APRO-PÓK pókblog

Kokavecz Tamás (Koka) küldött nekem egy fordítást, melyet csak úgy nyelvgyakorlás gyanánt követett el. Ha már ennyit dolgozott vele, gondoltam közzéteszem itt a blogon is (néhány helyen, ahol nagyon szükséges volt javítottam, a többit majd a kommentekben megbeszéljük). Az eredeti cikk ITT található.



A Góliát Madárpók Theraphosa blondi (Latreille, 1804)
és a Mexikói vöröstérdű madárpók, Brachypelma smithi(Araneae: Theraphosidae) laboratóriumi tenyésztési módszerei

Leslie Saul-Gershenz
Megjelent: 1996, AAZPA Annual Conference Proceedings
SaveNature.org
699 Mississippi Street, Suite 106, San Francisco, CA 94107, USA
http://www.savenature.org • lsaul@meer.net


Bevezetés

Az Orthognatha (Mygalomorphae) tartozó madárpókok talán a leggyakrabban bemutatott gerinctelen állatok az állatkertekben manapság. Ez nagy méretüknek, hírnevüknek, nevük nyilvánosság általi ismeretségének, egyszerű táplálkozási követelményeiknek, sok faj könnyű tartásának és beszerezhetőségének (kisállatkereskedések és tenyésztők által) köszönhető. Jelentések szerint nyolcvannyolc faj van fogságban tartva állatkertekben, múzeumokban, egyetemeken és az Amerikai Madárpók Egyesület tagjainak magántulajdonában. A The Arachnid Specialist Group of the Terrestrial Invertebrate Taxon Advisory Group arra szeretné ösztönözni az állatkerti és múzeumi társulásokat, hogy szervezzenek tenyésztési programokat az egyes madárpók fajok számára, az irántuk megnövekedett gyűjtési kényszer és a részletes élettörténeti és reprodukciós adatok szükségessége miatt azon fajok esetében, amelyek gyakran bemutatás tárgyát képezik, de tudományos értelemben véve kevésbé ismertek.

Egy minapi tudósítás szerint (Calloway, 1995), a mai napig Észak-Amerikában csak egy állatkert, a Metropolitan Toronto Zoo szaporított Mexikói vöröstérdű madárpókot (Brachypelma smithi). Ezenkívül nyolc magánszemély szintén tenyésztett B. Smithit az Egyesült Államokban. Mindemellett más madárpókfajokat is szaporítottak az USA-ban az aktív kereskedelmi tenyésztők és hobbytenyésztők csoportjai.
Calloway felmérésében a 165 megkérdezett intézmény 44%-a mutatott érdeklődést a fogságban tartott madárpókok tenyésztési programjában való együttműködés iránt.
Angliai állatkertek már indítottak projektet Mexikói vöröstérdű madárpók fogságban történő tenyésztésére. Ez a faj faj oktatási célokra kiváló, köszönhetően rendkívül könnyen kezelhető természetének, könnyű gondozásának és fogságban harminc éves kort is elérő élettartamának. Bár ezt a fajt mára már törvény védi a kereskedelmi céllú gyűjtéstől, viszont tenyésztése bonyolultabb mint jónéhány más madárpóké. A faj megőrzése érdekében és a gerinctelen állatokat bemutató intézmények oktatási szükségletei miatt itt lenne az idő a nagy számban történő szaporításához (további keresett fajokkal egyetemben, melyek szintén védelmet érdemelnek). Ez a tanulmány e két fajjal kapcsolatos eredményeinkről számol be, melyek iránt az állatkertek nagy érdeklődést tanúsítanak: az Óriásmadárpók, Theraphosa blondi és a Mexikói vöröstérdű madárpók, Brachypelma smithi.

A Góliát madárpók, Theraphosa blondi

A Theraphosa blondi nagy valószínűséggel a legnagyobb madárpók a világon. Mivel természetes táplálékának nagy részét valószínűleg gerinctelenek és néhány kisebb talajlakó gerinces (gyík, stb.) teszik ki, azt javaslom, hogy a köznevében szereplő “madár” jelzőt hagyjuk el, és a műveltség érdekében változtassuk egyszerűen “Góliátra." A Theraphosa blondi természetes elterjedtségi területéhez tartoznak Délkelet-Venezuela, Guyana és Északkelet-Brazília háborítatlan esőerdői.

