Herman Ottó

Nah, elég egy gyepa napon vagyok túl...


Kicsit hülyének érzi az ember magát amikor nagy örömmel tegnap jól széjjelrajzolt egy Arkys lancearius hímet ma meg azzal töltötte el a napját, hogy egy csomó szükséges vagy annak vélt fotót tol róla lásd pl ezt is:

Persze aki ért hozzá - én bevallottan eleddig nem - az rögtön észrevette volna. Nézzed csak meg jobban... papíron ezt a palpuszt rajzoltam le. Azért abban remélem egyetértessze velem, hogy azért egy akkora huplit, mint ami a két kilométeres tibia proximális végén van, azért csak lerajzoltam volna...

Hát igen. A képen egy Arkys brevipalpis hím van... és akkor lehet kapkodni jobbra meg balra. Hálistennek a bulbusban olyan minimális különbségek vannak, hogy hányinger belegondolni.
Istenigazából az ember ha Arkysokkal foglalkozik, előbb vagy utóbb - sajnos - belefut Stefan Heimer cikkébe. Tekintve, hogy a másik palpuszt (nem a balt hanem a jobbat) rajzolta le fejjel lefelé, egy kis idő be tellik amíg a szédüléseden urrá leszel... pláne ha közben mikroszkópba nézel... Ha ehhez azt is hozzárakjuk, hogy ennek a háromszögletű pókra a guanópók elnevezést találtam ki, télleg azon kellene filóznom, hogy miért nem őrülök meg... Mindenesetre van most két Arkysom, sok kép az egyikről, szép rajz a másikról... szal holnap jó kis napom lesz. Pláne hogy DNS meg az Arkys cornutusból van...

Kérdezhetné egy tapasztalt olvasó, hogy jó-jó, de hogy a túróba kerül ide Herman Ottó? (mert ugye Balogh még csak csak, de Herman?). Hát úgy hogy egy ilyen idióta nap után kedves olvasó, maradj csak olvasó, csak olvas nyugisabb cuccot. Pl. ezt a kis Herman szösszenetet amit a -100dik születésnapomra írt (mások szerint pedig pont az előadás után születtem száz évvel, de hát ez is mint minden más nézőpont kérdése...)

A cikket ide kattintva töltheted le.

jó éjt

Rajzokról beszélve megtaláltam ezt a rajzot, mely úgy általánosságban és kálváriáját is tekintve élénk színekkel ecseteli egy taxonómus mindennapjait. Az állatokat 2004 telén Dél-Afrikában gyűjtötte Dzsordzs és Teréz (gy.k. Melika & Mikó). Egy egyetem CAMPUSának bokrain és magas füvén. v.ö. Ady tér/Pázmány P. sétány/Károli Gáspár tér gyöpén gyűjtött pókok. Jó sok hímet fogtak és egy kevés nőstényt. A hím gyönyörű (szürketónusban is, de alkeszban is, élve még szebb lehet) és ránézésre látható, hogy macskapók (Aelullirini), és aki egy cseppet is jártas Afrikában és ugrópókokban az tudja, hogy maximum 2 dolog jöhet szóba (na jó 3 de azért egy fekete Phlegra-t csak kiszúrunk): maga az Aelurillus illetve sokkal esélyesebb a Stenaelurillus. Bár Nyugat-Afrikából írták le bőven azelőtt, hogy megtanultam evésre is használni a kést és a villát. Istenigazából a típusállatok (melyek tesók között is 2 faj minimum ^^, ), öregebbek mint szűk értelemben vett kiscsaládom összesen. Majd 2000ben gyakorlatilag hozzáadtak egy jó nagy adag diverzitást (Wanda és Tony). Namármost annak biztos tudatában, hogy nagyon nagy gáz nem lehet egy ködös délutánon úgy 2005 novemerében nekiestem a majd 100 állat szétválogatásának és határozásának. Volt egy sanda gyanúm, hogy a csak az irodalomból ismert S. guttatus esélyes lehet mint egyedüli délafrikai faj, de elhessegettem magamtól a dolgot. Leírom újnak, feleségnek dedikálva ugrottam neki a rajzoknak. Namármost szerintem nagyon szépek és pontosan ennyi a céljuk azok számára, akik ránézésre nem tudják mi ez. Akik esetleg hozzáteszik, hogy nem tudja mennyire pontos a rajz és mennyire azt ábrázolja amit rajzoltam, nos annak vagy 10 mp-je van menekülni vagy 10 éve beleásni magát az afrikai ugrpókokba.

Persze a szkeptikusok már csak ilyen hülyék, de ez az ő bajuk. Kifejezetten nem az ő kedvükért, hanem esztétikai célokat elősegítve emelem be ide eme két ábrát melyen a feleségemnek dedikálandó faj hím és nőstény egyede szerepel. A cikk amibe ezt szántam végülis megjelent és modern kutatóhoz mérten letölthető érdeklődés esetén ... De az adott faj (sznobok kedvéért taxon - bár akkor még nem volt az - faj viszont már igen) nincs benne, mert Wanda Wesołowska pontosan akkor irt egy cikket egy új Stenaelurillus fajról melyet szinte méterre pontosan onnan gyűjtöttek ahonnan az általam vizsgált egyedek is vannak. "What a coincidence, az asztal felett a kredence, benne Zarand Bence kedvence, a tejkence..." kiáltana fel egy brit úriember aki ezt a blogot olvassa, és igen tudnia kell magyarul is, hiszen különben minek olvasná a blogot, vagy ha olvassa is, minek kiáltana fel így. Nos ilyenkor 2 lehetősége van a magamfajta kutatónak. Vagy vérmagyar módon leszrja a másikat vagy gondolkozik és elküld egy adag példányt a kollegának, lepasszolva a fajt. Mert új faj sok van jó kellega kevés. Jó kollegáris kapcsolat, nah az aztán még kevesebb ezekben a kompetitív időkben. Megtettem már többször, és remélem mások is megteszik majd velem/nekem. :D

Természetesen a morális jutalmam nem maradott el. Acknowledgementben szerepelek, képeim (pont ezek a rajz kivételével) megintcsak, és mint utólag kiderült mégiscsak S. guttatus volt mind. Ráadásul valami olyan kis szar különbségen amit és simán elintéztem volna egy kézlegyintéssel.

