nem sajnáltam energiát v fáradságot...

... és bár "az evolúció nem is a szakterülete"-m, valahogy mégiscsak sikerült beszuszakolni magam a nemrégiben egyelőre csak digitálisan, az egyik legrangosabb újság a PNAS "Biological Sciences: EVOLUTION" szekciójában megjelent cikk szerzői köze. Talán mivel ők is már ismerik a magyar tudományos és egyéb közéletben oly jellemző "egymás sikerének való öszinte öröm" kifejezést a cikk (aminek a közvetlen linkje itt van) elején le van irva ki mit csinált (én a morfológia mátrix megszerkesztését, felépítését végeztem illetve és a taxonkiválasztásban vállaltam nagyobb részt, a többiben kisebbet). 

Nemmellesleg a cikk első szerzője külön költött 1200 dollárt arra, hogy TE TE és te is egy kattintással ingyen elérhesd.  Na igen a cikk szerzője Todd Blackledge (aki nem azonos az azonos nevű baseballjátékossal - vagyis homonímia esete forog fennt). Todd Blackledge-dzsel 2006 januárjában ismerkedtem meg. Akkor még nem tudtam, hogy 2005. május 5.-én már szerepelt a NatGeoban is illetve ami már kicsit kétesebb dolog a patikamagazinban is (szép dolog a tudományos ismeretterjesztés azonban sokszor elfeljtik, hogy az ismeretet csak az tudja terjeszteni aki rendelkezik vele, az hogy az egészet bekopizták a "geogrephic.hu"ról és csak, mert odapöttyentettek egy avikuláriát nembiztos hogy nirvána ezért egy villám statlert küldenék addig is míg lesz időm). Az ő érdeklődési területe a pókselyem ami akkor kezdett átfedni az enyémmel amikor én a keresztespókok evolúciójával kapcsolatos (ejnye már megint kimondtam) kutatásaimat kezdtem meg Koppenhágában 2006ban (bővebben itt), hiszen egyikünk az élőlénycsoport a másikunk pedig az általa kifejlesztett selyemtípusok evolúciója iránt érdeklődött (kezdek átmenni gyalog galoppba: én vagyok a lovag aki az mondja "Ni").

A cikk az első olyan molekuláris szisztematikai cikk, mely ezekkel a pókokkal foglalkozik, ráadásul úgy, hogy azért elég nagyot merít (egy Dipluridae a külcsoport azért, hé), ráadásul megtoltuk a totál evidencével is, hogy a 65 különböző analízist ne is említsem.

Akit érdekel: kiegészítő adatok. Érdemes a másodikra rámenni szép képeket oda űzték számon.
Hát ennyi lesz mára kedves gyerekek.

A Vörös góliát

Aki rendszeresen űzi a széllovas sportot a külföldi fórumok háza táján az már biztosan találkozott a Vörös góliátnak elkeresztelt Theraphosa sp. - vel.

Tapasztalatból, az ilyesmi híreket kezdetben egy jó adag fenntartással fogadom, így ezt a jószágot sem hoztam ide "üptre" frissében, csak miután szaladtam egy kört a témában (és nagy az esélye annak, hogy ez nem hibrid vagy valamilyen változat.
Azt csicsergik a madarak, hogy a Brit-Guyanában élő Vörös góliát a harmadik Theraphosa faj a génuszon belül. Az állat alapszíne vöröses és a juvenilis egyedek lábvégei is hasonlóan világos színűek, mint a Theraphosa apophysis fiatal példányainak, viszont a kifejlett hímeken a Theraphosa blondihoz hasonlóan nem találhatóak párzósarkantyúk.

Érdekes az is, hogy a génusz két másik képviselőjével ellentétben a Vörös góliát fogságban állítólag problémamentesen utántenyészthető.

