Gabriel és Longhorn új cikke

Kicsit késve, mert már vagy két hete megjelent, de röviden írok erről az új cikkről:

Gabriel, R. & S. J. Longhorn. 2011. Redescription of the holotypes of Mygalarachnae [sic] Ausserer 1871 and Harpaxictis Simon (1892) (Araneae: Theraphosidae) with rebuttal of their synonymy with Sericopelma Ausserer 1875. Revista Ibérica de Aracnología 19: 157-165.

Sajnos a cikkben a Mygalarachne név többször rosszul van leírva (pl. a címben is). Mikor a RIA új számának index PDF-ében észrevettem ezt, írtam a szerzőknek, de már nem lehetett a hibát korrigálni. Akkor tehát kattintás után lássuk.

Anton Ausserer 1871-ben leírta a Mygalarachne és a Harpaxibius génuszokat az Acanthoscurria és a Crypsidromus algénuszaiként. A Mygalarachne a M. brevipes Ausserer, 1871 faj számára jött létre, ami egy feltűnően rövid lábú madárpók Hondurasból. Később Simon emelte teljes önálló génusz státuszba, és kiemelte a nagy robusztus csáprágókat és a combon a scopula hiányát. Ezt követte F. O. P.-Cambridge és Petrunkevitch is. A Harpaxibius a H. striatus Ausserer, 1871 venezuelai fajt szállásolta el. Az algénuszt szintén Simon emelte „full” génusszá, ugyannakor át is nevezte Harpaxictis-szá. Ez az igazi átnevezés, nem amikor egy állat neve szinonímia miatt változik meg, ugyanis a Harpaxibius nevet már korábban használták egy hártyásszárnyú rovar taxon neveként (homonímia). Sokkal később, Raven (1985) azonosnak találta a Harpaxictis, Mygalarachne, Nhandu és Sericopelma génuszokat. A Mygalarachne lett a szenior szinonim, mivel ez volt a legrégebbi név. Érdekességképpen megjegyzem, hogy ugyebár a Harpaxictis eredetileg Harpaxibius volt, amely név foglalt volt, így az átnevezés után a Harpaxictius névhez Simon, 1982 szerző és év kötődik. Ha az eredeti név maradt volna meg, akkor a Harpaxibius lett volna a szenior szinonim, mert ugyannabban az évben és publikációban írta le a Mygalarachne-val Ausserer, csak a Harpaxibius-t a 195. oldalon, a Mygalarachne-t pedig a 206. oldalon, és itt így a prioritást a kisebb oldalszám (hamarabbi közlés) dönti el.

Mint az ismert, a Nhandu = Mygalarachne szinonímiát nem fogadták el a későbbi szerzők. Lucas és mtsai (1991) A M. brevipes holotípus vizsgálata utána arra a következtetésre jutottak, hogy egy ivaréretlen nőstény, és rendszertani hovatartozását nem lehet biztosan megállapítani. Ezáltal megmaradt a Harpaxictis = Sericopelma szinonímia.

Gabriel és Longhorn is tanulmányozták és újból leírták a Mygalarachne és a Harpaxictis holotípusait, és más konklúzióra jutottak. A Harpaxictis nehéz eset, mert azt sem tudják, az egyetlen ismert példány hím-e vagy nőstény, mivel az utóteste nincs meg, de nem lehet szorosan a Sericopelma-hoz kötni. A Mygalarachne génuszt viszont újra érvényesnek tekintik. A három génusz közti különbségeket a szövegben és egy részletes táblázatban is közlik.

Jurai arany selyempók

VIRAL. Így hívják azt, amikor -mondjuk influenza- vírusszerűen elterjed valamilyen hír, videó vagy történet. Ilyen a következő sztori is. Gyakorlatilag az összes kisebb, nagyobb hírportál lehozta a világ "legnagyobb póktetemének" hírét.

Persze, ahogy Chris kollegám hívja "Genius of the press", vagyis magyarul sajtószabadságbalfaszság, itt is bejátszik. Lássuk mit sikerült félreírni és kinek.

