Kokavecz Tamás (Koka) küldött nekem egy fordítást, melyet csak úgy nyelvgyakorlás gyanánt követett el. Ha már ennyit dolgozott vele, gondoltam közzéteszem itt a blogon is (néhány helyen, ahol nagyon szükséges volt javítottam, a többit majd a kommentekben megbeszéljük). Az eredeti cikk ITT található.



A Góliát Madárpók Theraphosa blondi (Latreille, 1804)
és a Mexikói vöröstérdű madárpók, Brachypelma smithi(Araneae: Theraphosidae) laboratóriumi tenyésztési módszerei

Leslie Saul-Gershenz
Megjelent: 1996, AAZPA Annual Conference Proceedings
SaveNature.org
699 Mississippi Street, Suite 106, San Francisco, CA 94107, USA
http://www.savenature.org • lsaul@meer.net


Bevezetés

Az Orthognatha (Mygalomorphae) tartozó madárpókok talán a leggyakrabban bemutatott gerinctelen állatok az állatkertekben manapság. Ez nagy méretüknek, hírnevüknek, nevük nyilvánosság általi ismeretségének, egyszerű táplálkozási követelményeiknek, sok faj könnyű tartásának és beszerezhetőségének (kisállatkereskedések és tenyésztők által) köszönhető. Jelentések szerint nyolcvannyolc faj van fogságban tartva állatkertekben, múzeumokban, egyetemeken és az Amerikai Madárpók Egyesület tagjainak magántulajdonában. A The Arachnid Specialist Group of the Terrestrial Invertebrate Taxon Advisory Group arra szeretné ösztönözni az állatkerti és múzeumi társulásokat, hogy szervezzenek tenyésztési programokat az egyes madárpók fajok számára, az irántuk megnövekedett gyűjtési kényszer és a részletes élettörténeti és reprodukciós adatok szükségessége miatt azon fajok esetében, amelyek gyakran bemutatás tárgyát képezik, de tudományos értelemben véve kevésbé ismertek.

Egy minapi tudósítás szerint (Calloway, 1995), a mai napig Észak-Amerikában csak egy állatkert, a Metropolitan Toronto Zoo szaporított Mexikói vöröstérdű madárpókot (Brachypelma smithi). Ezenkívül nyolc magánszemély szintén tenyésztett B. Smithit az Egyesült Államokban. Mindemellett más madárpókfajokat is szaporítottak az USA-ban az aktív kereskedelmi tenyésztők és hobbytenyésztők csoportjai.
Calloway felmérésében a 165 megkérdezett intézmény 44%-a mutatott érdeklődést a fogságban tartott madárpókok tenyésztési programjában való együttműködés iránt.
Angliai állatkertek már indítottak projektet Mexikói vöröstérdű madárpók fogságban történő tenyésztésére. Ez a faj faj oktatási célokra kiváló, köszönhetően rendkívül könnyen kezelhető természetének, könnyű gondozásának és fogságban harminc éves kort is elérő élettartamának. Bár ezt a fajt mára már törvény védi a kereskedelmi céllú gyűjtéstől, viszont tenyésztése bonyolultabb mint jónéhány más madárpóké. A faj megőrzése érdekében és a gerinctelen állatokat bemutató intézmények oktatási szükségletei miatt itt lenne az idő a nagy számban történő szaporításához (további keresett fajokkal egyetemben, melyek szintén védelmet érdemelnek). Ez a tanulmány e két fajjal kapcsolatos eredményeinkről számol be, melyek iránt az állatkertek nagy érdeklődést tanúsítanak: az Óriásmadárpók, Theraphosa blondi és a Mexikói vöröstérdű madárpók, Brachypelma smithi.

A Góliát madárpók, Theraphosa blondi

A Theraphosa blondi nagy valószínűséggel a legnagyobb madárpók a világon. Mivel természetes táplálékának nagy részét valószínűleg gerinctelenek és néhány kisebb talajlakó gerinces (gyík, stb.) teszik ki, azt javaslom, hogy a köznevében szereplő “madár” jelzőt hagyjuk el, és a műveltség érdekében változtassuk egyszerűen “Góliátra." A Theraphosa blondi természetes elterjedtségi területéhez tartoznak Délkelet-Venezuela, Guyana és Északkelet-Brazília háborítatlan esőerdői.

Az Insect Zoo 1993 szeptember elsején beszerzett egy 65 gramm tömegű vadbefogott nőstényTheraphosa blondit. Hetente egyszer etették egyetlen darab rózsaszín újszülött egérrel. Esetenként egy tücsökkel helyettesítették az egeret. 85°F hőmérsékleten tartották 80-90%-os relatív páratartalom mellett egy 30 gallonos terráriumban. 1994 június 25-én lerakta a petéit, melyeket kokonba zárt, megközelítőleg 9 hónappal az Insect Zoo állatkertbe való érkezése után. Ez alatt a néhány hét alatt távol tartották a kiállítástól. Az inkubációs időszak alatt agresszíven őrizte és forgatta a kokont, valószínűleg az embriók megfelelő gondozása végett. Megfigyelték, hogy szőrszálakat távolít el az utóteste mindkét oldaláról, melyeket a kokon külső felületére helyezett. Arachnalógusok feltételezik, hogy ezek a szőrszálak védik az embriókat a kétszárnyú parazitáktól.
1994 július 27-én megnyitotta a kokont. A peték 1994 augusztus 1-én kezdtek kikelni (bevedleni), 33-39 nappal a peterakás után. Összesen 45 pók született. Kettő elpusztult az első két vedlés során ezért alkoholban tartósították őket. A fennmaradó 43-at sikeresen felnevelték, és a többséget más állatkerti intézményeknek adományozták.

Az első stádium nem mozgásképes. E szakasz megfelelő szakkifejezése bald deutova vagy larvae sensu (posztembrió szakasz). Lábas petéknek neveztük őket. Néhány nappal később vedlettek, egyre inkább hasonlítottak növendék pókokra és ebben a szakaszban már mozgásképesek voltak.
Tizenöt mintadarab alapján a következő súlybeli értéktartományt kaptuk:

Dátum Súlytartomány (grammokban)
Augusztus 8,1994 0.1223 - 0.1521 g
Szeptember 8,1994 0.1218 - 0.1612 g
Szeptember 16, 1994 0.1556 - 0.1837 g
Május 10, 1996 23.7 – 29.0 g
n = 15

A pókjaink 1 év és 9 hónap után 25-29 gramm közötti súllyal rendelkeztek.
1994 augusztus 9-10-e között 38 növendék pók vedlett a második vedléses juvenilis stádiumba és mozgásképesek voltak. A harmadik vedléses juvenilis pókok szürkés-fekete színűvé váltak, de a felületük szőrmentes kinézetű volt. Negyedik vedléses stádiumban szőrös megjelenést kaptak, ami jellemzőbb arra, amit egy madárpóktól elvárunk. 1996 május 15-éig, egy évvel és 10 hónappal a kikelés után még nem érték el az ivarérettség szakaszát. Marshall és Uetz (1993) hímeknél 9, nőstényeknél 10 vedlésről számoltak be, az ivarérés folyamata két évet vesz igénybe. 12 darabot vizsgálva, mind 1994 augusztus 12-én vedlett a mozgásképes fázisba. A mai napig, beleértve az 1994 augusztus 12.-ei első vedlést is, egy 6-szor vedlett, három darab 7-szer, három 8 alkalommal, egy 9-szer, négy pedig 10-szer vedlett. Tehát a növekedés ütemében jelentős különbségeket figyeltünk meg. Több tényező is befolyásolja az érésük gyorsaságát és nagyságukat mikor éretté válnak; ide tartozik a táplálék, az, hogy hány petét tartalmazott a kokon, a peték mérete és talán a hőmérséklet is.


