikkem" került a megjelenése közelébe. Hozzá kell tennem hogy magam csak a pókok határozását végeztem el, a gyűjtés-analízis-cikkírást a szerzők sorrendjének megfelelő intezítással a többiek végezték. Mindeensetre innen is köszönet amiért a nevemet odatették.

Maga cikk angol nyelvű, de ugyanennek a témának a magyar nyelvű könyvfejezete itt olvasható, nem teszek be ide egy részletet sem, mert egyben érdemes megnézni, van benne "így gyűjtünk pókokat rész is". Csendben jegyezem meg, hogy az adott cikkhez meghatározott pókok között volt egy új faj is a Talavera aperta.

Megtaláltam egy régi posztert, amit szintén Batáry Péter pptzett meg én csak a képeket és a pókokhoz az infót adtam. :D Katta a képre az eredeti méretért.

Ordfííccsa, hogy fordíccsa

Egészen más apropóból a Zootaxa oldalára vetemültem és ott a következő ennyire friss (16 Jul. 2008) cikkre leltem elvetemülten.

A sztorihoz és a récens történésekhez apró adalék, hogy életem első igazi munkáját, és nagy újsághoz írt cikkét pont az itt szerző, ott lektorkodó Bond, Jason Bond, úgy elpicsázta és olyan primkó módon ami még a legvadabb sileres évekétől is fényévekkel van beljebb...

Azóta az adott témából nem írtam cikket, de sokat jártam utána... azóta töknyilvánvaló, hogy egy nagy rakat szart sikerült kierölködnöm magamból. Utólag belegondolva igaza volt a csókának elég vastagon... ettől még nem esett jobban a pofon, sőt nagyon szarul esett, viszont ettől meg nem volt kevésbé jogos. Szumma szummárum amit akkor megtanultam a saját (orca környékén vastag) bőrömön, hogy a lelki, hiszti, picsogás, felháborodás, rosszulesés akkor van amikor észérv nincs, különben az ember azt venné elő. (nem én vagyok az ördög, csak a magyar hangja).

Nah jól kilelkiztem magam, íme a bevezető melynek magyar fordítása az érdeklődők számára a cikkelküldést vonja maga után.

AMY K. STOCKMAN AND JASON E. BOND

A taxonomic review of the trapdoor spider genus Promyrmekiaphila Schenkel (Araneae, Mygalomorphae, Cyrtaucheniidae, Euctenizinae)

Zootaxa 1823: 25–41 (2008)
Introduction
Promyrmekiaphila is one of nine genera that compose the cyrtaucheniid subfamily Euctenizinae (Bond & Hedin 2006). Members of the genus are easily distinguished from all other euctenizines on the basis of a unique abdominal coloration pattern, comprising a set of dusky chevrons (Fig. 1). Originally described as monotypic by Schenkel (1950) the genus has expanded slowly to accommodate taxa originally placed in other euctenizine genera (sc., Actinoxia Simon 1891 and Aptostichus Simon 1891); otherwise, the genus has remained in relative obscurity and has never been formally revised despite its prevalence throughout Central and Northern California (Figs 4–6). The exact phylogenetic position and familial level placement of Promyrmekiaphila remains somewhat problematic. Originally placed in the family Ctenizidae, the genus was transferred to Cyrtaucheniidae, along with a number of other genera, by Raven (1985). Subsequent evaluations
of mygalomorph phylogeny, while supporting the monophyly of North American euctenizines, all into question the validity of Cyrtaucheniidae (Goloboff 1993, Bond & Opell 2002, Bond & Hedin 2006, Hedin & Bond 2006). Phylogenetic placement within euctenizines, likewise, has been difficult to resolve. Bond & Opell (2002) considered Promyrmekiaphila species to be sister to the remaining California euctenizines, composing the “California Clade”. Alternatively, it appears that Promyrmekiaphila is the likely sister group to the Euctenizoids (Eucteniza Ausserer 1875, Entychides Simon 1888, and Neoapachella Bond & Opell 2002; see Bond & Hedin 2006), a clade comprising genera distributed east of California (Arizona, New Mexico, and Texas). At the onset of this revision the genus comprised three nominal species: P. clathrata (Simon 1891), P. gertschi Schenkel 1950, and P. zebra (Chamberlin & Ivie 1935). Bond and Opell (2002) suggested that the two most recently described species were likely synonyms of P. clathrata. Herein we formally recognize P. clathrata as the senior synonym of both P. zebra and P. gertschi and describe one new species, P. winnemem, corresponding to a morphologically distinct species from further north.

ECA24 - Fotópályázat

(1) The deadline for the photo competition has been extended until the 24th of July. The best 3 photos will be awarded attractive prices sponsored by the Arachnologische Gesellschaft. If you haven't done so yet, please submit your photo to martin.schmidt@zos.unibe.ch (as attachment) or to Dr. Martin Schmidt, Zoological Institute, Baltzerstrasse 6, CH 3012 Bern (on CD). Only one photo per participant will be accepted and each photo needs a legend (word file, not longer than 200 characters). The copyright holder accepts photo publication on the conference webpage.
Arra gondoltam, hogy
ezzel a képpel

esetleg ezzel

esetleg ezzel

esetleg ezzel a képpel neveznék.

Szeretitek melyikkel? Kinek melyik tetszik jobban?

Végszóként néhány gondolat

…mivel úgyláttam, néhány felhasználóban maradtak kérdések, aztán ígérem már nem ejtek több szót tegnapi történtekről, melyek az Arachnida fórumon estek. Mindegy, mert most értelmes dolgokról szóló bejegyzést nincs kedvem létrehozni, ezért gyártok némi olvasnivalót:).