Maga a hír, ugyértem a tudományos része a következő pontokba szedhető össze:
#1 Selden és mtsai találtak egy Nephila (legutóbb a selyempók illetve aranyhálós selyempók elnevezést láttam ami nagyon tetszett, tehát van magyar név is) kövületet ami nagy. Olyan nagy, hogy ez az eddigi legnagyobb lábfesztávolságú ismert pókfosszília. A régebben leírt Megarchnéről kiderült, hogy egy tengeri skorpió vagyis Eurypterida, a tipikusan nagynak számító mygalomorf (ennek még mindig nincs kielégítően jó magyar neve) fossziliák pedig ritkák és kisebbek.
#2 A mostani Nephila lelet kövület és kb 165 millió éves, ez harmincmillió évvel több, mint az eddig ismert legrégebbi Nephilidae kövület, mely a Cretaraneus vilaltae nevet viseli. Az egyértelműen ebbe a nemzetségbe tartozó (vagyis Nephila), eddig ismert legidősebb fosszília 34 millió éves volt Kolorádóból, az Egyesült Államokból. így ez a leghosszabb időtartamra elhúzódó pókgénusz. Íme a Cretaraneus vilaltae képe. Az ivarérett hím párzószervei láthatóak, melyek erősen valószínűsítik a Nephilidae családba való tartozást.

Ennyi. A többi hamuhintés ami a "legnagyobb" és "pók" mágikus szókapcsolat kapcsán jött elő. Maga a cikk RENDKÍVÜL jelentős arachnológiai szempontból is. Azonban ezen jelentőség a nagyközönség számára kevéssé érthető, számos háttérinformációt feltételez, így nem is ejtenék róla több szót. Illetve így lett volna de valaki előkapta az SSD-t, ami a ivari méretkülönbségeket jelent.
Arról van szó, hogy a Nephilák esetében a nőstény mérete / hím mérete = 5.5 vagyis a nőstény öt és félszer nagyobb a hímnél, de ez nem a hímek törpesége, hanem a nőstények óriás termete miatt alakult ki (Hormiga et al. 2000). [hogy korrektek legyünk, ezt Seldenék is benézték: While
the large size of the fossil is suggestive of sexual dimorphism, this cannot be confirmed until a male is discovered; note, however, that all fossil male nephilids are of normal, small size. Fordítás: Amíg a fosszília nagy mérete ivari méretkülönbséget feltételez, ezt a hímek előkerüléséig nem tudjuk megerősíteni. Megjegyeznénk mindenesetre, hogy minden eddig ismert selyempókhím kövület normál azaz kis méretű. Most jöhet az ordítás, hogy ÉÉÉS? Minden jelenleg ismert élő és fosszilis selyempók hím ugyanakkora, normál méretű. Tudjuk, hogy a Nephilidae családban a nőstények lettek óriások, a hímek NEM változtak. Ezt a fosszilis leletek is alátámasztják. Akkor meg mit akarnak a népek a Nephila hímektől? ÁÁÁ] Így amit mindenki leírt, hogy spanyol normál méretű hím továbbra is említésre sem méltó, hiszen most is normál méret, most is az van. Ez kb olyan mintha az irták volna, hogy annak még nyolc lába volt
Az már más kérdés, hogy az óriás nőstény azt valószínűsíti, hogy ez az arány már akkor is meglehetett.

Mint a képen látható a Nephilidae családban a B verzió alakította ki a SSD-t ami a nőstény gigantizmus. A hímek nem változtak abszolút értékben csak relatíve.
De akkor nézzük a főbb híreket. A könnyebb érthetőséget szem előtt tartva a szószerinti idézetek dőlttel, a kommentjeim pedig nem.

A SCI-FI netes abszolúte nem szakmai hírportál vállalta, hogy 4 mondatot ír mindössze róla és az origora linkel. Azontúl, hogy elrontották a fajnevet (amint MINDIG dőlttel és a második tagot kisbetűvel kell írni), én ezt a stratégiát támogatnám. Origóról lásd lejjebb...

MTI A Nephila jurassica előkerülése előtt e póknemzetség legidősebb ismert tagja "mindössze" 35 millió éves volt, a fosszilizálódott hím Spanyolországban került elő.

