A múltkor linkeltem be az Americanarachnology.orgon található konferenciakötetet. Most kaptam meg az előadások kivonatát, így a reggeli KV mellé toltam egy kis olvasgatást. Negyedegyre lett kész a poszt.
Egy laza kis cikkel gondoltam indítani, ami legnagyobb meglepetésemre, a hobbihoz több szálon kapcsolódik.
Gen. brunnipes-nek írhatnám ha viccesen, a Pamphobeteus sp.-s elnevezés típust megfordítom, vagyis hogy a faj nem tudjuk melyik génuszbe tartozik. Bár ilyenkor az incertea sedis (bizonytalan helyzetű) latin kifejezést használják. Ráadásul a Mygale brunnipes nomen dubium azaz "nem tudom mi lehet az" is volt. Nézzük meg hát a sztoriját, eredetiben itt olvasható.
Merni sem reméltem, de a hobbiban nem ritka a faj, amit a TTSen brózolva hamar észrevehetünk.
Egy laza kis cikkel gondoltam indítani, ami legnagyobb meglepetésemre, a hobbihoz több szálon kapcsolódik.
Gen. brunnipes-nek írhatnám ha viccesen, a Pamphobeteus sp.-s elnevezés típust megfordítom, vagyis hogy a faj nem tudjuk melyik génuszbe tartozik. Bár ilyenkor az incertea sedis (bizonytalan helyzetű) latin kifejezést használják. Ráadásul a Mygale brunnipes nomen dubium azaz "nem tudom mi lehet az" is volt. Nézzük meg hát a sztoriját, eredetiben itt olvasható.
Merni sem reméltem, de a hobbiban nem ritka a faj, amit a TTSen brózolva hamar észrevehetünk.
Tarantula store
Sőt, vájszeműek és gúglibűvészek megtalálhatták a cikk előzményeit is a jól ismert orosz madárpókász, Bagaturov oldalán:
Méghozzá a 2007 es hírek között
Következzen tehát a szöveg szó szerinti fordítása...ezt az eltérő szín és betűtípus jelöli. Néhol pakolok hozzá egy kis kiegészítést...
4. Alant néhány madárpókos hír, melyeket a szerzők maguk hoztak nyilvánosságra a 17th International Conference of Arachnology Brazíliában (az eredmények nyomtatása alatt van - in press., ha másképp nincs jelölve).
4.1.Az össze madárpókcsoport közül valószínűleg az avik (Aviculariinae) a legzűrösebbek, különösen a névadó génusz az Avicularia zűrös és felismerni is nehéz ha egyáltalán lehetséges, aminek az az oka, hogy bár a a XIX században felfedezték és leírták őket (sőt a Brazíliai Atlanti Esőerdő fajcsoport revideálás alatt van) mégis a vizsgálható példányok (a típuspéldányok hiánya) nem elérhetőek és friss gyűjtés sincs.
A revízió előzetes eredményei alapján, mintegy 29 fajról nem sikerült kideríteni, hogy hogyan nézhet ki [nincs meg a típuspéldány, és az eredeti leírás alapján nem dönthető el pontosan a faj kiléte], ezeket “nomen dubium” ként listázza a katalógus [nomina dubia - többesszám] (ezek 1805-1889 között írták le). Hosszú ideje nem készült a génuszról átfogó revízió, néhány fajleírástól eltekintve, melyek érvényessége általában kérdéses, és inkább több kárt okoztak mint hasznot
Ezért, a mostanság, a 17th International Congress of Arachnology-n, a nagy brazíl madárpókprofesszor, Rogerio Bertani (Instituto Butantan, São Paulo, Brazil) által nyilvánosságra hozott kutatási eredmények valóban jó kezdés mindazok számára, akik érdeklődnek a csoport felé, hiszen a legtöbb Aviculariinae alcsaládba tartozó faj keresett fajnak számít a falakó madárpókok között. Bertani jelentése szerint, a következő vizsgálatokat végezték el, melyek a következő eredményeket szolgáltatták. Négy [az Ephebopus revízió előtt 5 génuszt vettek ide, azóta már többet], Brazília különböző régióiban elterjedt génuszt találtak: a földrajzi elterjedést feltérképezték, biológiai és ökológiai adatokat is gyűjtöttek.
