Új cikk

Új "cikkem" került a megjelenése közelébe. Hozzá kell tennem hogy magam csak a pókok határozását végeztem el, a gyűjtés-analízis-cikkírást a szerzők sorrendjének megfelelő intezítással a többiek végezték. Mindeensetre innen is köszönet amiért a nevemet odatették.

Maga cikk angol nyelvű, de ugyanennek a témának a magyar nyelvű könyvfejezete itt olvasható, nem teszek be ide egy részletet sem, mert egyben érdemes megnézni, van benne "így gyűjtünk pókokat rész is". Csendben jegyezem meg, hogy az adott cikkhez meghatározott pókok között volt egy új faj is a Talavera aperta.

Megtaláltam egy régi posztert, amit szintén Batáry Péter pptzett meg én csak a képeket és a pókokhoz az infót adtam. :D Katta a képre az eredeti méretért.

Ordfííccsa, hogy fordíccsa

Egészen más apropóból a Zootaxa oldalára vetemültem és ott a következő ennyire friss (16 Jul. 2008) cikkre leltem elvetemülten.

A sztorihoz és a récens történésekhez apró adalék, hogy életem első igazi munkáját, és nagy újsághoz írt cikkét pont az itt szerző, ott lektorkodó Bond, Jason Bond, úgy elpicsázta és olyan primkó módon ami még a legvadabb sileres évekétől is fényévekkel van beljebb...

Azóta az adott témából nem írtam cikket, de sokat jártam utána... azóta töknyilvánvaló, hogy egy nagy rakat szart sikerült kierölködnöm magamból. Utólag belegondolva igaza volt a csókának elég vastagon... ettől még nem esett jobban a pofon, sőt nagyon szarul esett, viszont ettől meg nem volt kevésbé jogos. Szumma szummárum amit akkor megtanultam a saját (orca környékén vastag) bőrömön, hogy a lelki, hiszti, picsogás, felháborodás, rosszulesés akkor van amikor észérv nincs, különben az ember azt venné elő. (nem én vagyok az ördög, csak a magyar hangja).

Nah jól kilelkiztem magam, íme a bevezető melynek magyar fordítása az érdeklődők számára a cikkelküldést vonja maga után.

AMY K. STOCKMAN AND JASON E. BOND

A taxonomic review of the trapdoor spider genus Promyrmekiaphila Schenkel (Araneae, Mygalomorphae, Cyrtaucheniidae, Euctenizinae)

Zootaxa 1823: 25–41 (2008)
Introduction
Promyrmekiaphila is one of nine genera that compose the cyrtaucheniid subfamily Euctenizinae (Bond & Hedin 2006). Members of the genus are easily distinguished from all other euctenizines on the basis of a unique abdominal coloration pattern, comprising a set of dusky chevrons (Fig. 1). Originally described as monotypic by Schenkel (1950) the genus has expanded slowly to accommodate taxa originally placed in other euctenizine genera (sc., Actinoxia Simon 1891 and Aptostichus Simon 1891); otherwise, the genus has remained in relative obscurity and has never been formally revised despite its prevalence throughout Central and Northern California (Figs 4–6). The exact phylogenetic position and familial level placement of Promyrmekiaphila remains somewhat problematic. Originally placed in the family Ctenizidae, the genus was transferred to Cyrtaucheniidae, along with a number of other genera, by Raven (1985). Subsequent evaluations
of mygalomorph phylogeny, while supporting the monophyly of North American euctenizines, all into question the validity of Cyrtaucheniidae (Goloboff 1993, Bond & Opell 2002, Bond & Hedin 2006, Hedin & Bond 2006). Phylogenetic placement within euctenizines, likewise, has been difficult to resolve. Bond & Opell (2002) considered Promyrmekiaphila species to be sister to the remaining California euctenizines, composing the “California Clade”. Alternatively, it appears that Promyrmekiaphila is the likely sister group to the Euctenizoids (Eucteniza Ausserer 1875, Entychides Simon 1888, and Neoapachella Bond & Opell 2002; see Bond & Hedin 2006), a clade comprising genera distributed east of California (Arizona, New Mexico, and Texas). At the onset of this revision the genus comprised three nominal species: P. clathrata (Simon 1891), P. gertschi Schenkel 1950, and P. zebra (Chamberlin & Ivie 1935). Bond and Opell (2002) suggested that the two most recently described species were likely synonyms of P. clathrata. Herein we formally recognize P. clathrata as the senior synonym of both P. zebra and P. gertschi and describe one new species, P. winnemem, corresponding to a morphologically distinct species from further north.

