Tegnap kaptam a hírt, hogy megjelent Szita Éva futó-karolópókos cikke. Ez a Philodromidae családot jelenti segítségképpen itt egy fotó. Bár a cikk főleg ázsiai fajokról szól, mégiscsak érdemes ha a pdf (ami innen tölthető le) ott pihen a winyóm, hiszen az ördög sohasem alszik.
Akár párhuzam is vonhatnék a nemrégiben tudásilag felfuttatott Larinia keresztespóknemre...
A cikknek az ad velem való aktualitást, hogy volt szerencsém a kéziratot lektorálni.

Új Bikapókfaj, mely Magyarországon is előfordul

A Zoologica Scripta ujság előtartalmát böngészve jutottam ehhez a cikkhez, melynek absztraktját Kovács Gábor volt szíves lefordítani nekem, amit ezúton is köszönök!

Olvasuk el először ezt az absztraktot, és aztán nézzünk meg néhány furcsaságot...

A közép-európai Eresus-fajok taxonómiai felülvizsgálata és filogenetikai elemzése. (Araneae: Eresidae).

Rezac, M., Pekár, S. & Johannesen, J. (2008): Taxonomic review and phylogenetic analysis of central European Eresus species (Araneae: Eresidae). – Zoologica Scripta.

Absztrakt (Abstract).

A bikapókok (Eresus spp.) a 18. századtól kezdve kerültek a tudományos érdeklődés látókörébe, ám a génusz taxonómiai ismerete jelenleg sem kielégítő. A korai rendszerezések a színezet és a méret különbségeket vette alapul, melyek alapján az Európában előforduló bikapókokat számos fajra osztották fel. Ezek azután később egyetlen hatalmas fajba, a Portugáliától Közép-Ázsiáig elterjedt Eresus niger/E. cinnaberinus-ba kerültek. Jelen munka az Észak,- és Közép-Európából származó Eresusok átfogó revízióját adja, morfológiai, fenológiai, élőhelyi, elterjedési és molekuláris adatokat felhasználva. A vizsgálatok alapján három faj különíthető el: E. kollari, E. sandaliatus és az E. moravicus (tudományra új faj). Az E. niger elnevezés (eredetileg Aranea nigra) nem az A. nigrának megfelelően, hanem korábban említett pókfajokra volt érvényes. Éppen ezért az E. cinnaberinus elnevezés nomen dubiumnak tekinthető. A három faj méretben, színezetben, az előtest és a párzószervek alakjában, fenológiájukban, valamint eltérő élőhely választásukban térnek el egymástól. A vizsgálatok során morfológiai értelemben vett átmeneti formák nem voltak kimutathatóak. Az jellegzetes testfelépítés és fenológia ellenére a génusz genetikailag bonyolult. Genetikailag az E. sandaliatus és az E. moravicus sp. n. mitokondriális haplotípusukat illetően monofiletikusak, míg az E. kollari parafiletikus. A közép-kelet-európai E. kollari populáció valószínűleg az E. sandaliatus és a monofiletikus közép-nyugat-európai E. kollari egykori hibrid leszármazási vonalát reprezentálja. A Kelet,- és Nyugat-Európai E. kollari egyedek morfológiailag és fenológiailag megkülönböztethetetlenek, így nem tudtunk formális különbségeket találni közöttük. Mindemellett a további részletes populáció szintű kutatások talán az E. kollariból egy újabb fajt fognak elkülöníteni.

#1 Azért az ha van 3 fajom, amiből az egyik a másik kettő hibridvonala, akkor valószínűsíthetném, hogy vagy egy fajom van ami variabilis (lásd ex. E. cinnaberinus), vagy hibridfajok léteznek a pókokon belül (ez külső megtermékenyítésű állatoknál pl. halak nem nagy szám), ami nagyobb szám mint egy új faj.

#2 A taxonomia eléggé slampos. Nomen dubium AZ amikor a fajt nem tudom azonosítani a típus alapján... Nem a félrehatározások vagy homonímok...

#3 Nem értem miért kellett a szerzőnek leírni a moravicus-t az új fajt. Amikor a következőket írja: We decided to designate material from only the south-eastern part of the Czech Republic as paratypes, to minimize the possibility of including more taxa in the type material (frequent presence of morphologically very similar, allopatrically distributed species in the genus Eresus).

