Pamphobeteus nigricolort fotóztam

Képi hatás tekintetében, korábban is dolgoztam hasonló eljárással (pókos témában). Most ismét olyanom volt...:)



Kicsit nagyobb méretben itt található a kép.

20 eze'

Imádjuk a statisztikát. Egyetlen értelmes pingpongcsapat volt.
Mindenesetre úgy tűnik átléptük a 20000es letöltésszámot. Ezúton szeretném megköszönni Fincének a szorgoskodást, a közreműködöknek a közreműködést és végül de főleg az olvasóknak az olvasást.

Co-RAMBO, Corambis, Co-bambi

Miközben százezerrel brózoltam az oldalon észrevettem egy másik általam is vizsgált pók gyönyörű festményeit. Az én rajzom itt látható a festményért kattintani kell.




A képek kiakasztóan élethűek és gyönyörűek.

KÉSZ a MŰ

Végre elkészültem véle! Hogy mivel is? Hát egy apró segítség íme:

Akit érdekel ne habozzon kattintani...
A múlt héten kiderült, az evolúció nem a szakterületem.

(még jó, hogy a nagy korrektségi "nekem jár az utolsó szó" kapkodásban nem derült ki, hogy vannak még olyanok akiknek laza egyéves madárpókozás után, egy adult hím bulbusának a felismerése is gondot okoz)

Ehhez képest az egyik (lassan 6 éves) kutatásomban a fennti képen látható (általam most és itt huszárpóknak elnevezett) ugrópókcsoport evolúciójának a nyomonkövetése. Bár huszárpók a nevük (a homlokpajzson viselt kardszerű tövisek miatt) a párbajhős-pók találóbb lenne (egész véletlenül egy ide tartozó általam felfedezett pók az egyik legtöbbet párbajozó irodalmi hős, Cyrano nevét viseli), hiszen az ide tartozó fajok hímjei egymással a homnlokpajzson található tüskék - kardok - segítségével vívnak ádáz csatákat. Az angol nevük - sword bearing Thorelliola - is erre utal.
E régi de annál kedvesebb kutatási tervemnek a végére sikerült pontot rakni, azzal hogy befejeztem a belőle készülő kéziratot. A kutatások egy részét már 2004ben szakértők elé tártuk a 16. Nemzetközi Arachnológiai Kongresszus során.

Az ott bemutatott poszter nagyban a képre kattintva nézhető meg. 2400x3600-as méretű ami a valóságban egy A1es lanak felel meg. Ez azt jelenti, hogy az explorered (vagy firefoxod) összetömöríti hogy ráférjen a képernyőre. Kattints egyet a képre amikor az egérből kis nagyító lesz a teljes nagysághoz...
Ezt egyébként szintén 2004ben az akkori MMK (úristen ők még ilyeneket is szerveztek) szakmai ülésén meg is mutattam.
A kutatásaim lényege annyiban foglalható össze: hogy az ugrópókok homlokpajzsán amúgy is meglévő szőrök a mechanikus érintkezés érzékelésének (btw EZ az érzékelés szó helyes használata kedves RTL-Klub) fokozása érdekében nagyobbak lettek, illetve a díszítőszőrök, melyek az érzékelést csak zavarták volna eltűntek. A fennti poszteren a jobb alsó sarokban lávő kladogrammon lehet nyomonkövetni ezeket a dolgokat.
Érdekes, hogy a nőstények, melyek ebben a harcban NEM vesznek részt ugyanúgy elvesztették zeket a díszítőszőröket (ennek egyedfejlődési okai vannak), illetve, bár semmire nem használják ezeket a tüskéket mégis megtartották őket (ennek is egyedfejlődési okai vannak). Ezeket úgy sikerült kimutatni, hogy közelrokon és nemrokon fajok homlokpajzsait vizsgáltuk meg scanning electron mikroszkópos technika segítségével. Részletesen megvizsgáltuk több idetartozó huszárpók testelejét, és úgy tűnik 3 alapvető módosulás szükséges a párbajokhoz: a tapogatólábok tüskék, a homlokpajzson tüskék, illetve a csáprágó alapízének (paturon) külső részén lévő fog. Viselkedéskutatók szerint a ókok egymást nyomják taszigálják és nyilván testsúlyuknak megfelelően - erősebb huszárpók realizálja fitnesszét - döntik el ki lesz a nyertes. Ennek megméréséhez van szükség ennyi tüskére.

