Gőzölgő irodalom

Google barátom most reggel szólt, hogy Zé (alias José Paulo Leite Guadanucci) új cikke jelent meg a Studies on Neotropical Fauna and Environment című szaklapban. A cikk két új Tmesiphantes faj leírását tartalmazza Minas Geraisból (Tmesiphantesek eddig csak az Atlanti erdőkből voltak ismertek)

A kép a Wikipediáról származik

Megpróbáltam képekkel illusztrálni egy-két képpel ezt a bejegyzést, de nem sikerült jó képet, sőt istenigazából képet találni akármilyen Tmesiphantes fajról.
Ezért a WSC-hez fordultam segítségért.  Leírom mire jutottam... Kiderült Cyclosternum, Homeomma, Plesiopelma nemekbe átpakolt fajokon kívül mindössze a típusfaj (ezt a * jelzi a WSCben): nubilus Simon, 1892 * és 3 nemrégiben leírt faj tartozik ide. Maga a típusfaj eléggé jól ismert, hím és nőstény alapján is (ezt jelzi a félkövér faji névtag előtti mf aláhúzottan): mf nubilus Simon, 1892 *.

Idemásolom a WSCt lássuk mire megyünk vele. 

mf nubilus Simon, 1892 *....................Brazil [urn:lsid:amnh.org:spidersp:002495]

T. n. Simon, 1892d: 277 (Dmf).

T. n. Simon, 1903a: 920, f. 1078.

T. n. Gerschman & Schiapelli, 1973b: 76, f. 39-44 (mf).

T. n. Schmidt, 1986: 42, f. 21 (m).

T. n. Smith, 1986b: 100, f. 110h (m).

T. n. Smith, 1987d: 100, f. 110h (m).

Dryptopelma nubilum Schmidt, 1993d: 65, f. 88-90 (mf).

T. n. Pérez-Miles et al., 1996: 59, f. 48 (Tmf from Dryptopelma=Cyclosternum).

T. n. Schaefer, 1996: 27, f. 5-7 (mf).

T. n. Schmidt, 1997g, 1998h: 17, f. 87-89 (mf).

T. n. Vol, 1999a: 13, f. Z (f).

T. n. Schmidt, 2003l: 128, f. 123-125 (mf).

T. n. Yamamoto et al., 2007: 972, f. 2-8 (mf).

Gerschman & Schiapelli, 1973as cikkében még ezek a fajok is ide tartoztak (illetve még kettő lásd lejjebb a listában)...

Gerschmanék munkájának a minőségét azt hiszem a képek  világosan jelzik... beleborzongok, ha belegondolok, hogy ha nem Mello-Leitao és Caporiacco hibáit kellett volna javítgatniuk, akkor sokkal előrébb lenne a madárpóktaxonómia...

Schmidt, az Ischnocolinae alcsaládnál Dryptopelma néven jegyzi a fajokat (mindet) Raven csoportosítását követi, aki látta ugyan Simon példányát (ez a szegény holotípus hím sok mindenkit láthatott), de nem értett egyet Gerschmanékkal, így az összes Tmesiphantes és Melloleitaoina fajt bepakolta a Dryptopelma génuszba.

Pérez Miles visszapakolta a Tmesiphantes fajokat (az összeset megintcsak), illetve még ebben az évben a génusz kiegészült a T. spinopalpus fajjal, amit később Rudloff a Cyclosternumba helyezett át (ezt egyébként a karácsonyra közzétett Peters 2000s TOW2ból lehetett kideríteni).
Kis házi feladat kiderteni ki és mikor "belezett" egyet a génuszon úgy, hogy mára csak 1 maradt az eredeti fajokból:
T. elegans Gerschman & Schiapelli, 1958 -- see Homoeomma.
T. minensis Mello-Leitão, 1943 -- see Plesiopelma.
T. montanus Mello-Leitão, 1923 -- see Homoeomma.
T. physopus Mello-Leitão, 1926 -- see Plesiopelma.
T. serratus Gerschman & Schiapelli, 1958 -- see Homoeomma.
T. spinopalpus Schaefer, 1996 -- see Cyclosternum.
Flavio Yamamoto és mtsai 5 éve 3 új fajt írtak le (José itt is szerzőtárs volt), így 4 négyre nőtt a fajok száma amit most Zé újabb kettővel növelt. Emellé a Melloleitaoina génusszal való rokonságot is kicsit elemzi. Sajnos a cikkhez egyelőre én sem férek hozzá.

