Statler and Waldorf: A mérges dajkapók

Már beszéltünk Fincével elég sokat arról, hogy a folytonos javítgatások, urbánus legendák és egyéb tévhitek, babonák elleni harcz során/előtt/alatt sokszor érezzük úgy magunkat mint Statler és Waldorf a két muppetzseni aki mindig csak fikázott a felső páholyból. Így ujabb cimkével lettünk gazdagabbak. Istenigazából a pelenkacserével ekvivalens lenne a dolog, némi subbás beütéssel. Ezt a témát nem ajánlom senkinek, mert "nem szeretem az ilyesmit", hanem kiakadok tőle, mint a budilánc.
Csak nem olyan könnyű visszafixálni. Az ok amiért ezt most mégis bevállalom, az nem az, hogy spider1986 volt "szíves" felhívni a figyelmem erre (addig sem az ő hülyeségein idegelem magam...), hanem mert fotografikus memóriámnak köszönhetően, egy kis csengettyű megszólalolt piciny fejemben valahol hátul valamelyik poros lebenyben: én ezvel a csajjal emailt váltottam vala.

Az enyhe szemöldökrángatózást, heveny dadogást és fékezett szájhabzást kiváltó amúgy itt kizárolagos széllessávosoknak elérhető menyiségben - és tipikusan tini myspaces módon -giccsekkel mozgó gifekkel agyonnyomott, telelökött blog egy régi és hálistennek sokszor elfeledett témát az örökzöld mérges dajkapókét hozza fel.

Most ne időzzünk azon különösebben hogy a 4 képből 3 a Tegenaria/Malthonica témakörbe vinne minket, mert rögtön jönne az agrestis/domestica méreg nem méreg témakör.

Hanem rögtön sassantsuk meg a dátumot. Az ember ilyenkor már reflexből visszateker a mailjában és valami véletlen folytán megtalálja azt a japánnak álcázott női emailküldővel folytatott csevelyt ami azért mondjuk úgy újabb adalékot ad az emberi naivitás témakörhöz.

feladó: Togro Togro

címzett: tszuts@gmail.com
dátum: 2007. július 13. 23:47

tárgy: pók

Szia! Nem tudom, hogy jó helyen járok-e, de én olyan embereket keresek akiket érdekelne egy Mérges Dajkapók sok helyen olvastam, hogy a gyűjtőket szokta érdekelni ez az kedves nyólclábú:) pókot igen, viszont gyűjtőt nem nagyon találtam de rábukkantam a honlapodra, és gondoltam Te talán tudsz nekem segíteni, hogy kivel is kéne beszélnem pókügyben:) Válaszodat várom, és előre is megköszönöm, még akkor is ha netán nem tudsz segíteni:) Üdv: Timi

---------------------------------------------------------------

Mit sem sejtve, mint egy barom válaszoltam vissza, hisz oly ritka hogy valaki aki segítséget kér tőlem, normális hangnemben teszi azt... előfordul, de nem az a jellemző (igen, olyan stílusban válaszolok amilyennek a levelet ítélem). Konkrétan a normális hangú emailre normálisan válaszolok. Íme:

Hali! Milyen irányú érdeklődésre gondolsz? Vagyis konkrétan mit szeretnél? Végülis énis gyűjtő vagyok... tehát mondjuk egy gyűjtőt már találtál. Más kérdés hogy biztos-e hogy "Mérges dajkapók"-od van? Most a halvány dajkapók (Cheiracanthium mildei) nek van szezonja, a Cheiracanthium punctorum szezonja csak most kezdődik.

---------------------------------------------------------------

Szeretném felhívni a figyelmet az egészséges kétkedésre a határozást illetően amiben úgy tűnik igazam lett :S csak még a családot is elnézte a leányzó. Újabb dolog miért NE határozzon olyan pókot aki csak 2 félét ismer. Aztán kibújt a szög a bizonyos zsákból:

Bocsi, eddig nem volt net-em. Mire is gondolok? Olvastam egy cikket róla itt: http://www.hirado.hu/cikk.php?id=135873 amiben irják, hogy a gyűjtők fizetnek érte... Talán sikerül:-) Biztos, hogy mérges dajkapók, bárha nagyon könnyen összetéveszthető akkor... de a pókom sárgászöldes színű a fenekén, inkáb sárgás, a fejtor rész pedig vörösses, csinált magának egy tölcsér formájú hálót, abban lakik, és marha mérges, ha a kaja megbirizgállja a házát.Marha nagy a kihajtható csáprágója, elég félelmetes kis dög Tavaly elött is fogtam eggyet. Majd egy másik megcsípte a férjem hasát, és azóta tartok tölle... Megpróbálok azért képet csinállni, de nem merem kiengedni az üvegből... Üdv: Timi

---------------------------------------------------------------

Itt szeretném leszögezni, hogy az emberek póktól való félelmén nem kívánok sem gúnyolódni sem kacagni, de azon cseppet elsomolyodnék, hogy valaki pénzt kérne egy mérges dajkapókért :D Az, hogy a "nagyobb példányok sokat érnek", és, hogy én ebből a hitéből őt egy hónappal a poszt megírása ELŐTT kiábrándítottam vala, ez nem zavarta az hülyeség terjesztésében, és igazából ez generálta ezt a posztot.

