Sunday, July 19, 2009

Csókolom a szád, Marquis de Sade

Az Obamának küldött videója (illetve a másik videója) kapcsán aztán végképpen nem csodálkozna azt hiszem senki, ha az adott emberi lénynek látszó tárgyat, állat sztárat szájat gyanúsítanánk meg az adott mondattal. De nem, csak siler jópofizik, és próbál megfelelni az aprópopók jó hírének.

Így közkívánatra a szájas bejegyzésnél maradt Angie, Livivel, Vasorrú-szája meg átjött ide.  

A téma bár egyáltalán nem friss (megforgatta már a BBC, az Index, origo sg.hu), ugyanakkor mégis figyelemre méltó. A Magyarországon is előforduló egyik bikapók faj (Eresus moravicus) közelmúltban megtörtént leírása kapcsán jegyzett, illetve a blog keretein belül már többször is szóba került Milan Řezáč ugyan az eddig ismeretlen fojtópókot már tavaly felfedezte Izraelben, a speciális párzási szokásait csak most dokumentálták (valamit azért már tavaly is sejthettek a névadásból kifolyólag).  Ha belegondolunk abba, hogy a faj a fojtópókok családjába tartozik, majd hozzávesszük a mostanában tragikus hirtelenséggel elhunyt David Carradine elhalálozásának több, mint szokatlan körülményeit, akkor már csak azon csodálkozunk, hogy ez hogy a francban nem volt még ez címlap a blikken, subbán, topsztori az aktívban.

A Harpactea sadistica tanulmányozása során a pókok esetében egészen kivételes szaporodási magatartásforma, illetve ennek megfelelő szervezettani sajátosságok felfedezésére került sor.  
Az egyedülálló párzási magatartás („sérüléssel járó spermabevitel” a traumatic insemination a traumatic – sérüléses, illetve in – mint be, semen – mint sperma, szóösszetételből jön, sajnos nehezen fordítható, a tudományos szaknyelv ritkán, a Btk viszont annál sűrűbben említi) megfigyelése során kiderült, hogy a hím a párzószervén levő tűhegyes képletekkel egyszerűen átszúrja a nőstény utótestét, így a „hagyományos” - ivarnyíláson át történő - kerülőút helyett ezzel direkt módon a petefészekbe juttatja spermiumait. A művelet zavartalan elvégzéséhez a hím egy jól irányzott harapással rögzíti magához a nőstényt. parzas Forrás: “Rezac, M. 2009. The spider Harpactea sadistica: co-evolution of traumatic insemination and complex female genital morphology in spiders. Proc. R. Soc. B Az utótest mikroszkopikus méretű sérülései egyszerűen beszáradnak, így a procedúra nem jelent kockázatot a nőstények számára. A képen látható sérülésekből belőhető hol is van a petefészek.
sadi2 Forrás: “Rezac, M. 2009. The spider Harpactea sadistica: co-evolution of traumatic insemination and complex female genital morphology in spiders. Proc. R. Soc. B
A most feltárt magatartás kialakulásának egyik lehetséges evolúciós magyarázata a spermakompetíció, illetve a hímek versengése a “megtemékenyítési jogokért. A párzás ugyanis nem egyenlő a petesejt megtermékenyítésével, amiért ádáz harc dúl a természetben (lásd pl. Attenborough az Élet megpróbáltatásai utolsó fejezet).  Ugyanis az a hím, amelyik előbb párzik a nősténnyel kisebb esélyt kap a megtermékenyítésre. Ez a módszer maximalizálja azt, hogy a hím legyen az utódok atyja (így aztán villámgyorsan elterjedhetett…)

A Harpactea sadistica faj esetében az a hím lesz az utódok biológiai értelemben vett apja, mely elsőként párosodik a nősténnyel. A vizsgálatok rávilágítottak arra is, hogy a nőstények spermatartói visszafejlődtek, így nem alkalmasak a sperma tárolására.  Párzási videókat a YouTube-on kívül többek között ide kattintva láthatunk. Kovács Gábor, Zoltán és siler.

2 comments:

Raptor said...

Hallo Urak,

Remek kis bejegyzés az ember nem is gondolná hogy a nösti nem múlik ki ettől a procedurától.
A kis "perverz" him egy igazi "Hardcorer".
Szuper munka köszönet nektek.
Ü
P

Kovács Gábor said...

A "teljessség" kedvéért...

Az általam írt rövid cikkismertetőben egy félmondat-félgondolat erejéig utalok arra a tényre, miszerint a potroh apró, szúrásos sérülései pusztán fizikai úton egyszerűen beszáradnak ("beheggednek").

(A konkrét élettani folyamat részletezésétől most eltekintek).

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nehéz meghúzni a határt, mi is számít "komoly" sérülésnek? Különösen igaz ez az amúgy is vékony(abb), nem annyira masszív kültakaróval rendelkező potroh esetében.

Egy azonban biztos: az "ennél" kiterjedtebb (hosszabb, illetve mélyebb) vágásos sérülések a pók feltétlen halálát okozzák. Legyen az madárpók, vagy legyen az főpók, a sorsuk ugyanaz.

Csak egy mondat erejéig utalnék itt az eszementnél eszementebb pillanatragasztós, sebtapaszos, plasztikus sebfedős eljárásokra. Ezek körülbelül a "halottnak a puszi" hatékonyságával vetekednek.
(Figyelem! A potroh sérüléseinek következményei nem keverendőek össze a végtag- (és részben a fejtor) sérülésekkel, illetve a regeneráció kapcsán már ismert élettani mechanizmusokkal!!)

Amennyiben a hivatkozott fajnál lenne egy soronkövetkező vedlés, az "érintett" területen elszenvedett sérülés egyértelműen nem lenne letalitási faktor.

Üdv. Gábor