A Cyriopagopus mondakör

Minden ami ide tartozik: Cyriopagopus sp. "blue", Lampropelma violaceopes, Cyriopagopus thorelli, Cyriopagopus schioedtei, Cyriopagopus sp, "Sulawesi", Lampropelma sp. "Borneo black", Lampropelma sp. "orange fringed"



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Fonetikus nutria = Phoneutria

Hali a mai apropót Kapor aka Hőbe Gábor szolgáltatta aki előre megfontolt szándékkal, tudásvágyból angolról magyarra fordítást követett el, ami az adott cikk elküldését vonja maga után...a fordítást kicsit átsimítottam, de ez Kapor munkája, köszönjétek neki.
A cikk szerzői közül egyet vájtszeműek (atyaég na ez mekkora képzavar) ismerhetnek, ő pedig Bertani maga...

CÍM: The non-Amazonian species of the Brazilian wandering spiders of the genus
Phoneutria Perty, 1833 (Araneae: Ctenidae), with the description of a new species
Szerzők ROSANA MARTINS és ROGÉRIO BERTANI

Brazíliában a Phoneutria Perty, 1833 genusz fajait "aranha-armadeira" vagy fegyveres pókoknak hivják, mig angol nyelvű országokban "brazil vándorpókoknak" vagy "banánpókoknak" nevezik. Közepes és nagy méretű pókok, 17től 48 mm ig terjed a teljes testhosszuk, és kinyújtott lábaikkal elérhetik a 18 cm-es lábfesztávolságot is. Brazíliában a génusz tagjai felelősek sok pókmarásért (Ministério da Saúde 1998), és ők a fő tényezők a legtöbb területen (Antunes & Málaque 2004).
A mérgük neurotoxikus hatású, és sok vizsgálat történt a mérgük komponenseinek analizálására, és a marás egészségre gyakorolt hatására(Bücherl 1953; Trejos et al. 1971; Rezende et al. 1991; Cordeiro et al. 1992, 1993; Diniz et al. 1993; Figueiredo et al. 1995; Herzig et al. 2002, 2004; Florez et al. 2003; Richardson et al. 2006).
Eredetileg az hátrahajló középső szemsort tartották a Phoneutria génusz jellemző jegyének (Perty 1833). Sok szerző nem tartja ezt a jelleget elégségesnek ahhoz, hogy a Ctenus Walckenaer, 1805 (Walckenaer 1837; Simon 1897; Strand 1916) nemtől el lehessen különíteni, mig mások érvényesnek fogadták el (F.O. Pickard-Cambridge 1897; Mello-Leitao 1936; Bücherl et al. 1964; Lehtinen 1967; Bücherl 1969a). Mello-Leitao (1936) a nőstények és hímek tapogatólábán a lábszár és végíz sűrű talpecsetét tartotta a génusz határozó bélyegének, melyet a mai napig használnak.
Modern kladisztikai analyzis támasztja alá a Phoneutriák közös eredetét, a következő jellegek alapján
1. a tapogató lábak végízén és lábszárán található talpecset
2. védekező magatartás a test függőleges helyzetbe történő emelésével, és oldalirányú mozgása
3. az ivarlemez zsebei középen vannak 4. egyszerű felépítésű petevezetékek* melyek maximum olyan hosszúak, mint a spermatéka átmérője (Simó & Brescovit 2001).

A Phoneutria fajok taxonomiai története ellentmondásokkal teli volt. Perty (1833) két faj P. rufibarbis Perty, 1833 and P. fera Perty, 1833 1-1 nőstény egyede alapján irta le a génuszt. Mindkét faj Rio Negroból (Amazonas, Brazilia) származott.

Később Keyserling (1881) dokumentál egy nőstény pókot Nova Friburgoból (Rio de Janeiro, Brazilia) Ctenus rufibarbisként és később (Keyserling 1891) beszámol két másik új Ctenus fajról: C. nigriventer Keyserling, 1891 (nőstény Rio Grande do Sulból, Brazilia) és C. ferus (nőstény Rio de Janeiroból, Brazilia).