Az Insect Zoo 1993 szeptember elsején beszerzett egy 65 gramm tömegű vadbefogott nőstényTheraphosa blondit. Hetente egyszer etették egyetlen darab rózsaszín újszülött egérrel. Esetenként egy tücsökkel helyettesítették az egeret. 85°F hőmérsékleten tartották 80-90%-os relatív páratartalom mellett egy 30 gallonos terráriumban. 1994 június 25-én lerakta a petéit, melyeket kokonba zárt, megközelítőleg 9 hónappal az Insect Zoo állatkertbe való érkezése után. Ez alatt a néhány hét alatt távol tartották a kiállítástól. Az inkubációs időszak alatt agresszíven őrizte és forgatta a kokont, valószínűleg az embriók megfelelő gondozása végett. Megfigyelték, hogy szőrszálakat távolít el az utóteste mindkét oldaláról, melyeket a kokon külső felületére helyezett. Arachnalógusok feltételezik, hogy ezek a szőrszálak védik az embriókat a kétszárnyú parazitáktól.
1994 július 27-én megnyitotta a kokont. A peték 1994 augusztus 1-én kezdtek kikelni (bevedleni), 33-39 nappal a peterakás után. Összesen 45 pók született. Kettő elpusztult az első két vedlés során ezért alkoholban tartósították őket. A fennmaradó 43-at sikeresen felnevelték, és a többséget más állatkerti intézményeknek adományozták.

Az első stádium nem mozgásképes. E szakasz megfelelő szakkifejezése bald deutova vagy larvae sensu (posztembrió szakasz). Lábas petéknek neveztük őket. Néhány nappal később vedlettek, egyre inkább hasonlítottak növendék pókokra és ebben a szakaszban már mozgásképesek voltak.
Tizenöt mintadarab alapján a következő súlybeli értéktartományt kaptuk:

Dátum Súlytartomány (grammokban)
Augusztus 8,1994 0.1223 - 0.1521 g
Szeptember 8,1994 0.1218 - 0.1612 g
Szeptember 16, 1994 0.1556 - 0.1837 g
Május 10, 1996 23.7 – 29.0 g
n = 15

A pókjaink 1 év és 9 hónap után 25-29 gramm közötti súllyal rendelkeztek.
1994 augusztus 9-10-e között 38 növendék pók vedlett a második vedléses juvenilis stádiumba és mozgásképesek voltak. A harmadik vedléses juvenilis pókok szürkés-fekete színűvé váltak, de a felületük szőrmentes kinézetű volt. Negyedik vedléses stádiumban szőrös megjelenést kaptak, ami jellemzőbb arra, amit egy madárpóktól elvárunk. 1996 május 15-éig, egy évvel és 10 hónappal a kikelés után még nem érték el az ivarérettség szakaszát. Marshall és Uetz (1993) hímeknél 9, nőstényeknél 10 vedlésről számoltak be, az ivarérés folyamata két évet vesz igénybe. 12 darabot vizsgálva, mind 1994 augusztus 12-én vedlett a mozgásképes fázisba. A mai napig, beleértve az 1994 augusztus 12.-ei első vedlést is, egy 6-szor vedlett, három darab 7-szer, három 8 alkalommal, egy 9-szer, négy pedig 10-szer vedlett. Tehát a növekedés ütemében jelentős különbségeket figyeltünk meg. Több tényező is befolyásolja az érésük gyorsaságát és nagyságukat mikor éretté válnak; ide tartozik a táplálék, az, hogy hány petét tartalmazott a kokon, a peték mérete és talán a hőmérséklet is.


Fejlődési szakasz datum # állatok száma # napok
Peték llerakása június 25, 1994
Kikelés (posztembrió) augusztus 1, 1994 45 33-39
1.vedlés (mozgásképes) augusztus 9-10, 1994 38 42-49
1.vedlés augusztus 12, 1994 12 45-51

Marshall és Uetz tanulmányában 3 hímet és egy nőstényt neveltek adulttá. Jelenleg 15-öt nevelünk a kezdeti 45 született kispókból. A többi állatot más oktatási célú bemutatóknak adományoztuk az Egyesült Államokban, Kanadában és Új-Zélandon.

Néhány Észak-Amerikában honos talajlakó madárpókfaj 8-10 év alatt válik ivaréretté, sokkal lassúbb növekedési ütemet tanúsítva ezzel,mint a Góliát madárpók. Néhány faj esetében 14-17vedlésről is beszámoltak (Marshall és Uetz, 1993; Stradling 1978, és Baerg 1963).


A Mexikói vöröstérdű madárpók, Brachypelma smithi

A Brachypelma nem (korábban Euathlus) összes faja CITES II. mellékletének hatálya alá esik. Az élettartamuk figyelemre méltó, ezek a fajok jelentések szerint fogságban 25-30 évig élnek. Becsléseink szerint néhány példányunk 28 éves. A Brachypelma udvarlását és párzását McKee (1984) korábban már leírta, ezért itt eltekintünk az ismétléstől.

