Monday, June 22, 2009

Az apró afrikai méregzsák

Sajnos elég kevés hiteles, publikált beszámoló áll rendelkezésünkre olyan négytüdős pókmarásról, mely emberre nézve veszélyes volt. Nem, itt most nem a sorozatgyilkos Acanthoscurria gomesiana legendájára gondolok. Kovács Gábornak köszönhetően azonban két releváns cikk fordítását is olvashattuk már a blogon: a "A vén venom téma" és "Egy újabb »nem kért, de megkapott« - a téma megkapott nem pedig megkopott, fordítás" című bejegyzésekhez tessék fáradni. Most az afrikai Harpactirella lightfooti Purcell, 1902 ("Lightfoot apró majompókja") madárpókfajról találtam egy marási beszámolót, ami rendkívül felkeltette az érdeklődésemet, mivel én is tartok az említett fajból. Egy relatíve kisméretű, Dél-Afrikában elterjedt madárpókról van szó.



Harpactirella lightfooti Purcell, 1902 nőstény © Cédrik Grenier


  • Finlayson, M. H. 1939. Harpactirella lightfooti as a cause of spider-bite in the Union. South African Medical Journal 13: 808–809.

Csapjunk is a lecsóba. Elsőként szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy az alább ismertetettekre a megmart emberek elmondásán kívül nincs bizonyíték. Az első áldozatot a jobb kezén marta meg az állat, közvetlenül a marás után annak helyén égő fájdalom jelentkezett. A megmart vértagon érszorítót alkalmaztak, majd két óra lappangás után a páciens folyamatosan hányt, valamint sokk tünetei jelentkeztek feltűnően. A páciens falfehér volt, összeesett és képtelen volt járni. A marás helyén elszíneződés vagy duzzadás nem volt. A pácienst morfiummal és adrenalinnal kezelték, 24 órával a marás után egészségesnek tűnt. A második esetnél a tünetek megegyezőek, de kevésbé feltűnőek voltak. Érszorító, morfium- és adrenalininjekció alkalmazása hasonlóan hatásosnak bizonyult.

Második körben a H. lightfooti mérgének hatását mesterséges körülmények között tesztelték. Az első esetben egy nőstény példányt egy 25 grammos fehér egér lágyékára helyeztek, a pók rögtön belemélyesztette csáprágóit az egérbe, majd egy perc után szétválasztották az állatokat. Az egér néhány másodperc után rángatózni, vonaglani kezdett, majd a marás után két és fél perccel kimúlt. A második esetnél ugyancsak egy 25 grammos fehér egér, egy perc kontaktus. Néhány perccel később az egérnél hiperérzékenység és idegrendszeri zavarás tüneteit figyelték meg. Öt percen belül az egér rángatózni kezdett, a rángatózások 30 percig rövid időközönként jelentkeztek, majd az egér életét vesztette. A harmadik példány egy 300 grammos tengerimalac fülét marta fél percig. Ezután öt perccel a tengerimalacnál légzési nehézség és hiperérzékenység tüneteit tapasztalták. Újabb öt perccel később az állat kinyújtott lábait képtelen volt behúzni, továbbá opisthotonus (a nyak és a hát izmainak a görcse amely a test megmerevedéséhez vezet hátrahajló helyzetben) tüneteket produkált. Negyven perccel a marás után az állat hányni próbált, és légzési zavarokkal küszködött. Ebben az állapotban néhány rángatózásra is felfigyeltek. A tünetek erőssége fokozatosan csökkent, majd három órával a marás után a tengerimalac "meggyógyult".

Végezetül két érdekesség. A H. lightfooti példányok csáprágóiból kinyert méregmirigyeket először desztillált vízben felaprózták, megszárították fagyponton, majd később felolvasztották. Az így kapott terméket egerek vérébe juttatták, ám nem volt hatásos-- az egerek csak enyhe ideges tüneteket mutattak. Ebből kikövetkeztethető az, hogy a méreg meglehetősen bomlékony és a kinyerés folyamatában gyakorlatilag elvesztette hatását. Viszont ha a fentebb ismertetett marási tesztek előtt az egerek vérébe Latrodectus indistinctus O. P.-Cambridge, 1904 ellenmérget juttattak, a marás után ugyan szintén hiperérzékenység és idegrendszeri zavarás tüneteit fedezték fel, de ezek a tünetek egy óra elteltével fokozatosan csökkentek, végül két órával a marás után az egerek tünetmentesek voltak (természetesen életben maradtak).

16 comments:

T-boy said...

Sziasztok!

Zoli jó beszámoló lett és a pók is tetszik! Élvezettel olvastam hogy ez sem oyan "gyilok" pók mint amilyennek tartják az afrikai fajokat.