ECA24 - Fotópályázat

(1) The deadline for the photo competition has been extended until the 24th of July. The best 3 photos will be awarded attractive prices sponsored by the Arachnologische Gesellschaft. If you haven't done so yet, please submit your photo to martin.schmidt@zos.unibe.ch (as attachment) or to Dr. Martin Schmidt, Zoological Institute, Baltzerstrasse 6, CH 3012 Bern (on CD). Only one photo per participant will be accepted and each photo needs a legend (word file, not longer than 200 characters). The copyright holder accepts photo publication on the conference webpage.
Arra gondoltam, hogy
ezzel a képpel

esetleg ezzel

esetleg ezzel

esetleg ezzel a képpel neveznék.

Szeretitek melyikkel? Kinek melyik tetszik jobban?

Végszóként néhány gondolat

…mivel úgyláttam, néhány felhasználóban maradtak kérdések, aztán ígérem már nem ejtek több szót tegnapi történtekről, melyek az Arachnida fórumon estek. Mindegy, mert most értelmes dolgokról szóló bejegyzést nincs kedvem létrehozni, ezért gyártok némi olvasnivalót:).

Nos, az elején mindjárt érdemes megjegyezni, hogy nem húztam fel magam, nem üldözött el senki. Ez nem ilyen dene-deigen-dene-najólvan akkor nem, húzzuk-eresztjük ovistyle.

Döntésem egyszerű, racionális alapokon nyugszik. Van erre egy szép magyar mondás: Nem erőszak a disznótor. Szerintem felesleges is magyarázni, de hátha valaki ez mögé is mást gondol, mint amit mondani szerettem volna. Tehát: én nem fogok olyasmit ráerőszakolni másra, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozik. Nem küldetésem, az, hogy az átlag hobbipókos itthon elérjen egy bizonyos színvonalat (bár mostanában kacérkodtam olyan gondolattal, hogyhát végülis miért ne…de aztán gyorsan elvetettem, látva a körülményeket). Nekem megfelel ez a színvonal(talanság) is (már úgyis megszoktam) ami a hazai hobbistákat jellemzi. Mehetnek a dolgok botzoli szinten, ettől úgy érzem nem én leszek kevesebb ill. az ilyen tevékenységekre fordított időmet tudom más egyéb elfoglaltságra is fordítani.

Az meglehet, hogy néha a mondandómat esetleg néhányan sértőnek találták, bár úgy emlékszem nem nagyon sikítottam le senkinek a haját (nem is stílusom igazán). Talán az a szegény srác érezhette kicsit durvának a hsz-emet, aki Csupaszpókkal kínálta meg a madárpókját. Akkor sem neki szólt a dolog, hanem a marhaságnak, melynek nem sikerült idejekorán gátat vetni, így rövidesen meg is volt a práblem (legalább a dolog happy enddel végződött, mivel járhatott volna szarabbul is).

Azt is hozzá kell tenni, hogy a hsz-eim zöme kutyafuttában íródott. Félseggel a gép előtt, gyorsan végigszaladva a fontos dolgokon…aztán Arachnida hsz – nane…gyors hozzászólás a lényegre koncentrálva, aztán rohanás tovább a dolgomra (általában viszontválaszra nem futotta már). Ilyenkor nehéz díszítősorokat írni a hozzászólás elé és mögé + elnézést kérni, azért, hogy létezem.

Viszont ehhez kapcsolódik, hogy ezek az információk, amiket adott esetben megosztottam (még ha ó fájdalom, tárgyilagos hangnemben is – bárcsak valaki hozzám vágta volna a Smith féle madárpókhatározót tárgyilagosan), nem a hátsó kertben teremnek csak úgy a zöldbab mellett. Ezek évek tapasztalata /rengeteg utánnajárás / jelentős anyagi ráfordítás, majd a szakirodalom fordításával eltöltött jónéhány órácska árán kerülnek a felhasználók asztalára. Csak érdekességképpen mondom el, hogy több külföldi országban sok információhoz, fizetős fórumra kell keményen benyomni a zsugát. Itt meg könyörögni kell, hogy ugyan valaki olvassa már el a leírtakat.

Egyébként érdemes egy gyors visszatekintést végezni abból, hogy hogyan is alakult ki ez a szituáció, mely a személyemet érintette. Saját szemszögemből természetesen. Elképzelhető, hogy más nem így látta. Az is lehet, hogy eljön az a pillanat, amikor a szereplők be fogják látni, hogy nemkicsit ciki a szitu, csak akkor, abban a pillanatban nem rendelkeztek azokkal az információkkal, melyekkel később igen….ki tudja.

