Nemcsak a siker de a háló is ragadós…

Különösképpen ha pókhálóról van szó. Tükörfordítás a google segítségével a dán médiából (a félkövér egyéb komment). A témavezetőm, Nikolaj Scharff híres ember lett. A közös cikkünk kapcsán nemcsak a dán tudomány (videnskab.dk) kapta fel az eredményeit és fordította le a köznép nyelvére, hanem most a saját múzeumi honlap is beszámol erről (kíváncsi vagyok, hogy egy meg nem nevezett állam természettudományi múzeuma mikor jut el erre a szintre). Ennek lássuk hát az eredményét.

Biológusok és a Zoológiai Múzeumban dolgozó Nikolaj Scharff pókspecialista együtt kutatják a pókok rokonsági kapcsolatait. Hansel és munkatársai által végzett kutatásokat folytatták. A legalább 350 millió éves pókcsoportot a Zoológia Múzeum az Amerikai Nemzeti Múzeummal közösen végzett kutatás keretében vizsgálta. A világot széltében hosszában bejárta (Afrikától Madagaszkárig), hogy a kutatáshoz szükséges pókokat összegyűjthesse, de a világ minden tájáról segítették példányok küldésével ezt a projektet.

Egy másik érdekes – és egyben módosult kerekháló a gladiátor pók fonálszűrős hálója, melyet az állat a háló alatt elhaladó zsákmányra rányom.

Ennek köszönhetően nemrégiben Scharff és kollegái egy törzsfát mutattak be, mely a pókháló evolúcióját helyezi új megvilágításba. Talán sokan láttunk már a reggeli harmattól csillogó kerekhálót (mely kétdimenziós), ami a háromdimenziós fogóháló kialakulásához is vezethetett.

A kétdimenziós kerekhálóra mutatunk itt egy példát az egyik legerősebb selyemmel rendelkező keresztespók a Caerostris személyében

A kerekháló talán legspeciálisabb esete a lasszóspók vagy másnéven boláspók hálójánál figyelhető meg. Az erősen redukált háló mindössze egyetlen rendkívüli rugalmas selyemszálból áll melyen egy- két- vagy sok ragasztócseppecske található. Lasszóspókokat találunk Ausztráliában, Afrikában (a kép látható pókot Madagaszkáron fotózták), illetve Amerikában egyaránt. Persze más-más génuszok fordulnak elő, egységesen jellemző, hogy nagyon ritkák.

A kutatás eredményeit a rangos tudományos folyóirat, a Proceedings of National Academy of Sciences (PNAS) hasábjain közölték.

holnap a hónap honlapja címet megkapja

Maciej Bartos. A címben szereplő mondatot több deci tömény elfogyasztása után IS hibátlanul kimondók között ajándék gyomormosást sorsolunk ki. Nemrégiben érkezett meg a Salticidae levlistán Maciej levele aki a honlapjának elindításáról értesített minket. Maciejről annyit kell tudni, hogy egy lengyel viselkedés ökológuskutató, és egyik szívem-csücske pókcsoportot a dűnepókokat (Yllenus) nézte ő ki magának. Mint minden viselkedéskutató aki ugrópókokba botlik ő is rendkívül összetett viselkedésmintázatokról (döntéshozás, tanulás egyéb) számol be ami sokszor lepi meg a pókokat agyatlan zabagépeknek tekintő egyéb embereket.

Rengetek jó minőségű kép, lengyel szöveg, videó található az oldalon, és számos cikke is fent van.

 

Más ez a bejegyzés a nyösztető LIVE Messengerrel együtt megkapott Write-val készült szóval ha valami nem okésos akkor nem én vagyok a hibás. Viszont van benne helyesírásellenőrzőke is.

cikk a cikkről

A translate funkciót sohasem szerettem, de sajnos egyéb módja nem lőn e dán oldal megosztásának: KATT

CSAK ERŐS idegzetűeknek

Teljesen más origóból reggel brózolásomat ejtettem meg mikoron is belefutottam ebbe a pókocskába, illetve a neki szentelt honlapba

Valóban csak azok kattintsanak a linkre akik bírják az ilyet. 18 és rosszullétkarika (ezt a monika show alatt pl kötelezővé tenném) kinnt. Aki nem az olvasson tovább.

