Tuesday, August 04, 2009

Fedezzük fel Magyarországot...

…kevesebb mint egymillió lépésből. Ezen írást az indukálta, hogy bár tisztában vagyok az internetes sajtó működésével és a bulvárszájensz írások eredetével (BBCnews, v egyéb hírforrások copypaste, vagy lefordítása úgy ahogy), mélységesen felháborít, hogy főcímbe kerülhetnek mondjuk indexhun olyan hírek hogy 29 fajt írtak le Brazíliából (lol ennyit egy szerencsétlenebb zoológus lenyel egy nap, ha nem köt sálat a szája elé) míg azt, hogy Szinetár Csaba  leír egy tudományra új fajt MAGYARORSZÁGRÓL, vagy egy közeli helyről frissen leírtat talál meg gyakorlatilag minden páratlan évben, azt hatalmas lelkesedéssel hallgatja el. Tudom, hogy tudatlanságból, de egy újságíró ne használja már a tudatlanságot mentségnek.image

Mint tudjátok pókokkal foglalkozom. Ezen belül is pókokat írok le (ezt nevezik fajleírásnak, nem mást), ahol az adott pók testfelépítéséről közlök olyan adatokat amik alapján az adott fajt kétség nélkül lehet azonosítani. Ezen irányú tevékenységemet főleg a fehér foltnak is tekinthető fekete kontinensre (ez mekkora képzavar) vagy Pápua “tü tü tü mi a franc ez furulya? nem, péniszvédőimageÚj Guineára korlátoztam márcsak kényelmi szempontokból is. A fenn említett távoli helyek pókfaunája annyira kevéssé ismert, hogy új fajt találni körülbelül akkora nehézségbe ütközik, mint gilisztát találni egy nyári eső után.  A nehézséget sohasem az jelenti hogy a kezünkbe vegyük az eleddig nem ismert, felfedezetlen – egész pontosan leíratlant - fajt. Sőt nem is a leírás/lerajzolás állítja elénk az akkora akadályt, mint lábnélküli vak békának a kínai nagy fal tetején üldögélő legyecske elkapása. 

imageTalán egy történelmi példával tudnám legjobban illusztrálni az adott problémakört. Az 1945ös felszabadító offenzíva során a Budapestet körbezáró szovjet seregek ezen aktusukkal az összes nyilas és elvhű szimpatizánst foglyul ejtették.

A problémát a mintegy bónuszként foglyul ejtett további uszkve 1 millió lakos jelentette. A tipikus Hamupipőke dilemma. Kiszedni a lencsét a mák közül. A történelmi példában szereplő vezetők viszonylag egyszerű megoldást találtak erre: deportáltak mindenkit akár nyilas volt akár nem.   image

 

Viszont Égéstermék Pipö és a málenkij robot óta tudjuk hogy a mákos lencsénél csak a lencsés bejgli esik szarabbul, különösen, ha egy, főleg hűvös nyarairól elhíresült szibériai fogolytábor karácsonyán a sóbányában eltöltött 14 óra dal- és könnyfakasztó zsákpakolás után ez az egyetlen fogása az ünnepi vacsorának (további bónusz hogy imageVánya annyira részeg, hogy nem molesztál senkit “gitáron” játszva ha csasztuskát akar látni, ezért ott is hagyták a bányában, mint féleszű Kolja a szarát a múltkor a nyírfa alatt, míg dimitrijj lénáról mesélt) és bár ma is sokan oldják meg az egyszerűbb úton módon (leírok minden minden vackot újnak majd az utókor kiválogatja, ugye Günter bácsi), tehát nyilvánvaló az eleddig ismeretlen fajok el kell választani a már ismertektől. Ugye ebben segít a “picikicsi könyvecske” a wsc, mely felsorolja az egyéb fajokat és a velük foglalkozó releváns szakirodalmat.