A dolog azzal kezdődött, hogy bátorkodtam megjegyezni, hogy a Georgio nevű user által idézett Krehenwinkel – Maerklin – Kroes könyvben található tartási információk ill. az Arachnidán szintén fajleírásnak hívott megfigyelések és tartási információk félreértésre adhatnak okot, mivel fajleírás zootaxonómiai munka - Egy faj rendszertani leírása és a típuspéldány(ok) kijelölése (hogy kérdéses esetben később az állat kikölcsönözhető legyen és össze lehessen hasonlítani pl. Kahlenberg által árult állattal).

Erre jött az a válasz, Georgiotól: „és nekünk pontosan erre van szükségünk”. Mármint a tartási információkra.

Namost itt áljunk meg egy pillanatra, mert erre már nem tértem ki tegnap. Ez nekem inkább tűnik dacos válasznak. Azt, hogy ezt egy korábbi vélt vagy valós sérelem okozta e azt nem tudom, de semmi köze nincs a tárgyhoz. Ettől függetlenül a fajleírás még mindig egy faj rendszertani leírását jelenti. Itt én nem kérdeztem olyat, hogy kinek mire van szüksége.

A „tartalomtól függetlenült” meg azért tettem zárójelbe, mert még csak sugalmazni sem szerettem volna olyasmit, hogy én degradálóan tekintek az egyes hobbisták megfigyeléseire az általuk leírt tartási információkra majd a rendszertani munkákat ezek fölé emelni. Két különböző dolog, még akkor is, ha a tartási információk sokszor veszik alapul a rendszertani leírásokban található információkat.

Ezért is linkeltem be egy fajleírást, mint példát, hogy lássátok miről beszélek (azért pont ezt, mert ez a leírások között is etalon, kéznél volt és az internetről is szabadon elérhető). Ezzel én nem azt mondtam, hogy ezen a szinten kellene nyomni, mint Raven:) (a világon nem sokan nyomják azon a szinten, mint ő, akit nyugodtan lehet nevezni a madárpóktaxonómia Hari Seldonjának), hanem, mint példát a fajleírásra. Ebből aztán mindenki a saját tudásszintjének megfelelő konzekvenciát vonta le.:) Nyilvánvaló, hogy egy átlag hobbistát (főleg az elején) inkább a tartási információk érdeklik.

Spidermoda nevű user pl. ki is ragadott egy részletet a munkából:

Scopula: entire, dense on tarsi I and metatarsi I–II; on tarsi II entire but with long emergent hairs in central zone, not dividing scopula; on metatarsi III for ca. 0.8–9 of length, but with uniformly distributed (i.e., not a dividing line) long emergent hairs; on tarsi III entire but with long emergent hairs in central zone but not dividing scopula. For ca. 0.75 length of metatarsi IV, divided by setal band 3–4 wide; on tarsi IV divided by long fawn brown hairs in band 4–7 wide. Dividing hairs on tarsi composed of uniformly fimbriate brush with spine-like apex tipped with small sphere (Fig. 29, inset). No scopula on proventral tibiae I–II.

Senki nem erőszakoskodott azért, hogy ez valakit is érdekeljen ( érdekelje az ázsiai -ausztráliai madárpókfajokat rendszerező kutatókat). Főleg így, hogy a Coremiocnemis tropix holotípus nőstényének leírásából üptre kikapunk egy bekezdést, aminek se füle se farka.

Nyilvánvalóan ennek a szövegnek az értelmezéséhez ismerni kell a madárpókok anatómiáját részletesen, ill. az egyes határozókulcsok felépítésének jellegzetességeit. Jelen esetben ez a talpecset, ami elsődleges határozókulcsnak számít a Theraphosidae családnál.

Gyorsba lefordítva a fenti szöveg így néz ki:

Talpkefe: az I. járóláb végízein és az I- II. láb másodvégízén sűrű és teljes . A II. járóláb másodvégízén teljes, nem osztott, de a középső zónában hosszú szőrökkel. A III. láb másodvégízén 0.8-9mm hosszan hosszú szőrzettel osztott (azaz nem vonallal). A III. láb végízén a talpecset teljes, de nem osztott, középső zónájában hosszú szőrökkel. A IV. láb másodvégízét 0.75 mmm hosszan 3-4 mm vastag szőrsáv választja ketté. A IV. láb végízét 4-7mm szélességben hosszú barna szőrsáv választja ketté. A végízen levő osztószőrök egységes kefeszerű szőrök, tüskeszerű végződéssel, a végződésükön kis gömbbel. Nincs talpecset az I-II lábszár elülső részének alsó felületén.

