Tanulság ismét: Nem minden sajt pap

Bejegyzés a Nhandu chromatus - Lasiodora cristata témában.



>>a bejegyzés elérhetősége itt<<

Karibi szépség

Volt egy gyors kis fotózás bokros teendőim közepette. Témának (többek között) egy gyönyörű nagytermetű madárpókot választottam, a Phormictopus canceridest. A törzsalakról készült képek közül válogattam ide néhány fotót.

Juv. Phormictopus cancerides habitus



Juv. Phormictopus cancerides portré



0.1. Phormictopus cancerides habitus

Még langyi az email amelyben Zé, alias José Guadanucci szíves tudomásomra hozta, hogy doktori dolgozata a neten ingyenesen elérhető. A 234 megányi df rendkívül élvezetes olvasmány a portugálul tudoknak, de mint tudjuk az átlagember ugyis csak a képeket nézi meg...
A fennti iromány innen tölthető le minimális logikai szűrővel :D (concordo es a négyzetet is jelöld meg...). Első böngészésre is kb a madárpókászok mennyországa...rengeteg színes fotó, rengeteg rajz, rengeteg szkenninges felvétel, rengeteg törzsfa szal rengeteg infó. Persze persze lehet fanyalogni, hogy nem magyar (lol, ird meg te :D, és akkor majd gondolkodj el rajta hogy érdemes e 3 embernek megírni) vagy hogy nem angol (szerintem a lényeg kivehető így is). Egyetlen apróság: azért a 234 megás pdf megeszi ramot... ugy 1 giga alatt mindet :D.
Érdekesség, hogy a Holothele incei átkerült egy új génuszba, a Neoholothele-be. Fontos tudni hogy bár ez szép és jó, míg nem lesz publikáció (és itt nemtudom hogy a brazil PhD dolgozat az e - általában ugyanis nem az, hanem "kézirat" a státusza) addig nem kell átirni a kiscetlit a dobozokon :D Kiváncsi vagyok nektek hogy tetszik, esetleg kérdés van e az irománnyal kapcsolatban. lassan 5 főre emelkedik az "olvasók" tábora gyanítom az első hozzászólás is lassan megszületik majd.

Ha már az irodalmazásnál tartunk, egy ujabb alapműről csúsztam le majdnem, a 2007 ben kiadott Harvestmen: The Biology of Opiliones google books amelyet José témavezetője Ricardo Pinto-da-Rocha mellett a filogenetika és a kaszáspókkutatás nagymenője Gonzalo Giribet szerkesztett. Vastag nehéz könyv, ami alkalmas arra hogy a kaszáspókok szeretetét az ember beleverje a hallgatókba (ne feledjük a hallgató nem vas, tehát nem kell addig ütni ami meleg). Itt meg is lehet rendelni sőt még bele is olvashatunk (ha a google books nem elég...)

A 24dik ECA, elkezdődik a regisztráció

Kettő darab teljes perce kaptam meg a 24dik Európai Pókásztalálkozóra a regisztrációs felhívást… Rögrön a logo a szívemnek kedves, ráadásul Svájcban sohasem jártam még. Sajnos a németajkú pókászokkal gondban vagyok hiszen lehetnek osztrákok németek svájciak, de úgy tűnik azért elég sokan vannak… De nézzük cask a lapjukat (egyébként hogy már februárban működőképes lapot nyomjanak ki, általában már ez egy elég nagy szervezési bravúr, plane ha hozzáadjuk, hogy Christian Kropf ráadásul még a Konrad Thaler féle emlékkötetet is szerkeszti, nos akkor le a kalappal. Mondjuk kiváncsi vagyok, hogy a türelmük mikorra fogy el, s nyilik ki a sváci bicska a zsebükben…

Bern városa elég szép lehet, de már most egy két plussz bónuszka ami eddig nemigen volt: fotóverseny (amire benevezek, és majd először itt csodálhatjátok meg a képeket amik közül válogatni fogok :D A videóverseny nyilván ennek egyfajta mutációja, ám legyen. Ráadásul elő-konferenciás workshop is legyen

Szóval fiúk lányok, elő a sporolt manit lehet regisztrálni és filózni, hogy hogyan kellene oda menni :D

Egy sp. ami elméletileg "guangxiensis"

Éppen túl vagyok egy bulbusdokumentációs fotózáson melynek tárgya egy Chilobrachys sp. "guangxiensis" néven futó Délkelet-Ázsiai madárpók hím példánya volt (később majd vesézek egy nőstényt is).