Fejlődési szakasz datum # állatok száma # napok
Peték llerakása június 25, 1994
Kikelés (posztembrió) augusztus 1, 1994 45 33-39
1.vedlés (mozgásképes) augusztus 9-10, 1994 38 42-49
1.vedlés augusztus 12, 1994 12 45-51

Marshall és Uetz tanulmányában 3 hímet és egy nőstényt neveltek adulttá. Jelenleg 15-öt nevelünk a kezdeti 45 született kispókból. A többi állatot más oktatási célú bemutatóknak adományoztuk az Egyesült Államokban, Kanadában és Új-Zélandon.

Néhány Észak-Amerikában honos talajlakó madárpókfaj 8-10 év alatt válik ivaréretté, sokkal lassúbb növekedési ütemet tanúsítva ezzel,mint a Góliát madárpók. Néhány faj esetében 14-17vedlésről is beszámoltak (Marshall és Uetz, 1993; Stradling 1978, és Baerg 1963).


A Mexikói vöröstérdű madárpók, Brachypelma smithi

A Brachypelma nem (korábban Euathlus) összes faja CITES II. mellékletének hatálya alá esik. Az élettartamuk figyelemre méltó, ezek a fajok jelentések szerint fogságban 25-30 évig élnek. Becsléseink szerint néhány példányunk 28 éves. A Brachypelma udvarlását és párzását McKee (1984) korábban már leírta, ezért itt eltekintünk az ismétléstől.

1996 májusáig, sikeresen felneveltünk 18 növendék pókot a 20 példányból, melyeket 1994 december 8-án kaptunk a Metropolitan Toronto Zoo intézménytől. Kettő a második vedlés alatt pusztult el. Mint a T. blondi növendék pókok esetében is, a kispókok kereskedelmi drozofila üvegcsékben voltak tartva (Carolina Biological Supply – Karolinai Bilógiai Felszerelés) vermikulit talajon. A növendék pókokat szükség szerint nagyobb műanyag dobozokba helyeztük. Tíz páldányunk közül az 1994 december 8.-a és 1996 május 15.-e közötti időszakban egy 7-szer vedlett, négy 6 alkalommal, kettő 5-ször, háromnál pedig 4 vedlés lett feljegyezve. 1996 május 15.-ére a pókok hossza elérte a 3 centimétert. Brachypelma fajok esetében az inkubációs időszak 3-4 hónapig tarthat (Hodge, 1992), a kokon elválasztható a nősténytől és mesterségesen is kikelthető (McKee, 1986).

Tartási módszerek összefoglalása

T. blondi laboratóriumi tenyésztésének kulcsfontosságú elemei a hőmérséklet, páratartalom, higiénia, az etetés gyakorisága és a táplálék minősége. Fertőtlenítsd a dobozokat rendszeresen!

Talajok

Általában vermikulitot használunk elsődleges talajként fiatal pókok nevelésénél. A vermikulit semleges talaj, semleges a pH értéke és kevésbé ideális melegágya a kórokozóknak vagy egyéb nemkívánatos mikroorganizmusoknak. A vermikulit a vizet is megtartja, így ha benedvesítjük, a doboz páratartalma is növelhető. Kiállításokon viszont természetes anyagokat használunk mint a homok, föld, moha. Ezenkívül köveket, kéregdarabokat helyezünk el úgy,hogy búvóhelyül szolgáljanak, ill. megfelelő helyet nyújtsanak a sikeres vedléshez. A célra alkalmas élő és élettelen növényeket is behelyezünk, hogy növeljék a kiállítás vizuális értékét, valamint közelebb hozzák a fajok természetes ökoszisztémáját, ezáltal is hozzájárulnak a kiállítás oktató jellegéhez. Nem kiállítási környezetben a terráriumok 2-3,5 hüvelyk vermikulittal vannak feltöltve. A mélység arányosan változik a pók nagyságától függően. Elegendő mélység szükéges, hogy alkalmas legyen a búvóhely ásására.
B. smithi pókok aktív ásók. Néhány egyed többé, mások kevésbé hajlamosak erre a tevékenységre.

Higiénia

Különálló fejezetet szentelünk a témának a pókok és más gerinctelenek sikeres nevelésében és tartásában szerepet játszó jelentősége miatt. A páratartalom utáni második legfontosabb tényező a higiénia. Ha a vermikulit vagy a vatta az itatótálban bármilyen elszíneződést mutat, a dobozt kiürítjük és fertőtlenítjük, mielőtt a pókot visszahelyeznénk. Az itatótálat is fertőtlenítjük 5%-os Clorox (fehérítő) oldattal és friss vattát helyezünk bele. A fehér steril vatta ideális anyag az itatótálakhoz kiállításon kívül, mivel bármilyen bakteriális vagy gombás képződmény gyorsan észrevehető ha figyelünk a vattán történő elszíneződésekre. Az összes segédeszközt is fertőtlenítjük fehérítőszerrel minden nap végén, vagy sűrűbben nap közben, ha kicseréljük a beszennyeződött dobozokat.

A talaj kitűnő közeg bakteriális és gombás mikroorganizmusok megbúvására. Ha egy példány elpusztul, a terrárium nem használható újra amíg ki nem cseréltünk vagy fertőtlenítettünk és elégettünk benne mindent. Általában 5%-os nátrium-hipokloritot (Clorox) használunk dobozok fertőtlenítésére. Talajt és más táptalajokat sütés (konvekciós sütőben 400-500 fokon 2 órán át) vagy mikrohullámos sugárzás által fertőtlenítjük.

Dobozok és terráriumok

Sokféle típusú és méretű műanyag dobozt használunk, van amelyik kemény, áttetsző műanyagból készült, mások puhább, rugalmasabb, átlátszó műanyagból. A műanyagdoboz típusa kevésbé fontos, mint az aljának a nagysága, a magassága és hogy milyen mértékű szellőzést biztosít a fedele. Ahogy a pókok nagyobbak lettek, átváltottunk egy lefelé záródó fedelű törhetetlen műanyagdobozra (Cambro, Inc. által készült). Ezt a típusú dobozt általában éttermi élelmiszertárolásra használják, rendszerint éttermi felszerelési cikkeket forgalmazó nagykereskedőknél lehet beszerezni 7$ egységáron. Mint sok gerinctelen faj tenyésztése esetében, a páratartalom kulcsfontosságú a sikerhez. Fiatal növendék pókok nagyon érzékenyek a kiszáradásra. Egy réteg szúnyoghálót (BioQuip) használunk a három milliméternél nagyobb átmérőjű rések befedésére. Ezenkívül, T. blondi esetében egy második réteg szúnyogháló is kerül a rés és a fedél közé (de nem a fedélhez erősítve, hogy nagyobb biztonságot nyújtson, amikor eltávolítjuk a fedelet etetéskor és itatáskor. Ezek a madárpókok különösen gyorsak és agresszívek.

Étrend

Mindkét faj etetését nagyon kicsi, gombostűfejnyi vagy némileg nagyobb Barnatücsökkel (Acheta domesticus) kezdtük. Fokozatosan nagyobb tücsköt kapnak ahogy nőnek. Egyszerre csak egy tücsköt helyezünk a dobozba. Mások használtak egyéb táplálékot is, mint a Viaszmolylárva (Galleria), légylárva (Musca domestica). Amikor a Theraphosa blondi elérte az 5-7 hüvelyk hosszúságot, Madagaszkári sziszegő csótány (Gromphordorhina protentosa) lárvákat (egy hüvelyk hosszú) kapott és esetenként újszülött egereket. A fiatal pókok minden másnap kaptak táplálékot. Theraphosa blondi példányok általában mindent megettek amit kaptak. Ha a tücsköket nem ették meg pár perc leforgása alatt, eltávolítottuk őket, hogy megelőzzük a vedlés folyamán felléphető problémákat. Rendkívül fontos az otthagyott vagy elpusztult élelem eltávolítása. A pók a vedlése során nagyon sebezhető.