Ez megint annyiban lehet érdekes, hogy világosan látható alkalmasint mi kell egy madárpók meghatározásához ill. bemutassa, hogy milyen szánalmasan nevetséges dolog képről madárpókot határozni.

Namindegy nagyjából ennyi jutott eszembe arról, ami az Arachnida nevű eldugott galaxisban történt. Végülis a kutyát nem érdekli...

HONLAP UPDÉT

Bár nem teljesen az amit Deimos-nak ígértem mintegy laza másfél hónappal ezelőtt, de ló end szamár alapon érdeklődők figyelmébe ajánlanám a honlapom új részét a Kutatási érdeklődési kör-rel foglalkozót. Ez mellesleg elérhető az ABOUT ME szekcióból (tekintve, hogy az irányomba érdeklődést mutatóknak készült ez és érdeklődők szinte kizárólagosan angolul érdeklődnek, nemhiszem, hogy lesz magyar verzió. Ez szinte azért is biztos és ez nem nagyképűség, aki nem érti meg angolul az valószínű nem értené magyarul sem.)

Bármiféle kritikai észrevételt köszönettel veszek. Tekintve hogy szeretném HIBAMENTESÍTENI az oldalt az elgépelési linknemműködési, elvi, stb hibák észrevételétmegköszönöm, de egyéb véleményt is szívesen veszek.

Képek szó nélkül :D

Szorult helyzet


Hogna radiata - Réti farkaspók




Dolomedes plantarius - Parti vidrapók

Mai magyarázkodás + komoly dolgok

Voltam olyan sötétlófejedelme, hogy a terrariumhura feladott apróhírdetésemben sikerült elfirkálnom a Chilobrachyst "Chylobrachysra".Ehun ee.. Ehh...



Sebaj, a szakbarbárság ilyen szintű kibontakozása után pillázzuk meg inkább azt, hogy mit csinálnak a profik:

Nos, Richard C. Gallon a Britek fiatal/nagyon tehetséges Arachnológusa nem lopja a napot. Ezt mívelte a közelmúltban:

Újra lett vizsgálva a Harpactirella flavipilosa Lawrence, 1936 holotípusa, mely az eredeti leírás szerint nőstény, de kiderült, hogy valójában egy növendék hím és Junior szinonímája a Pterinochilus lugardinak Pocock ,1900.

Angolából le lett írva a Pterinochilus cryptus sp. n.

A Pterinochilus leetzi Schmidt, 2002 a Pterinochilus murinus Pocock, 1897 junior szinonímája.

A Ceratogyrus bechuanicus Purcell, 1902 a Ceratogyrus darlingi Pocock,1897 junior szinonímája.

Az Avicuscodra génusz Strand, 1908 , melynek a Chaetopelma Ausserer, 1871 génusz a szenior szinonímája volt, el lett mozdítva az Avicularia Lamarck,1818 génuszba, melynek junior szinonímája lett.

Az Egyiptomi típuslelőhellyel feltüntetett Avicuscodra arabica Strand, 1908 hibás.

A Heteroscodra pachypoda (Strand,1908) visszatért a Stromatopelma Karsch,1881 génuszba.

Gallon, R. C. 2008. On some poorly known African Harpactirinae, with notes on Avicuscodra arabica Strand, 1908 and Scodra pachypoda Strand, 1908 (Araneae, Theraphosidae). Bulletin of the British Arachnological Society, 14 (5): 232–246.

Richard munka közben (fotó: Michael Jacobi):

Hall of Fames 2: Wladislao Kulczynski

Halihó, tegnap óta ülök, nem az íráson, a budin. Ennyit a tervekről, határidőkről és mentségekről.
Kovács Gábor, illetve egész pontosan Ramska Lívia érdeme, hogy ehhez itt most ti is hozzájuthattok. Kulczynski madárpókokon belül Selenocosmia-ban ütött nagyot, de szinte minden egyéb pókcsaládban írt le néhány fajt...

Aki Kulczynski haláláról tudna biztosat azt megköszönném. Nekem csak szájhagyomány útján terjedő infóm van amit nem szívesen használnék.

Wladyslaw Kulczynski
(1854 - 1919)

A világ egyik legkiválóbb pókásza, Wladyslaw (Jan) Kulczynski 1854. március 27-én, Krakkóban született.