Másrészről a mérges dajkapók csípése NEM halálos, csak kellemetlen, zsibbadó égető érzést okoz. Más kérdés, hogy az emberek 99%-a szokta az ISMERETLEN eredetű ekcémától kezdve az elvakart pattanásig az összes kellemetlen baját a pókcsípésre kenni. Persze csípés alapján vannak akik határozni is tudnak...

És aztán mint mindig lehet menni a hozzászólások rovatra ami majdnem olyan mókás olvasnivaló mint a "Szex és szexualitás" a gyakorikerdesek.hu-n, hiszen az emberi hülyeség határtalan:

"Mi nem találtuk meg a pókot, csak a csípését...Jobban mondva az előző példány megvan, kirakta, de a másodiknak megint csak a szája nyomát látom. Azt tudnám, hogy mit eszik rajtunk. Anyunak 5-6nyílt seb van a lábán, tegnap hőemelkedése volt. Nekem csak feldagadt tenyérnyi részeken és iszonyatosan viszket. Szerinted mekkora részét járja be a lakásnak, mert ha nem nagyot, akkor többis van, az meg nem jó.Még mindíg nem vagyok benne biztos, hogy Dajkapókról van szó, de nagyon hasonlított az előző megfogott példány Joera. Viszont annak piros volt a háta, mintha a vérem lenne benne, de a Joe családja nem az a vámpír fajta tudtommal. Kívánj szerencsét, hogy megtaláljam, mert Anyu már csúnyán néz ki és féltem nagyon! Joenak pedig jó egészséget kívánok!"

és a hülyeségen persze az sem segít, ha hivatalosra vesszük a figurát, mintha orvosok lennénk...

"Én egy ilyen pókcsípés áldozata vagyok. Míg a kilyukadt , necrotikus seb 7 hete gyógyul, a nyirokmirigyem megduzzadt, gennyel telt meg és azonnal megoperáltak. most ennek a második felvágott nyirokmirigysebnek na gyógyulására várok. Horror story az egész. kérem írjon nekem ,akinek ilyen tapasztalata volt!" - több, mint valószínű, hogy csak az első mondat nem igaz...

Tehát: NE HIGYÜNK EL MINDENT AMIT A NETEN OLVASUNK. LEGTÖBBSZÖR A LEGJOBB ESETBEN IS CSAK TIPPEL VALAKI. Ha az adott leányzó nem lett volna olyan atombiztos magában, hanem elküldte volna a pókjáról készült képet, ha fajra nem is de génuszra megmondtam volna a dolgot.

Magyarországon jelenlegi ismereteink szerint NEM él az emberre (14 év és 40-50 kg testtömeg feletti) veszélyes pók. Kellemetlen csípéséről: a mérges dajkapók, a nagyobb zugpókok, a nagyobb farkaspókok és a búvárpók hírhedt. Dokumentált csípés orvosi és zoológus felügyelettel eleddig nem történt meg. Ezidáig az EGYETLEN hiteles dajkapókcsípésről Kerekes János számolt be, akit egy kifejlett nőstény mart meg midőn petéit is és a nőstényt is rejtő visszahajlított fűszálból készített rejtekhelyét vigyázatlanul bontotta fel. Émelygést érzett 5-6 órán keresztül illetve a megmart oldalán az alkarja elzsibbadt. Nem kell túlmisztifikálni a dolgot, meglehetősen hülyének bátornak kell lenni egy pókmarás összeszedéséhez. Én nem egy nem kettő pókot fogtam már meg kézzel, és még a szongáriai cselőpókoknak is gondot okoz az emberi bőr átszúrása (vagy az enyém túl vastag).

Magyarországon jelen ismereteink szerint legalább egy tucat ízeltlábú okozhat kínos ismeretlen eredetű bőrelváltozásokat. Ilyenek többek között a bolha, kullancs, fej és lapostetű, ágyi poloska, kullancslegyek, szúnyogok, böglyök, cseszlék, hogy csak néhány alapesetet említsek. Ezek az állatok bizony ott vannak, kertipartin is össze lehet szedni ezt azt, cserkésztáborban is Balatonon is SZOT üdülőben. AKÁRHOL. Ne csináljon nekem senki úgy, mintha ránézésre tudná az ezek okozta bőrelváltozások közötti különbséget (és akkor még a különböző fém/étel/pollen allergia miatt kialakulú csalánkiütésekről NEM beszéltünk).

Őrizzük meg a hidegvérünket és a JÓZAN paraszti eszünket, ha van. Ha nincs kérjünk valakitől.

Dí kríge der giftesz. Tejl fünf. Dasz curükkérsz desz Fonetise nutriász, dí foneutriász. Keine foneutria nász.

