Nem írom el ma, Iridopelma

Tavaly decemberben jött ki egy cikk az Iridopelma seladonium fajról, amelyben újraleírják a faj nőstényét és elsőként írják le a hímet.
Az Iridopelma génuszt Reginald Innes Pocock (balra) hozta lérte 1901-ben az I. hirsutum faj alapján. Az Avicularia-hoz hasonló génusz jellemzőiként Pocock a következőket adta meg:
1.) lábszársarkantyú a második lábon, ami hasonló az első lábon találhatóhoz, azonban kisebb annál.
2.) az első láb hosszabb, mint a negyedik láb.
(Ezzel a 2 sorral gyakorlatilag ki is segítettük Karl Csabát a lassan egy éve tartó tépelődésből, melyet az Avicularia fasciculata Strand, 1907 nevű faj hovatartozása okozott.)
A nem jelenlegi fajai közül a legkorábban egyébként az Iridopelma seladonium vált ismertté a tudomány számára, Carl Ludwig Koch (jobbra) írta le 1841-ben Mygale seladonia-ként, majd a fajt 1850-ben áthelyezte az ugyanabban az évben általa létrehozott Typhochlaena génuszba. Eugène Simon 1892-ben Koch Typhochlaena-ját, majd 1903-ban Pocock Iridopelma-ját bepakolta az Avicularia génusz alá. Mello-Leitão 1923-ban leírta az Avicularia seladonia hímjét, valamint a Typhochlaena génusz újraérvényesítésével is próbálkozott, meglehetősen hibás módon, így ezt a későbbi szerzők nemigen vették figyelembe. Az I. zorodes-t is Mello-Leitão írta le egy hím alapján, ám ez a faj jelen történetünkben nem sok vizet fog zavarni. Az Iridopelma génusz tehát egészen 1993-ig az Avicularia árnyékában pihent, amikor Andrew M. Smith újraérvényesítette a nemet. Smith után a mai napig a génusz így néz tehát ki: Iridopelma hirsutum Pocock, 1901 (típusfaj); Iridopelma seladonium (C. L. Koch, 1841); Iridopelma zorodes (Mello-Leitão, 1926). A bejegyzés apropójául a fent már említett cikk szolgált, ami tavaly decemberben látott napvilágot. A cikk egy érdekes meglepetéssel szolgál az Iridopelma seladonium faj taxonómiáját illetően.

A figyelmes olvasóknak bizonyára feltűnt, hogy az első mondatban azt írtam, a tavalyi cikkben írják le elsőként az I. seladonium hímjét, pár sorral lejjebb pedig azt, hogy a faj hímjét Mello-Leitão írta le 1923-ban. Annak ellenére, hogy az eredeti leírás (ami egy nőstényt ír le) elég szegényes, tartalmaz egy színes rajzot, ami alapján a faj könnyen bekodakolható, így kiderült tehát, hogy a Mello-Leitão által 1923-ban leírt hím példány nem az I. seladonium fajhoz tartozik, vagyis az Almeida-Silva et al. cikk írja le elsőként a faj hímjét. A hím egyáltalán nem rendelkezik lábszársarkantyúval, ez alapján jól megkülönböztethető a génusz többi fajától.

A cikk maga egyébként rendkívül élvezetes és illusztratív.

Forrás: ALMEIDA-SILVA, Lina M. et al. Redescription and notes on the natural history of the arboreal tarantula Iridopelma seladonium (Araneae: Theraphosidae: Aviculariinae). Rev. Bras. Zool. 2008, vol.25, n.4 [cited 2009-07-13], pp. 728-736 . ISSN 0101-8175. doi: 10.1590/S0101-81752008000400019.

Aviculariinae-s bejegyzésünk lassan több van, mint ahány foga egy átlag Mónika-show szereplőnek (hogy az olvasókban az utóbbi hetekben kialakított orális fixációt ne hirtelen nyomassuk el). 

A Return of KODAX Taxonómia bejegyzésben már közöltünk képet a hímről:

Az eredeti madárpók nyomában is járhattunk Fince segédletével. De ezek mellett olvashattunk a Zootaxa Ephebopus címlaplányáról, Fő a tudomány. Etwas Kochen? Jájá... madárpóktejet és Ephebopus murinus kulisszatitkok témákban is rengeteget (a Pachistopelma-s bejegyzés pedig készül úgy féléve).

Mint az ismeretes a madár pók, mint kifejezést jó eséllyel a fent látható képrészletnek köszönhetjük. Ezt csak bónuszként siler megfejelte Szinetár Csabi jóvoltából egy “Kicsit sárga, kicsit savanyú de a mienk.” alaphangulatú cirka százéves madárpók preparátumról készített képecskével.