Érintkezés

A legtöbb madárpók szőre kiütést okoz, és a T. blondi szőre nagyon irritáló, elég hamar allergiás reakciót válthat ki. Emiatt a velük való érintkezéshez hozzátartozik a pormaszk és a latex sebészkesztyű áthelyezésnél és a terrárium takarításánál. Ezenkívül ez a faj nagyon agresszív és a legkisebb provokálásra is támad. Ezért nem ajánljuk ezt a fajt új intézetek számára, hacsak a személyzet nem rendelkezik tapasztalattal nyugodtabb és kevésbé igényes fajok terén. Brachypelma smithi elég nyugodt, ahogy eléri azt a nagyságot amikor már hozzá lehet nyúlni, de amikor még kicsik, meglehetősen gyorsan mozognak, nem maradnak egy helyben, mint a kifejlett nőstény. A kézzel való érintés korai stádiumokban esetében kerültük, hogy ne okozzunk sérülést.

Páratartalom

Mint korábban már említettem, a fiatal pókok felnevelésében a két legfontosabb tényező a páratartalom és a higiénia. Góliát madárpók számára az optimális hőmérséklet 85°Fahrenheit és 80-90%-os relatív páratartalom. A Mexikói vöröstérdű páratartalom-igénye alacsonyabb, kivéve a vedlési idöszakban. A dobozokban kis hőmérőket és nedvességmérőket használunk a hőmérséklet és a páratartalom megfigyelésére. Ezek beszerezhetőek a Carolina Biological Supply-tól vagy más természettudományi felszerelést forgalmazó cégektől ( mint a Radio Shack). Minden fajt egyedileg helyezünk el. A T. blondi növendék pókokat elválasztottuk az anyjuktól egy nappal azután, hogy felnyitotta a kokont. Minden példányt elláttunk fehér vattát tartalmazó itatótállal. A fiatal pókoknál minden másnap ellenőriztük a páratartalmat. Jobban szellőző fedelű dobozokat (idősebb pókok) desztillált vízzel párásítunk naponta kétszer, egyszer reggel és egyszer a nap végén.

Szabályzatok és engedélyek

A természetben élő vadvilág állandó jellegű változása miatt a legjobb egyeztetni az Egyesült Államok Hal- és Vadvilág Szolgálatával (U. S. Fish and Wildlife Service) egy bizonyos faj besorolását illetően, mielőtt bármilyen gerinctelen importálása és beszerzése mellett döntünk. Szintén egyeztetést javaslok állami és szövetségi mezőgazdasági minisztériumokkal, hogy megérdeklődjük szükséges-e engedélyt kérvényezni. Egyes városok és megyék helyi egészségügyi szabályzatai korlátozhatják mérges állatok engedély nélküli behozatalát.

Köszönetnyilvánítás

Szeretném kifejezni elismerésemet a gyakornokoknak a nagyszerű gondozásért: Marilyn Cunningham, Quinn McFrederick, Erin Sullivan , Fred Crosby és Partrick Schlemmer. Szeretném megköszönni Tom Mason (Gerinctelenek kurátora a Metropolitan Toronto Zoo-nál) Brachypelma smithi adományát a San Francisco Insect Zoo számára. Köszönettel tartozok Mark Hart-nak (West Coast Zoological) az adatai megosztásáért és az információnyújtásárt.

Tapasztalataim a Diszkinetikus Szindrómával kapcsolatban

Nemrégiben elveszítettem a diszkinetikus szindróma miatt egy Ephebopus murinus növendék nőstényt, hasonló körülmények között, mint a korábbi esetekben. Ez volt az a pont, ahol úgy gondoltam, hogy ismét illene összegeznem az eddig szerzett tapasztalataimat.



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Return of KODAK Taxonómia

Vérbeli kocka módjára éppen legfrissebb élményeimet teszem közzé a kastrupi reptér WI-FIjén nyomulva a dán határtól teljes 20 méterre a beszállástól pedig egy órányira...
Mindenesetre ami történ az tegnap vala, és a KODAK taxonómia kategóryhoz ad szerintem tanulságos cuccot. A TAXACOM levelezőlista a profi taxonómusok és néhány igényesebb amatőr számára biztosít beszélgetési felületet. Sok esetben jobb mint a fórum, hát ugye a levelezőlista is való valamire... ritka a pokos cucc (a többezer tag legalább fele botanász) de tegnap beesett egy ilyen. Egy botanikus lefotózott egy szép pókot.


A képre még ne kattints...
Alex Popovkin Brazíliában dzsesszel perpill és érdekelte mit lehetne ebből kihozni... Én rövid inzultálás és konzultálás után dobtam neki egy Cyriocosmus tipptyit amit először sietsségemben persze hogy Cyriopagopusnak irtam... égő de ez van...
Volker von Wirth (az igényesebb amatőr kategóriában reá és a hasonló szintre gondoltam) javallotta a brazil szakemberek bevonását, ami aztán meg is hozta az eredményt.

Iridopelma seladonium (C. L. Koch, 1841)

WSC:

mf seladonium (C. L. Koch, 1841)....................Brazil [urn:lsid:amnh.org:spidersp:002156]Mygale seladonia C. L. Koch, 1841a: 39, f. 716 (Df).Typhochlaena seladonia C. L. Koch, 1850: 75.Avicularia seladonia Simon, 1892a: 171 (in part).Typhochlaena seladonia Mello-Leitão, 1923a: 335, f. 191-193 (Dm).I. seladonia Smith, 1993b: 15 (Tmf from Avicularia).

Google:

A(z) "Iridopelma seladonium (C. L. Koch, 1841)" kifejezés 1-10. találata az összes, kb. 48 találatból. (0,21 másodperc)

Hát igen ez tipice az az eset a bölcs meg a hallgatás, meg Grosics langsam spazieren :D

Nah legalább megvan az első netes kép róla (én legalábbis nem találtam csak szöveget róla. Lehet rá gyűjteni :D

Juteszembe csak úgy teljesen függetlenül: Magyarországon az Alopecosa, Artosa és Trochosa farkaspóknemek is elég nagytestűek ... vagyis nemcsak Hogna és Geolycosa létezik ;)

Meg kellett tudnia, hová tűnt Scurria

A Vlagyivosztok jégtörő hajó gépházából jelentjük. 30. A hová lett Scurria kérdéskörrel egy olyan mezőre tévedtünk amire eddig még kevesen tudtak vinni. Azt hiszem premizálnom kell ezt egy elismerő fejbólintással mely értékét bármelyik fórumozó akiről véleményt már nyilvánítottam valaha is meg tudja mondani rockermatynak. A WSC teljes ismerete sem elegendő ugyanis a kérdés megválaszolásához. A dolog végülis elég egyszerű a Scurria nevet három évvel Koch 1850es cikke előtt egy Puhatestű kapta és azóta is büszkén viseli. Ezt Pocock magyarázza el szépen az 1899es cikkében... Az 1900as cikk pedig lehet, hogy már le volt adva kéziratként és Reginald nem tudott passzintani egy emailt a szerkesztőnek :D

Másik jég is megtört. Kérdések és válaszok a WSCről

Na ma úgy tűnik besoroltunk a Vlagyivosztok jégtötő mögé. Végre a WSCvel kacsolatban értelmes kérdéseket kaptam (Fince kérdései ezekbe nem számítanak bele, bár hasonlókat szokott, de azért ő más szinten kérdezősködik). Rockermaty kérdéseit félkövérrel emeltem ki, a válaszokat semmivel.
Halihó,
csak gyorsan az egyes kérdésekre reakciózom.
"Mygale f. Latreille, 1804a: 160 (D).":

Eredetileg Latreille írta le 1804-es első (a) cikkében a fajt M. fasciata-ként a cikk 160. oldalán.