Nos, az elején mindjárt érdemes megjegyezni, hogy nem húztam fel magam, nem üldözött el senki. Ez nem ilyen dene-deigen-dene-najólvan akkor nem, húzzuk-eresztjük ovistyle.

Döntésem egyszerű, racionális alapokon nyugszik. Van erre egy szép magyar mondás: Nem erőszak a disznótor. Szerintem felesleges is magyarázni, de hátha valaki ez mögé is mást gondol, mint amit mondani szerettem volna. Tehát: én nem fogok olyasmit ráerőszakolni másra, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozik. Nem küldetésem, az, hogy az átlag hobbipókos itthon elérjen egy bizonyos színvonalat (bár mostanában kacérkodtam olyan gondolattal, hogyhát végülis miért ne…de aztán gyorsan elvetettem, látva a körülményeket). Nekem megfelel ez a színvonal(talanság) is (már úgyis megszoktam) ami a hazai hobbistákat jellemzi. Mehetnek a dolgok botzoli szinten, ettől úgy érzem nem én leszek kevesebb ill. az ilyen tevékenységekre fordított időmet tudom más egyéb elfoglaltságra is fordítani.

Az meglehet, hogy néha a mondandómat esetleg néhányan sértőnek találták, bár úgy emlékszem nem nagyon sikítottam le senkinek a haját (nem is stílusom igazán). Talán az a szegény srác érezhette kicsit durvának a hsz-emet, aki Csupaszpókkal kínálta meg a madárpókját. Akkor sem neki szólt a dolog, hanem a marhaságnak, melynek nem sikerült idejekorán gátat vetni, így rövidesen meg is volt a práblem (legalább a dolog happy enddel végződött, mivel járhatott volna szarabbul is).

Azt is hozzá kell tenni, hogy a hsz-eim zöme kutyafuttában íródott. Félseggel a gép előtt, gyorsan végigszaladva a fontos dolgokon…aztán Arachnida hsz – nane…gyors hozzászólás a lényegre koncentrálva, aztán rohanás tovább a dolgomra (általában viszontválaszra nem futotta már). Ilyenkor nehéz díszítősorokat írni a hozzászólás elé és mögé + elnézést kérni, azért, hogy létezem.

Viszont ehhez kapcsolódik, hogy ezek az információk, amiket adott esetben megosztottam (még ha ó fájdalom, tárgyilagos hangnemben is – bárcsak valaki hozzám vágta volna a Smith féle madárpókhatározót tárgyilagosan), nem a hátsó kertben teremnek csak úgy a zöldbab mellett. Ezek évek tapasztalata /rengeteg utánnajárás / jelentős anyagi ráfordítás, majd a szakirodalom fordításával eltöltött jónéhány órácska árán kerülnek a felhasználók asztalára. Csak érdekességképpen mondom el, hogy több külföldi országban sok információhoz, fizetős fórumra kell keményen benyomni a zsugát. Itt meg könyörögni kell, hogy ugyan valaki olvassa már el a leírtakat.

Egyébként érdemes egy gyors visszatekintést végezni abból, hogy hogyan is alakult ki ez a szituáció, mely a személyemet érintette. Saját szemszögemből természetesen. Elképzelhető, hogy más nem így látta. Az is lehet, hogy eljön az a pillanat, amikor a szereplők be fogják látni, hogy nemkicsit ciki a szitu, csak akkor, abban a pillanatban nem rendelkeztek azokkal az információkkal, melyekkel később igen….ki tudja.

A dolog azzal kezdődött, hogy bátorkodtam megjegyezni, hogy a Georgio nevű user által idézett Krehenwinkel – Maerklin – Kroes könyvben található tartási információk ill. az Arachnidán szintén fajleírásnak hívott megfigyelések és tartási információk félreértésre adhatnak okot, mivel fajleírás zootaxonómiai munka - Egy faj rendszertani leírása és a típuspéldány(ok) kijelölése (hogy kérdéses esetben később az állat kikölcsönözhető legyen és össze lehessen hasonlítani pl. Kahlenberg által árult állattal).

Erre jött az a válasz, Georgiotól: „és nekünk pontosan erre van szükségünk”. Mármint a tartási információkra.

Namost itt áljunk meg egy pillanatra, mert erre már nem tértem ki tegnap. Ez nekem inkább tűnik dacos válasznak. Azt, hogy ezt egy korábbi vélt vagy valós sérelem okozta e azt nem tudom, de semmi köze nincs a tárgyhoz. Ettől függetlenül a fajleírás még mindig egy faj rendszertani leírását jelenti. Itt én nem kérdeztem olyat, hogy kinek mire van szüksége.

A „tartalomtól függetlenült” meg azért tettem zárójelbe, mert még csak sugalmazni sem szerettem volna olyasmit, hogy én degradálóan tekintek az egyes hobbisták megfigyeléseire az általuk leírt tartási információkra majd a rendszertani munkákat ezek fölé emelni. Két különböző dolog, még akkor is, ha a tartási információk sokszor veszik alapul a rendszertani leírásokban található információkat.

Ezért is linkeltem be egy fajleírást, mint példát, hogy lássátok miről beszélek (azért pont ezt, mert ez a leírások között is etalon, kéznél volt és az internetről is szabadon elérhető). Ezzel én nem azt mondtam, hogy ezen a szinten kellene nyomni, mint Raven:) (a világon nem sokan nyomják azon a szinten, mint ő, akit nyugodtan lehet nevezni a madárpóktaxonómia Hari Seldonjának), hanem, mint példát a fajleírásra. Ebből aztán mindenki a saját tudásszintjének megfelelő konzekvenciát vonta le.:) Nyilvánvaló, hogy egy átlag hobbistát (főleg az elején) inkább a tartási információk érdeklik.

