Tuesday, October 14, 2008

Amikor nem tudsz hátralépni, letépni, kivárni, kivágni...

A pókok természetes közegben való fotózása - kevés kivételtől eltekintve - a természetben történik. Azonban nyilván nem kevés alkalmommal szembesül azzal a fotózó úttörő (kisdobos vagy cserkész), hogy az állat túl messze van:


és nagyon nehéz ilyen közelre becserkészni. Amit ha (nekem ez a kép egy laza félórás guggolásomba, szubkután kavicsbeépítésbe mind a könyök mind a térd üvegporcához tellett, miután észrevettem, hogy) növényzeti belógás miatt szuboptimális képpel jutalmazott a vakszerencse (másnéven róm.kat.: Isten, irz.: Jahve, muz.:Allah stb.), akkor hirtelen hajőszülés és heveny törni zúzás ingere lepi el borítja el a limbikus kör megfelelő pályáit.


gyenge próbálkozás a lehetetlenre, a növényke kivágására...


Még akkor sem örülünk ilyennek, ha a modell amúgy türelmes volt (másnéven annyira félt, hogy meg sem mert moccani, bízva abban, ami Pista bácsiban is tartotta a lelket mikoron is elvitték a jufók, nevezetesen, hogy 3-4 villanás után vége az egésznek és egy kis szerencsével semmire sem fog emlékezni).



Ritka az amikor esetleg jókisfiúk (lányok) voltunk és a mikulás (télapó) azzal jutalmaz minket, hogy alig 20 perces ideg és izomtépő jógázás után, sikerül becserkészni ennyiről

ennyire a pókot és egy ilyen-olyan képet lövünk róla,


mialatt Gyuszi bá a szomszéd aki csak a palántákat akarta megöntözni amiket a kertben tart tejfelespoharakban, földbegyökerezett lábbal figyeli végig ahogy a földön csúszva mászva csendes szitkokat mormolva próbálunk egy másféléves csimotát és egy ötéves kiváncsi tibeti terrier szukát távol tartani egy olyan napozó pokoli cselőpók odújától, aki a 30 méterre történő hangos lepkefingtól is visszamenekül az odújába és eközben arra is odafigyelni, hogy mindkét vaku be legyen kapcsolva, de a megfelelő erősségre ám, és a 250 es zársebességhez a megfelelő, 24es rekeszt válasszunk, plussz éles is legyen a pók szeme - ez adja a képélesség illuzióját ugyanis.
Ebben az sem segít sokat, ha esetleg a csimotát (nevezetesen Szűts Zaránd Bencét)



terepszínű cuccban viríttatjuk:



Én olyan képeket akarok csinálni (és ezzel gyanítom nem vagyok egyedül) ahol a pók jólláccik s a szeme éles,



a keretben a nevem látszik:



a szép és megfelelő háttérben vírító állaton



akár a szemállást is lecsekkolhatom, miközben az első lábakon élesek a tüskék:



megfelelő illusztrációja a fajnak ami alapján talán még fel is lehet azt ismerni



ugyanakkor azt is látom, hogy valóban hogy néz ki...



----------------------------------------------------------------
Refrén:
MIT TEGYEK HOGY ÍGY LEGYEN?
PÓKOT AKAROK KÉPNEK.
JÁRTAM VÖLGYBEN ÉS HEGYEN
MOND Ó MEG A NÉPNEK.
MOND MEG Ó HOGY MIT TEGYEN
ÉS MIT MONDJON A GÉPNEK?