1865-ben, 11 éves korában beíratták a Jagiello Egyetem égisze alatt működő Nowodworski (Szent Anna) gimnáziumba, mely abban az időben az egyik legjobb középiskolának számított egész Lengyelországban. Tanárai voltak többek között Wincenty Jablonski biológus, a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának elnöke, és Dr. Eugéniusz Janota, némettanár, aki később a lembergi Jan Kazimierz Egyetem professzora lett, lelkes természettudósként és állatvédőként Maksymilian Nowickivel együtt kezdeményezte a Tátra természeti értékeinek védelmét.
Az első gimnáziumi évben Kulczynski a fiatal és tehetséges természettudós, Dr. Jan Jachna keze alá került. Wladyslaw rengeteget tanult tőle, sokat kirándultak Krakkó környékére és Michowski Manocicébe. A kis Kulczynski ekkor kezdett a természet, s talán ugyanekkor kezdett a pókok iránt is érdeklődni. Wladyslaw Kulczynski már ekkor ismerte Maksymilian Nowickit, aki 1863-ban kapta meg a Jagiello Egyetem Zoológiai Tanszékét. A Zoológiai Tanszék dolgozószobájában gyakori "vendég" volt az ifjú Wladyslaw is, kinek munkájára mindig igényt tartottak. Nowicki professzor kézzel írt jegyzeteiben olvashatjuk: " fáradhatatlanul törekedtem a múzeum végleges rendbehozatalára és a leltár elvégzésére, hogy 1870 előtt mindez elkészülhessen. Görnyedve ültem az asztal fölött és a téli szünet kezdete óta egészen karácsonyig egyfolytában dolgoztam. Közel egy hónapon át segítséget kaptam Kulczynski gimnazistától, aki kitűnő munkaerő, mindent rá lehetett bízni". Kulczynski ekkor mindössze 16 éves volt...
Kulczynski életrajzában erről az időszakról a következőt írja: "Ekkor kezdtem zoológiai rendszertannal foglalkozni, többek között a Jagiello Egyetem Zoológiai dolgozószobájában, prof. Dr. M. Nowicki felügyelete alatt". Hallatlan érdeklődésének és a néhány éven át tartó gyűjtőmunka eredményének köszönhetően Kulczynski már 1872-ben, 17 éves korában közreadta első tudományos munkáját. Nowicki professzor bíztatására a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának jelentésében elkészítette a Krakkó környékén fellelt 85 pókfaj listáját, illetve azok leírását. A kezdő gimnazista már ekkor hatalmas arachnológiai ismerettel rendelkezett, hiszen Maksymilian Nowicki Wladyslaw Zontaknak, a Lembergi Természettudományi Múzeum munkatársának a következőt írta róla: "a pókok láttára Kulczynskinak felcsillant a szeme". Wajgl, aki Krakkóban járt, s lenézte Wladyslawot, már előzetesen determinálta a gyűjteményi példányokat. Kulczynski ezen munka eredményét erősen megkérdőjelezte. Nowicki így folytatta: "Wladyslaw alig tekintett az üvegekre, arcán ironikus mosoly volt látható, majd ezt mondta: összepepecselte" (részlet egy 1872. október 29-én kelt levélből).
Kulczynski a középiskolát 1873-ban kitüntetéssel végezte el, majd bejutott a Jagiello Egyetem Bölcsészkarára. Ebben az évben jelent meg második munkája, mely Coleopterákkal (bogarakkal) foglalkozott. A dolgozat a Fiziografikus Bizottság jelentésében látott napvilágot. Egyetemi pályafutása alatt főképp zoológiát hallgatott, emellett azonban botanikát és geológiát is, mely tudományterületeken szerzett ismereteit a későbbiekben kitűnően kamatoztatta.
Még az egyetemi évek kezdetén, 1875-ben ellátogatott a Tátrába, s ettől kezdve e vidék élete végéig megbabonázta, ezért erről a területről szóló különféle tanulmányokat (köztük turisztikai-, és társadalmi vizsgálatokat is) készített. Az arachnológia mellett a Tátra lett élete második nagy szenvedélye. Wladyslaw alapító tagja volt Tátrai Társaságnak, érdemeit különféle kitüntetések adományozásával ismerték el.