 

Ergó imageeleddig tevékenységem főleg abból állott, hogy a tenger mákból ha nem is találomra, de bevallhatom, hogy különösebb rendszer nélkül kikaptam egy egy lencsét, rozsdás koporsószöget, fél kutyát esetleg egy laoszi ugrótehenet oszt jól lerajzoltam, leírtam ésatöbbi.  Nagy gallyra nemisigen szaladtam rá, de erről később, egy másik posztban. Most, csak emlékezzünk meg említés erejével, hadd ne részletezzem, a Drakula ugrópók (hitetlenek lecsekkolhatják a WSC-t: Bacelarella dracula Szűts & Jocqué, 2001) vagy a Cyrano ugrópókimage (Thorelliola cyrano Szűts & DeBakker, 2004) esetleg a sirályfejű vagy a “gladiátor” hangyászpókok (Palfuria caputlari Szűts & Jocqué, 2001 és P. gladiator Szűts & Jocqué, 2001) elnevezése körüli sertepertéket, hiszen sörözés mellé is kell majd 1-2 sztori vagy poszt, mint a Popeyes (Poppeyattus, még nem jelent meg) ugrópókból. Persze ehhez elengedhetetlen a “mákszemek” intim ismerete melyhez az ember roskadozó gyűjtemények sokszor penészes példányai között kotorászik (lásd Zoli előző posztját, vagy a loholást az igazi madárpók nyomában). Úgy körülbelül 1-2-3 év alatt jut el az ember egy olyan szintre ahol az ilyen böngészéses meló tovább nemigen köti le a figyelmét, egy-egy új faj inkább nyűg, mint öröm (pláne ha hetven van belőle). Ugye az sem mindegy hogy a mák-lencse arány (ami Afrikában 1:4 lásd lejjebb) mekkora, hiszen ha 1-2 lencseszemet kell kipattintani mondjuk 3 köbméter mákból, az már inkább a tű és szalmakazal kategória (mondjuk arra is van megoldás mondta a kis gulácsi és felemelt egy doboz gyufát meg egy patkómágnest).

 

NODE mint arra többen rámutattak, s magam is hajlok eme véleményre, bár ezen tevékenység többet igényel annak a 2 neuronnak az összehangolt működésénél, melynek köszönhetőnek nem rondítunk az udvar kellős közepére (tisztelet az igen kevés józan és a számosabb olykor ittas vagy inkább nagyon ittas kivételnek), mint a kotlósok szoktak, azért nem ez az igazi kihívás. Coddington és Levi becsléstippje (az angol guestimate ugyanúgy fordíthatatlan mint akármelyik jobb Rejtő Jenő poén) szerint az afrikai és újguineai pókok durván 20%a ismert (mielőtt bárki megkérdezne, mint Houdinit egy különösen nehéz szabadulómutatvány után, hogy “hogyan jött ki” erre az adott régióval foglalkozó cikkek újfaj / régi faj illetve az új fajok egyedszámairól lehet következtetni), vagyis ha az ember képes megkülönböztetni 5 fajt abból 1 vsz nem ismert (ez itt konkrétan csúsztatás de jól hangzik, ismert területeken nyilván mind az 3:2 ismert:nemismert arány messzebb a beton földúttól fehér foltos területről meg szinte minden új). Lehet szemöldököt húzni, MikóPista és MelikaGeorge kollegák, a Dél-Afrikai egyetem campusán fűhálóztak egyet, és onnan került elő egy új faj alig pártucat egyede.

