Emlékeztek még a tavaly augusztusi Zootaxa címlaplányra? A cikkben (aminek az ízelítője olvasható a blogon, mégpedig itt.) a szerzők megemlítik, hogy Rick C. West és Samuel D. Marshall megfigyelése alapján az Ephebopus murinus fiatal példányai föld feletti menedékekben élnek, a megfigyeléseiket tartalmazó tanulmány is tavaly jelent meg.
- Marshall, S. D. & West, R. C. 2008. An ontogenetic shift in habitat use by the Neotropical tarantula Ephebopus murinus (Araneae, Theraphosidae, Aviculariinae). Bull. Br. Arachnol. Soc. 14(6): 280-284
1. kép: Ephebopus murinus (Walckenaer, 1837) növendék példánya Bromelia alta levelén.
Az egyedfejlődéssel kapcsolatos élőhelyváltást megfigyelték már más póktaxonoknál - pl. farkaspókok (Lycosidae) -, ám madárpókoknál ez az első dokumentált eset. A génuszra jellemző tárnázó életmóddal ellentétben a megfigyelt fiatal példányok a föld fölött készítik el menedékeiket, elsősorban broméliafajok levelén szőtt hálócső formájában (1. kép), majd subadult korban váltanak át tárnázó életmódra. A jelenséget korábban megfigyelt taxonoknál a fajon belüli versengés és a kannibalizmus/predáció esélyének csökkenésével magyarázták, jelen tanulmányban azonban a szerzők egy harmadik lehetséges okot is felvetnek.
2. kép: Ephebopus murinus (Walckenaer, 1837) adult nőstény ürege bejáratánál
A teljes cikk elérhető a bevezetés egy részének lefordításával, ami alább olvasható.
Diverse animal taxa have been observed to exhibit an ontogenetic habitat shift, in which different age/size classes selectively utilise different microhabitats (reviewed in Werner & Gilliam. 1984). Ontogenetic habitat shifts (hereafter referred to as OHS) have been suggested to reduce size-dependent pretadion, cannibalism and intraspecific competition and are particularly well documented in fish (Werner & Gilliam, 1984, Werner & Hall. 1988). Previous research into habitat use in spiders has found evidence of spatial and temporal OHS, e.g. the OHS exhibited by the wolf spiders Rabidosa (Lycosa) santitra (Chamberlin & lvie, 1942) (Kronk & Riechert, 1979) and Pardosa (Lycosa) lugubris (Walckenaer, 1802) (Edgar, 1971) as well as the web-placement shift in colonies of the orb-weaver Metepeira incrassata F. O. P.-Cambridge, 1903 (Rayor & Uetz, 1993). This study describes an apparent case of OHS in the Neotropical tarantula Ephebopus murinus (Walckenaer, 1837). The tarantula genus Ephebopus Simon, 1892 is a fossorial member of the otherwise arboreal subfamily Aviculariinae (Lucas et al., 1991, 1992). Members of this genus bear urticating hairs on the apical prolateral surface of the palpal femora as opposed to the dorsal surface of the abdomen as in all other urticating hair-bearing theraphosid spiders (Marshall & Uetz, 1990). In the field in French Guiana we discovered that early-instar spiderlings build tubular, silken retreats off the ground among vegetation in contrast to the distinctive burrows that older juveniles and adult females build in the soil. The aim. f this study was to quantify retreat-site variables for a population of E. murinus.
A fordításokat a dielonn[kukac]gmail[pont]com címre várom.
Diverse animal taxa have been observed to exhibit an ontogenetic habitat shift, in which different age/size classes selectively utilise different microhabitats (reviewed in Werner & Gilliam. 1984). Ontogenetic habitat shifts (hereafter referred to as OHS) have been suggested to reduce size-dependent pretadion, cannibalism and intraspecific competition and are particularly well documented in fish (Werner & Gilliam, 1984, Werner & Hall. 1988). Previous research into habitat use in spiders has found evidence of spatial and temporal OHS, e.g. the OHS exhibited by the wolf spiders Rabidosa (Lycosa) santitra (Chamberlin & lvie, 1942) (Kronk & Riechert, 1979) and Pardosa (Lycosa) lugubris (Walckenaer, 1802) (Edgar, 1971) as well as the web-placement shift in colonies of the orb-weaver Metepeira incrassata F. O. P.-Cambridge, 1903 (Rayor & Uetz, 1993). This study describes an apparent case of OHS in the Neotropical tarantula Ephebopus murinus (Walckenaer, 1837). The tarantula genus Ephebopus Simon, 1892 is a fossorial member of the otherwise arboreal subfamily Aviculariinae (Lucas et al., 1991, 1992). Members of this genus bear urticating hairs on the apical prolateral surface of the palpal femora as opposed to the dorsal surface of the abdomen as in all other urticating hair-bearing theraphosid spiders (Marshall & Uetz, 1990). In the field in French Guiana we discovered that early-instar spiderlings build tubular, silken retreats off the ground among vegetation in contrast to the distinctive burrows that older juveniles and adult females build in the soil. The aim. f this study was to quantify retreat-site variables for a population of E. murinus.