Az alant található írás Kapor szerzeménye, csak 1-2 helyen javítottam bele. (pl. a Phoneutria sp. "Paraguay" az nem taxon). Ezen javítások a mű élvezetét nem befolyásolják (reményeim szerint) pusztán a helyes szóhasználatot eröltetem ráadásul olyan kevés helyen ahol csak lehet megőrizve a dolgozat stílusát. :D Szeretném hangsúlyozni, hogy ez már az a fajta "hobbitaxonómia" ami említésre, bátorításra, támogatásra, de legfőképpen követésre alkalmas és érdemes. Nem kívánok kontrasztot mellé állítani, pedig nem lenne nehéz.

Egy hiányosságáról sajnos nem feledkezhetem meg, viszont ez olyan típushiba amibe mindenki mindig beleesik. Ez a túlfókuszálás hibája. Annyira benne van az ember a dologban hogy alapvető információkat nem oszt meg a többiekkel amik a megértést teszik lehetetlenné. Ez konkrétan itt az hogy oké hogy a 6 név az 4 faj de akkor melyik az a két "név" ami melyik extra, és helyettük mi lenne a helyes név. Lehet hogy ki lehetne szűrni a képek sorrendjéből, de az eredmény pláne ha saját minimum 3szor kell leírni egy dolgozatban (sulykolni kell). Nyugi ez egy olyan hiba mibe MINDIG és MINDENKI beleesik. Erre valók a némi hozzáértéssel de a témával nem megszennyezett barátok/barátnők/anyuk/apuk akik elolvassák és utána ezeket a triviákat megkérdezik. Nemmellesleg 1-2 hónap (heti 30-40 óra) ráfordítással ezzel azzal kiegészítve TDK dolgozatnak alkalmas mű...

PHONETIKUS NUTRIA II. AVAGY PHONUTRIA-FAJOK A KERESKEDELEMBEN

Írta: Hőbe Gábor

BEVEZETÉS
Az utóbbi időkben egyre nagyobb érdeklődés övezi terrarista berkekben a fésűspókok (Ctenidae) családjának fajait. Ennek köszönhetően megindult egy nagy kereskedelmi hullám, így egyre több és több Phoneutria fajt láthatunk a kereskedők kínálataiban.
Ez idáig 6 „faj” került forgalomba, melyek a következők: Phoneutria fera, P. nigriventer, P. sp „Paraguay”, P. keyserlingi, P. boliviensis, P. reidyi.
Az általam tartott egyedek alapján kétségek merültek fel bennem, hogy az előbb említett 6 név valóban 6 fajt takar-e.

„ANYAG ÉS MŰVELET”
Kétségeim hatására vizsgálat alá vetettem saját Phoneutria egyedeimet a Rosana Martins & Rogerio Bertani 2007-es munkája (The non-Amazonian species of the Brazilian wandering spiders of the genus Phoneutria Perty, 1833 (Araneae: Ctenidae), with the description of a new species; Zootaxa 1526: 1–36 (2007) ) alapján.

Szemlélődésem tárgyát az alábbi neveken futó egyedek képezték, az alábbi eloszlásban:

0.1.0. Phoneutria fera – adult
0.2.0. Phoneutria nigriventer – semiadult
0.1.0. Phoneutria nigriventer - adult
0.1.0. Phoneutria sp. „Paraguay”- adult
0.1.0. Phoneutria sp. „Paraguay” – semiadult
0.2.0. Phoneutria keyserlingi – semiadult
0.0.3. Phoneutria keyserlingi – juvenilis
0.1.0. Phoneutria boliviensis – adult

„Kutatásaim” során legfőképp a ventrális mintázatokra hagyatkoztam, mivel úgytűnik ezek a karakterek is elégségesek a fajok határozásához. Sajnos az ivarszervek vizsgálatára nem volt lehetőségem.


„TAXONÓMIA”
A fent nevezett műben közölt határozókulcs szerint:
- 1. Phoneutria fera nőstény: „opisthosoma ventrally light brown with four series of dark brown dots and two lateral bands of the same colour”

Fotó 1. Nőstényem ventrális fotója. Jól láthatók a sötét foltok 4 sora, valamint a két oldalsó lefutású foltsor, mely jellegzetes nyíl alakot kölcsönöz a ventrális mintának.

Fotó 2. Tapogató lábak és csáprágók.

Fotó 3. Nőstényem habitus fotója.

Fotó 4. Nőstényem habitus fotója.

- 2. Phoneutria nigriventer nőstény: „opisthosoma ventrally dark brown to uniformly black”, juvenilis, semi-, és subadult egyedek potrohának ventrális oldala még vörös, nyél felől fekete folttal.

Adult P. sp. „Paraguay” néven árusított nőstényem ventrális fotója: (technikai okok miatt sajnos róla nem tudtam fotót mellékelni, de az utótest ventrális oldala egységes fekete színű).

Fotó 5. Semiadult P. sp. „Paraguay” néven árusított nőstényem ventrális fotója.