Emmá valami! De tekerjünk a fokozógombon, Vágó úr nem áll az alku…

imageMint ismeretes, ez szintén Coddington & Levi tipp amit azért nem érdemes nagyon fikkantani, mert a két említett úriember nemhogy az világ mintegy 45000 pókokkal foglalkozó szakmai dolgozatáról hallott, de el is olvasta a nagyját, sőt a legjelentősebbek írásában ott is van – ugye Levi lazán lenyomta a Theridiidae of the Americas-t mintegy 130 cikkben aztán lendületből az Araneidae/Tetragnathidae nagyján is áthaladt. Nem tudni hány faja jó - egy csomó tutira nem pl. a Latrodectusok és nagy lumper az öreg és 90 évesen még mindig ír cikket – de durván 1000-1500 faja lehet ezt ugye Simon 3000-jéhez képest smafu, de ugye ott nagyobb volt még a szórás is. Coddington főleg nagyhatású, felfedező jellegű írásairól híres, de azért ott van az Entelegyne Atlas szerzőgárdájában is, a képzeletbeli pókos valhallában simán kaphat egy Odynnyi címet Platnickal együtt pl. Szóval Coddington és Levi szerint Közép- és Nyugat-Európa valamint Japán arachnológiai feldolgozottsága 95% körül mozog. Innen aztán új fajt no majd ha behurcolják (günther günther zwischen frissen kommen sie hirtelen) vagy még úgyse (Az európai feketeözvegy “felfedezését” és egyéb faunahamisításokkal érdemben nem kívánok foglalkozni, erre ott van a zoli, bolt zoli). Aztán lehet kapkodni a fejünket amikor nekiállnak a népek leírni innen a felfedezett új fajokat. Néhány frissebb 2001-es szlovák Alopecosa psammophila (mely azért ha nem is cselőpókos méreteket ölt, de egy földipók (Trochosa) gatya már nem lötyög rajta annyira, Sitticus inexpextus (1999) apró termetű furcsafejű pókok (vitroláspókok Erigoninae alcsaládja) számolatlanul az Alpokból (azért akad az Alföldről is 1-2), majd a magyar pókászok is megrázzák magukat egy kicsit. Az Eresus témakört egyelőre hagyjuk…Nem mitha annyira rosszul álltunk volna (annó minden ment mint a karikacsapás, pókászat, foci stb.), ne kelljen külön véres kardként körbehordozni tekintetem, hogy ki nem tudja, 2005_decemberhogy a Nemesia pannonica-t bizony Magyarországról írták le (Herman Ottó), a pannon ugrópókot dettó (Amit én vörhenyezüst buckapóknak szerettem volna de jobbat kapott pannon ugrópókként Yllenus horvathi aki a peronoszpórás Horváthról kapta a nevét hélló), hogy csak a trivialitásokat említsem meg. A Cryptodrassus hungaricus magyar kövipókot a bp-i Sas-hegyről, Balogh János írta le (ő egyébként termőhelynek nevezte a típuslelőhelyet). Loksa Imre is azért aktívkodott egy cseppet, elég a Metopobractus deserticola nevű nekem számos nehéz órát okozó vitorláspókra gondolni.

Szóval feltámadt a magyarachnológia (ez milyen király szó) ki is derül izibe’, hogy az A. psammophila nálunk (is) közdög (CIKK), majd 2003ban leírják (a Samu Feri irodájától 500 teljes méter távolságra a budai hegyekben fogott) Pelecopsis loksainak keresztelt állatka. Aztán nincs ám vége merthogy Velencéről előkerül (nem túl nagy gyakoriságban mintegy 10000 kalózpókonként egy) az európai álkalózpók, a Trebacosa europaea (CIKK). Azóta mindkét fajról kiderült, hogy azért nem annyira ritkák, illetve a hamiskalóz Franciaországból is lazán előjött (le is írták, de nem elég gyorsan, vagyis a barna csíkot húzva maguk után elszeleltek, aki maradt állhat neki takarítani).

Váú! Te és akkor most ez hogy? (T. Anita, T-Akták, klasszikusokat csak szó szerint)

TEHÁT MA MAGYARORSZÁGON MÉG TUDOMÁNYRA ÚJ FAJOKAT LEHET TALÁLNI??? Na NEEEEE. Pedig de.