A fordításokat a dielonn[kukac]gmail[pont]com címre várom.
12 comments:
Ha még azt is hozzávesszük, hogy a tapogatóin hordja az irritáló szőreit...érdekes génusz...nagyon érdekes.
Hali Maty!
Igen-igen, és még ott van az Ephebopus foliatus, ami az eddigi megfigyelések alapján felnőtt korban (is) arboreális életmódot folytat. Nekem személy szerint az egyik kedvenc génuszom, pedig nem vagy valami nagy újvilági-fan.
LZM
Én inkább az ázsiai falakók felé kezdek tolódni...konkrétan Poecilotheria...ehhez képest a jelenlegi állomány 5 faj, ebből 2 pöcök, de arrafelé tendálnék majd.
Visszatérve a génuszhoz: emlékeim szerint az általad említett E. foliatuson kívül már mindegyiket láttam hazai listákon...nem elérhetetlenek a példányok ezek szerint. És odfenn hol tanyáz?Avicularia módra hálót sző(a rokonság ugye:)) vagy oduba bújik? Tesfelépítését tekintve aligha kéreg alatt peckeskedik-pöckösködik...
üdv: rockermaty
Hali,
Ázsai falakók? Ha mondasz egy e-mail címet, vagy küldesz egy mailt a megadott címre, dobok neked egy cikket, ami talán felkelti az érdeklődésed más ázsiai falakó génuszok iránt is. ;-)
A foliatus példányokat 1-4 méterrel a föld felett találták éjszaka, fák oldalán, egyet sem a földön, vagy szövedékben, így ebből az a következtetés, hogy fánlakó (a másik Ephebopus cikkből). Ez a faj tudtommal még nincs jelen a kereskedelemben, de ez később még változhat. Két kép a fajról: egyik és másik.
LZM
Igen erős köszönettel illetném házad elejét ezesetben ;): ímél ment:)
Szép pókocska, érdekes, ahogy a femur meg a patella közötti, még igen erős sárga gyűrűk redukálódnak...
És szövedéket egyáltalán nem is találtak? Mert azért szerintem ez lenne az igazi, ha a lakóhelyét is a fán építené...így még el tudom képzelni, hogy a fákra jár vadászni, de egyébként talajlakó.Persze nem tudom hány ilyen megfigyelés történt...nyilván ha még soha nem látták földön és már 1000x rajtakapták, hogy a fákon héderel, akkor bukik az elméletem:, és soha nem lesz sáros a tipegője.
Válasz ment. :-)
Semmi sem elképzelhetetlen. Az furcsa, hogy nem találtak szövedéket. Viszont ha talaj/üreglakó lenne, akkor szerintem nem mászkálna fákon, hanem az ürege bejáratánál várna. Hat példányt gyűjtöttek egyébként. Remélhetőleg a jövőben ennek a fajnak az életmódját is kutatják majd, és akkor mi is okosabbak leszünk.
LZM
sziasztok. roppant érdekes cikk, egy észrevételem lenne..említetted h madárpókoknál ez az első dokumentált egyedfejlődéssel kapcsolatos élőhelyváltás. na már most terráriumi körülmények között a legtöbb Poecilotheria is hasonlóan viselkedik, jó pár vedlésig a talajban készít szövedéket, majd a későbbiekben áll át arboreális életmódra.ezzel kapcsolatos kérdésem lenne hogy náluk nincs ilyen, a természetben is megfigyelt, az egyedfejlődés folyamán bekövetkező élőhely váltás?
Y
Szia Yareus,
Jó felvetés. Terráriumban ez működik, természetes élőhelyükön nincs tudomásom ilyen megfigyelésről, a Poecilotheria-k életmódjáról (mint általában a madárpókokéról) nem sokat tudunk. Mikhail F. Bagaturov a honlapján a következőt írja: It is interesting, that young spiders live near the ground, pull out small burrows and at the slightest danger are hidden in them.Nem tudom, a német Poecilotheria-könyvben van-e szó erről... (georgio?) Andrew M. Smith és Ray Gabriel is dolgoznak egy elég komoly pöci-művön, lehet, hogy ők majd közölnek valamit erről.