Spidermoda nevű user pl. ki is ragadott egy részletet a munkából:

Scopula: entire, dense on tarsi I and metatarsi I–II; on tarsi II entire but with long emergent hairs in central zone, not dividing scopula; on metatarsi III for ca. 0.8–9 of length, but with uniformly distributed (i.e., not a dividing line) long emergent hairs; on tarsi III entire but with long emergent hairs in central zone but not dividing scopula. For ca. 0.75 length of metatarsi IV, divided by setal band 3–4 wide; on tarsi IV divided by long fawn brown hairs in band 4–7 wide. Dividing hairs on tarsi composed of uniformly fimbriate brush with spine-like apex tipped with small sphere (Fig. 29, inset). No scopula on proventral tibiae I–II.

Senki nem erőszakoskodott azért, hogy ez valakit is érdekeljen ( érdekelje az ázsiai -ausztráliai madárpókfajokat rendszerező kutatókat). Főleg így, hogy a Coremiocnemis tropix holotípus nőstényének leírásából üptre kikapunk egy bekezdést, aminek se füle se farka.

Nyilvánvalóan ennek a szövegnek az értelmezéséhez ismerni kell a madárpókok anatómiáját részletesen, ill. az egyes határozókulcsok felépítésének jellegzetességeit. Jelen esetben ez a talpecset, ami elsődleges határozókulcsnak számít a Theraphosidae családnál.

Gyorsba lefordítva a fenti szöveg így néz ki:

Talpkefe: az I. járóláb végízein és az I- II. láb másodvégízén sűrű és teljes . A II. járóláb másodvégízén teljes, nem osztott, de a középső zónában hosszú szőrökkel. A III. láb másodvégízén 0.8-9mm hosszan hosszú szőrzettel osztott (azaz nem vonallal). A III. láb végízén a talpecset teljes, de nem osztott, középső zónájában hosszú szőrökkel. A IV. láb másodvégízét 0.75 mmm hosszan 3-4 mm vastag szőrsáv választja ketté. A IV. láb végízét 4-7mm szélességben hosszú barna szőrsáv választja ketté. A végízen levő osztószőrök egységes kefeszerű szőrök, tüskeszerű végződéssel, a végződésükön kis gömbbel. Nincs talpecset az I-II lábszár elülső részének alsó felületén.

Ez megint annyiban lehet érdekes, hogy világosan látható alkalmasint mi kell egy madárpók meghatározásához ill. bemutassa, hogy milyen szánalmasan nevetséges dolog képről madárpókot határozni.

Namindegy nagyjából ennyi jutott eszembe arról, ami az Arachnida nevű eldugott galaxisban történt. Végülis a kutyát nem érdekli...

HONLAP UPDÉT

Bár nem teljesen az amit Deimos-nak ígértem mintegy laza másfél hónappal ezelőtt, de ló end szamár alapon érdeklődők figyelmébe ajánlanám a honlapom új részét a Kutatási érdeklődési kör-rel foglalkozót. Ez mellesleg elérhető az ABOUT ME szekcióból (tekintve, hogy az irányomba érdeklődést mutatóknak készült ez és érdeklődők szinte kizárólagosan angolul érdeklődnek, nemhiszem, hogy lesz magyar verzió. Ez szinte azért is biztos és ez nem nagyképűség, aki nem érti meg angolul az valószínű nem értené magyarul sem.)

Bármiféle kritikai észrevételt köszönettel veszek. Tekintve hogy szeretném HIBAMENTESÍTENI az oldalt az elgépelési linknemműködési, elvi, stb hibák észrevételétmegköszönöm, de egyéb véleményt is szívesen veszek.

Képek szó nélkül :D

Szorult helyzet


Hogna radiata - Réti farkaspók




Dolomedes plantarius - Parti vidrapók

Mai magyarázkodás + komoly dolgok

Voltam olyan sötétlófejedelme, hogy a terrariumhura feladott apróhírdetésemben sikerült elfirkálnom a Chilobrachyst "Chylobrachysra".Ehun ee.. Ehh...



Sebaj, a szakbarbárság ilyen szintű kibontakozása után pillázzuk meg inkább azt, hogy mit csinálnak a profik:

Nos, Richard C. Gallon a Britek fiatal/nagyon tehetséges Arachnológusa nem lopja a napot. Ezt mívelte a közelmúltban:

Újra lett vizsgálva a Harpactirella flavipilosa Lawrence, 1936 holotípusa, mely az eredeti leírás szerint nőstény, de kiderült, hogy valójában egy növendék hím és Junior szinonímája a Pterinochilus lugardinak Pocock ,1900.

Angolából le lett írva a Pterinochilus cryptus sp. n.

A Pterinochilus leetzi Schmidt, 2002 a Pterinochilus murinus Pocock, 1897 junior szinonímája.

A Ceratogyrus bechuanicus Purcell, 1902 a Ceratogyrus darlingi Pocock,1897 junior szinonímája.

Az Avicuscodra génusz Strand, 1908 , melynek a Chaetopelma Ausserer, 1871 génusz a szenior szinonímája volt, el lett mozdítva az Avicularia Lamarck,1818 génuszba, melynek junior szinonímája lett.

Az Egyiptomi típuslelőhellyel feltüntetett Avicuscodra arabica Strand, 1908 hibás.

A Heteroscodra pachypoda (Strand,1908) visszatért a Stromatopelma Karsch,1881 génuszba.

Gallon, R. C. 2008. On some poorly known African Harpactirinae, with notes on Avicuscodra arabica Strand, 1908 and Scodra pachypoda Strand, 1908 (Araneae, Theraphosidae). Bulletin of the British Arachnological Society, 14 (5): 232–246.