A (D) descrition - leírást jelent. Majd átírom a posztban ez félreérthető, nemcsak az eredeti leírást jelenti a D hanem mindazon leírást amit figyelembe kell venni.

"Mygale f. Hahn, 1835: 65, f. 157 (Df).":

Hahn 1835- ös cikkének 65. oldalán a 157. ábrán leír(ábrázol) egy nőstény példányt, és mivel ott a D- betű ezért ez az első leírás úgy, hogy az egyed nemét is megállapította? Illetve itt nem jelölik, hogy hanyadik táblán van az ábra. Ezek szerint ez nem kötelező/egyértelmű/rosszul értelmezem az egészet?

Hahn 1835ös cikkének 65 oldalán kezdődik a leírás, a 157 ábra pedig ezt a fajt ábrázolja (vélhetőleg nem rendezték táblákba a rajzokat)

"Mygale f. C. L. Koch, 1841a: 41, f. 717 (f).

Scurria f. C. L. Koch, 1850: 74.":

Még mindig M. fasciataként Koch 1841-es első cikkében a 41. oldalon ír a fajról, a 717. ábrán is ez van és ő is egy nőstény példányt ír le, majd 1850. évi egyetlen cikkében a fajt áthelyezi a Scurria nembe a 74. oldalon.(?) Csakhogy nem értem, hogy az 1841-es cikkben mi az extra a rendszertan szempontjából, hiszen bár a cikket persze nem olvastam, de innen semmi újat nem tudok leolvasni,

A koncepció a hibás. nem kell szigorú értelemben véve ÚJAT közölnie egy leírásnak, hogy taxonómiailag figyelembe vegyék. Egy egy fajról több tucat leírás létezik jobb esetben. Ráadásul ez ugye nem is rendszertan hanem taxonómia. Leírás elnevcezés és nem a rendszerezés a fő cél. Ebbe általában egyik génuszból a másikba pakolgatás még benne van.

márpedig felteszem egy egyszerű publikáció csak nem kerül be a WSC-be (vagy mégis? (Apropó: ezeket a cikkeket hol lehet megszerezni angol/német/magyar nyelven?).

A WSC tartalmazza (kis hibaszázalékkal) mindazon cikkeket melyek megfelelnek a nevezéktani Kódex "publikáció" kritériumának, függetlenül attól hogy milyen minőségű a cikk. Ha a faj azonosítására alkalmas információt (ez pl. az ivarszervrajz) tartalmaz, bekerülk a WSC-be.
Koch németül publikált és természetesen SENKI sem fordította le. Egyetemi/múzeumi könyvtárakban lehet ilyeneket fellelni természetesen nem adják oda ezekete a régi cikkeket akárkinek. Esetleg a neten némelyik fenntvan.

"P. f. Pocock, 1899a: 87, pl. 7, f. 2 (f).

Scurria f. Pocock, 1900a: 192.":

A totál homály: annyi megvan, hogy Pocock 1899- es első cikkében 87. oldalon 7. táblán, 2. ábrán egy nőstényt ábrázol. No de mi ebben a pláne? Ezt megtette Koch 50 évvel ezelőtt. Végképp nem értem, hogyan lett Pocock által újra Scurria a Poecilotheriából, ráadásul ezt a Scurria nemet nem találtam a WSC elején lévő "in synonymy" részben sem.

Mondjuk ugy ahhoz, hogy lásd, hogy Scmidt kriksz kraksz ábrákat rajzol Bertani meg bazi jókat, tudnod kell mindkettőről...
Megintcsak egy nem az ujdonságok gyűjteménye, hanem MINDEN akármilyen szinten releváns irodalom KATALOGUSA

A Scurria nemet nem szinonimizálták a Poecilotheriával, csak kiderült, hogy a fasciata nem oda tartozik. Pocock valószínű Koch munkáját használta. A lényeg: ami Pocock 1900a jelzésű cikkében szerepel arra a mai tudásunk szerint a Poecilotheria fasciata nevet kell használni.

És akinek nem elég ölelje meg a kemencét...én megölelem:

"f ornata Pocock, 1899....................Sri Lanka ":

Most akkor ez azt jelenti, hogy 1899 óta az egyébként még a hobbiterrarisztikában is széltében- hosszában elterjedt P. ornatá-ból csak nőtény példányt írtak le tudományosan???

Jah, pontosan. Egy kis apró kiegészítéssel.

Honnan tudod, hogy nálad P. ornata van? Mert Pityu akitől vetted aki Józsitól vette aki St. Pöltenből hozta ahova Braunsweig vitte és akinek Wattaputilmeppete adta - azt mondta? Pityu látta e azt a példányt ami alapján Pocock dolgozott? Vagy bárki eme sorban? Vagy olvasta a cikket és minden kétséget kizárólag megállapította? Ez a hobbi nagy problémája hogy a kereskedelemben használt elnevezéseket (amik biztossága körülbelül olyan szinten mozog a WSChez képest, mint a koponyalékelés az agysebészethez) veszi kiindulási alapul.

Csak csendben jegyzem meg, hogy a WSC szerint, a Poecilotheria génusz TÍPUSFAJÁRÓL több, mint száz éve nem készült értékelhető ábrázolás/cikk stb.

"mf subfusca Pocock, 1895....................Sri Lanka Scurria fasciata Ausserer, 1871a: 199, pl. 1, f. 8 (m, misidentified)."

Több kérdés is felmerül bennem. Szűts Tamás cikkében a Lasiodora immanis- Xenesthis colombiana problemánál kiderül, hogy a régebbi fajnevet kell használni. Akkor itt ezek szerint azért nem maradt fasciata, mert egy olyan már volt a családban?

nem, hanem azért mert félrehatározta. S. fasciatanak határozta, mert akkor még nem ismerték a subfusca-t és ő nem ismerte fel, hogy ez új faj.

De erről hogyhogy nem tudott Ausserer?

nos ugye 1871-95ben nem volt internet, tv, telefon napi 40 km távolságot lehetett megtenni cuccostul. A Posta is elég jelzés értékű volt. Soroljam még? Azért a XIX század végéről beszélünk... ráadásul próbálj meg skorpióknak így utánajárni... A skorpiókatalógus (melynek én még a tényét sem verem nagydobra, mert vannak külön specialistái a csoportnak hazánkban, dolgozzanak ők is) nincs fennt online...

"P. gadgili (Tikader, 1977, T from Ornithoctonus) = P. regalis Pocock, 1899 (von Wirth, 1991a: 5)."

illetve

"mf regalis Pocock, 1899....................India

P. r. Pocock, 1899a: 89, pl. 7, f. 1 (Dmf).

P. r. Pocock, 1900c: 127, pl. 12, f. 1 (mf).

Ornithoctonus gadgili Tikader, 1977e: 308, f. 11-15 (Df).