Kulczynski egyetemista korában adta ki harmadik tudományos munkáját, mely méltó folytatását jelenti első közleményének. Egyetemi tanulmányait 23 éves korában, 1877-ben fejezte be. Ezt követően egykori iskolájában, a Szent Anna Gimnáziumban kezdett oktatni. Kétéves szakmai gyakorlatot követően, 1879 decemberében Wladyslaw tanári vizsgát tett. Úgy tűnik, hogy abban az időben szűkös anyagi helyzetbe került, mivel mellékállásban a lembergi Dzieduszycki Múzeum gyűjteményi példányainak cimkézését és rendezgetését látta el. M. Nowicki 1872 október 29-én így ír Zontaknak: "...A pókok után csigákat és kagylókat is kérek, hogy Kulczynskit tovább foglalkoztathassam". Nowicki mindig szívesen látta Kulczynskit, de Wladyslawnak - ettől eltekintve - igazából nem volt sok (egyéb) munkalehetősége. Nowicki erről így ír: "Kulczynski saját utat választott, mellettem maradva azonban helyzete kilátástalan volt".
Wladyslaw Kulczynski 1880-ban tanársegéd, majd 1881-ben tanár lett. A tanári vizsgára barátjával, B. Kotulával közösen készült, s hogy mennyire sikeresen, azt ifj. prof. Stanislaw Smereczynski visszaemlékezéséből tudjuk: vizsgaidőszakuk végére W. Kulczynski és B. Kotula összesen 30.000 (!) állat és növény tudományos nevét ismerte. Magáról a vizsgáról prof. J. Rostafinski feljegyzése maradt ránk: "Alig fejezte be négyéves egyetemi tanulmányait, máris a tanári vizsgára készült. Túlzás nélkül állíthatom, hogy sokszáz egyetemet végzett természettudós sem vizsgázott olyan kiválóan, mint Kulczynski. Ő valóban rendkívüli volt. Valaki egyszer azt mondta, hogy a professzor is ember, akinek mindig más lehet a véleménye. Más a véleménye egy esetleges vitában, s más a véleménye egy vizsga alkalmával. Természetesen, mint mindenben, ebben is van némi igazság. Többek között egyes definíciók túlzott megszokása, illetve rögzülése, valamint a kérdések előadása közbeni pontos rend betartása teszi azt, hogy sok professzorról mendemondák keringenek. De tekintsünk el a pedantériától, hiszen minden vizsgán van valami pontatlanság, mely az egyes kérdésekre adott válaszokból derül ki, s melyeket helyesbíteni kell. Idestova fél évszázada tanítok és vizsgáztatok, ám ezidő alatt csak egyszer, egyetlen egyszer, - pontosan Wladyslaw vizsgáján - hallgattam és hallgattam, mivel nem kellett beleszólnom a válaszokba...Ezzel kollégáim is hasonlóképp voltak. Ahogy ezt a vizsgáját is, Kulczynski ugyanolyan lelkiismeretesen, és hallatlan szorgalommal végzett minden egyéb feladatot, vagy elfoglaltságot egész életén át".
Noha 1889 és 1890 között Kulczynski kizárólag arachnológiával foglalkozott, súlyosan beteg barátja, Boleslaw Kotula "A tölcséres növények tátrai elterjedése" c. művét barátja helyett ő fejezte be, s ő is adta ki. Evvel barátját a lengyel tudományban mintegy halhatatlanná tette, elérve azt, hogy ezután a legjobb lengyel botanikusok között említsék őt...
A két tudós barátságának Kotula korai és tragikus halála vetett véget, 1898-ban. (Kulczynski erről az 1898-ban, latinul megjelent "carrisimi amici mei prof. Boleslaw Kotula debeo symbola ad faunam" c. munkájában ír). Kulczynski fajleírásaiban két újonnan leírt pókfajt Kotula után nevezett el (kotulai): az Oxyptila (1898) és Leptyphantes (1905) nemek esetében.

1883-ban a Szent Jacek Gimnázimba ment tanítani, mert korábbi iskolájába bátyját, Leont nevezték ki igazgatónak. Kulczynski mindig kedvet érzett és mindig időt szakított ezernyi egyéb ügy elintézésére, beleértve azon tudóstársainak nyújtott segítségét is, akik Krakkón kívül dolgoztak. Többek között foglalkozott Stefan Stobiecki kitűnő fiziografikus mérnök ügyesbajos dolgaival is. (Stobiecki olyan értékes pókfajokat gyűjtött Kulczynskinak, melyek azután egy 1881-ben megjelent tudományos munka alapját képezték). Stobieckit egyébként sok ügy láncolta Krakkóhoz, s ebben tanácsadója, Wladyslaw közbenjárását élvezte. Néhány 1881 és 1890 között született levélből tudjuk, hogy Kulczynski több, Stobiecki által írt munka kiadásán fáradozott, munkát talált Stobiecki apjának, valamint folyamatosan tudósította Stefant testvérei tanulmányi előmenetelükről, s tanácsokat adott, hol lehet az iskolaszezonban albérletet találni. Néhány évvel később pedig Stanislaw Zareczny geológust karolta fel.