----------------------------------------------------------------

A válasz terepasztalos fotó.
A Terepasztalos fotót lehet csinálni szinte bárhol és bármikor, defínícióját a következőképpen adom meg (önkényesen, de szükségszerűen): a természetes környezetéből ideiglenesen kiragadott, vagy mozgásában korlátozott állat fotója, melynek környezetét és hátterét a fotós a fotó minősége növelésének érdekében módosítja.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ebbe nemigen értem bele az állatok direkt megzavarását: pl. köztudott tény, hogy a legtöbb madár és emlősfotó bepörgetés utján készült anno (vagy kézben vagy vászonzacskóban párszor megpörgetett állat szédeleg és nyugton marad amíg) a felelőtlen fotós 20szor meglőtte (ez fúúúj).
A hűtőbe tevés az már határeset (zöldségek közé 5-10 percre betett pók életfolyamatai lelassulnak és sokkal könnyebb fotózni - persze vannak kivételek), tekintve, hogy a pókokat, ha nincs időm/kajám etetni énis a hütőben tartom, hiszen akkor csak víz kell nekik. A mélyhűtőzést viszont nemszeretem. A szódás CO2zés még belefér szintén.

Nézzünk néhány példát. Pl. az Atypus muralist nehéz megtalálni...
Az adott képet Samu készítette (katt a képre a leleplezéshez)



Speciális eset és asszem itt jönnek az MP-s fijúgg a képbe, amikor az állat túl értékes:

Ez egy Macrogradungula moonya Gray, 1987 ez a harmadik (!) ismert ivarérett állat belőle. AUSZTRÁLIÁBAN a murra-murra törzs (nincs ilyen de elfelejtettem a törzs nevét) szent erdeje mellett egy barlangban (lol egy luk a földbe) fogta egyikünk. Hozzáteszem, hogy az erdőbe (ahol cirka 4 és fél órán keresztül gyűjtöttünk) csak a nemzeti park ÉS a törzs együttes engedélyével lehet belépni, mert a férfivé avatáskor (illetve egyéb általam nem ismert alkalmakkor) felkeresett erdőben talált engedély nélkül nem rendelkező emberek eltűnnek, bomló tetemük maradványaira csak egészen kivételes alkalmakkor bukkannak rá a hatóságok, akik amúgy úgy vannak ezzel, mint a krokodilketrecbe mászott hülyegyerekkel a Matulabácsi: 'minek kácsingózott oda?' Részletekről nem írnék tovább, mert finoman szólva a gyűjtés nem minden részlete felelt meg az ausztrál és etikai törvényeknek, dehát a tudományos cél szentesíti annak eléréséhez szükséges eszközök használatát.
Nem csoda hát, hogy az élő nőstényt félóra alatt úgy szarráfotóztuk, hogy gyakorlatilag Diana hercegnőt megszégyenítő mennyiségű fotonterhelésnek tettük ki az amúgy is halálraítélt szerencsétlen nőstényt (dns ez az amaz). Külön érdekesség, hogy az alig 20 éve leírt pók holotípusát a táborban átcaplatás közben fogták, így az élőhelyéről finoman szólva is maximum spekulatív nézetek álltak eleddig rendelkezésünkre.



klikk a hogykészült képhez.



klikk a hogykészült képhez.

Másik eset a Hickmania troglodytes esete ami Tazmániában nem volt olyan nagyon ritka. Viszont cserébe annyira ijedős volt hogy a hálójából a lehetetlen láthatatlan odújába szaladt egy egy erősebb lélegzetvétel vagy fénycsóva hatására (nála pl. a mellényzsebben őrzött kör alakú piros nylonmappadarabot sikeresen használtam. Más kérdés, hogy negyedóra pirosban látás után az embernek olyan érzése kezzd lenni, mintha pszichedelikus szerekhez nyúlt volna...







A barlangi hatást a feket műanyag koffer biztosította, illetve egy eukaliptusz fadarabka. A képek egyébként a kis klikk-klikk Canonnal készültek azért ilyenek.

----------------------------------------------------------------
Refrén:
MIT TEGYEK HOGY ÍGY LEGYEN?
PÓKOT AKAROK KÉPNEK.
JÁRTAM VÖLGYBEN ÉS HEGYEN
MOND Ó MEG A NÉPNEK.
MOND MEG Ó HOGY MIT TEGYEN
ÉS MIT MONDJON A GÉPNEK?

