Egy régi de leporolt összefoglaló

Cím: Nem mind arany ami fénylik – A guanópókokról”

Szerző(k): Szűts Tamás & Nikolaj Scharff

Munkahely: Zoological Museum and University of Copenhagen, Universitetsparken 15, DK-2100, Copenhagen, Denmark

Szöveg: A hétköznapi emberek számára a keresztespókok a „tipikus” pókok, így nem véletlen, hogy talán ezzel a családdal foglalkoztak a legtöbbet a kutatók. Annál inkább meglepő, hogy a család határai, vagyis hogy mely génuszok tartoznak ide még mindig viták tárgyát képezhetik. Az egyik ilyen kérdéses csoport a talán legjobban guanópókoknak* (bird dung spiders) fordítható Arkinae alcsalád tagjai, melyek hálót nem szőnek, hanem a magas növényzetben „tárt karokkal” várnak a zsákmányállatokra. Evolúciókutatók szerint a nappal aktív kerekhálóspókok (mint pl. a Gasteracanthinae alcsaládba tartozó tüskés keresztespókok) a nappali ragadozók elkerülése miatt öltenek „ehetetlennek tűnő” formákat. Ezért pl. az Archemorus furcatus tüskés kinézetű, míg más Archemorus-, Aerea- fajok ürülékszerűek. Az Arkys fajok piros alapon feltűnő mintájú utótesttel rendelkeznek, vagyis „csalóként” veszélyesnek tüntetik fel magukat.Az alcsalád már a létrehozásakor gondot okozott: mint Simon megjegyzi, először a Mimetidae (Bütykös pókok) egyik alcsaládjának szánta a csoportot, majd később meggondolván magát, a keresztespókok családjába tette azt. Persze akkor a család neve is Argiopidae volt, melynek nemcsak a Tetragnathidae (Állaspókok) és Nephilidae (Aranyhálós keresztespókok) családok voltak a tagjai, de például a Linyphiidae (Vitorláspókok) is csak egy külön alcsaládot jelentettek. Bár azóta sok minden megváltozott, az mégis árulkodó, hogy Simon, akinek intuitíven létrehozott génuszcsoportjainak nagy része még ma is megvan, a vitorláspókokat inkább tartotta idetartozónak, mint az Arcyeae csoport két nemét az Arkys és Archemorus nemeket, melyeket ma már az Arkys név alatt találunk meg Platnick katalógusában. A Heimer által javasolt szinonímiát sokan kérdőjelezték már meg, és én is inkább használom az Archemorus nevet. Simon az alcsaládhoz rendkívül közel tartozónak vélte a Hypognatha és Dolophones nemeket, amelyeket azonban végül külön csoportban helyezett el. Ennek oka az volt, hogy míg sem az Archemorus, sem az Arkys fajok nem szőnek fogóhálót, addig a Hypognatha fajok ritkás, függőleges kerekhálót szőnek. Az Arkinae alcsalád történetének van magyar vonatkozása is: Balogh Péter sok Archemorus fajt írt le Pápua Új Guinea és Ausztrália területéről. Ezen típusok a Puskin utcai gyűjteményben porosodva vártak, egészen a múlt évig. Az elveszettnek hitt, valójában csak nem jól felcímkézett példányok vizsgálata is elkezdődhetett. Ezen fajok vizsgálata sok adatot szolgáltat, mind az Archemorus génusz külön státuszával, mind rendszertani helyével kapcsolatban.Az előadás alatt nemcsak szeretném bemutatni ennek a csoportnak az érdekes életmódú tagjait, de kitekintést szeretnék adni egyéb lehetséges rendszertani helyükre is. Ez remek alkalmat biztosít arra, hogy a Koppenhágai múzeumban végzett kutatásaimról is beszéljek.

[*Az Archemorus és Aerea nemek valóban hasonlítanak a madárürülékre, az Arkys fajokra azonban háromszög-pók lenne a megfelelő tükörfordítás. A csoportban azonban főleg az előbbiek vannak túlsúlyban. A bird dropping spider elnevezést használják még a Celaenia nevű ausztráliai lasszóspókra is, azonban az ő (al)családszintű hovatartozása nem kérdéses.]

A Celaenia a lasszóspókokhoz tartozik amelyek Ausztráliában élnek.

Az ugyanebbe az alcsaládba tartozó boláspók elnevezést szerintem hagyjuk meg a Mastophora nemre amelyik délamerikában honos akárcsak a 3 golyóból álló bola)