A huszárpókok ezen jellegek alapján 3 csoporba sorolhatók: az alapcsoport alig módosult tüskékkel bír, ezek valószínűleg a tapogatólábbal mérik egymás erejét, a típuscsoport melynek középtüskéi szarvakká - kardokká módosultak, illetve a párbajhős csoport (ide tartozik a 9 fajból 5, vagyis több, mint a fele), ahova Cyrano is tartozik, melyek ezeket a kardokat egy hosszúkás orrszerű képződményen viselik (a fajok rajzos összefoglalója itt található).
Ebből végülis egy 30oldalas cikk készül, reményeim szerint a szakmai bírálat és publikálás nem fog tovább tartani egy évnél (ennyi a normális). Thorelliola vizsgálata közben a tudományra új génuszt is sikerült felfedezni, amelyik kísértetiesen hasonlít a huszárpókokhoz, valójába csak kísértetiesen hasonlít, nem rokon. Egy nemrégiben (2005ben) elhúny neves európai póktaxonómus Konrad Thaler tiszteletére Thaleriola névre kereszteltem, ezzel is utalva a sajátos hasolóságra.

Aki annyira elvetemült és olvas angolul, és nem elégítette ki a poszter, vagy csak akár a képeket és a rajzaimat szeretné megnézni, az kattintson IDE és töltse le a 2.6 MBytes kéziratot. Az témában megjelent cikkeim INNEN és INNEN tölthetőek le).
Igyekeztem egyszerűen összefoglalni a dolgokat, ahogy egyik ismerősöm megfogalmazta "ez nem atomfizika", ugyanakkor némi alap kell a megértéséhez. Ha valami mégsem világos akkor kérdezz nyugodtan (ez Georgióra természetesen nem vonatkozik).

Kis hjumor

Most éppen a vinyomon pakolgattam (egy képet kerestem a cikkhez mit most írok), amikoron is ráakadtam erre a zsenge témára...
Dánból fordítottam én...

Nemcsak én adok elő. 9 MPT előadás 2.

Természetesen nemcsak én adok elő a 9. MPT-n, ahol tartok tőle nemcsak 2en leszünk innen a blogolvasók közül ;)Most kaptam meg Kovács Gábortól az ő leadott absztraktját. Volt egy kis nevezéktani káosz arrafelé amit sikerült végül a Platnick-kal letisztázni, hogy ez pontosan mi, az majd a következő WSC frissitéskor derül ki... egyelőre elméleti jelentősége van ugyis.
Mivel az előadás még nem hangzott el, ezért egyelőre zárt a téma, pláne, hogy a neten az információk forrását nagyon kevesek kezelik helyesen, ha egyáltalán megemlítik (ugye ugye). Pont ezért nem kívánom sem Gábor sem Csaba kutatási eredményeit csakúgy a vakvilágba kiabálni, pláne mivel tudom hogy a copy-pasteból könnyen lesz írtam... Illusztráció:

Aki kétségek között vergődik esetleg új annak ajánlom ezt a linket hozzáférés a zárt témákhoz. Akinek meg van már hozzáférése annak:

>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Peleház

Herman Ottóról és az ő munkásságáról már volt szó itt a blogon. Életétrajzát e helyütt nem taglalnám, hiszen ez a bejegyzés nem arról szól és az amúgyis számos helyen, részletesen megtalálható az interneten. Akár itt vagy itt is.

A blogbejegyzés azért született, mert a múlt héten Lillafüreden túráztam, és ha már ott voltam, útbaejtettem az öreg polihisztor egykori lillafüredi rezidenciáját, melyről lőttem egy fotót ide a blogra.