P. r. von Wirth, 1991a: 5, f. 1-2 (f, S).

P. r. Schmidt, 1993d: 130, f. 412-413 (f).

P. r. Peters, 2000b: 84, f. 238 (f).":

Tikader 1977- ben áthelyezi (a T=transferred?)az Ornithoctonus gadgili-t, (ami valójában a P. regalis) a Poecilotheria nembe, P. gadgili néven (hiszen a régebbi fajnév marad!) és von Wirth 1991-ben leplezi le, hogy a P. gadgili=P. regalis?

Igen. Ennek általában az szokott lenni az oka, hogy senki nem tudja, hogy hogyan néz ki a P. gadgili

Az idézett részben is benne van, de azért külön is rákérdezek, hogy honnan/hol lehet ezeket a WSC-ben idézett cikekket megszerezni/elolvasni?

Főleg könyvtárak, bár érdemes szétnézni a neten. Sok hobbipokász veszi a fáradságot hogy beszkenneljen régi cikkeket, de csak akkor adják szívesen oda, ha értelme is van (ahogy egyszer megfogalmazta vki: ki kell őket érdemelni). Sokra nem fogod tudni ezeket a cikkeket használni az viszont tuti, elenyésző kivételtől eltekintve.

Én DNFS-ről elég hamar leszoktam, de ha neadjisten a kérdéseimet és a rá adott válaszokat arra érdemesnek találod, kitheted oda, mert olvastam nálad, hogy ilyen lehetőség is van.
Nagyon szépen köszönöm a türelmedet, válaszaidat!

Ezuton is szeretném megköszönni a hosszú idő óta (Fince ugye már nem számít bele) várt értelmes kérdéseket a WSCvel kacsolatban és hogy rávilágítottál egy hibára.

ui: beleolvastam a doktori disszertációdba. Érdekes, olvasmányos, pedig közöm sincs az egészhez, csak annyi, hogy szeretem az állatokat :).

Köszi :D

Megtört a jég? WSC új kiegészítése

Teljes 1 perce jöttem rá, hogy a WSC 9.0 egy új funcióval bővült. Ezt úgy sikerült összehozni, hogy éppen egyik titkos kedvenc témámból állítok össze egy kisebb irományt ami nem más mint a fosszilis pókok (egész pontosan borostyánkőbe zárt ugrópókok) A új funkciót Jason Dunlop (róla meséltem a 2006os börzén néhány embernek, aki azzal vált említésre érdemessé, minthogy megtalálta az első madárpókot borostyánkőben) Dave Penney (nagy borostyánkőspecialista - ha valaki Gambiába szeretne menni csak szóljon nekem ő elintéz mindent) és Denise Jekel és állították össze. és itt érhető el. Ez a hír egyébként azért érdemel külön bejegyzést, mert eddig Norm eddig kimondottan szántszándékkal hagyta figyelmen kívül a fossziliákat a sok "szürke" publikáció, fajleírás és családi besorolás miatt.

Ízelítő a Zootaxa Címlaplányáról

Elkészült az Csontvázpókokat, vagyis az Epehbopus génuszt tárgyaló cikk összefoglalójának fordítása, mely a Zootaxán jelent meg. Bár kevés dolog maradt változatlanul a fordítás áttekintése után, de azért T-boynak köszönet a fáradozásáért!




Az Ephebopus nemet átnézték és kicsit rendberakták. Az cikk foglalkozik a génusz fajaival beleértve természetesen a tipusfajt is. Jelen állás szerint az Ephebopus nembe tartozik:
Ephebopus murinus ( Walckenaer, 1837)* (kiscsillag jelzi, hogy ez a típusfaj)
Ephebopus uatuman ( Lucas, Silva & Bertani ,1992)
Ephebopus cyanognathus (West & Marshall, 2000)
Ephebopus rufescens (West & Marshall, 2000)
Ephebopus foliatus (tudományra új faj)

Az Ephebopus violaceus Mello- Leitão 1930 fajt áttették a Tapinauchenius génuszba, és kiderült hogy egyezik a Tapinauchenius purpureus Schmidt 1995 fajjal.

A csontvázpókok Dél-Amerika, észak-keleti részén honos. Ismert Brazíliából, Guyanából, Francia-Guyanából, Szurinámból.

Tárnázó életmódú, pókokról van szó, viszont az Epehebopus murinus egy bizonyos fejlődési szakaszában "fánlakó" életmódot folytat. A madárpókok rendszertani vizsgálata bizonyítékkal szolgált arra, hogy az Aviculariinae alcsalád természetes csoportot képez, amely tartalmazza az Avicularia Lamarck 1818, Iridopelma Pocock 1901, Pachistopelma Pocock 1901, Tapinauchenius Ausserer 1871, Psalmopeus Pocock 1895, Ephebopus Simon 1892, Stromatopelma Karsch 1881 és Heteroscodra Pocock 1899 génuszokat: Az alcsalád minden nemére jellemző szünapomorfia az I-II járólábak végízén és másodvégízén található talpkefe, ami oldal irányban kiszélesedik.

Forrás: RICK C. WEST, SAMUEL D. MARSHALL, CAROLINE SAYURI FUKUSHIMA & ROGERIO BERTANI Review and cladistic analysis of the Neotropical tarantula genus Ephebopus Simon 1892 (Araneae: Theraphosidae) with notes on the Aviculariinae Zootaxa 1849: 35-58 (13 Aug. 2008)

A szemét szemén harapta szegény személyt

Hát atyaég. Az előadásomat pofozgatom, van még egy hetem. Keresgetek a neten, hogy csinosíthassak az előadás eddig részén. Ekkor futottam bele Hawkeswoodba. Ausztrál kollega árnyalta a képet Hawkeswoodról, aki a Queensland museumban persona non-grata. Mert hülye. Állítólag. Mondjuk nehéz más jelzőt találni olyasvalakira akit szemencsíp egy pók. Vagy szíven egy rája. Szóval Hawkeswood írt egy cikket a pókcsípésről ráadásul egy piros háromszögpók. Na én erről írok... Elöljáróban szeretném elmondani, hogy Hawkeswoodot maximum a - hibáktól hemzsegő, de legalább van kategóriájú (ebben a kategóriában van egy magyar nyelvű madárpókos könyv is - haha) - könyve alapján "ismerem". Szerintem A cikket itt találhatja a kedves érdeklődő, és sajnos már a címben is van három hiba... az Arkys-t k-val kell írni, és a lancearius fajt nem Koch hanem Walckenaer írta le és Araneidae elég régóta.

Hawkeswood 380 körül írt cikket, mely fenomenisztikus érzést nagyban csökkenti hogy a fennti 2 oldalas szösszenet is ezek közé tartozik, amit a legnagyobb jószándékkal sem tudok a tudományos jelzővel illetni. Ezt az impresszív érzést tovább csökkenti az, hogy megtudtam, hogy fő publikáló újságja a Calodema saját tulajdonában van... lassan átcsúsztam a szánalomos kategóriába amikor elolvastam (a 380 amúgy beleszámító) cikket arról, hogy két cikkét nem hozta le az egyik lap, sőt horrible dictu vissza is utasították. (kicsit ismerős érzések kerítenek hatalmukba)

Szóval csávókám mászkál a vadonyba' és lehúz egy ágat melyről a szemébe esik egy lándzsás pirosháromszögpók és be is mar a szemébe ami bazira fájt neki 2 óráig.

A két oldalt ebbe a 2 sorban tudtam összefoglalni, nem értem miért kelltt elhuzni két (valójában csak másfél oldalra).