Rögtön egy korrigálással kezdek. Nem a pókról szól a HP hanem a marásról. Mint ismeretes, a barna hegedűpók (Loxoceles reclusa) marása nemcsak kellemetlen mint pókmarás, de szövetfeloldódást (lézió) és szövetelhalás (nekrózis) is okozhat. Időről időre feltűnik egy egy borzongató kép az ember postaládájában amikor csontig lerohadt combú embereket mutatnak a közönség borzongatása érdekében. Nos ezen a honlapon is találhattok ilyen képeket, azonban a honlap célja ettől függetlenül NEM az öncélú undor és félelemkeltés, pont ellenkezőleg. Éppen ezért is ajánlom Mindenkinek.
Első ránézésre engem több dolog is megfogott a honlappal kapcsolatban és ezek itt azért adom közre, mert a madárpóktartás után után a második legkedveltebb hobbi, madárpókokról szóló honlap készítése. Igy azok akiknek legalább a kitartása meglenne kaphatnak 1-2 tutkó tippet:
#1: egyszerű dizájn, semmi csicsa. Tapasztalatból tudom, hogy minden egyes díszítőelem megduplázza a technikai hibák esélyeinek a számát.
#2: a honlap valóban szól valamiről, vagyis van mondanivalója, ami az egyszerű dizájn miatt pláne még hangsúlyosabb lesz
#3: gyakorlati tanácsok sallang, bulvár és csicsa mentesen. Pl. orvosok elérhetőségei (persze mind usa, de hát ugye főleg ott fogunk ilyenekkel találkozni)
#4: case-studies vagyis esettanulmányok ahol nemcsak végigkövethetjük az első lépéstől az utolsóig (a két kép között mintegy 3 hét, egy tucat kép és egy vulkán s annak kitörése látható...), hanem a bevett gyógyszerekről illetve azok hatásosságaikról is meggyőződhet bárki.


#5: interactivity (nem ttm-s kiállitás): vagyis bárki feltöltheti a saját marásának sztoriját.
#6: nagyon frankón irányítja át a folyamaton az emberke a látogatót, nemtudom saját elnevezés e a vulkán vagy az ökörszem, de plasztikus.
#7: a végére hagytam ezt a kis plusszt, ugyanis rögtön orvoshoz (vagyis szakemberhez) küldi az esetleges érintetteket, és nem vállalja fel önzetlenül és önkényesen a népművelő szerepét.

A végére marad a dolog amit tudni kell és nem rettegni tőle. Hegedűpók ÉL Európában. A Loxoceles rufescens az Ibériai Félszigeten, de valószínűleg a teljes Mediterráneumban széles körben elterjedt. Volt szerencsém ilyeneket gyűjteni (baromfejjel csupaszkézzel) Portugáliában. Kövek alatt szinte a földben éltek ott ahol én gyűjtöttem őket, vagyis nem a tengerparton rajokban cirkálva azt lesve hogy egy bizonyos magyarul legalább olvasni tudó turistát (igen, téged) mikor vadászhatnak le.

Pók a címlapon

Eddig rendben is volna a dolog.

Predátorok kiállítás a TTMben! jippi. De jöjjék hát a kávé, vagy ahogy Török Bálinték ismerték vala a feketeleves (ez nem azonos a Pákó által készített vacsoracsatás hadilé-vel, vagy az ország izomembere által rottyantott előétellel)

Egész véletlen (hétvégén beszéltem Szinetár Csabival - aki említette) értesültem erről a készülő kiállításról és mondanom sem kell hogy az index cikk kicsit el is szomorított. No nem azért mert amit írt. Nem, sajnos az valószínűleg az utolsó szóig igaz. Más kérdés, hogy ha egy  - a biológiai oktatásban külön képzést nem kapott, nem abból élő ember, jelen esetben egy - újságíró jobb ad hoc ötletekkel áll elő, vagyis a közönségkapcsolatok terén hozzá nem értés tapasztalható illetve tudván, hogy külön szakértők fognak magyarázni gyermekeknek (vagyis a kiállításszervezőknél bevallottan nincs tudományos szakértelem), felmerül bennem a kérdést hogy a kiállításszervezők a logisztikán kivül mit csináltak (mihez értenek)? 

Kitaláltak egy natgeos körítést bulvárhabbal egy kiállítás köré? Csakmert ezt PONT kár volt.