Richard munka közben (fotó: Michael Jacobi):

Hall of Fames 2: Wladislao Kulczynski

Halihó, tegnap óta ülök, nem az íráson, a budin. Ennyit a tervekről, határidőkről és mentségekről.
Kovács Gábor, illetve egész pontosan Ramska Lívia érdeme, hogy ehhez itt most ti is hozzájuthattok. Kulczynski madárpókokon belül Selenocosmia-ban ütött nagyot, de szinte minden egyéb pókcsaládban írt le néhány fajt...

Aki Kulczynski haláláról tudna biztosat azt megköszönném. Nekem csak szájhagyomány útján terjedő infóm van amit nem szívesen használnék.

Wladyslaw Kulczynski
(1854 - 1919)

A világ egyik legkiválóbb pókásza, Wladyslaw (Jan) Kulczynski 1854. március 27-én, Krakkóban született.

1865-ben, 11 éves korában beíratták a Jagiello Egyetem égisze alatt működő Nowodworski (Szent Anna) gimnáziumba, mely abban az időben az egyik legjobb középiskolának számított egész Lengyelországban. Tanárai voltak többek között Wincenty Jablonski biológus, a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának elnöke, és Dr. Eugéniusz Janota, némettanár, aki később a lembergi Jan Kazimierz Egyetem professzora lett, lelkes természettudósként és állatvédőként Maksymilian Nowickivel együtt kezdeményezte a Tátra természeti értékeinek védelmét.
Az első gimnáziumi évben Kulczynski a fiatal és tehetséges természettudós, Dr. Jan Jachna keze alá került. Wladyslaw rengeteget tanult tőle, sokat kirándultak Krakkó környékére és Michowski Manocicébe. A kis Kulczynski ekkor kezdett a természet, s talán ugyanekkor kezdett a pókok iránt is érdeklődni. Wladyslaw Kulczynski már ekkor ismerte Maksymilian Nowickit, aki 1863-ban kapta meg a Jagiello Egyetem Zoológiai Tanszékét. A Zoológiai Tanszék dolgozószobájában gyakori "vendég" volt az ifjú Wladyslaw is, kinek munkájára mindig igényt tartottak. Nowicki professzor kézzel írt jegyzeteiben olvashatjuk: " fáradhatatlanul törekedtem a múzeum végleges rendbehozatalára és a leltár elvégzésére, hogy 1870 előtt mindez elkészülhessen. Görnyedve ültem az asztal fölött és a téli szünet kezdete óta egészen karácsonyig egyfolytában dolgoztam. Közel egy hónapon át segítséget kaptam Kulczynski gimnazistától, aki kitűnő munkaerő, mindent rá lehetett bízni". Kulczynski ekkor mindössze 16 éves volt...
Kulczynski életrajzában erről az időszakról a következőt írja: "Ekkor kezdtem zoológiai rendszertannal foglalkozni, többek között a Jagiello Egyetem Zoológiai dolgozószobájában, prof. Dr. M. Nowicki felügyelete alatt". Hallatlan érdeklődésének és a néhány éven át tartó gyűjtőmunka eredményének köszönhetően Kulczynski már 1872-ben, 17 éves korában közreadta első tudományos munkáját. Nowicki professzor bíztatására a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának jelentésében elkészítette a Krakkó környékén fellelt 85 pókfaj listáját, illetve azok leírását. A kezdő gimnazista már ekkor hatalmas arachnológiai ismerettel rendelkezett, hiszen Maksymilian Nowicki Wladyslaw Zontaknak, a Lembergi Természettudományi Múzeum munkatársának a következőt írta róla: "a pókok láttára Kulczynskinak felcsillant a szeme". Wajgl, aki Krakkóban járt, s lenézte Wladyslawot, már előzetesen determinálta a gyűjteményi példányokat. Kulczynski ezen munka eredményét erősen megkérdőjelezte. Nowicki így folytatta: "Wladyslaw alig tekintett az üvegekre, arcán ironikus mosoly volt látható, majd ezt mondta: összepepecselte" (részlet egy 1872. október 29-én kelt levélből).
Kulczynski a középiskolát 1873-ban kitüntetéssel végezte el, majd bejutott a Jagiello Egyetem Bölcsészkarára. Ebben az évben jelent meg második munkája, mely Coleopterákkal (bogarakkal) foglalkozott. A dolgozat a Fiziografikus Bizottság jelentésében látott napvilágot. Egyetemi pályafutása alatt főképp zoológiát hallgatott, emellett azonban botanikát és geológiát is, mely tudományterületeken szerzett ismereteit a későbbiekben kitűnően kamatoztatta.
Még az egyetemi évek kezdetén, 1875-ben ellátogatott a Tátrába, s ettől kezdve e vidék élete végéig megbabonázta, ezért erről a területről szóló különféle tanulmányokat (köztük turisztikai-, és társadalmi vizsgálatokat is) készített. Az arachnológia mellett a Tátra lett élete második nagy szenvedélye. Wladyslaw alapító tagja volt Tátrai Társaságnak, érdemeit különféle kitüntetések adományozásával ismerték el.