Üdv:T

L.G.M said...

Sziasztok!
Mivel nálatok nincs OFF, így talán belefér egy kérdés...
Acanthoscurria gomesiana legendája ellen irtatók cikkeket (ami jó,szerintem), mindenféle ˝veszélyes˝ pókszabásúnak tartott állatot ˝tisztára mostatok˝, megcáfoljátok az űrbánus legendákat...
Ilyenek: http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=125498 ellen miért nem léptek fel? Siler, te rendelkezel olyan szakmai hírnével, hozzáértéssel hogy talán a Te szavad mérvadóbb lenne egy ilyen pénz/hírnévhajhász senkiházi szavánál. Miért nem reagálsz, nem (csak) itt hanem adott médiában pl? Tudom hogy idő, energia stb... de ha az a célod/célja a blogodnak hogy megossza a tudást ami benned/bennetek van és eloszlassa a legendákat, a pókszabásúakal kapcsolatos tévhiteket akkor ez ellen IS lépned/lépnetek kellene , nem csak a hobbisták, terraristák tévedései ellen.

Szűts Tamás said...

Hali!
Ha egy kicsit jobbra pillantassz a "Szinetár" alatt rögtön ez olvasható...
"A blog elsődleges célja, hogy az arachnológia igényes híradásaival a pókosok/pókászok fő magyar információforrása lehessen." Persze nyaktunk sorba urbánus legendákat, amik pókászkörökben terjengtek. Minket a magyar pókászat érdekel nem a magyar társadalom egésze. Majd ha Blikk, NapiÁsz pókászlap lesz, oda fogunk mondani dolgokat. Addig minden faszsággal (már bocs) nem foglalkoznánk... ergó a blikk maradhat a hülyeség forrása.

Bulvárba pláne nem kivánunk elcsúszni.

Bothzolis anyázásunk voltmár nem egy nem kettő... arányaiban kb 5% körül lehet a flémes fika a blogon, de nem is kell több. Úgy gondolom, hogy egy tavalyi cikkel most foglalkozni (amikor arra nincs időm, hogy a dán pókásztalálkozóról, vagy a sorban álló 20 egyéb ennél 100szor fontosabb szakmaibb dologról írjak), talán nem a legmegfelelőbb lenne. Ez már - szó szerint - tavalyi csont.

Ráadásul bulvárbajnos muslicasztárok ellen bulvártechnikával lehet csak harcolni arra pediglen sem én sem Fince (ezt véletlen tudom) nem lesz hajlandó. De gyanítom így vannak ezzel mások is. Hülyékkel nem szabad vitatkozni, mert ugyanis ahhoz hogy megértsenek le kell menni az ő szintjükre, ott meg lenyomnak rutinból.

Én köszönöm de olyan újságírói etikával bíró embereknek akik a széles tájékoztatást végzik (blikk, Napi Ász és tsaik) még beszélgetni sem szeretnék.
Tudomásul kell venni ma a vér-szex-erőszak a lényeg. A natgeo-n is... (ez pl. szerintem durvább).

Lehet pümpögni meg minden, én a helyetekben elővennék egy könyvet oszt azt olvasnám, vagy megtanulnám végre hogy Lasiodora cristata nincs a hobbiban, mint pl a Blikken idegelni magam, de a ti időtök, úgy cseszitek el ahogy akarjátok.

L.G.M said...

"A blog elsődleges célja, hogy az arachnológia igényes híradásaival a pókosok/pókászok fő magyar információforrása lehessen."
Ez jó, de miért csak egy szűk közösségre vetítve? Értem, nincs affinitásod ehhez,sok-sok más dolog előrébb való ennél, tehát aki nem pókász, nem póktartó éljenek legendák, generált rémtörténetek bűvöletében.
Tudom ez provokatív, de igaz, ÉRDEMBEN (véleményem szerint) csak a hozzád hasonló tudású/kaviltású emberek tudnak ez ellen tenni.
A blog egy dolog (ez ügyben), itt olyanoknak magyarázod el hogy ˝ez˝ hülye akik maguktól is tudják (aki olvassa a blogot gondolom azért ezt magától is levágja már.)...
De ez a én véleményem, ha Te és a hozzád hasonló szakértők ezeket csendbe, mosolyogva tűrik akkor, mi hobbisták esélytelenek maradunk az ilyenek ellen (bár úgy látszik minket jobban zavar a hülyeség e szintű terjesztése, mint titeket..:( )...