1) Typhochlaena C. L. Koch (még újra kell érvényesíttetni a nevet, [jelenleg az Iridopelma szinonímja]) típusfaj: T. seladonia C. L. Koch (amiről már itt egyszer szóltunk), de íme a neten fellelelhető néhány kép egyike, illetve 2 fajt fog még leírni, Brazíliából.
A génuszra jellemző, hogy a többi Aviculariinae nemtől eltérően (kivéve az Ephebopus génuszt) fák meglazult kérge alatt készíti el a lakócsövét.
2) Pachistopelma Pocock, melybe csak egy faj tartozik [vagyis a génusz monotipikus]: P. rufonigrum Pocock mely kizárólagosan a broméliák belsejében él. Előfordul a hobbiban. A kép innen van tükrözve)
A Pachistopelmáról több cikk is elérhető ingyen a neten: cikk1, cikk2.
3) Iridopelma Pocock, melybe 3 faj tartozik, az I. hirsutum Pocock, és I. zorodes Mello-Leitão illetve egy új Brazíliai faj;
A kép az arachnoboardsról van tükrözve, klikk a képre thread olvasásáért.
4) És végül az Avicularia Lamarck, az A. diversipes C. L. Koch fajjal és egy újjal melyet Brazíliából írtak le. Az utóbbi két génusz tagjai a (3, 4) növényeken élnek, ahol a lakócshelyüket levélből és pókselyemből készítik.
A négy génuszon belül a következő nevezéktani változásokat fogják javasolni: Avicularia palmicola Mello-Leitão az Iridopelma hirsutum szinonímja. Avicularia pulchra Mello-Leitão és a A. recifiensis Struchen & Brändle, a P. rufonigrum szinonímja. Az Avicularia gracilis (Keyserling) és A. leporina (C. L. Koch) fajok kiléte nem állapítható meg pontosan így ők ”nomina dubia”-vá válnak.
Felmerülhet logikusan a kérdés, hogy oké de ez a brunnipes hogyan kerül a levesbe (azontúl, hogy ő is megjárta már az Avicularia-t? Nos nézzük hogy a konferenciajelentés következő pontja mit is ír róla?
4.2. A következő apró, de fontos pont az Avicularia nemmel kapcsolatban, szintén Rogerio Bertani és ezzel együtt 2 másik Brazíliai kutató, a híres Fukushima, C.S. [A Cyriocosmus revízió kapcsán lehetne ismerős ha valaki a halántékát vakarja] és a közönség által kevéssé ismert Nagahama R.H. nevéhez fűzödik. A következő felfedezést tették egy apró madárpókkal kapcsolatban mely nagyon hasonlít egy régen felfedezett melyet eredetileg Mygale brunnipes C. L. Koch néven írtak le (most az Avicularia nem tagja, mint “nomem dubium”). A madárpókot a brazíliai híres/hírhedt atlanti erdőkben gyűjtötték.
C. L. Koch eredeti leírásában van egy olyan ábra, mely a faj rendkívül jellegzetes színezetét ábrázolja, melyek pontosan egyeztek azon egyedek színezetével melyeket Paraíba, Alagoas és Pernambuco, államokban gyűjtöttek Brazíliában.
A faj hasonlít a Plesiopelma és a Homoeomma nemekre az ivarszerv alakjában, de különbözik abban, hogy hiányzik a Plesiopelma nem hímeinél megfigyelhető első másodvégízen található dudor, illetve különbözik a Homoeomma nemtől abban, hogy hiányzik az hímek ivarhólyagján található ujjszerű nyúlvány. Továbbá, ellentétben ezekkel a nemekkel, melyek első másodvégíze a párzósarkantyú ágai közé hajlik be, ennél a fajnál a másodvégíz a külső ágának végéhez illeszkedik.
A szerzők egy előzetes filogenetikai vizsgálatot is elvégeztek a Avicularia brunnipes, Plesiopelma spp., Homoeomma spp., Cyriocosmus spp., Hapalopus spp., Euathlus sp. és külcsoportként Grammostola sp. faokon, ami megmutatta, hogy a fajt ujra le kell írni, és az Aviculariinae alcsaládból ki kell zárni, át kell tenni, mint új génuszt (Kochia) a Theraphosidae alcsaládba.