Itt is van gubanc, de akkor vezessem le megint, merthogy, Nephila pennatipes from the Eocene (approx. 34 Ma) of Florissant, CO, USA [7]. The Mesozoic record consists of Cretaraneus vilaltae from the Cretaceous (approx. 130 Ma) of El Montsec, Spain, vagyis az eddigi legidősebb Nephila 34 millió éves volt ugyan, de az USAból volt ismert, a spanyol lelet ami 130 mé pedig Nephilidae családba tartozik ugyan, de a Cretaraneus nemzeségbe tartozik.A szemenek bántóbb volt az Argiope, azaz darázspókfotó, úgytűnik selyempókkép nem volt raktáron. Nyilvánvaló, hogy az index is és a MTI is ugyanazt az angol cikket fordította le a saját szája íze szerint.
Persze jön még hab a tortára: Mint Paul Selden rámutat, e felfedezés 130 millió évvel korábbra teszi a Nephilidae-pókok megjelenését, ez a legrégebben folyamatosan jelen lévő póknemzetség. Ugye a Nephilidae az család (2008 óta, addig alcsalád volt), és a megjelenésüket 30 m évvel tolja ki ez a lelet. A Nephila génusz pedig valóban 130 millió évvel "lett öregebb".
Spanyolországban talált őskori Nephilia-hím normális méretű, míg a jelenkori nőstények óriások Azontúl, hogy fennt levezettem, hogy a mondatnak nemsok értelme van, hiszen a hímek testmérete nem változott, de spanyol Nephila sem Nephilia) kövület nincs, ráadásul remekül összemossa az SSD kialakulásáról szóló cikkeket (SSD sexual size dimorphism).
A jelenkori Nephilia-nőstények szövik a legnagyobb pókhálókat, amelyeknek átmérője elérheti a másfél métert. Kivéve, hogy tavaly írták le Darwin kéregkeresztespókját, ami 25 m-s hálókat is készít. A másfél méter is nagy persze...

Az INDEX nem cáfolja meg országos hírnevét... A szenzációhajhász cím "Megtalálták a világ legnagyobb póktetemét" már nem igaz, mert a fosszília technikailag már nem tetem, hanem kövület. Nemcsoda, hogy nevet sem mert írni az irományhoz az elkövető.
Az eddig ismert legnagyobb pókfosszíliára bukkant egy amerikai kutatócsoport Kína északkeleti részén - most kötekedni fogok, ebben az index úgyis mindig elöljár, de a fajt nem ott találták meg, hanem valószínűleg a kansasi laborban. Nem kell pumpálni az emberekben éledező Indiana Jonest avagy Tomb Raidert... nem a terepen fogod megmondani mit talaltál a mikroszkópod és a könyvtárad nélkül...
A Nephila családba tartozó pókok közül eddig 34 millió éves volt a legrégebbi fosszília, amit a tudósok megtaláltak és beazonosítottak
Említettem már ugye de leírom mégegyszer: a legidősebb Nephila eddig 34 millió éves lelet volt a legidősebb Nephilidae pedig 130 millió éves. A Nephila meg nem család, a Nephilidae az.
az aranygömbszövő póknak nevezett faj, ami arról ismert, hogy a világ legnagyobb és legerősebb pókhálóit szövi.
Aranygömb, hogy ezt honnan ásták elő, amikor a google is csak 1 találatot ad ami egyébként az index cikk copy-paste a szatmártv.ro-n. Valamelyik nagyokos biztos pödört egy zöldet és beindult a híresnégy ütem...
Az aranygombszövő mérge a fekete özvegyéhez hasonló idegméreg, de annál jóval gyengébb, az emberre nem jelent halálos veszélyt, csak ha allergiás rohamot vált ki az áldozatból
Nah igen a méreg megint, ugye az hogy idegméreg az jujj, aztán pedig jön az allergiás mantra... mintha valami pókszabású bulvármagazint olvasnék...

A Híradó.hu meglepően jól ír, a másfél méteres tévedés persze itt is megvan.

A végére hagytam a csemegéket a HVG és az ORIGO meglepóen korrekt hírforrásnak bizonyultak. Vagy voltak olyan bátrak és kinyitották az amúgy ingyenesen elérhető cikket, vagy nem másnaposan két cseresznyével indítják a napot. :D
Persze az origo a végére azért beújított:
A fosszilis pókon lévő jól megőrzött szövőkarmok arra utalnak, hogy mai rokonaihoz hasonlóan ez a pók is állandó hálót szőhetett. Ez hatalmas előnyt jelenthetett az evolúciós fegyverkezési harcban, hiszen a hálójával valószínűleg még madárszerű állatokat is zsákmányul ejthetett.
Most a szövőkarmok (fingom sincs mire gondolhattak) talán a Nephilákra jellemző szőrcsomókra a lábakon? A többi meg az úgynevezett evolúciós halandzsa amit mindig elő lehet kapni, szépen natgeosra megbulvárosítva. Az evolúciós fegyverkezési versenyről talán annyit, hogy a keresztespókok ekkor már szinte biztosan megjelentek, és ez valószínűleg egybeesett a virágos növények aztán az őket beporzó-kihasználó repülő rovarevolúciós robbanással... aztán meg aki kicsit lemaradt (mint pl. a madárpókok is) valahogy azért csak túlélte...