Kulczynski egyetemista korában adta ki harmadik tudományos munkáját, mely méltó folytatását jelenti első közleményének. Egyetemi tanulmányait 23 éves korában, 1877-ben fejezte be. Ezt követően egykori iskolájában, a Szent Anna Gimnáziumban kezdett oktatni. Kétéves szakmai gyakorlatot követően, 1879 decemberében Wladyslaw tanári vizsgát tett. Úgy tűnik, hogy abban az időben szűkös anyagi helyzetbe került, mivel mellékállásban a lembergi Dzieduszycki Múzeum gyűjteményi példányainak cimkézését és rendezgetését látta el. M. Nowicki 1872 október 29-én így ír Zontaknak: "...A pókok után csigákat és kagylókat is kérek, hogy Kulczynskit tovább foglalkoztathassam". Nowicki mindig szívesen látta Kulczynskit, de Wladyslawnak - ettől eltekintve - igazából nem volt sok (egyéb) munkalehetősége. Nowicki erről így ír: "Kulczynski saját utat választott, mellettem maradva azonban helyzete kilátástalan volt".
Wladyslaw Kulczynski 1880-ban tanársegéd, majd 1881-ben tanár lett. A tanári vizsgára barátjával, B. Kotulával közösen készült, s hogy mennyire sikeresen, azt ifj. prof. Stanislaw Smereczynski visszaemlékezéséből tudjuk: vizsgaidőszakuk végére W. Kulczynski és B. Kotula összesen 30.000 (!) állat és növény tudományos nevét ismerte. Magáról a vizsgáról prof. J. Rostafinski feljegyzése maradt ránk: "Alig fejezte be négyéves egyetemi tanulmányait, máris a tanári vizsgára készült. Túlzás nélkül állíthatom, hogy sokszáz egyetemet végzett természettudós sem vizsgázott olyan kiválóan, mint Kulczynski. Ő valóban rendkívüli volt. Valaki egyszer azt mondta, hogy a professzor is ember, akinek mindig más lehet a véleménye. Más a véleménye egy esetleges vitában, s más a véleménye egy vizsga alkalmával. Természetesen, mint mindenben, ebben is van némi igazság. Többek között egyes definíciók túlzott megszokása, illetve rögzülése, valamint a kérdések előadása közbeni pontos rend betartása teszi azt, hogy sok professzorról mendemondák keringenek. De tekintsünk el a pedantériától, hiszen minden vizsgán van valami pontatlanság, mely az egyes kérdésekre adott válaszokból derül ki, s melyeket helyesbíteni kell. Idestova fél évszázada tanítok és vizsgáztatok, ám ezidő alatt csak egyszer, egyetlen egyszer, - pontosan Wladyslaw vizsgáján - hallgattam és hallgattam, mivel nem kellett beleszólnom a válaszokba...Ezzel kollégáim is hasonlóképp voltak. Ahogy ezt a vizsgáját is, Kulczynski ugyanolyan lelkiismeretesen, és hallatlan szorgalommal végzett minden egyéb feladatot, vagy elfoglaltságot egész életén át".
Noha 1889 és 1890 között Kulczynski kizárólag arachnológiával foglalkozott, súlyosan beteg barátja, Boleslaw Kotula "A tölcséres növények tátrai elterjedése" c. művét barátja helyett ő fejezte be, s ő is adta ki. Evvel barátját a lengyel tudományban mintegy halhatatlanná tette, elérve azt, hogy ezután a legjobb lengyel botanikusok között említsék őt...
A két tudós barátságának Kotula korai és tragikus halála vetett véget, 1898-ban. (Kulczynski erről az 1898-ban, latinul megjelent "carrisimi amici mei prof. Boleslaw Kotula debeo symbola ad faunam" c. munkájában ír). Kulczynski fajleírásaiban két újonnan leírt pókfajt Kotula után nevezett el (kotulai): az Oxyptila (1898) és Leptyphantes (1905) nemek esetében.

1883-ban a Szent Jacek Gimnázimba ment tanítani, mert korábbi iskolájába bátyját, Leont nevezték ki igazgatónak. Kulczynski mindig kedvet érzett és mindig időt szakított ezernyi egyéb ügy elintézésére, beleértve azon tudóstársainak nyújtott segítségét is, akik Krakkón kívül dolgoztak. Többek között foglalkozott Stefan Stobiecki kitűnő fiziografikus mérnök ügyesbajos dolgaival is. (Stobiecki olyan értékes pókfajokat gyűjtött Kulczynskinak, melyek azután egy 1881-ben megjelent tudományos munka alapját képezték). Stobieckit egyébként sok ügy láncolta Krakkóhoz, s ebben tanácsadója, Wladyslaw közbenjárását élvezte. Néhány 1881 és 1890 között született levélből tudjuk, hogy Kulczynski több, Stobiecki által írt munka kiadásán fáradozott, munkát talált Stobiecki apjának, valamint folyamatosan tudósította Stefant testvérei tanulmányi előmenetelükről, s tanácsokat adott, hol lehet az iskolaszezonban albérletet találni. Néhány évvel később pedig Stanislaw Zareczny geológust karolta fel.

A családi feljegyzésekből tudjuk, hogy Kulczynski hegedülni is szeretett, abszolút hallása volt. Emellett a színjátszás is érdekelte, kisfiúként statisztaként játszott.

Az iskolai tanításon felül tudományos munkássága is egyre inkább kiteljesedett, melynek tetőpontját Magyarország pókfaunájának dr. Chyzer Kornéllal közösen készített feldolgozása jelentette. (Dr. Chyzer Kornél (1836-1909) magyar származású orvos, mellesleg arachnológus, aki Magyarország pókfaunájáról elsőként 1892-ben értekezett, többi művét Kulczynskivel közösen adta ki. Kettejük együttműködése 1884-ben kezdődött és Chyzer haláláig tartott, mivel Kulczynski minden évben Magyarországra látogatott. Chyzer évről évre egyre szorosabb együttműködést mutatott a Tátrai Társasággal, 1904-től vezetőségi tag, több különböző poszt várományosa, később pedig ezekben a tisztségekben tevékenykedett tovább).