Fotó 6. Tapogatólábak és csáprágók.

Fotó 7. Semiadult P. keyserlingi néven árusított nőstényem ventrális fotója.

Fotó 8. Semiadult P. keyserlingi néven árusított nőstényem ventrális fotója.

Fotó 9. Juvenilis P. keyserlingi néven árusított pókom ventrális fotója.

Fotó 10. emiadult P. nigriventer néven árusított pókom ventrális fotója.

Fotó 11. emiadult P. nigriventer néven árusított pókom ventrális fotója.
Adult P. nigriventer néven árusított állatom ventrális fotója (ennél az egyednél még némiképp észrevehető a fiatalabb állatokra jellemző vörös szín is – sajnos a ventrális oldalról fotót nem tudok mellékelni technikai okok miatt, aki nem hiszi, jöjjön át, szívesen megmutatom az alkoholos egyedet :D)

Fotó 12. Adult P. nigriventer néven árusított állatom: tapogatólábak és csáprágók.

Fotó 13. Adult P. nigriventer néven árusított állatom kokonnal.

- 3. Phoneutria keyserlingi nőstény: „opisthosoma ventrally brownish to orange”(ezidáig nincs kereskedelmi forgalomban)

- 4. Phoneutria boliviensis nőstény: „opisthosoma ventrally golden-yellow with two series of brown dots and two white dots”

Fotó 14. Adult nőstényem ventrális fotója: Szépen kivehető a sötét pontok sorozatai, valamint a két fehér folt.

Fotó 15. Nőstényem fotója: Tapogatólábak és csáprágók.

Fotó 16. Nőstényem habitus fotója.

„DISCUSSION”
Tehát összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a keresekedelemben forgalmazott 6 "faj" valójában 3 vagy 4 fajt ( P. nigriventer, P. fera, P. boliviensis, P reidyi (??)) foglal magába. (A P. reidyi egyedek még nevelés alatt álnak, sajnos velük kapcsolatban nem tudtam érdemben vizsgálódni.)

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Eme írásom nem jőhetett volna létre Szűts Tamás segítsége nélkül, aki eljuttatta számomra a The non-Amazonian species of the Brazilian wandering spiders of the genus Phoneutria Perty, 1833 (Araneae: Ctenidae), with the description of a new species című munkát, továbbá köszönetemet fejezem ki Nagy Gábornak a fotók utómunkálataiban nyújtott segítségéért.

Krieg der Gifte Teil 5: Die fonetische Nutrias schlagen zurück.

Az alant található írás teljes egészében Kapor szerzeményének "ágyaz meg" ami egészen jól sikerült gratula neki és köszi érte. Reményeim szerint az angol szöveget is lefordítja valaki :D Ha egy génuszra rázuhanunk ugyanis akkor érdemes azt egy bizonyos távolságból tenni, filmes műszóval rázoomolni a génuszra. Ebben ugye benne foglaltatik, hogy először mást IS látunk, nemcsak magát a génuszt. Az alant beszkennelt cikkecske az American Entomologist újság legfrissebb számában jelent meg, nem lennék meglepve ha Magyarországon ti olvasnátok először. Szívesen.

A cím a csillagok háborúja című filmeposz német címeinek lehetetlensége és komikussága előtti szarkasztikus tisztelgés.

HALL OF FAMES

HÍRES PÓKÁSZOK
A nevük elhangzik nap mint nap, de kik is voltak ők? Egy laza megemlékező szemelvény a teljesség igénye nélkül a netről innen onnan összeszedve (jobbklikk a képekre hogy lásd honnan van).
Herman Ottó (1835. jún. 26. Breznóbánya – 1914. dec. 27. Bp.): természettudós, etnográfus, polihisztor, politikus. Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékrõl a Miskolc melletti Alsóhámorba. Felesége Borosnyay Kamilla (1856–1916) írónő. –
A középiskolát Miskolcon, az evangélikus fõgimnáziumban végezte, tanulmányai befejezése után géplakatos képesítést szerzett. Bécsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a bécsi Természettudományi Múzeumba; a bécsi politechnikumot apja halála miatt nem fejezte be.
Hatévi dalmáciai katonai szolgálata után Kõszegen fényképészként dolgozott (1863-tól); megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Itt lépett tudományos pályára, s ekkor jelentek meg elsõ írásai. Ekkor fõként a madarakkal és pókokkal foglalkozott. 1875-ben került Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának õrsegéde lett (1875–1879). Elindította (1877) és szerkesztette a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket. A Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pókfaunájának felkutatásával; a munka eredménye a háromkötetes Magyarország pókfaunája c. könyv, amelyben 314 pókfajtát írt le (ebbõl a tudományra nézve 36 új faj volt.). Közben politikai mozgalmakban vett részt, állást foglalt a Párizsi Kommün mellett (1871). A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, akit Turinban többször is felkeresett (1887, 1892); Kossuth javaslatára Szeged országgyûlési képviselõjévé választották (1879). Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére (A phylloxera ügye Bp., 1877; A filoxera Bp., 1879), ismertette a külföldi védekezési módokat, s mivel felismerte, hogy a homokon nem pusztít a filoxéra, propagálta a homoki szõlõtermesztést. Egy Herman Ottó cikket ide kattintva tölthetsz le.
A francia Becsületrend kitüntetettje (1900). Sírja Miskolcon a Hámori temetõben található (1965-tõl). (Dr. Veres László szócikke a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok címû mûbõl. Bp. 2002. 371. old.)