Tekintve, hogy volt szerencsém koptatni a fennt nevezett intézmény lépcsőt vagy 7 éven keresztül (hogy szűk vagy bő esztendő volt ez, azt egyelőre hagyjuk), pontosan tudom, hogy ott kik dolgoznak és mennyire meg tudnának sértődni akár csak felszínes kritikámon. Éppen is akarom őket froclizni, illetve mert ettől az erre elcsapott pénz nem kerül vissza és a kiállítás sem lesz interaktívabb.Teszem hozzá a pókmakett élethű és szép. Darázspók. 

Csak a bulvárt miért kell belekeverni? Minden jóérzésű biológus sikoltva kapcsolt el a bátorságpróbáknak hívott, trutymószóró pákószivatásokra épülő dzsungelshowról (ami kb annyira dzsungel amennyire a városligetben található 4 fenyőt eggyütt tajgának hivná valaki). Mondjuk én kikapcsoltam már régen az RTL/TV2 "tudományos"(-nak mondott) műsorainak agykárosító hatását... Bothulizmusom is gyógyulóban. Erre a TTMben akinek a magyar zoológiának olyan fellegvárának kéne lenni ahol amaroknyi tudócsapat tartja a frontot, egy laza kis csapat kinyitja a hátsó ajtót a törököknek, mert kopogtak és azt hitték csak a kebabot hozták házhoz. Hát szomorú. 

Veszti is a hitelét szépen. Rippelék tuti jó fejek meg a Falusimariann is de úgy őszintén, a Benkőt senki nem merte meghívni a dzsuvasóból még ő hiányzott volna... Győzike és Pákó is csak azért nem volt ott gyanítom, mert eltévedtek a ruhatártól a kiállításig tartó úton. 

Ugyanakkor ha valami trópusi dög megjelenik BZ telefonja bzbzbz-gni kezzd (vagy ami mégrosszabb: http://webcast.tv2.hu/aktiv/index.php?m=video&video_id=389161). Szinetár Csabi meg marad a felvezetőszöveg a "szuperhősök" című "tudományos" rövidfilmben (Szuperhősök és a valóság: http://webcast.tv2.hu/aktiv/index.php?m=video&video_id=389678 az az igazság, hogy nincsennek szuperhősök, mind kitalált szereplő). Kérdem én arra nem golndolt senki, hogy aki egyetemi jegyzetet ír a skorpiókról az talán egy picit ért hozzájuk?

Hofi Géza valahogy mindig visszaköszön: "hiába ez szakma"
Hozzáteszem sietve, hogy fingom sincs én jobban meg tudnám e csinálni. Valószíbűleg nem. Mondjuk agysebészeti műtétet sem vállalok, tekintve hogy nem ez a foglalkozásom.

Summárum: ez a kiállítás elment volna egy időszakos tematikus kiállításnak. pont. senem több senem kevesebb. Nem jobb nem rosszabb. Amíg a TTM alsós szinvonalon osztja nem értem miért akar bulvársztárokat megnyerni a reklámnak. Adnának egy nyalókát minden ovodásnak aki bejön ingyen. Olcsóbb lett volna és nem állítja őket senki sem pellengérre. Ez egy olyan kiállítás amire Matula bácsi azt mondta volna "Ennek egy kisebb hopp is elég lett volna" - Téli berek)

nem sajnáltam energiát v fáradságot...

... és bár "az evolúció nem is a szakterülete"-m, valahogy mégiscsak sikerült beszuszakolni magam a nemrégiben egyelőre csak digitálisan, az egyik legrangosabb újság a PNAS "Biological Sciences: EVOLUTION" szekciójában megjelent cikk szerzői köze. Talán mivel ők is már ismerik a magyar tudományos és egyéb közéletben oly jellemző "egymás sikerének való öszinte öröm" kifejezést a cikk (aminek a közvetlen linkje itt van) elején le van irva ki mit csinált (én a morfológia mátrix megszerkesztését, felépítését végeztem illetve és a taxonkiválasztásban vállaltam nagyobb részt, a többiben kisebbet). 