Wladyslaw Kulczynski fantasztikus tudós volt. Legjobban a Tátrát ismerte és szerette, az Alpokba is csak egy egészen rövid időre látogatott el. (Ezen az 1886-ban végzett túrán Kotulával közösen mintegy 10 napon át egyfolytában csak pókokat gyűjtöttek). Ezen kívül egész életében csak Magyarországra, az északi tenger, illetve az Adria partjára, valamint Sziléziába látogatott el. Rövid kiruccanásaival nem akarta „igazi szerelmét”, a Tátrát sokáig „magára hagyni”. Minden vakációját a szeretett hegyvidéken töltötte, míg az év fennmaradó részében Krakkóban élt és dolgozott. 1877-től kezdődő aktív pályafutását a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának tagjaként töltötte, 1882-ben titkár, 1894-től a zoológiai szekció elnöke lett, nyugdíjazását követően pedig 1910-től haláláig múzeumörként tevékenykedett tovább.
1884-ben tagja lett a Bécsi Állat és Növénytani Társaságnak, majd 1905-ben a wiesbadeni Nassauski társaságnak. 40 éves korában a Lengyel Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1912-től rendes tagjává választották. Kulczynski részt vett a „Fiziografikus Bizottsági Jelentések” szerkesztési munkálataiban, segédkezett a kiadásban, valamint egész életében a lengyel állam és tudomány saját pókgyűjteményének fáradhatatlan bővítésével szerzett elévülhetetlen érdemeket. Nyilvános előadásokat tartott, így például egy korabeli krakkói hírlap cikket közölt egyik ilyen „akciójáról”: előadása „a férgek, melyek az emberben élnek” címet viselte.
Tudományos publikációit a következő kiadói felirattal látta el: „Sumptibus Academiae Litterarum Apud Bibliopolam Societatis Librariae Polonicae” (Lengyel Kiadói Társaság).
Ebből is kitűnik, hogy Wladyslaw igazi hazafi volt. Mindezt műveiben többször is kinyilvánította.
______________________________________________________________________________
Forrás: Zbigniew Kawecki (1967). Wladyslaw Kulczynski (1854-1919). Institut Zoologiczny Polskiej Akademii Nauk, Memorabilia Zoologica 18., Wroclaw-Warszawa-Krakow Zaklad Narodowy Imenia Ossolinskich Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk. Fordította: Ramska Lívia 2004.
______________________________________________________________________________

Amellett, hogy Kulczynski sok fajt kutatott az akkor nem annyira elterjedt módon sokat rajzolt. Rajzai minőségéről képet kaphattok az alanti kis összeállításból. Érdemes mai határozókkal összevetni a képeket. Katt a képekre az eredeti méretért.

Péntek, böjt vagy ijesmi

Ma péntek van, és Kulczynskiről kellett volna egy posztot kirakni, de ez holnapra marad (esik az eső utána pedig süt a nap, tehát nyűgös vagyok, mert a kávézót felújítják én pedig bár tudok kávét főzni ami a meleg, cukros és erős opciókból csak kettőt tartalmazó feketelevest tudok összehozni, a jó kávéhoz pedig három azaz három kell).

In progress jelentések: ez a 104dik bejegyzés, Spider 1986 a hétvégén átnézi a Loxoceles fordítását, én rendbeteszem a vidrapókfotóimat és úgy tűnik Raptor is beszáll egy érdekes dologgal nemsokára. Szal van téma bőven (aminek nagyon örülök... szívesen teszem ki ide mások munkáját is - egy kis pofozás és szakmai kontroll után - hiszen sokminden van az emberekben, csak meg kell tanulni ugy kipréselni hogy a gatya ne legyen vonalkódos :D).

Ma kicsit elszaladt velem az idő a ló és kis feszültségoldás-féleképpen egy laza vegyesfelvágottat, gyenge koktélt vagyis változatos dolgokat teszek ide, mivelhogy "varietas delectat" (nehogymá csak Fince irjon latinú').

Mindenki szépen kiballaghat a konyhába egy söré' egy cigijé' vagy amit szívesen iszik eszik és el lehet kezdeni olvasni a bejegyzést.

#1 Rövidfilm

Hozzá kell tennem, hogy perpill sok Dawkins-t olvasok, és ez radikalizált egy cseppet :D Egy filozófiai megnyilvánulásoktól mentes tömör, velős ugyanahogyvan átvehető jelmondatot szeretnék itt bemutatni a New Scientist volt szerkesztőjétől Richard Dawkins fogalmazásába (aki a kicsit darabos a stílusa "megdorgálásra" adta ezt a frappáns választ).

#2 Rövidhír

Megérkeztek az Archemorus és Neoarchemorus típusok, és valószínű, hogy a hétvégén sort kerítek a pókfonalak és azok elkészítéséhez szükséges morfológiai jellemzőkről szóló kicsit komolyabb de rövid posztra. A kerekháló törzsfejlődéséről szóló nagy nemzetközi téma is fejlődikalakul. Erről majd később újfenntcsak.

#3 Rövidhír rövidfilmmel

Mind Magyarországon, mind európaszerte, így Dániában is felbukkant az amerikai harlekinkatica mely úgy tűnik joggal kelt nagy riadalmat szerte az európai gazdák szívében. Az esetről készült, Merk Ottó, volt kollegám által írt HARLEKINKATICA (HARMONIA AXYRIDIS PALLAS) MAGYARORSZÁGON (COLEOPTERA: COCCINELLIDAE) cikket a címre kattintva olvashatjátok.

Nem fogok beszámolni mindenegyes új faunaelemről, de ezt a fajt szépen körbelőttem tegnap:

Mivel JAN kolléga aki aktívan segít mindenben TV-sztár lett érdemes megnézni őt is, hogyan produkálja magát a TV-seknek bemutatva hogyan is kell gyűjteni.

