Végszóként néhány gondolat

…mivel úgyláttam, néhány felhasználóban maradtak kérdések, aztán ígérem már nem ejtek több szót tegnapi történtekről, melyek az Arachnida fórumon estek. Mindegy, mert most értelmes dolgokról szóló bejegyzést nincs kedvem létrehozni, ezért gyártok némi olvasnivalót:).

Nos, az elején mindjárt érdemes megjegyezni, hogy nem húztam fel magam, nem üldözött el senki. Ez nem ilyen dene-deigen-dene-najólvan akkor nem, húzzuk-eresztjük ovistyle.

Döntésem egyszerű, racionális alapokon nyugszik. Van erre egy szép magyar mondás: Nem erőszak a disznótor. Szerintem felesleges is magyarázni, de hátha valaki ez mögé is mást gondol, mint amit mondani szerettem volna. Tehát: én nem fogok olyasmit ráerőszakolni másra, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozik. Nem küldetésem, az, hogy az átlag hobbipókos itthon elérjen egy bizonyos színvonalat (bár mostanában kacérkodtam olyan gondolattal, hogyhát végülis miért ne…de aztán gyorsan elvetettem, látva a körülményeket). Nekem megfelel ez a színvonal(talanság) is (már úgyis megszoktam) ami a hazai hobbistákat jellemzi. Mehetnek a dolgok botzoli szinten, ettől úgy érzem nem én leszek kevesebb ill. az ilyen tevékenységekre fordított időmet tudom más egyéb elfoglaltságra is fordítani.

Az meglehet, hogy néha a mondandómat esetleg néhányan sértőnek találták, bár úgy emlékszem nem nagyon sikítottam le senkinek a haját (nem is stílusom igazán). Talán az a szegény srác érezhette kicsit durvának a hsz-emet, aki Csupaszpókkal kínálta meg a madárpókját. Akkor sem neki szólt a dolog, hanem a marhaságnak, melynek nem sikerült idejekorán gátat vetni, így rövidesen meg is volt a práblem (legalább a dolog happy enddel végződött, mivel járhatott volna szarabbul is).

Azt is hozzá kell tenni, hogy a hsz-eim zöme kutyafuttában íródott. Félseggel a gép előtt, gyorsan végigszaladva a fontos dolgokon…aztán Arachnida hsz – nane…gyors hozzászólás a lényegre koncentrálva, aztán rohanás tovább a dolgomra (általában viszontválaszra nem futotta már). Ilyenkor nehéz díszítősorokat írni a hozzászólás elé és mögé + elnézést kérni, azért, hogy létezem.

Viszont ehhez kapcsolódik, hogy ezek az információk, amiket adott esetben megosztottam (még ha ó fájdalom, tárgyilagos hangnemben is – bárcsak valaki hozzám vágta volna a Smith féle madárpókhatározót tárgyilagosan), nem a hátsó kertben teremnek csak úgy a zöldbab mellett. Ezek évek tapasztalata /rengeteg utánnajárás / jelentős anyagi ráfordítás, majd a szakirodalom fordításával eltöltött jónéhány órácska árán kerülnek a felhasználók asztalára. Csak érdekességképpen mondom el, hogy több külföldi országban sok információhoz, fizetős fórumra kell keményen benyomni a zsugát. Itt meg könyörögni kell, hogy ugyan valaki olvassa már el a leírtakat.

Egyébként érdemes egy gyors visszatekintést végezni abból, hogy hogyan is alakult ki ez a szituáció, mely a személyemet érintette. Saját szemszögemből természetesen. Elképzelhető, hogy más nem így látta. Az is lehet, hogy eljön az a pillanat, amikor a szereplők be fogják látni, hogy nemkicsit ciki a szitu, csak akkor, abban a pillanatban nem rendelkeztek azokkal az információkkal, melyekkel később igen….ki tudja.

A dolog azzal kezdődött, hogy bátorkodtam megjegyezni, hogy a Georgio nevű user által idézett Krehenwinkel – Maerklin – Kroes könyvben található tartási információk ill. az Arachnidán szintén fajleírásnak hívott megfigyelések és tartási információk félreértésre adhatnak okot, mivel fajleírás zootaxonómiai munka - Egy faj rendszertani leírása és a típuspéldány(ok) kijelölése (hogy kérdéses esetben később az állat kikölcsönözhető legyen és össze lehessen hasonlítani pl. Kahlenberg által árult állattal).