És nemcsak kicsit bolhapattanásnyi kis dzsütvik hanem echte ilyen 5 centiméteresssssek is? Pontosan. (De mint tudjuk csak addig ekkora amíg elég víz van benne). Mondjuk a farkaspókoknál nagyobb dögöt én sem vártam volna…

Neszívass me mé? Jött-e?  Jött.

Mielőtt továbblépünk 2 dolgot kell tisztázni.

#1 Bár jelen ismereteink szerint vannak olyan pókfajok, melyek ismert előfordulási adatai Magyarország területére korlátozódnak, pannon endemizmust eleddig nemigen feltételeztünk pókokról. De ezen nézetünket lehet, hogy ezután felülbíralhatjuk.

#2 A faj megtalálásához, felismeréséhez, megismeréséhez, meghatározásához, leírásához nincs semmi közöm. Ezért szerepel mindenütt a Szinetár & Eichard, n. sp. 

Az apropó tehát egy új magyar kövipókfaj a kisalföldi szirtipók (“hivatalos” magyar neve nincs a jószágnak, ezen nevet csak azért találtam ki, hogy valahogy nevezhessem, necsak a pókica teljes és hivatalos nevén Parasyrisca arrabonica Szinetár & Eichardt, in Szinetár, Eichardt & Szűts, 2009 névvel illessem, ami rajtam is kifogott, nemegyszer. UPDATE: Szinetár CSABI rábólintott, ezentúl ez a hivatalos magyar neve) felfedezése és leírása. A cikket innen lehet letölteni, illetve aki tudja a holt és a hogyant az az újság honlapjáról. Maga a pók mely neméről ez az első habituskép az apropók blog közönségét boldogítja 3 példányban került elő 20700 meghatározott egyed közül (további példányok parkoltak polcokon, fiókokban, de ez újfenntcsak másik sztori, talán egy szegedi madárpókász is látott már ebből a dögből ^^,). Lehet megcsodálni a szép ásószőröket a domború csáprágókon (mint a legtöbb pók ő is ezekkel ás), valami a csepp alakú csáprágódudort melynek cheliceral boss (csáprágőfőnök) az amerikai és condyle az angol neve.

image 

Bár a pók jóval kisebb, mint egy süldő parahíbana, azért a lenti ábrán látható kétmillis fekete csík nemcsak egy mai magyar paramilitáns szélsőjobbos fiatal hajviselési maximumát határozza meg, de arról is árulkodik, hogy biza magyar viszonyok között a pók méretére kizárólag a “lóbaszó” köznyelvi terminus alkalmas. Kész rejtély, hogyan tudta ez a majd’ cselőpóknyi gnaphosida (mely Platnick szűkebb szakterülete jut eszembe), hogyan tudta megúszni az eddigi felfedezést.

image

Ha megnézzük a pók fenológiáját, azaz életritmusát a természetben, hamar kiderül az ok. A határozásra alkalmas adultakat csak a csapdázási szezonon kívül találunk. Aztán hiába császkál három ukránfrontnyi süldőpók a nagy magyar ugaron, a töketlenek/puncitlanok határozhatatlanok, a kodakolásáról meg hamar leszokik az emberfia ha mondjuk 20000 pókot kell meghatároznia. Ergo minden határozhatatlan dög megy a kukába. Hiába lesznek adultak ezek a srácok aligoktóberre, egy jóérzésú pókász ilyenkor már válogat a labor glikol- és lábszagú félhomályában. ----------------------------- vége az első résznek -------------------------

Mivel egy ilyen poszt megírása időt és energiát emészt fel, ugyanakkor egy betörés megakadályozására is tökéletesen alkalmas akkor lesz második rész ha érdeklődés is van irányában. Megértem ha akik amúgy is el tudják olvasni a cikket maguk olvassák el, akik meg nem azoknak meg elég csak a két fenti habituskép.

----------------------------- eleje a második résznek -------------------------

5 comments:

Mátyás said...