Egy kiváló könyv jelent meg a napokban, az ára egyébként 135 dollár ami a felső kategóriás tudományos könyvek sajnálatos jellemzője. Ebből szeretnék én magam is egy példányt, főleg azért meg a kilencedik fejezet egy remek összefoglaló az ugrópókok látásáról ami nagyszerű vázat tud adni egy ugrópókos előadásnak/beszélgetésnek.

Szerencsére a könyv jó része olvasható online, így erre a blogon is lehetőséget tudunk biztosítani.

Sajtó tévé rád jó?

A bikapókos - presleyi-s Loureediás nyilvánosságkeresés egyik terméke volt egy másfél órás interjú. Az abból készült riport, a képre kattintva olvasható. Érdekes tapasztalat volt, sok szempontból. A blogról is van benne szó, lehet kommentelni, véleményezni...



Természetesen, már van korrigálnivaló is.
Az riport ezt írja: "Szűts Tamás kétéves szerződést kapott a Savaria Egyetemi Központban. 2006-ban még azt írta a blogjában: „Belefáradtam abba, hogy itt van ez a tudományág, mely olyan szintű pörgést és változásokat produkál, aminek nyoma sincs ma Magyarországon. Nemcsak, hogy mi nem csinálunk ilyet, de nem is tudunk róla... nos ezen szeretnék változtatni.”"

Én a blogon ezt írtam a következő szövegkörnyezetben ezekkel a kiemelésekkel:
- abba, hogy itt van ez a remek tudományág remek és érdekes állatokkal, remek és érdekes emberekkel, remek és érdekes sztorikkal (amik majd apropókat adnak) és LEGFŐKÉPPEN amely tudomány olyan szintű pörgést és változásokat produkál, aminek NYOMA SINCS MA MAGYARORSZÁGON.

az értelme pedig a következő lenne, mert ez picit elferdült:
NYOMA SINCS MA MAGYARORSZÁGON = amellett, hogy új guineai 24 új fajról (amit egy maréknyi mintában össze lehet szedni) főcikkek vannak országos hírportálokon, de nyoma sincs annak, hogy magyar kutatók, Magyarországról, a tudományra új magyar pókokat írnak le, mert ezeket a dolgokat  a teljes magyar sajtó hatalmas lelkesedéssel hallgatja el. Nyilván ennek az is oka, hogy nem tud róla, ezekről számolnék a blogon én be itt és itt. Ezért is írom a blogot.

Újságírás remekei III

Nem szeretnék minden bulvárhírt kommentálni, de ez tanulságos, ráadásul korrekt infot is talán sikerül belecsempészni.

"A kép illusztráció", általában ez a kis mondat (mozgókép esetében "dramatizáló képsorok" és társaik),  pláne ha a "Gyilkos pókok irtják a falu lakóit" címmel párosul, úgy vonzza a nyelvészeket, mint egyetemistákat az ingyensör, hiszen egy helyen ennyi felsőfokú melléknevet még szótárban sem lát az ember. A picit erős kezdés után az szövegíró képes tartani az "iramot" az első mondatban csak úgy repkednek a pókokra remekül alkalmazhatóak: Eddig három áldozatot szedtek azok a hatalmas, gyilkos pókok, amelyek beköltöztek egy indiai faluba. ráadásul a halálos áldozatok számát is sikerül magyar igényekhez igazítani (három a magyar igazság, nem kettő). Én nem is foglalkoznék tovább ezzel a Blikkes írással, aki akarja olvassa el, keressen rá... Ma levelet kapott minden pókász a nemzetközi pókász szövetségtől, ahol Ganesh Vankhede, picit körbejárta a dolgot. Az eredeti szöveg és a magyar fordítás a klikk után...  

“This is just for information to all arachnologists. The Assam episode in India regarding spider bite (two died and 8 hospitalized) has no meaning. We have identified the spiders which are in question. These are Chilobrachys assamensis. This is for circulation to all, as a large number of arachnologists are contacting us to know about the spider.” Az indiai Assamban történt pókmarásos eseteknek (2 halott, 8 kórházba került sérült) nem sok értelme van. A kérdéses pókokat meghatároztuk, Chilobrachys assamensis nevű fajról van szó.

Újságírás remekei II.

Mindig megfogadom, hogy az Indexen a Tudomány rovatot NEM olvasom (az origo.hu hasonló rovata lényegesen jobb). Az MTI-s közleményből írt CIKK, megint elérte azt a szintet ami miatt tollat ragadtam.
Először megkérdezlek azonban titeket. Vajon mi a probléma ezzel a cikkel? (Több is van, sőt úgy tűnik szövegértéses probléma is adódik).

A közlemény alapjául szolgáló cikk innen ingyenesen letölthető.

Sajtó tévé rádió

A bikapókos téma kapcsán kedden 19:00-21:00ig a Nyugat rádió Kibeszélő műsorának vendége leszek. Akit érdekel az a neten meg tudja hallgatni. Úgy tudom telefonon hozzá is lehet szólni...

Nyugat net rádió

kattints a logóra és máris szól a rádió!

Más jellegű téma, hogy a 2012es terepgyakorlatról szóló album volt az 500. posztunk!

A bikapókok, a The Velvet Underground és a cybertaxonómia

Bár már majd' kéthetes az információ, ám csak a magyar szakmai berkeken belül ismert, a magyar információs csatornákat csak a der Standard erősen lerövidített verziója érte el (kivétel az ALON), így külön beszámolnék róla itt is. Ha az ember megnézi Lou Reed facebook oldalát, vagy honlapját akkor a timelineon és a flashes oldalon túl feltűnhet a hír, hogy egy pókot neveztek el róla.

Az elnevezés hátterében az áll, hogy a bikapókok angol neve (velvet spider) és földalatti (underground) életmódja az Andy Warhol által menedzselt The Velvet Underground nevű együttes nevével képez lefordíthatatlan szójátékot, melynek Reed 1963-1970 között volt a fontembere.

Azzal már nem foglalkozott annyit a sajtóközlemény - hiszen twittere és FB oldala is eléggé inaktív - hogy Elvis Presley is "kapott egy fajt", a Paradonea presleyi nevezetűt, sőt ezt az érdekességet külön az erre kihegyezett cikk is elfelejtette megemlíteni. A faj egyetlen, sötét alapon fehér csíkozású hím alapján ismert mindössze, és az elnevezésnél ez a csíkos minta, mint a rabruha, a "Jailhouse rock" metafóra segítségével vezetett végül a Királyhoz.

A bloghoz az apropót, a következő mondat adja: "Loureedia was chosen by an international group of biologists and representatives of institutions from the U.S., Hungary, Denmark and Iran among other countries.", Magyarországot ugyanis nekem volt szerencsém képviselni ebben a csoportban, igaz, kaliforniai idegenlégiósként.

Azzal valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a bikapókok Európa talán legszebb pókjai, elég a díszes hímre gondolni, így érthető, hogy már a XVIII. században felfedezték őket. A teaszürcsölgető britek a hímek vörös alapon fekete pöttyei miatt, a katicabogár-pók elnevezéssel ezt a dekoratív nyolclábút (most azon a tényről feledkezzünk meg, hogy a katicabogarat pedig hölgymadárnak - ladybirdnek hívják, hiszen a hölgymadárpók név teljesen másfelé vinne minket). Magyarul miért bikapók?

Kattints a képre a diavetítésért és a tovább nyílra több Koch rajzért.

A Wikipédia tanúsága szerint, azért, mert zavarás esetén a hím a feltűnő vöröses potrohát felmereszti, míg a nagy feji résszel bíró előtestét bikaszerűen leszegi.

Mint arra utaltam már többször, egy (vagy néhány) faj, pláne egy mérsékelt övi jégkoszaki túlélő alapján az egész családra nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ez a bikapókok esetében, melyeket Herman Ottó fejespókoknak is hívott, szintén igaz. A száznál kicsivel több faj elenyésző részére jellemző a piros potroh, sőt jóval diszkrétebb (bár talán ettől inkább még dekoratívabb) sötét mintázat dominál a többi fajnál, melyet az angolok (akik széltében hosszában gyarmatosítván a trópusokat) a "velvet spider" azaz bársonypók kifejezéssel írtak le. S valóban, ha megnézzük az alábbi képeket, ez a Gandanameno nőstény matt fekete szintázata a beeső fény szögével együtt változik szürkésre. A Dél-Afrikai köztársaságban ahol nagyon sok fajuk fordul elő, még nem volt benszülött, zulu nyelven nevük (a bársonyra nincs is zulu szó) így új szót a sicabucwathile képeztek a zulu nyelvet ismero zoológusok a pók (isicabu) egy bársonyos szőrű marhafajta (cwathile) neve alapján. A "c" betűt a foghoz szorított csettintésnek kell kiejteni... Aki ezt a nyelvtörőt megoldotta, annak ajánlom a mariehøneedderkopper szót, mely a dán neve a bikapóknak.

A bikapókok esztétikus megjelenése, nyílt titok tehát mindeki számára aki pókokkal akár csak egyetemi alapképzésben találkozik. A Gerald Durell korfui emlékiratait jól ismerők előtt a nőstény utódgondozása (elpusztulása után a kispókok elsó tápláléka lesz) is jól ismert lehet. Azt azonban, hogy itt vannak a leginkább együttműködő pókfajok, már jóval kevesebben tudják. A társas (valódi társas) fajaik (Stegodyphus fajok) nagy számban fordulnak elő trópusi Afrika és Ázsia területein, ahol a feltűnő koloniáik szinte mákként pettyezik a tájat. Ezek a közösségek közeli rokonok százaiból épülnek fel, akik együtt vadásznak és nevelik fel az utódokat. Ezen szociális pókfajok biológiáját és ökológiáját már számos nemzetközi viszonylatban mérföldkőnek tekinthető publikáció tárta fel. Ezzel szemben a többi bikapókfajról alig tudunk valamit.

Ennek az lehet az oka, hogy életmódjuk rejtőzködő és életük nagy részét a szövedékeikben illetve földalatti tárnáikban töltik. Az ismertebb Eresus fajokat hívják bikapókoknak, míg a családot Herman Ottó még fejespóknak hívta. Egy brazil képviselőjük kivételével – Óvilági elterjedésűek vagyis Európa, Ázsia, és Afrika ad nekik otthont. Egy nemzetközi kutatócsoport alakult meg holland (Jeremy Miller), dán (Nikolaj Scharff), amerikai (Charles Griswold), cseh (Milan Rezac), magyar (Szűts Tamás) és iráni (Mohammad Marhabaie) kutatókból, mely a bikapókok átfogó kutatását tűzte ki célul. A nemzetközi csoport működéséhez szükséges feltételeket az EDIT (European Distributed Institute of Taxonomy) Integrated Research ösztöndíj biztosította. A csoport először egy hatalmas alaktani képgyűjteményt készített el dokumentálva a bikapókok fobb csoportjainak anatómiáját. Ebben színes portréképek és a pókok selyemkészítéséhez használt szövőcsévéirol készült szkenning elektronmikroszkópos felvételek egyaránt voltak, Giovanni Maki, a San Franciscó-i rajzmuvész pedig a hím párzószervrajzokat készítette el. A teljes galéria ITT érhető el. A kutatásban DNS szekvenciákat is használtak a bikapókok evolúciójának felderítéséhez, többek között megerősítve azt is, hogy az egyik különösen rejtélyes faj egy új nembe tartozik.