Azt elhagynám, hogy most természetesen ez az állat a legnagyobb - leghatalmasabb:), mivel ez vagy igaz vagy nem...mint tudjuk egy új faj előkerülésekor/megjelenésekor bizonyos marketingszempontok szinte mindig felülírják a száraz tényeket.

sort-kom

vagyis Short-comm, rövid közlemény. Február 28án kezdtem újra dolgozni Koppenhágában. Egy szombat délután érkeztem meg (15:01kor) és 17:01kor már szkenningeztem, hogy be tudjunk fejezni időre egy cikket. Most éppen egy 3órás gyakorlatból jöttem vissza ahol a csáprágósokról volt szó, ott asszisztáltam, perpill 2-3 cikket kell leellenőriznem, segítek egy szakdolgozatban, emellett ugye a munkámat is végzem. Ez napi 10-12 órát tesz ki. Persze a nap itt is csak 24 órából áll amiből 7-et alvással, 2 órát evéssel 1 órát tisztálkodás és WC, illetve további 1 órát az ide-oda utazás vesz el. Könnyü kiszámolni mi marad.

Bár számos dolgoról lenne mit irnom (Weblapok: idei, és a jövő évi konferenciahonlap, AZ álskorpiós honlap, az izraeli pokok honlapja, cocodeo HPja aminek kapcsán eldumálgattunk egy kicsit, barlangi pókszabásu ingyencikkek), Uj ingyenkönyvek, Az uj cikk melynek társszerzője vagyok, az arachnidák uj rendszere, chilobrachys cuccok, atypus cuccok általános morfológia stb stb... időm nincs ezeknek a normális kifejtésére nincs. Szarul megírt cuccot pedig nem fogok kirakni. 

Hát ennyit szerettem volna mondani.

Ázsiai madárpókok - létezik még más is a hobbiban

a Poecilotheriinae.-n kivül???
Az utobbi időben sajnos megállapitható egy negativ folyamat a hobbysták körében amely az ázsiai madárpókok tartásával és szaporitásával kapcsolatos. A kivételt képezi a Poecilotheriinae amely mint köztudott manapság az egyik legnépszerübb alcsaládja a Theraphosidae családnak. Egy mai komoly hobbipóktartó gyüjteményéből nem "hiányozhat" minimum egy P. metallica, vagy egyéb ritkább "pöci". Amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a Poecilotherinaeaz talán a legdekoratívabb fajok egyik gyűjtőhelye. De mi van a többi alcsaláddal amelyek úgy tűnik egyre kevésbé vannak jelen a börzéken és a gyűjteményekben?
Megvizsgáltam ezt a jelenséget, és arra a következtetésre jutottam, hogy van néhány tényező amelyek bizonyos fajok a hobbiból való "eltűnését" okozhatják. Nézzük meg közelebbről a régen közkedvelt ázsiai fajokat.
Tényező #1: A legfontosabb tényező az ázsiai üreglakó fajok rejtett életmodjára vezethető vissza amely sok kezdő kedvét elveszi a nevezett fajok terráriumi tartásától. Magyarul ha egy H. lividum-ot helyesen tartasz alig látod.
Tényező #2: A másik ilyen tényező az ún. veszélyességi potenciál. Az újvilági fajokkal szemben ázsiai madárpókok nem rendelkeznek csalánszőrökkel amelyek az elsődleges védekezési opciot képezik az újvilági fajoknál. Esetleges zaklatás zavarás esetén a figyelmeztető jellegü lábcsapások után azonnali marással számolhatunk. Ez nem azt jelenti hogy az adott állat gyorsabban támad, vagy ingerlékenyebb, mint pl egy B. smithi csak másképp védekezik.
Tényező #3: A személyes benyomás. Ez ugye a vizuális és személyes ízlés, esetleg gazdasági tényezők. Valószinüleg olvasoim közül sokan valják hogy egy P. metallica-nál nincs szebb madárpók az ázsiai fajok között....Az elmúlt pár év alatt a Poecilotheria genusz átvette a vezetést a népszerűségi listán, ezzel pl. háttérbe szoritva a szintén impozáns kinézetű Haplopelma fajokat. A nagyobb fajok kedvelői is előtérbe helyezik a Theraphosa és Pamphobeteus fajokat, holott a génusz Chilobrachys is rendelkezik néhány nagyobb képviselővel.

Egy Selenocosmia himalayana amely ritkaságában majdnem egyedülálló és szépségében is felveszi a versenyt egy Poecilotheriával!!! Manapság egy tucat alatt van azoknak a száma világszerte akiknek a privátgyüjteményébe megtalálható ez a faj.