Frederick O. Pickard-Cambridge (1897) kijelöli a P. fera Perty, 1833 fajt a Phoneutria génusz típusfajának, mivel a az eredeti leírásban ezt nem tették meg. Szintén ő a P. rufibarbis Perty, 1833 fajt “forma ignota”-nak vélte (‘kétséges faj’ (= nomen dubium = kétséges név) lásd Simó and Brescovit 2001), és Keyserling (1881, 1891) egyedének új nevet javasolt: Ctenus pertyi (F.O. Pickard-Cambridge, 1897) a C. rufibarbis számára és C. keyserlingi (F.O. Pickard-Cambridge, 1897) a C. ferus részére, az utóbbit Keyserling (1891) úgy tűnik félrehatározta (???**).

Bücherl (1952) kizárólag Keyserling (1891) leírása alapján szinonimizálta a P. nigriventer a P. fera fajokat. Majd Schiapelli & Gerschman de Pikelin (1966) újraérvényesítette a fajt (P. nigriventer) az utótest hasimintázata, és a himek tapogatólábának lábszárhosszhossz és szélesség arányai, valamint a nőstények ivarszervei alapján.

Ezt követően ezek a szerzők szinonimizálták a P. keyserlingi a P. fera fajokra (Schiapelli & Gerschman de Pikelin 1973).

Ezzel szemben Eickstedt (1981) a P. nigriventert, P. keyserlingit és a P. pertyit érvényes fajnak tekinti, de javasolja hogy a későbbiekben a típus helyekről nagyobb mennyiségű egyedeket kellene megvizsgálni, hogy ezt meg lehessen erősíteni.

Nemrégiben Simó and Brescovit (2001) szinonimizálta a P keyserlingi és a P perty fajokat a P nigriventerrel, azt állítva, hogy csak a P nigriventer morphologiai variációi.

Egy új fajt is leírtak: P. bahiensis Simó and Brescovit, 2001, endemikus faj Bahia államból (Brazilia).

A Phoneutria fajok megtalálhatók Közép-Amerika (Costa Rica) erdős területein, Dél- amerikában mindenütt az Andok keleti részéig, Észak-Argentínában is. Az amazóniai régióban 3 faj található: P. fera, P. reidyi F.O. Pickard-Cambridge, 1897 és P. boliviensis F.O. Pickard-Cambridge, 1897.

A nem amazóniai fajok észak Argentináig, Paraguayig, Braziliáig előfordulnak az Atlanti esőerdők területein, beleértve a Cerrado (szavanna) erdős részeit is. Jelenleg két fajt mutattak ki erről a területről: P. nigriventer és P. bahiensis (Simó & Brescovit 2001).

Mindenesetre a mintázatbeli , a nőstények és hímek ivarszervei közötti különbség, a földrajzi elterjedés, és a méreg összetétel alapján, úgy tűnik több mint 2 faj jelenléte (Richardson et al. 2006) valószínű az amazóniai régión kívül, ez ösztönözte a jelen tanulmányt is.

Megvizsgáljuk a nem amazóniai Phoneutria fajokat (5 fajt beleértve). újraérvényesítettünk 2 fajt, melyek jelenleg a P. nigriventer szinonimái, és leírtunk egy tudományra új fajt.

* Loksában nincs megfelelő terminus a copulatory ducts-ra ami a bemeneti nyílást köti össze a spermatékával (táska). A doktorimban ezt a kifejezést használtam.

** Előfordul hogy egy cikkben valaki ugy gondolja hogy ez "A" faj és mint olyan ide "X" tartozik. Errare humanum est Később valaki megcsekkolja a PÉLDÁNYt és kiderükl hogy ez "B" faj és "Y" ba kell tenni. Máris más a nevezéktani hatás...