Ha esetleg lett volna egyéb portál, vagy hobbioldal ahol linkelésen kívül hozzá is szóltak volna, lehet megemlíteni, megnézem azokat is miket irtak...
szumma szummárum a HVG kivételével mindenki S&W pozitív, az index pedig egyszerűen siralmas. Csak, hogy tudjátok, hogy mit kell/nem kell olvasni.

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM:Selden, P. A., Shih, C-K. & Ren, D. 2011. A golden orb-weaver spider (Araneae: Nephilidae: Nephila) from the Middle Jurassic of China. Biology Letters. [Published online 20 April 2011]. doi:10.1098/rsbl.2011.0228
Selden, P. A. 1990. Lower Cretaceous spiders from the Sierra de Montsech, north-east Spain. Palaeontology 33, 257–285.
Hormiga, G., N. Scharff, and J. Coddington. 2000. The Phylogenetic Basis of Sexual Size Dimorphism in Orb-Weaving Spiders (Araneae, Orbiculariae). Systematic Biology 49(3):435-462.
Kuntner M, Agnarsson I. 2010. Web gigantism in Darwin's bark spider, a new species from Madagascar (Araneidae: Caerostris). Journal of Arachnology 38: 346-356.

"There's always a bigger fish."

"There's always a bigger fish." mondta Qui-Gon Jinn a Star Wars I-ben, és ez a következő videóra is ráillik, csak pókkal. Nézzétek végig, mert érdemes.



Siler szerint hangya < Oecobius sp. < Menemerus sp.

A feltöltő többi videója ide kattintva elérhető.

Kulcskérdés

Tegnap fedeztem fel egy tavaly decemberi cikket, amiben Ferretti és munkatársai közölnek a Buenos Aires (Argentína) tartományban előforduló mygalomorph fajokról egy határozókulcsot.

Ferretti, N., G. Pompozzi, S. Copperi, A. González & F. Pérez-Miles. 2010. Arañas Mygalmorphae de la provincia de Buenos Aires, Argentina: Clave para la identificación de especies. Bioscriba 3 (1): 15–34.

A madárpókok kedvelőinek ez a cikk a következő fajok miatt érdekes:

• Catumiri argentinense
  
• Eupalaestrus weijenberghi
  
• Grammostola burzaquensis
  
• Grammostola doeringi
  
• Grammostola vachoni
  
• Homoeomma uruguayense
  
• Plesiopelma longisternale
  

Az összes madárpókfajról van habituskép, egyesekről pedig ivarhólyag, hangkeltő apparátus és lábszársarkantyú képek. Ferrettiről hamarosan itt a blogon is lesz majd szó.

Akit érdekel a PDF, kattintson ide.

Update: egészen véletlenül a bejegyzés megírása után röviddel kaptam Stuart Longhorn-tól e-mailben egy másik cikket, ami némelyest hasonló a fentihez, viszont Uruguay mygalomorph fajaival foglalkozik. Kattintás után kicsit bővebben.

Montes de Oca, L. & F. Pérez-Miles. 2009. Las arañas Mygalomorphae del Uruguay: clave para familias, géneros y. especies. INNOTEC 4: 41–49.

Ebben a következő MP fajok szerepelnek:

• Acanthoscurria suina
  
• Catumiri uruguayense
  
• Eupalaestrus campestratus
  
• Eupalaestrus weijenberghi
  
• Grammostola andreleetzi
  
• Grammostola burzaquensis
  
• Grammostola iheringi
  
• Grammostola mollicoma
  
• Homoeomma uruguayense
  
• Plesiopelma longisternale
  

Tetszetős ez a cikk is, képekkel és illusztrációkkal, a G. mollicoma északi és déli változatáról is van kép pl.