A családi feljegyzésekből tudjuk, hogy Kulczynski hegedülni is szeretett, abszolút hallása volt. Emellett a színjátszás is érdekelte, kisfiúként statisztaként játszott.

Az iskolai tanításon felül tudományos munkássága is egyre inkább kiteljesedett, melynek tetőpontját Magyarország pókfaunájának dr. Chyzer Kornéllal közösen készített feldolgozása jelentette. (Dr. Chyzer Kornél (1836-1909) magyar származású orvos, mellesleg arachnológus, aki Magyarország pókfaunájáról elsőként 1892-ben értekezett, többi művét Kulczynskivel közösen adta ki. Kettejük együttműködése 1884-ben kezdődött és Chyzer haláláig tartott, mivel Kulczynski minden évben Magyarországra látogatott. Chyzer évről évre egyre szorosabb együttműködést mutatott a Tátrai Társasággal, 1904-től vezetőségi tag, több különböző poszt várományosa, később pedig ezekben a tisztségekben tevékenykedett tovább).

Wladyslaw Kulczynski fantasztikus tudós volt. Legjobban a Tátrát ismerte és szerette, az Alpokba is csak egy egészen rövid időre látogatott el. (Ezen az 1886-ban végzett túrán Kotulával közösen mintegy 10 napon át egyfolytában csak pókokat gyűjtöttek). Ezen kívül egész életében csak Magyarországra, az északi tenger, illetve az Adria partjára, valamint Sziléziába látogatott el. Rövid kiruccanásaival nem akarta „igazi szerelmét”, a Tátrát sokáig „magára hagyni”. Minden vakációját a szeretett hegyvidéken töltötte, míg az év fennmaradó részében Krakkóban élt és dolgozott. 1877-től kezdődő aktív pályafutását a Lengyel Tudományos Akadémia Fiziografikus Bizottságának tagjaként töltötte, 1882-ben titkár, 1894-től a zoológiai szekció elnöke lett, nyugdíjazását követően pedig 1910-től haláláig múzeumörként tevékenykedett tovább.
1884-ben tagja lett a Bécsi Állat és Növénytani Társaságnak, majd 1905-ben a wiesbadeni Nassauski társaságnak. 40 éves korában a Lengyel Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1912-től rendes tagjává választották. Kulczynski részt vett a „Fiziografikus Bizottsági Jelentések” szerkesztési munkálataiban, segédkezett a kiadásban, valamint egész életében a lengyel állam és tudomány saját pókgyűjteményének fáradhatatlan bővítésével szerzett elévülhetetlen érdemeket. Nyilvános előadásokat tartott, így például egy korabeli krakkói hírlap cikket közölt egyik ilyen „akciójáról”: előadása „a férgek, melyek az emberben élnek” címet viselte.
Tudományos publikációit a következő kiadói felirattal látta el: „Sumptibus Academiae Litterarum Apud Bibliopolam Societatis Librariae Polonicae” (Lengyel Kiadói Társaság).
Ebből is kitűnik, hogy Wladyslaw igazi hazafi volt. Mindezt műveiben többször is kinyilvánította.
______________________________________________________________________________
Forrás: Zbigniew Kawecki (1967). Wladyslaw Kulczynski (1854-1919). Institut Zoologiczny Polskiej Akademii Nauk, Memorabilia Zoologica 18., Wroclaw-Warszawa-Krakow Zaklad Narodowy Imenia Ossolinskich Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk. Fordította: Ramska Lívia 2004.
______________________________________________________________________________

Amellett, hogy Kulczynski sok fajt kutatott az akkor nem annyira elterjedt módon sokat rajzolt. Rajzai minőségéről képet kaphattok az alanti kis összeállításból. Érdemes mai határozókkal összevetni a képeket. Katt a képekre az eredeti méretért.

Péntek, böjt vagy ijesmi

Ma péntek van, és Kulczynskiről kellett volna egy posztot kirakni, de ez holnapra marad (esik az eső utána pedig süt a nap, tehát nyűgös vagyok, mert a kávézót felújítják én pedig bár tudok kávét főzni ami a meleg, cukros és erős opciókból csak kettőt tartalmazó feketelevest tudok összehozni, a jó kávéhoz pedig három azaz három kell).