Vagyis azért csak néhány egyedet jelölnek ki egy NEHEZEN elkülöníthető (általuk egyszerűnek mondott) fajból, nehogy belekeveredjen néhany nagyon hasonló más faj. DE HÁT BASSZUS TI TUDJÁTOK A LEGJOBBAN MITŐL ÚJ FAJ EZ!!! DE ezek szerint mégsem.

Tudós barátom és tanítóm aki állíthatom csillapíthatatlan szenvedéllyel bír eme - katicabogárpókoknak nevezett - jellegzetes állatok iránt, több munkaórát, hetet rááldozva SEM tudott előjönni egy épkézláb karakterrel...

Na most ha ezt a kettő összeadom, a legenyhébb amit mondhatok, hogy örülök, hogy nem foglalkozom Eresusokkal...

#4 A filogenetika analízissel egyetlen baj van, hogy NEM az. Hanem genetikai hasonlóság analízis. AMI nem filgenetika, mert a változáson keresztül történő leszármazást nem veszi figyelembe csak a teljes genetikai hasonlóságot.

Szó mi szó, a Zoologica Scripta kicsit csalódást okozott a review alatt ezeknek KI kellett volna BUKNIA!

Milan Réz-Ács aki egy jó fej srác és jó ökológus (vagy legalábbis azt elhiszem) sokat hibázik mostanság, a legnagyobb hibája, hogy ha elakad akkor nem kérdez meg egy taxonómust (akikből azért AKAD mindenfelé). A jó taxonómusra pedig itt láthatunk egy szép példát: Trebacosa europaea, a new wolf spider from Hungary (Araneae, Lycosidae). Cs. Szinetár & B. Kancsal p. 153

Fordításra fordítok egy topikot

A facebookon botlottam bele régi ismerősömbe, Stuartba, (a Stuart's tarantulasból lehet ismerős, mert nem ő a kisegér). Ghentben egy átbulizott éjszaka után sikerült egy laza 45 perces józanító hazasétát abszolválnunk :D Most futottam bele egy cikkébe amit Figyelembe ajánlok. Az abstract lefordításáért (és a www.maxinet.hu/madarpokon való közzétételért) a teljes cikket elküldöm. Előbb kell a fordítás bizalmi alapon nem lehet Magyarországon dolgozni o.O

THE UTILITY OF MOLECULAR MARKERS FROM NON-LETHAL DNA SAMPLES OF THE CITES II PROTECTED ‘‘TARANTULA’’ BRACHYPELMA VAGANS (ARANEAE, THERAPHOSIDAE)

ABSTRACT. Tarantula spiders of the genus Brachypelma Simon 1891 are the only complete genus of arachnids protected from international trade under CITES law. To better understand the genetic cohesion of spiders within this genus, we evaluated multiple genetic fragments (totalling about 2200 bp) for their ability to recover population sub-structure among wild-caught Brachypelma vagans (Ausserer 1875) from
Belize. We used a novel non-lethal method of tissue sampling, by inducing autospasy of the medial leg. This method allowed us to release wild-caught individuals of this protected species after DNA sampling. We used arachnid specific PCR primers to amplify targeted regions of B. vagans DNA, testing various combinations for consistency. We compared mitochondrial fragments from two populations of B. vagans
(50 km apart) for variation in mitochondrial 16S lrRNA (plus 5 ND1), CO1, and the nuclear ITS-2 spacer. Both lrRNA-ND1 and CO1 provided congruent estimates of population subdivision, and indicated that lrRNA-ND1 contained the greatest variation. The nuclear ITS-2 was surprisingly short (193 bp) and relatively invariant across B. vagans. While both mitochondrial fragments appear suitable to elucidate population subdivision and historical processes in B. vagans, we suggest that mitochondrial markers may overestimate population division in B. vagans. We conclude that along with valuable inferences from mitochondrial regions, the characterization of population sub-structure in tarantula spiders will be enhanced
by other estimates from alternate nuclear fragments.
Keywords: Belize, forced autospasy, molecular divergence

RESPIRATORY REFINEMENTS IN THE MYGALOMORPH SPIDER GRAMMOSTOLA ROSEA WALCKENAER 1837 (ARANEAE, THERAPHOSIDAE)