A jeles zoológus kutató, LOKSA IMRE (Budapest, 1923. ápr. 24. – Budapest, 1992. jún. 21.) biológia-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, majd 46 éven át az ELTE Állatrendszertani és Állatökológiai Tanszékén tanított. Fő kutatási területe az alsóbbrendű rovarok és a pókok rendszertana valamint cönológiája (társulástana) volt. Az utolsó zoológiai polihisztornak tartották, mivel rendkívül gazdag faj- és formaismerettel rendelkezett. Kutatta a magyar barlangok, természetvédelmi területek és bioszféra rezervátumok állatvilágát; sok értékes terület éppen neki köszönhette a védetté nyilvánítást. Az MTA és az UNESCO szervezésében tropikus területek talajzoológiai kutatásában vett részt, ennek keretében expedíciók tagjaként járt Chilében, Argentínában, Paraguayban, Ausztráliában, Új-Guineában és Ceylonban. Legjelentősebb munkája az az 500 oldalas monográfia, amelyben a hazai és délkelet-európai karsztbokorerdőkben végzett kutatásainak eredményeit összegzi.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998, Dózsa-Farkas Klára: Megemlékezés Loksa Imréről

Wladyslaw Kulczynski (1854-1919) has published his first publication on spiders at the age of 18, and continued until his death, a few published posthumously. All together published 61 papers. After graduation from the Jagiellonian University in Krakow (he become Docent of that University in 1909) he has for 33 years been a high school teacher. He begun publishing faunal and taxonomic papers on spider of Tatra Mountains and Krakow environments, later wrote an impotant 2 volume work "Araneae Hungariae" (together with L. Chyzer) and followed by identifications and descriptions of collections sent to him, among other from Siberia, Mediterranean, Australia, New Guinea. Was in touch with major arachnologists of his time. He was a Member and Honorary Member of numerous Learned Societies, in Galicia and abroad. He was very active in nature conservancy, his hobby was mountaineering. His collection was purchased, after his death, by the present Muzeum i Instytut Zoologii of the Polish Academy of Sciences in Warsaw.

Eugène Simon (April 30, 1848 - November 17, 1924) was a French arachnologist. His many taxonomic contributions include categorizing and naming many spiders, as well as creating genera such as Anelosimus, Psellocoptus and Phlogius.

Eugène Simon est un arachnologiste français, né le 30 avril 1848 à Paris et mort le 17 novembre 1924. Possédant une importante fortune, Eugène Simon s’est consacré toute sa vie à sa passion : les sciences naturelles et particulièrement à l’étude des araignées. Simplement associé, il dispose néanmoins d’un bureau au Muséum national d'histoire naturelle. Il fait de nombreux voyages afin d’enrichir ses collections. Il commence à faire paraître son Histoire naturelle des araignées (1864-1884) à 16 ans. Elle sera suivie d’un très important Les Arachnides de France(1874-1937) immense publication dont les dernières parties paraissent après sa mort, grace au travaux de Lucien Berland et Louis Fage. Eugène Simon réalise un travail de clarification considérable dans la taxinomie et est l’auteur de nombreux nouveaux taxons.
Reginald Innes Pocock F.R.S. (March 4, 1863 - August 9, 1947) was a British zoologist. Pocock was born in Clifton, Bristol, the fourth son of Rev. Nicholas Pocock and Edith Prichard. He began showing interest in natural history at St. Edward's School, Oxford. He received tutoring in zoology from Sir Edward Poulton, and was allowed to explore comparative anatomy at the Oxford Museum. He studied biology and geology at University College, Bristol under Conwy Lloyd Morgan and William Johnson Sollas. In 1885 he became an assistant at the Natural History Museum, and worked in the section of Entomology for a year. He was put in charge of the collections of Arachnida and Myriapoda. He was also tasked with arranging the British birds collections, in the course of which he developed a lasting interest in ornithology. The 200 papers he published in his eighteen years at the museum soon brought him recognition as an authority on Arachnida and Myriapoda. In 1904 he left to become Superintendent of London Zoo, remaining so until his retirement in 1923. He then worked, as a voluntary researcher, in the British Museum, in the mammals department.