LZM
Sziasztok!
Érdeklődéssel olvastam értékes hozzászólásaitokat, és tüstént lefordítottam (és elküldtem) az összefoglalót.
A "házunk táján" szétnézve a szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) esetében is hasonlót tapasztalhatunk: a fiatal egyedek olykor a víztől távol, az erdők és mezők közepén, valamint a bozótosokban élnek. A kifejlett pókok ezzel szemben vízparti növényeken, illetve a vízfelszínen lebegő vízinövények levelein élnek.
http://www.nki.hu/arachnol/tartalom/Tudastar/KovacsGaborSzakdolgozat_VedettPokok.pdf
Üdv. Gábor
Kicsit elkanyarodtunk az Ephebopus-októl, de ha már megemlítettétek a Poecilotheria-kat, csak annyit fűznék hozzá, hogy az általam tartott,felnevelt állatok terráriumi tartása során EGYETLEN EGYED SEM él olyan arboreális életmódot, mint pl. az Avicularia-k.
A feltételei mind adottak, mégis akár egy falnak támasztott fakéregben, akár egy üreges fában KIVÉTEL NÉLKÜL a talajszinthez közel vertek tanyát.
Ami annyit jelent, hogy egy 40 cm magas terráriumban akkor sem költöztek fel a felső 1/3-ba ha az ágak, kérgek , levelek ezt biztosíthatták volna.
Az,hogy merre járnak vadászataik, párkereséseik során egész más, mint a búvóhelyük elhelyezkedése.
Hogy természetben milyen arányban van a búvóhelyük egyes helyeken (gyanítom, ott is inkább lejjebb, mint fent) csak Märklin-ék karcsú és igen egyoldalú beszámolói alapján lehet sejteni.
Képeik is csak a fákon szőtt búvóhelyekről árulkodnak.
Én úgy sejtem eleségállataik többsége a föld közelében tartja őket, mert szerintem még mindig több sáskát, és egyéb földközeli bogarat fogyasztanak, mint lepkét, vagy repülő rovarokat.
Viszont tény, hogy az eleségállatokhoz igazodva élik életüket.
Azt én is bizton állíthatom, hogy amikor 2 éven keresztül sáskákkal etettem, bizony az állatok is minimálisan feljebb költöztek.
Amióta csótikkal etetek, szinte talajlakók lettek.
Úgyhogy a szükség nagy Úr!
és itt egy kép Rick West oldaláról az említett E. foliatus ról.
http://www.birdspiders.com/gallery/photos/med_15B0507AKD0B7KAEC2K14C6570D1E0416D9.jpg
Y
Sziasztok!
És még valami (aki még esetleg nem ismerné ezt a linket):
http://www.thebts.co.uk/poecilotheria.htm
Miután szóba kerültek a Poecilotheriák, Andrew M. Smith, valamint a fákon élő madárpókok, néhány (hiánypótló) élőhelyi, illetve (mikro)habitat fotóval talán egyértelművé lehet tenni az élőhelyválasztás előzőekben felvetett számos kérdését.
Az Aviculariáktól eltérően ezek a pókok valóban nem (teljesen) függőleges felületekre "adaptálódtak". Szegedi (és nem szegedi) kollégákkal együtt, tartási tapasztalataink alapján már a '90-es években is sejtettük, hogy az ágvillák (elágazások) nyujtotta - közel vízszintes - felületek inkább preferált habitatok lehetnek számukra.
Minden esetre ezek is fákon élő madárpókok, melyet a csatolt élőhelyi fotók egyértelműen bizonyítanak. A Poecilotheriák sáskákat (a természetben!) nemigen foghatnak, inkább gekkókat, nagytestű lepkéket, vagy/és szöcskéket, illetve csótányokat.
A fiatalkori "talajlakás" megfigyelése ebben az esetben megszokott, és sokak által régóta ismert jelenség. Ez persze nem igazi talajlakás, sokkal inkább arról van szó, hogy ezek a pókok a faodvak korhadékában mintegy "lefelé" is haladhatnak.
Több mint valószínű, hogy az Aviculariák mindezt a gyakorlatot nem követik. Fogságban nem sok adat bizonyítja mindezt, és valószínűleg a természetben sem ez lehet a jellemző.
Üdv. Gábor
Post a Comment