Nemmellesleg a cikk első szerzője külön költött 1200 dollárt arra, hogy TE TE és te is egy kattintással ingyen elérhesd.  Na igen a cikk szerzője Todd Blackledge (aki nem azonos az azonos nevű baseballjátékossal - vagyis homonímia esete forog fennt). Todd Blackledge-dzsel 2006 januárjában ismerkedtem meg. Akkor még nem tudtam, hogy 2005. május 5.-én már szerepelt a NatGeoban is illetve ami már kicsit kétesebb dolog a patikamagazinban is (szép dolog a tudományos ismeretterjesztés azonban sokszor elfeljtik, hogy az ismeretet csak az tudja terjeszteni aki rendelkezik vele, az hogy az egészet bekopizták a "geogrephic.hu"ról és csak, mert odapöttyentettek egy avikuláriát nembiztos hogy nirvána ezért egy villám statlert küldenék addig is míg lesz időm). Az ő érdeklődési területe a pókselyem ami akkor kezdett átfedni az enyémmel amikor én a keresztespókok evolúciójával kapcsolatos (ejnye már megint kimondtam) kutatásaimat kezdtem meg Koppenhágában 2006ban (bővebben itt), hiszen egyikünk az élőlénycsoport a másikunk pedig az általa kifejlesztett selyemtípusok evolúciója iránt érdeklődött (kezdek átmenni gyalog galoppba: én vagyok a lovag aki az mondja "Ni").

A cikk az első olyan molekuláris szisztematikai cikk, mely ezekkel a pókokkal foglalkozik, ráadásul úgy, hogy azért elég nagyot merít (egy Dipluridae a külcsoport azért, hé), ráadásul megtoltuk a totál evidencével is, hogy a 65 különböző analízist ne is említsem.

Akit érdekel: kiegészítő adatok. Érdemes a másodikra rámenni szép képeket oda űzték számon.
Hát ennyi lesz mára kedves gyerekek.

A Vörös góliát

Aki rendszeresen űzi a széllovas sportot a külföldi fórumok háza táján az már biztosan találkozott a Vörös góliátnak elkeresztelt Theraphosa sp. - vel.

Tapasztalatból, az ilyesmi híreket kezdetben egy jó adag fenntartással fogadom, így ezt a jószágot sem hoztam ide "üptre" frissében, csak miután szaladtam egy kört a témában (és nagy az esélye annak, hogy ez nem hibrid vagy valamilyen változat.
Azt csicsergik a madarak, hogy a Brit-Guyanában élő Vörös góliát a harmadik Theraphosa faj a génuszon belül. Az állat alapszíne vöröses és a juvenilis egyedek lábvégei is hasonlóan világos színűek, mint a Theraphosa apophysis fiatal példányainak, viszont a kifejlett hímeken a Theraphosa blondihoz hasonlóan nem találhatóak párzósarkantyúk.

Érdekes az is, hogy a génusz két másik képviselőjével ellentétben a Vörös góliát fogságban állítólag problémamentesen utántenyészthető.

Azt elhagynám, hogy most természetesen ez az állat a legnagyobb - leghatalmasabb:), mivel ez vagy igaz vagy nem...mint tudjuk egy új faj előkerülésekor/megjelenésekor bizonyos marketingszempontok szinte mindig felülírják a száraz tényeket.

sort-kom

vagyis Short-comm, rövid közlemény. Február 28án kezdtem újra dolgozni Koppenhágában. Egy szombat délután érkeztem meg (15:01kor) és 17:01kor már szkenningeztem, hogy be tudjunk fejezni időre egy cikket. Most éppen egy 3órás gyakorlatból jöttem vissza ahol a csáprágósokról volt szó, ott asszisztáltam, perpill 2-3 cikket kell leellenőriznem, segítek egy szakdolgozatban, emellett ugye a munkámat is végzem. Ez napi 10-12 órát tesz ki. Persze a nap itt is csak 24 órából áll amiből 7-et alvással, 2 órát evéssel 1 órát tisztálkodás és WC, illetve további 1 órát az ide-oda utazás vesz el. Könnyü kiszámolni mi marad.

Bár számos dolgoról lenne mit irnom (Weblapok: idei, és a jövő évi konferenciahonlap, AZ álskorpiós honlap, az izraeli pokok honlapja, cocodeo HPja aminek kapcsán eldumálgattunk egy kicsit, barlangi pókszabásu ingyencikkek), Uj ingyenkönyvek, Az uj cikk melynek társszerzője vagyok, az arachnidák uj rendszere, chilobrachys cuccok, atypus cuccok általános morfológia stb stb... időm nincs ezeknek a normális kifejtésére nincs. Szarul megírt cuccot pedig nem fogok kirakni. 

Hát ennyit szerettem volna mondani.