Hogy érthető legyen a) A= Cyriopagopus sp. blue/red/purple, B=Lampropelma violaceopes X=Cyriopagopus, Y=Lampropelma (most ne abba kössünk bele hogy ránézésre lehet látni a különbséget, mert aki azt mondja azt egy féligrohadt, 20éve spirituszbanázó elfelezett madárpóktetem mellé ültetem egy nagyítóval, hogy ugyan mondja már meg mi az) Lásd fennt :P

Levedlett a pókom!

"Hurrá, levedlett a pókom!!!!*", favorit téma ez, minden fórumon, és mindig lesz 3-4 ember aki megküzd a dologgal a másik 3-4 "tapasztaltabb" aktív/passzív segítségével. Kicsit olyanok ezek az apró csoportok, mint a kóbor macskák a parkban, mindig van 10-20 aktív tag csak mindig mások... no offense, de ezek tények ^^,

A lényeg amit ki akartam ebből hozni, hogy ami hátramarad, na az vajh mi? Ravaszabbak rávágják kapcsiból, hogy exuvium. Amire normál körülmények között bólintanék is. Csakhogy a mai nap ütötte meg a szemem a Taxacom levelezőlistán a következő vita: exuvia versus exuvium, hogy most akkor mi is van? A lényeget, a vitainditó levélből megtudhatjuk, miszerint az EXUVIAE (levedlett kültakaró vagy amit akartok) nem rendelkezik egyes számmal. Referencia: "Torre-Bueno, J.R. de la, et al. (1989) The Torre-Bueno Glossary of Entomology, rev. ed. New York: New York Entomological Society. 840 pp." ahol bizony ez szerepel. Vagyis semnem exuvium semnem exuvia. Ez természetesen szöges ellentétben áll a WIKIPEDIA szócikkével, vagyis a vita további része a taxacomon a wikipediáról szól.

Tekintve hogy tudom, hogy kb kik irják akár a magyar akár az angol wikipediában a pókokat (a magyart egy unatkozó németországban tanuló néprajzos, az angolt meg egy IT-s fickó aki érdeklődik) azt hiszem nem meglepő ha jómagam a zoológusok pártján vagyok. Számat amúgy befogom, mert nem én irom (nem is fogom mert SEMMI értelmét nem látom olyan információkat megosztani a neten begépelni amit BÁRMELYIK középszintű búvárzsebkönyv tartalmaz).

Üdv:s

Ui kicsit lejjebb vettünk az intenzitit, mert a vártnál kevesebb a hozzászóló, és 20 HSZért nem akarunk napi 2-3 órákat a blogon melózni. Ettől független heti 2-3-4 poszt várható.

* Hofi örök, ahogy leírtam ezt a mondatot, hogy "Hurrá, levedlett a pókom", egyből eszembejutott egy szép analógia. Ajánlom mindenkinek a 2000es sziveszteri előadását, ami úgy kezdődik, hogy "Hurrá levizsgázott Deutsch Tamás..." a politikát hanyagolva a lényeg, nem kell aggódni előbb utóbb "levizsgázik" mindenki ;)

A Gyilkos madárpók

Bejegyzés az Acanthoscurria gomesianáról



>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Körülnéztem Sötétvölgyben

Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha egy kicsit lazább témával folytatom, vagy ha úgy jobban teszik díszítő sort szúrok be és nem helyezek az előző bejegyzés fölé valami jó vaskos "konyha színtű" madárpókos témát.