Wolfgang Bucherl, Germany/Brazil. 1911-1985;

Egy régi de leporolt összefoglaló

Cím: Nem mind arany ami fénylik – A guanópókokról”

Szerző(k): Szűts Tamás & Nikolaj Scharff

Munkahely: Zoological Museum and University of Copenhagen, Universitetsparken 15, DK-2100, Copenhagen, Denmark

Szöveg: A hétköznapi emberek számára a keresztespókok a „tipikus” pókok, így nem véletlen, hogy talán ezzel a családdal foglalkoztak a legtöbbet a kutatók. Annál inkább meglepő, hogy a család határai, vagyis hogy mely génuszok tartoznak ide még mindig viták tárgyát képezhetik. Az egyik ilyen kérdéses csoport a talán legjobban guanópókoknak* (bird dung spiders) fordítható Arkinae alcsalád tagjai, melyek hálót nem szőnek, hanem a magas növényzetben „tárt karokkal” várnak a zsákmányállatokra. Evolúciókutatók szerint a nappal aktív kerekhálóspókok (mint pl. a Gasteracanthinae alcsaládba tartozó tüskés keresztespókok) a nappali ragadozók elkerülése miatt öltenek „ehetetlennek tűnő” formákat. Ezért pl. az Archemorus furcatus tüskés kinézetű, míg más Archemorus-, Aerea- fajok ürülékszerűek. Az Arkys fajok piros alapon feltűnő mintájú utótesttel rendelkeznek, vagyis „csalóként” veszélyesnek tüntetik fel magukat.Az alcsalád már a létrehozásakor gondot okozott: mint Simon megjegyzi, először a Mimetidae (Bütykös pókok) egyik alcsaládjának szánta a csoportot, majd később meggondolván magát, a keresztespókok családjába tette azt. Persze akkor a család neve is Argiopidae volt, melynek nemcsak a Tetragnathidae (Állaspókok) és Nephilidae (Aranyhálós keresztespókok) családok voltak a tagjai, de például a Linyphiidae (Vitorláspókok) is csak egy külön alcsaládot jelentettek. Bár azóta sok minden megváltozott, az mégis árulkodó, hogy Simon, akinek intuitíven létrehozott génuszcsoportjainak nagy része még ma is megvan, a vitorláspókokat inkább tartotta idetartozónak, mint az Arcyeae csoport két nemét az Arkys és Archemorus nemeket, melyeket ma már az Arkys név alatt találunk meg Platnick katalógusában. A Heimer által javasolt szinonímiát sokan kérdőjelezték már meg, és én is inkább használom az Archemorus nevet. Simon az alcsaládhoz rendkívül közel tartozónak vélte a Hypognatha és Dolophones nemeket, amelyeket azonban végül külön csoportban helyezett el. Ennek oka az volt, hogy míg sem az Archemorus, sem az Arkys fajok nem szőnek fogóhálót, addig a Hypognatha fajok ritkás, függőleges kerekhálót szőnek. Az Arkinae alcsalád történetének van magyar vonatkozása is: Balogh Péter sok Archemorus fajt írt le Pápua Új Guinea és Ausztrália területéről. Ezen típusok a Puskin utcai gyűjteményben porosodva vártak, egészen a múlt évig. Az elveszettnek hitt, valójában csak nem jól felcímkézett példányok vizsgálata is elkezdődhetett. Ezen fajok vizsgálata sok adatot szolgáltat, mind az Archemorus génusz külön státuszával, mind rendszertani helyével kapcsolatban.Az előadás alatt nemcsak szeretném bemutatni ennek a csoportnak az érdekes életmódú tagjait, de kitekintést szeretnék adni egyéb lehetséges rendszertani helyükre is. Ez remek alkalmat biztosít arra, hogy a Koppenhágai múzeumban végzett kutatásaimról is beszéljek.

[*Az Archemorus és Aerea nemek valóban hasonlítanak a madárürülékre, az Arkys fajokra azonban háromszög-pók lenne a megfelelő tükörfordítás. A csoportban azonban főleg az előbbiek vannak túlsúlyban. A bird dropping spider elnevezést használják még a Celaenia nevű ausztráliai lasszóspókra is, azonban az ő (al)családszintű hovatartozása nem kérdéses.]

A Celaenia a lasszóspókokhoz tartozik amelyek Ausztráliában élnek.

Az ugyanebbe az alcsaládba tartozó boláspók elnevezést szerintem hagyjuk meg a Mastophora nemre amelyik délamerikában honos akárcsak a 3 golyóból álló bola)

