Friday, August 15, 2008
Operation Ökör-hegy
Az egész azzal kezdődött, hogy jónéhány hónapja, Kovács Gábor diplomammunkáját tanulmányozva a Karéjos keresztespók (Argiope lobata) hazai élőhelyeinek felsorolásánál a következőt olvastam:
„Megtalálható továbbá a tolnai Mezőföldön (bikácsi Ökör-hegy, SZINETÁR szóbeli közlés)”
Jó régóta szeretnék egyet lencsevégre kapni, de sajnos itt a közelünkben nem él ez a pók…vagy mégis? Bikács, Bikács.. de hiszen az a település itt van tőlünk nem messze és jártamban keltemben gyakran utazom rajta keresztül. Nede hol van az Ökör-hegy? Gondoltam ha sehogy sem találom, hát rátelefonálok az egyik volt katonatársamra, aki történetesen Bikácsról származik. Aztán felötlött bennem, hogy amikor a 63-as úton délfelé elhagyom Bikácsot, jobb kéz felől, kora nyáron gyönyörű árvalányhaj mező tárul a figyelmes szemlélődő elé. Ez lesz az…vagy legalábbis ilyesmi! Elő a katonai térképpel! Megvan! Bár nem ott ahol azt előzőleg gondoltam…
Nosza elő a műholdfelvételeket is ( 46°41'31.35"N 18°41'18.49"E)! Lássuk a helyszínt "élőben" és megközelíthetőségét.
Tiszta ügy, koordináták a GPS-ben, már csak meg kell várni azt az időpontot, amikor a faj kifejlett egyedei előfordulnak. Szinetár Csaba remek kis könyvében a Július és Augusztus hónap van megjelölve. Addig van idő. Még egy kis értekezés a szakavatottakkal: „oda menj ahol azok a homokbuckák vannak, amit úgy pirít a nap, hogy a gatya lerohad az emberről” + neten is körülnéztem: innen északra már nem fordul elő, viszont lefelé Dél-Afrikáig. Na ez aztán bírja a meleget! -megerősítésként egy neten talált fotó Izraelből – bibliai szárazság, tüskebozót, lobata. EAGLE OUT.
--------------------------------------------
2008. augusztus 12. Úgy esett, hogy ezen a napon volt dolgom arrafelé. Bepakoltam egy csomagtartónyi cókmókot és 14h körül már Bikácson voltam. Egy szépséghibája volt a dolognak, a GPS közvetlenül az "akció" előtt felmondta a szolgálatot. Sebaj, a jó öreg 39/49M katonai tájolóval simán megoldom a helyzetet, ha a dolgok rosszra fordulnának, meg már különben is a műholdkép alapján kidolgoztam egy A és egy alternatív útvonaltervet az Ökör-hegy megközelítésére, melyet "agyfile":) formájában sikeresen eltároltam….
A helyszín közelében gyorsan átvedlettem polgári öltözetről „mindentvivősre”, cserkelő fotoapparát „tűzkész” állapotba hozva (majd visszajövök a „nehéztüzérségért”, ha valami érdemleges adódik). Irány át a fenyőerdőn….
Namost ha ide érkeznék ejtőernyővel, úgy, hogy nem ismerném az ugrózónát, azt mondanám, hogy a Duna-Tisza közére érkeztem. A látvány bizakodásra ad okot, ugyanolyan homokbuckák és növényzet, mint pl. a Fülöpháza környékén (az ott honos borókást leszámítva).
Az idő, mint a pokolban, 35C árnyékban, viszont viharos szél, ami a közelfotózás lehetőségeit erősen csökkenti. Az Ökör-hegy szélén színes képekkel illusztrált tábla ismerteti a hely kialakulását, jellemző növény és állatvilágát. Hja kérem ez már itten ájrópa... Pókok közül kiemeli a Bikapókot, viszont a lobata sehol….Elszomorító, de mindegy, irány az egyenes. Egy egész délutánt töltöttem a helyszínen, szisztematikusan átkutatva a néhány négyzetkilométeres területet szinte méterről-méterre, de Karéjos keresztespóknak nem akadtam a nyomára. Már azon gondolkodtam, hogy talán nem áll rá a szemem ezekre az állatokra, ezért próba gyanánt elsétáltam a területet szegélyező akácerdő közelébe, hátha megtalálom a kisebbik Argiopét – a Darázspókot, az általam is megszokott növénytársulások között. Így is volt. Egyből sikerült kiszúrnom több nőstény egyedet is..