˝Lehet pümpögni meg minden, én a helyetekben elővennék egy könyvet oszt azt olvasnám, vagy megtanulnám végre hogy Lasiodora cristata nincs a hobbiban, mint pl a Blikken idegelni magam, de a ti időtök, úgy cseszitek el ahogy akarjátok.˝

Ez a mondat meg pont nem ide illik szer, mert itt egy kisebb problémát helyezel előtérbe (ami senkinek nem árt, max tudományos körökben mosolygós) egy olyan elé ami viszont az egész hobbira káros.

de persze ez csak az én privát véleményem...

Szűts Tamás said...

Ez jó, de miért csak egy szűk közösségre vetítve?

kedves LGM azért e szűk közösségre vetítve, mert ha takarítani akarok akkor előbb kicsiben kezdem. Ha a lakásomat takarítom ki akkor előbb a szobámat teszem rendbe ott is az asztalomat ... ha egyszerre mosogatok és wc-t takarítok miközben pakolok is, sehova nem fogok eljutni.
Először nem doktoriértekezést írok, hanem megtanulok helyesen magyarul írni. pl.

Majd ha a magyar madárpókos közösség (ugyértem ha lesz ilyen) átlagos szakmai színvonala nem a bányászbéka seggét súrolja alulról, amikor nem vagesz hanem ciki dolog a pókokat a kezünkön mászatni és erről fotókat feltenni az iwiwre, amikor érdekes dolgokat is tudunk a pókokról mondani nemcsak azt hogy hány perc alatt nyír ki a mérge egy egeret, amikor nem bélyegként adjuk vesszük pláne hogy a ritkaság a lényeg, akkor lehet hogy a közvélemény sem ilyen sötét lesz...

A lasiodorás beszólásban nem az a lényeg (egyébként pont igényesebb hobbikörökben röhögnének körbe - csak magyarországon nemsok ilyen van. És nem Volkov nem igényes), hanem, hogy még egy rohadt nevet sem tudnak a magyar pókos bevinni a köztudatba alig két-három év alatt...pedig őket elvileg érdeklik ezek a pókok.
Akkor mit várjak marinénitől aki mónikasót meg josibarátot néz (ollan szíp méj hangja van nekije, mint a hollósmiskának az alvégrü. Emlékszem mikó lyanykoromba még gyöttek májfát állítni)???
Ha a pókosok nem hallgatják, jegyzik tanulják meg amit mondok, akkor nem fogok alapokat magyarázgatni teljesen tudatlanoknak. Ezt egy jobb amatőr is meg tudja tenni (lásd annó CZG előadásai itt ott). Vagy te otthon a kenyeret is stihlfűrésszel vágod?
Az hogy ki tudná megállítani BZ-t a válasz: senki. Amíg lószar van van veréb is. Talán kutatnék mert ahhoz értek.

Ti hobbisták képezzétek magatokat, hogy a negró a szájban ne világítson. Saját magatokkal legyetek először tisztában utána lehet mundér becsületét védeni... ugyértem ha van neki...

Túl sokan tartanak madárpókot, és túl keveset tudnak róluk. Nem értem - de télleg nem - hogy azontúl hogy az rtl pénzeli BZ-t aki tavaly állított valamit, ez hol hírérték ma kinél miért?

koka said...

Szia Zoli!

Remek írás,és szép ez a faj. Sok ilyet szeretnék még olvasni,csak igy tovább.

buthidae said...

Üdv!

Valóban érdekes,olvasmány volt! Amit viszont én nem értek: Olvasatom szerint nem egy "gyenge" mérgű állatról volt szó"! Lásd: tünetek!

Vagy én értelmezek félre valamit? Illetve én nem tudok "erősebb" mérgű, marás esetén veszélyesebb tüneteket produkáló Afrikai genus-ról?

Lestyán Zoltán Mihály said...

Sziasztok!

Koka, köszönöm szépen.

Buthidae, igazad van, szerintem sem egy gyenge mérgű pók a madárpókok között. Az első egérnél nem sok az a két és fél perc, és az embereknél produkált tünetek is relatíve komolynak tűntek.

LZM

buthidae said...

Üdv!

Ami igazán meglepő volt számomra, az nem is a tünetek, hanem a "kezelés"! Adrenalin, stb. Bár...ki tudja nem-e csak kissé eltúlzott "biztonsági" reakció volt inkább?

Raptor said...
This comment has been removed by the author.
Zoltán Mihály said...