1996 májusáig, sikeresen felneveltünk 18 növendék pókot a 20 példányból, melyeket 1994 december 8-án kaptunk a Metropolitan Toronto Zoo intézménytől. Kettő a második vedlés alatt pusztult el. Mint a T. blondi növendék pókok esetében is, a kispókok kereskedelmi drozofila üvegcsékben voltak tartva (Carolina Biological Supply – Karolinai Bilógiai Felszerelés) vermikulit talajon. A növendék pókokat szükség szerint nagyobb műanyag dobozokba helyeztük. Tíz páldányunk közül az 1994 december 8.-a és 1996 május 15.-e közötti időszakban egy 7-szer vedlett, négy 6 alkalommal, kettő 5-ször, háromnál pedig 4 vedlés lett feljegyezve. 1996 május 15.-ére a pókok hossza elérte a 3 centimétert. Brachypelma fajok esetében az inkubációs időszak 3-4 hónapig tarthat (Hodge, 1992), a kokon elválasztható a nősténytől és mesterségesen is kikelthető (McKee, 1986).

Tartási módszerek összefoglalása

T. blondi laboratóriumi tenyésztésének kulcsfontosságú elemei a hőmérséklet, páratartalom, higiénia, az etetés gyakorisága és a táplálék minősége. Fertőtlenítsd a dobozokat rendszeresen!

Talajok

Általában vermikulitot használunk elsődleges talajként fiatal pókok nevelésénél. A vermikulit semleges talaj, semleges a pH értéke és kevésbé ideális melegágya a kórokozóknak vagy egyéb nemkívánatos mikroorganizmusoknak. A vermikulit a vizet is megtartja, így ha benedvesítjük, a doboz páratartalma is növelhető. Kiállításokon viszont természetes anyagokat használunk mint a homok, föld, moha. Ezenkívül köveket, kéregdarabokat helyezünk el úgy,hogy búvóhelyül szolgáljanak, ill. megfelelő helyet nyújtsanak a sikeres vedléshez. A célra alkalmas élő és élettelen növényeket is behelyezünk, hogy növeljék a kiállítás vizuális értékét, valamint közelebb hozzák a fajok természetes ökoszisztémáját, ezáltal is hozzájárulnak a kiállítás oktató jellegéhez. Nem kiállítási környezetben a terráriumok 2-3,5 hüvelyk vermikulittal vannak feltöltve. A mélység arányosan változik a pók nagyságától függően. Elegendő mélység szükéges, hogy alkalmas legyen a búvóhely ásására.
B. smithi pókok aktív ásók. Néhány egyed többé, mások kevésbé hajlamosak erre a tevékenységre.

Higiénia

Különálló fejezetet szentelünk a témának a pókok és más gerinctelenek sikeres nevelésében és tartásában szerepet játszó jelentősége miatt. A páratartalom utáni második legfontosabb tényező a higiénia. Ha a vermikulit vagy a vatta az itatótálban bármilyen elszíneződést mutat, a dobozt kiürítjük és fertőtlenítjük, mielőtt a pókot visszahelyeznénk. Az itatótálat is fertőtlenítjük 5%-os Clorox (fehérítő) oldattal és friss vattát helyezünk bele. A fehér steril vatta ideális anyag az itatótálakhoz kiállításon kívül, mivel bármilyen bakteriális vagy gombás képződmény gyorsan észrevehető ha figyelünk a vattán történő elszíneződésekre. Az összes segédeszközt is fertőtlenítjük fehérítőszerrel minden nap végén, vagy sűrűbben nap közben, ha kicseréljük a beszennyeződött dobozokat.

A talaj kitűnő közeg bakteriális és gombás mikroorganizmusok megbúvására. Ha egy példány elpusztul, a terrárium nem használható újra amíg ki nem cseréltünk vagy fertőtlenítettünk és elégettünk benne mindent. Általában 5%-os nátrium-hipokloritot (Clorox) használunk dobozok fertőtlenítésére. Talajt és más táptalajokat sütés (konvekciós sütőben 400-500 fokon 2 órán át) vagy mikrohullámos sugárzás által fertőtlenítjük.

Dobozok és terráriumok

Sokféle típusú és méretű műanyag dobozt használunk, van amelyik kemény, áttetsző műanyagból készült, mások puhább, rugalmasabb, átlátszó műanyagból. A műanyagdoboz típusa kevésbé fontos, mint az aljának a nagysága, a magassága és hogy milyen mértékű szellőzést biztosít a fedele. Ahogy a pókok nagyobbak lettek, átváltottunk egy lefelé záródó fedelű törhetetlen műanyagdobozra (Cambro, Inc. által készült). Ezt a típusú dobozt általában éttermi élelmiszertárolásra használják, rendszerint éttermi felszerelési cikkeket forgalmazó nagykereskedőknél lehet beszerezni 7$ egységáron. Mint sok gerinctelen faj tenyésztése esetében, a páratartalom kulcsfontosságú a sikerhez. Fiatal növendék pókok nagyon érzékenyek a kiszáradásra. Egy réteg szúnyoghálót (BioQuip) használunk a három milliméternél nagyobb átmérőjű rések befedésére. Ezenkívül, T. blondi esetében egy második réteg szúnyogháló is kerül a rés és a fedél közé (de nem a fedélhez erősítve, hogy nagyobb biztonságot nyújtson, amikor eltávolítjuk a fedelet etetéskor és itatáskor. Ezek a madárpókok különösen gyorsak és agresszívek.