In progress jelentések: ez a 104dik bejegyzés, Spider 1986 a hétvégén átnézi a Loxoceles fordítását, én rendbeteszem a vidrapókfotóimat és úgy tűnik Raptor is beszáll egy érdekes dologgal nemsokára. Szal van téma bőven (aminek nagyon örülök... szívesen teszem ki ide mások munkáját is - egy kis pofozás és szakmai kontroll után - hiszen sokminden van az emberekben, csak meg kell tanulni ugy kipréselni hogy a gatya ne legyen vonalkódos :D).

Ma kicsit elszaladt velem az idő a ló és kis feszültségoldás-féleképpen egy laza vegyesfelvágottat, gyenge koktélt vagyis változatos dolgokat teszek ide, mivelhogy "varietas delectat" (nehogymá csak Fince irjon latinú').

Mindenki szépen kiballaghat a konyhába egy söré' egy cigijé' vagy amit szívesen iszik eszik és el lehet kezdeni olvasni a bejegyzést.

#1 Rövidfilm

Hozzá kell tennem, hogy perpill sok Dawkins-t olvasok, és ez radikalizált egy cseppet :D Egy filozófiai megnyilvánulásoktól mentes tömör, velős ugyanahogyvan átvehető jelmondatot szeretnék itt bemutatni a New Scientist volt szerkesztőjétől Richard Dawkins fogalmazásába (aki a kicsit darabos a stílusa "megdorgálásra" adta ezt a frappáns választ).

#2 Rövidhír

Megérkeztek az Archemorus és Neoarchemorus típusok, és valószínű, hogy a hétvégén sort kerítek a pókfonalak és azok elkészítéséhez szükséges morfológiai jellemzőkről szóló kicsit komolyabb de rövid posztra. A kerekháló törzsfejlődéséről szóló nagy nemzetközi téma is fejlődikalakul. Erről majd később újfenntcsak.

#3 Rövidhír rövidfilmmel

Mind Magyarországon, mind európaszerte, így Dániában is felbukkant az amerikai harlekinkatica mely úgy tűnik joggal kelt nagy riadalmat szerte az európai gazdák szívében. Az esetről készült, Merk Ottó, volt kollegám által írt HARLEKINKATICA (HARMONIA AXYRIDIS PALLAS) MAGYARORSZÁGON (COLEOPTERA: COCCINELLIDAE) cikket a címre kattintva olvashatjátok.

Nem fogok beszámolni mindenegyes új faunaelemről, de ezt a fajt szépen körbelőttem tegnap:

Mivel JAN kolléga aki aktívan segít mindenben TV-sztár lett érdemes megnézni őt is, hogyan produkálja magát a TV-seknek bemutatva hogyan is kell gyűjteni.

#4 Rémhír

Talán nem mindenki hallott a Miamiban garázdálkodó "öböl-mészárosról", de úgy tűnik Angliában is felütötte a fejét egy hasonló elvetemült ficere. Én egy ideig csak meredten bámultam a képernyőt... nézzétek végig a filmet. :D

#5 RövID

Az indexen felbukkant az egyik kedvenc - amúgy egyfajta kedvecként is tartható - ugrópókfajom, a mohos ugrópók (Marpissa muscosa), aki időt/kedvet érez az nyugodtan megoszthatja velük az infót (lejjebb a farkaspók, pedig egy Földipók, Trochosa sp. látható). A másik indexfórumon, mert ugye nekünk magyaréknak sosem elég egy dolog, mindenből kell kettő, egy szép Nuctenea hím (valamelyik a pár fajből ami lehet) vár rövID-re (a szóvicet tessék má' érteni), lejjebb pedig jessz a szongibongi :D Méglejjeb viszont, a párbeszéd NEM szongáriai cselőpókról, hanem pokoliról szól. Shortcut alapon a kép, lehet alulról sasolni a térdeket.

Gyanítom Leptopelis valamily terrarista körökben mozog (különben miért lenne békanickje) ha neadjúristen elolvasná és használná a FARKASPÓKOS infóösszelopástgyűjtést megtisztelne, köszönöm)

Ekletikában asszem ottvan ez a HSZ :DD.

Szólj hozzá/írj/lépj kapcsolatba csak néma ne maradj...

A venezuelai zöldpalack kék

Bejegyzés a Chromatopelma cyaneopubescens előhelyéről és az életmódjáról



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<