Zoltán & siler

Te kis Buthus

A neten böngészvén akadtam rá egy új Wilson Lourenco cikkre, melyben a Szahara Buthidae családba tartozó skorpióiról ír egy egész kellemes, mintegy 15 oldalas kis szösszenet, lélegzetelállítóan jó rajzokkal. Két új génuszt írnak le a Saharobuthus nevűt, melynek etimológiáját (néveredetét nem kellene össze keverni a Saccaromycetes nevű mikrobákkal :P), illetve a Panthobuthus nemet. Hátpajzsrajzok 8 génuszra, összehasonlítás ezzel azzal. Igazság szerint ezeket a karaktereket akár már egy jobb lupéval vagy gyengébb mikroszkóppal is meg lehet vizsgálni, tehát mehet a sufnitaxonómia ezerrel.

A cikk egyben megadta az apropót arra is, hogy a skoreszos képeiről lefújjam a pórt port. A képek egy Canon Digital Ixus 5 MP-s automata géppel készültek. Istenigazából azért mutatom be őket, hogy azért azzal is lehet.

Aki szívesen beleolvasna a cikkbe és az adott újsághoz nincs hozzáférése, annak a cikket szívesen elküldöm, miután nekifutna a az alant olvasható angol szövegnek (ami nem szak) és annak magyar megfelelőjét a DNFS fodítások topikjában elhelyezte (a szabályok egy éve nem változtak). Google “tranzlátorok”, fordítógépesek kíméljenek. As emphasised in recent publications (Qi and Lourenço 2007), scorpion diversity is particularly high in deserts and arid formations (Polis 1990). Th e scorpion fauna of North Africa, particularly the one specifically adapted to the Sahara desert has been the subject of intensive study, synthesised in the monographic work of Vachon (1952). Neverless, more detailed inventory work, and the revision of classical groups has revealed an increasing number of new species and even new genera. These have been the subject of several recent publications (e. g. Lourenço 1998a, 1999a,b, 2001a, 2002a, 2003, 2005a, 2006; Lourenço and Duhem 2007; Lourenço et al. 2003; Qi and Lourenço 2007). From these, it is apparent that knowledge of this fauna is still far from complete, and many other species, and probably genera too, await discovery. Moreover, the precise patterns of distribution of most taxa are yet only poorly understood. A similar assumption can be made about the fauna of the entire Palaearctic region since a great variety of scorpion genera inhabit the Middle East and Central Asia (Vachon 1958; Levy and Amitai 1980; Vachon and Kinzelbach 1987; Sissom 1990; Fet and Lowe 2000; Fet et al. 2003). The desert areas of the Palaearctic region have been a rich source of speciation for several animal taxa (Kryzhanovsky 1965). It is assumed that extensive aridity during the Tertiary period in the southern Palaearctic region facilitated radiation among scorpions (Nenilin and Fet 1992; Fet 1994; Fet et al. 1998, 2003) as well as in other groups of organisms. Fet et al. (2001) drew particular attention to the diversity of psammophilic scorpions from the Palaearctic deserts of central and southern Asia. Th ese authors described a new genus and species of buthid scorpion from the Baluchistan Province of Iran, and presented a very complete table of characters for six buthid psammophilic genera, Anomalobuthus Kraepelin, 1900, Liobuthus Birula, 1898, Plesiobuthus Pocock, 1900, Psammobuthus Birula, 1911, Pectinibuthus Fet, 1984 and Polisius Fet, Capes & Sissom, 2001. In parallel studies on scorpions from the Middle East, particularly those collected by the late Prof. Clas Naumann during his fi eld trips to Afghanistan in the early 1970s, have led to the description of several new taxa (e. g. Lourenço 1998b, 2001b, 2004a,b, 2005b; Lourenço and Huber 2000; Lourenço and Pézier 2002; Lourenço and Qi 2006a,b,c; Lourenço et al. 2002; Stathi and Lourenço 2003; Monod and Lourenço 2005). It appears obvious that most of the scorpion genera found in the Saharo-Sindian domain are exclusively elements of the Sahara and/or Palaearctic deserts. Only two genera, Hottentotta Birula, 1908 and Mesobuthus Vachon, 1950 contain species that are also found outside the arid zone of the Saharo-Sindian region. Moreover, diversity and species richness seem to reach a high degree at the extremities of the Saharo-Sindian region. Th is appears particularly true of the faunas of both Morocco-Occidental Sahara and Mauritania on the West and Afghanistan on the East. Here we describe two new remarkable additions to the family Buthidae C. L. Koch, 1837. Th e fi rst, a new genus and species was collected by the late Prof. Pierre Louis Dekeyser in the region of Adrar-Sotuf, Occidental Sahara. Th is new genus shows affinities with the genera Compsobuthus Vachon, 1949, Mesobuthus and Sassanidotus Farzanpay, 1987. Th e last two genera, however, are absent from the fauna of North Africa. Th e second discovery is also of a new genus and species collected by the late Prof. Clas Naumann during fi eld trips to the North of Afghanistan. Th is new genus appears more of a ‘puzzle’ since it possesses characters seen in several buthid genera, especially, Odontobuthus Vachon, 1950, Mesobuthus, Hottentotta, Vachoniolus Levy, Amitai & Shulov, 1973 and Buthus Leach, 1815. It is, perhaps, signifi cant that this last genus appears to be absent from Afghanistan.