Amikor elkeztem irni eme posztot csak a szemcsípésről akartam írni, de aztán az itt vendégségben lévő ausztrál kollega kiegészítette olyan információkkal (melyeket a lapon böngészve más is beszerezhet), hogy a fickó kezdte el csípni az én szemem... legjobban a "
The dirty word “amateur” was implied." mondata tetszik. Nemtudom az amatőr mióta csúnya szó, pláne olyan emberre alkalmazva aki nem az adott tevékenységből él. De hasonlóért már én is kaptam ki hobbimadarászoktól Szegeden. Ők azóta területi képviselők de sebaj. Ahogy Hofi mondotta és ez Hawkeswoodra is igaz: elég megsértődni és akkor senki nem azzal foglalkozik, hogy a dolog igaz e...

Kicsit amúgy is idegbeteg vagyok máma.

Nem mindegy, hová lógatjuk

... , azaz mérgező pókmarások beszámolói (kiváltképp a Latrodectus mactans-ra vonatkozóan).

Kovács Gábor fordítása. Hatalmas kiszervezett, elkészített de eleddig nem posztolt anyag van a poftaládámban, és most kicsit megelégeltem azt, hogy vasárnap is bennt rohadok és ahellyett, hogy kimennék a szabadba levegőzni, tovább rohadok bennt hogy blogolhassak. Fantasztikus érzés :D Erre lelkiismeretfurdalás is kötelez, hiszen többen már elvégeztek egy csomó munkát és ki kellett volna már raknom ezeket elég régen. Most lett rá időm.

Klinikai és történeti áttekintés egy széleskörűen jellemző, ám kevésbé ismert állapotról.

(Emil Bogen, Phoebus Berman (1927): Poisonous spider bites, with especial reference to the Latrodectus mactans. A clinical and historical study of a widespread but little known condition. California and Western Medicine. Vol. XXVI, No.3., 339-341).

A szerkesztő megjegyzése: Jelen diszkusszióban Bogen és Berman a Latrodectus mactans (fekete özvegy) marása nyomán kialakuló arachnidizmus jelentőségét szemléletes módon hangsúlyozza.
Kalifornia állam egyes körzeteit tekintve e veszélyes faj széleskörű elterjedtsége nem általánosan felismert tény. Habár a marás ritkán végzetes, azonban a méreg olyan gyötrelmes tünetekkel járó kórképet idézhet elő, mely a felületes orvosi vizsgálat során hibás diagnózis felállításához, hovatovább a páciensen indokolatlanul elvégzendő sebészeti beavatkozáshoz is vezethet.

Észak-Amerika egyik mérgező marású pókjának, a Latrodectus mactans (közismert nevén fekete özvegy, vagy homokórás pók) marása klinikai szempontból összetetten jelentkező akut hasi kórkép kialakulását okozza. A Los Angelesi Közkórházban mintegy 15 pácienst kezeltek az elmúlt években. Az első öt esetnél a helyes diagnózis felállítása talán azért nem a betegfelvételkor történt, mert még nem ismertük kellően e kórképet, ellentétben azzal a könnyen felismerhető nyolc esettel, melyekkel az elmúlt esztendőben találkoztunk. A rövid összefoglaló segít elképzelni e páciensek állapotát.
Első eset: Palo Verdesben egy 29 esztendős mexikói származású munkást ért péniszmarás, miközben az árnyékszéken ült. Két napig elhúzódó komoly fájdalma, és izomgörcsei voltak.
Harmadik eset: Los Angelesben egy 37 éves magyar származású munkás péniszét árnyékszék használat közben marta meg egy fekete pók. A heves fájdalom átterjedt a megmart testoldallal azonos hasi inguinális területre, és a combokra is. A páciens felvételkor fájdalomra panaszkodott, cyanotikus volt, hasa merevnek tűnt, ugyanakkor nem volt érzékeny, térdreflexe hiperaktív volt. Többször hányt, és vizelet visszatartása katéterezést tett szükségessé. A szisztolés vérnyomás 170 Hgmm, a fehérvérsejt szám pedig 13.750 volt. Noha a komoly fájdalmak 24 órán belül mérséklődtek, öt nap múlva hagyhatta el a kórházat.
Hetedik eset: Egy 25 esztendős, mexikói származású munkás szenvedett péniszmarást, miközben az árnyékszéket használta. Komoly hasi fájdalomra panaszkodott, hasa nagyon merevnek, ugyanakkor érzéketlennek tűnt. A fehérvérsejt szám 13.600 volt. Erősen verejtékezett, de a következő napon elhagyhatta a kórházat.

A fordító megjegyzése: A kültéri toalettekben történt balesetek nem csak pénisz, hanem fartájékot érintő marásokat is magukban foglalnak. A Latrodectus-fajok olykor élénk érdeklődést mutatnak a hálójukat érintő bármilyen behatást illetően, ez magyarázza a „belógó”, védtelenül hagyott testrészek elleni támadásokat. A közelmúltban olyan esetleírások, illetve toxikológiai munkák is napvilágot láttak, melyekben a méreganyag által kiváltott stabil erekcióról számolnak be. (Az emberre csak a kifejlett nőstények jelentenek veszélyt. A hímek csípőkarmai túl aprók, és túl gyengék ahhoz, hogy áthatoljanak a bőrön).

Ki a f@.gyerek, Laci te tudod! Te vagy a f@.gyerek, Zoli én tudom!

Mexikó, Veracruz államából egy új madárpókfaj lett leírva, melynek a Brachypelma kahlenbergi elnevezést adták. A hím és nőstény alapszíne szinte teljesen fekete, az utótest hosszúszőrei vörösek. Az elnevezés tisztelet Herwig Kahlenberg felé, aki először felismerte azt, hogy ez egy még nem leírt Brachypelma faj.




RUDLOFF, J.-P. (2008): Eine neue Brachypelma-Art aus Mexico (Araneae: Mygalomorphae: Theraphosidae: Theraphosinae). Arthropoda 16(2): 26-30.

------------------------

JAJJ!…a tigrinawesseli sztori sem volt fütyfürütty, de ez már tányleg kezd alulmúlhatatlan formát ölteni. Következő? Brachypelma sarkibótosjózsi sp.n. ? Csak mert ő is valami haver...Reichből jövő cikkek nívója, a munkák "tartóssága" amúgy általánosan milyen e? Kivétel a tiszteletnek...

Egy "Ejtélyes" pók

Mint ismeretes nem vagyunk a KODAK taxonómia hívei, de az is ismeretes, hogy számos kivétel van az "erről a fényképről fajra majd az mondja meg akinek Tibor az anyja" szabály alól.

Ezt a szépséget grátiszt kaptuk a szomszédéktól ahonnan is egy csúszdát örökölt Zaránd fiam. A Széchenyi utcára néző kicsiny kertben a dzsindzsába volt a csúszda begyógyítva ahonnan is sikerült alig 10 perces origamival kiszedni.
Amikor megláttam - csak szerényen - rögvest felismertem (és a kis segítség a címben ottan is lakozik) és felordítám örömömben, hiszen bár képen sokszor, hallani mégtöbbször, de még alkoholos állapotában sem futottam össze vele (ami teljes mértékben az én hibám) álmomban nem ötlött fel bennem hogy én egy laza (ámde valljuk be kevés arachnológiai kihívással kecsegtető) gyerezsúr alkalmából egy virtingli friss zöld példányba belebotolhattnék. Az üvöltésre az origamiban segítkez csúzdadonor hölgy és a szomszéd megrettent hogy netán valami sorjával bírhattam vérvesztésre késztetni magam, de Berni asszony megnyugtatta őket, hogy valószínűlegcsak egy pókot láttam. Gyermekem babakekszes műanyag edényébe - melyet Einstand módszerrel megörököltem - rögvest bele is költöztettem a drágát. Most pedig volt annyi 10 percem hogy lőttem láttam miután főztem (kávét).
Na szóval indoklásos tipptyi jöhet aki erre rájön az az életben el nem téveszti többet.
További segítség:

Egyeb Nigma fajok:
Nigma flavescens


Nigma walckenaeri ismetlesnek


Nigma linsdalei



Egyeb Hamvaspokok:
Hamvaspok :D

Eloremutato link a jovobe: Kaliforniai kitalalos #5

Operation Ökör-hegy

Az egész azzal kezdődött, hogy jónéhány hónapja, Kovács Gábor diplomammunkáját tanulmányozva a Karéjos keresztespók (Argiope lobata) hazai élőhelyeinek felsorolásánál a következőt olvastam:

„Megtalálható továbbá a tolnai Mezőföldön (bikácsi Ökör-hegy, SZINETÁR szóbeli közlés)”



Jó régóta szeretnék egyet lencsevégre kapni, de sajnos itt a közelünkben nem él ez a pók…vagy mégis? Bikács, Bikács.. de hiszen az a település itt van tőlünk nem messze és jártamban keltemben gyakran utazom rajta keresztül. Nede hol van az Ökör-hegy? Gondoltam ha sehogy sem találom, hát rátelefonálok az egyik volt katonatársamra, aki történetesen Bikácsról származik. Aztán felötlött bennem, hogy amikor a 63-as úton délfelé elhagyom Bikácsot, jobb kéz felől, kora nyáron gyönyörű árvalányhaj mező tárul a figyelmes szemlélődő elé. Ez lesz az…vagy legalábbis ilyesmi! Elő a katonai térképpel! Megvan! Bár nem ott ahol azt előzőleg gondoltam…



Nosza elő a műholdfelvételeket is ( 46°41'31.35"N 18°41'18.49"E)! Lássuk a helyszínt "élőben" és megközelíthetőségét.





Tiszta ügy, koordináták a GPS-ben, már csak meg kell várni azt az időpontot, amikor a faj kifejlett egyedei előfordulnak. Szinetár Csaba remek kis könyvében a Július és Augusztus hónap van megjelölve. Addig van idő. Még egy kis értekezés a szakavatottakkal: „oda menj ahol azok a homokbuckák vannak, amit úgy pirít a nap, hogy a gatya lerohad az emberről” + neten is körülnéztem: innen északra már nem fordul elő, viszont lefelé Dél-Afrikáig. Na ez aztán bírja a meleget! -megerősítésként egy neten talált fotó Izraelből – bibliai szárazság, tüskebozót, lobata. EAGLE OUT.

--------------------------------------------

2008. augusztus 12. Úgy esett, hogy ezen a napon volt dolgom arrafelé. Bepakoltam egy csomagtartónyi cókmókot és 14h körül már Bikácson voltam. Egy szépséghibája volt a dolognak, a GPS közvetlenül az "akció" előtt felmondta a szolgálatot. Sebaj, a jó öreg 39/49M katonai tájolóval simán megoldom a helyzetet, ha a dolgok rosszra fordulnának, meg már különben is a műholdkép alapján kidolgoztam egy A és egy alternatív útvonaltervet az Ökör-hegy megközelítésére, melyet "agyfile":) formájában sikeresen eltároltam….

A helyszín közelében gyorsan átvedlettem polgári öltözetről „mindentvivősre”, cserkelő fotoapparát „tűzkész” állapotba hozva (majd visszajövök a „nehéztüzérségért”, ha valami érdemleges adódik). Irány át a fenyőerdőn….

Namost ha ide érkeznék ejtőernyővel, úgy, hogy nem ismerném az ugrózónát, azt mondanám, hogy a Duna-Tisza közére érkeztem. A látvány bizakodásra ad okot, ugyanolyan homokbuckák és növényzet, mint pl. a Fülöpháza környékén (az ott honos borókást leszámítva).





Az idő, mint a pokolban, 35C árnyékban, viszont viharos szél, ami a közelfotózás lehetőségeit erősen csökkenti. Az Ökör-hegy szélén színes képekkel illusztrált tábla ismerteti a hely kialakulását, jellemző növény és állatvilágát. Hja kérem ez már itten ájrópa... Pókok közül kiemeli a Bikapókot, viszont a lobata sehol….Elszomorító, de mindegy, irány az egyenes. Egy egész délutánt töltöttem a helyszínen, szisztematikusan átkutatva a néhány négyzetkilométeres területet szinte méterről-méterre, de Karéjos keresztespóknak nem akadtam a nyomára. Már azon gondolkodtam, hogy talán nem áll rá a szemem ezekre az állatokra, ezért próba gyanánt elsétáltam a területet szegélyező akácerdő közelébe, hátha megtalálom a kisebbik Argiopét – a Darázspókot, az általam is megszokott növénytársulások között. Így is volt. Egyből sikerült kiszúrnom több nőstény egyedet is..



Tehát no problémó - Vissza a tikkadt szöcskenyájak közé…Hopp egy Derespók(Uloborus walckenaerius), ami tudatta velem, hogy maga a helyszin valóban hasonló, mint ahol a lobata él, hiszen a Derespók is zömmel az ő élőhelyén fordul elő.



Pókokból amúgy nem volt nagy a felhozatal. Találtam ugrópókat, melyek a termetükhöz képest viszonylag nagyméretű hálóikban sziesztáztak, melyet a növényzetre építettek.





Meg egy csomó ilyen hálót, melyet mielőtt elhagyták, talán Kalitpókok vagy Dajkapókok lakhatták



Az itt elő állatok egyébként szintén "hajaznak" a Duna túloldalán fellelhető faunára (sajnos Rákosi vipera itt nincs, pedig alkalomadtán az is kiváló fototéma lenne)

Kutyatejszender (Hyles euphorbiae) hernyója



Láttam jónéhány Fecskefarkú lepkét (Papilio machaon)





valamint Zöld gyíkokat (Lacerta viridis), a bátrabbak még a bozótra is felmásztak



Imádkozó sáskákat (Mantis religiosa). Egyikük megpróbált rámilyeszteni, de nem dőltem be a blöffnek, inkább gyorsan megörökítettem ezt a rögtönzött, színházba illő előadást



illetve bizonyára a homoktalaj miatt(számomra) meglepő egyedszámú és fajú Hangyalesőt





Meg még egy csomó dolgot, melyet az erős szél miatt nem tudtam lefotózni.

Megküzdöttem a darazsakkal, melyek szintén ilyentájt vannak a toppon és kánikulában nem ismernek irgalmat. Végül a helyszín elhagyásakor a fenyőerdő szélén láttam egy Négyes keresztespókot (Araneus quadratus), melynek fotózásához már nem volt elegendő fény.

Összefoglalva elmondhatom, hogy a helyszín alapos átkutatására egy egész délutánt fordítottam, de Argiope lobatát nem találtam. Nem állítom, hogy a területen nem él a faj, hiszen megvan a lehetősége annak, hogy néhány egyed esetleg elkerülte a figyelmem (bár igen alaposan átkutattam a helyszínt), viszont arra a következtetésre jutottam, hogy a bikácsi Ökör-hegyen a Karéjos keresztespók nagyobb egyedszámú pupulációja jelenleg nem található meg.