Bőven a 3 legjobb és számomra legérdekesebb cikk között van, amit eddig a blogon olvastam. Bravissimo. Még-még-még-még-még ennyi nem elég.

üdv:m

buthidae said...

Bőven bizony, sőőőőt!
Van itt minden, élmény volt olvasni! Gyermek korom nagy élménye volt az Egy millió lépés magyarországon "sorozat", meg persze a delta:) Ezért már számomra az első perctől kezdődően érdekfeszítő volt olvasni, főként tudva hogy pókokról is szó lesz:) 'A krumplileves az legyen krumplileves'

Rendben van nagyon. Jöhet a folytatás!

Kov said...

Sziasztok!

Igen, egy szegedi madárpókász (és - engetessék meg végre nekem is - hogy ennél a jelzőnél talán egy picit többről is szó lehet) valóban látott már "alkoholba fojtott" Parasyrisca egyedeket, amikor éppen Szombathelyre transzportálta őket...

...legnagyobb bánatomra sajnos nem én gyűjtöttem/határoztam őket (a köszönetnyilvánításban szereplő egyedeket Gallé Robi bocsátotta a tudományos elemzés rendelkezésére) bár így is nagyszerű érzés, hogy egy tudományra új faj kimutatásában így a huszadik-harmincadik sorban (ülve :) jómagam is részt vehettem.

Gratulálok valamennyi résztvevőnek ehhez a kitűnő munkához, és a hazánk területéről kimutatott újabb tudományra új pókfajhoz!!

Külön öröm számomra a bejegyzés címe...amatőr madárpókászként mindenképpen az első voltam, aki a net felhasználásával a szélesebb "madarász" publikum fejébe - nem is teljesen eredménytelenül - megpróbáltam már évekkel korábban beleverni a hazai területek/taxonok felé történő "nyitást".

A téma rettentően fontos, a bejegyzés pedig nagy igazságot tolmácsol: egy olyan távoli vidékről, ahol még a bennszülöttek is eltévednek nem okoz különösebb nehézséget új fajokat leírni. De próbáljuk csak meg ugyanezt egy több évtizede alaposan kutatott/feltárt területen véghezvinni. Nos ehhez mindenképpen több kell (minden értelemben), mint az előző LEHETŐSÉGHEZ...

Üdv. Gábor

Szűts Tamás said...
This comment has been removed by the author.
Szűts Tamás said...

Halihó mindenkinek. Hát nagyon köszönöm a dícsérő szavakat. Remélem ezek majd új erőt adnak amikor kifogyok az ötletekből. Elkezdtem már az adatgyűjtést (csak hogy lehessen tudni egy ilyen poszt kb 6-8 óra adatgyűjtés, 5-6 óra effektív írás és kb ugyanennyi polírozással jár), szóval előbb utóbb lesz valami folytatás.

Új fajt leírni valóban nem agysebészet. Ettől még nem mondanám, hogy nem okoz különösebb nehézséget, lásd Candido Firmino de Mello-Leitao esete aki miatt csak 1-1 új madárpókfajt írnak le akár Braziliából (pedig jócskán van több is... Magyarországról fajt leírni azonban valóban bravúr. Jelen esetben azonban különösképpen az (ezt majd a köv bejegyzésben fejtem ki), hiszen a külföldi fauna ismerete IS kellett a génusz meghatározásához, illetve annak a megállapításához, hogy új fajról van szó. Ezt azonban - értsen valaki bármennyire a magyar faunához - jelen esetben a belső ázsiai és amerikai fajok ismerete nélkül lehetetlen lett volna (lásd köszönetnyilvánítás), erre remek példa, hogy a fajt eddig senki sem írta le, noha több mint valószínű, hogy többen megtalálták már.

Szóval ying nélkül nincs yang és a fekete nélkül nincs fehér... az a jó ha mindakettőhöz ért egy picit az ember. :D