#4 Rémhír

Talán nem mindenki hallott a Miamiban garázdálkodó "öböl-mészárosról", de úgy tűnik Angliában is felütötte a fejét egy hasonló elvetemült ficere. Én egy ideig csak meredten bámultam a képernyőt... nézzétek végig a filmet. :D

#5 RövID

Az indexen felbukkant az egyik kedvenc - amúgy egyfajta kedvecként is tartható - ugrópókfajom, a mohos ugrópók (Marpissa muscosa), aki időt/kedvet érez az nyugodtan megoszthatja velük az infót (lejjebb a farkaspók, pedig egy Földipók, Trochosa sp. látható). A másik indexfórumon, mert ugye nekünk magyaréknak sosem elég egy dolog, mindenből kell kettő, egy szép Nuctenea hím (valamelyik a pár fajből ami lehet) vár rövID-re (a szóvicet tessék má' érteni), lejjebb pedig jessz a szongibongi :D Méglejjeb viszont, a párbeszéd NEM szongáriai cselőpókról, hanem pokoliról szól. Shortcut alapon a kép, lehet alulról sasolni a térdeket.

Gyanítom Leptopelis valamily terrarista körökben mozog (különben miért lenne békanickje) ha neadjúristen elolvasná és használná a FARKASPÓKOS infóösszelopástgyűjtést megtisztelne, köszönöm)

Ekletikában asszem ottvan ez a HSZ :DD.

Szólj hozzá/írj/lépj kapcsolatba csak néma ne maradj...

A venezuelai zöldpalack kék

Bejegyzés a Chromatopelma cyaneopubescens előhelyéről és az életmódjáról



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Statler and Waldorf: A mérges dajkapók

Már beszéltünk Fincével elég sokat arról, hogy a folytonos javítgatások, urbánus legendák és egyéb tévhitek, babonák elleni harcz során/előtt/alatt sokszor érezzük úgy magunkat mint Statler és Waldorf a két muppetzseni aki mindig csak fikázott a felső páholyból. Így ujabb cimkével lettünk gazdagabbak. Istenigazából a pelenkacserével ekvivalens lenne a dolog, némi subbás beütéssel. Ezt a témát nem ajánlom senkinek, mert "nem szeretem az ilyesmit", hanem kiakadok tőle, mint a budilánc.
Csak nem olyan könnyű visszafixálni. Az ok amiért ezt most mégis bevállalom, az nem az, hogy spider1986 volt "szíves" felhívni a figyelmem erre (addig sem az ő hülyeségein idegelem magam...), hanem mert fotografikus memóriámnak köszönhetően, egy kis csengettyű megszólalolt piciny fejemben valahol hátul valamelyik poros lebenyben: én ezvel a csajjal emailt váltottam vala.

Az enyhe szemöldökrángatózást, heveny dadogást és fékezett szájhabzást kiváltó amúgy itt kizárolagos széllessávosoknak elérhető menyiségben - és tipikusan tini myspaces módon -giccsekkel mozgó gifekkel agyonnyomott, telelökött blog egy régi és hálistennek sokszor elfeledett témát az örökzöld mérges dajkapókét hozza fel.

Most ne időzzünk azon különösebben hogy a 4 képből 3 a Tegenaria/Malthonica témakörbe vinne minket, mert rögtön jönne az agrestis/domestica méreg nem méreg témakör.

Hanem rögtön sassantsuk meg a dátumot. Az ember ilyenkor már reflexből visszateker a mailjában és valami véletlen folytán megtalálja azt a japánnak álcázott női emailküldővel folytatott csevelyt ami azért mondjuk úgy újabb adalékot ad az emberi naivitás témakörhöz.

feladó: Togro Togro

címzett: tszuts@gmail.com
dátum: 2007. július 13. 23:47

tárgy: pók

Szia! Nem tudom, hogy jó helyen járok-e, de én olyan embereket keresek akiket érdekelne egy Mérges Dajkapók sok helyen olvastam, hogy a gyűjtőket szokta érdekelni ez az kedves nyólclábú:) pókot igen, viszont gyűjtőt nem nagyon találtam de rábukkantam a honlapodra, és gondoltam Te talán tudsz nekem segíteni, hogy kivel is kéne beszélnem pókügyben:) Válaszodat várom, és előre is megköszönöm, még akkor is ha netán nem tudsz segíteni:) Üdv: Timi

---------------------------------------------------------------

Mit sem sejtve, mint egy barom válaszoltam vissza, hisz oly ritka hogy valaki aki segítséget kér tőlem, normális hangnemben teszi azt... előfordul, de nem az a jellemző (igen, olyan stílusban válaszolok amilyennek a levelet ítélem). Konkrétan a normális hangú emailre normálisan válaszolok. Íme:

Hali! Milyen irányú érdeklődésre gondolsz? Vagyis konkrétan mit szeretnél? Végülis énis gyűjtő vagyok... tehát mondjuk egy gyűjtőt már találtál. Más kérdés hogy biztos-e hogy "Mérges dajkapók"-od van? Most a halvány dajkapók (Cheiracanthium mildei) nek van szezonja, a Cheiracanthium punctorum szezonja csak most kezdődik.