Mit is tudnék az előző bejegyzéshez hozzátenni...talán annyit, hogy az ajánlóban is beszúrt kis könyvecskét szinte naponta kezembe veszem. Mostanában már csak úgy... megszokásból (mivel szinte kívülről sikerült megtanulnom, annyiszor átolvastam már). Így fordulhatott elő, hogy tegnapelőtt egy hozzám intézett " Fince milyen pók ez?" kérdésre a kis könyvből előderengett egy kép, ami egy igen jellegzetes pókocskát mutat be...Derespók, mondtam és csodálkoztam, mert úgy rémlik itt felénk nem nagyon futottam még össze ezzel a különleges állattal. Ennek a könyvnek és 2-3 nagyszerű internetes linknek köszönhetően, a kirándulásaim során látott, a hazai pókfaunát alkotó gyakoribb pókokat most már családszintig (ritkán génuszig)nagyjából sikerül beazonosítani. Tehát abban, hogy a madárpókos csőlátásom kezd kinyílni a hazai faunát alkotó pókok felé, nem kis szerepe volt az említett könyvnek. Sok köszönet érte!

Most pedig egy kicsit elkanyarodom a pókoktól:

Ma kimentem, leellenőrizni, hogy minden klappol e a kb fél-egy hónap múlva esedékes Havasi cincér fotózáshoz. Több hobbifotós cimbora is érdeklődött a téma iránt, így gondoltam nem árt, ha az esemény előtt körbekukkantok. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van. Jöhetnek a fotósok és a cincérek!

Az imágók rendes aktív időszakára még egy kicsit várni kell. Nagyjából egy időszakra esik a Nagy szarvasbogáréval (belőlük ma már láttam néhány előhírnököt repülni sötétedés előtt), de velük ellentétben a fő tenyészidőszakuk Júliusra csúcsosodik megfigyeléseim szerint (az általam ismert területen).

Gyászcincérekkel viszont találkoztam.

Itt lakik a Havasi és a Gyászcincér:



Hím Gyászcincér (Morinus funereus):



A Kőszáli:



Egy Havasi cincér fotó a tavalyiak közül (Feriapu remélem sasolod:) ):



A képek nagyobb méretben ITT tekinthetőek meg.

Mivel ma is átvágtattam a kérdéses területen a cincérbirodalomhoz menet, ezért azt hiszem nem lesznek rossz helyen a három napja készült képek sem:

Közép-bíborbogár (Pyrochroa serraticornis)



Állaspók pár:



a hím



és a nőstény



Végül egy "főzelékevő":)



A képek nagyobb méretben ITT tekinthetőek meg.

Szinetár Csabinak

Ez a poszt személy szerint egy ember tiszteletére iródik, de mindenki örömére vagy mi. A következő az indokom, hogy Szinetár Csabi több évtizede fáradozik azon, hogy a pókászatot olyan széles közönség elé vihesse amennyire lehet. Teszi ezt előadások tartásával, szakdolgozati bírálatok, szakmai bírálatok, terepkirándulások, többórás telefonbeszélgetések, szakfordítások elvégézésével, mindezeket olyan szerényen, hogy sokan (élükön természetesen velem) sokat tanulhatnának tőle (megjegyzem sokszor tanulok is). A legutóbbi akcióját nem hagyhatom szó nélkül. Terepen volt egy hete, és ideje/energiája/ereje arra, hogy nekem 4 fajból (Hypsosinga heri, Larinia bonneti, Singa nitidula és Larinioides folium) az én extra igényeimnek megfelelő példányokat küldjön. Leírom a kívánságlistát: élve 1-1 hím nőstény, 1-1 96%os alkoholban, 2-2 megfőzve 70%os alkoholban, és 5-5 70% alkoholban. A csomag szerdán érkezett meg, a képekre az előző poszt utal. Többen voltak már volt terepen, tehát elsőkézből tudható, hogy az ember mire vágyik egy átterepezett nap után: hogy hagyják békén aludni, pihenni, sör...
A csomagban a kívánalmakat messze meghaladó minőségű és mennyiségű állat volt, és az élők mind élve érkeztek meg (még mindig élnek btw)
Szóval a mai apropó ez, szeretném megköszönni Csabinak, hogy van a magyar pókászatnak, és önző módon azt is, hogy egy ilyen kép készülhetett vele.

Nagyon inspiráló ilyen embert magam előtt látni, és sokszor "neki" készülnek a képek... Bernben remélem sikerül majd lenyűgöznöm....