Étrend

Mindkét faj etetését nagyon kicsi, gombostűfejnyi vagy némileg nagyobb Barnatücsökkel (Acheta domesticus) kezdtük. Fokozatosan nagyobb tücsköt kapnak ahogy nőnek. Egyszerre csak egy tücsköt helyezünk a dobozba. Mások használtak egyéb táplálékot is, mint a Viaszmolylárva (Galleria), légylárva (Musca domestica). Amikor a Theraphosa blondi elérte az 5-7 hüvelyk hosszúságot, Madagaszkári sziszegő csótány (Gromphordorhina protentosa) lárvákat (egy hüvelyk hosszú) kapott és esetenként újszülött egereket. A fiatal pókok minden másnap kaptak táplálékot. Theraphosa blondi példányok általában mindent megettek amit kaptak. Ha a tücsköket nem ették meg pár perc leforgása alatt, eltávolítottuk őket, hogy megelőzzük a vedlés folyamán felléphető problémákat. Rendkívül fontos az otthagyott vagy elpusztult élelem eltávolítása. A pók a vedlése során nagyon sebezhető.

Érintkezés

A legtöbb madárpók szőre kiütést okoz, és a T. blondi szőre nagyon irritáló, elég hamar allergiás reakciót válthat ki. Emiatt a velük való érintkezéshez hozzátartozik a pormaszk és a latex sebészkesztyű áthelyezésnél és a terrárium takarításánál. Ezenkívül ez a faj nagyon agresszív és a legkisebb provokálásra is támad. Ezért nem ajánljuk ezt a fajt új intézetek számára, hacsak a személyzet nem rendelkezik tapasztalattal nyugodtabb és kevésbé igényes fajok terén. Brachypelma smithi elég nyugodt, ahogy eléri azt a nagyságot amikor már hozzá lehet nyúlni, de amikor még kicsik, meglehetősen gyorsan mozognak, nem maradnak egy helyben, mint a kifejlett nőstény. A kézzel való érintés korai stádiumokban esetében kerültük, hogy ne okozzunk sérülést.

Páratartalom

Mint korábban már említettem, a fiatal pókok felnevelésében a két legfontosabb tényező a páratartalom és a higiénia. Góliát madárpók számára az optimális hőmérséklet 85°Fahrenheit és 80-90%-os relatív páratartalom. A Mexikói vöröstérdű páratartalom-igénye alacsonyabb, kivéve a vedlési idöszakban. A dobozokban kis hőmérőket és nedvességmérőket használunk a hőmérséklet és a páratartalom megfigyelésére. Ezek beszerezhetőek a Carolina Biological Supply-tól vagy más természettudományi felszerelést forgalmazó cégektől ( mint a Radio Shack). Minden fajt egyedileg helyezünk el. A T. blondi növendék pókokat elválasztottuk az anyjuktól egy nappal azután, hogy felnyitotta a kokont. Minden példányt elláttunk fehér vattát tartalmazó itatótállal. A fiatal pókoknál minden másnap ellenőriztük a páratartalmat. Jobban szellőző fedelű dobozokat (idősebb pókok) desztillált vízzel párásítunk naponta kétszer, egyszer reggel és egyszer a nap végén.

Szabályzatok és engedélyek

A természetben élő vadvilág állandó jellegű változása miatt a legjobb egyeztetni az Egyesült Államok Hal- és Vadvilág Szolgálatával (U. S. Fish and Wildlife Service) egy bizonyos faj besorolását illetően, mielőtt bármilyen gerinctelen importálása és beszerzése mellett döntünk. Szintén egyeztetést javaslok állami és szövetségi mezőgazdasági minisztériumokkal, hogy megérdeklődjük szükséges-e engedélyt kérvényezni. Egyes városok és megyék helyi egészségügyi szabályzatai korlátozhatják mérges állatok engedély nélküli behozatalát.

Köszönetnyilvánítás

Szeretném kifejezni elismerésemet a gyakornokoknak a nagyszerű gondozásért: Marilyn Cunningham, Quinn McFrederick, Erin Sullivan , Fred Crosby és Partrick Schlemmer. Szeretném megköszönni Tom Mason (Gerinctelenek kurátora a Metropolitan Toronto Zoo-nál) Brachypelma smithi adományát a San Francisco Insect Zoo számára. Köszönettel tartozok Mark Hart-nak (West Coast Zoological) az adatai megosztásáért és az információnyújtásárt.