---------------------------------------------------------------

Szeretném felhívni a figyelmet az egészséges kétkedésre a határozást illetően amiben úgy tűnik igazam lett :S csak még a családot is elnézte a leányzó. Újabb dolog miért NE határozzon olyan pókot aki csak 2 félét ismer. Aztán kibújt a szög a bizonyos zsákból:

Bocsi, eddig nem volt net-em. Mire is gondolok? Olvastam egy cikket róla itt: http://www.hirado.hu/cikk.php?id=135873 amiben irják, hogy a gyűjtők fizetnek érte... Talán sikerül:-) Biztos, hogy mérges dajkapók, bárha nagyon könnyen összetéveszthető akkor... de a pókom sárgászöldes színű a fenekén, inkáb sárgás, a fejtor rész pedig vörösses, csinált magának egy tölcsér formájú hálót, abban lakik, és marha mérges, ha a kaja megbirizgállja a házát.Marha nagy a kihajtható csáprágója, elég félelmetes kis dög Tavaly elött is fogtam eggyet. Majd egy másik megcsípte a férjem hasát, és azóta tartok tölle... Megpróbálok azért képet csinállni, de nem merem kiengedni az üvegből... Üdv: Timi

---------------------------------------------------------------

Itt szeretném leszögezni, hogy az emberek póktól való félelmén nem kívánok sem gúnyolódni sem kacagni, de azon cseppet elsomolyodnék, hogy valaki pénzt kérne egy mérges dajkapókért :D Az, hogy a "nagyobb példányok sokat érnek", és, hogy én ebből a hitéből őt egy hónappal a poszt megírása ELŐTT kiábrándítottam vala, ez nem zavarta az hülyeség terjesztésében, és igazából ez generálta ezt a posztot.

Másrészről a mérges dajkapók csípése NEM halálos, csak kellemetlen, zsibbadó égető érzést okoz. Más kérdés, hogy az emberek 99%-a szokta az ISMERETLEN eredetű ekcémától kezdve az elvakart pattanásig az összes kellemetlen baját a pókcsípésre kenni. Persze csípés alapján vannak akik határozni is tudnak...

És aztán mint mindig lehet menni a hozzászólások rovatra ami majdnem olyan mókás olvasnivaló mint a "Szex és szexualitás" a gyakorikerdesek.hu-n, hiszen az emberi hülyeség határtalan:

"Mi nem találtuk meg a pókot, csak a csípését...Jobban mondva az előző példány megvan, kirakta, de a másodiknak megint csak a szája nyomát látom. Azt tudnám, hogy mit eszik rajtunk. Anyunak 5-6nyílt seb van a lábán, tegnap hőemelkedése volt. Nekem csak feldagadt tenyérnyi részeken és iszonyatosan viszket. Szerinted mekkora részét járja be a lakásnak, mert ha nem nagyot, akkor többis van, az meg nem jó.Még mindíg nem vagyok benne biztos, hogy Dajkapókról van szó, de nagyon hasonlított az előző megfogott példány Joera. Viszont annak piros volt a háta, mintha a vérem lenne benne, de a Joe családja nem az a vámpír fajta tudtommal. Kívánj szerencsét, hogy megtaláljam, mert Anyu már csúnyán néz ki és féltem nagyon! Joenak pedig jó egészséget kívánok!"

és a hülyeségen persze az sem segít, ha hivatalosra vesszük a figurát, mintha orvosok lennénk...

"Én egy ilyen pókcsípés áldozata vagyok. Míg a kilyukadt , necrotikus seb 7 hete gyógyul, a nyirokmirigyem megduzzadt, gennyel telt meg és azonnal megoperáltak. most ennek a második felvágott nyirokmirigysebnek na gyógyulására várok. Horror story az egész. kérem írjon nekem ,akinek ilyen tapasztalata volt!" - több, mint valószínű, hogy csak az első mondat nem igaz...

Tehát: NE HIGYÜNK EL MINDENT AMIT A NETEN OLVASUNK. LEGTÖBBSZÖR A LEGJOBB ESETBEN IS CSAK TIPPEL VALAKI. Ha az adott leányzó nem lett volna olyan atombiztos magában, hanem elküldte volna a pókjáról készült képet, ha fajra nem is de génuszra megmondtam volna a dolgot.

Magyarországon jelenlegi ismereteink szerint NEM él az emberre (14 év és 40-50 kg testtömeg feletti) veszélyes pók. Kellemetlen csípéséről: a mérges dajkapók, a nagyobb zugpókok, a nagyobb farkaspókok és a búvárpók hírhedt. Dokumentált csípés orvosi és zoológus felügyelettel eleddig nem történt meg. Ezidáig az EGYETLEN hiteles dajkapókcsípésről Kerekes János számolt be, akit egy kifejlett nőstény mart meg midőn petéit is és a nőstényt is rejtő visszahajlított fűszálból készített rejtekhelyét vigyázatlanul bontotta fel. Émelygést érzett 5-6 órán keresztül illetve a megmart oldalán az alkarja elzsibbadt. Nem kell túlmisztifikálni a dolgot, meglehetősen hülyének bátornak kell lenni egy pókmarás összeszedéséhez. Én nem egy nem kettő pókot fogtam már meg kézzel, és még a szongáriai cselőpókoknak is gondot okoz az emberi bőr átszúrása (vagy az enyém túl vastag).

Magyarországon jelen ismereteink szerint legalább egy tucat ízeltlábú okozhat kínos ismeretlen eredetű bőrelváltozásokat. Ilyenek többek között a bolha, kullancs, fej és lapostetű, ágyi poloska, kullancslegyek, szúnyogok, böglyök, cseszlék, hogy csak néhány alapesetet említsek. Ezek az állatok bizony ott vannak, kertipartin is össze lehet szedni ezt azt, cserkésztáborban is Balatonon is SZOT üdülőben. AKÁRHOL. Ne csináljon nekem senki úgy, mintha ránézésre tudná az ezek okozta bőrelváltozások közötti különbséget (és akkor még a különböző fém/étel/pollen allergia miatt kialakulú csalánkiütésekről NEM beszéltünk).

Őrizzük meg a hidegvérünket és a JÓZAN paraszti eszünket, ha van. Ha nincs kérjünk valakitől.