Fotó: Martin Huber

A személyes tényezőknél megemlithetem ,hogy egy P. miranda adult nöstény birtokolásával valószinüleg nagyobb tekintélyre tesznek egyesek szert mintha egy C. fimbriatust emlitenének meg madárpókos baráti körben. Nem utolsósorban bizonyos anyagi tényezők is befolyásolják ezt a folyamatot miszerint "profi tenyésztők" is előtérbe helyezik bizonyos fajok szaporitását amelyeken többet keresnek.

Fotó: Martin Huber

Megemlitendő még hogy a behozatali törvények és szabályok is korlátozták negativ irányban bizonyos ázsiai fajok meghonosodását a hobbyterrarisztikába. A mai természetvédelmi szigorú törvények majdnem lehetetlené teszik bizonyos fajok importálását.

Fotó: Fince

Az ázsiai talajlakó és üreglakó fajok tartása ugyan nem állitja különleges problémák elé a hobbypóktartót mégis a megfelelő páratartalom betartására ügyelnünk kell terráriumi tartásuknál. Egyes fajok pl. O. aureotibialis igen érzékenyen reagál a páratartalom esésére a terráriumban. A megfelelő mélységű talaj is egy fontos tényező a terráriumi tartásnál sok esetben a talajmennyiség hiánya kényszeriti az állatokat a felszini életmódra, amely az adott egyedek várható maximális életkorát is negativan befolyásolhatja. Fotó: Fince

Végezetül megemlitenék néhány fajt amelyek mind életmódjukat és változatos szineiket és ritkaságukat tekintve érdekesek, mégis az utobbi időben eltüntek a hobbypóktartók köréből, vagy egyáltalán nem honosultak meg.
Haplopelma sp. ex Bah Mah, Ornithoctonus costalis, Ornithoctonus sp. ex Surat Thani,Ornithoctonus andersoni, Selenocosmia arndsti, Coremiocnemis cunicularia, Coremiocnemis sp. purple femur, Coremiocnemis sp. Fraser Hill, stb....

A fennt nevezett fajokról még képanyag se áll nagyon rendelkezésre manapság már csak elvétve fellelhetőek egy-két privátgyüjteményben.
Mivel korábban jómagam is effektiven foglalkoztam ázsiai fajok tartásával, megpróbálok ezekből a ritkaságokból néhány fajt beszerezni, és sikeres szaporitás esetén meghonositani a hobbypóktartásba.... Na de ez már egy másik történet.....

Felhasznált forrásmunkák:

Asiatische Vogelspinnen (Volker von Wirth u. Martin Huber)Earth Tigers-die asiatischen Vogelspinnen der Unterfamilie Ornithoctoninae. (2003) Draco

Fotók: Köszönetem Martin Hubernek és Fincének hogy rendelkezésemre bocsátották a fotóanyagot

Peter

Boldog szülinapot

Darwin bácsi. Darwin születésnapjának 200dik évfordulójára készült könyvajánló, letölthető könyvekkel.

A fajok eredete azt hiszem az ami ilyenkorra illik.



És persze mindenből kell egy ami elmagyarázza a dolgokat:

Eleségállatként indultak

a csótányok, de aztán valahogy önálló kedvenckécsoportként végezték.
Mindenképpen érdekes és sikeres állatcsoportról van szó. Erre persze nemcsak a terrarista hobbiállattartók hanem a szakemberek is felfigyeltek.

Braziliából legyen a T. blondi - vagy jó lesz a VII.ker. dohány utcából is?

Egy pár gondolat a vadbefogással és terráriumi szaporitással kapcsolatban.
Tisztában vagyok vele hogy egy érzékeny témát vetek fel ezzel a bejegyzéssel mégis úgy gondolom érdemes egy pár sorban megemliteni.