Peleház egykor (Herman Ottóval a tornácon) és ma





Sajnos amire odakeveredtem éppen zártak, de legközelebb ha arra járok, mindenképpen körbenézek bent is.

Na ma ez a hatodik és utsó :D

bejegyzésem, nemrégiben bukkantam rá erre. Vagy 6 évig díszítette szobám falát egy ilyen...

Megvenni/rendelni innen lehet. Hüpp hüpp nosztalgia...

Szétkaptam mint blöki a lábtörlőt

egy Gastroxya-t. Gondoltam teszek be róla képetde az az igazság, hogy nem találtam egyet sem! Kiváncsi vagyok az blogolvasók közül van e olyan ügyes aki talál ilyen képet. Mindenesetre a hétvégén berakom ide a sajátjaimat, amik ezek szerint elsők lesznek a neten. OLLÉ. kisszallag-nagyolló.

Házipókok. Első rész

A "házi pók" kifejezést olyan gyakran hallom, hogy néha már a fejem is megfájdul. Egészen más apropóból (pókfőzősdi miatta) a munkahelyem bejárata környékén egyre több pókból, behoztam párat... akinek van kedve tippeljen, mind Magyarországon is közönséges keresztespók. Csak hogy a "kozonseges hazi pok" aminek "olyan barna szinezettye" van, mégis mi lehet :D Mindegyiket én sem tudom, most főzőcskézem őket. Full nagyságban itt lehet látni őket.

Stella mohaskorpiója

Más néven Stella álskorpiója. Lohrmander írta le körülbelül akkor amikor a a "lengyel aggresszióra" válaszoló német csapatok lerohanták a lengyel síkságot. A fajt a feleségéről nevezte el. És egészen 1997ig senki nem is törődött a fajjal. Ekkor un Annex IIes faj lett belőle (ami a vicc hogy egész Európában ez az egyetlen übervédett pókszabású), ekkor kezdődött a faj monitorozása is. Ekkor mintegy 2 lelőhelyről féltucatnyi példány volt ismert. Az elmúlt 10 évben jóval több helyről előkerült. Erről, illetve a faj felismeréséről ír Holmen, M. &. N. Scharff, 2008. Stellas mosskorpion, Anthrenochernes stellae Lohmander, 1939 - status i Danmark for en ny art på habitatdirektivet (Arachnida, Pseudoscorpiones)/Anthrenochernes stellae Lohmander, 1939 - status in Denmark for a new species on the EC Habitats Directive (Arachnida, Pseudoscorpiones). Entomologiske Meddelelser 76(1): 55-68.

Többek között a fajról is közölnek biológiai adatokat. Summa summarum, a faj közel sem annyira ritka mint az hitték, viszont a segítségével régi erdőket lehet megmenteni...

Az apropó:

Klikk klikk KODAK KODAK

Mindig sokat derülök a Kodaktémán. Az emberek véletlenül sem ismerik fel a nem észvesztően gyakori fajokat. Most fotóztam ezt a pókot, mely Magyarországon is meglehetősen gyakori, a Honlapomon lévő képek között is megtalálható, vajh ki ő?

egy porciónyi Portia

Az elmúlt héten egy kisebbfajta káoszt sikerült kibogozni Norman Platnick segítségével. A kérdés úgy hanzik, hová tűnt az Eresus niger, Gerald Durell családjából és egyéb állafajtáiból? A kérdést Kovács Gábor kapcsán merült fel akik az Eresus-okról fog mesélni minegy 160 dia segítégével...
Miután sikerült nagyjából letisztázni azt az ámokfutást amiről már korábban irtunk, Gábor egy cikk magyarul is megjelent verziójával örvendeztetett meg Amit a DNFS-en lehet olvasni teljes egészében.


Hozzáférés a zárt témákhoz.