Mese pirosháromszögű, guanó, potyadék és amorfpókokról

Laza ápdét (Gábor kérdésére válaszolok itten) előadásilag. Írom a munkaórák számát (csütörtökig: munkaórák: 45, alvással töltött órák száma: 18, fogyasztott kávé mennyisége 4 liter). Elkészítettem a 40fajos génusz kiskönyvét (minden létező irodalmat magába foglal ez a csepp mű), ~60 állatot vizsgáltam/határoztam meg a múlt héten, melyekből mintegy 40 SEM készült csütörtökig. 4-5 új bélyeget találtam melyek a csoportot úgy tűnik jól lefedik. Csütörtökön a rétegfotózásos témával 1000 képből csináltam 50et. Pénteken déltől témavezetői megbeszélésen voltam vacsorával egybekötve, ami 4 órás alvásom után várakozáson felül sikerült. Ezután a tegnapi laza 2 kladisztikus analízis SEMpreparátumok előkészítése már gyerekjáték volt. Viszont viszacsapó íjként vert le a lábamról a fáradság, és Fábry Sándor vietnámi balzsam című feledhetetlen műsorának hallgatása közben elaludtam. Este félnyóckó'. Félkettőkor tértem magamhoz, amikor is kiteregettem (a gép ment közben ^^,), majd durmoltam tovább reggel kilencig. Aztán egy újabb Fábry kabarát sikerült végigszundiznom (szegény sanyi, még jó, hogy nem olvassa a blogot, most agyhúgykövet és szívidegizominfarktust kapna egyszerre). Ma lefuttattam egy laza kritikuspontszárítást majd az azt követő pepecselés (3-4 mm-s pókok tapogatólábát ragasztottam körömlakkal egy negyedmilis alumíniumcsíkra állítva - úgyérzem egy fogpiszkálóból épített falovat már balkézzel és csukottszemmel is meg tudnék csinálni) enyhe túlnyomással a homloklebenyemben, ami most is tart. Vagyis hazahúzok, mint a vadliba. Az előadás projekt most elalszik egy kicsit képgyűjtés van...
Az előadás arról fog szólni, és itt most konkrétan vigyáznom kell, hogy mit és hogyan mondok, hiszen egy ausztrál kolléga is egy hasonló génuszon dolgozik. Az ő génuszának érdekessége, hogy egy adminisztratív hiba folyományaként a WSCben NEM szerepel. A problémát én fokozom tovább hiszen bizonyítékokat találtam arra hogy az összes frankó karakterükkel az Arkys is rendelkezik vagyis kereshetnek tovább...ha nem találnak ilyet akkor a génuszka szépen beleolvad az Arkysba. Mindenesetre a csoport, mely vagy Arkys génusz vagy Arkyini nemzetség vagyis tribusz vagy Arkynae alcsalád leszen, eléggé diverz (tehát az alcsalád verzió látszik a legcsábítobb megoldásnak hiszen ilyen fajok vannak az Arkys génuszban jelenleg lásd a képeket) amik olyan bonyolult nevezéktani kérdéseket vetnek fel, amiket egyelőre nem tudunk megoldani.

Szarvas vörösháromszögpók

Félszáraz potyadékpók

A fennti képeket innen loptam, de vannak sajátok is:

Koronás amorfpók
A magyar nevek a fantáziámat dícsérik. :D Tavalyi magyar pókásztalálkozón akartam ezt prezentálni, minyjárt leszen egy absztraktbemásolás ide. Idén fogom :D. Csütörtökön kaptam egy subwooferes hangfalat ide a gépemre... este nyolctól tehát remegnek a falak ;)

Üdv:

s

Zsák zsák telizsák...

Zsák zsák telizsák, piros alma - méreg rajta Hófehérke jól befalta...

Igen igen egy újabb méregzsákos poszttal lettünk gazdagabbak, köszönhetően Kovács Gábornak és elárulhatom hogy Kapor-kartárs is elküldötte a fonetikus Nutriához szorosan kapcsolódó kis irását, amihez még a képeket majdan mostan pakolja fel valahova, ha erre képes akkor poszt is képes leszen. Mindkettejüknek köszönettel tartozom aktív segítségükért. KÖSZI.

Nah de nézzük az újabb méregzsákba tett gyöngyszemet.

A pókméreg neurotoxinjainak szerkezete és gyógyszertana.

(Pierre Esoubas, Sylvie Diochot, Gerardo Corzo (2000): Structure and pharmacology of spider venom neurotoxins. Biochimie 82: 893-907).
Fordította: Kovács Gábor

A pókmérgek neurotoxikus peptidek, fehérjék, és alacsony molekulatömegű szerves molekulák összetett keverékei. Neurotoxikus aktivitásuknak köszönhetően a méreg összetevői kölcsönhatásba lépnek a sejtek receptoraival, kiváltképp az ioncsatornákkal. A pókmérgek vizsgálatának segítségével igazolódott a kálium, nátrium, és a kalcium csatornák altípusaira jellemző magasan specializálódott peptidkötések gazdag forrása, és e toxinok világítottak rá a gerjesztett és a nem gerjesztett sejtekben található csatornák szerkezetére és gyógyszertani szerepére is. A pók-peptidek gyógyszertani aktivitásukat és elsődleges szerkezetüket illetően nagy változatosságot mutatnak, holott a másodlagos szerkezetet illetően viszonylag homogének. Az egymást követő különböző molekuláris evolúciós mechanizmusok, és a különösen szelektív hipermutációk olyan változatos működésű, rövid láncú pókméreg-peptidek megjelenéséhez vezettek, melyek azonban megőrizték konzervatív molekuláris alapszerkezetüket. Jelen munka bemutatja a pókmérgek összetételét és gyógyszertanát, külön hangsúlyt fektetve a polipeptid toxinszerkezetre, a működés módjára, valamint a molekuláris evolúcióra.