———————————————
Eddig Bagaturov. Vagyis az Aviculariinae-s istálló ganajozás alatt van, ami remek, minimum 2 posztdok dolgozik rajta ami még remekebb, és mindezt Bertani keze alatt, azt hiszem ez a legcsodálatosabb hír amit a hobbisták hallhattak. Az sp. “Ekuádorba fogtam-e” és egyéb borzadvány PTN-eknek remélem legalább itt nemsokáig lesz maradásuk…
A képek Rick West oldalán vannak, ide csak tükröztem őket, ezek találhatók amúgy feke-fehébe a cikkben is. Így néz ki a Kochia:
Sőt, vájszeműek és gúglibűvészek megtalálhatták a cikk előzményeit is a jól ismert orosz madárpókász, Bagaturov oldalán:
Méghozzá a 2007 es hírek között
Következzen tehát a szöveg szó szerinti fordítása...ezt az eltérő szín és betűtípus jelöli. Néhol pakolok hozzá egy kis kiegészítést...
4. Alant néhány madárpókos hír, melyeket a szerzők maguk hoztak nyilvánosságra a 17th International Conference of Arachnology Brazíliában (az eredmények nyomtatása alatt van - in press., ha másképp nincs jelölve).
4.1.Az össze madárpókcsoport közül valószínűleg az avik (Aviculariinae) a legzűrösebbek, különösen a névadó génusz az Avicularia zűrös és felismerni is nehéz ha egyáltalán lehetséges, aminek az az oka, hogy bár a a XIX században felfedezték és leírták őket (sőt a Brazíliai Atlanti Esőerdő fajcsoport revideálás alatt van) mégis a vizsgálható példányok (a típuspéldányok hiánya) nem elérhetőek és friss gyűjtés sincs.
A revízió előzetes eredményei alapján, mintegy 29 fajról nem sikerült kideríteni, hogy hogyan nézhet ki [nincs meg a típuspéldány, és az eredeti leírás alapján nem dönthető el pontosan a faj kiléte], ezeket “nomen dubium” ként listázza a katalógus [nomina dubia - többesszám] (ezek 1805-1889 között írták le). Hosszú ideje nem készült a génuszról átfogó revízió, néhány fajleírástól eltekintve, melyek érvényessége általában kérdéses, és inkább több kárt okoztak mint hasznot
Ezért, a mostanság, a 17th International Congress of Arachnology-n, a nagy brazíl madárpókprofesszor, Rogerio Bertani (Instituto Butantan, São Paulo, Brazil) által nyilvánosságra hozott kutatási eredmények valóban jó kezdés mindazok számára, akik érdeklődnek a csoport felé, hiszen a legtöbb Aviculariinae alcsaládba tartozó faj keresett fajnak számít a falakó madárpókok között. Bertani jelentése szerint, a következő vizsgálatokat végezték el, melyek a következő eredményeket szolgáltatták. Négy [az Ephebopus revízió előtt 5 génuszt vettek ide, azóta már többet], Brazília különböző régióiban elterjedt génuszt találtak: a földrajzi elterjedést feltérképezték, biológiai és ökológiai adatokat is gyűjtöttek.
1) Typhochlaena C. L. Koch (még újra kell érvényesíttetni a nevet, [jelenleg az Iridopelma szinonímja]) típusfaj: T. seladonia C. L. Koch (amiről már itt egyszer szóltunk), de íme a neten fellelelhető néhány kép egyike, illetve 2 fajt fog még leírni, Brazíliából.
A génuszra jellemző, hogy a többi Aviculariinae nemtől eltérően (kivéve az Ephebopus génuszt) fák meglazult kérge alatt készíti el a lakócsövét.
2) Pachistopelma Pocock, melybe csak egy faj tartozik [vagyis a génusz monotipikus]: P. rufonigrum Pocock mely kizárólagosan a broméliák belsejében él. Előfordul a hobbiban. A kép innen van tükrözve)
A Pachistopelmáról több cikk is elérhető ingyen a neten: cikk1, cikk2.
3) Iridopelma Pocock, melybe 3 faj tartozik, az I. hirsutum Pocock, és I. zorodes Mello-Leitão illetve egy új Brazíliai faj;
A kép az arachnoboardsról van tükrözve, klikk a képre thread olvasásáért.
4) És végül az Avicularia Lamarck, az A. diversipes C. L. Koch fajjal és egy újjal melyet Brazíliából írtak le. Az utóbbi két génusz tagjai a (3, 4) növényeken élnek, ahol a lakócshelyüket levélből és pókselyemből készítik.