Ugyan a mai terrarista társadalom már részben megértette és gyakorolja is az egyes fajok megőrzését és védelmét a saját szaporulatok által, mégis bizonyos fajok esetében nem marad más lehetőség mint a vadbefogásból származó egyedek behozatala.
Vannak a tenyésztők és gyűjtők által áhitott nagyon ritka egyedek amelyek egy importeur "segitsége" nélkül manapság nem beszerezhetőek. Ha ez a behozatal a bizonyos faj késöbbi terráriumi szaporitását segiti elő teljesen érthető hiszen az adott faj védelmét szolgálja.
Ugyanakkor visszagondolhatunk a 80-as évek Brachypelma "őrületére", amely majdnem a Genusz kipusztulását jelentette.
A mai kereskedelmi kinálat mellett majdnem feleslegessé válik a vadbefogott egyedek vétele, a fogságban szaporitott fajok kielégitik a kereslet igényeit.
Itt emliteném meg hogy a terrarista sokszor nincs vele tisztába milyen körülmények között jutott el az általa áhitott példány pl. Europába.....
Az Ecuadori televizió adásából

Az elmúlt évben pontosabban 2008 október 2-án a német származású Thorsten D. lebukott Ecuadorba madárpók csempészéssel.
Elfogásakor mintegy 741 madárpók volt nála részben foliazacskókba becsomagolva, a hatóságok az elkobozott madárpókokat visszaengedték a természetbe. Sajnos 71 pók már nem élte túl ezt a kálváriát.
Az állatok egy része az Avicularia Génusz- hoz tartozott.
Mivel Ecuadorban a helyi fauna és flóra törvényileg védve van a madárpókcsempész egy 3 évig terjedő börtönbüntetéssel számolhat.
Gondolom ezek után másban is megfogalmazódik a kérdés,
" Mindenképpen Braziliából legyen a T. blondi vagy jó lesz a VII.ker. Dohány utcából is?"
Üdv Peter

Honlap Norbi

Bár az átlag blogolvasót talán annyira nem köti le, de a HONLAPOMat frissítettem, így az újév örömére. Főleg a publikáció szekciót érinti a dolog (egy kézirat és egy cikk kivételével mostmár minden cikkem elérhető ott), de többedszerre frissítettem a kapcsolatteremtést taglaló részt is, amit MINDENKI figyelmébe ajánlanék, aki elektronokat ragad és küldi tova nekem drótpostán.... már csak az én dolgomat megkönnyítendő...

Felkerült két kéziratom, amit ajánlok a taxonómia és a morfológia iránt jobban érdeklődők figyelmébe.

Üdv:

s

Arkys pároztatás első rész

Bár istenigazából rendkívül sok vicces "álpornófilm"cím jutott eszembe ("Palpal intruder 3" "Horned spiders are horny" stb. de inkább most erről levettem a tréfarépát. Összetettem a hímet és nőstényt. Lássuk mi lett?

Az ember széltében hosszában...

ha "egy" akkor kövérnek számít, ha meg "bejárta e sártekét" akkor meg világlátottnak, úgyhogy nemmindegy hogyan fejezzük be a mondatot. A következő apropó tök véletlen jött...
Egy kedves ismerősöm szkolpendrás cikkét sikerült megtalálni a Zookeys nevű újságban. Amiért beemelem ide, az a cikk magas színvonala és a hobbiban való használhatósága... mondjuk most Imme kicsit elment offline ez ügyben de annó akár még egy másfél éve is eléggé pörgette a szkolós topikokat a DNFSen. Gyanítom egy ilyen cikkért ölni tudott volna :D

Nesrine-t egyébként volt szerencsém személyesen is megismerni tavaly, ahol a Myriapodások fellegvárában Koppenhágában töltött pár hónapot (akkor még nem tudtam, hogy a nyugati .... és jöttek a béka emberek). Azért megemlíteném a sok nyavalygónak (bár szerencsére ma már ez nem annyira divat), hogy ő mint nő a - igaz mérsékelten - muszlim arab világban tudott felkapaszkodni ide. Igaz nálunk mások akik már felkapaszkodtak meg még nem vannak itt, de ne menjünk bele a tudománypolitikába.

Mondjuk vicces volt vele kebabot enni Koppenhágában (ráadásul egy török Kebab helyen), bár ott a kinaiaktól vett sajtburger még viccesebb volt.
Az ember a Myriapodások honlapján egy picit szétnéz akkor simán megtalálja a koppenhágai főmuftit, Henrik Enghoffot, ugye az ő nevéhez fűződik a pink vagyis rózsaszín százlábú is... nemmellesleg az apukája kiadó pincelakásában lakom :D