Íme le femme, ami érdekes de macskapókosok számára cseppet sem meglepő picit könyebben határozhatók, mint a hímek, amelyek főbb képleteit olyan mértékű szőr borítja, hogy ennyi már Thomas Magnum számára is zavaró lehetett volna. Ráadásul ezek nagyja fehér szőr ami frankón töri a fényet, rajzolni is lehetetlen, szóval van de minek. Persze lehet borotválni, de nem egyszerű (és akkor még arról a rendkívül hosszú, de erős háti részen található szőrszálról nem szóltam, mely a hasi nézet teljes lehetetlenné tevését teszi lehetővé addig míg le nem töröd... isten tudta, hogy kell kicseszni a taxonómusokkal :D

A csajok kevéssé feltűnőek és mint tudjuk a fekete bár slankít, főleg eleganciát és ünnepélyességet hivatott jelenteni, majd hozzátéve az ugrópókok majdnem humán szintű tér forma és színlátását. Nos elképzelhetjük, mi ment végbe azon a télen a magas fűben a herzig kis hímek, akik jóval többen voltak, és a diszkréten fekete nőstények között...

Tudjuk, hogy az ugrópókok híresen jó udvarlók és azt feltételezve, hogy nem kimondottan kellett szemérmesnek lenniük, talán nem véletlen és érthető, hogy miért weöres mindegyik "füle"....

Hát végre, több egy hetes ittartozkodásom alatt csak most találtam alkalmat kedvet illetve ihletet RAJZOLNI.
Nem véletlenül egy Arkysra esett a választásom (egészen véáletlen csak Arkys lancearius példányaink vannak, ami szerencsés véletlennek köszönhetően a típusfaj. Ámen. Rendkívül érdekes, hogy mind a Mimetidae mind a Tetragnathidae családra jellemző paracymbium megtalálható ezen a fajon is ILLETVE egyéb most még Arkys de nemsokára Archemorus fajokon is.
Talán nem lesz meglepő ha elárulom, hogy a legújabb kutatásaink (mert ebbe fülig benne vagyok) szerint a Mimetidae-k nemhogy teljes jogú Araneoidea-k de nagyon közel esnek az állaspókokhoz :D

Addig is íme a rajz:

Néhány hasznos, és hálistennek ingyenesen hozzáférhető anyagot osztanék meg a csekélyszámú olvasóval. (ez 2 embert jelent, és ha belegondolok hogy 2 email megírás plussz a 100 megák átpaszírozása az adslemen, helyett egy ilyen blog összehozása mennyi energiaspórolás, büszke leszek magamra)

Első és legfontosabb a
Griswold, C. E., M. J. Ramírez, J. A. Coddington, & N. I. Platnick. 2005. Atlas of phylogenetic data for entelegyne spiders (Araneae, Araneomorphae, Entelegynae), with comments on their phylogeny. Proceedings of the California Academy of Sciences, 4th Series 56, Supplement II: 1–324. Download article (pdf) munkája ami hatalmas ábraanyag segítségével mutat be néhány nagyon érdekes pókcsoportot, ráadásul még a pókok törzsfejlődéséhez is szolgáltat RENGETEG anyagot.


A törpepókok elég érdekes kis állatok, a palpuszokról egy szösszenet (nagyon brutál)
Agnarsson I, Coddington JA, Knoflach B. 2007. Morphology and evolution of cobweb spider male genitalia (Araneae: Theridiidae). Journal of Arachnology 35: 334-395 Download article (pdf)

Illetve a híres Agnarsson cikk:
Agnarsson I. 2004. Morphological phylogeny of cobweb spiders and their relatives (Araneae, Araneoidea, Theridiidae). Zoological Journal of the Linnean Society 141(4): 447-626. Download article (pdf).

További csemegék a http://www.theridiidae.com/

Matjaz Kuntner egy jó 2 éve felrobbantotta maga körül az Araneoidae rendszerezőit (kb mint Karen Schütt 1999-2001 ben) a Nephilidae családszintre emelésével, illetve mondjuk ugy eltérő szklerithomológiáival magyarázható új helyzetével.
A poén csak az hogy ha a módszereibe bele is kötnék, az eredményeit - úgy tűnik - 6 régió alapján végzett molekuláris Bayesian analízis alátámasztja.

Kuntner, M., J.A. Coddington & G. Hormiga. 2007. Phylogeny of extant nephilid orb-weaving spiders (Araneae, Nephilidae): testing morphological and ethological homologies. Cladistics, doi: 10.1111/j.1096-0031.2007.00176.x. [PDF]

további csemegék pedig itt:
http://www.nephilidae.com/

Íme ahogy készült néhány fotóm.
A fotóért köszönet Szinetár Csabinak :D