A négy génuszon belül a következő nevezéktani változásokat fogják javasolni: Avicularia palmicola Mello-Leitão az Iridopelma hirsutum szinonímja. Avicularia pulchra Mello-Leitão és a A. recifiensis Struchen & Brändle, a P. rufonigrum szinonímja. Az Avicularia gracilis (Keyserling) és A. leporina (C. L. Koch) fajok kiléte nem állapítható meg pontosan így ők ”nomina dubia”-vá válnak.
Felmerülhet logikusan a kérdés, hogy oké de ez a brunnipes hogyan kerül a levesbe (azontúl, hogy ő is megjárta már az Avicularia-t? Nos nézzük hogy a konferenciajelentés következő pontja mit is ír róla?
4.2. A következő apró, de fontos pont az Avicularia nemmel kapcsolatban, szintén Rogerio Bertani és ezzel együtt 2 másik Brazíliai kutató, a híres Fukushima, C.S. [A Cyriocosmus revízió kapcsán lehetne ismerős ha valaki a halántékát vakarja] és a közönség által kevéssé ismert Nagahama R.H. nevéhez fűzödik. A következő felfedezést tették egy apró madárpókkal kapcsolatban mely nagyon hasonlít egy régen felfedezett melyet eredetileg Mygale brunnipes C. L. Koch néven írtak le (most az Avicularia nem tagja, mint “nomem dubium”). A madárpókot a brazíliai híres/hírhedt atlanti erdőkben gyűjtötték.
C. L. Koch eredeti leírásában van egy olyan ábra, mely a faj rendkívül jellegzetes színezetét ábrázolja, melyek pontosan egyeztek azon egyedek színezetével melyeket Paraíba, Alagoas és Pernambuco, államokban gyűjtöttek Brazíliában.
A faj hasonlít a Plesiopelma és a Homoeomma nemekre az ivarszerv alakjában, de különbözik abban, hogy hiányzik a Plesiopelma nem hímeinél megfigyelhető első másodvégízen található dudor, illetve különbözik a Homoeomma nemtől abban, hogy hiányzik az hímek ivarhólyagján található ujjszerű nyúlvány. Továbbá, ellentétben ezekkel a nemekkel, melyek első másodvégíze a párzósarkantyú ágai közé hajlik be, ennél a fajnál a másodvégíz a külső ágának végéhez illeszkedik.
A szerzők egy előzetes filogenetikai vizsgálatot is elvégeztek a Avicularia brunnipes, Plesiopelma spp., Homoeomma spp., Cyriocosmus spp., Hapalopus spp., Euathlus sp. és külcsoportként Grammostola sp. faokon, ami megmutatta, hogy a fajt ujra le kell írni, és az Aviculariinae alcsaládból ki kell zárni, át kell tenni, mint új génuszt (Kochia) a Theraphosidae alcsaládba.
———————————————
Eddig Bagaturov. Vagyis az Aviculariinae-s istálló ganajozás alatt van, ami remek, minimum 2 posztdok dolgozik rajta ami még remekebb, és mindezt Bertani keze alatt, azt hiszem ez a legcsodálatosabb hír amit a hobbisták hallhattak. Az sp. “Ekuádorba fogtam-e” és egyéb borzadvány PTN-eknek remélem legalább itt nemsokáig lesz maradásuk…
A képek Rick West oldalán vannak, ide csak tükröztem őket, ezek találhatók amúgy feke-fehébe a cikkben is. Így néz ki a Kochia:
3 comments:
hallo Siller,
Elöször is a magam nevében megköszönném a forditást, mivel a H. s. sapiens azon változatához tartozok akinek az ilyen tipusú angol szöveggel nehézségei támadnak.
Sajnos az sem segit hogy ahoz a generációhoz tartozok akik még "juvenil" korukban államilag szervezett kötelező orosz oktatásban vehettek részt.:-)
A Bagaturov féle orosz verzió is inkább már mint "chinesisch" kommt an.
Talán segit ez a cikk egyeseknek a röviditések tudományos kifejezések megértésében is igy a "cf." confer latin kifejezés is megkapja a megfelelő jelentését.
Üdv Peter
Szia
Jó kis bejegyzés lett, thx érte :)
Üdv:Kapor
Nagyon szívesen, bár valahol azt hittem több embernek fog tetszeni.
Tervezem még kiegészíteni a Raven féle illetve a Pocock fél felosztással...
Üdv:
s
Post a Comment