>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Tegnap Cyriopagopus schioedtei hímet fotóztam

Előadás a 9.MPT-n

Nos, úgy vélem a múltheti/hét eleji zizi után mindenkinek jutott elég vér az agyába is. Holnap van az összefoglalók leadásának határideje, így elkészítettem én is a sajátomat. Egyébként egész érdekes, hogy a különböző elóadók más dolgokat emelte/emelnek ki ugyanabból a kutatási eredményből- nyilva érdeklődési körüknek megfelelően: T. Blackledge: selyemtípusok bemutatása, boláspók hálója, Coddington: lapháló-típusok bemutatása, Scharff: keresztespókok helye Araneoidean belül, Agnarsson: a kerekháló átalakulása más hálótípusokba (vitorlaháló, hurokháló), Szűts: bütyköspókok, pirosháromszögpókok helye, a különbözö taxonok bemutatása.

Kerekháló eredete és evolúciója: molekuláris és morfológiai bizonyítékok

Todd A. Blackledge, Nikolaj Scharff, Jonathan Coddington, Tamás Szűts, John Wenzel, Cheryl Hayashi & Ingi Agnarsson

ABSZTRAKT
A pókok evolúciós sikere a pókselyem „feltalálásának” és használatának köszönhető. A pókok egyedülállóak abban a tekintetben, hogy többféle selymet képesek előállítani, és ezeket különböző feladatokra is használják. A pókselyem talán a legismertebb alkalmazása a fogóháló. Az előadás során bemutatom az első olyan filogenetikai analízis eredményeit, mely a négytüdős pókoktól a vitorláspókokig terjedő széles spektrumban vizsgálata a fogóháló különböző tulajdonságait. A vizsgálat során 23 család 44 faját vizsgáltuk meg, mind molekuláris (mintegy 2000 bp szekvencia taxononként), mind morfológiai (143 karakter), mind viselkedésbeli jellegek és hálóstruktúra alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a kerekháló egyszer, vagy többször alakult-e ki a pókok evolúciója során. A kutatásban egy nemzetközi kutatócsoport együttműködésének keretében vettem részt, a feladatom a morfológiai mátrix összeállítása volt.
Eredményeink alátámasztják a kerekháló monofiletikus (egyetlen őstől származó) eredetét, annak készítésének módját, ugyanakkor bizonyítják azt is, hogy a kerekháló átalakulása illetve teljes elvesztése többször megtörtént.
Sikerült azt is kimutatnunk azt is, hogy a szövőlapos selyemtípus elhagyása összefüggést mutat az ezen költséges selytípust elhagyó csoportok jóval nagyobb fajszámával.
1) A szövőlapos selyem helyettesítése a ragadós „nedves” selyemmel megmagyarázza, hogy a kerekhálós pókok fajszáma miért többszöröse az ugyolyan háló-, de eltérő selyemtípust használó derespókok és gladiátorpókok fajszámának.
2) Az „RTA klád”-ba, ami a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) tetsvércsoportjának tekinthető, a pókok fele tartozik. A hatalmas diverzitás, mintegy 90%-a a szövőlap elvesztésével, és a fogóháló elhagyásával magyarázható.
Mindkét csoportban megfigyelhető ahogy az aljzathoz kötött fogóháló átalakulása aljzatfüggetlen, a levegőben kifeszített fogóhálóvá.

Az analízis során újból bizonyítást nyert a Griswold és tsai által már publikált eredmény miszerint a Haplogyne klád ősibb eredetű, mint a Mygalomorphae-khoz hasonlóan szintén 4 légnyílásfedővel rendelkező ausztrál őspókok (Austrochilidae) családja. Kiderült továbbá, hogy a kékpiros- (Nicodamidae) és bütyköspókok (Mimetidae) szintén a kerekhálóspókszerűek (Orbicularia) közé tartoznak, mi több a bütyköspókok a kerekhálóspók-félék (Araneoidea) közé. A piros háromszögpókok (Arkynae) a korábbi vélekedéssel szemben nem a keresztespókok (Araneidae) családjába (vagy a bütykös-, állas-, törpepókok családjába) tartozik, hanem az állaspókok és bütyköspókok közötti önálló leszármazási vonalat képez. Az eddigi klasszikus feltételezéssel szemben mi azt az eredményt kaptuk, hogy a keresztespókok és az állaspókok a legkésőbb kialakult csoportok ebben a családsorozatban, nem pedig a törpe és vitorláspókok, melyek közös eredetét is cáfoltuk.