Plastic Fantastic

Hosszú kihagyás után ez az első „how to” jellegű posztom, melyekben az évek során megszerzett ismeretekből és gyakorlatból szemezgetek. Semmi extra, csak egy lájtos tavaszi ötletbuborék. Rendszert nem csinálok a dologból, továbbra is érvényben marad az „egyes direktíva” .

Nagyon gyakran visszatérő téma a madárpóktartó körökben a megfelelő talaj és berendezési tárgyak kiválasztása ill. az ehhez köthető problémák kiküszöbölése. Ugyanis probléma az igen könnyen keletkezik, még akkor is, ha a hobbista a francia szakácsokat meghazudtoló módon brillírozik a sütővel, létrehozva a séf kedvencét, a „pirított tőzegtortát, magnetronnal lángolt szőlőtőkével”.

Ennek ellenére megy a küzdelem a penészgombákkal, az atkákkal, tőzeglegyekkel, ugróvillásokkal és egyéb nem kívánatos jelenségekkel, melyeket eleve a szerves talajjal és berendezési tárgyakkal hurcolunk be, vagy ezeken találnak maguknak kiváló életfeltételeket. Fokozott a veszély a kis pókok tárolóedényei esetében, mivel ott könnyen kicsúszhat a kezünkből az irányítás és rövid idő alatt jöhetnek létre szélsőséges folyamatok (pl. a penészesedés olyan gyorsaságú és mértékű lehet, hogy könnyen elpusztíthatja a fiatal állatot). Ellenkező esetben a kiszárított szerves talaj (pl. tőzeg) ropogósra keményedik és nagyon nehezen „issza be” újfent a vizet. A diszkinetikus szindrómáról már nem is beszélve, melynek kialakulása a megfigyeléseim alapján szintén valahogy a szerves talajhoz volt köthető…de erről már értekeztem korábban ITT

Egy szó, mint száz, néhány éve már, hogy eljött számomra az a pillanat, amikor feltettem a kérdést, hogy miért is erőltetem ezt az utat? Mert a többség így csinálja? Dekor terráriumok esetében érhető, hiszen annak a célja ideális esetben az élőhely lemásolása, melyekben általában kifejlett állatok vannak bemutatva.

Nade növendék állatok esetében? Főleg amikor az állat elvesztése sokszor jelentős anyagi veszteséget is jelenthet.

A mindenféle műanyag küblik egyet biztosan nem szolgálnak: dekorációs célokat. Akkor meg minek a brék? Mindenképpen érdemes végigfuttatni az alap gondolatmenetet, mely igencsak elveszik a sok hűhó közepette.

Végül is mi a cél? A cél az, hogy a rizikótényezőket a lehető legminimálisabb szintre csökkentve a madárpókot felneveljük. Minden eszköz megengedett. Bingó!

Mi a talaj szerepe? A behelyezett talaj szerepe az, hogy könnyen felvegye majd tartsa a nedvességet (sok madárpókfaj fiatal egyedeinek itatása a talaj segítségével történik) és a madárpók rejtekhelyet tudjon belőle építeni.

Mi a behelyezett tárgyak szerepe? Fedezék, leshely, a háló rögzítésére szolgáló alkalmatosság.

Tehát ezen ismeretek figyelembevételével értelmeztem kicsit újra a dolgokat. Az alábbi képen egy bézikszíntű, kellemes vasárnap délutáni madárpókáttelepítés limlomjai láthatóak kizárólag a vegytiszta „műanyag világból”:



1. Vermikulit

2. Műanyag kézi pántoló szalag (fiatal fánélő madárpókfajok elhelyezéséhez)

3 – 4. Műanyag tárolóedények

5. Habtálca (növendék fán élő fajok rejtekhelyének kialakításához).

A vermikulitról néhány szóban: Maga a vermikulit természetes szilikátásvány, melyből 900C-on történő expandálás során kivonják a kémiai állapotban kötött kristályvizet. Előnyei a csíramentesség és a nagyfokú vízkötő képesség (tömegének több, mint háromszorosát képes felvenni vízből, ami azért pöstiesen szólva se semmi). Hátránya: Nem túl esztétikus, így dekor terráriumok berendezésére nem kifejezetten alkalmas. Beszerezhető: gazdaboltokban, börzéken stb.



Penészedni a vermikulit is tud, de ez csak azokra helyekre korlátozódik, ahol táplálékszervezetekkel vagy azok maradványaival érintkezett. A benészbevonatot viszonylag könnyű eltávolítani a gombafonalakkal átszőtt vermikulittal együtt. A madárpóktartásban használt szerves talajokkal ellentétben még akkor sem kell tartani a penészedés továbbterjedéstől, ha ez nem történik meg.