ABSTRACT. In this study we hypothesized that Grammostola rosea Walckenaer 1837, an active predator of large size that depends on its two paired book lungs for respiration, would have a refined low energy strategy based on its thin air-hemolymph barrier. The morphology of book lungs and the oxygen consumption at 20u and 30u C under normal and starvation conditions were studied. The oxygen consumption was low compared to that expected for spiders from the allometric relationship, 0.027 6 0.01 ml O2 g21 h21 (average 6 standard deviation), and it was depressed at 30u C under starvation. The harmonic mean thickness of the airhemolymph barrier was 0.14 6 0.03 mm, the respiratory surface density was 122.99 6 35.84 mm21, and the book lung volume ranged from 12.2 to 37.5 mm3. With these parameters a high oxygen diffusion capacity was estimated. The combination of low resting oxygen consumption and high pulmonary oxygen conductance results in very low gradients of partial oxygen pressures across the air-hemolymph barrier (0.12–0.16 kPa)required to satisfy the resting oxygen demands.
Keywords: Oxygen consumption, book lungs, mygalomorph spider

SOCIAL ENCOUNTERS BETWEEN MALE BROWN SPIDERS, LOXOSCELES GAUCHO (ARANEAE, SICARIIDAE)

ABSTRACT. Twenty-two interactions between males of Loxosceles gaucho Gertsch 1967 were investigated in order to study its intrasexual interactions and level of aggressiveness. Aggression by lunges or bites was observed in just 22.7% of the trials and three behaviors were identified as aggression-attenuating mechanisms: a hug; fleeing, and a postural pattern (POS). Interactions took place in 59.1% of the trials and the pairs interacted using one or two behavioral patterns (vibratory and/or postural). The vibratory pattern (VIB) consisted of foreleg vibration, palpal drumming, and abdominal pulsation and was used by both resident and intruder opponents. The postural pattern (POS) was used exclusively by resident males and it was similar to the behavioral pattern of sexually receptive L. gaucho females; in these cases the intruder male responded using the VIB. In conclusion, the interaction between adult L. gaucho males is usually non-aggressive. The behaviors described in this study possibly promote group-living and help to explain the gregarious populations of recluse spiders. Intra-specific sexual mimicry can occur in these interactions, but this hypothesis requires further investigation.
Keywords: Aggression, gregariousness, male-male interaction, sexual mimicry

A végére pedig ideteszem őt sormintának:

a hozzátartozó cikket pedig sajnos csak így prezentálom:

Új fotók a honlapon

Talán még emlékeztek amikor a 8. Magyar Pókásztalálkozóra készültem. Samuferi végre frissitette a témát, így az NKI oldaláról letölthető mind...









Akárcsak az absztraktok a kisfüzetben

Új könyvek

NA JÓ, most szállt el 1 órai gépelésem... kicsit dühös vagyok. PLáne magamra, hiszem ha egy copyt nyomtam volna...

Kicsit hosszúra nyúlt szünet után újból találtam egy félórát amikor a lustaságom – melyet fáradságnak álcázom az esetek nagy részében – nem akadályoz meg csapongó gondolataim rendezésében, és pixelesítésében. Mert nehéz ám a gondolatokat áttolni papírra, vagy képernyőre… először is ugye olyan embereknek "mondod" el a dolgot akit nem látsz (ergo no visszajelzés tőle) illetve aki téged nem lát, vagyis a kiegészítő testbeszédre sem hagyatkozhatsz… Ugyanakkor mivel többször visszaolvasható az egész hóbelevanc, ráadásul igényesnek is kell lenned.

Nah most, hogy így megúsztam a bevezetőt, lássuk azokat a könyveket. Az info a ISAtól jön:

Az első Dave Penney könyve akit azt hiszem méltán lehet a borostyánköbe zárt pókok fenegyerekének nevezni. Rendkívültapasztalt, sok cikke van, és pontosan tudja, hogy hogyan "adja el" a borostyánkőkutatást. Nem egy nehéz überszakmaival, hanem egy tudományos igényességgel összeállított szakmai ismeretterjesztő könyvvel. Nos akik a Durell féle esetleg a Steve Irwin féle tudományos ismeretterjesztésen nőttek fel, ők ne is olvassanak tovább, nézegessék csak a képeket. Akik azonban olvastak már Attenborough-t vagy neadjuristen nem két libáért ugrottak be valamelyik egyetem biológia szakára, nos ők jól fognak szórakozni.