Téged is vár a bul-vár

Nemolyanrégi kedvencem Steve Colbert... kicsit olyan mint Fábry, töményen letális, kis mennyiségben fogyasztható, kellemes szórakozást is tud nyújtani bár utóízt hagy. Talán nem meglepő, hogy a hacacáré után amit a híddal művelt, nem megy el szó nélkül a Neil Youngnak dedikált pók mellett.
Íme:

Csendben vagyok

Halihó a múlt hét eleji kezdeti boom után visszavettünk a tempóból, az én okom a következő levél:

Dear Dr. T. Szűts,
We confirm the acceptance of your submitted contribution. Note, however, that due to the limited time schedule some of the oral contributions had to be changed into posters. The talks to be presented were selected by the symposium organisers.
Your contribution entitled “Morphology of the Red Triangular Spiders (Araneidae, Arkys)” has been accepted as a Talk in 01. Carl Clerck symposium on systematics of spiders.

Természetesen amint kész az előadás, le fogom fordítani és az érdekesebb részekből lesz poszt is.

Üdv:

s

Olyan mérgező, mint majdnem még annális

Lassan annyi csapás éri a madárpókok méregerősségének urbánus legendáját, hogy félni kezdek összeomlik a pókpiac... újabb fordítás Kovács Gábortól. Ezúton is köszönjük.

Pierre Escoubas, Marie-Louise Célérier, Terumi Nakajima (1999): Biogéographie et Phylogénie des venins de Mygales (Biogeography and phylogeny of tarantula spider venoms). Bull. Soc. Zool. Fr., 124(2): 169-181.

A madarpókok mergének állatföldrajzsi és evolúciós vonatkozásai.

Fordította: Kovács Gábor
Összefoglaló

A közel 40.000 leírt pókfaj méreganyaga hatalmas, és eddig ismeretlen forrását jelenti az újszerű neurotoxikus és rovarölő peptideknek. Az orthognath pókokon belül, a közel 800 leírt fajjal rendelkező Theraphosidae családba tartozó „valódi madárpókok” képviselik a legnagyobb csoportot. E pókok hatalmas mérete és azon képessége, miszerint gerinces zsákmányt is képesek elejteni, az új gyógyszerészeti eszközök felfedezésének tekintetében különösen fontos biológiai objektumokká teszik őket. Toxikológiai tanulmányunk elkészítése során intracerebroventriculáris injekciókkal kezelt egerekkel végeztünk kísérleteket, melyek során 55 faj mérgének összetételét reverz fázisú HPLC és MALDI-TOF tömegspektroszkópiával vizsgáltuk. A méreganyagok sokfélesége a madárpókok biológiai, taxonómiai, és biogeográfiai diverzitását mutatja. A mérgek analízise érdekes összefüggést mutat az összetétel, a toxicitás, az elterjedés és a taxonómiai pozíció között.
Az újvilági pókok (Theraphosinae és Aviculariinae) - a chilei fajok esetében viszont figyelemreméltó kivétellel - gyengébb méreggel rendelkeznek az egérkísérletek során. Különösen az Észak-, és Közép-amerikai fajok rendelkeznek gyengébb méreganyaggal, ám a mérgezési mintázat, és a lassú, (20-tól 40 percig terjedő) tünet kialakulás figyelemreméltó azonosságot mutat. Az afrikai fajok, (Eumenophorinae, Harpactirinae) és az ázsiai (Ornithoctoninae, Selenocosmiinae) sokkal erősebb méreggel rendelkeznek, melyek a kísérleti egerek gyors (3-tól 20 perc alatt bekövetkező) halálát okozzák. Az aktivitásbeli különbségek egyrészt az újvilági madárpókokon megtalálható csalánszőrökkel függtek össze, míg az óvilági fajok esetében pedig a kifejezett agresszivitással magyarázhatóak. Az erősebb neurotoxikus tünetek számos erdei faj esetében is megfigyelhetőek voltak. Valamennyi esetben a toxicitás a neurotoxikus hatások (excitotoxicitás, görcsös rángatózás, bénulás) változatosságát mutatta, melyek az egyes méreganyagoknak a központi idegrendszerre ható komplex hatását jelzik.
Az RP-HPLC vizsgálat szerint a mérgekben a változatos „poliamin” frakcióhoz hasonló bizonyos peptid frakció is állandóan megtalálható. A MALDI-TOF MS analízis a méreganyagok meghökkentő homogenitását mutatja, mivel a peptidek molekulatömege minden esetben 3500-8000 között változik. A molekulatömeg leginkább a 3500-5000-es tartomány körül mozog, mely az egyes toxinok nagyfokú homogenitására enged következtetni. A méreganyagok frakcionálása, a gyógyszerészeti és a fiziko-kémiai analízis módszere folyamatosan fejlődik, melyek a későbbiekben számos új toxin peptid felfedezését tehetik lehetővé számunkra.