Szia Peter,

Ezer köszönet a linkért, megtaláltam az adatbankban a fajt, és Google Fordítás segítségével el is olvastam, amennyire lehet. Nem akarok hülyének tűnni, de nem lehet, hogy a "- H. lightfooti Todesfälle berichtet (6);" résznél a hatos szám a lent található irodalomban a hatos számú referenciára mutat, és nem a halálesetek számát jelzi? Azért jutott ez eszembe, mert a szövegben máshol is olvashatóak zárójelben számok, ott ahol nem igazán van értelmük azon kívül, hogy a lenti referencia számát jelölik. Ez a referencia egyébként "Habermehl, G., Gift-Tiere und ihre Waffen, Springer-Verlag, Berlin/Heidelberg, 1994". Az oldalon leírt tünetek megegyezőek az általam ismertett cikkben olvashatóakkal: égő fájdalom, elszíneződés vagy duzzadás nincs, két óra után hányás, sokk, páciens összeesik.

Üdv,
LZM

Raptor said...

Szia,

Igen töröltem nehogy félrevezető legyen mivel módositani nem lehet :-)
A zárójelben álló számok a referenciát jelölik, ezek szerint egy halálos esetről van feljegyzés.
Ü
Peter
Mégegyszer a Link esetleg másoknak is....
http://www.toxinfo.org/

Kovács Gábor said...

A szerző egy későbi, 1955-ös cikkére hívnám fel itt a figyelmet.

http://196.33.159.102/1955%20VOL%20XXIX%20Jan-Jun/Articles/05%20May/4.1%20SPIDER%20BITE%20IN%20SOUTH%20AFRICA.M.H.Finlayson,%20BSc,%20M.B.ChB,%20D.P.H.pdf

Finlayson M., H. (1955): Spider-bite in South Africa. South African Medical Journal., 29: 509-510.
___________________________________
A rövid cikkben a fentebb már említett, egereken végzett L. indistinctus méreganyaggal történő passzív immunizálás is megemlítésre kerül, ugyanakkor ez a mondat is olvasható:
"...No reports have been received of the effect of the serum in treating cases of bite by H. lightfooti"...

Az 1936-1945(53) közötti periódusra vonatkozó adatok alapján ez a mondat egy kicsit talán "tompítja" a faj mérgezőségéről alkotott véleményeket.

A közlemény szerint az extrém labilis lightfooti méreganyag "nehézkessé" (maradjunk ennél a kifejezésnél ;) teszi az antivenom előállítását...

Következő lépésként talán az 1994-es Habermehl munkát lenne érdemes átböngészni, mert arra a bizonyos haláleset adatra bizony igen-igen kíváncsi lennék.

Üdv. Gábor

Raptor said...

Hallo Gábor,

megpróbálom megszerezni az anyagot valakinek az ismerőseim közül biztos megvan.
Annyit már tudok hogy a könyv a 38,39,41 oldalon foglalkozik a Harpactirella-val.:-)
Ü
Peter

Zoltán said...

Sziasztok!

Gábor, megmondom őszintén, nem teljesen értem, amire utal(ni akar)sz.

Peter, én is kíváncsi vagyok műre, mivel a madárpókos köztudatban az az elterjedt információ, hogy eddig még nem volt dokumentált eset madárpókmarás okozta emberhalálról.

Üdv,
Z.

Kovács Gábor said...

Szia Zoltán!

Az általam hivatkozott munka a 1936-1945(53) közötti periódusra vonatkozó antiszérum-termelési (és ezzel együtt nyilván felhasználási) adatokat is bemutatja.

Amennyiben elolvastad a cikket, akkor az általam fentebb idézett mondat világosan elárulja, hogy a passzív immunizálás okozta reakciókat (szérumhatást) nem tapasztalták egyetlen H. lightfooti marás esetében sem.

A nagy kérdés persze az, hogy mit tapasztaltak? És mit adtak be, ha egyáltalán beadtak valamit? (Az egérkísérletek kedvező eredményei alapján "legvalószínűbben" a L. indistinctus antivenint alkalmazták terápiás célzattal).

Továbbá a cikk nem közli a bizonyított H. lightfooti marások egzakt számát, lokalitását, kórlefolyását stb. sem. (Mindezeket valószínűleg a bejegyzés alapjául szolgáló korábbi cikk taglal(hatja)).

Azonban ha ez egy összefoglaló mű - márpedig a címéből ez következik, - akkor talán egy táblázat (faj/eset/dátum/lefolyás) nagyon-nagyon informatív és kívánatos lett volna - mindez persze az én személyes megjegyzésem.

Tehát mi a biztos adat? Nos, jelen esetben nem sok...

(Tekintettel arra, hogy ez a munka inkább a Latrodectus marásokra van "kihegyezve"...:)

Egyetértve Veled, továbbra is keressük tehát a "halálos adatokat" (illetve a H. lightfooti faj méreganyagával foglalkozó további toxikológiai munkákat), mert ez így bizony édeskevés...

Üdv. Gábor