Nevén a gyereket

A Jurai arany selyempók bejegyzésben Tamás azt írta, hogy a MYGALOMORPHAE Pocock, 1892: 311 infraordonak „még mindig nincs kielégítően jó magyar neve.” Ha megnézzük Loksa Imre Pókok I. magyar nyelvű határozókönyvét, akkor azt látjuk, hogy a „négytüdős” kifejezést használta a magyar aknászpókra és a három torzpókfajra, akik a Mygalomorphae magyar képviselői. Elképzelhető, hogy ez egyszerűen a régebbi név TETRAPNEUMONES fordítása (a korai rendszerezésekben a másik csoport neve DIPNEUMONES – kéttüdősök volt). A tudományos neveket félretéve a „négytüdős pókok” nem logikus, mert

a.) van olyan mygalomorph taxon, aminek nincs egyetlen tracheatüdője sem, a Micromygale diblemma Platnick & Forster, 1982 (a Micromygale monotipikus génusz);

b.) van olyan nem-mygalomorph taxon, aminek négy tracheatüdője van, pl. az Austrochiloidea és Hypochiloidea családsorozatok (nem Onedin vagy Ewing féle családsorozat): Hickmania (Austrochilidae, a másik két austrochilid génusznál a hátsó pár tracheatüdők módosultak), Hypochilidae, Gradungulidae családok (Araneomorphae); Liphistiidae család, utóbbi képviselői nem mygalomorfok, hanem a legősibb pókokként az összes többi pók testvércsoportját alkotják a Mesothelae alrendként (a testvércsoport Opisthothelae = Mygalomorphae + Araneomorphae). A Hypochilidae stb. családok tüdőinek száma ellenére közelebbi rokonságban áll a „kéttüdősökkel” (araneomorfok), mint a mygalmorfokkal.

A pókok esetében többször végbement a tracheatüdők redukciója pl. a Haplogyne csoport esetében (szintén nincs kielégítő és jó magyar nevük) ahol max négy trachea található, illetve a főpókoknál a két tüdő egy tracheanyílásból elágazó légcsőrendszer az általános.

A pókok magasabb szintű osztályozásába nem akartunk itt belemenni (akit érdekel, ezt töltse le), így maradjunk annyiban, hogy a „négytüdős” név logikailag azért nem jó, mert nem minden négy tracheatüdővel rendelkező csoport tartozik ide, és a csoportnak nem minden tagja rendelkezik négy tracheatüdővel. Persze tudjuk, hogy a nyelvben olykor nem a logika, hanem a hagyomány az irányadó, így kapóra jön, hogy a Mygalomorphae is tulajdonképpen egy hagyományőrző név. A fentebb leírtak miatt látta Pocock szükségesnek a Tetrapneumones és Dipneumones nevek elvetését, és helyettük a Mygalomorphae és Arachnomorphae kifejezéseket javasolta. Utóbbi tartalmában megegyezik, írásában eltér a ma használt Araneomorphae-val.

A Mygalomorphae név választása mögött pedig a következő áll. Eleinte az összes pókot az Araneus ill. Aranea generikus név alatt tartották számon. Latreille (1802, 1804) Mygale génusza volt az első olyan génusz (nevezzük itt most csoportnak), ami a pókokat kettéosztotta, illetve elkezdte megkülönböztetni egymástól. Latreille 1804-es publikációjában a következő két fajt írta le és sorolta ide: Mygale blondii és Mygale fasciata (mai nevükön Theraphosa blondi és Poecilotheria fasciata). Ezt követően több későbbi mygalomorph pókot a Mygale génuszban írták le. Sajnos a Mygale név pókokra használva nem maradhatott fent (Thorell, 1870), mivel még Latreille előtt használta egy másik szerző (Cuvier, 1800) egy emlősgénusz neveként, ld. dezmán – Mygale moschata (a mygale görög jelentése is elvileg „shrew” = cickány). Ezzel együtt a Mygale nevet a köztudat ezekkel a „nagy és szőrös” pókokkal azonosította, és sokáig így ismerték őket a „be nem avatottak”, valamint sok zoológiai és természetrajzi könyvbe is ilyen néven kerültek be. Pocock ezért válaszotta a Mygalomorphae nevet („Mygale-alkatúak”), és mivel a csoport talán legismertebb és legjellegzetesebb képviselői a ma madárpókokként ismert Theraphosidae család tagjai (mellesleg a legelső Mygale-ként leírt fajok is madárpókok voltak), ezért szerintünk a „madárpókalkatúak” vagy „madárpókfélék” jó választás lenne a Mygalomorphae magyar neveként.

Irodalom

1. Latreille, P. A. 1802. Histoire naturelle, générale et particulière des Crustacés et des Insectes. Paris, 7: 48-59.

2. Latreille, P. A. 1804. Histoire naturelle, générale et particulière des Crustacés et des Insectes. Paris, 7: 144-305.

3. Platnick, N. I. & R. R. Forster. 1982. On the Micromygalinae, a new subfamily of mygalomorph spiders (Araneae, Microstigmatidae). American Museum Novitates 2734: 1–13.

4. Pocock, R. I. 1892. Liphistius and its bearing upon the classification of spiders. Annals and Magazine of Natural History (6) 10: 306–314.

5. Thorell, T. 1870. On European spiders. Nova Acta Regiæ Societatis Scientiarum Upsaliensis (3) 7: 109–242.

Üdv: Zoltán & siler.