Tehát no problémó - Vissza a tikkadt szöcskenyájak közé…Hopp egy Derespók(Uloborus walckenaerius), ami tudatta velem, hogy maga a helyszin valóban hasonló, mint ahol a lobata él, hiszen a Derespók is zömmel az ő élőhelyén fordul elő.
Pókokból amúgy nem volt nagy a felhozatal. Találtam ugrópókat, melyek a termetükhöz képest viszonylag nagyméretű hálóikban sziesztáztak, melyet a növényzetre építettek.
Meg egy csomó ilyen hálót, melyet mielőtt elhagyták, talán Kalitpókok vagy Dajkapókok lakhatták
Az itt elő állatok egyébként szintén "hajaznak" a Duna túloldalán fellelhető faunára (sajnos Rákosi vipera itt nincs, pedig alkalomadtán az is kiváló fototéma lenne)
Kutyatejszender (Hyles euphorbiae) hernyója
Láttam jónéhány Fecskefarkú lepkét (Papilio machaon)
valamint Zöld gyíkokat (Lacerta viridis), a bátrabbak még a bozótra is felmásztak
Imádkozó sáskákat (Mantis religiosa). Egyikük megpróbált rámilyeszteni, de nem dőltem be a blöffnek, inkább gyorsan megörökítettem ezt a rögtönzött, színházba illő előadást
illetve bizonyára a homoktalaj miatt(számomra) meglepő egyedszámú és fajú Hangyalesőt
Meg még egy csomó dolgot, melyet az erős szél miatt nem tudtam lefotózni.
Megküzdöttem a darazsakkal, melyek szintén ilyentájt vannak a toppon és kánikulában nem ismernek irgalmat. Végül a helyszín elhagyásakor a fenyőerdő szélén láttam egy Négyes keresztespókot (Araneus quadratus), melynek fotózásához már nem volt elegendő fény.
Összefoglalva elmondhatom, hogy a helyszín alapos átkutatására egy egész délutánt fordítottam, de Argiope lobatát nem találtam. Nem állítom, hogy a területen nem él a faj, hiszen megvan a lehetősége annak, hogy néhány egyed esetleg elkerülte a figyelmem (bár igen alaposan átkutattam a helyszínt), viszont arra a következtetésre jutottam, hogy a bikácsi Ökör-hegyen a Karéjos keresztespók nagyobb egyedszámú pupulációja jelenleg nem található meg.
Mindegy, ha az időm engedi még az idén folyt. köv. hiszen vannak vadi új koordinátáim :), melyek ezúttal a Duna túloldalára - a tutiba - kalauzolnak…
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Szia!
Gyönyörüek a képek! Maxi gratú!
Köszi! Nem volt egyszerű a fotózás az erős szél miatt, ami még az olyan nagy "objektumokat", mint a Kutyatejszender hernyója is képes volt kilengetni a keresőből.
Néhány viszonylag szélcsendes helyen tudtam csak pár fotót lőni.
Eme igazán kiváló bejegyzés "ötletadójaként" nagyon sajnálom, hogy a lobata nem került elő a munkámban hivatkozott területről.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezek a pókok egyrészt remekül álcázzák magukat az alacsony vegetációban, másrészt hálójukat a legtöbb esetben szinte csak centiméterekre készítik el a talajszinttől mérve, így valószínűsíthető, hogy az egyébként gyakorlottabb, nagyobb terepi tapasztalatokkal rendelkező személyek sem minden esetben tudják fellelni a fajt. A rokonfajtól (A. bruennichi) eltérően a fogóháló stabilimentuma nem kifejezett, mely egyébként a képen látható darázspókok esetében megkönnyíti a faj megtalálását.
A darázspókkal ellentétben a karéjos keresztes nem kimondottan a zártabb gyepeket, vagy a magasabb vegetációt preferálja.
A bejegyzésből kitűnően látható, hogy a lokalitás ökológiai, klímatikus, illetve botanikai jellemzői valóban alkalmassá teszik a területet a karéjos keresztespók előfordulására.
A teljes terület ismételt, szisztematikus átvizsgálása talán meghozza a kívánt eredményt.
Én ehhez kívánok további kitartást, és sok szerencsét!!
(Legszívesebben magam is bejárnám a területet, ha másért nem is, de az országos Eresus-adatgyűjtés kapcsán mindenképp :)
Üdv. Gábor
Post a Comment