Használatkor enyhén letömörítem, majd ezután nedvesítem. Hallottam olyat, miszerint a pókok nem kedvelik. Ez nem igaz. Teljesen úgy „kezelik”, mint bármilyen más talajt. Természetesen nem én találtam fel a "meleg vizet". A vermikulitot talajként, vagy még inkább talaj keverékek alkotó elemeként már nagyon régóta használják külföldön, így szerencsére csak oda kellett nyúlni a bevált módszerhez. Eleinte kísérletképpen alkalmaztam, viszont mára már állandó kiegészítője lett a tárolóedényeknek (főleg a növendék állatok tartásánál).

Használatánál a belégzését kerülni kell, mert nagy dózisban szilikózist okozhat.

Az alábbi két képen fiatal fán élő állat tartóhelyének kialakítása látható (közvetlenül áttelepítésük után).





Növendék fán élő madárpók elhelyezése (a tartódobozt a pók már „belakta”). A búvóhely habtálcából lett kialakítva.





Fiatal tárnázó madárpókfaj elhelyezése.

Őket sekély kör alakú tartódobozban helyezem el. Az esetek többségében a nyíl által megjelölt helyen – a doboz falánál körben, félkör keresztmetszetű, ám a sekély talaj miatt felül nyitott vájatot építenek, melyet hálóval bélelnek. Tapasztalataim szerint ezzel a módszerrel sokkal jobban kontroll alatt tartható a nevelésük, mintha hagynánk, hogy mély tárnát építsenek a talajban. Természetesen a növekedésükkel arányosan növelem a tároló edény nagyságát.



Végül, ha nem akarunk dekor terráriumot kialakítani, kifejlett madárpókot is elhelyezhetünk így, mint pl. a képen látható, a hobbizsargonban csak „talajlakó” címkével ellátott madárpókot.

Facebookon jött

WOWOWOWOW (frissítve!)

Klikk a képre a cikkért, persze előfizetést nem tudok hozzá adni.

Bertani, R., R. H. Nagahama & C. S. Fukushima. 2011. Revalidation of Pterinopelma Pocock 1901 with description of a new species and the female of Pterinopelma vitiosum (Keyserling 1891) (Araneae: Theraphosidae: Theraphosinae). Zootaxa 2814: 1–18.

A Pterinopelma Pocock génusz az elmúlt században pingpong labda szerű karriert futott be. 1901-ben hozta létre Pocock az Eurypelma vitiosa Keyserling, 1891 faj számára. Két évvel később (1903) két új fajt írt le a génuszban (P. saltator és P. tigrinum). Ugyanebben az évben Simon a génuszt az Eurypelma C. L. Koch, 1850 szinonimjának tekintette. Mello-Leitão (1923) azonben ezt nem fogadta el és három új fajjal bővítette a génuszt (P. wacketi, P. dubium, P. vellutinum), valamint az Eurypelma rubropilosa Ausserer, 1871 fajt is ide sorolta, bár nem volt benne biztos, hogy az általa E. rubropilosa-ként ismert állatok azonosak-e az Ausserer által leírtakkal. Későbbi szerzők Eurypelma-ként kezelték. Kétséges státusza és a típuspéldány hiánya ellenére (elveszett) Schmidt 1993-ban az Aphonopelma génuszba helyezte át. Pocock két, 1903-ban leírt fajáról (Mello-Leitão) nem tett említést. Gerschman és Schiapelli 1978-ban a Lasiodora weijenberghi Thorell, 1894 fajt a Pterinopelma-ba sorolták át, és a P. saltator Pocock, 1903 fajjal találták megegyezőnek. Később Valerio (1980) egy új fajt írt le, a P. xanthochroma-t. Bücherl, Timotheo da Costa és Lucas (1971) megvizsgálták Mello-Leitão fajainak típuspéldányait, és a P. wacketi szinonimjának tekintették a P. dubium-ot és a P. vellutinum-ot. Raven átfogó mygalomorph revíziójában (1985) a Pterinopelma-t a Rhechostica Simon, 1892 génusz junior szinonimjává tette (ami pedig az Aphonopelma Pocock, 1903 szinonimja, de itt a prioritást később megváltoztatta az ICZN). Pérez-Miles (1992) nem értett egyet Raven-nel, a génuszokra jellemző ivarhólyagok között különbségre hivatkozva. A P. weijenberghi-t és a P. vitiosum-ot az Eupalaestrus Pocock, 1901 génuszba rakta át, és mivel a P. vitiosum (amit egyébként Pérez-Miles nomen dubium-nak tekintett) a Pterinopelma típusfaja, ezért ez egyben a két génusz szinonimizálását is jelentette. A P. tigrinum Simon által az Eurypelma, majd Raven által az Avicularia génuszban kötött ki, ezen faj helyzetével egy későbbi cikk foglalkozik majd. A P. xanthochroma-t Schmidt (1997) az Aphonopelma-ba pakolta át. Bertani 2001-es monográfiájában újraérvényesítette a P. dubium-ot és a P. vellutinum-ot és a P. wacketi-vel együtt a Vitalius Lucas, Silva Junior & Bertani, 1993 génuszba sorolta át őket. A P. vitiosum holotípusának és további példányainak vizsgálata után Bertani és mtsai feltámasztják a génuszt, elsőként leírják a típusfaj nőstényét és egy új fajt is.