Az alant látható képek készítéséről a hétvégén fogok írni, általánosságban, mivelhogy az excájg jelen pillanatban is tesztelés alatt áll, körülbelül fél éve létezik az ötlet, vagyis szupertitkos. A képek mindegyike kb 35 MB nagyságú 4300*3800 méretű. A méretből adódik hogy van olyan kép ami 3-4 100%os 0,5pixeles sharpot is elbír. A képek szándékosan gif-ek 256 színből. Néhol lehet látni a technikai határokat amiket nem vagyok hajlandó sem szégyellni sem elismerni :DDD

Képre kattincsatok, mert a thumbnail sajna nagyon torzít...(ja és véleményt véleményt véleményt)

Singa nitidula

Tetragnatha hím, főzve:




Neriene clathrata hím tapogatóláb (picike)



Larinioides nőstény

Larinioides hím

Új fotók siler HPján

Halihó, tegnap Szinetár Csabától egy nagyon érdekes csomagot kaptam (erről holnap számolok majd be most kifolyik a szemem), ebből kifolyólag 50 új képet tettem fel a hp-m fotórészlegébe. Vannak közöttük kevésbé jók, de egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg akár azokat is, hiszen a gyönyörű pókokat ábrázolnak a maguk szegényes módján. Érdemes nézni a képaláírásokat is, hiszen a génusznevek ugyan ismerősek lehetnek, de a fajnevek mások ;)

Hypsosinga, Larinia mindakettő már 2-2 fajjal leshető...

HOBO_spider, és az év pókjának benézése :D BOTRÁNYKŐ a köbön :D

Tegnap este egy hatalmas hím pók várt a szobám falán:


Próbáltam kicsit "természetesebb" közegben is lefotózni ezt a legényt:




Ennek a póknak az apropóján (merthogy apropókról szól a blog) ejtsük egy pár szót, az "Év pókjáról"... amik most az épületlakó zugpókok (Tegenaria génusz - Agelenidae). Enyhén farkaspókszerű beütéssel rendelkeznek (pláne ha az elöl szűkített előtestet sasoljuk), de a 2 sorban álló szemeik hamar leleplezik őket. Hobo (homeless, hajléktalan) pókoknak is hívják őket, mert Észak-Amerikában főleg a tehervonatok segítségével terjedtek el nemrégiben (ami a hobo életvitel egyik tipikus eleme). Természetesen soksok házi-, városi- vagyis urbánus legenda terjeng a valóban nagytermetű és laikusoknak valóban ijesztő méreganyagáról, csípéséről, marásáról. Hozzá kell tennem, hogy a kora nyártól akár késő őszig (fajoktól / helytől függően) a hímek aktívan keresik a nőstények "tölcsérhálóit". Meglehetősen izgágák, és gyors mozgásuak, sokszor támadólag is fellépnek. A marásuk - állítólag - fájdalmas de emberre nem veszélyes. Persze erről egy ideje (egész pontosan 13 hónapja és egy hete) énis egy cseppet másképpen gondolkodom, de ez maradjon a kisgyermekesek gondja akik mégiscsak kimennek a rohadt ződbe' ahelyett, hogy a betonhoz szoktatnák a csimotát.

Ez a pókica is a Tegenaria nembe tartozik, ezért gondoltam, hogy meg is határozom izibe'. Betettem a mikroszkóp alá, de egyszerűen a legkisebb nagyításon is túl nagy volt... a habitus képek 4szeres a tapogatóláb képek 15 szörös nagyítással készültek a szokásos Leica-Nikon D300 párossal 2 alvakuval kiegészítve, és Automontage után Photoshoppolva (sharp kicsit túlhúzva szokásomhoz híven, de egyszerűen nem tudok leszokni róla). Aztán nekiestem a dolognak, és szokás szerint meg is törpént a koppanás :D). (Mivel a WSC használata ESSZENCIÁLIS, elengedhetetlen és emellet észveszejtően egyszerű, nemsokára megadaptálom ide a wsc-s eszmefuttatást a "csak linkeljük be a blogot mint információforrást" hozzáállás jegyében.)

