A madárpókos taxonómia egyik mestere most egy olyan csomó kibogozásába kezdett, amelybe finoman szólva is akad szép számmal "görcs". Aki még nem ismeri Rogerio Bertanit, a madárpókos cikkek egyik mesterét, most ízelítőt kaphat a munkái legfrissebbjéből. Persze ez nem az első, hiszen tudjuk hogy
nem lehet Bertaninak betartani, illetve volt már
madárpók a címlapon is. A többiért tesenek katt.
Hogy most is érdekes legyen a dolog a brazil pókász egy eléggé kényes génuszba nyúlt bele, ez pedig nem más mint az Avicularia. A Lamarck által 1818-ban leírt génusz, melynek a történetéről már olvashattunk. Bertani mester most leírt két, a tudományra új fajt, nevén nevezve, az Avicularia sooretama-t és Avicularia gamba-t és újraleírta az Avicularia diversipes-t. Az A. diversipes már régebbről is ismert volt hiszen CL Koch 1842-ben már leírta. 
A trió könnyen elkülöníthető más Avicularia fajoktól, miután egy előrehajló elülső szemsor, karcsú hímtag és oldalirányban kihajló spermatartók jellemzik. Mivel ezek ritka karakterek, mint például a rendkívül hosszú és spirális hímtag (A. diversipes) és a spermatartók nagyméretű és kicsúcsosodó lebenye (A. sooretama). 
Továbbá a három faj hímjei nem rendelkeznek párzósarkantyúkkal, viszont megfigyelhető náluk olyan szín minták melyek eddig nem ismertek más Avicularia hímek esetében.
A cikkben szó esik a pókok védettségéről, különösen mivel olyan endemikus fajokról van szó, melyet a természetes élőhelyének csökkenése és az illegális kereskedelem tizedel. A természetes élőhelyének, amely Brazília, Bahia állam védetté nyilvánítása ajánlott. A Theraphosidae, eddig 908 leírt fajjal büszkélkedhet, melynek több mint egyharmada a Mygalomorphae alrendbe tartozik (Platnick 2008). 1998 és 2008 között 57 új fajt írtak le (Platnick 2000, 2008). Ez 6.28%-os növekedést jelent az elmúlt 10 év leírásaihoz képest. Annak ellenére hogy több fajt bemutattak a közelmúltban, sok madárpók fajt írtak le a XVIII, XIX és a XX században is, viszont soha nem vizsgálták meg a leírásokat, így nem lehetséges a pontos meghatározás. Mivel előfordulhatnak olyan esetek amikor egy régebbi faj megegyezést mutat egy újonnan leírt fajjal, ezért elengedhetetlen a leírások vizsgálata mielőtt meg állapítják az új faj meglétét (Fukushima és mts. 2008). Néhány Aviculariinae génusz minden meglévő öreg példányait felülvizsgálják, a fennálló taxonómiai kérdések tisztázása érdekében. E munka feladata olyan elhanyagolt és elfeledett nevek tisztázása mint például a Mygale diversipes CL Koch 1842. A fajt leírták egy fiatal nőstény egyed alapján és eredetileg a Latrielle által 1802-ben létrehozott Mygale génuszba került. Az utána következő leírásokban a faj nevét egyszer sem említik, viszont CL Koch 1850-ben átteszi a saját maga által létrehozott
Eurypelma CL Koch 1850 génuszba, így
Eurypelma diversipes (CL Koch 1842) lesz. Más araknológusok mint Simon (1864, 1892) és Ausserer (1871) szerint a fajt
Eurypelma-ként kell említeni. Pickard-Cambridge (1896) szerint azonban az
Avicularia-ba tartozik. A közelmúltban a fajt a Roewer’s (1942, 1955) általi katalógusa és Bonnet bibliográfiája (1955, 1957)
Eurypelma diversipes (Cl Koch 1842)-ként említi. Raven 1985-ben az
Eurypelma CL Koch 1850, génuszt junior szinonímjává teszi az
Avicularia Lamarck 1818 génusznak. Így az újabb katalógusok (Platnick 2008), a fajt az
Avicularia génuszban említik. Bertaniban most sem lehet csalódni, hiszen komoly munkát végzett, magas színvonalú képekkel illusztrálta és körültekintően összefoglalta mondanivalóját. Pontos morfológiai és taxonómiai jellemzés mind a három fajra, rajzokkal megspékelve. Viszont van benne fordulat is, így aki
Avicularia fasciculata-t tart annak most figyelme ne lankadjon. Ugyanis e pók nem az aminek látszik. Nem először és nem is utoljára de ezt ismét a dílereknek köszönhetjük. Amikor 2006 őszi-téli időszakában és 2007 év elején megjelent először Németországban a faj a kereskedők tévesen az
Avicularia diversipes-t
Avicularia fasciculata néven kezdték árulni. Tehát félrenyúltak ismét. A pók egyébként a maga nevében szép és a ritkábban tartott fajokhoz tartozik. Köszönhető ez a még mindég magasabb árának, illetve ritkább előfordulásának. A bibi csak ott van hogy az állatok az illegális kereskedelem által forgalmazott vadbefogott állományból származnak. A cikkben olvasható kishazánkon kívül még Lengyelország, Hollandia, Németország (innen indult), Törökország, U.S.A., Tajvan, na meg Kína is ahol mostanában üti fel a fejét a hobbiban. A cikk szerint mi vagyunk a legszerencsésebbek ha ilyen állatot akarunk venni, hiszen az egy vedléses példányok olyan 25 Euro árban indulnak, míg az adultak 120Euro. Viszont aki Kínában él annak ez egy kicsivel bonyolultabb, mivel ott 1600 (igen a nulla két darab) Euro az ára. Tehát azért valamennyire érthető miért nem tiltakoztak a kereskedők az illegális gyűjtés, kicsempészés ellen. Bertani egyébként javasolja az élőhely védettség mellett a CITES listázást is a 3 fajra, melyekből eddig szerencsére csak az
A. diversipes került forgalomba. Egy szó mint száz a lényeg hogy a félre határozás miatt aki ez eddig Avicularia fasciculatát tartott, annak ajánlatos az
Avicularia diversipes nevet szoknia, mivel ilyen pók van a birtokában.
Description of two new species of Avicularia Lamarck 1818 and redescription of
Avicularia diversipes (C.L. Koch 1842) (Araneae, Theraphosidae, Aviculariinae)—three possibly threatened Brazilian species ROGÉRIO BERTANI & CAROLINE SAYURI FUKUSHIMA
Köszönettel tartozom Fincének, aki segített a bejegyzés elkészítésében, és Szűts Tamásnak a beszerkesztésben.