Bertani és munkatársainak diagnózisa szerint a Pterinopelma hasonlít a Lasiodora, Vitalius és Nhandu génuszokra hímeknél a prolaterális segédél hiányában és a prolaterális szuperior, prolaterális inferior, valamint retrolaterális és apikális élek meglétében, nőstényeknél a rövid spermatartók alapján, amiket egy megkeményedett rövid rész választ el. A Lasiodora-tól különbözik a csípők prolaterális oldalán lévő hangkeltő „szőrök” hiányában. A hímek a Nhandu és Vitalius hímektől a prolaterális inferior él fogazottsága és a hiányzó vagy gyengén fejlett csúcsalatti él alapján különböztethetők meg. A Nhandu nőstényeknél a hátpajzson hosszú szőröket, míg a Vitalius nőstények utótestén III. típusú csalánkiütést okozó szőröket találunk (P. sazimai-nál nem). A P. vitiosum nőstényeknél a Vitalius-okkal ellentétben a mellpajzs szélessége nagyobb, mint a hossza.

Mint az feljebb szerepel, a P. vitiosum kétséges név volt, amit Bertaniék újra érvényesnek nyilvánítanak. Ezen fajnál a nőstényeknél nincs III. típusú csalánszőr és a fenti P. sazimai-t ábrázoló képen megfigyelhető irizáló kék szín sem jellemző. A P. vitiosum hímek jobban fejlett ivarhólyag élekkel rendelkeznek és az első lábat behajlítva a másodvégíz a két lábszársarkantyú közül a külsőnek a külső oldalához ér (a P. sazimai-nál a sarkantyú csúcsát érinti). Az új faj Dr. Ivan Sazima-ról kapta a nevét, aki az első példányokat gyűjtötte be a 70-es években.

Régen volt S&W

Most legyen újra. Azt hiszem az ilyen képekre találták ki a "viral" jelzőt.

Csak 600ezer helyről kaptam meg ezt a "sztorit", azontúl, hogy ez nyilvánvalóvá teszi, hogy melyik site honnan lop, maga az egész történet nekem nagyon nem tűnik reálisnak. Aki csak pislog, mert nemtudja miről beszélek annak egy random LINK.
Az SENKINEK nem tűnik fel, hogy EGYETLEN pókot sem fotóztak le? No persze ez a jelenség már volt és lesz, és engem nagyon gondolkodtatóba ejtett. PL. ha ez az információ egy rovarásztól jön (nempedig egy random fotóstól) mint ITT illetve jól dokumentálva van az eset mint itt, ráadásul pókfotóstul, akkor már gondolkodóba esek.

PL. hogy egy KÖZISMERTEN kerekhálós állaspók, miért szóne ilyen összevissza hálót? Ráadásul a szocializáltság is felmerül, nos arra meg eleggé konkrét példák vannak állaspókról egyelőre nincs tudomásom. Lehet véleményeket ötletek kommentelni, hogy szerintetek mi ez.

Én egyelőre valamilyen hernyóinvázió (ami lényegesen gyakoribb, mint egy pókinvázió) mellett teszem le a voksom.


NORBI (azaz ápdét): pl. ez már inkább tűnik pókinváziónak: