Thursday, June 17, 2010

Együttélés szabályai

Kis hazánkban is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a madárpókok csoportos tartása iránt, gondoltam valamiféle irányadónak megosztom veletek a tapasztalataimat. Külföldi oldalakon láthatóak kolóniában élő Aviculariák, Poecilotheriák, Holothelék, Hysterocratesek, Pamphobeteusok (chicken eater spider), de itthon többnyire Poecilotheria és Holothele fajokkal próbálkoznak. Én két fajjal próbálkoztam eddig az egyik a Poecilotheria ornata a másik a Holothele sanguiniceps.

Első körben felhívnám a figyelmeteket, hogy ezeket a fajokat más is próbálta együtt tartani sikertelenül. Szóval vannak buktatói a dolognak. Nekem könnyebb volt a helyzetem, ugyanis saját szaporulatok voltak igy ha baj is történt volna anyagi kár nem ér.
Elsőként a ornata (2008 dec.) szaporulatom jött le, ebből 5 db-ot hagytam együtt egy kb. 3 dl dobozban, ebben éltek minden probléma nélkül 3 vedléses korukig. Egy etetésre 7 db méretüknek megfelelő tücsköt kaptak, ezt 3-4 naponta megismételtem. A dobozban csak műanyag szívószálak voltak, igen kevés hálót szőttek, inkább a talajban alakitottak ki búvó helyeket,egy üregben éltek mind. Három vedlésesen kerültek át egy 20x20-as alapterületű,25 cm magas terráriumba. Itt már különböző helyeken alakították ki helyüket. Ezen a helyen már felfigyeltem némi kergetőzésre, de alapjában véve békében éltek. Etettésükben semmi nem változott. Négy vedléses korukban észre vettem, hogy az egyik példánynak hiányzik egy lába,
de azt nem tudom miképp vesztette el. Ebben az időben vettem észre egy érdekes viselkedési formát is, "komunikálnak" egymással. Ha az egyik példány túl közel ment a testvére búvóhelyéhez,akkor a "házigazda" első két lábával rácsap a betolakodóra, aztán olyan remegésbe, dobolásba kezd amit eddig csak párzó egyedek között láttam. Persze a ritmusa biztos más volt,de abban biztos vagyok ezzel jelezték nem tetszésüket a másiknak. Ezt összesen négyszer figyeltem meg, és egyszer sem volt szándéka marni a "támadónak", annál mindig messzebb állt meg minthogy a csáprágójával elérje a testvérét. Viszont ha úgymond semleges területen találkoztak,minden probléma nélkül elmentek vagy álldogáltak egymás mellett. Egyszer azt is láttam,amint két példány egymás mellett eszik, 2-3 mm volt a lábuk között. Eddig négy "lakóhálót" fedeztem fel,nem tudom az ötödik példány hol lakik. Az 5. vedlésük újabb érdekességgel szolgált, láttam amint az egyik semleges helyen (már ez is elég furcsa, miért nem a helyén?) sző egy hálót, bele fekszik és levedlik (ő volt az első). Másnapra elhagyta a hálót, de estére egy másik példány "beköltözött" a hálóba. Szőt hozzá egy keveset, majd ő is ott vedlette be az ötödiket. Az exuviumokat épségben kivettem és megtudtam, hogy három nőstény és két hím lakik a terráriumban. Vedlésük után kb. még egy hónapot töltöttek ezen a helyen, majd kaptak egy 30x30x50 cm-s torony terráriumot. Itt öt pókból 4. sikeresen bevedlette a hatodikat, az 5. nem vedlet és 3 hét mulva holtan találtam külsérelmi nyomok nélkül. Gondolom valami oknál fogva nem bírt levedleni és beledöglött. Aztán egyik nőstényt kivettem közülük, és
eladtam, így maradt 1 nőstény 2 hím a terráriumban. A nőstény nagyobb a hímeknél, ő a
domináns. Agressziónak nyoma nincs, ha a domina közeledik a hímek elsétálnak az útjából,
de nem menekülnek. Van, hogy mm-re pihennek egymástól. Négy parafakéreg van a terráriumban, szépen megosztották egymás közt. Sosem mennek egymás helyére, és nem is vadásznak egymásra. Műnövények kerültek be hozzájuk, mert nem tudtam mennyire veszik majd igénybe a flórát maguk körül,de mostmár bizton állítom, hogy a élőnövényt is tehettem volna. Nagyon minimális hálót használtak a búvóhelyükön kívül.
Ennek az egésznek egyetlen hátránya van, az pedig a takarításnál jelentkezik.Ugyan is elég dzsungel filing van a terráriumban, igy nehéz a talajhoz férkőzni, és közben figyelni a 3 rövidtávfutó bajnokra. A projekt akkor szünt meg mikor a hímek subadultak lettek, eladtam mind a 3 példányt. Végül elmondhatom, hogy nekem semmi problémám nem volt a faj csoportos tartásával. Ami elengedhetetlen egy kolónia sikeréhez az a megfelelően nagy a hely és a zsákmányállat mennyisége. A későbbiekben megfordult a fejemben, hogy ha a hímek beadultak volna lehet probléma lett volna a fiatal nőstény "zaklatásából".