***************************************************************************************

A végére Yareus szép képei mutatják, hogy mily szép állatok a skorpiók.

T butchery vol. 3

Végre valahára időt tudtam szakítani arra, hogy befejezzem a Lampropelma sp."Borneo Black" felépítésének részletező fotózását.



Mivel e faj még nem túl elterjedt a madárpóktartók körében, ezért azt hiszem ez az első ilyen jellegű munka. Éppen ezért, ha valamely fontosnak tartott kulcs kimaradt volna és erről valakinek tudomása van, köszönettel venném ha az eljutna hozzám.

Sajnos a nőstényről megfelelő minőségű habitus képet még nem volt időm kanyarintani, viszont e tekintetben senki sem marad le semmiről, mivel siler nagyszerű képeivel, minden igényt kielégítően kárpótolhatja magát.

Végezetül: oktondi okostojások figyelmébe ajánlom, hogy az utómunkálatok során kizárólag jogtiszta szoftvereket használtam, sőt a képek elkészítéséhez használt fényképezőgép is legális forrásból származik.

Akit érdekelnek a fotók, az a madárpókforumon IDE kattintva megszemlélheti őket.

Csókolom a szád, Marquis de Sade

Az Obamának küldött videója (illetve a másik videója) kapcsán aztán végképpen nem csodálkozna azt hiszem senki, ha az adott emberi lénynek látszó tárgyat, állat sztárat szájat gyanúsítanánk meg az adott mondattal. De nem, csak siler jópofizik, és próbál megfelelni az aprópopók jó hírének.

Így közkívánatra a szájas bejegyzésnél maradt Angie, Livivel, Vasorrú-szája meg átjött ide.  

A téma bár egyáltalán nem friss (megforgatta már a BBC, az Index, origo sg.hu), ugyanakkor mégis figyelemre méltó. A Magyarországon is előforduló egyik bikapók faj (Eresus moravicus) közelmúltban megtörtént leírása kapcsán jegyzett, illetve a blog keretein belül már többször is szóba került Milan Řezáč ugyan az eddig ismeretlen fojtópókot már tavaly felfedezte Izraelben, a speciális párzási szokásait csak most dokumentálták (valamit azért már tavaly is sejthettek a névadásból kifolyólag).  Ha belegondolunk abba, hogy a faj a fojtópókok családjába tartozik, majd hozzávesszük a mostanában tragikus hirtelenséggel elhunyt David Carradine elhalálozásának több, mint szokatlan körülményeit, akkor már csak azon csodálkozunk, hogy ez hogy a francban nem volt még ez címlap a blikken, subbán, topsztori az aktívban.

A Harpactea sadistica tanulmányozása során a pókok esetében egészen kivételes szaporodási magatartásforma, illetve ennek megfelelő szervezettani sajátosságok felfedezésére került sor.  
Az egyedülálló párzási magatartás („sérüléssel járó spermabevitel” a traumatic insemination a traumatic – sérüléses, illetve in – mint be, semen – mint sperma, szóösszetételből jön, sajnos nehezen fordítható, a tudományos szaknyelv ritkán, a Btk viszont annál sűrűbben említi) megfigyelése során kiderült, hogy a hím a párzószervén levő tűhegyes képletekkel egyszerűen átszúrja a nőstény utótestét, így a „hagyományos” - ivarnyíláson át történő - kerülőút helyett ezzel direkt módon a petefészekbe juttatja spermiumait. A művelet zavartalan elvégzéséhez a hím egy jól irányzott harapással rögzíti magához a nőstényt. Forrás: “Rezac, M. 2009. The spider Harpactea sadistica: co-evolution of traumatic insemination and complex female genital morphology in spiders. Proc. R. Soc. B Az utótest mikroszkopikus méretű sérülései egyszerűen beszáradnak, így a procedúra nem jelent kockázatot a nőstények számára. A képen látható sérülésekből belőhető hol is van a petefészek.
Forrás: “Rezac, M. 2009. The spider Harpactea sadistica: co-evolution of traumatic insemination and complex female genital morphology in spiders. Proc. R. Soc. B A most feltárt magatartás kialakulásának egyik lehetséges evolúciós magyarázata a spermakompetíció, illetve a hímek versengése a “megtemékenyítési jogokért. A párzás ugyanis nem egyenlő a petesejt megtermékenyítésével, amiért ádáz harc dúl a természetben (lásd pl. Attenborough az Élet megpróbáltatásai utolsó fejezet).  Ugyanis az a hím, amelyik előbb párzik a nősténnyel kisebb esélyt kap a megtermékenyítésre. Ez a módszer maximalizálja azt, hogy a hím legyen az utódok atyja (így aztán villámgyorsan elterjedhetett…)