A család rokonsági körét sokáig - hasonlóság alapján - a Palpimanidae család illetve az ugrópókok családja, a Salticidae jelentette. Herman Ottó munkájában a kor szellemének megfeleloena Palpimaninae és Eresinae alcsaládokat a gyilkospókok családjában egyesítette, mely elnevezés leginkább a Palpimanidae család araneofágiája, vagyis pókdiétájára utal. A két alcsalád az ugrópókokkal kiegészülve alkotta az "Ugrók", Saltigrade alrendjét. Ha az alábbi képeket megnézzük akkor nyilvánvalóvá válik, nem is olyan földtöl elrugaszkodott elképzelés volt ez, sot a piros ugrópóknál egészen zavarbaejtő lesz a hasonlóság.

A projektben az én feladatom az illusztrációk, és az ehhez szükséges preparátumok elkészítése volt, és a vázlatos előtest ábrák is az én klaviatúrámból pattantak ki. A számos kutató munkáját a neten keresztül Jeremy Miller koordinálta, bár szerencsére egy koppenhágai találkozó alkalmával személyesen is összejött a csapat nagyja. 
 ------------------------------------ 
Letöltő szekció: Miller, J.A., C.E. Griswold, N. Scharff, M. Rezac, T. Szuts & M. Marhabaie. 2012. The velvet spiders: an atlas of the Eresidae (Arachnida, Araneae). ZooKeys 195: 1–144, doi: 10.3897/zookeys.195.2342. doi.org/10.3897/zookeys.195.2342. Download 
Supplementary data archived on Dryad: Miller J., C. Griswold, N. Scharff, M. Rezac, T. Szuts, M. Marhabaie. 2012. Data from: The velvet spiders: an atlas of the Eresidae (Arachnida, Araneae). Dryad Digital Repository. doi:10.5061/dryad.qj8t7r0q. Link 
Phylogenetic data matrix (Nexus format) based on aligned molecular sequence data. Download
KML (Keyhole Markup Language) file for viewing specimen occurrence records interactively in Google Earth. Download
Electronic supplementary documents. Figures S1-S3. Download

Állattani Szakosztály Ülés megint

Most kaptam meg én is, pókászok mutatkoznak be az ALMA MATERemből az Állattani Szakosztály 1002 ülésén...

Meghívó

 

a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának

2012. június 6-án szerdán du. 4 órakor

az ELTE TTK Északi tömb 1.71 számú előadótermében

(Budapest, XI., Pázmány Péter sétány 1/A)

tartandó 1002. előadóülésére

 

Gallé László: A szegedi zoológus-műhely bemutatása (10 perc)

Schwéger Szabina: A téli időjárás hatása a pókok aktivitására (15 perc)

 

Horváth Gergely: A folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) populációinak felmérése, és lárváinak kirepülést megelőző viselkedése a Tisza szegedi szakaszán exuvium felmérés alapján (15 perc)

 

Herczeg Dávid, Gallé Róbert, Molnár Nóra: Az urbanizáció hatásai Szeged farkatlan kétéltű (Anura) közösségeire (15 perc)

 

Tölgyesi Csaba: Beszámoló az 1. Tom Coles Memorial ragadozómadár felmérésről, Ayn Sokhna, Egyiptom (15 perc)

 

 

Az előadóülés nyilvános, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Felhívjuk figyelmét az elektronikus kapcsolattartás lehetőségére az alábbi
e-mail címen: Allattani.Szakosztaly@mkk.szie.hu