Erre jött az a válasz, Georgiotól: „és nekünk pontosan erre van szükségünk”. Mármint a tartási információkra.

Namost itt áljunk meg egy pillanatra, mert erre már nem tértem ki tegnap. Ez nekem inkább tűnik dacos válasznak. Azt, hogy ezt egy korábbi vélt vagy valós sérelem okozta e azt nem tudom, de semmi köze nincs a tárgyhoz. Ettől függetlenül a fajleírás még mindig egy faj rendszertani leírását jelenti. Itt én nem kérdeztem olyat, hogy kinek mire van szüksége.

A „tartalomtól függetlenült” meg azért tettem zárójelbe, mert még csak sugalmazni sem szerettem volna olyasmit, hogy én degradálóan tekintek az egyes hobbisták megfigyeléseire az általuk leírt tartási információkra majd a rendszertani munkákat ezek fölé emelni. Két különböző dolog, még akkor is, ha a tartási információk sokszor veszik alapul a rendszertani leírásokban található információkat.

Ezért is linkeltem be egy fajleírást, mint példát, hogy lássátok miről beszélek (azért pont ezt, mert ez a leírások között is etalon, kéznél volt és az internetről is szabadon elérhető). Ezzel én nem azt mondtam, hogy ezen a szinten kellene nyomni, mint Raven:) (a világon nem sokan nyomják azon a szinten, mint ő, akit nyugodtan lehet nevezni a madárpóktaxonómia Hari Seldonjának), hanem, mint példát a fajleírásra. Ebből aztán mindenki a saját tudásszintjének megfelelő konzekvenciát vonta le.:) Nyilvánvaló, hogy egy átlag hobbistát (főleg az elején) inkább a tartási információk érdeklik.

Spidermoda nevű user pl. ki is ragadott egy részletet a munkából:

Scopula: entire, dense on tarsi I and metatarsi I–II; on tarsi II entire but with long emergent hairs in central zone, not dividing scopula; on metatarsi III for ca. 0.8–9 of length, but with uniformly distributed (i.e., not a dividing line) long emergent hairs; on tarsi III entire but with long emergent hairs in central zone but not dividing scopula. For ca. 0.75 length of metatarsi IV, divided by setal band 3–4 wide; on tarsi IV divided by long fawn brown hairs in band 4–7 wide. Dividing hairs on tarsi composed of uniformly fimbriate brush with spine-like apex tipped with small sphere (Fig. 29, inset). No scopula on proventral tibiae I–II.

Senki nem erőszakoskodott azért, hogy ez valakit is érdekeljen ( érdekelje az ázsiai -ausztráliai madárpókfajokat rendszerező kutatókat). Főleg így, hogy a Coremiocnemis tropix holotípus nőstényének leírásából üptre kikapunk egy bekezdést, aminek se füle se farka.

Nyilvánvalóan ennek a szövegnek az értelmezéséhez ismerni kell a madárpókok anatómiáját részletesen, ill. az egyes határozókulcsok felépítésének jellegzetességeit. Jelen esetben ez a talpecset, ami elsődleges határozókulcsnak számít a Theraphosidae családnál.

Gyorsba lefordítva a fenti szöveg így néz ki:

Talpkefe: az I. járóláb végízein és az I- II. láb másodvégízén sűrű és teljes . A II. járóláb másodvégízén teljes, nem osztott, de a középső zónában hosszú szőrökkel. A III. láb másodvégízén 0.8-9mm hosszan hosszú szőrzettel osztott (azaz nem vonallal). A III. láb végízén a talpecset teljes, de nem osztott, középső zónájában hosszú szőrökkel. A IV. láb másodvégízét 0.75 mmm hosszan 3-4 mm vastag szőrsáv választja ketté. A IV. láb végízét 4-7mm szélességben hosszú barna szőrsáv választja ketté. A végízen levő osztószőrök egységes kefeszerű szőrök, tüskeszerű végződéssel, a végződésükön kis gömbbel. Nincs talpecset az I-II lábszár elülső részének alsó felületén.

Ez megint annyiban lehet érdekes, hogy világosan látható alkalmasint mi kell egy madárpók meghatározásához ill. bemutassa, hogy milyen szánalmasan nevetséges dolog képről madárpókot határozni.

Namindegy nagyjából ennyi jutott eszembe arról, ami az Arachnida nevű eldugott galaxisban történt. Végülis a kutyát nem érdekli...