A Harpactea sadistica faj esetében az a hím lesz az utódok biológiai értelemben vett apja, mely elsőként párosodik a nősténnyel. A vizsgálatok rávilágítottak arra is, hogy a nőstények spermatartói visszafejlődtek, így nem alkalmasak a sperma tárolására.  Párzási videókat a YouTube-on kívül többek között ide kattintva láthatunk. Kovács Gábor, Zoltán és siler.

Kedves fiúk és lányok

Tegnap mint már említettem, Sorennél jártam grillezés céljából. Rengeteg élménnyel és egy gáláns ajándékkal egy borneói feketével értem haza. A vele készült interjú az első kétnyelvű poszt lesz, ezért azt most nem vállaltam, éjjel kettőig ment tegnap a rajcsúr.

Egy előételes kóstoló látható. Aki akar kodakolhat a hozzászólásokban.

Update. Felkerültek a fajnevek, illetve néhány kép a borneói feketéről. A címekben a PTN = Pet Trade Name, vagyis kereskedelmi forgalmi név. Javasolnám az ilyen irányú használatot, nehogy belekeveredjen az emberfia, mint egyszeri ember az avi-kulába.

Csókolom a szádat...

A száj központi téma nemcsak ma de az volt régen is, a régi szép idők, és akár 10 évvel megyünk vissza,


akár többel, a nagyszájúaknál, valahogy mindig leakad az ember. Most ne soroljam fel a híres szájakat, Mick Jaggertől Steve Tylerig, akinek kedves kis leánya is úgy néz ki akinek elmagyarázott már egy türelmetlen valaki valamit...

Nemrégiben rugóztunk a pókszájon (igen ezután úgymond teljes fordultot veszek majd, lásd SV288), amihez kis kiegészítést fotóztam ma. Az eddig még csak a crew által látott (mert rajtuk kívül senki nem lért kódot) diavetítésben, látható az elhullott Psalmopoeus irminia növendék nőstényem szájszervének alkoholos fotója. Ezt most szárazon is megcsapattam, illetve kiegészítem egy élős fotóval is.
UPDATE: esztétikai okokból szájcsere volt, de nem kell félni fájni fog, mert még visszajön) Közben Gábornak van 1 bejegyzése a csőposta valamely végén (másik már beélesítve), és Zoli is és és is dolgozunk egy-egy témán...

Cyriopagopus schioedtei hím

Amíg siler Sörenhez készül, nekem beadult az egyik schioedtei-m, méghozzá jókora nagy hímnek. Silernek jó utat, a pókról meg gyors képek, most csak ennyi, később majd jobbak... Katt a képekre a nagyobbért.

KODATAXONÓMIA – INSTAGIB ISO

Deux et masina: Isten és a gépezet. Isten (akinek nagy az ő állatkertje) nem szereti a magas kerítést. Ez már megszoktam. De azt hogy ennyire félti az evolúció titkait nos, azt nemigen bocsátom meg neki.

Valami van a levegőben. A JEOL JSM-6335F típusú szkenning elektron mikroszkóp (pásztázó elektronmikroszkóp) már lassan két hónapja döglődik. Mivel ez főleg az en munkámat akadályozza ezért csak sejtem hogy munkám során döntő bizonyítékokat szerezhetnék az evolúcióról (bár tudom nem az a szakterületem). Deux meg fidel föntről, és jól megakadályozza. Bár lehet hogy valami földi helytartó szól bele két csuhás is sündörgött itt a múltkor. Igen ez az a gép ahol a labium/labrumos diák nagyja készült.

Hálistennek (aki maga Deux) van még két gép így nagy kiesést nem okoz, csak kellemetlenséget. Akárcsak az hogy vitatkozni kell emberekkel evidens dolgokon. Hétvégén elutazom egy Soren Rafn nevű fickóhoz, hogy serivással és BBQval üssük el az időt. Lehet hogy más is szóba kerül, bár ki tudja mivel lehet egy ilyen fickóval beszélgetni. De hogy az se unatkozzon, aki olvasná hétvégén a blogot, felteszek néhány képet ide. Ezek mind mind Magyarországon is előforduló fajok fotói. Ki ismeri fel a fajokat (elég jellegzetesek, így ezeket lehet kodakolni). #1: Ugrópókfaj

#2: Ugrópókfaj

#3: Ugrópókfaj

#4: Keresztespókfaj