A legnagyobb hatású tanulmány

Megjelent a JoA legfrissebb száma. A cikkek közül is kiemelkedik, Wayne Maddison cikke, amit volt szerencsém bírálóként végigkövetni. Remek stílusban megírt munka, ami 112 éves szunnyadás után merőben új alapokra helyezik az egész ugrópókrendszertant. Apró dicsőség nekem, hogy minden egyes ugrópókos cikkemről ír valamit, valamint a köszönetnyilvánításban az előkelő negyedik helyen vagyok :D.

A cikk mellé bónuszként 27000 ugrópók kép került fel ide: itt nem egy saját fajom is megtalálható, ezekből szemezgetek egy kicsit. A képek: © 2015 W. Maddison, Creative Commons Attribution (CC-BY) 3.0 license által védettek.

PÁPUA ÚJ GUINEAI FAJOK:

Thorelliola tamasi, Junxia és Wayne által leírt faj, amit rólam neveztek el.

Bulolia, az egyik legbizarrabb ugrópók amivel valaha dolgoztam

Leptathamas paradoxus, Balogh Péter által felfedezett faj, 2003-as cikkem foglalkozik vele.

AFRIKAI FAJOK (ezekről részletesen, magyarul, a doktorimban olvashatsz):

Egyik legnagyobb élményem fűződik az Eburneana génuszhoz. Egy, a tanzániai fauna alapvetését közlő cikk, találta meg, sajnos kizárólag fiatal, nem határozható példányok alapján. 2001es első dániai tartózkodásom alapján találtam meg az első ivarérett példányokat, amiket Nikolaj Scharff-ról neveztünk el, Wanda Wesolowska-val, az első közös cikkünkben. Ez az első felfedezett génuszom is. Később Wandáról is elneveztem egy Eburneana fajt

A Saraina génuszban követtel el taxonómiai hibákat (Szűts & Scharff 2005) (errare humanus est), ezeket Galina Azarkina köszörülte ki.

Tarne dives, egy egész cikket szenteltem neki (Szűts & Rollard 2007). Itt is vétettem hibákat, melyet Wayne Maddison javított. Ehhez a fajhoz kínosabb élményem is fűződik. Talán pont ez a példány túlélte a postán az utat Magyarországra. Azt a 2 napos töketlenkedést amit NEM a fotózásával töltöttem, már nem...

DJ Clark az egyik érdemtelenül elfeledett és mellőzött brit, nyugat-afrikai ugrópókokkal foglalkozó kutatót, 1973ban váratlanul érte a halál. Ezért lehet, hogy a párizsi múzeum anyaga, 30 éven át ott porosodott. Sikerrel megtaláltam, és leírtam a fajt/génuszt :D

Nem szerettem ezt a génuszt, mert annyira atipikus, mégis egyszerű volt. Ráadásul annyira pici, hogy nehéz volt rajzolni:

Expedíció

Az, hogy hogyan néz ki egy expedíció valójában, az addig úgysem derül ki míg nem veszel részt egy ilyen gyűjtőúton. Itt már írtam VICCES formában az expedíciókról, de most egy különleges alkalom adódik azoknak, akiket érdekel az, hogyan működik egy nagyszabású kutatóexpedíció. A California Tudományok Egyeteme nagyszabású Hearst Expedíciót indított a Fülöp szigetekre, ráadásul minden kutatónak (köztük a pókász Charles Griswoldnek) blogolniuk kell. A sok sok kutató által írt blog itt érhető el.

Légy a pókod szobrásza

Az Acrocerida légycsaládot érdemes megjegyezni madárpóktartásilag. Ők a pókod szobrászai, azaz szép madárpók szobrot csinálnak a pókodból, a szobor meg ugye nem mozdul, csak vanik.

Chris kollegám írt néhány szót ezekről a legyekről, a poszt itt érhető el angolul, illetve magyar fordítás kérhető jobb felső sarokban.

Blogajanlo: Island Biodiversity Race: Academy Adventures in the Gulf of Guinea

Bob Rewes, a herpetologia egyik munkatarsa jart ma nalam, kis segitset kert (a honlapjat nem veletlenul linkeltem be, erdemes a munkassagat megnezni).A blogjaba mindenkeppen erdmes ellatogatni, en nem is tudtam hogy van, de sok kutatoblogja van a CASnak erdemes szetnezni hatha talaltok kedvetekre valot...


A kepen Dr Joel Ledford munkatarsam lathato, amint egy feltehetoleg Hysterocrates apostolicus peldanyt tart a csipeszen. Ez a kizarolag a São Tomé szigeten elo 3 Hysterocrates faj kozul a leggyakoribb...