pi. pi. piiiiiii reggel nyolc óra van

Üdvözli önöket az Apropók blog. Híreinket hallják.

Új kiegészítővel, adatbázissal bővült a Norman Platnick által, WSCként is ismert pókkatalógus. Az adatbázis, a talán itt sem ismeretlen Robert Raven keze munkája. Kattints IDE a kipróbáláshoz.Az adatbázisban egyszerűen és gyorsan tudunk keresni. A legnagyobb előnye, hogy egy adott szerző ÖSSZES művéről tudomást szerzünk alig néhány kattintás után (ez nekem nagyon hiányzott a sima WSCből). Mivel egy adatbázis felépítés jóval több időbe telik, mint a sime html-s formátum frissitése, ezért az még a 2007 előtti, 8.5ös adatokat tartalmazza. Bízom benne, hogy hamarosan feltöltik a hiányzó adatokat is.

A WSC kiegészítésének hatására új kiegészítővel bővült a honlapom. A cikkek-re kattintva a taxonómiai cikkek alatt a pdf linkek után egy “taxa” linket is beszúrtam, melyre kattintva az adott cikk taxonómiai változtatásai, eredményei szerepelnek. Íme egy példa.

Új mygalomorphos cikk a Zootaxán. Peter Schwendinger Dipluridae-s előadását a “Phyxioschema” (fixioszkéma) génuszról volt szerencsém élőben (mellesleg Platnick mögött) végighallgatni. Peter persze – nyilván Platnick kedvéért mert mindenki őt viccelgette ott – megjegyezte, hogy talán nem kéne eröltetni az amerikai kiejtését a latin neveknek (pl: Argiope – Árdzsájopi, E. coli – Ikoláj, emboli – emboláj), hiszen akkor pl. Thailand-ot is Szftailandnek kéne mondani az meg már hogyan nézne ki… Az előadásban kitért arra, hogy ebben a speciális (egyébként általánosságban szerintem a mygalokra lehetne ezt alkalmazni) esetben nem a másodlagos párzószervet (pedipalpus, tapogatóláb), hanem a második láb combján található a párzás során használt képlet alapján allította fel az új fajokat. Peter Schwendingerről azt kell tudni, hogy Dipluridae-kal illetve félpókokkal elég régóta foglalkozik, gyönyörű rajzai vannak.

 

A bevezetést lefordító természetesen  megkapja az amugy zárolt cikket. (The Dipluridae are small to medium-sized mygalomorph spiders, which usually possess elongated posterior lateral spinnerets used for building irregular three-dimensional webs that lead into retreats. They occur in warm areas of all continents except Europe and Antarctica. Most inhabit forests or savannas; none are known from intertidal habitats, and very few from arid areas with little or no vegetation. Phyxioschema is a diplurid genus with arid-adapted species; its type species, P. raddei Simon, 1889, was described from a desert in Turkmenistan. Only two valid Phyxioschema species, both with a fairly wide geographical distribution, were previously recognized: P. raddei (from central Asia) and P. suthepium Raven & Schwendinger, 1989 (from northern and central Thailand), one described exactly 100 years after the other. A second form in Thailand (Group B, see Raven & Schwendinger 1989: 59) was then not recognized as a distinct species, but it is here described as Phyxioschema erawan sp. n. No other Phyxioschema are known from the regions between these two areas, but surprisingly more congeneric species have recently been discovered in Thailand. Most spiders were found living in fairly large webs (occupying ca 0.3 x 0.2 m) on limestone. An apparently widespread hexathelid, viz. Macrothele sp. [similar or identical to M. maculata (Thorell, 1890); see Schwendinger 1996: 578], lives in the same habitat and constructs the same kind of webs in northern Thailand. Hence, I initially did not pay much attention to such webs in other parts of the country. Near Phang Nga in southern Thailand, I first recognized that spiders living in these webs are actually diplurids, and this encouraged me to look more carefully, collect juvenile males and raise them to maturity. Siegfried Huber later also informed me about diplurids at two other localities in Thailand. Five new Phyxioschema species have thus become available and are described here. Furthermore, at least one undescribed Phyxioschema species from Central Asia was sent to me by Sergei Zonstein. This (or these) shall be treated together with P. raddei separately.)

Ugyanez érvényes a Brachypelma kahlenbergi leírását közlő cikkre, melyet Raptor ajánlott fel (majd megjegyzésbe légyszi szúrd be a lefordítandó részt)

Megacikk a Zookeys-en. Jeremy Miller frissen európai pókguru (valóban az), nem hagyta cserben a friss alkalmazóit. Alig egy évvel a alkalmazása után megacikkel lepte meg a nagyérdeműt. A cikket ingyenesen le lehet szedni. A 195 oldalból 86 a szöveg a többi kép/szkenning és rajz. Jeremynek ez a második gigacikke az első Észak-Amerika furcsafejű póknemeinek (Erigoninae)) átfogó ismertetője. A képen 3 háló látható: egy Symphytognathidae egy Mysmenidae és egy Linyphiidae háló látható (balról jobbra).

A zookeysről pusztán annyit kell megjegyezni, hogy a Zootaxa riválisa szeretne lenni, s bár 1 lépéssel még le van maradva, egy dologban bizonyosan első lesz. Nemsokára ott fog megjelenni egy cikk, melynek én is társszerzője vagyok ;).

Végül, de nem utolsósorban megalkottam a google segítségével egy speciális e-könyvkeresőt, melyet a +google gomb lenyomásával a saját gépeden a google.comhoz társíthatsz. Kifejezetten pókos könyvet nem fogtok rajta találni, főleg anatómiai és egyéb tudományos és tankönyvek lelhetők fel rajta angolul. Ökológia/etológia/evolúció/molekuláris dolgok, az alapokat sohasem késő elkezdeni…

Köszönöm a figyelmet, a modorosblognak a sztilisztikai (mwuhahahaha) elemek összegyűjtését. Nélkülük tuti nem tudtam volna ilyen békebeli kádárkorszakízűre megírni ezt a posztot (már amennyire az, nem akartam mégjobban elriasztani a jónépet).