----------------------------------------------------------------

Noshát mostmár látszik, hogy sokan sokszor nyúlnak segítő eszközökhöz. De lássuk a receptet.
Kellékek egy műtermi fotózáshoz á lá silér:

#1 ASZTAL



amire majd felpakolunk mindent:



Nagyon fontos, ha mondjuk meg szeretnénk ismételni ezen műtermi fotózásunkat, ugyanakkor a velejáró dzsuva mennyiségét a minimális szinten akarjuk tartani, hiszen mint férfiak a takarításra kontraszelektáltak vagyunk (ennek egyszerű oka van: a női nemhez való vonzódás génje és a takarítás génje kapcsolt, egymáshoz nagyon közel helyezkednek el... így rekombinációjuk gyakorlatilag lehetetlen. Az elmélet egyszerűen bizonyítható, elég megnézni egy agglegénylakást, illetve egy egyedül élő nő vagy meleg férfi lakását :D) a TÁLCÁK használata, amin 1: púpozni tudjuk a homokot és a földet (így szembefotózni egyszerűbb), 2: a hátteret esetlegesen akarom mondani MINDEN BIZONNYAL ELHAGYÓ pók teljes eltűnését addig az értékes 3-4 másodpercig késleltetni tudjuk amíg elcsípjük, 3: az említett kisebb dzsuvafaktor, hiszen a felesleges avart, füvet, homokot egyszerűen szemetesbe, újrafelhasználás esetény zacsiba lehet önteni, 4: egyszerre több hátteret tudunk előkészíteni így egy nyugodtabb pókot több háttérrel vagy több terepen le lehet lőni.



Sakkor berendezzük. A terepasztalt? Be. Ilyenkor kicset érnek a kiszáradt növények szép kórók. Nagyon fontos hogy az állatot természetközeli terepasztalon KÉNYELMES testhelyzetben fotózzuk. Vagyis tudni kell hol él a pók? Mondat első fele: farkaspókot "földön" nem ágak között mászva és fordítva keresztespókot ágakon, ne a "földön" fotózzuk. Második fele élesség állítás közben kényelmes testhelyzetben legyünk, ülve feküdve állva kinek mi tetszik...



Szabadon vadászó (farkas, csodás, kövi) pókokat homokon, földön, mohán (amit nyomkodjuk le, különben belebújnak), avaron (dettó) vagy hasonlón fotózzunk (ide jön a fehérhátteres fotózás de azt majd és nemmost írom le hogy én hogyan csinálom), esetleg vagányabbak kipróbálhatják a kertből felszedett gyeptéglát.
Lásd eme képek



biza biza itt kékültek (szószerint mert elqrtam a fehéregyensúlyt)


Spéci eset a vidrapók, melyet itten egy mély dobozba elhezett füves mohapárnán fotóztam, melyet cseppet-tocsogósra engedtem fel vízzel. A víz secpec megnyugtatta a zöld levélel felaláfutkározó pókot de a póksuttogásról későbben esik majd szó).



Annyi eszem is volt hogy a fehér aljzat takarásához sötétzöld levelet használtam, ami "zöldvíz" érzetet okoz.

Egyéb vadászósakat (ugró-, dajka-, kalit, karoló-) vagy hálóspókokat (keresztes-, törpe-,stb) ágakon, legrosszabb esetben nagy zöld levélen (harmonizáljon a pók színével ha már tudunk választani, ugye) vagy köveken. A legtutibb egy homokkal teli kefíres (na jó joghurtos is jó) pohárka melybe beleszúrjuk a cuccot

Néhány példa:

egy leveles ágon fotózott Labulla
Egy tujaágon fotózott Uloborus
Zöldlevélen zöld pók :D

A vaku MINDEN éles makrófotózáshoz kell. Pláne indoor. A kés a terepasztal berendezéséhez jóljöhet, egy ollócska a vágáshoz pókakkuk, vakuk.



A gép is kell ha fotózni akarunk. Többször elmondtam de eleddig még senki sem fogadta meg a tanácsom, így utoljára adom közre a legolcsóbb (ú.n. siler gazdaságos) makrófotócucc receptjét: Nikon D80 (vagy D90, D200, D300, D700 bármelyik jó lehet használt is, a legoptimálisabb péz/nyereség a D200 használtan) ~150k, 1 makróobi (igény szerint, lehet analóg is - Nikonos bajonettje legyen azért, legolcsóbb digitál a Tamron asszem... MINÉL nagyobb fényereje legyen) ~80k, egy nikon R1 makrovaku szett (aki elqurta és olyan Nikonja van amelyikben nincs commandervaku funkció annak R1C1 ami pont 100kval drágább) 120k, és egy memcsikártyi ami már 4Kért a miénk lehet. Ennél olcsóbb DSLER szettet, amivel fotózni is lehet NEM TUDUNK összerakni.
Akinek NINCS ennyi pénze, az egy nagyítólencsét eszközölhet egy klikk-klikk gép elé, vagy póbálkozhat bridge vagy kompaktgépekkel kisvirágos móccerrel. A vakuzás ott is gond lesz.
Itten íme a D200 am ami frankó fémvázas, cserébe a bicepszem is erősíti meg az orromat is tisztíccsa:



végül de nem utolsósorban pedig, mindenképpen kellenek a befogott állatok:



Érdemes valamit (én pl egy gyertyaállványt használok, feleségem nagy bosszúságára) háttérnek használni:


itt egy kitépett száraz fűcsomó fogja majd a kellemes barnás hátteret adni, természetesen csak akkor, ha a harmadik vaku rája villant. Amúg fekete háttér leszen ami néha nem előnyös...



PÓKSUTTOGÓ...
ha az ha nem is vagyok, de pár tipptyi, hiszen minnél több jó kép készül annál többet lehet majd pókokról tudni.
tipptyi: koszos, sérült pókot lehetőleg NE fotózzunk. Ez a vidrapók - ha nem is félelmében hanem helyszűke miatt mint a malacok - összetrutyizta magát de rendesen.



Egy nap egy nagyobb fiolában melybe egy nagy levelet penderítettem az aljára meg egy ujjnyi vizet, megoldotta a helyzetet



Ne egyedül fotózzunk (ez mondjuk Fincére meg rám nem vonatkozik illetve olyanokra akik kiherélnek egy legyet félkézzel repülés közben miközben a másik kezükkel smst tudnak írni). Nem véletlen mondom hiszen belesasolsz a keresőbe nó pók, felnézel és a helyzet továbbra sem változik. Akkor mi van? Há' egy pókod szabadon a kecóba. Az ezutáni feleség-barátnő-anyu-apu-nagyanyóval való a további fényképes terepasztalok felállításáról szóló egyeztetésekhez innen kívánok sok szerencsét...

Szal kell a segítő aki addig szemmel tartja a pókot amíg a beállításokkal szerencsétlenkedel.



hiszen ilyenkor csak nagyon keveset látsz

Spéci móccer a szabadbani terepi téma, de segítővel az is könnyebb.



Hiszi aki hiszi meg aki nem, életem legszebb leggyönyörűbb kékes pokoli cselőpókhímje (pedig az nem pici) tűnt el így egyik percről a másikra az orrom elől. Pedig azért kiszúrom a csepp pókokat is a fű közül... emlékül ez a kép maradt:



A terepasztali (műtermi) fotózás előnye hogy a természetben ritkán megfigyelhető eseményeknek lehetünk szemtanúi:


ha egy helyen két külön ivarú de hasonló (pl farkaspók) pókot fogsz jó eséllyel párzanak egy idő után... kereszteseknél a nőstény hálójába kell csak tenni a hímet.

Hogyan marasztaljuk azt a ROHADT IDEGBETEGMÓDON SZALADGÁLÓ DÖGÖT EGYHELYBE?
Istenigazából két alapvető módszer van: vagy olyan hitbe ringatod a pókot, hogy ott sem vagy, vagy annyira kimeríted hogy már nem is érdekli...
Az első a preferált módszer:
Pl. hálós (és madárpókok) esetén ez viszonylag egyszerű: egy apró hálódarabbal mely a sajátja le tudod egyszerűen nyugtatni a pókot... Ha pl átköltözteted a pókod egy nagyobb helyre a régi dobozából a hálógubacot n dobd ki, hanem inkább be. Az új helyére. Rögtön rája fog csapni, mint gyöngytyúk a meleg takonyra. A dolog ugyanígy működne elvileg a terepasztalon is.

Másik hasznos dolog egy kis tetővel (én kis Petricsészét használok) leborítani a pókot míg megnyugszik. A pókoknak két üzemmódja van a nyugszik és az izgága. Ha a nyugszik üzemmódot be tudod kapcsoltatni vele akkor az már fél siker.

Egy féldöglött tücsök csodákra képes ha elédobod, amíg eszik a pók ritkán megy arrébb.

Félóra a zöldségek között csodákat művel...

----------------------------------------------------------------
Refrén:
MIT TEGYEK HOGY ÍGY LEGYEN?
PÓKOT AKAROK KÉPNEK.
JÁRTAM VÖLGYBEN ÉS HEGYEN
MOND Ó MEG A NÉPNEK.
MOND MEG Ó HOGY MIT TEGYEN
ÉS MIT MONDJON A GÉPNEK?

----------------------------------------------------------------

És a végére egy kis filozofálgatás. Régen néha néhány primkó baromnak sikerült elültetnie bennem azt a téves nézetet, hogy a műtermi kép szarabb, mint a szabadföldi, a fotosoppal kezelt kép szarabb, mint a nemis, de aztán kinyílt az elmém és a szemem ezzel együtt nyílik pediglen a száj is. Ne hagyjuk, hogy így legyen...
Ha jól be van rendezve megcsinálva egy műtermi képről nem lehet megmondani, hogy bennt avagy kinnt készült e...
Vannak képek amiket csak kinnt lehet jól megcsinálni...
...és olyanok is amiket csak bennt.
Készítettem már annyi szabadföldi pókos fotót,
- hogy mondhassam hogy melyik a jobb
- hogy lássam ez néha egyszerűen túl idő és energiaigényes, noha a kertbe a mai napig leviszem a gépet, és a tegnapelőtti pokoli cserkelés (in both meaning) azért jólesett.

Amit nagyon fontos hangsúlyozni: ez NEM LOVAGI TORNA, hanem pókfotózás. Aki lovagi tornázni akar az menjen lóháton kecsegevadászatra, vagy hátrafelé nyilazzon ... vagy amit akar.
A képek nem fotosoppal készülnek, de lehet rajtuk javítani. és nem a szar képből sohasem lesz jó kép. Még fotósoppal sem. De ezt csak az tudja aki tud soppolni, vagy fotózni meg mindakettő.
Aki meg egyiket sem tud az remélem most okosodott egy cseppet. Hiszen ezért van a blog.
Sajnos ide csak kicsiben férnek fel a képek
Ha pedig nemtudod, akkor innen kiderül hogyan lehetséges a hozzáférés a zárt témákhoz.

2 comments:

Raptor said...

Hallo Siller,

Azt hiszem én vagyok az egyik élő példa. "Aki meg egyiket sem tud az remélem most okosodott egy cseppet. Hiszen ezért van a blog."
De gondolom másnak is értékes infóval szolgálnak ezek a tippek, amelyek látszólag pofonegyszerüek kevés anyagi ráforditással járnak,(kivétel a fotocucc)mégis alapfeltételei egy jol elkészitett pókos fotonak.
Köszönettel Peter

Szűts Tamás said...

Halihó remélem segített ez egy cseppet. Abban is reménykedem hogy természetközeli madárpókfotók is fognak hamarosan születni, nemcsak terráriumosak :D
Sajna a fotócucc tipikusan az amikor nemigen lehet életképes kompromisszumot kötni. Az a 400k HUF (szerintem Németországban olcsóbból is kijön) az a minimálösszeg amiből DSLR-t lehet vakukkal.
Üdv:
s