A kutatás során megvizsgált, nem palearktikus pókokat külön is bemutatom.

Pókásztalálkozó

Idén is megrendezésre kerül a Magyar Pókász Találkozó. Természetesen az idén is tartok előadást, melynek címe "Kerekháló eredete és evolúciója: molekuláris és morfológiai bizonyítékok". Az előadás angolul elhangzott Berkeleyben, Bernben, Salta-ban most pedig először magyarul. Az előadás anyaga még nem jelent meg így gyakorlatilag a legfrissebb kutatási eredményekről beszélek majd.

Az előadásban többek között szó lesz arról, hogy a Dipluridae kusza hálójától milyen út vezetett a keresztespókok kifinomult kerekhálóinak kialakulásáig, vajon az ősi vagy levezetett jelleg e, miért alakulhatott ki a kerekháló, és milyen evolúciós következményei vannak a különböző selyemtípusoknak. Arról is szó lesz kifizetődő e egyáltalán hálóval vadászni... illetve bemutatok majd számos olyan pókcsaládot aminek valószínűleg még a neve is ismeretlen.

IX. Magyar Pókász Találkozó
Kisoroszi, 2008. október 3-5.
rendezők: Szita Éva, Samu Ferenc, Fetykó Kinga
Kedves Pókászok!
Örömmel és köszönettel vettük, hogy idén is nagy az érdeklődés a magyar pókászat immár hagyományos éves szakmai és társasági rendezvénye iránt, amit a Szentendrei szigeten Kisorosziban tervezünk megrendezni.
A találkozó pontos helyszíne:
PIMM (Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió a Magyar Kultúráért Alapítvány) Konferencia háza
2024 Kisoroszi, Hősök tere 2.
a szállásról és az árakról infó:
www.dunakanyarkonferenciaszallas.hu/nyaral/nyaral.php
étkezés: 2200/nap
Kisoroszi egy kics "zsákfalu" a Szentendrei sziget északi csücskében, a Visegrádi heggyel szemben. Innen nemcsak a Pilisben, de a sziget homokdűnéin található védett teruletekre is szép kirándulások tehetők, és amint az alábbiakból kiderül nagyon jo szálláshely is igérkezik. Ráadásul a sziget eléggé félúton fekszik a keletről vagy nyugatról érkezőknek is.

Aphonopelma spp. vs. Brachypelma spp.

Nálam a malmok manapság eléggé lassan őrölnek, ezért csak most tudtam sort keríteni Koka kérdésének megválaszolására. A kérdés tömören arra irányult, hogy miként kell megkülönböztetni egymástól a címben szereplő két génuszt. A probléma adott: van egy sp. „puebla” fantázianévvel cimkézett állata és az előzetes információk szerint a pók vagy a Brachypelma, vagy az Aphonopelma génuszhoz tartozik. Hozzáférés a zárt témákhoz.

>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

A brazil szappanopera alapeleme a gonosz testvér

A hatalmas lendületű (tudom elkezdősött a szorgalmi időszak) Kapor féle Phoneutria után kicsit elcsendesültünk fésűspókilag. Hátha az adott képek meghozzák a fordítani/írnivágyást némelyekben.

A Cupiennius génusz

C. salei

C. getazi

C. coccineus

C. cubae

C. remedius

Fordítani ezt kéne, a zárt osztályra. A jutalom a könyv hobbisták részére is fontos infót tartalmazó részének szines 600 dpi-s szkennelt pdf-je, ami 59 dupla oldalt tartalma (gyk 118), ami a névmutatót, és a hosszas irodalomlistát is tartalmazza.






A képhivatkozások szándékosan nincsennek bennt.

Szociális pókok

Tegnap a szociális pókokról váltottam pár szót az egyik kedves olvasóval, és mint remélem köztudott, a szocialitás (valódi, fél és számos egyéb kategória) több pókcsaládban is előfordul.