A Holothele projekt még tart, de majd azt is megosztom veletek egyszer egy újabb írásomban.

Remélem hasznotokra válik az általam tapasztalt dolgok valamelyike.













Kokavecz

6 comments:

Szabó Zoltán said...

Sziasztok!

Ez igen érdekes, tőlem is többször kérdezték már, hogy miért nem tartom egy terráriumban a pókjaimat. Akkor azt mondtam, hogy 1, nem mind egy fajba tartozik, 2, lehet hogy megölnék egymást, kockáztatni meg nem akarok. Ha lesz sikeres A. versicolor szaporulatom, akkor én is megpróbálkozok egy hasonló kísérlettel. A reakcióm arra a dologra, mikor már adult hímek is vannak a terráriumban, csak annyi lenne, hogy szerintem nem zaklatnák a nőstényt. Egyik ismerősöm rakott már be párzásra szánva egy A. versicolor hímet egy nőstényhez, de egyik sem viselkedett úgy, ahogy kellett volna. A hím nem érdeklődött a nőstény iránt és fordítva.
Ha tévedtem volna valamiben, szóljatok nyugodtan, nincs még annyi tapasztalatom a pókokkal, mint az itt jelenlévőknek.

Szűts Tamás said...

Hat, persze jo dolog kiserletezni, de azt azert szerintem erdemes lenne figyelembe venni, hogy olyan fajokat probalj egyuttartani amik legalabbis minimalis szinten erre alkalmasak.
Szamos pokfaj jutott el a szocializaltsag kulonbozo fokaira, pl. a magyar "madarpoknak" is nevezheto torpokok koloniakban elnek. Ez nem azt jelentheti hogy a tarsas tartas (ami a vedett statuszuk miatt engedely nelkul szabalysertesnek minosul) biztos sikerrel kecsegtet, hanem azt, hogy ezt a minimumot sem elero fajoke iger biztos kudarcot.
Nyilvan egy olyan fajjal erdemes kiprobalni tehat a dolgot amely - valamilyen oknal fogva - legalabbis alapszinten elviseli fajtarsait.

Szabó Zoltán said...

És honnan lehet megállapítani, hogy melyik faj képes a szociális életmódra fajtársaival? Vagy a publikációkban le van írva valahol esetleg?

Szűts Tamás said...

Hali!
Hat az egyuttelesnek vannak bizonyos feltetelei, szocialis elolenyekrol szolo konyvek garmada listazza azokat a tulajdonsagokat amik egyutteleshez vezetnek (ilyen pl. az agresszio csokkenese).
A pokokrol viszont szerintem csak angolul talasz dolgokat. Nehany link a teljesseg igenye nelkul:
Googlekonyv
Az elmaradhatatlan WIKIPEDIA
Ingi Agnarsson
Leticia Aviles
Trine Bilde
Itt szerintem parevnyi olvasasra eleg cikk es info van amin elindulhatsz.

Szabó Zoltán said...

Hali!
Köszi a linkeket, majd átolvasgatom, angolul egész jól tudok, egy szótárral meg értelmező szótárral felszerelkezve elleszek vele az tuti:D

György said...

Hali!
Jelenleg én is tartok 7 db Poecilotheria subfusca-t kolóniában. 3 vedlésesek, még szexálatlanok, és hiába van viszonylag nagy 30x40x50 cm-es terráriumuk mégis két helyre csoportosultak.Láthatóan egymás nélkül védtelenebbnek érzik magukat. Riadalom esetén pillanatok alatt követik egymást, nem szélednek szét. Vadászat alkalmával sosem volt gond, előfordult hogy beöntöttem egy adag csótányt, mire ők "kultúráltan" egymás zavarása vagy agresszió nélkül kapták el libasorban az eleséget. Ha véletlenül egy csótira vetettek szemet és egyszerre vetették rá magukat egy szempillantás alatt az egyik félre állt.Hogy meddig lesznek együtt nem tudom, folyamatos megfigyelés alatt vannak, és az agresszió legkisebb jelére "szétültetem" őket. Az én véleményem is az, hogy a megfelelő együtt tartás alapfeltétele a kellően nagy élettér, a megfelelő mennyiségű táplálék, és hogy alapvetően alkalmasak legyenek a csoportos tartásra!
Remek cikk Koka, gratula!
Üdv:

georgio