Herman Ottó

Nah, elég egy gyepa napon vagyok túl...


Kicsit hülyének érzi az ember magát amikor nagy örömmel tegnap jól széjjelrajzolt egy Arkys lancearius hímet ma meg azzal töltötte el a napját, hogy egy csomó szükséges vagy annak vélt fotót tol róla lásd pl ezt is:

Persze aki ért hozzá - én bevallottan eleddig nem - az rögtön észrevette volna. Nézzed csak meg jobban... papíron ezt a palpuszt rajzoltam le. Azért abban remélem egyetértessze velem, hogy azért egy akkora huplit, mint ami a két kilométeres tibia proximális végén van, azért csak lerajzoltam volna...

Hát igen. A képen egy Arkys brevipalpis hím van... és akkor lehet kapkodni jobbra meg balra. Hálistennek a bulbusban olyan minimális különbségek vannak, hogy hányinger belegondolni.
Istenigazából az ember ha Arkysokkal foglalkozik, előbb vagy utóbb - sajnos - belefut Stefan Heimer cikkébe. Tekintve, hogy a másik palpuszt (nem a balt hanem a jobbat) rajzolta le fejjel lefelé, egy kis idő be tellik amíg a szédüléseden urrá leszel... pláne ha közben mikroszkópba nézel... Ha ehhez azt is hozzárakjuk, hogy ennek a háromszögletű pókra a guanópók elnevezést találtam ki, télleg azon kellene filóznom, hogy miért nem őrülök meg... Mindenesetre van most két Arkysom, sok kép az egyikről, szép rajz a másikról... szal holnap jó kis napom lesz. Pláne hogy DNS meg az Arkys cornutusból van...

Kérdezhetné egy tapasztalt olvasó, hogy jó-jó, de hogy a túróba kerül ide Herman Ottó? (mert ugye Balogh még csak csak, de Herman?). Hát úgy hogy egy ilyen idióta nap után kedves olvasó, maradj csak olvasó, csak olvas nyugisabb cuccot. Pl. ezt a kis Herman szösszenetet amit a -100dik születésnapomra írt (mások szerint pedig pont az előadás után születtem száz évvel, de hát ez is mint minden más nézőpont kérdése...)

A cikket ide kattintva töltheted le.

jó éjt