Többek között a madárpókok (Striffler 2005),

a bikapókok (Stegodyphus Bilde és munkássága, Lubin és munkássága)

zugpókok (Agelena consociata)

illetve a törpepókok (Agnarsson, Avílés cikkei) esetében fordul elő.

A mai apropót az adja, hogy a Brit Kolumbia Egyetem (Vancouver Kanada) professzor, Dr. Letícia Avílés (aki Wayne Maddison híres ugrópókász, kladista, molekuláris rendszetanos és hosszasan lehet sorolni még mi - kb Platnickkal egyenértékű zseni a 70es évekből - felesége) előadást tart ma a koppenhágai egyetem, társas gerinctelenek tanszékén.

Íme a meghívó:
Dr. Laticia Aviles (U. British Columbia)Understanding spider sociality....and sociality, in general Tid: Tues 16th September at 1500h Sted: Auditorium A
Using social spiders and other animal social systems I will illustrate the role of ecology and demography in social evolution. I will show how the synergistic effects of cooperation on the fitness of group living organisms may contribute to the origin, size, and dynamics of social groups. I show how group living and cooperation allow the colonization of environments where solitary individuals cannot replace themselves while in rich ecological niches increasing levels of cooperation may lead to intrinsic dynamical instability. I will provide examples, from naked mole rats to social spiders, of organisms falling in different regions of this rich dynamical spectrum. I will also use social spiders to illustrate how the interaction between intrinsic features of organisms and the environments in which they live determine whether or not they are social and why they occur where they do.

------------------------------------------------------------
Akit a téma jobban érdekel talál egy érdekes listát itt, és akiket Társas Madárpókok témában cikkek édekelnek, azoknak pl. Striffler, B.F.: Sociality among theraphosids (Araneae, Mygalomorphae, Theraphosidae). European colloquium of Arachnology, St. Petersburg. 83. )
------------------------------------------------------------

addig is egy poszterösszefoglaló:

THE GUACHARO TARANTULA PSALMOPOEUS LANGENBUCHERI SCHMIDT ET AL. 2006 - ANOTHER SUBSOCIAL TARANTULA SPIDER (ARANEAE, THERAPHOSIDAE)? Rodriguez-Manzanilla, C.J.1 & B.F. Striffler2 1. Museo del Instituto de Zoología Agrícola, Francisco Fernández Yépez (MIZA), Facultad de Agronomía, Universidad Central de Venezuela, Apartado 4579, Maracay 2101, Aragua, Venezuela; 2. Nees-Institute for Biodiversity of Plants, University of Bonn, Germany Social behavior within the order Araneae, involving nest building, prey capture, feeding and brood care, has mostly been observed in araneomorph spiders. Reports on mygalomorph spiders are only scarce and referring to aggregations of members of the families Ctenizidae and Dipluridae (one species now recognized as a Theraphosidae). Within recent years certain stages of social behavior has been also been described for the family Theraphosidae, with the arboreal Poecilotheria from India and Sri Lanka showing the highest level of sociality. In the Neotropics until now only representatives of the fossorial genera (e.g. Holothele, Xenesthis and Pamphobeteus) are known to present a high tolerance exceeding the first three post embryonic instars. In the arboreal Avicularia or Psalmopoeus tolerance generally ends at least with the third stage. Observations of Psalmopoeus langenbucheri in the Venezuelan cloud forest already showed females tolerating older offspring, as well as specimens living relatively close to each other, with several spiders living on the same tree and even adults building the retreats within the same cracks. Under laboratory conditions it could be shown that females and their offspring live communally and feed together on large prey. Contrasting the generally low tolerance of other Psalmopoeus species the Venezuelan species P. langenbucheri shows a very high tolerance, no aggression among each other, very strong interattraction, as well as cooperation in hunting.

------------------------------------------------------------

Interactivity kérdés: melyik az a madárpók, amelyik szubszociális, és eredetileg a Dipluridae családban volt? Az abstractban félkövérrel kiemelve).