Egy kis ízelítő letölthető innen

A Másik könyvet John Murphy jegyzi (persze az előző verzióban kifejtettem kicsit jobban de kapja be a blogspot), a léányeg hogy Robert bácsi ÜBERPRO rajzaival illusztrálta a könyvet mindenki nagy megelégedésre... Kötelező darab, hiszen Gnaphosidae mindenütt van, ráadásul a Gnapho-pára (gy.k. N. Platnick) nem a rajzairól híres... Sőt az összes rajzát Muhhamed Shaddab készíti, aki nem szép de rendkívül hasznos rajzokat csinál.

Mindenesetre Robertsbácsira visszatérve ő rajzolta ugye a a legfrissebb határozókat (kis és nagyroberts), és a szintén Murphy által írt Délkeletázsia Póknemei című könyvbe is készített lélegzetelállítóan szép rajzokat...

Friss cikkek a nagyvilából:

Agnarsson I, Coddington JA, May-Collado LJ. 2007. Elongated pedicillate setae – a putative sensory system and synapomorphy of spiders. Journal of Arachnology 35, mely a pókokra egyedi ÚJ szőrképletet fedezett fel.

Másik friss cikk A Lopardo, L. and G. Hormiga. In press. Phylogenetic placement of the Tasmanian spider Acrobleps hygrophilus (Araneae, Anapidae) with comments on the evolution of the capture web in Araneoidea. Cladistics (pdf) ami azért érdekes mert az apró pókokat (Anapidae, Mysmenidae környéke) együtt gyűjtöttük Tasmániában... ez adja az apropót is hahahaha...

És Günter Strikes back 34. rész: Dimitrov D., Álvarez-Padilla F., Hormiga G. 2008. Until dirt do us apart: on the unremarkable palp morphology of the spider Sternospina concretipalpis Schmidt & Krause, 1993, with comments on the genus Prionolaema Simon, 1894 (Araneae, Tetragnathidae). ZOOTAXA, 1698: 49-56. PDF

Télleg nem bántásiból és nem párhuzamot vonva semmiféleképpen senkivel, pláne nem M.o.-n, de végképpen nem értem ha valami nem megy akkor MIÉRT erölteti? Günter Schmidt újfennt pellengéren (vagy pengeélen kinek mi tetszik)... Képfogadás balról, kattint erősen néz. 1993ban Schmidt és Krause (elétükben először, persze azt is el kell kezdeni de talán nem MPs múlttal kellene ilyennek nekiállni) leírtak egy állaspók génusz/fajt persze rögtön újat mindenből amelynek az volt a jellegzetessége, hogy a két pedipalpusz FÚZIÓNÁLT (legalábbis ezt vizionálták). Persze most 15 évvel később kiderült, hogy csak jól összeakadt a két tapogatóláb és az egyikről hiányzott a cymbium és, hogy istenigazából a Tylorida striataról van szó. Más kérdés, hogy a francért kellett az új génuszt leírni, miért nem lehetett a tyloridába bepaszírozni... Günter bácsi pályafutása kezd ámokba átmenni... gyakorlatilag mintha fizetnének a taxonómia aktuséert...

Azért egy dologra jó volt Schmidt, apropót adott, hogy a történelem legnagyobb pókok kavaróit megemlítsem... Legnagyobb kavarógép: Candido Firmino de Mello-Leitao volt and YES sok madárpóknév fűződik hozzá... a mai napig is áldják brazil pókászok, skorpiósok, kaszáspókosok... ha nem lett volna kb 50 évvel előrébb lennének ma a srácok... Következő nagy gép: Roewer bácsi aki kaszásokat is abajgatott, Mivel minden fajért külön pénzt kapott nagyon sok fajt írt le... kb 2300 kaszást (a pókosat nem tudom becsülni se). Neki köszönhetjük a bazi nagy kavart az Afrikai Lycosidaekben, Caporiacco aki mindent összekevert (mert állítólag részegen dolgozott). Érdemes még megemlíteni Tikadert aki az indiai pókászok legaktívabbaként annyi kakit kavart, hogy Brignoli külön cikkben dorgálta meg...
Magyarok közül - sajnos - meg kell említeni Kolosváry Gábort aki leírt vagy 10 új fajt annélkül, hogy az adott csoportot ismerte volna, így csak idő és munka kérdése mikor szűnnek meg a fajai.

Fontos kiemelni, hogy ezeknek az embereknek - hasonlóan a világ népességének 99.99%-ához FOGALMUK sem volt arról, hogyan működik a taxonómia, ami csak azért volt baj mert művelték...