Mindegy, ha az időm engedi még az idén folyt. köv. hiszen vannak vadi új koordinátáim :), melyek ezúttal a Duna túloldalára - a tutiba - kalauzolnak…

Veget-ária

Mint ismeretes a pókok szinte kivétel nélkül ragadozó életmódú állatok. Most egy olyan - amúgy a neve és kinézete miatt is érdekes pókról írok 2 mondatban amelyik nem ilyen. Természetesen ugrópókról van szó... A vegetáriánus pók Kipling ugrópókja: Bagheera kiplingi mely arról lett híres, hogy hangyáktól lop akáciamagvakat.
Azt hogy az ugrópókok a legérdekesebbek pláne a táplálkozási szokásaikat nézve azt hiszem nem kérdéses. Van közöttük "pszeudovámpír" az Evarcha culicivora amely a vérrel teli moszkitókat és szúnyogokat preferálja és akkor a Portia nevűről még nem szóltam amiről könyvtárnyi riodalom van amiből szemelvény itt és itt.

Velük részletesen foglalkozik Robert R. Jackson professzor Új-Zélandon.

A mostani Kiplingpókot Peckhamék fedezték fel 1896ban (!) már akkor milyen jó nevet adtak ;).

Az érdekes táplálkozási szokásukra pedig két kutatócsoport jött rá egymástól függetlenül. Eric Olson és Gita Bodner úgy egy évtizede fedezte fel, sajnos eddig még nem publikálták az eredményeiket... Most pedig Christopher Meehan figyelte meg ezt az érdekes dolgot amiből rögtön lett is egy ScienceNews cikk. Szerencsére a három kutató együttműködik.

Méá Kulpá

Talán feltűnt hogy egy picit visszavettünk a tempóból: a posztok nagy része pármondatos lett és sok munka kerül kiszervezésre. Ennek egyszerű, technikai okai vannak: szeretnénk az érdeklődést - ha takarék lángon is - fenntartani, csakhogy 10 nap mulva konferencia, 8nap mulva cikkleadás, 17 nap mulva pályázatleadás, 25 nap mulva isoráz kétszer és közben a napi meló is van mellé a 24 órás nappal amiből egyelőre - valami hülye oknál fogva - 10et alvással töltök. Ezért késik például Kovács Gábor ködfoltos farkaspókja (itt van már minden egyszerűen nincs 3 órán formába hozni az egészet) vagy Raptor Phormict-OPUS a. Fince pedig a megélhetéséért küzd (vagyis dolgozik). Ráadásul a Madarpokforum.hu is elindult hálistennek újra. Így újabb percek mennek el abbol a 30ból ami délelőtti pihenésre van.

Szóval igyekszünk megtenni mit lehet, kezzd egy egész jó ki olvasóközönség létrejönni itt (át is léptük a 10000-t amit ugyancsak nektek köszönhetünk). Közben lassan mi is kezdünk belejönni ebbe a műfajba és a 23 kötetes monográfiákat el fogjuk kerülni a jövöben is. A cél, hogy friss infótok legyen szakmai de fontos kérdésekben, alapozó tudáshoz hozzásjuthassatok és emellé szórakozzatok is képek nézegetésével vagy esetleg a hülye vicceimen.

Újra madárpók a címlaplány a Zootaxán

Méghozzá nem is akármelyik génuszból...az Ephebopusból.



A cikk érdekessége, hogy az eddig ismert fajok tárgyalása mellett egy új faj, az Ephebopus foliatus sp. n. leírását is tartalmazza.

Az összefoglaló fordítása hamarosan.

RICK C. WEST, SAMUEL D. MARSHALL, CAROLINE SAYURI FUKUSHIMA & ROGERIO BERTANI Review and cladistic analysis of the Neotropical tarantula genus Ephebopus Simon 1892 (Araneae: Theraphosidae) with notes on the Aviculariinae Zootaxa 1849: 35-58 (13 Aug. 2008)

Jó ajándék a könyv könyv

A majomparadén találtam meg a Pókok skorpiók című Búvárkönyvet. Aki fennt van szedje le, aki nem tudná leszedni onnan, kattintson a képre... Nekem gyermekkoromból hiányzott, helyette az Állatismeretet rongyoltam le... Továbbra is a Heiko Bellman könyv a biblia, ha jól hallom egy ujabb elégedett olvasóval bővült a tábor ;)

Coddington mount modified

The original Coddington (1983) mount is to be found here. I have learned about the modified mount from Fernando Alvarez-Padilla, and wishes take no credit for it. I simply try to summarize the whole procedure in a way it is accessible for more people.

I have used the modified Coddington mount (henceforth MCM) to make the two images, where the sperm ducts are also visible.

Practical information about the required elements (all of these are easily accessible in many shops; however I’ll provide “a source” as well, which comes from a quick google search on the item, unless stated otherwise):

#1 Microscope slide (a source)

#2 Cover slips (a source)

#3 Vaseline (a source)

#4 Glass scribe (I bought one in a hardver store, which was cheap, and hard to use. I finally ended up in using a Bel-art glass scibe, which turned to be excellent)

#5 Scale cover glass 22mm x 60 mm (a source). Slide covers are cheap, and at the same time very hard (if not impossible) to clean. It is possible to clean the area above the specimen with a dry paintbrush, but after a while and if any liquid has been on the other surface of the cover, it is much better to trash the cover glass, then try to clean it.

#6 Methyl Salicylate also known as methyl-benzoate (see details on the label above). You can alternatively use lactic acid, Hoyer solution, clove oil, etc. for the same effect. I have experience mainly with methyl salicylate)

Note: methyl salicylate is an apolar aromatic liquid. This means with water it creates a milky liquid, with some gas generated aside. This might be sometimes useful (tracing ducts in a vulva), but since it is gas, it will show as black spot on an image. You can leave the specimens in methyl salicylate, but be aware it sometimes weaken the joints. To avoid this, use 96% alcohol bath to rinse the specimen before applying methyl salicylate (same apply after photographing the specimen). To wash down methyl salicylate use common household detergent, and only after that apply water. Rinsing the microscope slide with alcohol after this, will give you spotless drying. It is important to avoid dusting the cover glass and microscope slide. Methyl salicylate melts plastic, so use glass equipment only. Exceptions are the plastic micropipettes which could be used, but then needed to washed by either cc alcohol or a detergent.

#7 96% Alcohol

#8 Detergent

#9 Tooth pickers

#10 Glass dishes

#11 Ruler

#12 Compressed air duster (a source)

#13 Micropipettes

-------------------------------------------------------------------------------

Make a Coddington mount step by step

Step1: Glue few (depend on the size of the palp, or other structure you want to examine, the smaller it is the fewer slips you need) cover slips on a microscope slide. I normally use nail polish.

Step2: Use your glass scribe to cut the scale cover glasses into narrow and long pieces. Use a ruler to aid your cut! Dust off the glass pieces, and store these glasses in a box where they cannot dust.

Note: you could skip this step. A full cover glass is also good, but a bit harder to manipulate afterwards. See an example below.

Step3: Apply Vaseline on the top coverslips and gently put the cover glass on top.

Step4: put methyl salicylate on the microscope slide, within the reach of the cover glass. Use enough, but not too much. Quantity depends on the height of the cover glasses.

With the Coddington mount (CM) you should be able to move and position your specimen. However for smaller items you have to use fewer covelslips and this still won’t guarantee your specimen remains in position.

The Coddington mount should look like this (green is Vaseline, yellow is Methyl-salicylate).
Modify the Coddington mount: If you apply enough Vaseline, and do not press hard the cover glass into it, the other end of the cover glass could be pressed down creating a triangle. This would create a bigger surface tension fixing conveniently your specimen. Use tooth pickers to manipulate the cover glass, and never touch it from above.

With bended pins, or careful movements of the cover glass you can position and reposition it quite easily. Single hair brushes on tooth pickers are among the best tools to achieve this. Due the variable height you can use a bigger variety of items and even at the very same time. You also could position specimen in many angle in a higher space and fixing them by moving them towards the end of the glass cover.

The difference between the CM and MCM. CM above, MCM below.