Tudvalevő, hogy a kereskedelemben árusított Chilobrachysok (fantázia) neveiket legtöbbször hasraütésre kapják, így előfordúlhat az, hogy a képeken látható állat egy C. huahini vagy egy C. dyscolus..stb. Zömében e két fajból kerülnek a kereskedelmi forgalomban árusított "ugyanolyan szalonbarna" Chilobrachysok (legalábbis Volker von Wirth szerint), melyek időről-időre új és új néven tűnnek fel a dörzsölt dealerek kínálatában. No mindegy magam részéről önkényesen nem nevezgetek el semmit, vagyis maradok a "beszerzési névnél" de azért fenntartással kezelem a dolgot a fentebb leírtak szerint.

És most következzék egy 1.0. Chilobrachys sp. "gunagxiensis" önnön habitusában





Bulbus retrolaterális nézet

Bulbus prolaterális nézet

Siler strikes back

A múlt hétvégémet Arkysék jól eltolták, de én nem hagytam magam. Tegnap 11ig letoltam őket a pályáról (alig 2 gigányi képet montázsolva a 12 gigányi alapból...

A végére már fájt a mutatóujjam a sok kattintgatástól, de megérte. Nemcsak ezt a két Arkyst toltam le hanem kettő Archemorust is, a A. transversus-t és az A. dilatatus-t mivel mindakettő ausztrál, ráadásul Balogh Péter irta le őket (mondjuk a transversusról nincs pedipalpus ábra, nemtudom hogyan lett belőle valid fajnév :S). Az, hogy ausztrál valószínűleg nem is lenne nagy baj, csakhogy az ausztrál törvények szerint, minden ausztrál állat/példány/egyed az ausztrál nép büszke tulajdona ergó a holotípust ők szeretnék őrizni.

Ezt persze Balogh is tudta, meg is jegyezte, hogy ott vagyon ahol, persze ehelyet a Puskin utcában volt vagy 30 évig. Nembaj, mivel én revideálok, én valószínüleg visszaküldöm, ami már valószínű nem lesz olyan népszerű tett.
Mindegy, ahogy hallottam Mohácsnál többet is vesztett már a magyar nép... A zootaxába szánom majd a cikket melynek négy ábrája látható itt, két fajt (az Arkys típusfaját, az A. lancearius és egy új-kaledóniai fajt az A. brevipalpus-t) ábrázolva. Hálistennek már megvan színezeti bélyeg (mondjuk a karakterisztikus előfordulásról nemigen ejtve szót) ami alapján nem kell kiszedni őket a fiolából: a lancearius tökvörös, és 8 pöttye van (kettő kicsi a 3 pár nagy felett), míg a brevipalpus első két lábán meg fekete minta van. Érdekesség, hogy a hímek első lábán az lábszáron az első (disztális vagyis ízvégi) tüke erősen hajlott.

Nah hát most ennyire futotta, megyek Zygiellázni, ami ugye szintén valószínűleg nem keresztespók... :D
Érdekes hálója van viszont, a német neve Sektorspinnen is innen ered. Annyira különbözőknek gondolják őket hogy Jörg Wunderlich (a továbbiakban a blogban JW) külön családba tette őket. Ez azon ötletei közül való amiket Platnick WSCje nem követ (hálistennek :D)

Este Fince jelentkezik (ha mionden igaz) addig is frissen, ropogósan jött a nyomdából, még meleg: Pókgyilkos pókok Madagaszkárról, vagyis: A revision of the assassin spiders of the Eriauchenius gracilicollis group, a clade of spiders endemic to Madagascar (Araneae: Archaeidae).