És most jön a kopp kopp (ez az állam volt és az is én vagyok). Keresem a fajom a Tegenarianál, mert 2-3 faj eléggé hasonlított (T. silvestris, T. picta, T. ferruginea), de ezek nincsennek a Tegenaria között!!!!! Platnick bácsi még a következőket teszi hozzá:

T. ferruginea (Panzer, 1804) -- see Malthonica.

Atyaég, sebesen görgettem fel a Malthonica-hoz (itt jegyzem meg, hogy volt szerencsém közreműködni a "The genus Malthonica Simon, 1898 in the Iberian Peninsula (Araneae: Agelenidae)" című cikkhez 2006ban lásd lejjebb...

ferruginea-nál a következő sor:

M. f. Guseinov, Marusik & Koponen, 2005: 164 (Tmf from Tegenaria).

Vagyis a Guseinov és tsai voltak a bűnelkövetők, nosza a bibliographiai szekcióban kikanyarítom a cikket: Guseinov, E. F., Y. M. Marusik & S. Koponen. Spiders (Arachnida: Aranei) of Azerbaijan 5. Faunistic review of the funnel-web spiders (Agelenidae) with the description of a new genus and species. Arthropoda Selecta 14: 153-177. Ami azért jó mert van hozzáférésem az újság pdf-jeihez! Szemét módon persze orosz a karakterkódolás, így csak képként van belinkelve most ide (katt rá eredeti méretre)

Igenám csakhogy akkor gubanc van (ahogy HOFI mondta volna) és ha azt is tudnátok amit én akkor rajtatok is elkezdődne kialakulni a sikítófrász :D. Szóval itt e voila a Malthonica ferruginea (Panzer, 1804) . Megkérnék valakit, hogy a fennti szöveget fordítsa le (csakhogy a Sanyieffektet elkerüljük)

Megcsodálhattuk jobbról balról. Nézzünk akkor egy tipikus Tegenaria-t (Guseinovéktól)

Nézzük meg hogyan jön össze a két génusz: 49-51 Malthonica 52 Tegenaria

És akkor csak ismétlésképpen egy Malthonica

Szóval azontúl hogy kaki van a levesbe, merthogy az év pókjainak a fele mostmár nem abba a génuszban van amiben ők ugye a reflektorfényt megérdemelten élvezhették volna, vagyis úgyjártak mint Kiszeltünci uborkaszezon idején...
Említettem az előbben, hogy egy Malthonica kézirat "átolvasásával" és "építő jellegű kritika" alkalmazásával hozzájárultam egy csekély mértékben (valóban csak csekély) eme cikk megjelenéséhez: BARRIENTOS, J.A. (Spain) & CARDOSO, P. (Denmark) The genus Malthonica Simon, 1898 in the Iberian Peninsula (Araneae: Agelenidae) Zootaxa 1460: 59-68 (27 Apr. 2007) - abstract itt (fordításért jár a cikk persze). Nos nézzünk akkor Malthonicát szerintük

Ezzel nincs is semmi bajom, simán olyan ahogy szeretnék a Guseinov-ék Malthonica lusitanica Simon, 1898 * (kicsi csillag jelzi ő biza a típusfaj) ÉS akkor Pedróék képesek ezt:

ugyanabba a génuszba tenni!!! 2 évre rá!!! Malthonica oceanica Barrientos & Cardoso, 2007
Hofi jut róla eszembe: "Az ország összes lukát teletömték OLAJKÁLYHÁVAL. Namost ez a rohadék olajkályha mit eszik? OLAJAT a nyüves, jólmondod. Akáczafába bele se kóstól. Namost ezt eddig föntt nem tudták. Hogy az akácafát nem eszi az olajkályha. Mint tudjátok a szénbányáink egy része terv szerint kiapadt. ... Ezek a rohadt imperialisták meg gondold el, az olaj árát felemelték, az begyűrűzött, mert ide aztán jön minden. Namost erre bemondták hogy hétfőtől kezdve megint szénnel kell fűteni. Namost honnan a francból lett megint szén? Valamelyik okos elégette a falábát?"

Kérdéseim - hogy "tartalommal, mondanivalóval, tanulsággal szolgáló beszélgetés" alakuljon ki és ha jól tudom olvasóink között minimum 2 olyan van aki hazai fajok határozását fogja hamarosan végezni...
#1 Egyetértessz e Guseinovékkal?
#2 Mi jellemző a Malthonica-ra és mi a Tegenaria-ra?
#3 Mit tennél a Malthonica oceanica Barrientos & Cardoso, 2007 - ha valamit tennél vele...
#4 Van e Magyaroszágon Malthonica?
üdv:
s

Xenesthis spp. vs. Pamphobeteus spp.

Bejegyzés a Xenesthis génusz és Pamphobeteus génusz közötti különbségről.




>> a bejegyzés elérhetősége itt<<

Egy-ketto harom kispok ul az agon

Tegnap óta, mivel Jan Laoszba ment gyűjteni, egy Aculepeira hím boldog nevelője vagyok. Az adott példányról azt kell tudni, hogy a második, gyűjtött példány Dániában és az első hím. Adultan eddig még nem sikerült egyet sem befogni, így a furmándi dánok megpróbálják felnevelni őket. Tavaly a nőstény el is ért az ivarvedlésig majd villámgyorsan átkerült a gyűjteménybe, és a faj a fajlistán megkapta a pipát (tökmindegy mennyire jellegzetes, az ADULT bizonyító példány megléte feltétel egy adott fajlistára kerülésben...)
Tegnap fogtam neki egy döngicsés zengőlegyet, amit aztán el is fogyasztott. Eme kajaszünetet használtam fel arra, hogy a kis ágacskáját kivéve néhány képet lőjek róla...
Keresztespókok tartása meglehetősen könnyű, egy négyzetes, az állatnak megfelelő méretű doboz kellamibe néhány nád-, ág-, bokor, stb-t teszünk és egy kis vizesedényt. FONTOS, hogy csakis juvenilis, vagy adult nőstényt próbáljunk tartani, adult hímmel nemsok esélyünk van... a pók előbb utóbb hálót készít, így etethetővé válik :D

Íme a képek a dán Aculepeiráról

Illetve Portugáliában, természetes élőhelyén, hálóban fotózva :D Gyönyörű pókok.




Kis bónuszként tettem ide, a Mediterráneumban előforduló Uroctea fotót, ami a 2005ös bulgáriai konferencia címerállata volt. Rendkívül érdekes alkatú pók, rendszertani helyzete meglehetősen bizonytalan, sokak szerint a Kerekhálóspókszerűek (a Kerekhálóspókfélék - Araneoidea és Gladiátorpókfélék - Deinopoidea) egyik legközelebbi rokonai...

Bár erre a címre jelen kutatási eredményeink szerint a képen látható Nicodamidae családba tartozó Novodamus is esélyes :D



Ezek a pókok KIZÁRÓLAG Ausztráliában és Tazmániában élnek (a fotók Tazmániában készültek)

Másik apróság amit manapság sokan felejtenek el, a képek itt az első kivételével egy Canon Dixital Ixus 500-as 5 Mpixeles AUTOMATA egy gombot nyomj géppel készültek. Bár nem nevezném egy képet sem semmilyen díjra, de a "Pókdokumentáció terepen" célra TÖKÉLETESEN megfelelnek, azt hiszem :D

ÉS ami most van először, egy ilyen kis kamera előnye, hogy kis videoklippeket is lehet vele csinalni. Bár ezen nem fog sok látszani (főleg a poén kedvéért teszem be), de a piros-kék pók kivehető...