Ez a kép segít ennek a megértésében: a képem Fernando Alvarez-Padilla, Jesper Birkedal-Schmidt és jómagam vagyunk láthatóak, Gentben, Belgiumban. Nézzük meg egoistaként még mindig a saját magamról szóló diagnózist:Melyik a képen a Szűts Tamás
1. pókász
2. szemüveges
3. szakállas
nos az adott rövid leírás avagy diagnózis ami alapján felismerhető vagyok Fernandóra pontosan ugyanolyan jól ráillik mint rám...
Nézzünk tehát egy másikat:
1. pókász
2. magas
3. 100 kgnál nehezebb
ez alapján Jesperrel vagyok keverhető...
de nicsak hirtelen kiderülhetne hogy az első és leglényegesebbnek tartott bélyegem, miszerint pókász vagyok: NEM IS RELEVÁNS, hiszen mindenki az. Pedig Magyarországon erről vagyok a legegyszerűbben megismerhető (természetesen ezt az adott jeleneséget Új Guineában honos ugrópókokkal, és a meghosszabbodott első tomporral IS elmagyarázhattam volna, rámutatva a Diolenius, Udvardya, Bristowia különbségeire, de így szerintem érthetőbb).
Kérdezhető lenne: miért nem használunk akkor több bélyeget? A válasz: Hány vaddisznónál kezdődik a sok? átfogalmazva: hány bélyeg elég? 2-3 oldal alapján amely a májam aktuális állapotára is kitér, valószínűleg már túl sok lenne. A taxonómia szerint EGYNEK is elégnek kellene lennie, jelen esetben: a zöld nadrágos, vagy amelyik tud magyarul, vagy anyajegy van a bal karján. Fontos látni, hogy itthon Magyarországon viszont, meg nem ezek alapján fogsz meg- vagy felismerni...
Többek között ezert fontos a Trópusi pókok vizsgálata. Olyan aspektusokat fednek fel, amik teljesen más megvilágításba helyezik a dolgot. Literally
No comments:
Post a Comment