Olyan mérgező, mint majdnem még annális

Lassan annyi csapás éri a madárpókok méregerősségének urbánus legendáját, hogy félni kezdek összeomlik a pókpiac... újabb fordítás Kovács Gábortól. Ezúton is köszönjük.

Pierre Escoubas, Marie-Louise Célérier, Terumi Nakajima (1999): Biogéographie et Phylogénie des venins de Mygales (Biogeography and phylogeny of tarantula spider venoms). Bull. Soc. Zool. Fr., 124(2): 169-181.

A madarpókok mergének állatföldrajzsi és evolúciós vonatkozásai.

Fordította: Kovács Gábor
Összefoglaló

A közel 40.000 leírt pókfaj méreganyaga hatalmas, és eddig ismeretlen forrását jelenti az újszerű neurotoxikus és rovarölő peptideknek. Az orthognath pókokon belül, a közel 800 leírt fajjal rendelkező Theraphosidae családba tartozó „valódi madárpókok” képviselik a legnagyobb csoportot. E pókok hatalmas mérete és azon képessége, miszerint gerinces zsákmányt is képesek elejteni, az új gyógyszerészeti eszközök felfedezésének tekintetében különösen fontos biológiai objektumokká teszik őket. Toxikológiai tanulmányunk elkészítése során intracerebroventriculáris injekciókkal kezelt egerekkel végeztünk kísérleteket, melyek során 55 faj mérgének összetételét reverz fázisú HPLC és MALDI-TOF tömegspektroszkópiával vizsgáltuk. A méreganyagok sokfélesége a madárpókok biológiai, taxonómiai, és biogeográfiai diverzitását mutatja. A mérgek analízise érdekes összefüggést mutat az összetétel, a toxicitás, az elterjedés és a taxonómiai pozíció között.
Az újvilági pókok (Theraphosinae és Aviculariinae) - a chilei fajok esetében viszont figyelemreméltó kivétellel - gyengébb méreggel rendelkeznek az egérkísérletek során. Különösen az Észak-, és Közép-amerikai fajok rendelkeznek gyengébb méreganyaggal, ám a mérgezési mintázat, és a lassú, (20-tól 40 percig terjedő) tünet kialakulás figyelemreméltó azonosságot mutat. Az afrikai fajok, (Eumenophorinae, Harpactirinae) és az ázsiai (Ornithoctoninae, Selenocosmiinae) sokkal erősebb méreggel rendelkeznek, melyek a kísérleti egerek gyors (3-tól 20 perc alatt bekövetkező) halálát okozzák. Az aktivitásbeli különbségek egyrészt az újvilági madárpókokon megtalálható csalánszőrökkel függtek össze, míg az óvilági fajok esetében pedig a kifejezett agresszivitással magyarázhatóak. Az erősebb neurotoxikus tünetek számos erdei faj esetében is megfigyelhetőek voltak. Valamennyi esetben a toxicitás a neurotoxikus hatások (excitotoxicitás, görcsös rángatózás, bénulás) változatosságát mutatta, melyek az egyes méreganyagoknak a központi idegrendszerre ható komplex hatását jelzik.
Az RP-HPLC vizsgálat szerint a mérgekben a változatos „poliamin” frakcióhoz hasonló bizonyos peptid frakció is állandóan megtalálható. A MALDI-TOF MS analízis a méreganyagok meghökkentő homogenitását mutatja, mivel a peptidek molekulatömege minden esetben 3500-8000 között változik. A molekulatömeg leginkább a 3500-5000-es tartomány körül mozog, mely az egyes toxinok nagyfokú homogenitására enged következtetni. A méreganyagok frakcionálása, a gyógyszerészeti és a fiziko-kémiai analízis módszere folyamatosan fejlődik, melyek a későbbiekben számos új toxin peptid felfedezését tehetik lehetővé számunkra.